Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-17 / 270. szám

Kedd, 1959. november 17. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Jólsikeriilí újító kiállítást rendeztek a miskolci 31 sz. AKOV-nél A kiállítás egyik részlete tőmozgalom eredményei kimagasló­ak ennél a vállalatnál. A dolgozók örömmel újítanak, mert látják, mun­kájuk sokszorosan megtérül. Ebben az évben eddig 128 újítást adtak be, ebből 86-ot már alkalmaznak. A 31. sz. AKÖV-nél sok kiváló újító dolgozik. Janczen Lajos iakaíos a ga is-iparban, mert a már eldo­bott alkatrészt az újítás alkalmazá­sával ismét használhatják. A most rendezett újítókiállításon 48 modellt és 16 fényképet mutattak be. A jó munkáért öt újítót megju­talmaztak. Szabados György Háromnapos poll technikai ankét kezdődött Miskolcon A Művelődésügyi Minisztérium és a Borsod megyei Tanács oktatási osztályának rendezésében hétfőn há­romnapos politechnikai ankét kezdő­dött a diósgyőrvasgyári Kilián Gim­náziumban. Az ankéton a Művelő­désügyi Minisztérium és a megyei tanács képviselőin kívül Borsod me­gye 12 középiskolájának igazgatói, oktatói és műhelyvezetői vesznek részt, ahol már a politechnika! ok­tatást bevezették. Az ankét résztve­vői hétfőn megtekintették a Lenin Kohászati Művekben dolgozó diáko­kat, majd a Kilián Gimnázium mű­helyét. Kedden a tokaji gimnázium­ban folyó mezőgazdasági politechni­kai oktatást tanulmányozzák, szer­dán, az ankét utolsó napján pedig Miskolcon, a Nevelők Házában érté­kelik tapasztalataikat. Tizenkét millió forintos tsz-épitkezés A Borsod megyei építőipari szövet­kezetek ez évben 12 millió forint ér­tékű tsz-építkezést végeztek. Többek között elkészítettek egy 50 férőhe­lyes szarvasmarha-istáilót, egy 600 férőhelyes juh-hodályt, egy 23 férő­helyes sertésfiaztatót és egy 3000 fé­rőhelyes baromfitelepet. Búcsúzó kézfogás..­A kipufogótorok például évek óta újít. eddig közel 100 ezer forint értékű újítását vezették* be. A mostani újítókiállításon is Janczen Lajos szerepelt a legjobban. Szorgalmáért egy értékes karórát l| kapott ajándékba. A kiállításon sikerrel szerepelt Ju-5 SEVCSENKO: II kukorica Magyarországon' Bevonuló újoncok búcsúznak Ferenczi Árpád csoportvezetőtől a miskolci 31. sz. AKÖV-nél. Szép pillanat ez. Többéves becsületes munka után elhagyják a fiatalok az üzemet, hogy honvéd egyenruhában szolgálják a hazát. Aztán majd erőben, tapasztalatban, tudásban gazdagodva, ismét visszatérnek" a mun­kapad mellé. — A képen Ferenczi Árpád csoportvezető. Rakvács Ferenc, Pintér Tibor és Kovács György. Foto: Szabados György gyaráz: — A mű teljesen elfoglal egy 360 holdas terü­letet. Itt jobbra a Sajó-csatorna, amott pedig az erőmű határolja. Nézze csak, milyen nagy ez a terület!... Ott van a széle, ahol a vasbetonkerítés látható... — Való­ban, a kerítés egészen egybeolvad a horizonttal. Alig látni ilyen távolságból... A főépítésvezető mosolyog, büszke erre az építke­zésre s mielőtt kérdeznénk, így folytatja: — A Tiszavidéki Vegyikombináton belül több gyár épül. Amint látja, egy-két csarnok már elkészült és épül a többi.., De gyerünk csak közelebb. — Ez lesz a lakkfestékgyár. Építése befejezés előtt áll. Ez lesz Európa egyik legnagyobb lakkfestékgyára. Itt fölöttünk „futnak” a távfűtési vezetékek. Amaz, ott távolabb, az ideiglenes kazánház. Rövidesen elkészül a lefejtő állomás is. Itt épül a tartálypark, a szivattyúház, egy egész üzemváros lesz itt rövidesen. Valóban, üzemek hosszú sora. S amiről tegnap mint tervről beszélgettünk, már közeledik a megvalósításhoz. Szaporán emelkednek a betonvázas, piros téglafalak. —= A festékgyárnak külön dobozüzeme is lesz — sorolja tovább Kovács Lajos. — Ez is teljesen automa­tizált üzem, gépek készítik majd a festékes dobozokat. De ez csak egy részlet... Nehéz lenne felsorolni, de leírni is a különböző üze­mek állomásait, üzemrészeit. — Ott épül a műgyanta üzem — mutatja a műszaki szakember. — Már az is tető alatt áll. A kazánház rész­ben még ez évben megkezdi a Franciaországból szállí­tott. kazánok szerelését. Épül két vegyianyag raktár is. Szóval ez a kombinát a magyar vegyipar büszkesége lesz. Itt is nagy a sürgés-forgás. A 31. Építőipari Válla­lat 220 munkása serénykedik a friss falak között. Most nem nagy a létszám, de jövőre ezerre nő, rohamlép­tekkel folytatódik majd az építkezés. Nyolcvankilenc millió forint csupán a magasépítésre előirányzott összeg. Jelenleg nyolc épület áll befejezés előtt. Gyorsan haladt a munka. Ez év nyarán még csak cölöpök jelezték, hogy ezen a területen is készül valami. S most, rövidesen üzemel a betonelőr egy ártó telep. Ez készíti majd a mű­trágyagyár egész vázát, melyet korszerű eljárással, he- gesztéses kapcsolással készítenek. Jövőre több épület kerül tető alá. Többek között a műtrágyagyár első két épülete, a központi labor, a garázs, az igazgatósági épü­let, a hígsaviizem és a főépület. A főépítésvezető, a tervek kiváló ismerője azt mondja: — Egy-két év múlva én sem ismerek rá Tiszapal- konyára. Három év múlva már termelni fog a műtrágya részleg is... De még nem mondtam el mindent. 1962- ben a tervek szerint sok mindent építünk. Megkezdődik a polietiléngyár alapozása. Ennek a műanyaggyárnak 1965-re kell elkészülnie. Aztán az emberekről beszélgetünk. Olyan munká­tokról, akik itt telepszenek meg az új városban. Meg­szerették ezt a vidéket, melyet ők „varázsolnák” újjá, melyen ők teremterenek új életet: Pataki Sándor kő­műves. Milyen szerény, szorgalmas ember! Kőműves brigádvezető. Embereivel együtt szinte vágja a munkát. A lakkfestékgyár építésénél szerez érdemeket Varga Imre kubikos. Brigádjával hány köbméter földet moz­gathatott meg a Tisza-melletti lapályon? Kiszámítani sem lehet, ő is bekerül majd Tiszapalkonya építésének történetébe. Bagics József ácsbrigádja, Király János vasbetonszerelő brigádja és még sok száz munkás neve ismert Tiszapalkonyán. Évek során hozzánőttek ehhez a tájhoz s, ha vonzza is őket a szülői táj, nem válnak meg az építkezéstől. Sok mindenről lemondanak, mert ők is fontosnak tartják Tiszapalkonya építését. Fiatalok, öregek élnek itt, teremtenek szebb életet az egykori legelők, kukoricaföldek helyén. Az erőmű Ez a szép alkotás ma az ország legnagyobb „villany- gyára”. Négy 50 megawattos turbinája bedolgozik az országos hálózatba. Ezt a monstrumot negyven vállalat 3500 embere építette. Már csak a befejező munkát vég­zik. Itt van már a román földgáz, az erőművet jelenleg 70 százalékban szénnel, 30 százalékban gázzal „etetik”. Ez az erőmű 996 millió