Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

\ Vasárnap, 1939 november 1. GSZ AKM AGY ARORSZÁG m aaraascx ra/acasaa a a Yezeföségválasztás a Borsodi Hőerőműben A Borsodi Hőerőmű Vállalat kom­munistái az elmúlt napokban tartot­ták meg küldöttértekezletüket a be- rentei kultúrházban. Hatvankilenc kommunista hallgatta meg Kiss And­rás párttitkár beszámolóját, aki az elmúlt három évben végzett politikai és gazdasági munkáról adott tájékoz­tatót. A vitaindító beszámolóhoz a küldöttek többsége hozzászólt. Bírá­latot kapott a pártvezetőség, de egyes gazdasági vezetők is. Szabó József, Jeneí József és B. Tóth Mihály fel­szólalásukban a tömegkapcsolat, a pártoktatás hiányosságaival foglal­koztak. Krpán József hozzászólásában el­mondotta, hogy az alapszervezei ve­zetőségének nagyobb önállóságot kell biztosítani. Balogh István és Sepsi János a kollektiv vezetéssel foglal­kozva elmondották, helytelen, hogy a 11 tagú vezetőségből csupán három dolgozik. Ballók Ferqnc ü, b.-tiikár elfogadta a szakszervezettel kapcsolatban mon­dott bírálatot és egyetértett azokkal. Sztancsik Károly elvtárs, a városi pártbizottsáfr titkára felszólalásában elismeréssel méltatta a küldöttérte­kezlet munkáját, hiányolta, hogy ke­vés szó esik a termelésről, az elért eredményekről, hibákról és felada­tokról. . A megválasztott üzemi pártbizott­ság sok értékes útravalót kapott a pártértekezlettöl, amelyet minden bi­zonnyal felhasznál majd munkájá­ban. MISÁN GYÖRGY Borsodi Hőerőmű. Egy jogos kérés Több DIMÁVAG-dolgozónak, de a környék lakóinak is régi kérése, hogy a vállalat bejáratához, vagy esetleg a szomszédos trafikra postaládát he­lyezzenek el. Nagyon sok embernek jelent kerülőt és hosszú, felesleges utat, ha levelet akar feladni, mert a környékben egyedül csak a vasgyári postánál van postaláda. Kérjük az illetékeseket•? vegyék fi­gyelembe kérésünket és tegyenek in­tézkedést annak érdekében, hogy az mielőbb teljesítve legyen. BOLLOBÁS JÓZSEFNÉ Miskolc. Üzemi konyhát kérünk a volt Ssondy-laktanyába TÓTH KÁLMÁN Tiszakarád. helyükhöz közel volt részükre bizto­sítva üzemi ebéd. Arra itt nincs le­hetőség, hogy a vállalatok üzemi konyhát állítsanak fel, s így bizony 5—600 főnek nincsen megoldva az ebédelése. Véleményem szerint az ebédszünet­ből nem telik arra, hogy a dolgozók otthonukba menjenek ebédelni. A; Üzemélelmezési Vállalat gondolkoz hatna azon, hogy ilyen jövedelmező forrást ne mulasszon el, s mielőbb üzemi konyhát állítana fel. Sok vi­dékről, de á városból is idejáró dol­gozó étkezését megoldaná ezzel, akik köszönettel adóznának az Üzemélel­mezési Vállalatnak, hogy segített problémájuk megoldásában. RADÁCSI JÁNOS Diósgyőr. Zárszámadás a tiszafád Haladás Tsz-nól Végre egy jólsikerült magyar filmvíg játék 1 A „Kölyök“ bemutatása után ményű villanymotorokat szereztek be és üzemeltetnek a szükségesnél, ami a termelőszövetkezetnek komoly rá­fizetést jelent. A vállalások teljesítése érdekében, már eddig is komoly munkát végez­tek. Szombaton az „Ifjúsági brigád” tíz tagja — Petrich Tibor KISZ-titkár vezetésével — a sajószentpéteri ,,tlj Élet” Termelőszövetkezet segítségére sietett. A brigád tagjai úgy tervez­ték, hogy a tsz 50 méteres istállóját két nap alatt villamosítják. A szor­gos és kitartó munka eredményekép­pen már délután 4 órakor kigyulladt a fény. VISZLAI KÁROLY ÉMÁSZ. Befejezték a diósgyőri középltengersor nagyjavítását A Lenin Kohászati Művek egyik legmodernebb üzeme a középhenger*• mű. Nemrégen. a szokásos nagyjaví­tás céljából leállt a termelés, hogy felújítsák a csapágyakat, a forgó­részeket, a'kopott alkatrészeket újak­kal cseréljék fal. A felújítás során tovább korszerűsítették az üzemet, három görgőt szélesítettek ki, s ezál­tal könnyebb áz előnyújtás. Először lapos, később majd szögvasat gyár­tanak. I>égen jöttünk ki magyar film- -*-*• vígjáték vetítése után a mozi­ból ilyen derűsen, mint most, ami­kor a Kölyök című legújabb magyar filmalkotást megtekintettük. Olyan ez a film, mint egy jó üdítő fürdő. Kedves, vidám, kicsit - megható és nagyon sokat nevettető, összességé­ben jó másfél órai könnyű, de a ma­ga műfajában nagyon jól, nemesen szórakoztató élmény. A fiatalság de­rűje árad minden kockájából. Sztá- linvárosban játszódik. Fiatal maga a város, zömmel fiatalok a szereplői és még az idősebb szereplők is szin­te megifjodva élik át alakításukat. _A film hőse, egyben címszereplő­je a Kölyök. Hetyke, szemtelen, ha­tártalan önbizalmú, de rettenetesen kétbalkezes leányka. Az önbizalmá­nak meg van az alapja; árva, de nincsen egyedül. Amikor még kuko­ricaföldek volt.ák Sztálinváros he­lyén, már ott volt, ő hordta az első építőknek a vizet. Együtt nőtt a vá­rossal. Mindenki szereti, segíti és megbocsátja baklövéseit, amiket egymásra halmoz. Nagy bánata, hogy senki nem veszi őt nagylány­számba. Már 'őt is megérinti a sze­relem, de senki nincs, aki viszont­szeretné. Ahol megjelenik kócos fe­jecskéjével, elmaradhatatlan overál- jában, ormótlan bakancsában, kama- szos viselkedésével, — sehol nem a nőt látják benne, — ő csak a Kö­lyök. Hogy miként látja meg benne végülis Gordon Jóska, a fiatal vil­lanyszerelő, egyben KISZ-titkár a nőt, hogyan találnak a Kölyök éb­redező érzelmei viszonzásra, ez pe­reg le előttünk a filmben, p alásthy György és . Markos Miklós, forgatókönyve nagyon kedves történetben tálalja elénk a Kölyök históriáját. Minden csupa derű, talán túlzottan is törekedtek az élet derűs oldalainak a megmu­tatására, azonban ennél a könnyű fajsúlyú filmnél, amelynek minden mozzanata egy központi szereplő, a kis szeleburdi Kölyök körül cso­portosul, nem kérhetjük számon, hogy szocialista építésünk büszkesé­géből, Sztálinvárosból mást is meg­mutasson. Nem a sztálinvárosi gyár­óriások termeléséről, nem a város­építés esetleges nehézségeiről, vagy az építkezésre . odacsődült, sokszor kifogásolható elemekről, vagy egy új város első kezdeti nehézségeiről szól a film, hanem a város újtípusú lakóiról: Szemes Mihály rendező már korábbi filmjénél — a Daninál — bebizonyította, hogy jól ismeri a gyermekiélek rejtelmeit. Most arról tett bi?onyságot, hogy nem kevesebb sikerrel kutatta a serdülő ifjúság érzésvilágának titkait. Az ő jó mun­kájának tudható be, hogy minden beállítás remekül „klappol” a film­ben és nagyszerűen „ülnek” még azok a bemondások, beállítások is, amelyeket már más filmekből, ko­rábbról ismertünk. Nagyon kelle­mes, jólsikerült a film kísérőzenéje, a fiatal Petrovics Emil munkája. Törőcsik Mari a címszerepben ed­dig ismerétlen oldalról mutatkozott be. Kellemes meglepetés volt a De- héz drámai szerepekből ismert fiatal művésznőt Kölyöknek a figurájában látni.. Kedvesen, hitelesen formálta a minden néző szívéhez már az első métereken közelférkőző lánykát. Minden gesztusa élettel teli, minden jelenete derűt és meghatottságot kel­tő. A többi szerepekben is érződik* hogy alakítóik szeretettel, jókedvvel formálták filmbeli figuráikat. Csak megemlíteni jut helyünk Szabó Gyu­la, Bessenyei Ferenc, Suka Sándor, Zenthe Ferenc, Szirtes Ádám, Rajz János, Garas Dezső, Békés • Itala, Gera Zoltán, Benedek Tibor kisebb- nagyobb szerepekben nyújtott nagy­szerű játékát. Örömmel láttuk var ■ egyik kis szerepben Polgár Gézát, a Miskolci Nemzeti Színház új. fia­tal tagját. És végtelen örömmel jár­tuk végig Pásztor István operatőr nagyszerű képeinek közvetítésében a film mindvégig jelenlévő „fősze­replőjét”. Sztálinvárost, amely mél­tó bemutatásra talált születésének 10. évfordulóján ebben a filmben. M ár bevezetőben említettük, hogy a Kölyök jólsikerült filmvíg- játék. Úgy látszik, hosszú tévelygés, zsákutcába jutás után, a magyar filmvíg játék-gyártás megtalálta a helyes utat. (i»m) A PADOKBAN, AHOL DÉLELŐTT A LÁ­NYAIM ültek, most asszonyok várakoznak. Az én szüleim. Három éve vagyok a lányaik osztályfő­nöke. Nézem az arcukat, ahogy kicsit kényelmet­lenül fészkelődnek a nem hozzájuk mért padok­ban. Sokat beszélgettünk három év alatt. — eb mondtak gyakran olyasmit is, amiről másnak tá­lán nem szívesen beszélnek. S én is sokszor kér­tem már tanácsukat. j Furcsa ilyenkor az osztály. A falak, a padok, a tábla, minden ugyanaz. S valami mégis más. Hiányzik a zaj, az a sokszor talán sokszor fárasz­tó, bosszantó, de mégis kedves zsibongás. A fia­talság ... * A szülök csendesen ülnek. Mennyire mások is, mint gyermekeik. Nemcsak csendesebbek, nem­csak fegyelmezettebbek, — ez természetes. Ha­nem ... Milyen félénken, milyen bátortalanul lép be az egyik most az ajtón, csendesen kíván jónapot. S valahol hátul leül a padba. A kendőjét Sem oldja meg. Á másik? Harsog: Szervusz, drágám...! S egyenesen hozzám lép: adj tanácsot, mit csinál­jak Ágival, képzeld, semmi sem érdekli... Elsőben ilyenek voltak a lányok is. Az én osz­tályomban leginkább parasztlányok, munkásgye­rekek járnak. Olyan bátortalanul jöttek be ele­inte, mint az az édesanya az előbb. A legtöbbnek a szavát is alig hallottam. De most...! A leg­bumfordibb falusi kislány is milyen bátőr lett, hogy kifinomodott a munkásgyerekek ízlése, mennyire megnőtt az igényük — épp a múltkor gondoltam erre, amikor együtt ültem velük Pes­ten az Operában. Igaz, a polgárgyerekek is megváltoztak: — aki hangos, kérkedő volt, csendesebb, szerényebb lett... De ahogy most az édesanyjukat nézem, — úgy ülnek ott, mint saját lányaik ültek három évvel ezelőtt. Egy kicsit feszélyezetten. Igen, többször uunui uuiuKuznunK, Kozeieam, — nemcsaic nekik hozzám, hanem egymáshoz is. Legszíveseb­ben odalépnék néhány fáradtarcú asszonyhoz, megsimogatnám a kezét. Vesse le a kendőjét, néz­zen szét, — érezze itthon magát... AZ ISMERŐS ARCOK KÖZÖTT ma egy isme­retlen is van. Az utolsó padban. Fekete kalapot visel. Ki lehet...? Szó nélkül ül az értekezleten. Amikor befejezzük, s már mindenki elment, hoz­zám lép. — Nagy Emese édesanyja vagyok... Soha nem találkoztunk még. Emese szülei vidé­ken laknak, nem tudtam felkeresni őket. S ők nem jötték. — A lányomról szeretnék beszélni. Tudja... a férjem pap. Mi otthon vallásosan neveljük. Az­tán kollégiumba került, s ide, a maga osztályába És most... Egészen megváltozott. Fáradtan, szomorúan, néz maga elé. — Egészen... Igen, Emese sokat változott. Nézem az édesany­ja arcát, — ugyanaztok a meleg, barna szemek, ugyanaz a homlok. Csak Emese barna fürtjei he­lyett, őszes szálak bújnak ki árulkodóan a fekete kalap alól. Ilyen lesz Emese is egyszer...? Ilyen, s mégsem ilyen. És most már csak őt látom, a bá­tortalan, csak magával törődő, elsős kisdiákot. S a mostanit, a kiszeg kislányt, aki soha nem tud közömbös lenni masok bajai, örömei iránt. — Mi nagyon szeretjük őt — hallom az asz- szony hangját.— De már ... nem a mi gyerekünk. Amikor tavaly hazajött a kollégiumból, szünidő­re, nem akart velünk templomba jönni. Előbb szép szóval próbáltuk, azután... Megpróbáltuk másként is. Nem jött. Azt mondta, máskor in­kább nem jön haza. „. Rámnéz, csupa keserűség a szeme. — Mit csináljunk...? Adjon tanácsot. Magára hallgat. Értsen meg bennünket is. Egyetlen lá­nyunk. Nem akarjuk elveszíteni... Mit feleljek? Hogy nem lehet az élet útjába állni? Hogy aki előtt egyszer kivilágosodott, az nem engedi még egyszer összehúzni a függönyt? Dehát hiába mondom, — ha meg is .érti, legfel^ jebb az eszével érti meg. — Nem kell elveszíteniük — mondom, s ráné­zek. — Próbálják megérteni őt. Ő más szemmel látja az életet, a belenyugvás, a tűrés, a közöm­bösség — idegen számára, örüljenek annak, hogy van célja, s hogy ember, egész ember akar lenni. Ne keresztezzék az útját. Meglátja, ő is jobban megérti akkor magukat. S olyannak sze réti a szüleit, amilyenek. Akkor nem fogják elve­szíteni. A feketekalapos asszony tűnődve nézett maga elé. — Talán igaza „ van .., Tudja, gondolkoztunk már ezen az urammal. Mi, keresztények, évszáza dokon át arról beszéltünk, hogy fel kell emelni az egyszerű, elnyomott embereket. És mégsem tudtuk soha megváltoztatni a világot. S most ma guk, akik nem hisznek Istenben, maguk megva­lósítják, ami nekünk nem sikerült. Miért? Valahová messze, túl az ablakon nézett, nem is tőlem, magától kérdezte: — Vajon miért? MÁSNAP REGGEL, — ahol tegnap édesanyák szorongtak a kis padokon — újra ott zsibongott a sok kedves, vidám kislány. Az én lányaim. De még akkor is, ahogy körülnéztem a sok kedves arcon, még akkor is annak a fekete kala­pos asszonynak elgondolkozó, komoly tekintetét láttam» s újra hallottam a es&xdes, tépelődő kér­dést: ä Vajon miért? * G, KÁLNAI JOLÁN Szentiványi Sándor gépkocsivezető és társainak; Panaszukat kivizsgál­tuk, s megállapítottuk annak jogos­ságát. A hibát elkövető újságá»ru& fi­gyelmeztetésben részesült.; * Samu Jánosné Miskolc: Levelét ki­vizsgálás végett továbbítottuk a MÁV Miskolci Igazgatóságára. * Szilágyi Istvánná Miskolc: Bejelen­tését tudomásul vettük, kivizsgálás végett továbbítottuk az illetékes ha­tóságoknak; Papp Mátyás tanító Perkupa: Szer­kesztőségünk lakásügyekkel nem fog­lalkozik, s ezért javasoljuk, hogy ügyének elintézése végett forduljon az illetékes tanácsi szervekhez; * Politz MiHály Hámor: Panaszával egyetértünk, s ezért ügyében az ÉMÁSZ-nak átírtunk. * Sóos Andrásné Miskolc: Köszöne­tét levél útján tolmácsoltuk. * Dr. Csanády Sándorné Miskolcs Köszönő levelét továbbítottuk a MÄVAUT szakszervezeti bizottságá­nak azzal a kéréssel, hogy termelési tanácskozás alkalmával ismertessék a dolgozókkal. Bérezi Józsefné Misköíe: Jogos sár nászát a Miskolci Közlekedési lalat igazgatójához küldtük meg *•*- tézkedé* végeik í^omoly. problémájuk van a volt Szondy laktanyában elhelyezett kü­lönböző vállalatok dolgozóinak, ami­re kérjük, figyeljenek fel az illetéke­sek, s mielőbb tegyenek is intézke­dést. a megoldásra. Tudott dolog, hogy ebben a volt laktanyában több hivatalt, vállalatot helyeztek el. Egyik része a városren­dezés, másik a város lakásproblémái­nak megoldása végett kényszerült el előbbi helyéről. Ez eddig helyes, rendjén is van, csak egyről feledkez­tek meg, éspedig, hogy eredeti helyü­kön a vállalatok nagy része üzemi konyhával rendelkezett, vagy munka­Szépül, gyarapodik Tiszakarád füaiő it miért f 5szi kalászosok vetését (130 kh őszi búza, 5 kh őszi árpa) befejeztük. Eddig 330 darab a juhállományunk §s 440 mázsa)lóherével, 120 mázsa i braktakarmánny al rendel kezünk. Most már megkönnyebbülve nézünk a jövő elébe, s ha egy kicsit megkés­ve is, de biztosítva látjuk termelőszö­vetkezeti tagságunk jövő évi.kenye­rét, s büszkék vagyunk, hogy hozzá­járulhatunk a munkásosztály kenyér- ellátásához is. A gépek dübörögnek tovább, vég­zik áz őszi mélyszántást. Munkáju­kon keresztül a parasztság jobb és szebb életét, mindannyiunk vágyát: a tartós* békét hirdeti. ZÁKÁNY SÁNDOR tsz-elnök, Tiszalúc ‘ OSVÁTH MARGIT tsz-könyvelő. 1959. március 1-én alakult meg községünkben kis- és középparasztok­ból a „Haladás” Termelőszövetkezet. Területünk a tagosítás során olyan helyen fekszik, ahol többnyire tenge­ri, cukorrépa, illetve kapásnövények vannak. Tagságunknak ezért mond­hatom, hősiesen helyt kellett állnia, hogy a betakarítást idejében el lehes­sen végezni. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a gépállomás hét darab erőgépének zökkenőmentes munkát < tudjunk> biztosítani. . Sikerült is elérnünk, hogy október 26-án az Ifjúsági brigád a termelőszövetkezetekért Az Északmagyar or stági Áramszol­gáltató Vállalat KISZ-szérvezete a pártkongresszus tiszteletére „Ifjúsági brigád”-ot szervezett a termelőszö­vetkezetek megsegítése érdekében. A rájuk bízott feladatok nagyok. Végig­járják a megye Összes termelőszövet­kezeteit. s ahol rossz, a szabványnak nem megfelelő elektromos berende­zéseket találnak, azokat társadalmi munkával azonnal kijavítják. Olyan termelőszövetkezetekben pedig, ahol még a villamosítás nem történi meg, a vezetőséget megfelelő • szaktaná­csokkal látják el. Ez azért is fontos, mert a megyében számos termelöszö- vetkezetnél sokkal nagyobb teljesít­Ha régi ismerős vetődne Tiszaka­rád ra, meglepődve tapasztalná, mi­lyen változások történtek a község­ben néhány esztendő alatt. Alig van olyan, utca, amelyik nem lenne kikö­vezve. Rendbe hozták a már kissé el­évült pedagógus szolgálati lakásokat* napközi otthont, kultúrházat és újabb nagy esemény előtt állunk. Villanyt kap a falu. Községfejlesztési alapból jelentős összeggel járultak ehhez a tiszakarádiak. r S ha már itt tartunk, talán azt az egyet jegyezzük meg, jó lenne, ha rendeznék az utcákat is. Kijavítanák a kerítéseket, illetve közelebb hoznák azokat a házakhoz és ezáltal később szép, széles járdákat lehetne építeni. Ősztől tavaszig nagy a sár, s bizony nem egyszer előfordul, hogy be kell szaladni egy ház udvarára, mert egy arra haladó gépkocsi a járókelőkre veri a sarat, fía széles a járda, s ter­mészetesen köves, ez elkerülhető; Úgy tenni érte, hiszen mindannyiunk ér dekét szolgálná.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom