Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-31 / 306. szám
CfefitSrfölL, 1959. december 31. ESEAKMAGYARORBZAü s 33 munkásakadémián mintegy 4 ezer - az esti iskolákban pedig több mint 2 ezer dolgozó tanul Borsod megyében Borsod megyében a tanács művelődésügyi osztálya a szakszervezetekkel és a TIT-el közösen ■ nagy gondot fordít arra, hogy a munkás- osztály helyzetéről hozott párthatározatot mielőbb megvalósítsák. A kulturális nevelő munkában máris szép előrehaladást értek el. Az ismeretterjesztő előadások mellett 33 munkás-, bányász- és ifjúsági akadémiát szerveztek, amelyeken mintegy 4 ezer dolgozó tanul rendszeresen. Ezenkívül több mint 2 ezren tanulnak a dolgozók esti iskoláiban. Négy üzemben általános iskolát nyitottak, ahol a gyárak munkásai a nyolc osztályt elvégezhetik. Gondoskodtak a faluról bejáró dolgozók műveltségének emeléséről is. Az ózdi és borsodnádasdi művelődési házak például a téli hónapokban 16 munkáslakta községben tartanak rendszeresen előadásokat, műsoros estéket. A Lenin Kohászati Művek vezetősége Mezőkövesden rendez ismeretterjesztő előadásokat, ahonnan mintegy három ezren járnak a vasgyárba dolgozni. A munkásosztály helyzetéről szóló határozat szellemében a művelődés- ügyi osztály a szakszervezetekkel és a TIT-el közösen kidolgozta az I960, évi tervet. Az új esztendőben az iparvidékeken iskolákat építenek, így többek között — Farkaslyuk bányatelepen négy tantermes felsőíagozatú, Ilódos- csépányban ugyancsak Aégy tantermes alsó tagozatú, Felsőnyá- rádon, Domaházán és Sajóiván- kán három, kettő, illetve egy tantermes iskolák létesülnek. Jövőre adják át az épülő' tisza- parti újváros 12 tantermes iskoláját is. Ezenkívül Berentén, Putnokon, öz- don, Sa jókazán, Rudolftelepen és Szuhakállóban jelentős összegeket fordítanak az iskolák és óvodák felszerelésének bővítésére. A „tollas (■diát" a A „lyukas fa” ma már csali a hagyományok tárházában él Monokon, a néprajzi adalékok sok egyéb érdekességei között. Kossuth szülőfalujának ma élő, dolgozó népe már csak úgy emlékszik rá, mint egy rossz álomra. A szocializmus vívmányai hamar elfeledtették ezt az egykori „gyermekgyógyászati kelléket” ép- penúgy, mint a végérvényesen letűnt feudális, kapitalista világ többi, emberhez nem méltó intézményét. Szinte még azt is szégyenük a derék mo- nokiak, ha a néprajzi kutató szóbahozza előttük a „lyukas fa” esetét Pedig állott még ! 1950-ben. a „lyukas fa” a község délkeleti szélén emelkedő Szenteshegy lábánál. Állott az évszázados tölgyóriás, törzsében hatalmas korhadás folytán keletkezett üreges nyílásával a felszabadulás utáni hatodik évben is, de — amint azt egyes monokiak restelkedve bizonygatják — akkor és az ezelőtti évtizedekben már csak a „legelesettebb” emberek használták beteg gyermekük gyógyítására”. A századokon át divatos „lyukasfa-kezelés” ma már nem hiányzik a monoki dolgozóknak. A monoki anyáknak eszükbe sem jutna, — még ha nem döntötték volna is ki tíz évvel ezelőtt — hogy beteg kicsinyüket a lyukas fához vigyék, annak nyílásán átdugják, s a ruhácskáknak a fa ágaira való felag- gatásával várják, hogy a „fa szelleme” gyógyulást hozzon lázban elkínzott arcú gyermeküknek. A monoki családokban mindig sok volt a gyermekáldás. Mint az egyik haladó gondolkozás ú nagyapától hallottam: „Kilencen voltunk, de cipő csak annak jutott. aM korán felkelt...” Az apró cipők, csizmáik száma tehát nem állott arányban a bőséges gyermekáldással. Ezért olvashatunk az állami anya könyvben megrendítő sorokat egy- egy járványnak a monoki gyermekek sorában történt pusztításáról. Csak a vörheny — mint Monokon nevezik: „pecset” — 1898. évben 24 gyermeket, 1901-ben 31 gyermeket. 1909-ben 25 gyermeket, az 1915. évben pedig 29 gyermeket követelt áldozatul. Az 1918 végén dühöngő spanyoljárvány pedig 34 kicsiny koporsót halmozott a monoki Eresztvénykő oldalában elterülő temetőben. Nem mondhatjuk azt, hogy a „lyukas fa” egyetlen jelenség volt Monokon, amely „szemünk fényét, a gyermeket” volt hivatva (?) egészségügyi védelemben (!) részesíteni. A néphagyományok között találkozunk a „szenesvízkúra”, és a „köpködő-terápia” maradványaival is. Ezek azonban már szellemi lomok az iskolaorvos, a tüdőszűrő vizsgálat, a Salk-szérummal való oltások és a Sabin- immunizálás valóban szociális és humánus intézményei mellett. Monokon majdnem 400 iskolás gyermek és kereken 300 hat éven aluli apróság kanalazta be a legújabb rendszerű, a betegség megelőzésére szolgáló, a szervezet egészséges ellenállását célzó gyógyszer valóban áldásos oldatát, melyet népi kormányunk ingyen biztosított. Igen, nagyon hosszú, sötét szellemi égboltozat alatt mégtett út vezet a „lyukas fa” árnyékából a szocialista egészségügyi kultúra világosságába. De Monokon is biztosan haladnak essen az új úton. Zsuffa Tibor Furcsaságok - képtelenségek A TELEFON — AZ ÖRDÖG MÜVE Nem is olyan régen történt, hogy Szaud-Arábiában bevezették a telefont. A nagy eseményt megelőzően azonban egyes sivatagi törzsek tiltakoztak az „ördög művének” alkalmazása ellen. Ibn Szaud király salamoni döntéssel közmegelégedésre oldotta meg a kérdést. Magához hívatta az elégedetlen törzseit főnökeit és közölte velük: amennyiben a telefon valóban a sátán műve, nem fogják bevezetni, de tegyenek előbb próbát. Ha el lehet mondani a telefonba a Korán szavait, akkor aligha lehet az ördög keze a dologban. Ezekután két arab törzsfő telefonon Korán idézeteket olvasott be egymásnak. A kísérlet „sikerült”, s az egyértelmű bizonyítékot elfogadva, a sivatagi törzsek képviselői is belátták a telefon hasznosságát. A VILÁG LEGMARADIBB KÜLÖNCEI „Galilei nagy szamár völt: a Föld ném gömbölyű, hanem lapos” — ez a legfőbb alapelve anndk az angol társaságnak, amely azt vallja, hogy a XIV. század utáni modern találmányok mind az ördög művfi. A 25 tagú társaság legutóbb 23-ra apadt, mert két tagot rajtakaptak, hogy a társaság szigorú szabályait megsértve ... telefont használtak. HASZNOS TUDNIVALÓK LORDOKRÓL ÉS LADYKRÖL Hetvenöt évi szorgos munka után végre megjelent a londoniak számára oíy nélkülözhetetlen almanach, „A főnemesek és lordok teljes katalógusa”. A könyv megjelenésekor a Times büszkén jelentette ki, hogy egyetlen nemzetnek sincs ilyen részletes adattára nemeseiről. Az írók közül sokan már nem is érték meg művük megjelenését, hiszen annak szerkesztése 75 év óta folyik. Nem titok többé semmi sem, ami a nemesek életére vonatkozik. Megtudhatjuk például, hogy a XIX. században élő Lord Walliscourt ruhátlanul szaladgált kastélyának folyosóin, miközben egy tehénkolompot rázott, jelezve a szolgálólányoknak, hogy fedjék el arcukat. Megismerhetjük Lady Wamyss hálószobatitkait is: titkos lépcsőt építtetett hálószobája falába, énnek egyik ága közvetlenül a férje, másik pedig a szeretője — borospincéjébe vezetett! EZ IS MÓDSZER! A nyugat-németországi Rheinfeld városának nagy gondot okoz, hogy nem jelentkezik elegendő polgár önkéntes tűzoltónak. Ezért a polgár- mester elrendelte, hogy a rendőrség mindig írja fel azok neveit, akik tűzesetnél bámészkodnak.. Aki a bámész- listán háromszor szerepel, azt behívják „önkéntes*’ tűzoltónak. IGAZ TALIZMÁN NEM VÉSZ EL! Ismeretlen tolvaj kitépte egy nő kezéből a kézitáskáját, melyben havi fizetése és egy minden bajtól megóvó talizmán volt. Pár nap múlva a tolvaj visszaküldte a talizmánt levél kíséretében: „Hát csak hadd segítse önt a jövőben is a talizmánja, én előnyben részesítem a pénzt”. JENNEK AZ ESZTENDŐNEK az ^ utolsó napján, a szilveszteri rákban lesz háromszáz esztendeje, ogy Kolozsvárott, a Farkas utcai ollégium tőszomszédságában lévő irofesszori lakásban befejeződött gy lángoló lelkesedéstől fűtött murieselet a maga küzdelmes rövidségben. Van valami tragikus sorsszerűség abban, hogy hazai nevelésigyünk első nagy, tudatos és széles roncepciójú művelője oly fiatalon, 5 éves korában égett el a lázas te- ékenységben, és pályájának meg- :apó méretű felfelé ívelését derékba örte a fizikum elégtelensége ... Van valami hallatlanul izgalmas :nnak az életfutamnak vizsgálatáén. akárhányszor tanulmányozza is it az ember ennek a küzdelmes em- >eri sorsnak egyes állomásait, amely i barcasági kis székely faluban szü- etett szegény diákot egy, a falusi skola szűkebb művelődési anyagán 'lindítva, az önképzés soha ki nem ilvó és mindig erőteljesebbé váló özével hajtja a tudományok minél eljesebb megismerése felé. — Ko- ozsvárott, ahová 1636—-37-ben kéül, Porcsalmi András hatására látja neg az átfogó tudás elsajátításának ehetőségét és módját: a gyulafehérvári kollégiumban pedig, ahová körülbelül hét év múlva megy át, egy citűnő tanári testület ösztönző befolyása mutatja meg neki a szélesebb oerspektívákat, és itt döbben "á először a tudás naev hatalmára... ösztöndíjjal Geleji Katona István, az erdélyi református egyház püspöke. Áz az öt év. amelyet Hollandiában tölt el, „a XVII. század tőkés minta nemzetének” államában (Marx), jelenti számára céljai éles körvonalazódásának ideiét, és pedig két irányban. Egyfelől tudniillik a Hollandiában tanuló .magyar diákokban mind jobban tudatosodik a meginduló angol polgári forradalom hálása alatt a puritánizmus politikai ielentősége, másfelől pedig itt ismeri meg Descartes filozófiáját, mely haladó bölcseleti irányzatot abban az időben a holland egyetemeken tiltottak ugyan, viszont éppen ezek a tilalmak irányították az ott tanulók figyelmét még fokozottabban az újkori gondolkodás alapját megvető irányzatra. Nem hanyagolható el még egy ilyen rövid ismertetés keretében sem annak megemlítése, hogy Apáczai ezen túl Descartes egyik követőjének, Regiusnak fizikájából vette át természettudományi nézeteinek alapvétő gondolatait. Regius pedig Explicatio mentis huma- nae című munkájában Hobbes és Gassendi materialista alapú gondo- hirdette... JTT ESZMÉL RÁ anyagi és kulA turális elmaradottságunkra is, valamint a kivezető út nehézségeire, amennyiben minden tudomány az elmaradott magyarság számára csak idegen nyelven volt akkor hozzáférhető. Ezért határozta el magát arfa, hogy a Kolozsvárott csirájában megszületett, Alsted és Bisterfeld hatása következtében tudatosodott tervének, az Enciklopédia megírásának magyar nyelven kell megtörténnie. Az emberfeletti szorgalommal elkezdett búvárkodás addig összegyűjtött eredményeit ekkor kezdi magyarra átültetni, és amikor megkapa hazahívását, sürgősen nyomdába Ldja a már kész részeket, éjt-napot iggyétéve azért, hogy még elindulása :lőtt elkészülhessen a munka zenével. így fejezi be Hollandiában íz első nyolc részt, majd idehaza 653 augusztusától kezdve az utolsó lármát, oly módon, hogy ^ 1655-ben :gy utrechti nyomdában végre napvilágot lát a „Magyar Enciklopé- íia” * A mű fontosságát, a természettu- iományokat előtérbe állító határozott tendenciát igazolja az a tény, ícgy 74 lap foglalkozik társadalom- ;udományokkal, 26 lap filozófiával, 17 teológiával, viszont 257 lap ma- ematikával és a természettudomá- lyokkal. 1653 augusztus végén Gvidaf^hér- ivárra történt hazatérésével kezdődik élete küzdelmes időszaka. Erdélyben tudniillik kintléte alatt erősen megváltozott a helyzet. Az 1653-i ország- gyűlés puritánus ellenes törvényt hozott, a puritán szellemű tanári kar szétszóródott, a külföldi egyetemeken tanult, és ott doktori fokozatot szerzett fiatal tudóst nem a főiskolai tagozaton alkalmazzák, hanem a poétikai osztály tanítását bízzák rá. 1653 november 2-án lép hivatalba és valószínűleg még ebben a hónapban tartja meg székfoglaló beszédét „De studio sapien- tiae” (A bölcsesség tanulásáról) c'^mel. A MERÉSZ TERVEK és az oktalói gyakorlatban elért sikerek, amelyekről érdekesen emlékezik meg Bethlen Miklós önéletírásában, hamarosan féltékennyé teszik a tanártársakat, puritán elvei miatt pedig, amelyeket most is nyíltan hangoztat, lassanként rossz hírt szerez magának a fejedelmi udvarban ... így jön létre 1655. szeptember 24-én az a nyilvános vita, amelynek következményeképpen az indepen- dentizmus »vádját visszautasító, de a puritanizmus elveit bátran vállaló Apáczait a fejedelem elmozdítja állásából. Történnek ugyan mentési kísérletek érdekében még Lorántffy Zsuzsánna részéről is, ajánlanak fel neki kisebb helyeken rektorságot, bocsánatkérésre szólítják fel, de Apáczai hajthatatlan marad, sőt írásban akar védekezni. 1656 tavaszán azután végre megenyhül lassan a fejedelem, részint talán Keresztúri Pál befolyása következtében, részint politikai okokból is, mert nem tartja célszerűnek, hogy a lengyel háborúra való készülődés--közben...Erdélynek mégis -csak. neves és elismert tudósát állástalanságban hagyja tengődni. úgy, hogy kinevezik a koloas- vári iskola igazgatójává ... Az 1658-ban bekövetkezett szomorú események, törökdúlás, fejedelemváltozás alatt és után is Apáczai rendületlenül tovább dolgozik. Az új fejedelemhez, Barcsavhoz egy akadémiai tervezetet ad be Í.,A^ magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módgva és fonná ja .:címmel), amely legérettebb. legkidolgozottabb iskolaszervezeti javaslata, s amelyben egy a triviális iskolákra épülő, majd 5—6 éves artes-eket oktató, magiszter- ségael záruló előképzésre a tizenegy professzorral működő háromtagú egyetemet tervezi el, orvosi, jogi és teológiai fakultással... A szakadatlan és lázas tevékenységben végzett munka azonban fel- |őrölte a gyenge szervezetet és 1659 i - *<■'■’<!ó napján, tüdővészben meghalt. É RDEMEINEK csak jelentősebbjeit tudtuk felsorolni, utalva gazokra a korlátozottságokra, amelyek kora felfogásából és osztály- 5helyzetéből adódtak. Még csak any- jmyit tegyünk hozzá, összevetésképpen nagy kortársával, Comenius-szal, *hogy ő azért egy lépéssel túl tudott |jutni amannak korlátain, mert míg icomeniusnál mindig ott lebeg végső | követelményként a transcendens leél, Apáczai a természettudományok Iművelését hangsúlyozza elsőrendben, lés határozottan pálcát tör a világi lelem képzéséért. Hogy ezen a területen a nemességre gondol és arról iis beszél elsősorban, ugyancsak iolyan korlátozottság, amely polgári ^fejlődésünk elmaradottságából következik. (Részletese Jausz Béla: Apáczai l Csere János című tanulmányává ból.) i (Megjelent a Pedagógiai Szemle 12. szármában.) í Uj porcelánáruk A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat porcelángyárában a fokozódó kereslet kielégítésére egy év ) alatt a kétszeresére emelték a külön- 1 böző porcelánáruk termelését és \ nagy mértékben bővítették a választékot is. A téli szezonra az év végéig a gyár lújabb tizenkétféle porcelánárut hoz >forgalomba. Ezek közül nagy érdeklődésre számíthatíiak a meisseni ti- Ipusú kávéskészletek és a kínai díszítésű vázák. Sok újszerű szobrot is ^terveztek a gyár művészei, különösen tszep a cipöthúzó kislány figurája, valamint a fésülködő leányt ábrázolt! íaktszobrocska. A színpadon próba folyt. Űj színész volt, akinek az Anna Kareni- nába be kellett ugrania és új ember a rendező is, ideges, hirtelen természetű, aki most rekedtre kiabálta magát. Felhúzták már a függönyt is, és lentről a téli első fagyos hidegekben kihűlt, fekete, üres nézőtér bámult fel a színpadra, hallgató, titokzatos sötétjével. A próba nem ment jól. Újra és újra ismételték az utolsó felvonást és egyre inkább elrontották a játékot. Ebben a pillanatban a rendező hirtelen megfordult és erélyes, ideges hangon belekiabált a nézőtér sötétjébe: — Van itt valaki?! Hirtelen mindannyian elcsendesedtek, s meredten figyeltek az előtérbe. •— Megparancsoltam, hogy senki nem lehet a teremben! — kiáltotta magából kikelve a rendező és tovább figyelt. Valaki hátul megszólalt: — Nincsen ott senki! Képzelődik! *— Talán részegnek tart? Határozottan állítom, hogy a teremben van valaki! Ismét elhallgattak; és valóban, lentről, aUg hallható, halk, fáradt, mély szuszogást lehetett hallani. i— Munka közben semmilyen tréfát nem ismerek! ~ tombolt a rendező és elrohant. A fiatalabb színészek különös izgalommal igyekeztek kétoldalt lefelé a nézőtérre, és megindult a hajsza az ismeretlen látogató ellen.-— Ott! Ott! — kiabált az egyik. Ugyan! Senki nincs ott! De igen! Ott ül valaki! — Valóban! Ott, a negyedik sorban! — Nem! Az ötödikben! Az ülés alatt! KONSTANTIN FEGYIN: ANOCSKA-* Fényt! Villanyt! Most már valamennyien látták a világos foltot a padsorok között, és egymás hegyén-hátán törtettek, felvillanyozva a váratlan fordulaton. — Elcsípni! Megfogni! — kiabálták: Aztán hangos nevetés hangzott a színház kongó ürességében. „Megvan! Megvan!” — kiáltozták ütemesen és a kijárathoz cipelték az áldozatot, s a szoros gyűrű akkor sem tágult, amikor a szűk y feljáróhoz értek. — Ki az a betolakodó? Mutassák! — kiáltotta rákvörösen a rendező, és megpróbált áttörni a gyűrűn, hogy meglássa, ki a fogoly. De mihelyt a színpad villanyfényében megpillantották a szőke kis copfot, a rövid kis ruhácskát, a piros gyapjúharisnyát — amelynek egyik szára egész a bokáig le volt csúszva — és a szégyenkezéstől eltakart arcocskát — visszahőköltek és elcsendesedtek. — Dehát ez a kis Anocska! — mondta most meghatottan az egyik idősebb színésznő. — Ó, Anocska! A mi kis Anocs- kánk! — kiáltoztak most már mindenfelől. ^ A mi kis küldöncünk, önkéntes segítőnk! — Teljesen mindegy, hogy kicsoda- micsoda! Megzavarta a próbát! Semmi keresnivalód itt! — fordult a kislányhoz a rendező. — A színház nem babaszoba! — Folytatjuk! — kiáltotta a színészek felé, és tapsolt, idegesen. Az egyik színész odament a kislányhoz, aki még mindig arcára tapasztott kézzel sírt, úgy, hogy vál- lacskái remegtek. — Ugyan, Anocska! Csak nem fogsz sírni! — szólt hozzá biztatóan Jegor Pavlovics és lehajolt, átölelte a sovány, remegő vállakat. — Igazán nem kellett volna úgy ordítanunk... Odahúzta a kislányt a lépcsőhöz, ő maga leült az egyik lépcsőfokra, térdei közé állította a szepegő kislányt. — No, most mond meg nekem szépen, mit kerestél itt a színházban, ilyenkor? Szinte nevetni lett volna kedve, amikor meglátta a könnyektől csillogó kékben fürdő szemeit, és a sápadt arcot megcirógatta. — No, miért nem beszélsz? Talán összenőtt a szád? Igen? A kislány állt, fejét mereven leszegezte, és nem szólt égy szót sem. — Iskolába kell menned, és nem itt szaladgálnod, mint valami kis egérke! Na... Miért nem szólsz? ... ~ A bácsi... nem tudja... talán Vera Nikandrovánál maradhatok... és olvasni és írni ...és mindent fogok tanulni... motyogta anélkül, hogy felemelte volna fejét. — Szóval... színésznő akarsz lenni? Igen? Eltaláltam? — mutatóujjával felemelte a kis fejet, Anocska arcán pír futott át, az ijedtségtől persze megdermedve nézett Jegor Pavlovicsra. — Hirtelen lehajolt, mintha valami rá akarna esni... aztán hirtelen kitépte magát Jegor Pavlovics kezéből, és futott, futott, a Apáczai Csere János 1625—1659 szerte heverő dekorációs kellékeken keresztülugrálva, a kijárat felé. Futás közben kapta össze magán kis kabátját, és szinte kiesett az ajtón. Csak akkor nézett vissza, —- nem jönnek-e utána, — amikor a színház épületét már maga mögött hagyta. Lihegett, megigazította kabátját, felhúzta lecsúszott harisnyáját, kendőjét megkötötte és kissé megnyugodva, még egyszer hátranézett. És úgy tűnt neki, mintha most látná először ezt a nagy, szürkéskék színű házat, amelybe olyan sokszor besurrant, maga sem tudta pontosan, miért. A színház az érintetlen fehérségben csillogó tér közepén úgy állott zárt, nagy ajtajaival, mint semilyen más ház. A csodálatos ajtók fölött erkélyek ugrottak előre, amelyeket vaspillérek tartottak, minden pilléren két lámpa függött, mintha behajlított kar tartotta volna ... Magasan, az erkély fölött, tornyosult a tető... Egyenesen vágott át a behavazott téren, minden lépésnél magasra emelve térdeit, maga mögött hagyva a nyomokat a hóban. Nagyok voltak ezek a nyomok, mert lábán anyja cipője lötyögött... Amikor a tér közepére ért, még egyszer visszanézett, és most, messziről, ismét megállapította magában, hogy válóban, ez a legnagyobb és a 1egszebb ház az egész világon... Aztán nem nézett vissza többé, ment nagy léptekkel, tovább, olyan fontoskodóan, ahogyan a felnőtt emberek járnak, akik tudják, hogy milyen fontoSi amit tesznek, és amit megállapítanak... Fordította: ANTALFY ISTVÁN