forintba került és napi 800—1000 vagon szenet fogyaszt. (A kalóriaértéktől függően.) Nagy mennyiség ez, de megtérül, hiszen a szakemberek tud­ják a legjobban, mit jelent ez a 200 megawatt, melyet Palkonya termel, továbbít. A volt és a watt számokon túl kultúrát, szebb életet jelent. A petróleumlámpák helyett modern csillárokat, a teknők helyett mosógépe­ket és a transzmissziók helyett villanymotorok ezreit. Rózsányi Lajos, az Április 4. Gépgyár csőfőszer elő je, Bella János a Lánggyár turbina főszerelője, Szénási József, a VERTESZ szakembere, Graszl György mérnök és a többiek már nincsenek itt, de nevüket naponta em­legetik az újjászülető Tiszapalkonya nevével. Reggel még csak a fundamentum készült, délre már pirostéglás falak töltik ki a betonvázakat. Délben még cölöpöket vertek, estére már új falak állnak, nőnek a többi mellett, mert Tiszapalkonyán minden órában készül valami új. Az itteni lakóknak már nem újság egy-egy új gázgömb, csatorna, vezeték. Megszokták. A régi Palkonya lakói sem hitetlenkednek már, büszkék. Sokan itt keresik kenyerüket az új üzemben, zagy az épülő falak mellett. S a szalmatetős házak láttán elmosolyodik az ember: honnét indult, hová ért Tiszapalkonya... Messze... A jövőbe indul, rohamléptekkel... Mert Palkonyának van jövője. Ahogyan Korányi Zoltán mon­dotta: Tiszapalkonya lesz a borsodi iparvidék központja. A fények is ezt jelzik, melyek este messze világítanak * Tiszamentén... SZEGEDI LÁSZLÓ A szocialista országok közül a te­jes- és viaszérett állapotban betaka­rított kukoricával kapcsolatban kü­lönösen a Magyar Népköztársaság parasztjai szereztek komoly tapasz­talatokat. 1958-ban és 1959-ben többször jár­tam a magyar termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban és tudo­mányos intézetekben, megismertem munkájukat és beszéltem országunk legjobb gazdaságainak tapasztalatai­ról. Magyar barátaimmal együtt részt vettem a kukorica vetésében, ápolásában és silózásában is. Ezzel kapcsolatosan szeretném elmondani azokat a kedvező tapasztalatokat, amelyeket a magyar elvtársak sze­reztek a tejes- és viaszérett állapot­ban betakarított silókukorica ter­mesztésével. Régebben Magyarország főképpen .szemeskukoricát termesztett. Csupán körülbelül 1 százalékot használ­tak fel silótakarmánynak és etet­tek fel zöld állapotban. A ku­korica ilyen felhasználása a ma­gyar földművelés lehetőségeit a takarmánytermcsztésben, tehát az állattenyésztés fejlesztésében is korlátozta. 1958 áprilisában szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott el Ma­gyarországra. A magyar nép Nikita Szergejevics Hruscsovot nagy lelke­sedéssel fogadta. N. Sz. Hruscsov annakidején szá­mos beszédet tartott az üzemekben és gyárakban, a tudományos intéze­tekben és falvakban. — Tudjuk, hogy a magyar parasz­tok szeretik a kukoricát és nagy gondot fordítanak a száraz szemes­kukorica termesztésére — mondotta N. Sz. Hruscsov—, de miért nem takarítják be a kukorica egyrészét tejes- és viaszérett állapotban siló­takarmánynak? Hiszen ez igen elő­nyös az önök viszonyai között a gazdálkodás szempontjából. N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió kol­hozainak és szovhozainak gyakorla­tára hivatkozva, meggyőzően bebizo­nyította, hogy a tejes- és viaszérett kukorica takarmánynak való felhasználá­sával sokkal több takarmányt kaphatunk hektáronkint és ugyanazon a földön sokkal több állatot tarthatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kukoricát teljes egészében kell tekin­teni, azaz figyelembe venni a csö­veket, a szárat és a leveleket is. Ilyen elgondolások alapján a kukorica új, nagy lehetőségeket tár fel a takar­mánytermesztésben és így az állat- tenyésztés fejlesztésében is. Ezt követően az országban több helyen kísérletezni kezdtek a tejes­és viaszérett állapotban felhasznált kukorica termesztésével. Azok a gaz­daságok, amelyekben az első kísérle­teket beállították, Magyarországra nézve jellegzetesek. A silókukoricát ugyanolyan földbe vetették és ugyan­úgy trágyázták, mint a szemeskuko­ricát. Egyszóval a silókukoricát nem termesztel ték kedvezőbb feltételek között. Ezért az elért eredmények is tárgyilagosnak tekinthetők. A kukoricát valamennyi gazda­ságban négyzetes-fészkes vető­géppel 70x70 cm-es sorközökkel és fészkenkint 2—3 maggal ve­tették. Jó négyzeteket kaptak. A kukoricatáblákat a legtöbb gaz­daságban kétszer hosszanti és keresztirányban művelték meg. Kézi munkát általában nem al­kalmaztak. ' Ezeket a vetéseket ugyan kísérleti vetéseknek nevezzük, amint azonban a közölt adatokból látható, a vetési módszer és a sorközi művelés ponto­san ugyanolyan volt, mint a silóku­koricát nagyban termelő gazdaságok­ban. Azok a munkamódszerek tehát, amelyeket Magyarországon néhány gazdaságban először alkalmaztak, bármely szövetkezetben, bármely ál­lami gazdaságban megvalósíthatók. Kitűnő eredményeket értek el. Első­sorban figyelemreméltó az a tény, hogy négyzetes-fészkes termesztés esetén, ahogyan az várható volt, sok csövet kaptak. Egyes hibridek cső­termésének teljes súlya hektárra átszámítva elérte az egész termés 40 százalékát, sőt még többet is. íme néhány adat a kapott kemé­nyítőmennyiségről és önköltségről: Hektáronkinti keményítő (q) Tejes- és viaszéreti kukorica 121,2 Szemes­kukorica 23 86 Zab 5 200 1 q keményítő önköltsége (Ft) 19 Ilyenképpen a tejes- és viaszérett ' ukorica több mint ötszörannyi ke­ményítőt adott, mint a szemeskuko­rica és majdnem huszonötször any- nyit, mint a zab. A silókukorica megfelelőbb a te­henek etetésére, mint az őszi takar­mánykeverék. Amikor a Hunyadi mezőgazdasági termelő- szövetkezet állattenyésztő tele­pén áttértek a silókukorica ete­tésére, a napi tejliozam 400-róI 650 literre emelkedett. Ugyan­akkor a tehenek takarmány­adagjában jelentősen csökken­tették az abraktakarmányok mennyiségét. Az 1 liter tejre eső takarmányfelhasználás 62 fillér­rel csökkent. Véleményünk szerint ezek a kísér­letek rendkívül fontosak és eredmé­nyeik örvendetesek. Az állattenyész­tésben éppen úgy, mint a mezőgaz­daság bármely ágában, döntő ténye­ző a termékek mennyisége és önkölt­sége. A fent közölt adatokból világosan látható, hogy a kukorica tejes- és viaszérett állapotban hektáronként adja a legtöbb tápanyagot, amellett önköltsége a legkisebb és felhaszná­lásával a legolcsóbb tejet kapjuk. Az a tény. hogy az 1 liter tejre eső takarmányielhasznál ás silókukorica etetése esetén 34 százalékkal kisebb, mint őszi keverékből készült silóta­karmány etetése esetén, azt bizo­nyítja, hogy a takarmánytermesztés- ben a jövő a kukoricáé. A kukorica saját maga mellett agitál rubellel vagy forinttal, tejjel, hússal. A tejes- és viaszérett állapotban betakarított kukorica több, mint két­szer annyi keményítőt tartalmaz, mint a sűrű vetésű. Ez utóbbi nem­csak, hogy nem fejleszt csöveket, hanem címert sem hány Míg a sűrűn vetett csőnélküli kukorica 9—12 százalék kemé­nyítőt tartalmaz, addig a tejes­és viaszérett állapotban betaka­rított silókukoricában, amint azt az 1958. évi vegyelemzések mu­tatták, 22—27 százalék kemé­nyítő található. Szeretném felhívni ezekre az ada­tokra a mezőgazdasági dolgozók fi­gyelmét, Arról van szó, hogy a szak­emberek, tudósok és gyakorlati dol­gozók körében mindeddig az a véle­mény terjedt el, hogy a kukoricát ál­lítólag előnyös zölden, még a csövek kifejlődése előtt etetni. Ennek az álláspontnak a hívei a sűrű kukori­cavetést tartják helyesnek, mert tévesen azt tételezik fel, hogy minél sűrűbb a vetés, annál na­gyobb a termés. Aki erre az útra lép, szándékosan önmagát lopja meg. A Szovjetunió, Magyarország, az NDK, Csehszlovákia és egyéb orszá­gok tapasztalatai határozottan bebi­zonyították, hogy ha a kukoricát nem címerhá­nyáskor, hanem tejes- és viasz­érett állapotban takarítjuk be, akkor tápanyagtartalma jelentő­sen növekszik. Területegységen- kint 2—3-szor annyi keményítő- értéket kapunk. Természetesen helytelen lenne szembeállítani a silókukoricát a szemeskukoricával. Nem arról van szó, hogy a száraz szemeskukorica helyett csakis silótakarmány céljai­ra termesszünk kukoricát, és azt te­jes- és viaszérett állapotban takarít­suk be. Magyarországon a múltban a kukorica adta a népgazdaság szá­mára szükséges gabona nagyrészét és ez ma is így van. Természetes, hogy magyar barátaink célja a ku­korica olyan felhasználása, hogy egy­részt megkapják a szükséges száraz szemeskukoricát, másrészt pedig nagymennyiségű nedvdús takarmá­nyuk is legyen. A kukoricatermesz­tés újszerű elképzelésének célja ép­pen e feladat megoldása. Természetesen nem könnyű dolog a kialakult véleményeket és hagyo­mányokat félredobni. Amint már említettem, Magyarországon a múlt­ban jóformán egyáltalában nem ve­tettek silókukoricát. Nehéz a hirte­len átállás. Azonban a magyar pa­rasztokat elismerés illeti. Bátran látnak az új feladat megoldásához. 1959-ben a silókukorica négyzetes­fészkes vetése gyorsan kezdett ter­jedni. Elég megemlíteni, hogy 1958- ban Magyarországon kísérletképpen 216 hektáron, 1959-ben pedig 60 ezer hektáron vetettek négyzetes-fészkes silókukoricát. íme, ezek a silókukorica termesz­tésének első eredményei Magyaror­szágon. Ezek meggyőzik a paraszto­kat és szakembereket arról, hogy ha áttérnek a tejes- és viaszérett álla­potban betakarítandó kukorica ter­mesztésére, szép eredményeket ér­hetnek el az állattenyésztés fejleszté­sében. Az idei nagy kukoricatermé­sek még jobban meggyőzték a pa­rasztokat a kukorica előnyeiről. * Kivonat a Pravdában 1959. októ­ber 16-án megjelent cikkből. hász László is, aki bemutatta a ki­pufogótorok-felújító sablont. Ennek az újításnak igen nagy a jelentősége A miskolci 31. sz. AKÖV-nél szép eredményeket értek el a kongresz- fczusi versenyben. Különösen az újí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom