Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

ftterda, 1939. november 11, eSZAKMAGTARORSZAG 3 Szovjetunióbeli tanulmányút után Egy kohómérnök értékes tapasztalatai - Hagy jelentőségű gyártmányok — Sokmilliós beruházási megtakarítás (Ipari tudósítónktól.) A közelmúltban érkezett haza többhetes szovjetunióbeli tanul­mányújáról Bilek Károly kohó- mérnök, a Lenin Kohászati Művek kovácsmű gyárrészlegének vezetője. Megvallom őszintén, valahogy úgy képzeltem el Bilek elvtárssal való találkozásomat, hogy miután ő beszámolt a tanulmányútja során szerzett tapasztalatokról, kérdé­semre csupán megjelöli majd azo­kat a területeket, amelyeken a jö­vőben hasznosítani lehetne a Szov­jetunióban látottakat. Mindez azon­ban nem ilyen egyszerűen, nem ilyen sablonosán történt. Alaposan tévedtem abbéli feltevésemben, hogy itt bizonyos tapasztalatok, új módszerek későbbi időben való hasznosításáról lesz szó. Tévedtem, mert bár alig néhány hét telt el a gyárrészleg vezetőjének hazaérke­zése óta, máris szinte felbecsülhetetlen jelen• tőségű gyártmányok első példányai bizonyítják a tanul­mányút kézzelfogható hasznát. Nem is beszélve arról, hogy a nagyko- vácsmű berendezésének korszerűsí­tésére eredetileg előirányzott 80 milliós beruházás — éppen a szer­zett tapasztalatok alapján, az ere­deti célkitűzések változatlansága mellett — 15 millióra csökkent­hető. — A tanulmányútnak egyetlen meghatározott célja volt — kezdi beszámolóját Bilek elvtárs. — A vasúti gördülőanyaggal szemben támasztott követelményeket kell ki­elégítenünk, s gyártmányaink meg kell hogy feleljenek a modern, nagysebességű vasúti járműveknél való alkalmazhatóság feltételeinek. Vagyis, az úgynevezett monoblokk vasúti kerék gyártását vezetjük be. Elsősorban ezt tanulmányoztam a Szovjetunióban és az ott szerzett tapasztalataim eredményeként ép­pen most készültek el új gyártmá­nyunk első kísérleti példányai. Még pedig teljes sikerrel! , Ezekre már magam is kíváncsi vagyok. Meg kell néznem a nagy- kovácsmű újszülötteit. Bilek elvtárs útközben lelkesen magyaráz: — Látja amott azt a szállítóko­csit? Mint régiséget, most már mú­zeumba fogjuk helyezni. A tanul­mányút előtt használtuk egy-egy izzó acéltömbnek a kemencétől a nagykalapácshoz való szállításakor. Legalább három ember megfeszített erejét vette igénybe ez a művelet, és emellett a dolgozókat állandó baleseti veszély fenyegette. Most pedig ... Nézzen csak oda! A kemence szájánál izzó acél­tömb jelenik meg. A daru ügyesen felveszi, ráhelyezi egy sínen gör­dülő billenthető rakfelületű kocsira, amely elindul a nagykalapács felé. Ott megáll, billen a felsőrész és a munkadarab minden külön beavat­kozás nélkül lecsúszik a kalapács alá. — A dnyepropetrovszki gyár a világ egyik legjobban felszerelt és legtermelékenyebb üzeme — ma­gyaráz tovább Bilek elvtárs. — Gé­pesített és automatizált a munka­darab géphez való szállítása, csak­úgy, mint a megmunkálás közbeni mozgatása, és a géptől való elszál­lítása is. A szovjet mérnökök leleményessége sokféle szellemes megoldással, és nekünk egészen újszerű technoló­giával biztosította azt az egész vilá­gon szinte példátlanul álló ered­ményt, amelyet ott láttam. Az a cé­lom, hogy a látottakat most itthon megvalósítsam. Ezek után megtudom, hogy a gyárrészlegnél ez év elején műszaki brigád alakult, amely célul tűzte ki — sokrétű tervezési és korszerűsí­tési feladat elvégzése mellett — a nagyszilárdságú, kétszer hullámosí- tott és könnyített vasúti monoblokk kerekek gyártását is. Ehhez nehéz sajtókra, nehézdaruzható csarnokra és még sok minden egyébre lett volna szükség. A szovjet tapaszta­latok és a szovjet szakemberekkel folytatott megbeszélések, konzultá­ciók alapján kiderült, hogy a mi viszonyaink mellett is lehetséges a korszerű vasúti kerék gyártása különleges, többszöri szerszámcse- rés, és többszöri meleges-el járás útján. — Ez az — mutatja az új gyárt­mány kísérleti példányait a gyár­részleg vezetője, amikor a csarnok közepetáján járunk. — Nézze csak! Egyetlen darabból van az egész ke­rék. Nincs rajta külön abroncs. És könnyített, hiszen az eddigi 560 kg súly helyett mindössze 340 kg, ugyanofyan szilárdság mellett. Még alig készültek el az első kí­sérleti példányok, már is nagy az érdeklődés ax ti/, monoblokk vasúti kerekek iránt — belföldön és külföldön egyaránt. Hiszen ezeknek a kerekeknek alkal­mazása lehetővé teszi a nagysebes­ségű vasúti járművek biztonságos, az abroncsleválás veszélye nélküli üzemeltetését. Lengyelország pél­dául azonnal kész nagyobb megren­deléseket tenni ezekre a gyártmá­nyokra. A sok értékes tapaszta­latot alig lehetett összefoglalni abban a vaskos kötetben, amely most készül a gyár házinyomdájá­ban. Sokat lehetne még írni a munka- szervezés és a fejlett műszaki szín­vonal értékes tapasztalatairól is. — Többször voltam már külföl­dön. Szerénytelenség nélkül kije­lenthetem. hogy Közép-Európa vala­mennyi számottevő nagy kovácsmű­helyét ismerem. Láttam már sok érdekes dolgot. De olyan hasznos tapasztalatokra, mint a legutóbbi, a szovjetunióbeli tanulmányutam al­kalmával, — eddig sehol másutt nem sikerült szert tennem — jegyzi meg Bilek elvtárs. Amikor kifelémenet elhaladunk a kongresszusi verseny eredményeit hirdető tábla mellett, jogos büszke­séggel mutat az ott kiállított diesel- forgattyústengelyre: — Ez is legújabb eredményünk. Az egyik gyártmányunk proto­típusa: a könnyített forgattyústen- gely. Holnap idekerül a legnagyobb jelentőségű gyártmányunk odabent látott kísérleti példánya is: az egy darabból álló, monoblokk vasúti kerék. Marton Szilárd A baráti Lengyelország.,. : i. Odera melletti kikötőjében, Roziéban nagy hajók várakoznak az árura. Lengyelország megnövekedett kereskedelmi életében, illetve annak lebonyolí­tásában jelentős szerep jut a vízi szállítóeszköznek. SZÍVTELEN SÉG! P ICT, TÖPÖRÖDÖTT ÖREG­ASSZONY, — 97 év suhant el felette. Szinte örökkévalóságnak tűnik az élete. Mikor volt 1862? Nagyon régen. Az anyóka akkor született. Az egykor ölelő karok szinte már elfonnyadtak ... Hűlt szemek, elmosódott emlékek... Gyönge testében már alig pislá­kol az élet. de maradt még vala­mi: unokájának jussul egy nagy ház, szőlő, gazdasági felszerelés, csakhogy őneki mindehhez már semmi köze. Nem is tudna már vele foglalkozni. Talán már azt son tudja, milyen a nagy ház bel­seje.., Ugyanis a csaknem 100 éves asszonyt, Szántó József né nagybarcai lakost hozzátartozói egy siralmas „nyári konyhába” lökték ki. Igen, kilökték! Ennek híre hozzánk is eljutott, s mi fel­kerestük az idős asszonyt. A nyári­konyha ajtaja félig nyitva, az anyó­kát egy rozoga kiságyon kuporog­va találjuk. Földszinű paplant szo­rít magához... Ez a környezet. Elszorul az em­ber szíve. — Bűz, piszok, a deszka- stukatóron többéves pókháló, ko­romfekete fal, szétdobált kukorica­szárak, egy sarokba dobott asztal fellazult lappal és hideg, nagyon hideg. így fest a kis hajlók lakójá­val. Ki szánta ezt a sorsot ennek az öregasszonynak? Kitől érde­melte ezt? Miközben ezen gondol­kozom, nagydarab asszonyság ér­ces hangja zökkent ki a tépelő- désből. A fenti házból jött, ahová az öregasszonynak belépni már ti­los. Szemével szinte meg akar öl­ni. Szavai ridegek, kegyetlenek: — Mit akar? — S nem is engedi, hogy válaszoljak, valósággal ost­rom alá vesz. — ... én látom el, mosok rá, ta­karítok! — Nem válaszolok, csak hallgatok s erre még inkább topor- zékol: — Mi köze hozzá? Menjen a dolgára! — és így tovább. Vé­gül „lecsendesedik” egy kicsit. — A falak! — mutatok körül. |± PPEN MOST AKARTAM FESTENI! — csattan a fél­revezető válasz. Akartam... Aztán kiderül, hogy a harcias asszony­ság Szekeres Károlyné, az öreg né­ni unokájának a felesége. Ök bír­ják a házat, nekik dukál most a szőlő, a föld termése. Szekeresné bekiált a férjének, hogy jöjjön ki, de csak valami morgásféle a vá­lasz. Nem jön ... ■— Mit evett ma, nénike? — kér­dezem. Hosszú hallgatás követke­zik. Lesüti szemét, fekete kendőbe kötött feje meg se mozdul. Mere­ven figyeli a harcias asszonyt. Hallgatás. Majd újból kérdezem. — Zsíroskenyeret... — rebegi. — Hát tegnap? — Tésztalevest. — Nem folytat­hatom az érdeklődést, mert Szeke­resné most is közbekiabál — isten­bizonnyal, meg az egészségével bizonygatja, hogy oda volt, most kezd főzni estére. Állítólag hiába érdeklődöm a nénitől, ő már „nem normális”, meg aztán szagos is né­ha... Minden rossz elhangzik sze­gény öreg nénire, s ha fél is, lelke mégis megpróbál tiltakozni... — Nem így van, lelkem... — mondja félénken, majdnem sírva. De lássuk, milyen az unoka la­kása? Hogyan élnek Szekeresék? Benyitok a nagyházba, melyben egykor Szántó néni volt a háziasz- szony. A konyhában modemvonalú konyhabútor, a szobában is rendes bútorzat. Az ágyak magasodnak a pehelydunnától, párnáktól. Szóval nem látni sehol a szűkösség nyo­mát. (Később azt is megtudtam, hogy Szekeres 1800—2000 forintot keres a bányában.) A férfi nemrég érkezhetett meg a „sültről”, meg­izzadt homlokára rászáradt a szén­por, csak úgy mosdatlanul jött, azonmód, ahogy kiszállt a bányá­ból. ö is méregbe jön, mikor a nagyanyja felől kérdezősködöm. Dühöng —, s ez még inkább lovat ad az asszony alá, fenyegetőzik: — Ne merjek írni a dologról, mert ő aztán fönnebb megy! Ebből azt kell értenem, hogy nyilván megütöm majd a bokámat. Állítólag, hogy itt vagyok, az egy rosszindulatú szom­széd műve, akivel egymásra kölcsö­nösen haragszanak. A düh szinte el­veszi az eszüket, elhomályosítja a lelkiismeretüket, mintha a szomszéd haragja mellett az öreg néni sorsa ártatlan apróság lenne csupán. A kiabálásra — mert részben az ud­varon zajlik le — a környező há­zakban is felfigyelnek. Az emberek Az ország legjobb martinkemencéje címet akarja megszerezni a kongresszusi hónapban a diósgyőri Földesi-Nyikes- és Koncz-martinászbrigád A diósgyőri martinacélmű jól ösz- szeforrott kollektívája eddig már kongresszusi felajánlását jóval a határidő előtt teljesítve, több mint 40 ezer tonna acélt adott terven fe­lül. A kiváló eredmény elérésében nagy szerepe van az 1-es kemencé­nél. dolgozó Földesi Lajos, Nyikes Imre és Koncz Márton martinász­brigádjának. A három munkacsapat ugyanis munkáját hónapról-hónapra javította és így kemencéjük teljesít­ményét minden eddiginél nagyobbra növelte. Ma már az 1-es kemencéből óránként 40 százalékkal, vagyis négy tonná­val több acélt csapolnak, mint korábban. A szorgalmas munka eredménye, nemkülönben a közelgő pártkong­resszus arra az elhatározásra buzdí­totta a kemence kollektíváját, hogy kemencéjüket az ország legjobb martinkemencéjévé fejlesztik a kong­resszusi hónapban. Ehhez az szük­séges, hogy túlszárnyalják a Dunai Vasmű­ben eddig elért legjobb ered­ményt, vagyis óránként a ke­mence egy négyzetméternyi fe­lületén 310 kilogramm acélt ál­lítsanak elő. A cél megvalósításának egyik fon­tos alapfeltétele, hogy a kemencét a lehető legrövidebb időn belül rakják be, illetve lássák el betétanyaggal. Ennek érdekében megállapodtak a vaskert dolgozóival, hogy a betét­anyagot előre elkészítik, a berakó- teknőket a lehető legnagyobb hasz­nos súllyal, egyenként ezer kilo­grammal terhelik. A berakást az eddigi egy helyett két daruval vég­zik. így a berakási időt a korábbi két-két és félóra helyett egy óra alatt elvégzik. A bevezetett intézkedések ered­ményeseknek bizonyultak: a kongresszusi hónapban eddig kemencéjük betétanyaggal való ellátása egyszer sem haladta túl az egy órát. T°y az olvasztárok a kemencét ma­gas hőfokon tarthatják a berakási idő alatt is, ami jelentősen gyorsítja az acél beolvadását, illetve kikészí­tését. Az olvasztárok és berakómun­kások jó együttműködésének ered­ményeként — az új versenyszakasz eltelt napjaiban — az 1-es kemence teljesítménye négyzetméterenkint/ 334 kilogramm, s ez már jóval na­gyobb, mint az országban eddig el- ’-'‘iobb eredmény. Bábkészítő és szakmai tanácsadó munkaközösség alakult Miskolcon Borsod megye művelődési ottho­naiban és iskoláiban 17 báb játszó csoport nyújt segítséget a szülők és a pedagógusok gyermeknevelő mun­kájához. Az öntevékeny csoportok évente jelentős összegeket költenek új bábfigurák, díszletek és kellékek beszerzésére. Ezek a kiadások meg­nehezítik a bábszakkörök számbeli növelését és művészi munkáját. A megyei tanács művelődésügyi osztálya — a jó bábjátszó szak­körök számának növelése érdeké­ben — most elhatározta, hogy báb­készítő-, kölcsönző- és tanácsadó munkaközösséget szervez. Felada­tuk: új művészi bábukkal, díszle­tekkel és kellékekkel ellátni a me­gyei szakköröket, segíteni a meg­lévő és újonnan alakult csoporto­kat, hogy könnyített munkájukkal minél jobban a nevelés szolgálatába álljanak. A munkaközösség a miskolci Jó­zsef Attila művelődési otthonban kezdte meg tevékenységét. Munká­jukat a művelődésügyi osztály 8 ezer forinttal segítette, melyért kü­lönböző bábukat és díszleteket vá­sároltak, hogy a kölcsönzés mielőbb megindulhasson. A munkaközösség már elkészítette programját is. Je- lenleg 10 gyermek és 7 felnőtt elő­adáshoz tud kölcsönözni bábukat, díszleteket és kellékeket. Egy új magyar gyártmány, az aluminium túramotoros csónak sikere külföldön A váci hajógyár aluminium csó­nakját bemutatták több őszi nemzet­közi vásáron, például Bécsben és Da­rn as zkuszban is. A kis, turamotoros- csónakból az első látásra ötszázat rendelt egy nyugatnémet cég, a da­maszkuszi vásáron kiállított minta- példányt egy katari sejk vásárolta meg és mindjárt magával is vitte a Perzsa-öböl vidékére. A nemzetközi vásárok befejezése után sem szűnt meg az üzleti érdek­lődés a magyar aluminiumhajó iránt. Az exportáló vállalathoz naponta érkeznek ajánlatokat