Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

KéiSd, 105ft. december fi. ÉSZAK MAG YARURSZAG s cÁh&i szeretnek olvasni K ulturálódik a falu — állapítjuk meg gyakorta, s hogy a meg­állapítás igazát bizonyít­suk, hivatkozunk a gom­bamódra szaporodó kul- túrotthonokra, a rádió­előfizetők számának emelkedésére, a könyv iránti érdeklődés növeke­désére és még sok más­ra. A legkevesebbet azonban az újságolvasás nem egy helyen már szenvedéllyé, nélkülöz­hetetlen tevékenységgé váló nemes szórakozá­sára hivatkozunk. Pedig az események, a nagy­világ történései iránti érdeklődés az egyik leg­kézzelfoghatóbb érték­mérője a kulturálódás- nak. Akit hidegen hagy, mi történik hazájában, a Földgömb távoli or­szágaiban, az „begubó- zott,” magánakció és ön fejlesztésével mi t sem törödp ember, aki állan­dóan ki van téve annak a kellemetlenségnek, hogy rápirítanak tájéko­zatlanságáért; minden váratlanul éri. A bél­és külpolitikában tájé­kozott ember többet él az emberi társadalom közös életéből, korsze­rűbben gondolkozik, könnyebben eligazodik az életben. Amióta a posta fog- . lalkozik a sajtótermékek terjesztésével, — s jó néhány éve teszi már ezt — könnyű tájéko­zódni az újságolvasás mértékéről. A községi postahivatalok felvilá­gosítással szolgálnak e, tekintetben, s mivel ezj nem titok, világgá lehet j „kürtölni,” hogy melyik; falu hogyan él együtt a nagyvilággal, mit cs | mennyit olvasnak az emberek. Mérán például szere- [ tik az újdonságot, több j újságot olvasnak itt,, mint az encsi járás leg-! nagyobb községében. Az j újságelőfizetőket .nem j fogják kötéllel, az olya-J sás, a tájékozódás irán-1 ti szenvedély munkál bennük. | A mérai posta Szál a -1 szendét is ellátja, a két községben — Ben kéj Dánielné hivatalvezető szerint — 545 újságelő­fizetőt tartanak számon, a családok közel fele járat valamilyen újságot. Az ellenforradalom után lényegesen megnőtt a pártlapok, elsősorban a \ Népszabadság és az Északmagyarország ol­vasottsága. Szalaszenden — tekintve a község me­zőgazdasági jellegét —, >a Szabad Föld-et kedve­lik. Az előfizetők mel­lett. szép számmal kel­nek el az árus példá­nyok is, hetenként mint­egy száz darab újságot adnak el készpénzért. Olyan családok is akadnak Mérán, ame­lyek havonta ötven fo­rintot költenek újságra. A hivatalvezető „ma­gánszorgalomból” figye­li a. több újságot is já­rató családok gyermekeit, felnőtt tagjait, s örömmel állapította meg, hogy jólneveltebbek, • művel­tebbek, a társadalmi együttélés szabályait jobban tiszteletben tar­tó emberek azok, akik hódolnak az újságolva­sásnak. A pedagógusok hasonló észrevételeket tettek. Amíg a temérdek új­ság az előfizetők kezébe jut, sok bajlódás van vele. A kézbesítők áldo­zatos munkája minden elismerést megérdemel, özv. Sváb Józsefné. a mérai kézbesítő napi út­ja például mintegy 18 kilométert tesz ki, Bar­na Istvánná szalaszendi kézbesítő is sokat fára­dozik. Mérán, Szalaszenden szeretik az újságot az emberek. Melyek a megye legtisztább községei ? Esedékessé vált a falu tisztasági mozgalom eredményének kiértéke­lése. köztudomású; hogy Cserépfalu még ez év márciusában versenyre hívta ki megyénk összes községeit. Most, a megyei tanács vb. az egész­ségügyi állandó bizottság tagjaiból, a Hazafias Népfront' megbizottaiból és az egészségügyi szervekből bizottsá­gokat küld ki az egyes járásokba, hogy az ottani járási bizottság és já­rási főorvos (vagy közegészségügyi felügyelő) közbejöttével megállapít­sák, melyik a járás három legtisz­tább községe. Majd a megyei bizott­ság helyszíni szemle alapján megje­löli, hogy melyek a megye legtisztább községei. A megye legtisztább községe címet az a község nyerheti el, amely a költségvetésében és községfejlesztési tervében szereplő egészségügyi téte­leket teljes egészében megvalósította. Továbbá, ahol a középületek, (tanács­ház, iskola, orvosi rendelő, művelő­dési otthon, üzletek, italboltok és fel­vásárló helyek) a legnagyobb rend­ben és tisztaságban találtatnak. A kutak és környéküknek tisztántartá­sa kifogástalan. A mezőgazdasági jel­legű községekben a gazdasági udva­rok, trágyatelepek, istállók, a fejes­nél használt eszközök — és a fejés — „kulturáltabb mezőgazdaság képét mutatják.” Szükséges, hogy a köz­ség lakói ismerjék és betartsák a he­lyes trágyakezelés szabályait. Ahol a gazdasági udvar a tisztaságon felül tűzbiztonsági szempontból is kifogás­talan. Ahol a falu fásítását terv sze­rint elvégezték stb. A járásban a kiértékelés december első felében lesz, megyei szinten pe­dig az év végéig állapítják meg, me­lyek a legtisztább községek. Utóbbi­akat — ha megérdemlik —, a me­gyei tanács jutalmazni is fogja. Megyei Közegészségügyi—Járvány­ügyi Állomás Nők akadémiája Sároseatakon Már az elmúlt télen is igen nagy sikert ért el a sárospataki nőtanács a Nők akadémiája című előadássoroza­tával. Nagy Ákosné elnöknő irányí­tásával ismét gazdag programot állí­tott Össze a kulturális bizottság, s eddig Fráter József. Gergely Károly Tóth Károly, Vécsey Antalné és dr. Várnai Alfonz tartott nagy érdeklő­déssel kísért előadást politikai, iro­dalmi, zenei, orvosi és nevelési kér­désekről. A Nők akadémiájának előadásait minden szerdán este igen sokan hall­gatják a sárospataki asszonyok és leányok közül. Úgy tervezik, hogy a jövőben az eddigi témakörökön kívül több természettudományi, háztartási, öltözködési és kozmetikai tárgyú elő­adással: bővítik a, Nők akadémiája népszerű programját. Könyvekről tték és _ tsívn n ; Petőfi nyomatlan Ez a könyv a Petőfi-kutatás legújabb eredményeire támaszkodó Petőfi képes- album. Nemcsak a költő személyének és kortársainak képeit s a Petőfi-relik- viákat gyűjti egybe, hanem gazdag anya­got mutat be Petőfi egyes műveiről is. A szerző Magyarország,. Romápia és Csehszlovákia területén végigjárta azo­kat a helyeket, ahol Petőfi valaha is megfordult és a régi környezet nyomait keresve igyekszik visszaadni azokat a hangulatokat, amelyekben a költő ver­sei, prózai írásai megszülettek. Az album képanyagát magyarázó szöveg egészíti ki. Ne csak szórakoztasson — neveljen is ! Alberttelep, Hunyadi János Művelődési Ház, 1959. december Impozáns épület az alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház. Aki elmegy előtte, megelégedetten szem­léli: íme, az alberttelepiek kulturá­lis élete olyan magasfokú, hogy ilyen hatalmas kultúrpalotát igényel. Má­sok, a szkeptikusok, arra gondolnak, vajon nem túlméretezett-e kissé ez a kultúrotthon. Mindkét elképzelés­ben van bizonyosfokú igazság. Erről akkor győződhetünk meg, ha nem­csak a hatalmas épületet nézzük, ha­nem megvizsgáljuk a kultúrotthon belső életét, tartalmi munkáját is és arra a kérdésre keressük a feleletet, miként teljesíti a kultúrotthon fő feladatát, a szocialista tartalmú ne­velést. a művelődési ház munkája sokirányú Rendszeres filmvetítést tartanak, jó könyvtáruk van, zeneiskolát működ­tetnek, van öt szakkörük — barká­csoló, fotó, színjátszó, sakk-kör, vala­mint fúvószenekar — ezenkívül számos egyéb rendezvény, amelyben Számszerűleg megfelelő helyet kap­nak a tudományos ismeretterjesztő rendezvények is. Természetesen he­lyet kapnak a művelődési náz mű­sorában a táncos rendezvények, sőt ezek a leglátogatottabbak, legalább Is, ami a fiatalságot illeti. Ha az előbbiekben említett kér­désre a feleletet kutatjuk, sorra kell vennünk az egyes tevékenység» ága­zatokat. Kezdjük talán a filmvetítéssel. Azt is mondhatnánk, hogy a műve­lődési ház e tekintetben egyszerűen a mozinak a szerepét tölti be. A filmvetítések általában látogatottak, a műsorterv alakítása viszont nem a művelődési ház vezetőségétől függ, a filmeket központilag osztják el és így a filmvetítések világnézet-for­máló, nevelő hatása sem elsősorhan a művelődési ház befolyásától függ. Az vitathatatlan tény, hogy a rend­szeres filmvetítéssel, a jó filmek be­mutatásával a kultúrotthon jelentős kultúrpolitikai feladatot teljesít. A könyvtár állománya mintegy 1800 kötet. Ezt az 1800 kötetet na­gyon gyakran forgatják a telep la­kói. Százhetvenhárom család állan­dó, beiratkozott olvasója a könyv­tárnak. Ez a szám viszonylag magas, ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy családban hányán olvassák el a kikölcsönzött könyveket és, ha figye­lembe vesszük azt is, hogy, Al­berttelep összlakossága — a szomszé­dos új települések lakóival együtt is — alig-alig közelíti meg az ezres lé- lekszámot. Nemcsak kölcsönzik a könyveket, hanem jó nevelő munká­val fel is hívják az olvasók figyel­mét az egyes művekre. Havonta rendszeresen tartanak Könyvismertető ankétokat, amelyeken Tóth Illés, a szomszédos Mucsony község pedagógusa ismer­teti azokat a műveket, amelyeknek olvasása, megismerése a legkívána­tosabb. Ebben az évben 20 ezer fo­rintot költöttek, a könyvtár felújítá­sára; a következő évben is előrelát­hatólag hasonló összeg áll rendelke­zésükre, azonban a könyveken kívül különféle felszereléseket, állványo­kat is be kell szerezniök. Az idősebb olvasók a háborús tárgyú könyveket kedvelik, amelyekből jobban megis­merhetik azokat a körülményeket, amelyek között hajdan éltek, megis­merik a történelmi összefüggéseket, jobban látják múltjukat A fiatalok döntő többségükben a szerelmes tár­gyú könyveket keresik. A művelődési otthon által működ­tetett zeneiskolában szakképzett ok­tatók vezetése mellett ismerkednek a bányászok gyermcKei a zeneművé­szettel, zongora-, hegedű- és szol­fézs-szakon. Mind több bányász- gyermek válik a zene barátjává, is­merőjévé és, ha nem is lesz mind­egyikből művész, mindenképpen olyan emberré válik, aki ezt a nemes művészetet értékelni tudja. A szakkörök rendszeresen meg­tartják foglalkozásaikat, a barkácso­lók hetenként kétszer, a fotó-szak­kör és fúvószenekar tagjai szintén kétszer, a sakkozók hetenként egy­szer, a színjátszók pedig hetenként háromszor. A színjátszók egyfelvo- násosokat tanulnak. Legutóbb no­vember 22-én szerepeltek négy egy- felvonásos bemutatásával. Érdekes megjegyezni a színjátszókról, hogy zömmel az idősebb bányászgenerá­cióból kerülnek ki, a fiatalok nehe­zen kapcsolhatók ebbe a munkába. Jelentős helyet foglalnak el a kul­túrotthon tevékenységében a tudományos ismeretterjesztő előadások Novemberben például négy előadást tartottak — a rakétarepülésről, a Varsói Szerződés jelentőségéről, az USA vezetőköreiről, valamint egy egészségügyi jellegűt —, december­ben eddig egyet, a hátralévő időben még négyet terveznek. Ezekkel a tu­dományos ismeretterjesztő előadá­sokkal párhuzamosan folynak a Bá­nyász Akadémia előadásai. Sajnos, a tudományos ismeretterjesztő munká­ról nem nyilatkozhatunk kedvezően. Nem a szervező munkában és nem az előadásokban van a hiba, hanem ab­ban, hogy még nem sikerült áttörni az érdektelenség jégpáncélját. Az is­meretterjesztő előadások látogatott­sága feltűnően alacsony. Hiába van utána filmvetítés is, nagyon kevés alberttelepi érdeklődik az egyes elő­adások iránt. Nagy zömmel gyerme­kek gyűlnek össze, akik nagyon sok­szor zavarják az előadásokat, Csök­kentik az amúgy is nagyon alacsony érdeklődést. Például a legutóbbi, de­cember 3-i ismeretterjesztő előadá­son háromtucatnyi gyermek mellett összesen 8 felnőtt hallgatta az elő­adást. A fiatalság teljesen távol tart­ja magát ezektől a rendezvényektől. A táncos-rendezvényekre viszont an­nál nagyobb számban jönnek. Meg olykor ping-pongozni... Nincs klubélet sem a művelődési házban ..........i--------------------------­A z előcsarnokban lévő büfé kífeje- aeften csak azt a cclt szolgálja* hogy Jegyzetek egy karnagyi konferenciáról ? mozi- és egyéb előadásokra váró- iát kielégítse, az emeleti eszpresszó pedig kizárólagosan vendéglátóipari jellegű, és semmiképpen nem szol­gálhat klubéletnek alapjául sem. Az eddig elmondott kép — a film­vetítést és a könyvtármunkát leszá­mítva — nem a legbiztatóbb. Igaz, figyelembe kell vennünk, hogy ez a kultúrotthon viszonylag fiatal. 1958 szeptemberében indult és mindjárt kezdeti lépéseit szétroppantotta az ellenforradalom. Hosszú ideig nem tudott feleszmélni az ellenforradalom □kozta kábulatból. 1957—58 forduló­ján pezsdült meg a művelődési ott­honban az élet. Tehát jelenlegi hely­zete alig két éves fejlődés eredmé­nye. Még magán viseli a kezdeti lé­pések gyermekbetegségeit. A fiatal­ságot még csak a tánc vonzza és nem érdeklődnek a világnézet-formá- lás legfontosabb kultúrotthcmi meg­nyilvánulása, az ismeretterjesztő előadások iránt. Azt hisszük, nem­csak a közönséget kell hibáztatnunk. A kultúrotthon vezetés és a bányász szakszervezet helyi üzemi bizottsága is többet tehetne, já nevelő munkával odahathatna, hogy ez a közöny mielőbb feloldódjék és az alberttelepi bányászok ne csakf a szórakoztató rendezvényeknél ke­ressék fel a kultúrotthont, hanem azt a helyet lássák benne, ahol szó­rakoztatásukon felül tanítást, neve­lést is kaphatnak. Az alberttel?piek- é ben meg van az érdeklődés az egyes 4 kulturális megnyilvánulások iránv.^ Például — mint Székely Ferenc, a f művelődési ág művészeti vezeréjejl mondotta — a legutóbbi színházi vendégszereplésről még most is vi­táznak és észrevételeik helyesek. Az érdeklődés egészséges magját kelle­ne kiterjeszteni mind szélesebb kör­ben, a kulturális élet minden terüle­tére és akkor nem mondhatná sen­ki, hogy a Hunyadi János Művelő­dési Ház Alberttelepnek túlmérete­zett, és akkor valóban betölthetne legfontosabb hivatását: nem csak szórakoztatná a bányászokat, de szo­cialista tartalmú nevelésüknek leg-* fontosabb bázisa is lenne. f BENEDEK MIKLÓSI ALSZIK A TERMÉSZET Márciusra egy tetefoaéfcresztést N éhány nappal ezelőtt a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében — kivételesen — nem koncertre gyűltek össze. Há­rom megye karnagyai töltötték meg a sorokat, hogy a Népművelési Inté­zet által rendezett regionális kar­nagyi konferencián részt vegyenek. Az egésznapos foglalkozás program­jában az intézet zenei osztálya is­mertette a múlt évadban végzett or­szágos munkát, eredményeket, hiá­nyosságokat. Mielőtt az értekezlet konkrétumait felsorolnánk, meg kell emlékeznünk a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából rendezett dalostalálkozókról, mely alkalomból az elmúlt szezonban nyolc országos és 155 megyei találkozót tartottak, köztük Északmagyarország zenei centrumaiban: Egerben, Salgótarján­ban és Sátoraljaújhelyen is. Az új évadban felszabadulásunk másfél évtizedes évfordulóját állítot­tuk kórusmunkánk középpontjába mondotta JÁnárt Elek elvtárs, a Nép­művelési Intézet zenei osztályának munkatársa. — Ennek szem előtt tar­tásával tervezték meg az 1960-as da­lostalálkozókat. Az országos találko­zót Szegeden tervezik, míg a többit különböző megyékben. Itt vetődött fel, hogy Miskolcon is legyen orszá­gosan meghirdetett dalostalálkozó. Ezen iparilag jelentős helyen álló város foglalja el végre méltó helyét öntevékeny kórusmunkánkban is. A dalostalálkozókkal kapcsolatosan megállapítást nyert, hogy a régi ver­senyformánál a mai találkozók sok­kal'hasznosabbak, bár itt is meg van a versengés, de nincs versenyszerű értékelés. így ezek a találkozók töb­bek közölt elősegítik a kórusok szín­vonalának emelését, mivel a közvet­len élmény a legjobb nevelő erő. En­nek kapcsán felmerült egy országos összefogó szerv mielőbbi létrehozásá­nak gondolata is, mely segítene a jobb eredmények elérésében. (Ha­sonló a volt Munkás Dalosszövetség­hez vagy a Bartók Béla Szövetség­hez.) Az országos egységes irányító munkát nagyban segítené egy szak­lap megjelentetése is, mely az ön­tevékeny zenei munka rendszeressé tétele szempontjából igen fontos. Az idei dalostalálkozóknak az el­múlt évhez viszonyítva magasabb színvonalat kell biztosítani. Ennek egyik fontos feltétele: áttérni a kó­rusmunka szokványos útjáról a kórusnevelésré. E nevelőmunka első feltétele a kórusvezetők nevelése: politikai és szakmai ismereteik bőví­tése. Ennek megvalósítására Buda­pesten már létrejött egy zenetörté­neti és esztétikai akadémia, melyen a helybeli hallgatókon kívül néhány vidéki karvezető vesz részt. Itt kell megjegyeznünk: igen hasznos és kí­vánatos volna, ha fenti előadássoro­zattal megyénk karnagyai is megis­merkedhetnének a karnagyi klub foglalkozásai alkalmával. A NÉPMŰVELÉSI ^NTEZET be­számolóját a megyei karna­gyok korreferátuma egészítette ki* mely után a KISZ felszabadulási se­regszemléjének megrendezésével fog­lalkozott az értekezlet. A KISZ or­szágos dultanulási mozgalmat indí­tott és ebben városunknak is méltóan ki kell vennie részét. Szeretnénk, ha üzemi és iskolai énekkaraink a kivá­lasztott tíz mozgalmi dalt magukévá tennék és azt különböző helyeken be­mutatva hozzájárulnának e művek szélesebb körben történő megismer­tetéséhez. Ma már kézenfekvő jelei mutat­koznak az öntevékeny művészeti munka támogatásának, de ennek el­lenére a vidéki karnagyok, szakem­berek munkáját még ma is sokan igen félvállról kezelik! Pedig van .vidéken” is, a megyében is, sőt Mis­kolcon is néhány igen kiváló szak­ember a kórusmunka területén. Ezt igazolta a konferencia alkalmával elhangzott szakmai előadás is, melyet Kardos Pál tartott — a tiszta intoná- lásról — a szakiskola nőikarénak közreműködésével. B efejezésül szeretnénk néhány sorban reagálni Hor­váth Kiss László városi karnagy kor- referátumára is és abból néhány mondatot kiragadni, mintegy útra- valóul az öntevékeny kórusmunkát illetően. Elsősorban fel kell számolni azt a szemléletet, amely a kórust, mint „nem profitáló” közösséget nézi. Na­gyon helyes volna, ha az üzemek és szervezetek vezetői személyükben fe­lelősnek éreznék magukat munkás­kultúránk ezen nem kis jelentőségű ágával szemben. Legalább egytized- résznyi érdeklődés abból, amit a sport iránt mutatnak, létszám és fo­lyamatos munka szempontjából biz­tos megalapozottságot teremtene minden üzemi és társadalmi szerv keretében működő öntevékeny ének­karnak. Továbbá feltétlenül meg kell valósítani a kórusvezetők szakmai és politikai továbbképzését. Bz ma még negatív oldala a karvezetőknek. Fel kell tölteni az üres tarisznyákat, részben a karnagyi klub foglalkozá­sain, részben pedig az esztétikai és világnézeti nevelésen keresztül. Évenként legalább 2—3 alkalommal biztosítani kell az új kórusművek be­mutatását, melyen a város és megye karnagyain kívül legyenek ott maguk az énekkarok tagjai is, mert csak ezen keresztül ismerkedhetnek meg kórusművészetünk új alkotásaival. • E néhány gondolat csupán főbb pontjait képezi a karnagyi konferen­ciának. Reméljük azonban, némi ké­pet adtunk a kórusmunka eredmé­nyeiről, jelenleg is fennálló hiányos­ságairól, melyeknek kijavítása, illetve f megvalósítása hosszú, áldozatos és r kitartó munkát igényel. De megéri! t FLACH ANTAL Pályázat A Borsod megyei Tanács vb, mű­velődésügyi osztálya a mezőkövesdi, putnoki és a miskolci járási műve­lődési ház igazgatói és előadói stá­tusának betöltésére pályázatot hir­det. Pályázhatnak érettségivel, vagy tanítói, illetve főiskolai végzettség­gel rendelkező 25—40 éves korhatár közötti dolgozók, akiknek a népmű­velés terén gyakorlatuk van. Fizetése: Igazgató: Főiskolai vég­zettséggel 1900,— Ft; érettségivel, il­letve tanítóképzővel: 1700.— Ft. Előadó: Tanítóképzői, illetve érettségi végzettséggel: 1500.— Ft. A pályázatok beküldésének ha­tárideje: 1959. december 28. A pályázatokat a Borsod megyei tanács művelődésügyi osztályához kell beküldeni, önéletrajz, iskolai vég­zettséget igazoló bizonyítvány, vagy másolat és működési bizonyítvány csatolásával. Borsod megyei Tanács vb. művelődésügyi osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom