Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-15 / 269. szám

tber 18. ESZAKMAGTAROltSZAG 7 MEZŐGAZDASÁGI HÍRADÓ Letörik a spekulációt Az elmúlt héten a megyei felvásár­lási operatív bizottság értékelte a felvásárlás jelenlegi helyzetét, a fel­vásárolt élelmiszermennyiségek múlt- évihez való alakulását és arra a meg­állapításra jutott, hogy több cikkfé­leségből lényegesen többet vásárol­tak fel, mint a múlt évben. így ter­mény, vágómarha, sertés, tej, tojás, baromfi a harmadik negyedévi ered­mény szerint magasabb', mint az utóbbi évek hasonló időszakában. Ez abból ered, hogy a felvásárlás árpolitikájával a parasztság elégedett, s több áru­féleségből a- termés is jobb volt, mint tavaly. * . Emellett megállapította a bizott­ság. hogy az utóbbi időben egyes cikkféleségekben — mint például kukoricában, burgonyában, almában — csökkent a felvásárlás mennyisé­ge, annak ellenére, hogy ezekből is jó termés volt. A felvásárlási eredmények csök- kenését olyan jelenségek idézték elő, hogy a burgonyát, almát, ku­koricát spekulációs célból vásá­rolják fel. Igen elszaporodott .azoknak a száma, akik kihasználják a kedvezményes vasúti igazolvány adta lehetőségeket, elutaznak burgonya-, almatermő he­lyekre, felvásárolják azokat és lénye­gesen magasabb áron a miskolci, óz­di piacon értékesítik. Az operatív bizottság intézkedett, hogy a spekulációs személyek tevé­kenységét megakadályozzák. A piacokon szigorú ellenőrzés alá vonják és a törvény szigorával sújtják, akiket ilyeni tevékenysé­gen érnek. Az'utóbbi héten piaci ellenőrzés so­rán például ' megállapították, hogy. Mészáros Béláné boldvái', Ceglédi Jó- zsefné ongai és Csontos Jáhosné he- jőcsabai lakosok Szabolcs megyében vásárolt almát árusítottak. A bizott­ság javaslatot tett MÁV arcképes igazolványuk bizonyos időre való megvonására. Kifizetődő a szerződéül»* seri éshizl aids Termelőszövetkezeteink többségé­ben felismerték a szerződéses sertés- hizlalás jelentőségét, amely nemcsak népgazdaságunknak fontos, hanem a közös gazdaságnak is időről-időre bizonyos készpénzjövedelmet bizto­sít. amelyből előleget oszthatnak tag­jaiknak. Mint; a megyei Állatforgalmi Vál­lalatnál közölték, az igrici Kossuth Termelőszövetkezetben nemrégen újabb 200 darab hízóra kötöttek szer­ződést. Ez a közös gazdaság egyéb- jként a vállalat egyik legjobb „ügyfe­le”. mert rendszeresen és nagy té­telben szállít hízott sertéseket. A termelőszövetkezet vezetőségé­nek most az a terve, hogy olyan törzsállományt alakít ki, amelynek szaporulata biztosítja a folyamatos hizlalást. Uj beruházások a termelőszövetkezetekben Egy hét alatt 3750 hold bűzavetés A legfontosabb mezőgazdasági munlca most a vetés. A száraz időjá­rás rendkívüli módon megnehezítet­te és hátráltatta ennek a munkállak a befejezését. Mindenütt csak las­san, vontatottan tudtak dolgozni. Mennyit vetettek az elmúlt évben a miskolci járásban?, hói tartanak a vetési munkálatokkal? A járás termelőszövetkezetei egy hét alatt 150 katasztrális holdat ve­tettek be búzával. Az egyéni gazdál­kodók 3600 holdat. Több termelőszö­vetkezet és község már befejezte a vetési munkálatokat. Ezek közé tar­tozik a hernádnémeti Vörös Csillag, a bocsi Petőfi és Haladás, a felsőzsol- cai Szabadságharcos, xl sajószéntpé- t-eri Uj Élet, a sajővámosi Vörös Csillag, a kistokaji Uj Élet. tíA köz­ségek közül Ónod, Mályi, Nyékiád- háza, Kistokaj, Girincs, Kiscsécs, Sa- jóvámos, Szirmabesenyő népe fejezte be ezt a fontos őszi munkát. A veté­si munkálatokkal elmaradtak a kö­vetkező községek: Sajókeresztúr, Sa- jóecseg, Gesztely. A termelőszövet­kezetek közül a kisgyőri Alkotmány, az alsózsolcai Uj Élet és a sajóecsegi Alkotmány nem fejezte még be a vetést. Termelőszövetkezeteink egyre in­kább erősödnek. Itt is, ott is vörös­téglás épületek, modern felszerelés­sel berendezett istállók „nőnek ki” a földből. Szinte nincs a megyében olyan termelőszövetkezet, ahol vagy a közeljövőben, vagy pedig a táv­lati tervben ne szerepelne valami­lyen fontos gazdasági épület felépí­tése. Most készült el például a hejőpapi Petőfi Termelőszövetkezet istállója is, melynek műszaki átadása no­vember 17-én lesz. De nemcsak itt, hanem a megye több termelőszövet­kezetében is hamarosan megtartják az „avatási ünnepséget”. Felsővadá­szon, Vajdácskán, Aszalón is befe­jezéshez közeledik már az 50 férő­helyes, a modern állattenyésztés minden követelményeinek megfelelő istálló. A későbbiek folyamán még ebben az évben Fancsal, Megyaszó és még körülbelül tíz község terme­Az állami gazdaságokban a vártnál jobban sikerült a szőlővessző-gyöke- reztetés és a szaporító, telepek a ter­vezettnél jóval nagyobb telepítések­lőszövetkezetében készül el az is­tálló. A ' legmodernebb, legkorsze­rűbb. épület — minden valószínűség szerint — a garádnai Petőfi Terme­lőszövetkezet száz férőhelyes istálló­ja lesz, melyet szintén átadnak még ebben az évben. Ezeknek a£ építkezéseknek a mi­előbbi sikeres befejezését nagymér­tékben hátráltatta az anyaghiány. A vasbetongerendákat például a leg­több helyen csak október elején kapták n^eg, így a tető felszerelése késett. Most azonban ezeknél * az épületeknél már csak a belső mun­kálatokat végzik. Az ilyen komoly beruházásokon kívül természetesen több kisebb lé­tesítményről is gondoskodnak a ter­melőszövetkezetekben. Számos ser- tésfiaztató és más, a gazdasághoz szükséges épületet készítenek, főleg saját erőből. hez adhatnak anyagot. így a törté­nelmi borvidékeken 700, a Duna— Tisza közi és a nyírségi homokon 1200 holdon alakíthatnak ki új. gép­pel művelhető, nagyüzemi táblákat. Folytatódik a rekonstrukció a tokaj­Folytatódik a rekonstrukció Tokaj-Hegyalisn, Badacsonyban, Villányban, Szekszárion és Sopronban Jegyzetek Adósságunk Kazinczynak A 200 éves Kazinczy Ferencről, a magyar felvilágosodás bátor úttörő­jéről, a nemzeti felemelkedés áldoza­tos harcosáról, az irodalmi újjászüle­téssel a polgári haladást szolgáló sokoldalú literátoiTól emlékeztünk nemrégiben Széphalmon, abban a községben, amellyel elválaszthatatla­nul összeforrt gazdag munkássága. Sárospatakon ebből az ünnepi alka­lomból vitanapokat rendezett a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság. Lapjaink, folyóirataink méltatták an­nak az írónak életművét, akinek — Halász Gábor elismerő szép szavai szerint — „egy század óta akarva- akaratlanul minden magyar író az adósa.” No és könyvkiadásunk?... Úgy tűnik, mintha Lessing német írónak és esztétának Klopstock: Mes­siás című művéről szóló kijelentését alkalmazta volna a „széphalmi re­metére is: „Mindenki dicséri, de sent ki se olvassa...” Kazinczy művei valóban nem tar­toznak a nagyközönség napi olvas­mányai közé, de a Fogságom Napló­jából, izgalmas leveleinek hatalmas tömegéből és még verseiből is össze­állítható olyan válogatás, amelyet nemcsak az irodalmi ínyencek, ha­nem az átlagízlésű és érdeklődésű olvasók is szívesen forgatnának. Könyvkiadásunk bizonyosan pótol­ja majd mulasztását. Kiruccanás Prágába A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának rendezésében 160 szerve­zett munkás látogat el Prágába 1959 utolsó napjaiban. A társasutazásra különösen sok bányász jelentkezett. A résztvevők az év utolsó négy nap­ját töltik el Csehszlovákia gyönyörű fővárosában. Szilveszter éjszakáján ott búcsúznak el az ó-esztendőtől. Valaha a borsodi bányászok, mun­kások legfeljebb szűkös otthonaik- ban. szerény baráti körben, vagy szegényes helyi rendezvényeken koc­cinthatták össze poharaikat a jobbra­várás sóhajaival, a mindig és újra megújuló reménykedés meleg szavai­val. — Most egy kicsit kiruccannak Prágába. Tehetik... Tudományos igazság Nagy érdeklődéssel és izgalommal forgatom a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának első vaskos kötetét. (Á-tól D-ig.) Tisztázza szavainknak, beszé­dünk és írásunk fordulatainak pon­tos jelentését. Megmagyarázza nyel­vünk legfinomabb árnyalatait is. Né­mely vita eldöntésére is kiválóan al­kalmas. Egy példát erre! Lapozgatás közben rábukkantam erre a címszóra: disznósajt. Olvasom a tudományos megfogalmazást: „A disznó kitisztított gyomrába töltött sertésfejhúsból, szalonnás bőrkéből s az ezeknek közét kitöltött kocsonyás anyagból álló, fűszerrel készített étel.” . Tehát szőr nincs benne!... Tiszteljük a tudományt!... Miskolci gyerekszáj Négyéves fiúcska ül szépen, csend­ben, fegyelmezetten az egyik ablak­nál. Anyjával utazott valahová. A kis gyerek feltűnően szép. Az unat­kozó felnőttek nem is állhatják meg szó nélkül. —- Jaj de szép kisfiú! — Hová utazol kisapám? — Hogy hívnak angyalom? — És milyen feketék d szemeid! Biztosan ma is elfelejtetted meg­mosni őket. A gyerek nyugodtan tűri az ömlen­gést. (Nyilván volt már része benne.) Kedvesen mosolyog, mint aki túl van már az első meglepetéseken. Valaki ismét megkérdezi: — Miért'ilyen feketék a szemeid.? A kisfiú öntudatosan, magabizto­san válaszol. — Mert ilyet, csináltak szüleim a gyárban. hegyaljai állami gazdaságokban, ahol ez év őszén 170 hold szőlőt telepi te-*- nek, s nagyobb telepítések indultak Badacsonyban, Villányban, Székszárd és Sopron környékén is. Az Állami Gazdaságok Főigazgatóságán tervet dolgoztak ki városellátó 'csemege- szőlőskerlek létrehozására. Eszerint 300—400 holdas, egybefüggő csemege­szőlő-területeket alakítanak ki, ahol korai és kései fajtákat egyaránt te­lepítenek, s így folyamatosan szállít­hatják a szőlőt a városokba, ipari központokba. Ezeket á városellátó szőlőskerteket több év alatt fejlesz­tik ki. A munka már megkezdődött, körülbelül' 50 holdon telepítenek cse­megeszőlőt Ernődön, Villányban, Csányon, Ásotthalmán és Domoszlón.-----------b----------­A pártoktatás hírei Értesítjük az, elvtársakat, hogy ■ a következő héten az alábbi megyei konferenciákat tartjuk a pártiskolán (Tizéshonvéd u. 23.): November 16-án: Gazdaságpolitikai tanfolyam, — ipari tagozat —, II. emelet (b) 3. sz. tanterem. Konferencia vezető: Doj7 csák János elvtárs. November 20-án: Politikai gazdaságtan I. évfolyam, II. em. (b) 3. sz. tanterem.« Konferen­cia vezető: Faragó Andor eivtárs. Politikai gazdaságtan, II. évfolyam, II. em. (b) 2. sz. tanterem. Konfe­rencia vezető: Felvinczy Ernő elv­társ. Nemzetközi munkásmozgalom tör­ténete, II. em. (j) 7. sz. tanterem. Konferencia vezető: Jenovai Miklós- né elvtársnő. November 21-én: Gazdaságpolitikai tanfolyam — mezőgazdasági tagozat — II. em. (b) 2. sz. tanterem. Konferencia vezető: Csege Géza elvtárs. Kérjük:az elvtársakat, jegyzeteik­kel együtt a konferenciára pontos időben jelenjenek meg. Valamennyi Konferencia a fenti napokon délelőtt 9 órakor kezdődik. Megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya NAGYMISKOLCI KALAUZ Miskolci pásztorok 1/ ÖZEL HÁROMNEGYED SZA­^ ZADA, hogy Herman Ottó a magyar nép „ösfoglalkozásajt” kutat­va. felfedezte a régi pásztorkodás ■nyomait. A magyar pásztorok nyelv­kincséről, a pásztor építmény ékről írt munkáit azóta sok táji monográfia és részlettanulmány követte. Az Alföld és a hegyvidék ialálko- zásánál települt Miskolc lakossága elsősorban szőlő- és földműveléssel foglalkozott, ezt egészítette ki a cé­hes ipar é.s a kereskedelem. Bár az állattartás méreteiről nincsenek részletes adataink, ez mégsem lehe­tett jelentéktelen; igavonó állatokra, tejelőkre mindig szükség volt. A kö­zeli erdők alkalmasak voltak a le­geltetésre, a kaszálók, rétek a téli takarmányszükségletet szolgállatló.k. A levéltárban lévő adatokból — ha nem is következtethetünk pontosan az állattartás jelentőségére, de — igen értékes. és érdekes adatokat kaphatunk a pásztorokra, pásztor- életre vonatkozóan. Miskolc város már a XV111. szá­zadban a gazdák jószágainak őrzé­sére ménespásztorokat, kondásokat, juhászokat; csordásokat fogadott és ezeket kötelességeikre föleslcette, fi­zetésüket megszabta. Ebben az év­században még többnyire természet­ben volt a fizetés a jószág után, da­rabonként. Á város 1709-ben kél em­bert szegődtetett a ménespásztor- Ságra. Ezek fizetése: „minden lóiul 8 políura, egy kenyér, két lótul pedig egy negyedrész búza”. A lovak ki­hajtása nagypéntek, behajtása And­rás napkor (nov. 30.) volt. Ha az idő kedvező, akkor a legeltetés meghosz- szabbodik. A két tehénpásztornak ugyanebben az évben minden tehén­től 4 poltura, minden két tehéntől egy-egy kenyér • járt. Bocskorpénzt egy-egy polturát adtak, s ha a mezőn megellő tehén borját a pásztor haza­vitte, négy polturát kapott. Persze a fizetés mindig változott, így 1714-ben a ménespásztor két lótól egy negyed­rész búzát, négy lótól pedig egy vé­kát kapott, a város hiteles vékájával mérve. Emellett járt neki minden ló­tól 8 poltura és egy kenyér. Hasonló volt a fizetésük a tehén­csordásoknak is. 1786-ban Sáray .Mi­hály és Kistokajból való Tálos And­rás a felső tehéncsordának őrizetére meghiteltettek, convenciójuk minden marháiul 4 gara%, 1 kenyér ésr a ke­nyér mellé égy poltura, a borjutúl pedig egy máriás, „kiknek a Bikákra való szorgalmatos gondviselés köte­lességekben tétetett’*. Ugyanekkor Majoros Mihály és Majoros János is megesketteitek az alsó tehéncsorda pásztorságára. A pásztorok köteles­sége volt a rájuk bízott állatoknak gondját viselni, etetni, itatni, min­denféle kóborló alattomos emberek­től megvédeni. Tilos volt az állatokat más legelőjére áthajtani, vetésekbe ereszteni, a ménespásztoroknak — a csikósoknak — a rájukbízott álla­tot hátasként használni. 1786-ban Huszi János ménespásztor Mindszen­ten laicó Szabó György lovát keze alá vevén, augusztus 9-én rajta elő­ször Csabára húsért ment, onnan pe­dig bejött a városba, s a koplaló korcsma előtt lovát kikötötte. Míg ő bent mulatott, a lovat ellopták, az árát meg kellett fizetnie, valamint 24 pálca büntetést kapott. AZ IS ELŐFORDULT, hogy el­^ lopták a pásztor keze alá adott jószágot és eladták, vagy meg­ették. 1767-ben a ^minoriták juhásza a bárányokat a ' mezőn legeltette, amikor Baracza György, Szilvási Pesia és Fodor Peti nevű, marhák után járó pásztorok összebeszéltek, hogy kerítenek maguknak egy kis ennivalót.' Baracza György a juhász- szál beszélgetésbe elegyedett, s míg annak fejét tisztogatta, addig Szil­vási Pesta a sereg közül két bá­rányt kifogott, egyiket Fodor Petinek adta által, másikat pedig ő vitte ha­za. A bárányokat rövid ideig a pin­cék között, a gazban eldugták, majd Rásony Pestával, Dardos Gyurival és Dardos Andrissal a bárányokat meg­nyúzták, megsütötték, majd jóízűen elfogyasztották. A tettesek a bárá­nyok árának megtérítésére és pál­cákkal való megfenyítésre ítéltettek. A juhásznak, mivel a tettesek előke­rültek, nem esett semmi baja. Olyan is megtörtént, hogy a juhász látta vendégül a cimbováJzat, s ilyenkor a gazdáknak azt mondta, hogy eltörött a birka lába, vagy megdöglött és leg­többször el is hitték neki, hiszen csak a birka börivel kellett elszámolni. Az állatokat felváltva őrizte a számadó és a bojtárok. Segítségükre volt még a pásztor leghűségesebb tár­sa. a kutya. A kutyákat először be kellett tanítani, mert különben igen meg pocsékolták, megszaggatták a jó­szágot. 1766-ban az ökörcsorda bizo­nyos szelindek által megromolván, annak orvoslására Gesztelyből hoza­tott orvosnak 18 rénes forintot fizet­tek a gazdák. ÍJ A A PÁSZTOROKKAL a gaz­dák nem voltak megelégedve, januárban újat fogadtak helyette. Egyébként a juhászok Dömötör nap­kor.' a csikósok, csordások Szent György napkor szegődtek, vagy ‘áll­tak szolgálatba. 1782-ben, mivel az alsó csordánál lévő csordások szolgá­lata nem volt tetszetős, helyettük az itt, Miskolcon lakó Nagy Istvánt és ifjabb Rigó Jánost választották csor­dásnak úgy, hogy Nagy István lévén a számadó, tartozzon annyi emberi magához venni, amennyi a csordának kihaj.tásához és őrzéséhez szükséges. Az állatok elég jelentős érléket kép­viseltek ebben az időben. 1763rban egy harmadfű csikó 16 F 32, Szarvas nevű ló 15,30, Csákó nevű 22,44, Csű­ri nevű ló 11,22 forintba, egy rúgott ökör borjú 5 fr. 10, egy hízott sertés 8,16, egy tőgy elő tehén 21 forint 42 krajcárba került. Ha az állat elve­szett. vagy megsérült, a csordásokat kötelezték a kár megtérítésére. Mivel csak nyáron volt a pásztoroknak dol­guk, télen ismerősöknél, rokonöknál húzták meg magukat és magul?, is ál­latokat tartottak, vagy kupeckodtak. Persze nem egyszer gyűlt meg a pásztorokkal a vármegye baja, hiszen értettek ahhoz, hogy kell a besütött billyogot megváltoztatni, vagy úgy átsütni, hogy a gazda se ismerjen rá a maga jószágára. Kapcsolatban vol­tak a szegénylegényekkel, a betyá­rokkal is, sőt volt köztük nem egy, aki megjárta a vármegye tömlöcét. Ha valahova beszegődött, rendszerint nem kérdezték, hogy honnan jött, hanem felfogadták és ha megmaradt a keze alatt a jószág, évekig is lehe­tett. A pásztorok tavasztól késő őszig éjjel nappal kint voltak a mezőn, s természetes, hogy az állatokon kívül a növényeket is jól ismerték. A kul­túra nem nagyon, hatolt el hozzájuk, s legtöbbjük hitt a babonákban, bo­szorkányokban, lidércekben. Azt tari- tották, hogy Szent György napkor a boszorkányok egy nagy lepedőt visz­nek magukkal hajnalban a legelőre, s ebbe gyűjtik össze a harmatot, amit aztán kicsavartak és az összegyűlt harmattal pogácsát sütöttek, hogy a jószág jól tejeljen. Ugyancsak a bo­szorkányok a tehenek tejét is meg tudták rontani, de ennek is megvolt az ellenszere. Egy miskolci tizennyol­cadik századi boszorkányper szerint, hogy a rontást megakadályozzák, Si­mon Mártonné azt javasolta: „hogy az akolynak az ajtaját, melyen a te­hén jár be az akolyba, csipke fájá­val erősen fonná be és ujjávál egy kitsiny -kölest hintene az-akoVy ajtaja eleibe”, hogy azt a boszorkány sze­menként szedje fel. A pásztorság rendszerint apáról fiúra öröklődött és így Öröklődtek a tapasztalatok is, hiszen a kondások- nak például az állatok kiheréléséhez is érteni kellett, a juhásznak sajtot, túrót kellett készíteni, de nagyon sok idő maradt még hátra a fafaragásra, művészkedésre is. A pásztor-betyár- élet emlékeit, a szép népdalokat, bal­ladákat is megőrizték, s csak nem­régiben énekelte nekem a miskolci csordás felesége: Nem messze van ide Kismargita Környes-körül folly a azt a Tisza, Közepibe koponyái csárda,. Abban iszik egy betyár bújába. — Kocsmárosné jóestét, jócstct. Hát «z a szép pej paripa kié? — Ott bent mulat annak a gazdája, Most jött idei, nincs égy félórája. — Küldje ki hát annak a gazdáját. Vagy jöjjön ki, vágj' adja meg magát! — Ki sem megyek, meg sem adom magam. Kinek tetszik, vigye el a lovam, — A lovamat én nem nagyon bánom, Csak a nyereg iz zaj tóm sajnálom. Nyereg izzajtóban van a bugyelláris, Abban maradt háromszáz forint is! A múlt század közepétől Miskolcon egyre nagyobb jelentősége lesz az iparnak, de a város határa is meg­változik, fogy a legelő, eltűnnek a Sajópayt zsombékos részei, s a köz- igazgatás fejlődésével eltűmk lassan a pásztorromantika is. L ÁROSUNKBAN MÁR jelen­téktelen az állattartás és csak istállóstartás van szokásban, a régi. viseletét azonban csak 1958-ban adta át a múzeumnak Szabó bácsi, a városi csordás. Nagyon sok népdalt tud. Ezeknek, és a pásztorélet régi emlé­keinek lejegyzésével azonban még mindig adósak vagyunk. BODGÁL FERENC A bevonulok köszöntése A Malinovszkij úti általános iskola úttörői szombaton este műsorral kö­szöntötték a bevonuló honvédeket a vasasok Erkel Ferenc Kultúrotthoná- ban. A műsoron szereplő úttörők balett > zongora, énekkari számait, valamint szavalatait tetszéssel fogadták a hon­véd újoncok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom