Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-22 / 300. szám

Kedd, 1955. december 22. 6SZAKMAGYARORSZAU 5 A Felszabadulási Kulturális Szemlére készülnek az egyetemisták Munkásszín j átszók a vasgyári Művelődési Házban (Tudósítónktól.) Búcsúzott a Nemzeti Színház a vasgyári Művelődési Háztól, ahol több éven keresz­tül aratóit sók síkéit. Megkerestük a Lenin Kohászati Művek Mű­velődés Háza vezető­jét, Nyíró Ferenc elv­társat. Mire fógják használni ézt a kor­szerű. szép épületet? Nyírő elvtárs elmon­dotta. hógv a dolgózó nép kulturális kielégí­tésébe másódnaport- ként premier-filmeket Vetítenék. Egyszer egy hónapban továbbra is vendégül látják a Nemzeti Színház mű­vészgárdáját. Elgondo­lásunk — mondotta —. hogy pesti művészék hávénta kétszer ope­rett. prózai előadás ó1- kat fognak tartani, örömmel fogadnánk nívós hangversenyekét is. S ném utolsó sor­bán munkás színját­szóinkat! Az öltözőter­met átadjuk ä fúvós zenekár részére próba- teremnék; előkészítői munkatermét kap a bábszínház, ézénkívül termét biztosítunk a gyermekélőadásóknak, amélyek évek óta szü­netelték — térem hiá­nyában. A szóbrász- szákosztály szintén he­lyet kap. Mozielőadá­sok során tovább fenn­tartjuk a mózióvodát. amély sok-sók szülő kényelmét és nyugal­mát biztosítja, s mely rtágy látogatottságnak Örvénd. Tároló és ja­vító helyét kapnak a keskényfilná-vetítőgé­pek. hangszórók, mik­rofonok. erősítők és az ezekhez tartozó felsze­relések. A fotószakoszr tályt kibövitjük színes felvételek készítésére és egy előkészítő labo­ratóriumot kapnak. E sók munká.bau oroszlánrésze van'Nyí­ró elvtársnak, aki már; négy évé üzemvezető itt. a vasgyári dolgo­zók legnagyobb még- elégédéséré. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az iroda falán látható sok oklevél. Bízunk benne, hogy Nyíró eh*tál1 a +•;■■■ 41ob>' ra is oly odáádóán végzi munkáját, mint eddig. hang Kálmánná Mi újság a diósgyőri Bariók Béla RnlIflfrnHlinnhsin ? „Nem látszat, hanem egy életre szóló belső átalakulás a célunk” — írja Kröel Dulai Imre elvtárs, a Mű­szaki Egyetem KISZ szervezete vég­rehajtó bizottságának titkára „A Mi Egyetemünk” című lapban a KISZ munkáját elemezve. A kultúr- munkások, politikai vezetők számára a szocialista tudatneveléssel kapcso­latosan egy a feladat az egész or­szágban. A miskolci műegyetemen sem élnek külön világban az egye­temi hallgatók, a tanárok. Csak — mivel az egyetem falai között a jö­vő értelmisége nevelődik — az egyetemi hallgatók között végzett kulturális tudatnevelő munka még felelősségteljesebb, mint másütt,. Közhelyként hat újból megállapíta­ni, hogy az egyetemről nem kerül­hetnek ki „szakbarbárok”, hogy nem elég a még oly magasszintű szakmai tudás sem, ha nem pá­rosul hozzá a tájékozódókészség a világban, az általános művelt­ség, emberismeret. Az egyetem vezetőinél, a pártszer­vezetben, KISZ-szervezetben tapasz­talható a világos törekvés, hogy megvalósítsák a párt által célul tű­zött feladatot; hogy sokoldalú, teljes értékű kommunista szakembereket neveljenek. E sokoldalú, bonyolult munkának nagyon lényeges Összetevője a kultu­rális munka. A kultúra helyesen vá­logatott eszközeivel célszerűbb é$ hatásosabb a politikai nevelés is. Az egyetemen most fáradoznak, hogy az időleges hullámzás — olykor visz- szaesés — után tartalmas, céltuda­tos kulturális életet alakítsanak ki. A SZENZÁCIÓHAJHÁSZÓ ÚJSÁGÍRÁS BOTRÁNYA Az ólasz Europeo című magazin november 29-i számában interjút kö­zölt Liliane de Réthy hercegnővel, Lipót belga exkirály feleségével, aki férjével együtt jelenleg Ausztriában tartózkodik. Az írói álnévvel jegy­zett interjúban olyan kijelentések voltak, amelyek súlyosan sértették a belga királyi házat Réthy hercegnő feljelentést tett az interjú miatt, mondván, hogy egyáltalán nem nyi­latkozott senkinek és egyetlen szó néni igaz abból, amit a szájába ad­tak. A nagy port felvert botránnyal kapcsolatban még a nagy nyugati hírügynökségek is élesen áll ástfog­laltak a szenzációhajhászó újságírói módszerekkel szemben. „Az ilyesmi már nem hírszolgálat hanem raffi- najt módja a sértegetésnek” — álla­pították meg. E törekvést nehezíti az a körülmény, hogy az egyetemen állandóan válto­zik a fiatalság, az utolsó évesek tá­voznak s évről-évre újak jönnek, összeszokott és állandó gárdával természetesen könnyebb színvonalas, pezsgő kultúréletet teremteni. Más­részt viszont könnyíti a helyzetet a fiatalság tudásszomja, természetes érdek­lődése a kultúra termékei iránt. Jelenleg a Felszabadulási Kultu­rális Szemlére való készülődés jé- gyébeii munkálkodnak az egyetem KISZ-fiataljai. Ennek . élső lépése­ként a szellemi öttusa elődöntője zajlott le szombaton. Az elődöntő után a négy legjobb csoport és a négy legjobb egyéni versényZŐ to­vább került a döntőbe, ezután pedig területi versenyre mennek. A szel­lemi öttusa anyaeá a felszabadulás óta eltelt évek világtörténelmi, gaz­daságpolitikai, irodalmi eseményéi, adatai. A műkedvelő művészeti csoportok közül a tánccsooort munkája minő­síthető a legjobbnak. Légutóbb a2 egyetemi kulturális seregszemlén a területi versenyen második helvé- zést értek el. A Felszabadulási Kul­turális Szemlére külön műsorral készülnek. Legszebb számuknak ..ä Borsodi szvit” részlétéi ígérkezik. A szvit Tóth Jánosnak, a csoport ve­zetőiének (egyben a Szinvavölgvi E^vüttes vezetőjének) a gvűjtése. E választással az égvetém hallgatósága megyénkkel való közösségét kívánja konstatálni. Erre utal a másik két táncszám,is, a „Tárdonai csárdás” és á ,.Szerttistváni tánc”. A csoport 40 tagja h.úSz pár — lelkiért Próhíi A lány táncosok égy része nem egyetemista, többnyire áz ÉeyetérP által oatrórtált Homárt öttó Leány- gimnázium tanulói. a öf> tagú énekkarban szinten ott. találjuk a gimnázium diáklányait Az énekkar négy számmái készül á Szemlére. A néev szám: Behár: La­kodalmasa. Karai: Barikádra. Tár- dos: Békéért és emberi jogért című dala. valamint esy diák bérdal. Az énekkar túl van a tavalyi át­meneti hullámvölgyön» fejlődő- képes, a lelkiismeretes próbák után Sok sikerre számíthatnák. Állandó színjátszó csoportot vi- szánt még ezideig ném sikerült Szér- vezniök az egyetemistáknak. Első­sorban a „lányhiányra” hivatkoznak. A színjátszók korábban sem mutat­tak föl különösebb eredményt. AZ ellenforradalom előtti években iS el­sősorban az énekkar és a tánccso­port tüht. ki. A Szemlére éttől füg­getlenül bertévézték KárirttHy fri­gyesnek égy egyíelvoiiásos művével Népszerűségnek örvértd az egye­temisták körébén a Nagy Lajos ad­junktus által vezetett népiZenékar. Különösén a legutóbbi „gólyabálón” vólt szép sikerük, amikór a tánóze- nekár mellett Ők is szórakoztatták á bálózókat. A S2érrtlén ők kísérik a táPéósók táncát. Az egyetemi táPc- zénékár iS bertevézett, a Félszábadu- lási Szemlére. A táneZértékar is nép­szerű az égy etemen, de még inkább á rtiiSkóléi lártyok körébén, akik­nek az örömére mindén szombat este rendeznek klubestet a dudujkai Egyetemvárosban. A Szemlére való készülődéi köz­ben áí egyetemisták Szeretnének be­mutatkozni műsorukkal á város és a megye közönsége előtt is. Azt tervezik, hórv a Szénbányá­szati Tröszt segítségével a jövő évben égv-két alkalommal fel­lépnék á bánva telepi művelődési házakban. A várossal azáltal is szorosabb káp* csólatót ákárnak kiépíteni, hogy á kuítúrcsópórtók produkcióit a ma­kóiéi művelődési otthonokban is bé- mutátják. A Szemlére váló beneve­zés egészséges tőrekvésré, szándék­ra utal. Az eredményt majd a Fel­szabadulási Kulturális ézemle mu­tatja meg. <N. 2.) GYARAPÓDIK A TSZ — Na, kómám, itt sem legelészhe­tünk már tavasszal! CLóngauer rajza) pézfeeg a kulturális élét a gyó­■ hyörűén kibővített kultúrott- hórtbart. Reggeltől estig „üzemel”. A törzslátogató sokszor maga sem tudja eldönteni, mit nézzen meg, mit hallgasson meg. Van miben vá­logatni — még a szünet percéit is kihasználják! Ilyenkor a nagy te­remből átvándorolnák a televíziós klubba, hogy annak műsorából is élvezzenek egy kicsit. Gyakran itt éri az emberekét a késő este. Nem tudnak megválni attól, amit ez a kultúrotthón nyújt nékik. A kultúrótthón igazgatójának, Kóváts György éívtár&rtak a szobá­ja mindig forgalmas. Hógy tud itt dolgozni? — Séhógy — válaszolt kérdé­sünkre. Otthon végzem el fonto­sabb dólgairnát, mert érre itt igen kévéé idő jut — Mi újság, mire készülnek? — Januári első ismeretterjesztő előadásunkat készítjük elő, ame­lyen a VII. pártkongresszus anya­gát ismertetjük. Megkezdődik a szakosztályokban is a politikai okta­tás, amelynek fő tantárgya szintén a pártkongresszus anyaga. A napokbáh tahááskóZták a kultúrotthórtban a szakszér- vezeti és KISZ kultúrfelélősök, a József Attila olvásómozgalómrnal kapcsolatos tennivalókat beszélték meg. Décertiber 21-én, hétfőn a II. és a III. kerületi általános és középis­koláink igazgatói, megbízott peda­gógusai tartották találkozót, hógy összegezzék az 1960-as évi, az ifjú-r ság körébén végzendő néVéló éá> felvilágosító kulturális munka fel­adatéit és megbeszéljék a félszaba­dulási kulturális seregszemle ten­nivalóit. Décetfnbér 22-én a kultúr­ótthón vézétősége oszéállítja az új- esztertdéi térvekét. A beszélgetést sajnos abba kel­lett hagynunk: egy csoport iskólás- gyerek lépté él az irodát. Egyéb­ként is rendezvény kezdődött. A művészéti együttes tánckara mu­tatta be franciaországi műsorát áz egybégyűlt tanulóifjúságnak. fNlyátl- ég a kultúrotthon, mint *** egy világítótorony, amely szüntelenül árasztja magából a fényt; mágnesként von Zz a magához a tanulnivágyó, szórakozni akaró embereket. B. L. raaw nt Város a halban Közvetlenül az Északi-tenger mel­lett van a Hosszú Nyugalom Templo­mának a bejárata. Itt, az egyetlen jade-kőből készült, csodálatos szép­ségű Buddhán kívül két dolgot jegy­zet meg magadnak. Az egyik az., hogy a beléptidíj, akár az Északi-tengernél, mindössze egy mao (a jüannak, a kínai pénz- egységnek tizedrésze, értékben egy fotint körül) és ezt ki-ki saját maga helyezi el egy erre a célra odatett ládába, — senki sem ellenőrzi, hogy beteszi-e, még kevésbé azt, hogy nem nyúl-e bele, kivenni a pénzt. A másik egy kis terem, amelyben a kínai iparművészet remekeit ta­lálod. Köztük láthatsz egy olyan ele­fántcsontból faragott, mintákkal át­tört testű halát, amelynek belsejé­ben egész várost helyezett el az ügyes művészkéz, házakkal, utcákkal, emberekkel, pagodákkal, hidakkal, kocsikkal és palankinokkal. Nem tu­dóm, látott-e már az olvasó olyan csodálatos kínai elefántcsontgolyót, amelyiknek belsejében teljesen sza­badon egy másik golyó és annak belsejében egy harmadik, egy negye­dik és egy ötödik forog? Én már itt­hon láttam ilyet és megmagyarázták azt is, hogyan készül: a külső golyón faragott minta belső széleire merőle­gesen mozgat egy finom hajlított vé­sőt a művész és a különféle mintá­kon keresztül ezt mindaddig ismétli, amíg az egész golyó el nem válik a külsőtől. Ezután hallatlan kézügyes­séggel új mintát farag a belsőre és azon át megismétli, majd újra meg­ismétli a műveletet... Nos, ebben a múzeumban egy olyan golyót lát­tunk, amely nem kevesebb, mint 23 teljesen Önállóan forgó, mintás gömbből állott! És alig egy méter­nyire ettől az öncélú, de szép csodá­tól, két végtelen finomsággal készült szobor vonja magára a figyelmet: bölcsmosolyú, kedves nagyapát ábrá­zol az egyik, úttörőnyakkendős kis­lány-unokát a másik. Nyelv és írás Az Északi-tenger parkban történt: Tolmácsunkhoz odalépett valaki s cjy írást nyújtott át neki, A tolmács GOMBÓ PÁIs. Folyó a hegygerincen olvasta, ráírt néhány sort, visszaadta és utánunk sietett. —• Mit akart tőled ez az elvtárs? — Azt kérdezte, íqífe vagytok. =-5 És miért nem kérdezte szóval? — Nem értettük volna meg egy­mást. Lehet például, hogy kantont. A vuhani hotelszobában ültünk és beszélgettünk egy népi kommuna el­nökhelyettesével, amikor tolmácsunk, aki Pekingből elkísért, hirtelen fel­ugrott és rohant ki a szobából. — Hová mégy? ~ kiáltoztunk utána. — tolmácsért! —= válaszolta el- níénőben. — Nem értem. Kantonban már egészen természe­tes volt, hogy tolmácsunknak tol­mácsra van szüksége. A helyzet oly­annyira bizarr következményekkel jár, hogy amikor például egy újévi díszünnepségen egy kantont elvtárs felszólalt és beszédét a jelenlévő kül­földiekre való tekintettel oroszra fordították, tolmácsunk nem tudta, hogy miről beszél a szónok. Egyik oroszul tudó kísérőnk mondotta el neki pekingi nyelvjárásban, amit kantomban hallott, és ilyen áttétel után került csak sor a magyarra... Láttunk továbbá egy filmet, termé­szetesen beszélő filmet, amelyet kínai feliratokkal láttak el, hogy a nézők megértsék. Mindebből talán világos az olvasó előtt is, hogy milyen óriási különb­ségek vannak egyes kínai nyelvjárá­sok között, hogy valósággal külön­böző helyi nyelvekről beszélhetünk — amelyeket persze gyakran tíz és százmilliók beszélnek. Ha pedig ez már világos, akkor itt az ideje, hogy rátérjünk egy, az új latin betűs kínai írás bevezetésével kapcsolatos, vá­lunk. igen elterjedt tévhit boncolga­tására. Nálunk ugyanis, többnyire azt gondolják, hogy miután Kínában ki­dolgozták az új latin betűs ábécét, misem egyszerűbb és kívánatosabb, mint minél gyorsabban áttérni ennek a használatára. Mégpedig afvnál is inkább, mert mint közismert, a kínai írás elsajátítása akár nyolc eszten­dőt is igénybe vesz, a latin írásé pedig fél évet sem. Kétségkívül van ebben a nézetben sök helytálló is. Tessék azonban az egész kérdést belehelyezni abba a képbe, amit az előbb a kínai beszéd­től idevetítettünk. Mi történne, ha hirtelen, egyik hónapról a másikra mindenki latin betűkkel írna Kíná­ban? Az történnék, hógy mindenki leírná azt a szót, azt a mondatot, amit kimond. És akkor ? És akkor százmilliók — nem értenék meg eay- mást. Sem szóban, sem írásban. Ho­lott most írásban megértik. Az írás — összkínai. Ugyanaz a jel (szókép, fOgalomjél) mindenütt egyaránt. A szavakat másképp ejtik, de ugyanúgy írják. (Sőt, mivel a japán írás és a régi koreai írás is a kínai írásmódon alapszik, nemzetközi konferenciákon a kínai delegátus a japán delegátus­sal, vagy valamelyik idősebb koreai küldöttel írásban tűrhetően meg tudja értetni magát.) Ugye, így már sokkal komplikál­tabb a probléma? Mi hát a teendő, mi a kiút? Nos, a kiút mindenekelőtt az, hogy egész Kínában elterjedjen egyetlen központi nyelv, — mégpedig az úgy­nevezett „általános nyelv”, vagy „nemzeti nyelv”. Ez a pekingi nyelv­járás fonetikai rendszerén alapul, s ezért a legtöbb lakoshoz m,ár eleve közel áll és egyben évszázadok óta a közigazgatás nyelve is, tehát mű-' veit emberek országszerte értik, használják. Ezért most minden isko­lában tanítják ezt a nemzefö, vagy köznyelvet, és mivel ez idő szerint minden kínai gyerek jár iskolába, az egész új generáció ismerni fogja. És mi a szerepe akkor ezek szerint a latin betűknek? Egyelőre — főként az általános nyelv pekingi nyelvjá­rása — országos elterjesztésének a segédeszközei. A. gyerekek az iskolá­ban tanulnak valamilyen szójelet. A jelet országszerte megtanulják, értel­mét is egyformán fogják fel, de aszerint, ahogy odahaza szokásos, másképpen ejtenék. Ott van azonban a tankönyvben, a szójel alatt, latin betűkkel a szó helyes kiejtése — „pekingiül”. ... Ha már áz írás és beszéd téma­körénél tártunk, érdemes megemlí­teni még két dolgot. Az egyik: a kínaiak természetesen más hangokkal beszélnek, mint mi, és ezért ítt-ott más a betűhasznála­tuk. A „,zs” írására nem azt a módot választották mint mi, hogy kettős betűvel jelöljék, hanem egyszerűen azt a betűt, amit nálunk „r”-nek ír­nak, ők „zs”-nek mondják. Mármost, nem tudnám megmondani, hogy ezért a Tudományos Akadémiát, avagy némely szerkesztőtársamat terheli-e a felelősség, de nálunk az történt, hogy mihelyt meglátták a „Zsenminzsipao” kínai felirata alatt a latin betűs ,,Renminripao” fel­iratot, tüstént átkeresztelték a Kínai Kommunista Párt központi lapját könyvben, sajtóban, sőt rádióban egyaránt „Renmínripaó”-ra. (Ami egyébként azzal a következménnyel járt, hogy sokan kérdezték minden­felé: miért szűnt meg a „Zsenmin- zsipao” és miért kellett új pártiapót alapítani?) Igaz viszont, hogy a lo­gika nagyobb dicsőségére Kuo Mó- zso nevét ma sem írjuk Kuo Mo-ró­nak ... Érdemes ideiktatni továbbá a kínai nyelvnek azt a nem fonetikus írás­módból származó sajátosságát, hogy hallatlanul nehezen tűri az idegen szavakat. Ezért van az, hogy nem telefont mond, hanem villámbeszé­det, nem vasutat, hanem tűzkocsit. Az imperializmust például „ti kuo csui”-nak nevezi, amely három szó a következőket jelenti: „császári-biro- dalom-izmus”. Éj jeti sem Tulajdonképpen csak este van, tíz óra körül, amikor magányos és nyu­godt sétára indulok —. de most az iparnak sok áram kell, a közvilágítás gyenge és a benyomás éjszakái. Igaz: ott vörös fény világít. Egy úépi kohó. Pekingben, az egyik főútvonalon. Óriási tábla, rajta kép: egy hatal­mas termetű kíMi lapátján egyik he­gyet emeli rá a másik hegyre. Zárt boltok, sötét kirakatai. Világos ven­déglők. Megint világos ablak. Kon- fekóló-niűhely dolgozik mögött?. Fel­irat-tenger. Rendkívül szeretik a fehér alapon piros, egymást metsző rombuszok láncát, — mindegyikben cgy-egy írásjel. Az autóbusznál sorba állnak. Egyenként. így sorban Száll­nak is fél. Áruház. Előtte és szem­bén. egy nagy bolt előtt bicikli dívá­nyok. Most üresék. Emlékszem, nap­pal százával őrizték a. kerékpárokat. Hirdető táblán ismerős arc: Daumier. A „Csendes Don” plakátja. Szűk utcába fordulok. Nem házak — falak között járok. „Sikátor” — gondolom. Pó,r lépéssel arrébb azon­ban sokemeletes, modern gyár* púét fénycsövei világítanak. Egy másik, hasonló utca. Most egy harmadik szűk utca, de ennek más a jellege. A falakón ítt-ott óroszlánszGbrokkal díszített kapu. „Biztos a császá i pa­lotához tartozott” — gondolom és ez­úttal nem tévedek, mert a sikátor végén kis híd bukkan elő, egy csa­tornán vezet át, a csatorna túlsó fe­lén kemény. masszív, magas fa1, az innensőn, úgy tíz méterre a csatorná­tól ugyancsak. Ezt a tíz métert azon­ban kicsiny házak hósszú sora tölti be, amelyek nekivetik hátukat a pa- lotafalnak. Talán szolgalakások vol­tak. Visszafordulok. Egymás mellett a következő épületeket látom: apró házikó, benne még apróbb vendéglő. Rácsos kerítés, mögötte hajlított te­tejű építészeti műremek: mozi. Újabb ház, mindössze két ablaknyi szélességű, de két emelete is van. Egy hatalmas, épülő háztömb, ez idő szerint öt emelete kész. És megint egu sikátor. Az egyik ablakból fény szűrődik ki. Benézek: ugyancsak konfekcióüzem. Visszafor­dulok a főútvonalra és ekkor egy­szerre (talán észrevették az ablakhoz szorított arcomat) a ház homlokzata fölött lám,pafüzér gyullad ki: a fehér feliratot nem értem, de a vörös csil­lagot igen. Allámi üzem, és meg akarta mutatni, hogy az. (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom