Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-13 / 293. szám
4 ESZAEMAÜ £ AftUR&Z AO Vasárnál», 1959, december 15, 9000 kafasztraiis holdon gazdálkodik majd a szénlístváiii VII. Pártkongresszus Tsz Tóth Lajos főagronómus, aki alig hat hónapja egyik nagy állami gazdaságunkból került a szentislváni Béke Termelőszövetkezetbe, elismeréssel beszél az idei eredményekről. Kétségtelenül 'igaz — mondja —. hogy kedvező időjárásban értek idén a kalászosok, kaptak elegendő esőt a kapások is, de a jónak, sőt: nagyon jónak mondható terméseredmények elsősorban a tagság lelkiismeretes munkájának, a korszerű eljárások .alkalmazásának köszönhetők. Némely helyen, a putnokkörnyéki termelő- szövetkezetekben — mint azt nemré- gen a tapasztalatcserén járt egyéni parasztokból és tsz-tagokból, elnökökből álló küldöttségek tagjai is elmondták — viszonylag sok még a szikes, gyenge, feljavítatlan föld. Nem terem meg benne a búza, vagy ha terem is, nem sok. — Hej! — mondta Doszpoly István, az alsószuhai Új Élet elnöke —, ha nálunk is ilyen jó földek volnának. .! — No, hiszen: nálunk is voltak rossz földek! — felelték erre a szent- istvániak — csakhogy... — szerintünk megjavíthatatlan föld nincs. Rossz gazda (már ne sértődjenek meg érte a putnokkörnyékiek!) rossz gazda az van... Manapság már, amikor a mezőgazdaságtudomány alaposan kidolgozta a hasznavehetetlen földek megjavításának módját; amikor államunk is kedvezményben részesíti a talajjavítási kísérletekkel foglalkozó termelőszövetkezeteket, igazán megéri a fáradozást. Azt mondtuk mi is a szikes földekre: Meg lehet javítani? Meg! Nosza, akkor csináljuk meg! Eredmény? — Búzából 11, árpából 15, zabból 9 és fél, csöveskukc/ricából 25 mázsa termett katasztrális holdankint, ami az itteni földek minőségéhez viszonyítva jó termésnek számít. De különösen kiemelkedő eredmény a 180 mázsás cukorrépatermés. A számok mögött, a termésátlagok mögött rengeteg munka rejlik. S nem is azért mondjuk ezt, mintha nem tudnák az emberek, hanem azért, mert a szentistvániak a talajjavítás mellett már arra is gondoltak, hogy a következő években csökkentsék a ráfordított munkát, gépek segítségével könnyebben műveljék meg a talajt: az így felszabaduló munkaerőt más fontos területre csoportosítják. Nos, menyire sikerült a tervük? — Főleg olyan erő- és munkagépek beszerzésére törekedtünk — mondja ürdögh Ferenc országgyűlési képviselő, a termelőszövetkezet elnöke —, amelyek a legnehezebb emberi munkát könnyítik meg. Nagy nehézségekbe ütközött eddig például a többva- gonnyi árpát, terményt az istálló magtárpadlására fölhordani. Vettünk tehát legelsősorban is egy gabonafúvó gépet, amellyel immár szinte gyerekjáték ez a munka. Rendszerint az asszonyok végzik — minthogy a szentistváni Békében majd minden munkából ők is és a család többi tagjai is derekasan kiveszik részüket. A férfiakra ilyenkor, cséplés idején máshol van égetően szükség. Vettünk már ezen kívül egy silótól tő gépet, iöbb darálót, egy nagyteljesítményű szelektort, három Zetor-traktort és egy teherautót —, más kisebb műveié' gépeket, szerszámokat nem is említve. Minthogy pedig az új 3 004-es rendelet további lehetőségeket ad gépvásárlásra, élünk is vele. Előbb azonban megvárjuk a zárszámadást, a nagy „leltárkészítést”, amikor egyesülve az Aranykalásszal, mindé minket összeadva, közös erővel kezdjük az új gazdasági évet. — S előreláthatólag mennyit mutat majd a közös leltár? Tóth Lajos felel:-*■ A novemberi adatok szerint előreláthatólag lesz 297 db szarvas- marhánk, 490 sertés, 1870 darab juh, 85 igásló. Minthogy azonban a földterület az egyesülés után 9 étét holdra szaporodik, fokozni kell az állattenyésztést, s a decemberben meginduló közös tervezés első lépései valószínű azok lesznek, hogy megfontoljuk, mi módon tudnánk hamarosan megoldani a feladatot. Egyelőre — mondta a nagy terveket szövögető főagronómus — még csak a Békében szerzett tapasztalataimról beszélhetek, de nyugodtan általánosíthatom az Aranykalászra és más termelőszövetkezetekre is, hogy nem elég csuoán a növénytermelésben elért eredményekre hivatkozni, csak azzal törődni, s minden jövedelmet attól várni, hanem minden lehetőséget kihasználva fokozni kell az állat- tenyésztést is. Az új 3 004-es rendelet részletesén kitér erre is, s mi elhatároztuk, hogy a zárszámadást, bár még külön-kü- lön ejtjük meg mind a két termelő- szövetkezét ben. december 1. tői azonban már közösen dolgozunk, az ösz- szevont területre alkalmazva készít- -jük el a jövő évi terveket is, s a decembertől közösen teljesített új munkaegységeket a jövő esztendőre számoljuk el. — Ezek szerint tehát mennyi jut most egy-egy munkaegységre? — Megtalálják számításukat a tagok. 40 forintot terveztünk. Pontos számot még nem tudok, de bizonyosai* több lesz. Ha tehát kiszámoljuk, hogy legtöbb t^-taguok 5-—^00. sőt ezer munkaegységet teljesített — jelentős összeget visz haza zárszámadáskor. * Amikor SZcntist várt ban jártunk, még ném döntöttek, milyen nevet vegyen fel az egyesülendő két termelőszövetkezet. Lapzártakor hogy az ú.i vezető-ég a ..VII. Párt- kongresszus” név felvételét javasolja az összeülő közgyűlésnek. — S ez nemcsak képletes szándék — teszik hozzá —. hanem szívvei lélekkel azon az úton járunk is majd, r-^ivet a neev tapó«ekozps mo-tjo. lölt! ÓNODVÁRI MIKLÓS (ÜUűCtlÓÖ LtS /Qszel és a ^ szöbén Patronálok és patronáltak AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN egyre több szép példáját láttuk, tapasztaltuk a patronáló mozgalomnak. Vállalataink, üzemeink, intézményeink a lehetőségekhez mérten igyekeznek nemcsak szavakban, de tettekben is bizonyítani, hogy megfogadták a párt tanácsát, szívügyüknek tekintik a termelőszövetkezeti mozgalom erősítését. Nemrég számoltunk be arról, milyen értékes segítséget nyújtott a szikszói Béke Termelőszövetkezetnek például a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, hogyan segíti patronáltjait a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG, s hogy milyen elszakíthatatlan kapcsolat jött létre és erősödött több éven keresztül a tiszakarádi Új Élet Termelőszövetkezet és a 31-es AKÖV dolgozói között. Ott voltak a patronálok a szervezés időszakában, elküldték kommunista dolgozóikat, s ott voltak legtöbb helyen a megszilárdulás időszakában is, amikor az előadódó problémák megoldásában kellett segíteni: elküldték szakembereiket, ha itt, vagy ott valamit meg kellett javítani. Nemes gesztusra, a patronáló mozgalom helyes értelmezésére vall, hogy amikor például a MÉSZÖV már nem tudta vállalni a szikszói Béke Termelőszövetkezet vasvázas kukoricagóréjának elkészíttetését, a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat terven felül, a kongresszusi versenyben elkészítette azt. Azóta részben már össze is szerelték. A termelőszövet kezet sem marad hálátlan. Elhatározták, hogy jövőre fokozzák zöldség- termelésüket és közvetlen úton. a fennálló áraknak megfelelően ők látják el kiváló minőségű zöldséggel, télen pedig zsírsertésekkel a vállalat dolgozóit. A tiszakarádi Új Élet elnöke. Batta Dezső elvtárs újságolja, több esetben számukra is igen sokat jelentett a 31-es AKÖV segítsége. A tsz- tagság sokáig töprengett, hogyan hálálják meg az ipari munkások fáradozását? Végül úgy döntöttek, jutányos áron, a tsz gyümölcsösének első terméséből, mintegy 70 mázsa szép Jonathán almát küldtek az AKÖV dolgozóinak. Látszatra ez így talán nem is sokat mond: hiszen pénzért kapják majd a zöldséget a Mezőgazdasági Gépjavító dolgozói, pénzért az almát az AKÖV szerelői. De hallgassuk csak meg mégegyszer Batta Dezsőt: — A TSZ ELSŐ TERMÉSÉBŐL rájuk gondoltunk. Rájuk, akik olyan sokat segítettek, s akik olyan önzetlenül fáradoznak ma is, hogy nálunk rendben legyen minden. Bájuk gondolunk, s az egész munkásosztályra a jövőben is. Nekik küldjük el a legszebbet, a legjobbat. Megérdemlik! (o.) tél kü- a falusi portákon, amikor még alig dereng a hajnal, sarcén a. gyufa, fellob- ban a láng, s ropogva cqő szalma alatt per- :sclödlk a jó kövérre 'űzött sertés. Nagy ünnep ez egy-egu család- "ál, egy-egy háznál. Világos, hogy meg is kell ünnepelni. A gazuk, s akik segédkeznek a disznóölésnél — hagyomány ez — előre isznak nem a medve, hanem a disznó bőrére, illetve szalonnájára. Előfordul, hogy mire le kell fogni a jókora állatot, s beleereszteni a kést. jócskán dolgozik már a pálinka és a bor is. Azt mondják, csak az asszonyok beszélőkéje szapora. Nem. Disznóöléskor az emberek ajkáról, is ömlik a szó. Történet történetet ér, vig nóta. jókedv születik, mindenki mulatságára. Persze közben a munka se áll, megy szaporán. Dolgozik a kés, recseg alatta a vastag szalonna, a jószagú, friss hús. Engem is meghívtak egy ilyen eseményre. A mester keze alatt égett a munka, de a beszédl is — Volt egy komám — kezd egy történetbe. — Sokat beszélt arról, hogy úgy disznót vágni senki se tud. mint ő. Egyszer meghívták a szomszédék, vágja le az övékét. Pista bácsi szívesen ment. A csizmaszárba dugta a hosszú pengéjű gyilo- kot, s már korán, még alig hajnálodott, bekopogott a vendég- házhoz. A gazda fogadta. Miután vaksötét volt, a konyhában üldögélve, s pálinkáz- va várták a reggelt. S mire az megjött, megjött a két ember jókedve is. Hirtelen kapták el a. disznót, lenyomták a földre, s erre ütött be a baj. Pista bácsi a nagy igyekezetben nem találta a kést. Mire előkerült. a nagy tülekedésben el is fáradtak. A kés viszont megtalálta a■ maga útját Pista bácsi keze által. Visított, sikongott a szegény pára. s aztán elcsend es c d c Ll. Szalma t vetetlek rá. meggyúj- tolták, s már lobogott is a Wing. Pista bácsi diadalmasan nézett körül, egy kortyra kiitta a kezébe nyomott pálinkát, s megszólalt: — No, ez se szalad többet! Alig hagyta el ajkát az utolsó szó; az öreg, s aki még az udvaron volt, majd kővé meredt. A lángoló tiízha- lorn egyszerre csak megmoccant, s usgyi, ki a kertbe, összevissza szaladgált, mint a megkergült birka, s úgy hörgőit az istenadta állát, hogy szív- fájdító volt hallgatni. /^iy szeriben kijóza- nodtak az emberek, s kezdték elölről a disznóölést ott. ahol még abba se hagyták... Az asszonyok egy kis lélekmelegítől hoztak, jószívüen lehajtottuk. Az én mesterem akkurátusán megtörölte a száját, s új történetbe kezdett, ő maga is kacagott vájta, pedig hányszor hallotta már mástól, s hányszor adta tovább ő is. Annyira diszkrét volt, nem árulta el. kivel történi, dehát nem is ez a fontos ... Nevezzük az öreget János bácsinak. Nos, a János bácsi, s barátja, aki meghívta, ugyancsak bepálinkázott. Odaálltak a karámhoz s mustrálgat- ták az állatot. Aztán csalogatták kifelé szép szóval, kukoricával. De az áldozat csak nem mozdult. Azt mondja erre János bácsi: — Te koma-!.,. Eredj be, s húzd kifelé. En majd ide állok az ajtóhoz, s elkapom. A többi már megy. Barátja be is bújik a karámba. Rángatja, cihái ja a disznó fülét, izzad, liheg, mintha gőzfürdőben lenne ... János bácsi óit áll szemfülesen, de a pálinkától bódult fővel, keresztbe álló szemekkel. A koma m«. 'ultrái kifelé, hátsó jelit tolva előre. Ebbe akad bele János bácsi keze. Megragadja barátján a nadrágot, ránt egyet a delikvensen, 3 íoy kiált: — No megvagy. Most már nem menekülsz. A földre fekteti barátját, s mellére térdel nagyokat szuszogva. —- Te koma — szól amaz... Ne bolondozz. A disznó még a karúmban van. Nem én vagyok az... Mereszti erre a szemét János bácsi: Hirtelen eszébe ötlik. — Hogy a csudába tud beszélni ez a disznó ... ? Aztán, hogy nem ütközik különösebb ellenállásba, elengedi áldozatát, s fellápászko- dik. Megrázza bozontos fejét, s arra eszmél ... — Nahát... Ennyit mond csupán, s lehajt még egy pohár bort. Jjj ire véget ér a két történet, végén vagyunk a perzselésnek is ... Közben az ott sündörgő gyerekek megszabadították a szép pirosra perzselt sertést a füleitől, s csemegéztek — nem is kell ennél ízletesebb csemege... Illés Tóth Ferenc Mi a helyzet megyékben a zöldövezettel? A képviselőcsoport legutóbbi ülésén megbízta Berki Míhályné és Németh Imre képviselőket: vizsgálják meg, hogyan készültek fel az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a jövő évi zöldségtermesztésre? Ae alábbiakban kivonatosan közöljük a jelentést. Állami Gazdaságok A Nagymiskolci Állami Gazdaságban a megalakulás óta foglalkoznak IDŐS DONGÓ JÁNOST „kihozta” az újság: ő törte meg a jeget, ő volt az első, aki aláírta a belépési nyilatkozatot. Az újságíró nyugodt lélekkel tette, amit tett, eszébe se jutott, hogy a János bácsinak címzett dicsérettel elvéti a sulykot. Amikor megjelent a riport a falu tsz- községgé alakulásáról, az emberek egymás kezéből tépték ki az újságot. — Mi is bekerültünk a történelembe — szaladt át a tanító János bácsihoz. — Itt az újság, maga is benne van. Olvassa! János bácsi előkotorászta az okulárét, nagy komótosan az orrára illesztette. — No, hadd lássuk, mit sütött ki rólam az a firkász — és elolvasta. A bevezetőt fennhangon betűzgette. látva, hogy az asszony is odafigyel. Aztán egyre halkult a hangja, mire a nevéig jutott, egészen elcsendesedett. Arcát pirosság öntötte el, bajsza meg-megremegett, ami a haragvás jele volt nála. A végére érve, dühösen lökte el az újságot. — Fene a pennájába! Most aztán lesz mit hallgatni! Magára kapta a télikabátját és a tanácsházán állt meg. Sarkig tárta az ajtót, hogy a mérge is betérjen rajta. — Jól elbántatok velem! — vágta oda az elnöknek. — Miért János bácsi? — lepődött meg őszintén az elnök. — Miért? Tudjátok ti azt. Betettek az újságba, hogy én léptem be elsőnek. Most aztán nem lesz nyugodalmam. Az elnök mentegetőzött, hogy nem ő „árulta” be, az utána belépők mondták el a dolgot, az újságíró meg kapott rajta. János bácsi váltig bizonygatta, hogy ez elhamarkodott lépés volt, úgy kellett volna kihozni, hogy ezek meg ezek egyszerre tették le a garast az asztalra. Így csak őt fogják szidni, ha félresikerül a tsz, mert hogy ő indította el a lavinát, pedig, ha nem látta volna, hogy mások is akarják a dolgot, ha felkötik, se szánja rá magát. János bácsinak nem tudott igazságot tenni a tanácselnök. Húzogatta vállát, amikor kifogyott az érvekből, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás így jó, meg úgy jó. Nyugodjon bele, helyesen cselekedett. Az öreg azonban nem nyugodott bele. Kilincselt fűhöz, fához, hogy törüljék ki a ,.történelemből”, vegyék le az ő nevét a. piszkálódás céltáblájáról. Az újságírónak is fülébe került a. dolog. Bosszankodott, majd törte a fejét, hogyan Változnak az idők, változnak az emberek, II hozhatná helyre a „hibát”. De akárhogy próbálgatta, semmi okosat se tudott kisütni. Az igazság az igazság. A MIKOR KITAVASZODOTT, mintha elvág- ^ ták volna a dolgot. János bácsi belefeledkezett a munkába, s mire kasza alá érett a búza, el is felejtette, hogy ő volt az első a belépésben. A munkában is igyekezett, hogy első legyen dehát a fiatalabbak csak jobban bírják, eléje vágtak, megelőzték, „öregszik a legény!” — mentegetőzött mosolyogva, ha megállt a renddel, hogy kifújja magát. — „Sebaj, János bácsi. Ne ölje annyira magát, jöjjön utánam, majd én viszem a maga rendjét.” — így a fiatalabb, és János bácsi nem makacskodott, hátrább húzódott, hadd versengjenek a fiatalok. Csépléskor a kazalra állították, jó kazalrakó hírében állt. Amikor az elnök elkottyantotta előtte: „Ügy áll ez a kazal, mint a parancsolat!” — megmelegedett a szíve táján. Lám, ebben túltesz a fiatalokon, ebben ő a mester, A cséplésen is túl voltak, összeült a tsz- vezetŐség, melynek János bácsi is tagja volt, és kiszámították, hogy mennyi termett holdanként búzából, rozsból, árpából. János bácsi papírt, ceruzát vett elő, jegyezgetett. Búzából 13 mázsát árpából 15, rozsból 10 mázsát adott egy hold. Harminc nehéz évet húzott le a maga 12 holdján, ha megfeszült, se tudott kihozni egy holdból 13 mázsa búzát, a .9—10 mázsa már rekordtermésnek számított. Megadott ő is a földnek apait, anyait, igaz, nem volt műtrágya, iával szántott, dehát ez azért mégis csak sok. Nem kételkedett. Volt szeme, látott mindent. A vezetőség egyhangúlag döntött: megünnep- lik az első közös aratást, olyan aratási mulatozást csapnak, amilyen még nem volt a faluban. Valakinek eszébe jutott, hogy meginvitálják az újságírót is, a tsz születésénél is ott volt, legyen ott a keresztelőjén is, mert. \^gy akkor igazán keresztelő a keresztelő, amikor már a haragos is azt mondja, az. újszülöttre: élelreva'ó az ebadta. A tsz is kiállta az első nagy tűzpróbát, must már megél a maga lábán. Ha kenyér van, a hozzávaló is megkerül. Amikor az újságíró kezébe vette a meghívót, megvakarta a fületövét. Ha jaj, ezt jó lesz meggondolni. János bácsi még biztos őrről rá: mivel menti ki magát a történtekért, ha szembekerül vele? Lesz, ami lesz, majdcsak kimagyarázkodik. Vonatra ült, egész úton azon járatta az eszét, mit mond majd, ha sarokba szorítja az öreg a kérdésével. \í IRE BEÉRT A FALUBA, már javában folyt a mulatság. Korán végezlek a vacsorával, hogy több idő jusson a vigasságra, táncra, borozásra. A kultúrterem sarkában, asztalok körül az öregek üldögéltek, nézték a fiatalok táncát, koc- cíntgattak s amikor pihenőre tért a zenekar, ők vették át a szót. Megeresztették a nótáskedv gyeplőjét. Amikor letelepedett az egyik üresen álló asztalhoz, a borozgató öregek alig vették észre. Jött egy idegen, valami „éhenkórász” városi, megtörni magát, iszik rá egyet és továbbáll, legalább elviszi a hírét a falunak, hogy jól megvendégelték. Ilyesmire gondolhattak, s gombolyították tovább a beszélgetés fonalát. A fiatalember — az újságírók ősi szokásához híven — ugyancsak hegyezte a fülét, hogy ellessen valamit az öregek diskurzusából. Vajon mire vitték közel, egy esztendő alatt, ízlik-e nekik a közös élet? Egy harcsabajuszú atyafi azt bizonygatta, hogy a dolgos ember a jég hátán is megél, a tsz meg nem a jég háta, annyi búzát kapott, hogy eltart újig, a hízónak való sem marad éhkoppon. az árpával se fukarkodtak. Egy őszhajú bácsi, aki háttal ült neki, rákontrázott: „Te sem ezt fújtad tavaly ilyenkor!?” — En-e? — haragosodon meg az öreg. — Azért, mert nem elsőnek álltam be. Mire megy az első fecske a nyárral, ha nem jön meg a többi? Egy fecske nem csinál nyarat — vágta ki magát akkurátusán. — No-no Jóska, azért azt beláthatod, hogy te is az első fecskét veszed észre; az a legbát- rabb, amelyik elsőnek merészkedik haza, az csinálja a többi előtt az utat. — Jól van no — adta be a derekát Józsi bácsi a képes beszédnek. — Nem tagadom én, hogy bátor ember voltál Jancsi, de mit mondott az öreg Kiss? A többiek rámondták az áment: — Hogy egy kicsit igyunk is. GULYAS MIHÁLY zöldségtermesztéssel. 1951-ben 900 katasztrális holdon termeltek zöldárut, 20 mázsás átlagterméssel. 1959- ben korszerű munkaviszonyokkal 90 mázsás átlagtermést értek el. Jelenleg 384 katasztrális holdon öntözéssel, 51 holdon pedig anélkül termelik a zöldárut. Ebben az évben korszerű palántanevelőket, fűthető melegágyakat építettek, tovább fejlesztették a gépesítést, minden üzemegységben munkásszállásokat építettek. A tiszalúci üzemegységben felszín alatti, nyomócsüves esőztető berendelés épül 200 katasztrális hold kerté- fszetre, a miskolci repülőtéri egységében pedig 210 katasztrális holdon. »így 1980-ban 651 katasztrális holdon fi esz zöldáru termelés, f Az Ongai Állami Gazdaságban f mindössze 11 katasztrális hold terü- f let alkalmas az Öntözéses kertészetre, fa Boldvai Állami Gazdaságban pe- f dig 5 katasztrális hold. \ A Mezőnagymihályi Állami Gazdagság geleji üzemegységében kísérleteképpen 15 katasztrális holdon létesült öntözéses gazdálkodás, amelyet 100 katasztrális holdra kíván majd növelni. Az állami gazdaságoknak nincs hajtató házuk, így téli és primőr zöldárut nem tudnak termelni. Ezeket egyelőre még a déli megyékből kel] megvennünk. Az Állami Gazdaságok Igazgatósága azt szeretné, ha Miskolcon legalább három reprezerr- 4 tatív üzletük lenne, melyben a friss 4zöldárun kívül gyümölcsöt, húsárut. 4 hüvelyes terményeket, bort stb. áru- 4 sí tanának. 7 £ Termelőszövetkezetek 1959-ben 93 mezőgazdasági tsz és tszcs foglalkozott zöldáru termel és- 698 katasztrális holdon, mely bő) 340 katasztrális hold öntözéses volt. Az elmúlt évhez viszonyítva, a fejlettebb agrotechnika felhasználásáéval mintegy 15 százalékkal emelked- \tek. a termésátlagok. ^ Az 1960-as évre biztosított beruhá- jzási keretből három termel őszövet- 4 kőzetben építenek korszerű, nagyüze- imi, zöldáru termesztésre alkalmas ^kertévszetet. A kesznyéteni Szabadság } Tsz-nél 100 katasztrálíS holdon, a sa- 4jőszentpétéri Uj Életnél 50 kataszt- irális holdon és a felsőzsolcai Szabadságharcosban 50 katasztrális. holdon. 4Ezekben a termelőszövetkezetekben 5felszín alatti öntözőberendezés kekszül, és fűthető szaporító-házakai 4építenek, egyes munkafolyamatokat épedig gépesítenek. 4 \ tszc 4 sei, J 340 ?let
