Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

Vasam»!*, 1*59. december 29. fiS« AK MAGXAKORS2AG 7 As 99áramgyárba64 AZ ÓRAMUTATÓ hajnali ké^órát jelez. .. Lármásan, sürgetően csendül fel a Borsodi Hőerőmű főmérnöke éjjeli- szekrényére helyezett telefon. A fő­mérnök — Sárvári László — az ál­— A kazánház művezetője, — mondja kísérőnk. — Fischer János­nak hívják. Egyébként pártvezetősé­gi tag is — teszi ^hozzá. Kikívánko­zik belőlünk egy kérdés. BESZÉLGETÜNK ERRŐL-AR­RÓL. Megtudjuk: Juhász elvtárs 10 éve kazángépész, Miskolcon lakik, onnan jár az erőműbe. Most éppen a műszerek állását figyeli, s’ időn­ként begyakorolt mozdulattal nyúl egy-egy kapcsolóhoz, fordít rajta és ellenőrzi a műszerek mutatóinak 'mozdulását. Utunk egy apró iroda, vagy mü- helyrész előtt visz el. Bent két lány serénykedik, lombikok között. — Ez a vegyilabor — mondja kí­sérőnk. Hamarosan előkerül ä mű­vezető is. Juhász Lajos: ■— Tíz eve vagyon Kazan gépész, stcici«u czi <* műiméi, mából felvert ember aggódó pillan­tásával emeli füléhez a hallgatót. — ... A hatos kazánnál csőszaka­dás ... — hangzik a drót túlsó vé­gén az ügyeletes mérnök riadt hang­ja. A főmérnök szeméből messze ropt>©n <*£ álom és míg az erőmű­höz suhan vele $ gépkocsi, agycf lá­zasan dolgozik; hogyan lehet mi­előbb elhárítani az üzemzavart? És irányításával munkások, műszakiak^ erejüket összevetve megkezdik a hi­ba kijavítását. Órák. napok telnek el? Ugyan ki. melyik munkás, mű­szaki vezető veszi észre az idő mú­lását? Számukra egy a fontos: az áramgyár” megállás nélkül ont­hassa az energiát, a gyárakba, bá­nyákba. otthonokba... Az erőmű életének ez a mozzana­ta is elárulja, hogy itt sok olyan ember dolgozik, akinek élete össze­fonódott az erőmű életével. Egy fiatal üzemlechnikus. Vass László kalauzol bennünket a gigan­tikus „áramgyár* belsejében. Egész idő alatt fáradhatatlanul magyaráz. Olyan lelkesen, mint a drukkerek kedvenc csapatukról. Később tud­juk csak meg-; egy üzemzavar elHú- rítása ügy kívánta, hogy éj jel benn legyen és most — ennek folytatásaként — rendes napi fela­datát végzi. — Fáradt lehet — jegyezzük meg — Itt gépek, műszerek dolgoznak. Nem válik maga az ember is géppé? Fischer elvtárs elmosolyodik ezen a kérdésen: — Nem. A gépeket emberek irá­nyítják. És sok függ az embertől. Csak egy példát: nagyon szép ered­ményeket értünk el a kongresszusi versenyben. Most pedig a felszaba­dulási versenyre készülünk. — Dehát miben versenyezhetnek? Hogyan lehet a gépeket versenyre szólítani ? — A víz sózódik — mondja Ben- dicska Béla magyarázatképp — s a mi feladatunk az, hogy a sózó- dás fokát megállapítsuk. A sózódás nagyban fékezi az energiatermelést. Kiküszöbölésére pár napja áttér­tünk — az addigi mechanikus mód­szerek helyett — a tudományos módszerekre. A magyar és külföldi szakirodalom, a tapasztalatok fel- használásával kísérleteket folyta­tunk, hogyan lehetne a sózódást meggátolni. Milliókat takaríthatunk meg vele... A TURBINAÜZEMBEN egyenle­tes zümmögés fogad. A hatalmas gépek gőzíelhőket eregetnek, terme­lik az áramof. A baj nem jár egyedül — mondja a közmondás, így van az erőműben is. Október közepétől üzemzavar üzemzavart ér. Azonos hibák, a turbinák azonos lapátsorai mondták fel a szolgálatot. A kazán-karbantartók — becsüle­tükre legyen mondva — kitettek magukért. Egy-egy turbinánál két- háromnapos előnyre is szert tettek. — És kiknek köszönhető ez? — Gúnya Mária mintavevőt: ~ A vie keménységét vizsgálom. — ő azonban tiltakozik. — Nem érdekes ... Megszoktuk Pedig ez több, mint megszokás. Valami egészen más ... Utunk — a központó irodából ve­zető folyosón át —. először a kazán­házba vezet. A szállítószalag megál­lás nélkül ontja ide az anyagot. Az óriási kazánok naponta közel öOOO tonna selejt, illetve porszenet Kovács Gyula: — Ez az ^emésztenek” fel. Embert kéz nem érinti. Gépek szállítják, gépek őr­lik meg púderfinomságúra, és gépek adagolják.*. Fűtők nincsenek, csak kazángépészek, akik precíz műsze­rek segítségével, karok, foggantyűk, kapcsolók elfordításával szabályoz­zák a kazánok „etetését”, a gőzter­melést. A HOSSZÚ TEREMBEN egy zö­mök férfi közeledik felénk, — Ügyes kazángépész sok szenet, olajat megtakaríthat, gazdaságosab­bá teheti a kazánok munkáját..Na. jöjjenek csak velem, — invitál. A hosszú épület túlsó végén állunk meg, a ID. számú kazánnál. Egy alacsony, élénk pillantása férfi fi­gyeli a .műszerek rajzait. Juhász Lajosnak hívják. —■ Juhász elvtárs — mondja ma­gyarázatképp a művezető — több hónapon át tartotta a kiváló dolgo­zó szintet. Egyébként nemrégiben vettük fel a tagjelöltek sorába és ezt a-nnak is köszönheti, hogy a kongresszusi versenybe« nagyszerű­en dolgozott. kérdezzük Soós Istvántól, a karban­tartók művezetőjétől. Szemüvege mögül meghökkeriten mered ránk. — Hm. Hát ezt el lehet mondani Ráki István, Kocsárdi István cso­portvezetőkről, Molnár István, Spitz- müller István, Bárdos János lakato­sokról, meg . .. Dehát, nem is aka­rom végigsorolni a neveket, mert ezt lehet mondani a csoport minden tagjáról. A turbina javítás kényes munka, itt ezredmilliméterre kell dolgozni és ha valaki belekezd a munkába, azt szereti befejezni. Hogy mennyi ideig tart? Ki törődik ná­lunk az ilyesmivel? — Érdemes megtekinteni a ve- zénylőtermeí — mondja kísérőnk, s egy nagy terembe vezet, ahol a készülékek, kapcsolók, műszerek százai rejtik titkaikat a be nem avatottak elölt. — Ez az erőmű agya. idegrend­szere — mondja némi büszkeséggel Kovács Gyula főelektrikus. — Innen irányítjuk az összes villanyterme­lést. a gépek Járását, a hálózat-el­osztást. Bocsánat, egy pillanat... Valami rádiószerü alkalmatosság­hoz lép, kapcsolókat forgat el. s a mikrofonhoz hajolva ad egy lát­hatatlan valakinek utasítást ... AZ ERŐMŰRŐL talán még annyit érdemes feljegyezni, hogy nemsoká­ra újabb, méghozzá hat megawattos gőzelvonó turbinával gyarapszik. Ennél már távolabbi célkitűzések is- szerepet játszanak. Ugyanis az. erő­mű mellé két újabb üzemet: egy pernyebeton-gyárat, és vegyiüzemet létesítenek. Mindkettő gőzigényes. A villanyáramot fejlesztő gőzt majd itt fogják be új munkára. Csorba Barna j Fényképezte: Szabados György » erőmű agya. Idegrendszere. 52 férőhelyes teiiénistállót adtak át a közelmúltban a tokaji Kossuth Termelöszö-. vetkezet részére. Az új istálló a legmodernebb mezőgazdasági követelményeknek a betartásával épült. Többek között: vízvezetékkel, korszerű önitatókkal van fel­szerelve. Az etetést, illetve az előkészítést külön helyiségben lehet elvégezni, ezenkívül az állatápolóknak és a tejfel dolgozóiénak külön épületrész »U ren­delkezésükre. Az istálló kifogástalan műszaki elkészítése a Tokaji Mezőgazdasági Ktsz munká­ját dicséri. íFotn: Micska Tibori A MEZŐCSATI .MUNKÁSŐR'' a „fiatal” termelőszövetkezetek közé tartozik: egy éve alakult. Ho­gyan múlt el ez az egy év? Sokat várnak-e a termelőszövetkezet tagjai a zárszámadástól? Elégedettek-e az első év közös munkájának eredmé­nyével? A tsz irodájában éppen a zárszám­adásra készülődnek, Oszhajú, baráz­dált arcú parasztemberek ülik körül az asztalt, ahol a fiatal föagronómus- sal és könyvelővel számílgalják a várható- eredményt. — Milyen értékű lesz egy munka­egység? — Körülbelül 65—70 forintra szá­mítunk — mondja Csótka Gyyla, az elnök. A „nagykönyv” szerint meg is lesz ez a magas összeg. 65—70 forintos munkaegységgel kevesen dicseked­hetnek a megyében. A Munkásőr Termelőszövetkezet tagjai a zárszám­adáskor „súlyos” összegeket kapnak kézhez. Panaszra tehát nem lehet ok. — Hogyan tudnak ilyen magas összeget fizetni? Az elnök elvtárs a következőkép­pen próbálja „megmagyarázni” ezt a szép eredményt. — Azt hiszem, a megyében elsőnek a mi burgonyánk került piacra. 30 holdon ültettünk elöcsíráztatott, álla­potban, és ez igen jól bevált. Mivel kicsi ráztatottan ültettünk, gyorsan fejlődött és így a nyári szárazság sem tudott kárt okozni benne. Német­országba is exportáltunk mintegy 600 mázsát. Ez a 30 hold burgonya na­gyon szépen jövedelmezett. Átlagban minden holdról kb. 9—10 ezer forint tiszta hasznunk volt. Később az őszi burgonyából is szép termést takarí­tottunk be — holdanként 80—.90 má­zsát —, így a burgonyáért mintegy félmillió forintot kaptunk. — Ez tehát az egyik „oka?' a mun­kaegység nagy értékének. Mi van még? — Nyolc holdon ültettünk zöldbor­sót. Ez a növény legalább annyira beváltotta a hozzá) űzött reményeket, mint a burgonya, vagy még jobban Egy-egy holdról átlagban 30 mázsa termést takarítottunk be. Az állam hét foHntot fizetett kilójáért. A bor­sóból a tervezett 32 000 forint helyeit 84 000 forint lett a tiszta jövedelem\ De a Többi növény ist jól ..fizetett?'. Általában mindenből többel termel­tünk, mint amennyire számítoltunk. Igaz, nem sajnáljuk a földtől a mű­trágyát. A burgonya alá holdanként 3.5 mázsa pétisót szórtunk. De meg is vagyunk elégedve a terméssel. Az elmondottak után már érthe­tővé válik a „65—70 forint’'. A Munkásőr egy éves tsz. Mit vé­geztéje a fentieken kívül az elmúlt évben? Csótka elviárs így számol be ezekről: ÉPÍTETTÜNK EGY 48 férö- *-J helyes tehénistállót. Igaz, nagyrészét állami hitelből, de 74 000 forint értékű munka „saját erő” benne. A 300 férőhelyes juhhodály részben állami hitelből, részben sa­ját erőből épüli. Van 100 férőhelyes sertés szabadszállásunk, és 25 férő­helyes fiaztatónk. Patronáló üze­münk, a DIMÁVAG dolgozói, de kü­lönösen a Keselyűhalmi Állami Gazlaság munkásai sokat segítettek. — Ezt végezték ebben az évben. Mit terveznek jövőre? — Akarunk építeni egy 200 férő­helyes sertéshizlalót, és- veszünk majd egy Zetort. vagy egy tehergép­kocsit. A jövő évre 780 000 forii}t értékű beruházást terveztünk, saját erőből. Ebben az évben 50 holdon végeztünk belterjes gazdálkodási. Jö­vőre már 120 holdon szerelnénk. Ezen a területen vegyes zöldséget, dinnyét, előcsir áztatott burgonyát, uborkát termelünk majd. Most. 6 holdon végeztünk öntözéses gazdál­kodást. 1960-ban 8 holdra növeljük ezt a területet. Eddig hónaponként minden munkaegység után 25 forint előleget tudtunk adni. Ezt az előleget a jövő gazdasági évben továbbra is fizetni akarjuk ... Hát ezek a. ter­. veink. A SZÖVETKEZETIEK nagyon szépen dolgoztak az első évben. A 65—70 formt értékű munkaegység nem kíván különösebb kommentárt. Eredményeik maguktól „beszélnek”, maguktól agitálnak. A szövetkezetiek. :elenleg 84-en vannak, de az elnök elvtárs *szerint, még ebben az évben egalább százan lesznek. A Munkásör ■ következő években csak tovább ösödik. Ez év végéig még 40 darab jőstehénnel növekszik az állatállo- aányuk. Az első év nagyszerű ered­ményei azt bizonyítják, hogy ez a ermelőszövetkezet életképes, &s « ésőbbiek folyamán ezt valószínűié» méainkább megmutatják. £*> rí* Itt van mivel dicsekedni... Egymillió forint értékben ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom