Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-06 / 287. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! r aiimmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA, »V XV, évfolyam 287. szám Ara 70 fillér 1959 december 6, vasárnap a c. y A demokrácia szelleme csak akkor érvényesül életünk minden vonalán, ha a demokrácia légköre és módszere hatja át a pártot j Minél erősebb, fejlettebb, műveltebb párttagságunk - annál biztosabb kézzel vezeti n dolgozó tömegeket Marosán György elvtárs referátuma a szervezeti szabályzat módosításáról Lapunk tegnapi számában közöltük Kádár János elvtárs első és második napirendi pontra adott válaszának első résizét. Kádár elvtárs többek között elmondotta: a párt hetedik kongresszusa helyesli azt a politikai irányvonalé amelyet a párt követett az elmúlt károm esztendőben. Beszélt a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről, hangsúlyozta, mennyire fontos a termelőszövetkezetek megszilárdítása, majd a tudomány és kultúra néhány kérdéséről szólt. Az alábbiakban közöljük Kádár elvtárs válaszának befejező részét. Kádár János elvtárs válasza az első és második napirendi pontra Általában rend van az országban, s ha a rendszer erős, ha a pénz stabil, ha az emberek normálisan élnek, akkor nem kell külön vitázna velük azért, amit ők önszántukból, jókedvűen ötszörösen-hatszorosan is túlteljesítenek. (Nagy taps.) Ami a belső pártélet kérdéseit illeti, elmondhatjuk, hogy a párt általában veve erős és betölti történelmi feládar tát. A mi gondolkozásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy a párt nem öncélú valami. A pártot mi felfoghatjuk eszköznek is, fegyvernek is. Pártunk büszkesége, hogy eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében történelmi céljainak kiharcolásáért. (Hosszan tartó, nagy taps.) Pártunk be is tölti ezt a feladatot: a munkásosztály akaratából, a munkás- osztály harci céljainak megfelelően kormányozza az országot! De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés, ebben az összefüggésben megmaradhat: mi arra vagyunk büszkék, hogy munkásosztályunkat és népünket szolgáljuk. (Nagy taps.) A kommunistákról alkotott vélemény gyakran változott az elmúlt négy évtized alatt. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Horthy idején még ellenségeink is tisztelték a kommunistákat, mert állhatatosak voltak és önfeláldozóan küzdöttek a népért. A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenmiök, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniök — csak embernek, a szó igazi értelmében. (Hosszan tartó, nagy taps.) Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernek, aki azt állítja magáról: azért lett kommunisr ta, hogy szenvedhessen a népért. Nem hiszem, hogy normális, emberi ésszel és érzéssel bárki ráadná a fejét valamire, csak azért, hogy szenvedhessen. A kommunisták emberek Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van valami igazuk, amikor azt mondják: minden ember a boldogság kék madarát űzi. Ügy gondolom, nekünk sem kell szégyellnünk azt, hogy a kommunisták egész emberek, még ebben az értelemben is: a saját boldogságukat kereső emberek. Mégis, van egy nagyon lényeges különbség a kommunisták és az individuálisan gondolkodó vagy önző emberek között Az tudniillik, hogy a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha mindéit dolgozd emberrel együtt lesz boldog. (Nagy taps.) Ez az óriási különbség a koromunisr ták és az individuálisan gondolkodó emberek között. Áz az ember, aki szereti megrakni a hasát és jóízűen tud enni akkor is, ha körülötte a dolgozó emberek éheznek, szerintem az ember nevet sem érdemli meg. Nálunk jelenleg a kalóriaszúit megfelelő. Hallották, hogy már Angliát is megelőztük. E jó szintnek a kommunisták is részesei. Szerintem ebben semmi bűn nincs, mert a kommunista is enni akar, ha éhes és jól teszi, ha gondoskodik róla, hogy tányérjár ban legyen ennivaló, de egyetlen kanál ételt sem tud lényelni jóízűen, ha egy másik dolgozó ember éhezik. Ilyen legyen a kommunista — ilyen ember, egész ember. Nem kell nekünk az emberek felett állnunk, de alattuk sem! Az „egész ember” nevet kell kiérdemelnünk. Ha kialakul egy olyan közvélemény — és állítom, hogy a hároméves munka után immár igenis van egy ilyen közvélemény —, hogy a kommunistában olyan embert látnak, aki gondolkozik és fáradozik a köz ügyéért; és ha ezt mirólunk a nem kommunisták mondják; — azt hiszem elvtársak, ez a legnagyobb dicséret számunkra. Prieszol elvtárs mondta: elhatározták, úgy fognak dolgozni, hogy soha többé ne legyen olyan becsületes ember, aki félne a kommunistáktól.. Ez helyes, dicséretes elhatározás és megfelel a jelenlegi tényleges helyzetnek. Az emberek nálunk barátjukat látják a kommunistákban, akihez őszintén fordulhatnak kérdéseikkel, problémáikkal tanácsért, segítségért. Az a jó, ha a becsületes emberek nemcsak nem félnek a kommunistáktól, de szeretik is őket, keresik társaságukat — a becstelen gazemberek igenis félnek tőlük. Mert az sem lehet jó kommunista, akit mindenki szeret. Ezután népi rendszerünk néhány sajátosságóról beszélt Kádár elvtárs. Hovatovább 15 esztendős lesz a népi hatalom. Ez idő alatt olyan változásokat vittünk keresztül, olyan eredményeket értünk el, hogy például a mai fiatalok el sem tudják már képzelni, milyen is volt a régi világban a munkásgyerek, vagy a falusi szegényember gyermekének helyzete. Azelőtt a munkás- és szegény paraszt - gyerekek mezítláb jártak, télen reszkettek a hidegtől és bizony nagyon sokszor anyjuk azzal küldte őket este aludni: „Piám, a kenyér már alszik”. Bizony éhesen és sírdogálva szenderültek álomba azok a gyerekek. Nem egy ilyen volt, hanem tízezer, százezer gyermek élt így akkor Magyarországon. És most hogy élnek nálunk a gyerekek. Van ebben az országban olyan gyerek, akinek az édesanyja azt kell, hogy mondja: „Fiam, a kenyér már alszik”? Ilyen nincs a mi országunkban! Elvtársak, ha pártunk 40 éves harcának és népi hatalmunk 15 évének csak ez az egy eredménye lenne, már elmondhatjuk: érdemes volt harcolni és minden áldozatot meghozni ezért. (Hosszan tartó, nagy taps.) És itt van a mi új fiatalságunk. Azok a fiatalok, akik nagyszerűen dolgoznak a termelésben, akik helytállnak, amikor önkéntes társadalmi munkáról van szó. Már szinte keresnünk kell a mocsarakat, mert lassan mind kiszárad a fiatalok jó munkája nyomán. Fiataljaink egyre jobban képezik magukat, egyre tágul az érdeklődési körük, egyre képzettebbek, műveltebbek. Erre az ifjúságra ne építhetnénk? Büszkeségünk ez, vívmánynak tartjuk, hogy ilyen az ifjúságunk. Ez maga megérte a párt négy évtizedes harcát. A nők is felszabadultak a Magyar Népköztársaságban, rendszerünk má-. sík nagy vívmánya ez. (Nagy taps.) Központi Bizottságunk azt mondja: most az a döntő, az a feladat, hogy a törvényben biztosított egyenjogúságnak teljes érvényt szerezzünk az elet minden területén. Másképpen élnek most a nők, mint a régi világban. Egyszer egy május elsején ösz- szetalálkoztunk a kender- és jutagyári nőkkel. Elmondtam nekik* hogy 1931-ben. a gyár előtt tartottam egy illegális gyűlést. Sok dolgozó nő jött el arra. A május elsejei találkozáskor elmondtam a kender-jutagyá- ri asszonyoknak: kedves elvtársnők,- emlékszem még magukra, egyikük- másikuk arcára is. Aki akkor 30 éves volt, 50 évesnek látszott, és aki most 50 éves, olyan, mintha 30 éves volna. (Derültség és taps.) Bizony, a 30 éves munkásasszony annak idején öregasszony volt, a szó igazi értelmében. Nemcsak azért, mert fekete kendőben járt, hanem mert testi- ieg-lelkileg összetört, megnyomoro- dott ember volt. Most nézzenek körül a mi országunkban: felszabadultak, emberekké váltak a nők! Ha pártunk négy évtizedes harcának, népi demokráciánk 15 esztendejének más vívmánya nem lenne, akkor is elmondhatnánk: érdemes volt fáradoznunk, érdemes volt küzdenünk. Dobi elvtárs mondta, hogy a magyar kérdést nem az ENSZ-ben döntik el, hanem a magyar nép dönti el. (Nagy taps.) Valóban, mondjuk 30 évvel ezelőtt mennyi szava volt a gyárban a munkásnak, vagy a faluban az egyszerű parasztembernek? Most a munkások, parasztok, mérnökök, technikusok, tanárok, pedagógusok itt ülnek ebben a teremben, ott vannak a parlamentben és mindenütt, ahol eldöntik a kérdéseket, ök mondják meg, mi történjék ebben az országban! (Hosszan tartó taps.) Ez a mi társadalmi rendszerünk, ^ ez a mi vívmányunk, s ha mást nem értünk volna el, ez is megérte a harcot. Ami a jövő munkáját illeti, vigyáznunk kell pártunk elvi alapjainak tisztaságára, a kommunista helytállásra, mert amíg ez megvan, [semmiféle nehézségtől nem kell félnünk. Nagyok a feladatok, de nagyok az erők is, amelyek rendelkezésünkre állanak. Népünk ismeri pártunk politikai fő vonalát, egyelőért azzal, helyesli azt. Mi együtt [harcolunk, együtt vagyunk a tömegekkel. Együtt harcolunk szovjet testvéreinkkel, a nemzetközi munkásosztállyal. S a magyar vonatko- zású kérdéseket a jövőben sem az ENSZ-ben. hanem itt, Magyarországon — a pártkongresszuson, az országgyűlésben, a Központi Bizottság- ban — a magyar dolgozó nép képviselői, dolgozó népünk fogja eldöntetni- (Hosszán tartó taps.) Most arra van szükség, hogy ío- V vább fokozzuk azt a lendületet, Jamely széles hullámokat vert a íö- ^megben * szocialista építőmunkánk t meggyorsításáért. Hajtsuk végre termeinket, dolgozzuk ki új ötéves termünket és teremtsük meg annak jó t alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az ^ eddiginél is nagyobb lelkiismeretes- (seggel, dolgozzunk az eddiginél is > nagyobb odaadással és a továbbiak- , ban is őrizzük meg azt a közszelle> met, amely ma a pártban és a hazában kialakult. (Lelkes, hosszan tartó nagy taps, Mindenki feláll.) — Ismerek állami vezetőket: szívük, lelkűk a munkáé: tudom, készek meghalni is a munkásosztályért, ha arra szükség lenne. Mindenre képesek, csak néha egyre nem: elismerni, hogy az általuk irányított területen valami hiba lehet. Ezzel kárt i okoznak, saját magukat, és hivatalukat is rossz megvilágításba helyezik a munkásosztály előtt és nem segítik a hibák kijavítását. Az olyan embernek, aki trösztök, vagy minisztériumok élén dolgozik, ahová tíz, vagy százezrek tartoznak, meg kell szoknia, hogy ha észrevételt tesznek apparátusa Irányító munkájára, azt először is vegye komolyan! Vegye ügy, hogy igaz az észrevétel, és ne mindjárt úgy, hogy nem igaz. Ha aztán kiderül, hogy nem igaz, akkor örüljön, de ne kezdje azzal a dolgot, hogy rágalom. És ne védje hamis presztízsből a „zászló becsületét.” Ezen változtatni kell. Igaza van Kiss Dezső elvtársnak és másoknak, akik szóvá tették: jelenleg ellentmondás van a nép öntudatos részének aktivitása, lelkesedése, lendülete és a mi vezetésünk hibái között. Ezt az ellentmondást fel fogjuk számolni, mégpedig nem úgy, hogy megtartjuk a bürokráciát, a trehányságot és tönkretesszük a dolgozók lelkesedését, hanem úgy, hogy tönkretesszük a bürokráciát, a trehányságot és magasabbra szítjuk a lelkesedést. Gondoljanak csak arra, milyen nagy tömegek mozdultak meg a kongresz- szus előtti szocialista munkaversenyben és milyen gyönyörű példáját adták az emberi helytállásnak! Mind állami, mind pártvonalon olyan vezetés kell, amelyik méltó az öntudatos dolgozók lendületéhez, lelkesedéséhez, s ha minden vezető úgy fogja fel saját feladatát, amint a kongresszusi versenyben részt vevő száz- és száz-1 ezrek felfogták a párt szavának ér- < telmét — akkor nyugodt lelkiisme- < rettel tekinthetünk a jövőbe. (Hosz- * szán tartó nagy taps.) ( Kádár János élvtárs ezután a párt-< ról beszélt. < — Nagyon örvendetes és egészsé- < ges dolog az — hangsúlyozta —, hogy i a mindennapi pártélet és a pártmunka i belső tartalmát a párt központi po- < litikai, gazdasági és kulturális fel- < adatai képezik. Ez a helyes és arra i kell törekednünk, hogy a jövőben i móginkább így legyen, hogy a párt- i szervezetek tevékenységében a jövő- < ben még nagyobb szerepet kapjon a i gazdasági és a kulturális munka. Ha i ilyen tartalom hatja át a pártmun- i kát, akkor az oktatás is, a szervezés i is, sőt a tagdíjfizetés is rendben i megy. A tagdíjfizetéssel is úgy va-1 gyünk — bocsássanak meg a hason- i latért — mint annak idején a köl-1 csönjegyzésekkel. Éveken át, egy álló' hónapig a párttagság a legállhatato-' sabb pártonkívüliekkel együtt köl- < csönjegyzéssel foglalkozott. Emlékez-1 nek még rá: az egésznek annyi ered- 1 menyé volt, hogy az utolsó években1 évi 700—750 millió forintnyi összeg1 bekerült az állami forgóeszközök kö 1 zé. Amióta ez nincs, egy teljes hóna-1 pót nyertünk az igazi pártmunkára.1 (Derültség.) Lehet; hógy egy kicsit1 ezért is megy jobban a munka. Az a1 700—750 millió forint is előkerül va-‘ lahogy; az egyik ember totózik, a másik lottózik, a harmadik csak egyszerűen beteszi pénzét a takarókba.
