Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-10 / 264. szám

2

ESZAKMAGYARORSZÄG

Kedd, 1959. november 19.

Gondok a mérői gépállomáson

A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése megnövekedett feladatok elé állítja gépállomásainkat. Közös gazdaságaink földterülete ugrásszerűen növekedett ez év tavaszán s az ősszel kezdő tsz-ek is szaporították a tennivalókat. Az encsi járás termelőszövetkezeteinek gépi munkaigényeit a járás két gépállomása, a baktakéki és a mérai hivatott kielégíteni.

Tavasszal elbeszélgettünk a mérai gépállomás igazgatójával, Hegedűs Sándor elv társsal, aki a felsőbb szervek 'ígéreteiben bízva — akkor azt mondotta, hogy nem lesz fennakadás a gépi munkában, a megnövekedett őszi feladatoknak is maradéktalanul eleget tudnak tenni. A napokban felkerestük a mérai gépállomást, az iránt érdeklődtünk, áll- ják-e adott szavukat?

—r Alijuk — mondotta Hegedűs elvtárs —. bár komoiy nehézségeink vannak. A felsőbb szervek Ígéreteire alapozott reményeink nem váltak teljesen valóra.

Erőgépeink kevésnek bizonyultak. Kaptunk ugyan hét erőgépet, de ezek a traktorok nem voltak munkakész állapotban.

8u—100 munkaórát kellett ráfordítanunk, amíg „bevetésre'* küldhettük őket.

A kapott lánctalpassal meg nem jutunk messze,-sok pénzt megemészt a javítása.

Mint megtudtuk, nehézségeiket csak növeli, hogy traktoroshiány miatt nem tudják bevezetni a két- műszakos szántást. Jelenleg 23 traktorost küldtek iskolára, ami szintén kiesést jelent.

Mindezen gondok ellenére a gépállomás egy gépre eső napi teljesítménye megyei viszonylatban sem nevezhető rossznak, 4.1 normálholdas napi teljesítményükkel a harmadik helyen állnak a megye gépállomásainak versenyében. Éves tervüket eddig 98 százalékra teljesítették, de mint Hegedűs elvtárs mondotta, nekik nem a tervet, hanem az igényeket kell elsősorban kielégíteni, ami alatt az értendő, hogy az igények lényegesen felülmúlják a gépállomás tervét. A tsz-ek kívánalmai szerint túl kell teljesítenük éves tervüket.

Sajnos, a legutóbbi dekádban alább hagyott a traktoristák szorgalma, még a kipróbált, régi traktorosokból álló és sok sikert elért Lévai-brigádnak is csökkent a teljesítménye.

A teljesítménycsökkenés magyarázható azzal is, hogy a régi gépek gyakran clromlan&k. továbbá a hosszú szárazság miatt nagyon kemény a föld. De a műszaki hibák sem teszik teljesen indokolttá az őszi munkák kezdetén megmutatkozott nagy lelkesedés csökkenését.

A termelőszövetkezetek igénylik, kérik iSt traktoristák jó munkáját. A gépi munkák gyors elvégzése nagy segítséget jelent a termelőszövetkezeteknek.

Előreláthatólag november 10-re végeznek az őszi vetéssel, de utána sem ülnek majd ölhetett kézzel, szántani való akad még bőven az encsi járásban.

A jövő esztendő elé nagy reményekkel tekintenek a mérai gépállomás dolgozói és vezetői. Határozott ígéreteket kaptak gépparkjuk felújítására, amit indokolttá tesznek az ugrásszerűen megnövekedett feladatok. A felsőbb szervek ismerik a mérai gépállomás nehézségeit, de ismerni és Segíteni nem azonos fogalmak. legalább is az eddigi tapasztalatok erre engednek következtetni. Javítóműhelyük sem dicsekedhet azzal, hogy lépést tart a korral, elavult eszközeivel hosszadalmas a gépeld javítása. A géppark növekedése, nem utolsó sorban várható korszerűsödése indokolttá tenné a javítóműhely műszaki fejlesztését is.

Az encsi járásban sokat fejlődött az elmúlt gazdasági évben a termelőszövetkezeti mozgalom, s az eredményekből kivették részüket a gépállomások dolgozói is. Ezt a fejlődést követnie kell 'a műszaki" feltételek javulásának is, hogy az elért eredmények, a termelőszövetkezetei' megszilárduljanak és példamutató közös gazdaságok legyenek. G. M.

....Szebbre, jobbra születtünk!“

Schiller születésének 200-ik évfordulójára

Fogadás a kitüntetett színművészek tiszteletére

Hétlőn, november 9-én délelőtt Fekete László elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a városi tanács elnöki fogadó- termében fogadást adott a Miskolci •Nemzeti Színház művészei részére, a munkás-paraszt forradalmi kormány megbízásából átadta a kor- máfiy kitüntetést, illetve miniszteri kitüntetéseket azoknak a művészeknek, akik az államosítás óta eltelt tíz esztendő alatt a legkimagaslóbb munkát végezték és átlagon felüli művészi munkájukkal mind a közönség, mind pedig a felsőbb kormányzati szervek magasfokú elismerését vívták ki.

A fogadáson megjelent Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Balogh András elvtárs, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Galló Ferenc elvtárs, a városi tanács vb. elnökhelyettese, továbbá Tóth Mária elvtársnő, a művelődésügyi osztály vezetője. Fekete elvtárs rövid ünnepi köszöntőjében elmondta, hogy népünk, Miskolc közönsége bizalommal tekint a színművészekre, akik eddigi munkájukkal is kiérdemelték a megbecsülést és minden bizonnyal a jövőben még hatékonyabban fognak segíteni Miskolcon a szocialista kultúra továbbfejlesztésében. Ezt a megbecsülést tükrözik a mostani kitüntetések is. Nagyarányú haladásé fejlődés észlelhető a miskolci színművészek munkájában, életében. Most az kell legyen a legfőbb törekvésük — és ez elsősorban a színházvezetés feladata —, hogy műsoroolitikáju- kat tovább javítva, még több haladó művet mutassanak be a közönségnek.

Fekete elvtárs ezután átadta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Munka Érdemérem kitüntetését kapta Némethy Ferenc színművész. Szocialista Kultúráért éremmel tüntették ki Csiszér András és Varga Irén színművészeket. A Művelő-, désügyi Minisztérium Kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazta Horváth András ügyelőt és Kerékgyártó László gazdasági titkárt. Az államosítás óta kifejtett kimagasló tevékenységükért jubileumi emlékplakettel jutalmazta a minisztérium Jákó Pál színházigazgatót, Farkas Endre, Gyár- mathy Anikó. Márffy Vera. Nád assy

Anna színművészeket és Orosz György rendezőt.

A kitüntetettek nevében Jákó Pál mondott köszönetét kormányzatunk elismeréséért és munkatársai nevében is megfogadta, hogy a jövőben a színház még jobb, még művészibb munkával fog hozzájárulni a szocialista kultúra megszerettetéséhez.

A városi pártbizottság üdvözletét Koval Pál elvtárs tolmácsolta és felhívta a színművészeket, hogy a jövőben még fokozottabb erővel járuljanak hozzá a szocialista kultúra megerősítéséhez. Tóth Mária elvtársnő a művelődésügyi igazgatás dolgozói nevében kívánt további jó munkát a kitüntetetteknek, valamint a színház valamennyi dolgozójának.

A bensőséges hangulatú fogadáson a város állami és pártvezetői, valamint a színészek hosszas baráti eszmecserét folytattak városunk művészeti problémáiról.

*

Meleg szeretettel köszöntjük a színház kitüntetett művészeit, dolaozőít és kívánunk részükre jó munkát, sok sikert.

mm

Ünnepi műsoros-est

a Bartók Béla Művelődési Ház megnyitásán

Már HÍRT ADTUNK a Lenin Kohászati Művek Bartók Béla Művelődési Házának újjáépítéséről, illetve az újjászületett otthon megnyitásáról. Az alábbiakban magáról a megnyitó ünnepségről számolunk be.

Zsúfolásig töltötték meg az érdeklődök a Bartók Béla Művelődési Ház nagytermét szombaton este, hogy tanúi iegy&iek a hivatalos megnyitásnak és az első, ünnepi műsornak. Az est első részében a hivatalos ünnepség zajlott le. A színpadon lévő elnöki emelvényen a párt, a szakszervezeti és tanácsi szervek, tömegszervezetek küldöttei foglaltak helyet. Ünnepi avatóbeszédet Solti András elvtárs, a Lenin Kohászati Művek üzemi bizottságának elnöke mondott.

Solti elvtárs beszédében emlékeztetett a Nagy Októberi Szocialista . Forradalom évfordulójára, majd a kultúrotthon gazdag múltjára emlékezett vissza. Méltatta a kultúrotthon munkáját, ismertette terveit. Köszönetét mondott a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének, a Lenin Kohászati Művek igazgatóságának, a SZOT kulturális osztályának, valamint a tervezőknek és építőknek, akiknek segítsége, illetve munkája ennek az újjászületett kultúrotthon- nak az átadását lehetővé tette. — Sugározza ez a művelődési ház a szocialista kultúrát a széles tömegef$ felé' és adjon példái arra, hogy mi- ■ ként kell a szocialista kultúrotthon- , nak dolgozni —fejezte be beszédét Solti András elvtárs.

Az . otthont a diósgyőri kultúrmun- kások nevében Kováts, György elv- társ, a kultúrotthon igazgatója vette f át és fogadta, hogy ebben a művelődési házban csak az kap helyet, ami igazán művészi és ami a szocialista kultúr forradalmat segíti. Minden egyéb megnyilvánulást száműznek a kultúrotthonból. — Ezt követően osztották ki az otthon átépítését végző

tervezőknek és építőknek a kultúr-- munkások köszönetét szimbolizáló emléklapokat és plaketteket, majd az Internacionálé hangjaival ért véget az ünnepség első része.

Az est második részében magas színvonalú és nagy tetszést keltő műsor avatta az új színpadot.

/Z ÓRUSMÜ VEKKEL KEZDŐ- DÖTT a műsor. Kétszázhúsz- tagú vegyeskar állt a színpadon — köztük az egyik vasgyári általános iskola gyermekkórusa —, a színpad előtt a szimfonikus zenekar. Forrai István karnagy vezényletével először a Lenin-dalt hallottuk, majd a Dal a Tanácsköztársaságról című kórusművet, Szűcs Lóránd vezényletével, végül a Vörös Csepel című művet újra Forrai István irányításával. Mindhárom mű az ének-, zenekar és a dirigensek magasfokú művészi felkészültségéről, szenvedélyességéről és tehetségéről tanúskodott és méltán aratott hosszú vastapsokban megnyit vánuló sikert.

Borsodi Gyula „Gondolatok a békéről” című versét és Shaw „Vissza Matuzsálemhez” című színművének ?gy monológját hallottuk Gyarmathy Anikó, a Miskolc: Nemzeti Színház művésze előadásában. Mindkét szám előadása művészi volt és különösen az utóbbit, a Shaw-monológot szívesen haUanán1: máskor is, mert mondanivalójában helyes, meggyőző, előadásmódjában igen emlékezetes művészi élmény.

Űj népi zenés-táncos kompozíció következett: Borsodi Gyula—Szűcs Lóránd—Böröcz József műve. a Mál- teroslányok. Elsősorban a mához fordulást dicsérhetjük. de úgy érezzük, fi mű még. kissé kidolgozatlan, előadásra még nem eléggé érett. — Nagyon szép és hosszú ideig emlékezetes az Állami Operaház két baleít- művészének, Kékesi Máriának és Dózsa Imrének fellépése, akik Náter Emma zongorakiséretével először egy

duettet mutattak be a Hattyúk tavából, majd a Négy tavasz című balett- kompozícióból. Mindkét számuk őszinte elismerést keltett. — A Lenin Kohászati Művek központi színjátszó csoportja Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámája egy jelenetének bemutatásával szerepelt. Azt a jelenetet mutatták be, amikor a halálba induló Eszterág Pál még a siralom- háznak berendezett börtöncellában is szilárdan kitart meggyőződése mellett és sem ígérgetések, sem a könnyek nem ingatják meg. A jólsikerült jelenetet Bikárdi Gyula rendezte. — Gyönyörködtetők voltak a bolgár népitáncok az együttes tánckarának bemutatásában. Szívesen hallgattuk a remek Borsodi Jcantátát és ismét gyönyörködve néztük a Borsodi szvit című népitánc-kom.poA MŰSOR EGYES SZÁMAINÁL,

^ továbbá a Himnusz, a szovjet Himnusz és az Internacionálé interpretálásánál. egyes számok kíséreténél a szimfonikus zenekart dr. "Bánhegyi László vezényelte nagy hozzáértéssel és művészi tisztelettel. Az -'St kezdetén — mintegy mottóként — uhász Gyula: A munkásotthon homokára című versét hallottuk. Dob- minszki Zoltán igen jólsikerült előadásában. Az egyes műsorszámokat a Lenin Kohászati Művek élenjáró dolgozóinak ajánlották. Az ajánlásokat, valamint a számokat bevezető összekötőszöveget Balogh Emese, a Mis kolci Nemzeti Színház művésze adl elő.

A Bartók Béla Művelődési Ház ünnepi műsora nemcsak új kultúrott- hont, de számos új kultűrmunkást is avatott. Hétfőn délután már megkezdődött az élet az új otthon helyiségeiben. Régi és új szakköri tjgok láttak munkához az új létesítményben, hogy a jövőben még többet, jobbat és szebbet nyújthassanak Diósgyőr dolgozóinak.

(bm)

NÉHÁNY NAPPAL AZUTÁN, hogy megünnepeltük a mi Kazin- czynk születésének 200-ik évfordulóját, ismét nagy ünnepe lesz az irodalomnak: november 10-e a 200-ik évfordulója a nagy német költő és drámaíró — Kazinczy egyik eszményképe: Friedrich Schiller születése napjának. A Kazinczy-évforduló a magyar dolgozó nép, a magyar irodalom és a magyar tudomány ünnepe volt csupán. A nemzetközi méretű ismertség és elismertség ugyanis irodalmunk olyan nagyjainak jutott osztályrészül, akik a Kazinczy lerakta lépcsőkön jutottak a tetőre. A Schil- ler-évíorduló viszont az egész haladó emberiség közös nagy ünnepe, s ebből méltán kér részt magának a szocialista gazdasági és társadalmi rendjét, szocialista kultúráját építő magyar dolgozó nép is. Schiller egyénisége és írói hagyatéka olyan fényes drágakő, amelynek gyűjtőhelye: az egész emberiség haladó kulturális értékeinek közös kincsestára. Nekünk, magyaroknak és kommunistáknak is közünk van hát hozzá, örökösei és folytatói vagyunk mi is, akiknek a népek közötti barátság, béke és sokoldalú kulturális kapcsolatok: világnézeti álláspontunk.

Ennek a bár idealista világnézetű, de dialektikus módszerű nagy írónak „Remény" című verse szerint mi is azt valljuk: „Vén lesz a világ, s megújul megint. De az ember a holnapba bízva tekint!” S az övével együtt a mi „sz-ívüpk’Szava” is „hirdeti hangosan” azt, ami Schiller egész sugárzó tisztaságú hatalmas írói életművének kulcsa, vezérszólama: „szebbre, jobbra születtünk!” S az ő buzdító példáját is követjük, mikor a valóság szüntelen fejlesztésén munkálkodunk, mikor azon fáradozunk, hogy ez a mi emberi-földi világunk, amelyen kívül más világ nincs, nem volt és nem is lehet, — egyre szebb és egyre jobb legyen!

KI VOLT SCHILLER? — Goethe után —, akit Engels méltán nevezett „a legnagyobb németnek” —, de közvetlenül Goethe mellett. Heinével együtt a német irodalom legnagyobb alakja; a német nemzet legnagyobb s az egész világirodalomnak is egyik legkiemelkedőbb, máig eleven hatású drámaírója; a német nemzeti öntudat nagy irodalmi ébresztője.

Paraszti eredetű polgári család sarjaként született. Mindössze 46 évét élt, 1805-ben halt meg. Élete rövid, de példaadó írói élet volt.

Küzdve kora általános „német nyomorúságával”, amelyet ő is belülről akart legyőzni, mint Goethe, — s amelyet természetesen belülről legyőzni épp úgy nem sikerülhetett neki sem, mint Goethének, — küzdve ezen kívül egész életében egyéni nyomorúsággal is: anyagi gondokkal és kórral-bajjal, súlyos betegséggel — remekműveket alkotott. Művészi eszközökkel — magas szintű, elsőrendű művészi eszközökkel — a nemzeti szabadság és a világszabadság megvalósítását munkálta. Emberi, erkölcsi és eszmei nagyságából nagy művészet sarjadt, — s nagy művészet mindig Csak ilyen talajból sarjadhat. Példát adott arra, hogy az igazán nagy művészetért nemcsak érdemes és szükséges, de lehetséges is lemondani a selejtes hétköznapi örömökről és boldogságokról: külső „karrierről”, víg szórakozásokról. Ezért is, nemcsak műveiért tiszteli őt világszerte a haladó emberiség.

Schiller utolsó 10—II évének nagy barátja és költői-eszmei szövetségese, Goethe, aki 27 esztendővel, tehát jóval túlélte őt, mindig szinte áhitatos tisztelettel írt és beszélt róla. Goethe az elismerésben általában ritka szavú volt, pátoszát is józan mérték- tartás hűti és egyensúlyozza földközelbe mindig; de arról szólva, hogy Schillert erkölcsi tekintetben — s írói erkölcs dolgában is — sokkal különbnek tartja önmagánál, szárnyaló szavakra fakadt:

.... mögötte létlen árnyként elmaradt az.

mi bennünket mindig megköt: az alantas.

lőttünk száll, mint üstökös ragyog ránk,

fényében az örök fény tűz le hozzánk.’*

Heine pedig, válaszul annak a burzsoáziának, mely oly korán kezdte meghamisítani — valahová az elvont „ideák” világába utalva — a schiUeri életműt, így mutat rá Schiller forradalmi jellegére: „Ot, Friedrich Schillert, élénken megragadta korának szelleme, és ő megbirkózott vele, leigázta, követte a harcba, hordozta zászlaját, s ez ugyanaz a zászló volt, mely alatt a Rajnán túl is olyan lelkesen harcoltak, és amelyért mindig készek vagyunk vérünk legjavát kiontani. Schiller a forradalom nagy eszméiért írt, szétrombolta a szellemi Bastille-okat, építette a szabadság templomát, azt a nagy templomot, amely hivatva van minden nemzetet egyetlen testvéri közösségbe ölelni.”

HEINE E LELKES szavainak igazságát negative igazolja az a szégyenteljes intézkedés, hogy a hitlerizmus eveiben Schiller legérettebb, legnépibb drámáját, a középiskolai anyanyelvi és irodalmi oktatás hagyományos klasszikus anyagát, a „Teli Vilmos':-t kiiktatták, kitiltották a tantervből. Ékes jelzése volt ez is annak, hová süllyedhet, hová távolodhat önmaga „humanizmusától” fasisztává válva, az imperializmus korában a burzsoázia.

Korában, a feudalizmus és a kapitalizmus közötti forduló kiéleződött szakaszában belülről, esztétikai, szellemi eszközökkel nem tudta ugyan Schiller legyőzni a „német nyomorúságot”: a feudális széttagoltságot, a kisfejedelmi abszolutizmust, a gazdasági elmaradottságot, a nemzeti egység hiányát, — de rombolta a „szellemi Bastille-okat”. Mert ez a német helyzet, amely Engels szavai szerint „mindenestől a rothadás és visszataszító hanyatlás élő halmaza”, amelyben „senki sem érezte magát jól”, ez a „politikailag és társadalmilag szégyenletes korszak egyben a német irodalom nagy korszaka volt... S kor minden kiemelkedő műve -a tiltakozás és a lázadás szellemét leheli az egész akkor fennálló német társadalom ellen.” Hol kellett kezdeni a dolgot? — Lerakni a nemzeti egység még hiányzó alapjait, megteremteni az egységes német irodalmi nyelvet, drámairodalmat, színházi kultúrát, megtisztítani mindezt a mesterkéltség francia, s a szűklátókörűség hazai, tartományi befolyásától, korlátáitól. E nagy nemzeti feladatot kezdték munkálni a XVIII, század közepe tájától Klopstock, Herder, Lessing, a haladó német polgári értelmiség képviselői, diadalra vitte pedig — Schiller segítségével — Goethe. Irodalmi eszközökkel s egyelőre az irodalom területén megalapozták a német nemzeti egységet. q

Ma ez a német egység formailag ugyan megint hiányzik, de szellemi tartópilléreit, így Schiller életművét s elsősorban nagyszerű forradalmi romantikus drámáit -nem tudja aláásni a reakciós bonni államvezetés sem.

SCHILLER LEGÉRETTEBB, utolsó befejezett nagy drámája, a paraszti hősöket színpadra vivő, a népforradalom igenléséig eljutó „Teil Vilmos”, — amely itt nem részletezhető esztétikai értékeinél fogva is valósággal kívánkozik a modern színpadra! — hirdeti, hogy a dolgozó nép a történelem formálója, hogy a haladás nagy céljait széles népi összefogással kell megvalósítanunk, hogy a még oly kiváló, bátor egyén, mint Teli, sem állhat félre a politika, a közélet, a társadalmi cselekvés sodrából, hogy nincs „harmadik út”!...

Egész életével, bátor és tiszta jellemével, leveleivel, nyilatkozataival, költeményeivel, de főként nagyszerű szabadság-drámáival arra tanít ma is, bennünket is a 200 esztendős Schiller, hogy ismerjük fel a haladás időszerű követelményeit, szolgáljuk azokat legjobb tudásunkkal, minden tehetségünkkel, legyen szilárd világnézetünk, fonjunk össze népünkkel, s így mondjuk ki meggyőződésünk szavát: a nép érdekét, igazságát!

A schilleri tanítás ma azt jelenti: járj a szocializmus útján, legyen világnézeted a marxizmus—leninizmus, mert ezzel teheted a legnagyobb szolgálatot hazádnak is, az emberi- ’ég egyetemes haladásának is! Tanuljuk meg Schiller „leckéjét”!

GYÁRFÁS IMRE

Megérkezett Angliából a színház elektromos berendezése

Ismeretes, hogy a Miskolci Nem- . i Színház újjászületett épületébe a legmodernebb műszaki felszereléseket építették, illetve építik be. A modern színpadnál nélkülözhetetlen elektromos feszültségszabályzó berendezést Angliában, a londoni SÍi and Electric cég készítette.

Vasárnap, nov. 8-án este megérkezett Miskolcra a gyár két mérnöke, akik a berendezés beszerelését és próbaüzemeltetését vezetik. A határról kapott telefonértesítés szerint szombaton átlépte a határt a feszültségszabályozó berendezés, és a központi vezérlőasztal és hétfőn délután azok is megérkeztek rendeltetési helyiikre, az új színház-épületbe. A beszerelés mintegy két hetet vesz igénybe. A vezetékhálózat, amely az angol cég tervei szerint, a készüléknek megfelelően készült, már beszerelve várja a feszül tsegszabály zó bekötését. A bekötés után következik a próbaüzemeltetés, és azzal párhuzamosan már folyhatnak majd a színház nyitódarabjának a próbái, hogy a december 10-i megnyitásra minden készen álljon.