kérő levelek dél- és észak-amerikai, svéd, görög, francia, osztrák és más országbeli cégektől. Hetenként egyszer jogi tanácsadást tartanak a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságai A Hazafias Népfront Borsod me­gyei bizottságai — a tömegekkel való kapcsolat további erősítése ér­dekében — egyre több helyen ren­kijönnek a kapu elé, amolyan falusi szokás szerint. A szemekben harag és gyűlölet. Szinte hihetetlennek tűnik, de megerősítik azt is, hogy az öreg nénit többször megverik, s belökik a kuckójába. Mit lehet gon­dolni ilyen lelketlen emberekről? Ilyen „rokonokról”? Az embernek elszorul a szíve... Telnek a napok és szántó 1 néninek minden óra, minden perc szenvedés, gyötrelem. Szekere­sék csak nyűgnek érzik a nagyma­mát, pedig tudnának-e örülni a napnak, az életnek Szántó néni nél­kül? Hiszen az unokában az ő vére lüktet... S hogy lássak valami jó­indulatot is, Szekeresné megjegyzi: — Mi nem csaljuk meg, ha van itthon bor, vagy pálinka, neki is adunk... Szántó néni bizonyára nem ital után vágyik. Melegséget, egy kis jóságot szeretne, azt, hogy élete hát­ralévő napjai békésen teljenek. El­gondolkozom Szekereséken. A kap­zsiság ölte ki belőlük a jóindulatot, pedig, de sok mindent köszönhetnek a nagymamának! Özvegy Szántó Józsefné élete nem folytatódhat így! Gondoskodni kell róla, s ha már erre nem képe­sek a hozzátartozói, a községi ta­nácsnak kell felfigyelnie. Az külön kérdés, hogy ezidáig nem tettek egy lépést sem, bár tudtak a dologról. A tisztiorvos is ellátogathatna ide. Meg kell zabolázni a szívtelen unokát és feleségét! deznek jogi tanácsadásokat. A mis­kolci és a megyei népfront-irodákat például az elmúlt hónapokban szá­mos dolgozó kereste fel, hogy ügyes­bajos dolgaik elintézésére hasznos felvilágosítást kapjanak. A kezdemé­nyezést követték a járási népfront­bizottságok is, s ma már a járási székhelyeken — a jogászok segítsé­gével — hetenként egyszer tanács­adási szolgálatot tartanak. Özdon a dolgozók kérésére a tanácsadást úgy szervezték meg, hogy a jogászok és a népfront-bizottság tagjai felkeresik a falvakat, s a helyszínen válaszol­nak a dolgozók kérdéseire.-----------o----------­N yolcszáz nűdolgozú tanul a Lenin Kohászati Müvekben A Lenin Kohászati Művek több mint két és félezer nődolgozója kö­zül a napi munka után sokan keresik az alkalmat, hogy ismereteiket gya- rapíthassák. Ezt a célt szolgálja a napokban beindított Nők iskolája is, amelyen már az első előadáson több mint kétszázan vettek részt. A változatos tárgykörű iskolában hely­beli ismert előadók foglalkoznak az asszonyokat, lányokat leginkább ér­deklő kérdésekkel. Mint például a házasság, szerelem, válás, divat, gyermeknevelés problémáival, a nők helyzetének ismertetésével a külön­böző társadalmi rendszerekben. Száz résztvevővel az idén is megkezdő­dött a szabó-varró tanfolyam. Eze­ket a tanfolyamokat négy éve kezde­ményezték és azóta kereken félezren sajátították el a szabás-varrást. Ezenkívül a párt-, valamint a kü­lönböző KISZ és szakmai tanfolya­mokon több mint négyszázan tanul­nak. így az oktatásban résztvevők száma meghaladja a nyolcszázat. A gyárban különben öt női termelő­brigád jelentette eddig be, hogy csat­lakozik a szocialista mun ka brigád cím megszerzéséért rnűíiobt mozga­Az emberségünk nem engedhet ilyet! Ma 1959-et írunk! Garami Ernő lomhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom