Észak-Magyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

2 GS3T, AKM AGY A RORSKAG Vasárnap, 1959. december 2d« Közzétették Moszkvában Hruscsovnak Aílenaueehcz intézett levelét Moszkva (MTI) Szombaton Moszkvában közzétet­ték N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének ok­tóber 15-én Adenauerhoz, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjá­hoz intézett levelét, amely válasz Adenauer augusztus 27-i levelére. Mint Harlamov, a külügyminisz­térium sajtóosztályának vezetője a külföldi tudósítóknak elmondotta, a levelet azért tették közzé, mert a nyugatnémet sajtóban s egyes más nyugati országok, sajtójában is olyan közlemények jelentek meg, amelyek meghamisítják a levél tartalmát, Hruscsov szavait. Hruscsov levele elején kijelenti: Értékelik Adenauernek azt a készsé­gét. hogy objektívebben, a korábbi előítéletek nélkül lépjen kapcsolatba olyan országokkal, amelyben szo­cialista rendszer jött létre, s reáli­sabban nézze az európai helyzetet. ..Mi a Szovjetunióban mindig ab­ból indultunk léi és jelenleg is ab­ból indulunk ki. hogy az ideológiai különbség nem lehet akadálya az ál­lamok közötti együttműködésnek — írja Hruscsov. — Ez korunkban a normális nemzetközi, kapcsolatok elemi feltétel e,; az általános béke fenntartásának lényeges követelmé­nye”. . Hruscsov kijelenti: Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormányá­nak ebben a kérdésben elvileg nem ellentétes az álláspontja a szovjet kormányéval, —• erről tanúskodik Adenauer levele, akkor ennek a ténynek nagy jelentőséget kell tu­lajdonítani. Ez ugyanis lehetőséget nyújt a két ország közötti jelenlegi súrlódások felszámolására,, a biza­lom és az együttműködés tégkprénék kialakításába, amely Jelentősen be­folyásol hatja Európa, sőt nemcsak Európa helyzetét. Hruscsov levelének következő ré­szében a leszereléssel foglalkozik. Adenauer augusztusi levelében ugyanis aláhúzta a leszerelés fon­tosságát és szükségességét. „Nem titkolom, hogy nehéz ösz- szeegyeztetni a leszerelés kérdése iránt megnyilvánuló érdeklődést azokkal a gyakorlati lépésekkel, ame­lyek — legalábbis mostanáig — jel­lemzőek voltak a Német Szövetségi Köztársaság kormányának politiká­jára — állapítja meg a szovjet kor­mányfő”. Ezzel összefügésben utal a Bundeswehr atom- és rakétafelfegy­verzésére, a nyugatnémet területen létesített nukleáris és rakétabázi­sokra, valamint arra, hogy a szövet­ségi kormány ellenzi a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését Közép-Európában. A. szovjet kor­mányfő felhívja Adenauer figyel­mét a Szovjetunió javaslatára, az ál talános és teljes leszerelésről, ame lyet a szovjet küldöttség az Egye­sült Nemzetek Szervezetében ter­jesztett elő. A levél ismerteti a ja­vaslat lényeges vonásait, majd meg­állapítja: szeretné hinni, .hogy az Adenauer-kormány, a kancellár ál­tal kifejtett elvektől vezettetve tá mogatja az általános és teljes, ellen­őrzött leszerelés konkrét tervét. „Ha a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya valóban a leszerelés mellett foglal állást,-, akkor jó lehetőség nyí­lik most' árrá, hogy latba vesse be­folyását azon erők javára, amelyek ennek a valóban nagyjelentőségű feladatnak megoldásáért küzdenek' — írja Hruscsov. A levél ezután hangsúlyozza, hogy a szövetségi köztársaság lemondása az atomfegyverekről nem kis mér-. tékben hozzájárulna az általános leszereléshez, a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez. Ez ugyanakkor a legjobban bizonyítaná a szövetségi kormány békés törekvéseit. Hruscsov a továbbiakban kijelenti: A szovjet kormány elítéli az olyan törekvéseket, amelyek a leszerelést, más nemzetközi kérdések megoldá­sának feltételéül akarják szabni. Semmi sem igazolhatja például,; hogy tovább halasszák a német béke- * szerződés megkötését” — állapítja meg a szovjet kormányfő. Hruscsov levelében foglalkozik az­zal az egyesek által felvetett problé­mával, hogy a német békeszerződés megkötése — amely bár önmagában jó is lehet — véglegessé tenné Német­ország kettéosztását. A szovjet kor­mányfő ezzel kapcsolatban kijelenti: Éppen a békeszerződés hiánya teszi lehetővé az ország megosztását, s ugyanakkor a szerződés megkötése megfelelő alapot teremtene a két né­met állam közeledéséhez, később pe­dig egyesüléséhez. A békeszerződés aláírása, olyan kapcsolat kialakítása valamennyi or­szággal, amely mentes a revansista törekvések terhétől, kétségkívül bá­torságot és hátározotjságot követel. .',lDé engedje meg/Yiógy megmondjam önnek: Enélkül a Német Szövetségi Köztársaság kormányának békés szándékairól szólva, kijelentései alig­ha hatnak meggyőzően” — írja leve­lében a szovjet kormányfő. A két ország kapcsolatáról szólva Hruscsov megállapítja: Ezeknek a kapcsolatoknak vannak pozitív ele­mei is. „Értékeljük az olyan konkrét lépéseket, amelyekre az elmúlt idő­szakban került sor az országaink U ' ..V; ‘ ^ >|A» közötti kapcsolatok elmélyítése érde-( kébeií a kölcsönös előnyök alapján! Ilyen lécesek köze sorolom a keresd kedelmi rmegáll^p^^ásj^ c /monyt * a tudományos es kul­turális cseréi*o1; |ízóÍó .megállápodást Természetesem ezek* & vtnegáÜápódá4 sok a kérdéseknek csak viszonylag kis körgt érintik és mé^ az általuk megnyitott1 'lehetőségekéi - serei ^ hasz­nálják ki tojj 6s mér tékben. Ebben az irányban nyilvánvalóan - sókat kéí) és lehet tenni.” - , - - . .. .. Y „A szovjet kormány, kész arra, f hogy megvitassa kapcsolataink min-j den olyan konkrét kérdését,:amelyet; a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya terjeszt elő, s amely- kölcsö­nös érdekeket fejez ki. A magunkI részéről például feltételezzük, hogy< van még lehetőség a Szovjetunió és, a Német Szövetségi Köztársaság ke-Y reskedelmi kapcsolatainak jelentős▼ kiszélesítésére mindkét fél előnyére”^ — írja egyebek közt a szovjet kor-^ mányfő, majd rámutat: már jélen-a leg is jobban ki lehetne használniY azokat a lehetőségeket, amelyeket a* kétoldalú kapcsolatok, az egyes tár-$ sadglmi, politikai személyiségek, tudományos és kulturális intézmé-A nyék kölcsönös kapcsolatai nyitnak Y meg. ▼ A Szovjetunió arra törekszik, hogy ♦ baráti együttműködést alakítson ki y a Szövetségi Köztársasággal. Ha a* szövetségi kormány is azt akarja, hogy az országaink közötti kapcsola­tok teljesen megszabaduljanak a bi­zalmatlanság, a gyanakvás terhétől, az ehhez vezető legjobb utat a né­met békeszerződés aláírása jelenti, amely sok évre szilárd alapot teremt e kapcsolatokhoz.” . . Hruscsov befejezésül hangsűlybzza: A nemzetközi életben kedvező for­dulat megy végbe. Ezt a benyomást szerezte az Egyesült Államokban tett utazásakor Eisenhower elnökkel fqlytatott megbeszélésein. Reméli, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság ,sem vonja. ki magát azokból az erőfeszítésekből,. amelyeket jelenleg sok ország folytat a nemzetközi kér­dések í tárgyalások útján történő megoldásáért; az, általános leszerelés­ért és ß tartós békéért. (MTI) ■ Kis hírek a nagyvilágból CORDOBA. Az argentínai Cordo­ba közelében egy autóbusz negyven utasával robogó vonatnak futott. Tizenhárom ember meghalt, sokan megsebesültek. • FRÉJUS. A nemrég történt gát­szakadás halálos áldozatainak száma 301 főre emelkedett, mert pénteken újabb öt holttestet találtak. Az anyagi kárt csaknem 48 millió dol­lárra becsülik. * GENF. Az AP jelenti, hogy Géni­ben az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió atomszakértői befejez­tek három hetes tudományos meg­beszélésüket a földalatti nukleáris robbantások ellenőrzésének módsze­♦ ♦ ♦ reíről. Az' ÁP úgy értesült,Jfjógy a J szakértőknek nem sikerült á teljes▼ megegyezésre jutni. <+ STANLÉYVÍLLE. Baudóuin belga király pénteken, belga-kongói tartóz­kodásának második napján megbe­szélést folytatott hélyi belga köz- igazgatási tisztviselőkkel, majd foga­dott több afrikai vezetőt., GAPE CANAVERAL. Pénteken este a Cape Canaveral-i kísérleti te­lepről az amerikaiak fellőttek egy Atlas típusú, interkontinentális, ballisztikus rakétát. Az Atlas telje­sítette feladatát, s vaktöltetét 9600 km távolságra, az Atlanti óceánba hullott, közel Ascension szigethez. érdekesség az 5—9.50 forintos leve­sek (nem fogyott semmi, csak, amit a zsünbizottság elfogyasztott). (Az adatokat az illetékes éttermek ve­zetni szolgáltatták, megjegyezvén, hogy a sikertelenség oka: á rendez­vény nem fizetési napon történt. (?) A Béke étterem és a Belvárosi étterem . dicséretet érdemel. A Bé­kében — szemben a többi étterem­mel — csupán egy étlap szerepelt az asztalon. — Na.gy sikert aratott a 2.50-es magyaros bableves. A Beivérosiban pedig az olcsó népi ételek. Jogos tehát arról vitázni, verseny volt-e a magyaros vacsoraverseny, avagy valamiféle rendezvény, amely sok pénzbe került. Nehéz volna a pontos választ meghatá­rozni, mert a hibák mellett voltak pozitív eredmények is. Egyet azon­ban határozottan meg kell mon­dani: a magyaros vacsoraverseny csak külsőségekben, a propaganda ' öltségek felhasználásában jelent- vezeti, annak hasznát csak részben látta a vendéglátóipari vállalat, il­letve a fogyasztó. Az ilyen ver­senyre — úgy gondolom — bár ezen lehet vitatkozni — nincs szük­ség! ^ZÜKSÉG VAN olyan magya- ros iiacsoraversenyekre, amelyek olcsóbb és jobb minőségű ételek, ételkülönlegességek előállí­tását, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését szolgálják. S ha a ver­seny megrendezésénél nem feled­keztek volna meg a fogyasztók vé­leményéről sem, bizonyára más árakkal, alaposabb szervezései si­kere lett volna a vacsoraveírseny- nek. A cikket minden bizonnyal fenn­tartással fogadja majd a Vendég­látóipari Vállalat vezetősége. Ért­hető, mert róluk szól. Bizonyára helyesnek tartják majd a fogyasz­tók, mert az ö érdeküket képviseli. S úgy gondolom, hogy ez esetben a fogyasztók véleménye a döntő, s hogy magam is helyesen látom, cikkemet az egyik étterem vezető­jének nyilatkozatával hitelesítem: „ ... Az ilyen versenynek nincs értelme ... nálunk semmisem fo­gyott! ...” Prados Gyula 100 évvel ezelőtt szüleien War Béla az első magyar népdalgyűjtő Száz évvel ezelőtt született Vikár Béla, az első magyar népdalgyűjtő és 1895 decemberében kezdte a fo­nográfgyűjtést a Borsod megyei Csincselanyán. Őt követte tíz évvel később Bartók Béla és Kodály Zol­tán. Vikár kezdeményezése forduló­pontot jelentett a magyar zeneéleí- ben. , Ma, vasárnap délben az emődi út­törők kíséretében — tájékoztatott bennünket Volly István budapesti népdalgyűjtő — végigjárjuk az első népdalgyűjtőnk első útját, Ernőd vasútállomástól Csincsetanyáig (ma Istvánmajor) és felkeressük azokat a 80—84 éves öregeket, akik jelen voltak a fonografálásnál, a Fehér László ballada, a Csinálosi erdő című népdalok megörökítésénél. Ez volt nemcsak Magyarországon, de Euró­pában is a paraszti népdaloknak az első megörökítése. KÜLPOLITIKAI JEGYZET A veszély és a tábornok Zárt ajtók mögött tanácskozik a NATO vezérkara Párizsban. Ezt az értekezletet már hosszú idő óta min­den évben megtartják: szinte tradí­cióvá vált. Az évek múlnak, a világ szakadatlanul változik, az erőviszo­nyok másként alakulnak, a nemzet­közi politikai élet „meglepetésekkel” gazdag... De a NATO vezérkar megmaradt réginek. Fújja a megszo­kott nótát. Régi nóta, rossz nóta, unott nóta. De nekik tetszik, mert eggyek vele és az ő szerzeményük. Egy tábornok igazán csak a hábo­rúban valaki. Életfeltétele a fegyver és a „szentesített” tömeggyilkolás. Ha nincs, akkor számára nem élet az élet. Ha nincs, akkor azon kell mes­terkedni, hogy legyen, legalább lát­szat, álveszély, háborús rögeszme. És ebben most nincs hiány. A NATO vezérkar csinál magának problémát. Hiába bizonyosodott be már számta­lanszor, hogy a Szovjetunió az egyet­len a nagyhatalmak közül, amely következetesen harcol a békéért. Hiá­ba tesz meg mindent a szovjet kor­mány annak érdekében, hogy csök­kentse a nemzetközi feszültséget. Hiába olvadozik a hidegháború jege. Ők továbbra is a szovjet veszélyről beszélnek, harmadik világháborúról, és masíroznak, tisztelegnek, kiképez­nek. És tapsolnak minden olyan kí­sérletnek, mely fokozza a fegyverke­zést. A NATO vezérkar párizsi tárgya­lásán újra feltették a régi lemezt, mely csikorgóit, akadozott ugyan — mégis megelégedéssel hallgatták. De történt más is, mely a nagy titoktar­tás ellenére mégiscsak kiszivárgott. Sok mindent elárul a mondat, főleg olyan következtetéseket lehet belőle levonni, mely fényt vet a NATO je­lenlegi helyzetére. Norstad tábornok, NATO európai haderőinek főpa­rancsnoka ugyanis arról panaszko­dott, hogy a tagállamok nem telje­sítik kötelezettségüket. „Ha nem biz­tosítják számomra a már három éve követelt 30 hadosztályt, nem tudom Európa védelmét biztosítani” — mon­dotta. Valami nincs rendben az említett katonai szövetségben. Nyilvánvaló, hogy nem egységes, tagjai között el­lentétek feszülnek, több fontos kér­désben nem tudnak megegyezni és így számos határozat marad végre- hajtatianul. Többek között az js, amelyről a tábornok beszélt. Arról van szó, hogy Franciaország mindösz- sze két csökkentett létszámú hadosz­tályt bocsátott Norstad rendelkezé­sére, mert a francia hadsereg túlnyo­mó többségét a gyarmati rendszer fenntartására s az algériai nép füg­getlenségi mozgalmának elfojtására használják fel. A tábornoknak az ellen sincs kifogása, ha az ő szándé­kait is figyelembe veszik. De nem veszik, mert Franciaországnak el­sőbbrendű érdeke az algériai háború sikeres folytatása, mint egy katonai szervezet látszat-háborúsdijának elő­segítése. És hát „minden szentnek maga felé áll a keze ...” De Norstad a belgákkal sem bol­dogul. Megrémült, amikor tudomásá­ra jutott, hogy a belga kormány 25 000 fővel szándékozik csökkenteni hadseregét. Ez a gyakorlatban any- nyit jelent, hogy a jövőben még ke­vesebb katonát küld a NATO-hadse- regbe. A tábornok tudja, hogy sürgősen segíteni kell az „áldatlan” állapoto­kon. Látja, hogy a tagállamok csak saját érdekeikkel törődnek, nem ve­szik figyelembe á nemzetközi kato­nai szervezet tekintélyét, érzi, hogy az egység érdekében minél előbb meg kell szüntetni a viszályokat, mert a korábban oly egységesnek tűnt katonai tömböt a széthullás ve­szélye fenyegeti. Valószínűleg erre a veszélyre gon­dolt, amikor „Európa védelmét” em­legette. A fenyegetés azonban ered­ménytelen maradt, mert a tábornok is jól tudja, hogy Európa békéjét szovjet részről nem fenyegeti ve­szély. Azt is, hogy a világ népei bé­kében akarnak élni egymás mcjlett, melyről Norstad megfeledkezik., El­végre egy NATO főparancsnoknak is kell valamivel foglalkoznia. Drága védekezés.. Egyetlen országban sincs olyan kardesörtetés, mint Nyugat-Német- országban. Az imperialista burzsoá­zia talán sehol sem készül ilyen ma­kacs elhatározással a háborúra, mint itt. Talán egy parlament sem foga­dott el olyan költségvetést ebben az évben, mint Bonnban. A megszava­zott törvény mindennél ékesebben bi­zonyítja Adenauerék szándékait: a védelmi kiadások rubrikában 12 milliárd márka szerepel. Ez azt je­lenti, hogy Nyugat-Németország az elkövetkezendő évben két milliárd- dal többet költ hadi kiadásokra, mint az idén, mert Adenauerék „véde­keznek” ... Újságjaik sem titkolják a tényt. Nyíltan, sőt, szemérmetlenül kifecse-1 gik a bonni terveket, melyeket örörh-j mámorral fogadnak. Az év közepén még csak űriól számolták ~ be, hogy pénzügyi- szákértők megállapították: katonai Vezetők véleménye szerint is hat milliárd márkát tesz ki a Bun­des v/éhr űj fegyverszükséglete 1960- ban. Ma azt bizonygatják, hogy mennyire szüksége van minderre a német népnek.. Hálátlan feladat le­het, mégis örömmel végzik. Nehéz lehet megmagyarázni azt. hogy egy éves költségvetés felét fegyverkezési célokra kell felhasználniok, élelem., ruházkodás és szórakozás, helyett. Nekik ; nyílvahValóan egyik' sem hi­ányzik. az ő pénzükön egy pisztoly- golyót.sem .vesznek. De a német nép aligha osztja velük véleményét. Mindezzel mit sem törődnek: har­sognák, magyaráznak, ígérgetnek, rá­galmazzák a szocialista országokat, hogy élre törhessenek. Versenyeznek. A többi NATO-állam a vetélytárs és fegyverkezési vetélkedésükben Nyu- gat-Németország már négy évvel ez­előtt a harmadik helyet foglalta el 9 milliárd márkával. Most. az élre tör. mert Adenauerék „védekeznek"... Nem egyszer hangoztattuk már. hogy a bonni kancellár Hitler nyom­dokain halad. Hogy ezt tényekkel is igazoljuk, álljon itt a következő sta­tisztika arról: mennyit költött a Führer és mermjit Adenauer hadi kiadásokra. íme, az összehasonlítás: Hitler az 1934—35. évi 1.9 milliárd márkáról 1945-ig 128,4 milliárd már­kára növelte a fegyverkezés költsé­geit. Uralomra jutásától kezdve a háború kirobbantásáig kereken 90 milliárd márkát fordított az előké­születekre. Bonn urai még őt is túl fogják szárnyalni. 1961-re 112 mil­liárd márkát irányoztak elő hadi kiadásokra. Mindezt azért, mert Adenauerék „védekeznek”. De menjünk egy kicsit tovább. Nemrég Adenauer Londonban járt. és mint ismeretes, megegyezést kö­tött az angolokkal arról, hogy raké­tákat fognak vásárolni a Bundes­wehr .részére. Ne higyjük azt: a nyu­gatnémet hadseregnek nincs még rakétafegyvere, Az újraéledt náci hadiipar már gyártja azokat a raké­tákat, amelyeknek szabadalmát Ame­rikától vették meg. Mindezt még ki­egészíthetjük a következőkkel: a NATO úgy tervezi, hogy egyelőre 28 nyugatnémet rakéta zászlóaljat állí­tanak fel, amelynek kezdc.'i felszere­lési költségeit 4 milliárd márkára becsülik, mert Adenauerék „véde­keznek” .., Mindezt hem szükséges különöseb­ben magyarázgatrii, ezek után min­denki számára érthető a bonni poli­tika, mely a maga igazából egy jot­tányit sem akar engedni. Érthető, hogy Adenauer kancellár Strauss hadügyminiszterrel együtt a nemzet­közi enyhülés hajójának megtorpe­dózásán mesterkedik. Mert „véde­keznek” ... Németország az első világháború előtt is készült a „védekezésre”, s több millió halott lett az ára. Hitler még ennél is nagyobb „védekezésbe” kergette a német népet... Kétszer vérzett a világ, s Bonnban úgy vélik, hogy nem volt még elég. Egyre több a nyugatnémet katona, egyre több a nyugatnémet rakéta, egyre kisebb a nyugatnémet munkás asztalára jutó kenyér. És nő, szakadatlanul nő a fegyverkezésre fordított összeg. Aden­auerék „védekeznek”. Egy kicsit sót** ba kerül majd. mert felesleges hí adás. Azzá fogja tenni az emberiség olthatatlan békevágya. HANKÓCZI SÁNDOB h, .SMljUAGXAR . mám 'ÍM*g­} szerte híres vendéglátásáról, ven- i dégszé re letérői. IE* ■alól: item men­i, .tgj íí jffi^colci Vendéglátóipari Vál- [ íalai sem amely a közelmúltban | néhány > mi^kálci éUerejnpen nia- f gyáros vacsora versenyt hirdetett, i Bizonyára a fogyasztók érdekét tar- i tották szem előtt, de valahogy a [ rendezésbe. egy kis szépség hiba f csúszott ’Néni -szeretnék senkit ^ megbántani azzal, hogy e versenyt i öncélúnak tartom. De feltételez- k hető, hogy nem i§en szolgálta a I vállalat, illetve a fogyasztók érde- [ két. f "‘Miről dóit szó? I A Vállalat vezetői elhatározták, k hogy a Béke, a Polónia. a Belvárosi f és a Bükk étterem között magyaros r vacsoraversenyt rendeznek, műsor- f fal, változatos, olcsó ételkülönle- l gességekktel. Elhatározásuk dicsére- k tes, csak nem éppen így történt. A f műsor elismerést, a „vacsora” nem- r tetszés nyilvánítást váltott ki a fo- ^ gyasztok- körében. Pedig mindent y megtettek a siker érdekében. Kere- k tét (péúzt) biztosítottak, mert enél- , kül a propaganda, a nyilvánosság biztosítása elképzelhetetlen; hirde- ) téseka jelentek nieg az újság hasáb- ) jairt: kétfajta étlap került az asz- | talokra és mégis...?(!) I TfEUVETÖDlK A KÉRDÉS: f , ■ talán az ételek ízévéi, minő- f ségével volt baj? Nem. A szakácsok f valamennyi étteremben tudásuk i legjavát nyújtották s főztjükért 4 mindén elismerést megérdemelnek. f Sajnos, azonban fáradságuk nem ▼ járt kellő eredménnyel. Ugyanis, a magyaros ételkülönlegességek, mint ^ különlegesség á minőség mellett, ▲ elsősorban csak az árakban jelent- Y kezett!.. ▼ Nem vagyok szakember, hogy az f ételek árazásáról véleményt tudjak ^ mondani, de úgy gondolom, erről ▲ á leghitelesebb véleményt maguk a f fogyasztók alkották. Ezt bizonyítja ▼ maga a statisztika• is. III. osztályú ^ Bükk rétterem: 2Q—32 forintos me- i nűválaszték (összesen 12 adag va- ^ csora fogyott el) Polónia étterem:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom