Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

©üfitörtök, 1959. december 10. CSZ AKMAGYARORSZ AO 5 A TUZÉl* jelenti; Több szenet tárol a lakosság télre mint tavaly Nemrégiben felkerestük a TÜZÉP miegyei központját. A vállalat veze­tői tájékoztattak bennünket a lassan néhaivá, Öregedő év gazdasági ered­ményeiről, az előttünk álló tél vár­ható problémáiról, a tüzelő- és építő- ateyagellátásról. A tüzcíoellátásbun nem lesz fennakadás Bókkal több szenet tárol a lakosság a téli hidegekre, mint az elmúlt év­bén. Tízezerrel több SZOT-utalványt bocsátottak ki, ez kb. 2000 vagon széntöbbletet jelent. Eddig még mint­egy 300 szénutalványt nem váltottak be, bár ennek nem lenne különösebb akadálya, fedezet van. Sajnos, min­denki darabos szenet akar. Az úgy­nevezett diószén olcsóbb, kalóriaér­ték tekintetében nem sokkal marad cl .a darabos szén mögött. Sokan ide­genkednek a lignittől is. A lignit kalóriaértéke megegyezik á tűzifáé­val, ugyanakkor egy mázsa tűzifa árából három mázsa lignit vásárol­ható. Jól ég, alig marad utána hamu. százalékkal több kelt el, mint ta­valy. Verseny a lakosság jobb ellátásáért Az épülő családi házak minél gyor­sabb befejezése, a tüzelőanyag biz­tosítása érdekében a TÜZÉP-központ levélben kereste fel a szállító válla­latokat, hogy még a nagy fagyok előtt szállítsák a telephelyekre a megrendelt árukat. Áz Eternit Mü­vek, ^a Hejőcsabai Cementgyár, a Bélapátfalva! Cementgyár, a Borsodi és az Ózdi Szénbányászati Tröszt, a Keletbükki és a Zempl énhegy ségi Erdőgazdaság csatlakoztak a felhí­váshoz, és vállalták, hogy a kong­resszusi versenyben eleget tesznek a kérésnek. A Borsodi Szénbányászati Tröszt például november végéig mintegy 150 vagon szenet küldött a kongresszusi verseny termelési több­letéből a termelőszövetkezeteknek. A vállalatok értékes felajánlása sok építkezőnek, tüzelőanyagigénylőnek nyújt segítséget. (G. M.) Apáczai Csere János emlékest A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztálya Mis­kolcon é$ Sárospatakon, a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben, december 17-én és 18-án Apáczai Csere János emlékestet rendez. Miskolcon az Értelmiségi Klubban december 17-én este 8 órakor Bán Imre debreceni egyetemi tanár emlékezik meg Apá­czai Csere Jánosról. A 18-i sáros­pataki ünnepség műsorában beveze­tőt Komáromy Béla, a Tanítóképző Intézet igazgatója mond. .,Apáczai Csere János emlékezete” címmel Bán Imre tart előadást. Az ünnepségen közreműködik a Tanítóképző Intézet énekkara, valamint a sátoraljaúj­helyi zeneiskola művésztanárai. -----------o----’-------­C sökkent a kokszfelhasználás az ózdi kohászatban Az Ózdi. Kohászati Üzemekben a tervhez viszonyítva 27 kilogrammal kevesebb kokszot használnak fel egy tonna nyersvas gyártásához, mint az előző évben. A megtakarítást a kohó átlaghőmérsékletének 74 fokkal való emelése, az egyes kohók azonos faj­tájú koksszal való járatása és a mangánszegény nyersvasevártás kö­vetkeztében a salakképző anyagnak ! mintegy 30 százalékkal való csök­kentése tette lehetővé. Ebben az évben, november 30-ig körülbelül 3000 vagonnal több szén kelt cl, mint tavaly. Ha fennakadás lesz a folyamatos szénellátásban, Abban leginkább a közületek a luda­sok. Rendelet kötelezi a közületeket, hogy szeptember 30-ig szerezzék be téli fűtőanyag szükségletüket. A közületek mintegy 60 százaléka azon­ban a mai napig sem tett eleget kö­telezettségének. Ennek a nagyfokú felelőtlenségnek súlyos következ­ményei lehetnek, ha közlekedési aka­dályok nehezítik majd a téli szén­szállítást, később bejelentett igé­nyeikkel a lakosság ellátását nehe­zítik. Több családi ház kerül tető alá, mint tavaly Az összehasonlító adatok szerint ebben «z évben kevesebb tégla kelt el, mint 1958-ban, viszont tetöfedő- és faanyagból több talált gazdára. A «jpementellátás nem volt zökkenő­mentes, bár a dupláját adták el an­nak a mennyiségnek, amely az ez év­ben bejelentett új lakások építkezé­séhez kellett. Tavalyról és az azelőtt­iül áthúzódó építkezések fejeződtek be ez évben. A cementetJátás zavar­talanná tételéhez A vállalat tanács- igazoláshoz kötötte a cemen „vásár­lást, hogy elsősorban azok jussanak hozzá, akik jelenleg építkeznek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy tavasszal általában bajok van­nak a téglaellátással. Helyes tehát, ha az építkezők már a tél folyamán beszerzik a téglát. Jelenleg cement is Van, száraz, levegős helyen tárol­ható. A lakosság kezdi megszeretni a vastetőszerkezetet, ebből mintegy 30 A miskolci agy érdeklődés mellett nyílt meg vasárnap délben a Mislcolci Bélyeggyűj­tő Kör ez évi bélyeg- kiállítása a Herman Ottó Múzeum emeleti termeiben. Közel ezer felnőtt és ifjúsági bé­lyegkedvelő tekintette, meg már az első na­pon a bélyegkiállítást és mindnyájan a leg­őszintébb elismerés hangján nyilatkoztak az ott látottakról. A kiállítás szenzációja Bodnár József lcana- dai magyar bélyeg- gyűjtő igen értékes ajándéka, melyet ez év nyarán a múzeumnak adott azzal a céllal, hogy létrehozzon egy miskolci ifjúsági bé­lyegmúzeumot. Anya­gának csak egy részét állította ki a múzeum igazgatója, aki maga is lelkes bélyeggyűjtő, de így is megtelt a leg­nagyobb terem szebb­nél szebb, ritkábbnál ritkább, főleg tenge­rentúli bélyegekkel. Anyagának főbb ré­szei: Az Egyesült Nem­zetek összes bélyegei négyes példányokban és ívekben, a kü7földi országok ENSZ vonat­kozású bélyegsorai, az olimpiák emlékére ki­adott sportsorok és blokkritJcaságok, a brüsszeli világkiállítás alkalmából kiadott va­bélyeg kiállítás lamennyi bélyegsor. az USA és egyéb orszá­gok elsőnapi borítékai. A Miskolci Bélyeg­gyűjtő Kör 23 tagjá­nak kiállított anyaga három termet tölt meg zsúfolásig. Változatos és színvonalas ez a ki­állítás. A kiállított anyag főbb csoportjai: 1. A legelső, úgynevezett klasszikus bélyegek, melyek közül értékesek az osztrák bélyegek magyar bélyegzővel; az első magyar ícő- és réznyomatos sorok. 2. A baráti szocialista. or­szágok közül különö­sen a Szovjetunió bé­lyegei érdekesek, me­lyek a szocializmus vívmányait és a szov­jet ipar, technika fej­lettségét mutatják be; szépek és kifejezőek Albánia, Csehszlová­kia. Lengyelország és a Német Demokrati­kus Köztársaság soro­zatai is. 3. Egyéb kül­földi országok bélyegei közül leginkább Mo­naco ízléses sorai hív­ják fel a figyelmet, de Spanyolország. Brazí­lia, Portug' ‘. vagy az egykori Bajoror­szág, Bosznia-Hercego­vina, német, gyarmatok sorai is érdekesek. 4. A motívum gyűjtemé­nyek közűi a. zenei mo­tívumok, virág- és ál­látnivalói latsorokf sportsorok, a . illés története, An­tarktisz, Carte Maxi­mumok ősei és az esz­perantó bélyegsorok említésre méltóak. Ez a gyűjtési ág egyre jobban tért hódít szé­les témakörénél fogva. 5. A kiállított elsőnapi borítékok az NDK, Ausztria és Izrael he­ly egművészeléről tesz­nek tanúbizonyságot. 6. Érdekes ritkaságok egészítik ki a látniva­lókat, úgymint ma­gyarországi bélyegelöt- ti levelek, tanulmány az első angol bélyegek­ről, színváltozatok a magyar kő- és réznyo- mátos bélyegekből, magyar magszállási bélyegsorok és az első postai panaszkönyv. Az ifjúsági bélyeggyűjtők válogatott anyaga fő­leg motívumgyűjtéfné- nyékét tartalmaz, de ízléses összeállításuk már biztató jel a bé­lyeggyűjtő utánpótlás szempontjából. A bélyegkiállítás de- < Ijer 13-ig, vasárna­! tekinthető meg. minden nap 11 órától, este 7 óráig, díjtalanul. A kiállítás megren­dezéséért elismerés il­leti a Herman Ottó Múzeum igazgatóját és a Miskolci Bélyeggyűj­tő Kör rendező gárdá­ját. zj ZÁRSZÁMADÁSKOR meny- ** nyit fizetnek egy munkaegy­ségre ? — ötvennégy forintot terveztünk, de azt hiszem, 60 forintot tudunk majd adni. Ha ez a rövid párbeszéd egy nagy- mültú, komoly tapasztalatokkal ren­delkező termelőszövetkezetben hang­zik el, akkor a kérdező legfeljebb elismeréssel bólint. Nem egy terme- lőszövetkezet van nálunk a megyé­ben, ahol 50—60 forint között „mo­zog” egy-egy munkaegység értéke, de ezek a szövetkezetek már „idősek”. Jóltcrmő földeken összeszokott kö­zösség dolgozik, nagyteljesítményű, saját gépekkel rendelkezik, és az itt dolgozó emberek már sok mindent elsajátítottak a közös gazdállzodás tudományából. Mindenki természetes dolognak tartja, hogy a fiatal termelőszövet­kezetek még nem tudnak kimagasló eredményeket elérni. A fenti pár­beszéd azonban olyan szövetkezetben hangzott el, amelyik csak ez év ta­vaszán kezdte meg a közös munkát. A bőcsi Haladás tagjai 38-aii 201 hol­don „vágtak neki” az új életformá­nak. Az első zár számadásikor körül­belül 60 forintot fizetnek egy mun­kaegységre. Az asztalnál egy őszhajú, magas- homlokú, deresbajszú, idős ember ül — Mezei Sámuel, a könyvelő. Csillo­gó szemüvege mögül figyelmesen, kutatóan néz mindenre. Megfontolt, nyugodt mozdulattal veszi elő a „nagykönyvet” és sorolni kezdi az eredményeket. A számadatokat felírja maga elé is egy papírra. — Nem panaszkodhatunk a ter­mésre —- kezdi. — Búzából 12 mázsa termett holdanként, árpából 10, ku­koricából 30. Körülbelül ennyire is számítottunk. Borsóból 8 mázsát ter­veztünk és 14 mázsa termett holdan­AZ ELSŐ ÉV UTÁN ként. Zabból is jobb a termés, mint ahogyan vártuk... Aztán lovunk is van 17 darab. Tavasszal még csak 10 volt. Fejőstehenünk 16, borjúnk 10, hízómarha 27. hízósertés 17 darab. Sertés törzsállományban is van 15 darab disznónk. A számokat összeadja, elégedetten nézi az eredményt és bólint — így van ez. Majd több is lesz, mert egyre nő a „család”, — folytatja. Tavasszal 38-an kezdtünk, aratásra 42-en vol­tunk, most meg már 70-en vagyunk és 305 hold tartozik a birtokunkba. De hétvégére már legalább 4—500 holddal dicsekedhetünk majd. Néz­ze csak végig ezt a könyvet. Látja? 145 ezer forint előleget fizettünk ki a tagoknak. Nálunk a havi átlagos jövedelem 2000 forint körül van, de némelyik emberé több is ennél. SERZETTBORÜ, bamahajú, sú­^ lyos léptű ember toppan a szo­bába. — A fiam — mutatja be az ősz könyvelő. — Fogatos. Nézzük csak meg, mennyit kerestél. Na itt van. A múlt hónapban 40 munkaegysége volt. Ez a tervezett 54 forinttal szá­molva is 2160 forint. De van olyan ember is, akinek 52 munkaegysége van. Ez 3000 forintnál is többet kap. — Igen, így van — veszi át a szót a most érkezett Mezei János. — Úgy gondolom, mindenki meg lehet elé­gedve a szövetkeznek közül. A fe­leségemtől mindig kérdezgetik a gaz­dák asszonyai: igaz, hogy annyit ke­res a férjed? Nem lehet az mégsem — mondják. De amikor látják, hogy mennyit vásárol az asszony a bolt­ban, majd csak elhiszik —? nevet jó­ízűen. Igaz, jól dolgoznak az egyéni gaz­dák is. Értik a munkájukat, szakem­berei a földnek, dekát a szövetkezet azért mégiscsak más. Csak az első napokban kellett az embereknek megmondani, hogy neked ez a mun­kád, neked meg az. Utána már szól­ni sem kellett senkinek. Mindenki végezte a maga dolgát becsületesen. Csak egy példát mondok. Nemrégi­ben nyolc hold földet két nap alatt trágyáztunk meg. Pedig nyolc hold föld jó nagy darab. A lelkiismeretes munkának meg is van az eredménye. Az egyik szövet­kezeti tag nemrégiben vette meg a lányának a konyhabútort és a zár­számadás után a szobabútort is meg­veszi. Motort — így mondták — bár­melyikük tudna venni. — Én ebben az évben két hízót vágtam — szól Mezei János —. de karácsony után vágok egy harmadi- l<at is. — És tudja — kezdi újra az idős könyvelő —, mi eddig mindent saját erőből építettünk. Az eddigi beruhá­zásoknak 180 ezer forint az értéke,. Az istállóba, is beszereltettük a víz­vezetéket. Most Icovácsműhelyt., ke­rékgyártó üzemet, raktárt, szalagfű­részt építünk 25 ezer forintos beru­házással. Csak a gép kevés még ná­lunk. Igaz ugyan, hogy már a szecs­kavágót, répavágót villannyal hajtat­juk, van egy kompresszorunk, szi­vattyúnk, de hát ez még kevés. Az elnökünk különben most ment ép­pen Zetort vásárolni, vetőgéppel, ka­pálógéppel és a többi hozzávaló kel­lékekkel együtt. Vásárol egy szórófe­jes locsolóberendezést is, mert jövő­re 37 holdon öntözéses ke/tészctet akarunk létesíteni. Az ózdi rekonstrukció és a gyár műszaki problémái Hozzászólás az Esxakmagyarország cikkéhez Az ózdi rekonstrukción mindenki az acélmű már megkezdett és a kö­vetkező három évben végrehajtandó korszerű átépítését érti. A vaskohó- ' szat távlati fejlesztési tervében azon­ban a második ötéves terv idősza­kára már kezdettől fogva szerepel­nek egyéb jelentős ózdi korszerűsí­tések is. mint például a kohók mo­dernizálása, a kohói eíegytér gépe­sítése, egy új finom-dróthengersor és ennek táplálására egy folytatóla­gos bugasor építése. Az Északmagyarországban meg­jeleni: vita-indító cikkhez szánt jelen rövid hozzászólásomban nem térhe­tek ki ezek részletes értékelésére. Egyébként is azt tartom fontosnak, hogj- a műszaki fejlesztés terén a nagy beruházások mellett — az eddi­ginél nagyobb mértékben érvénye­süljenek a szerényebb eszközökkel elérhető korszerűsítések; mert jó dolog ugyan modern, új üzemben termelni, de nem en­gedhető meg. hogy a gazdaságo­sabb termelést, a termelékeny­be" a sokmillió forintos beruházások­tól várjuk. A mi üzemünk általános fejlesz­tése és a termelés korszerűsítése szempontjából döntő jelentősége miatt elsősorban mégis az acélművi rekonstrukcióról kell szólnunk, annál Is inkább, mert a második ötéves terv utolsó két. évében az új acélmű már teljes kapacitásával, korszerű gyártás­technológiával, (oxigénes Sie­mens-Martin acélgyártással) a jelenleginél több és gazda.ságo- ra 1 't’ftr '3 • t.~i acélt biztosít népgazdaságunk­nak. mekhez hasonlóan ki tudjuk elégí­teni a vasúti gördülőanyag- és hajó­gyártásban mindinkább teret hódító, a járművek súlyának csökkentését célzó új acélminőségek tömeges gyár­tását. így az exportunk szempontjá­ból oly fontos probléma is- megoldó-* dik acélművünk korszerűsítésével. És mi történjék addig? Nyilvánvalóv hogy folytatni kell az acélgyártás! technológia finomítását., a nyers- vas minőségének a kohón-kívüli javítására irányuló üzemi mére­tű kísérleteket dcszilicírozás és kéntclenítés terén éppen úgy, mintha nem épülne át az acél­mű. Ezekhez most komoly anyagi fóde- zetet nyújt a műszaki fejlesztési alap.) A kísérletektől vált eredmé­nyek ugyanis az új acélműben is jól hasznosíthatók lesznek, nem szólva arról, hogy az útépítés alatti korláto­zott termelés idején ezek előnye fo­kozottan értékes lesz. Az új acélmű­ben oxigént viszünk majd a kemen­cébe (az oxigéngyár is épül már), ezért technológusaink és acélgyár­tóink egyik legfontosabb feladata most, hogy még a régi kemencékkel és a saját, maguk készítette oxigén- battériával minél több tapasztalatot szerezzenek az oxigénes acélgyártás­ban. Nem sorolhatom fel összes koTszc- rűsítési feladatainkat és azok meg­oldására irányuló terveinket, de úgy vélem, hogy az. előzőekben ismer­tetettek is rávilágítanak arra, hogy határozott célunk elérni a nemzet­közi élvonalat és azza] lépést tar­tani a vaskohászat minél nagyobb területén. Az. a véleményünk, hogy ennek érdekében A vitaindító tanulmány említi, hogy a gépiparban a korszerűsítések ré­vén 15 százalékkal kevesebb henge­relt acélt fognak felhasználni az egy­ségnyi termékhez. Említi a beton­acél-felhasználás fajlagos csökkenté­sét iá. Az ózdi új acélmű jelentősen hozzá fog járujni ahhoz, hogy a nagyszilárdságú betonacélok haszná­lata az építőiparban általánossá vál­jék. Megemlítendők a magas folyás­határú szerkezeti acélok, amelyek a vasszerkezetekben kereken 30 százalékkal csökkentik, a felhasznált hengerelt acélt. Ilyen acélminőségé- ket ma is tudunk gyártani, de el­avult berendezéseinkkel csak arány­talanul magas többletköltség árán és távolról sem a felhasználó iparágak szükségleteinek megfelelő mennyi­ségben. Az elmúlt években is egyik leg­főbb — és nem eredménytelen — törekvésünk volt, hogy acélgyártási és hcngerlési techno, og-.-.ok i:. lésével csökkentsük, egyes termékek esetében pedig (rúgok, drótkötelek) gyakorlatilag meg is szüntessük az importot. Az új acélmű korszerű technológiájával a termékeknek ezt a körét lényegesen bővíteni tudjuk. Ma például csak jelentős többlet- költséggel vállalkozhatunk arra, hogy a fejlettebb szovjet kohászati üze­nem lehet jobb utat követni, mint felmérni gyárunk minden területért a tennivalókat a leg- féjicttcb technológia elérése, de legalábbis minél jobb megköze­lítésé érdekében. , Ha ezt, célkitűzéseinknek megfele­lően. minden termelési ágban elvé­geztük, az. ércélőkészítéstől a nyers- 1 vas- és acélgyártáson keresztül a j hengerlésig, részletekbe menő vizs- j gálattal, és azt kiterjesztjük a gépe­sítési. automatizálási lehetőségekre is, akkor olymódon túrul elénk a fel- j. adatok sokasága, hogy azokból ki j tudjuk választani az adott körülmé- I nyék között a legfontosabbakat. Na­gyon lényeges azonban, hogy ez a i vizsgálat a termelő és egyéb (karban­tartó, szállító stb.) munka minden részletére kiterjedjen, mert csak az összes lehetőségek ismeretében tud­juk megítélni, hogy melyik befekte­téstől várható a népgazdaság szá­mára a legjobb eredmény termelé- kenységnövelésbén, önköltségcsök­kentésben, minőségjavításban. A leggyorsabb megtérülést bizto- . sító intézkedések felderítésére na­gyon jó módszernek bizonyult már eddig is j az üzem legdöntőbb műszaki mutatóinak összehasonlítása a ^ fejlettebb ipari országok hasonló a adataival. MINDEZT VALAMI PALÄS­LJ.L yoLT, de nagyon is érthető jó­kedvvel mondja és hanghordozásá­ból, vidáman hunyorgó szeméből érezni lehet a büszkélkedő kérdési: no, ehhez mit szól? — Patronálóinknak nagyon hálá­sak vagyunk — folytatja. — A Mis­kolci Útépítő Vállalat és a Tiszai pá­lyaudvar fütőhézának dolgozói sokat segítenek. Mikor eljönnek hozzánk, sokszor nem azt kérdezik, hogy mi­ben segítsünk, hanem ők mondják meg. hogy mit kellene csinálni. — Az első év tehát nagyon szépen ..sikerült”. Mit vár a jövőtől, kedves Mezei bácsi? — A jövőtől? A termelőszövetke­zet jövője biztos. Egyre nagyobb da­rab földet tudunk tagosítani. Mon­danom sem kell, hogy ez mennyire megkönnyíti a munkát, hiszen így sok­kal jobban ki tudjuk használni a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeit. Ebben az évben eléggé fölaprózott földeken dolgoztunk, és ez bizony sok idői vett el tőlünk. Most már szinte nap- ról-napra növekedünk es úgy gon­dolom, nem kell szégyenkeznünk az első év után sem az egyéni gazdák, sem a. többi termelőszövetkezet előtt. Az én -jövöm pedig... Hát 70 éves vagyok. Azt hiszem, ideje lesz nyug­díjba mennem. MOSOLYGÓSRA SZŰKÜLT szc- me körül hirtelen futkosni kez­denek a ráncok. — Mert tudja, nem bírom már úgy a munkát, mint ré­gen. A múlt éjjel is éjfélig dolgoz­tam. és reggel nehezemre esett fel­kelni. Aztán felszedelőzködik, tréfálkoz­va cigarettára gyújt, és kifelé indul. —» Átugrok már a tanyára, magné­zem, mennyire haladtak az építke­zéssel. Mi van a kovácsműhellyel?... Sajáterőből építjük.. ­PRISKA TIBOR l í I r J I ! í Ilyen módon például az egy tonna hengerelt áruhoz fe^hp»/- acél mennyiségét, több éves céltuda­tos munkával máris sikerült olyan szintre leszorítani* amilyet eredetileg csak a második ötéves terv folyamán reméltünk elérni. Más területeken még komoly erőfeszítésekre van szükség. így például az egv tonna hengerelt árura eső hengeri'elhaszná- Iásunk értéke nagyon magas és meg­engedhetetlenül sok munkaórát for­dítunk a hengerelt áruk kikészíté­sére is. Nem elégszünk meg a kohók kokszfogyasztásában eddig elért eredményekkel sem és gyártási költ­ségünk e legnagyobb tételét a forró­szél hőfokának emelésével, a kohók járatának egyenletesebbé tételével (ezt egy ötletes újítás bizlosítja) ki­tartóan tovább csökkentjük. Termelésünk korszerűsítésének tervszerű végrehajtását szolgálja, hogy a közelmúltban elkészült üze­münk távlati fejlesztési terve, amely a 10—15 éven belül elérendő célok kitűzésével határozott irányt szab és biztosítja a minden irányú műszaki fejlesztés összhangját Rövid hozzászólásom befejezése­ként szeretném felhívni a figyelmet arra, milyen fontos lenne a mi me­gyénkben, ahol a magyar kohászat termékeinek jelentős hányada készül, a kohászati üzemek eddiginél sokkal szorosabb együttműködése, a tapasz­talatok kicserélése. Az Északmagyar- ország a hozzászólások nyilvános­ságra hozatalával elősegítheti ezt a közeledést és ezzel is jó Szolgálatot tesz szocialista építőmunkánknak, a népgazdaság gyorsabb fejlődésének. TEMESSZENTANDRÄSI guido az Ózdi Kohászati üzemek főmérnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom