Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-06 / 261. szám

Péntek, 1953. november 6. ES/. ARM AGY ARORSZ Aü s Milyen könyveket adjunk gyermekeink kezébe? Természetvédelmi vándorgyűlés Tornanádaskán Évről-óvre örvendetesen növekszik a könyvvásárlók száma. A különbö­ző müvek között mind t&bb yyer- mekkönyv talál gazdára. A közelgő ünnepek' előtt célszerűnek tartjuk, hogy szóljunk arról, milyen könyve­ket adjunk és milyeneket ne adjunk gyermekeink kezébe. E probléma nem újkeletű, sőt a "felszabadulás előtt egészen más for­mában jelentkezett. Az irodalom, a gyermekirodalom művelőit régóta foglalkoztatja e kérdés. Példa erre Mikszáth Kálmán egyik elbeszélése is: „Ami a lelkeket mérgezi”. Az író ebben az írásában egy tehetséges, szegény gyerek esetét mondja el, akit annyira rabjává tett a betyárvi­lág, a ponyvairodalom, hogy ő maga is zsivánnyá lett. Kerekes Jancsinak, az elbeszélés fő-hősének volt ereje visszafordulni a becsületes éleibe. De hányán vannak olyanok — gondol­junk nyugat-európai példákra is — ahol a ponyvairodalom hutására sok fiatal szédül züllésbe Mikszáth Kálmán az említett elbe­szélése végén joggal figyelmeztet: «... a, tenyv olyan, mint a gomba, amilyen jóízű tápláló az $gyik, épp­úgy valóságos émelygő mereg o, má­sik”. A nagy magyar mesemondó, Be­nedek Elek 1886-ban egy képviselő- házi vészedében fordul a nemzethez; féltvén az ifjúságot, a gyermekeket a lélekmérgező szennyirodalomtól, elítélvén azokat a kvfarokat, könyv­kiadókat, akik nem tőrödnek a nem­zet jövőjével, igény nélkül kiadnak mese- és gyermekkönyveket, ame­lyeknek semmi közük nincs a gyer­mek értelme, érzelme csiszolásához. Még előbb az „Igazmondó” 1870 márciusi számában érdekes cikket olvashatunk: Milyen könyveket kell olvasni? címmel. A cikkíró — Tan- csovics József — a. sötétség oszlaXása leghatalmasabb tényezőjeként a Jó könyvek olvasását említi. ..Mely könyvek jók?” kérdezi. Így fe.ci <'á: „Jók az irodalomnak azon termékei, amelyek. tágítják az értelem korlá­táit, melyek a jó, a nemes és a nagy­szerű iránt lelkesedést nyújtanak és amelyek, az igazságot terjesztik... Vannak azonban ezekkel ellentétben hitvány könyvek, melyeknek ismer­tető jeleit, fölösleges adnunk. Kémes mesék, hajmeresztő — igaznak ke­resztelt — elbeszélések, melyekben tömérdek ördög, hétfejű sárkáv, bo­szorkány, kísértő szellemek hemzseg­nek. Az ilyen könyvek legmagasztal- tabh hősei rablók, betyárok, akik csak. a. gazdagokat és a zsidókat fosz­togatják. ki. Ezen ponyván árult te- tetecskék általában igen zagyva,, ér­telem nélküli tartalmúakTancso- vics cikkéhez Jókai, mint szerkesztő, a következő megjegyzést fűzte: „Ör­vendünk, hogy vidéki ügybarátaink is velünk egy nézetben ^vannak, ezen a népnevelésre válóban fontos kér­désben. Óhajtjuk, hogy a mag ne essék sziklára”. A „mag” bizony sokáig sziklára hullt. Gondoljunk csak arra, hogy a ponyvák még a felszabadulás után is jóidéig szennyeztek. S szennyeztek a Horthy-korszak emlékezetes „Ciliké” könyvei is. A Horthy-rezsim bizonyos célzattal iparkodott könyveket adni az ifjúság kezébe. Az irredenta, so­viniszta szellemet korán belecsopög- tették a fiatalok leikébe. Mindez már a múlté, bár utórezgésekkel mind­máig számolni kell. Mit jelent ma a probléma .felveté­se. Kultúrpolitikánk következtében nagyon sok könyvet adunk ki. Soha ennyi könyv az üzletekben, mint manapság — gyermekkönyvek is. Üe akik ezeket vásárolják, túlnyo­mórészt korosabb szülők, akik nem rendelkeznek nagyobb olvasottsággal. Bár a könyvtárak, könyvesboltok, tá­jékoztatók jelzik az egyes életkori sajátságoknak megfelelő könyveltél, mégis — érthetően — a megjelent könyvek nagy száma és az olvasott­ság növekedése mialt, gondot okoz a könyvek kiválasztása. A választás ugyanis egyrészt ízlést jelent, de. nemcsak azt, hanem mutatja az ér­deklődést, az ismereteket is. Napjainkban megnövekedett a ta­nár, a pedagógus szerepe, azonban könyveket mégis csak a szülő ad a gyermeke kezébe, tehát érthetően el­sősorban övé a felelősség. Ars longa, bita bfevi (A művészet hosszú, az élet rövid.) mondja a latin közmon­dás. Vagyis csak jó könyvet érdemes olvasni, csak jó könyvet érdemes a gyermek kezébe adni. Azt könnyű összefoglalni, milyen könyveket ne adjunk gyermekeink kezébe: ne adjuk azt, ami a lelkei mérgezi, ami ivem felel meg életkori sajátságainak. Ezalatt értendők: egy­részt a ponyvatermékek, detektívre- gényelc, coivboy-könyvek és mások — a szerelmesek is, tehát olyanok, amelyek nem felelnek meg a gyer­mek erkölcsi, értelmi, érettségi foká­nak. Mit kell szolgálnia a könyvnek? Elsősorban a nevelést. A könyv ne csak a gyermek képzeleti:Hágái fej­lessze, hanem gyarapítsa életismere­teit is. Mir den könyv elsősorban ér­telemfejlesztő, érzelemnemesitö. Le­gyen a könyvben kacagás, derű, ro­mantika. nie se szerűség, mindaz, ami közel áll a gyermek lelkivilágához. De tudjuk azt. hogy minden jó könyv politizál is: hazafiságra nevel, hu­manizmusra. közösségi életre. Ugyan­akkor nem szabad erőltetni a. kimon­dottan politikai mondandóin, száraz sUlusúmkű veket. Ne olvasson a gyer­mek nWoorús könyveket sem. A gyermekrenények, mesék, leölte- menyek szereplői a példa erejével hathatnak és hatnak a gyermekre Ezért fontos az, hogy a. fiatalság ke­zébe terülő művek tehetséges sze­replőkkel, találékony emberekkel, merész, bátor alakokkal rendelkezze­nek. Előfordulhatnak valószínűtlen dolgok is, de elhihetően. Ha megta­láljuk az ezektel a tulajdonságok­kal rendelkező könyvetet, akkor kö­zel férkőzhetünk a. gyermek lelkivi­lágához. értékes könyvekkel pótoljuk az úgynevezett „ponyva,igényt”. Tud­niillik a. legtöbb ponyva■ rendelkezik a felsorolt tulajdonságokkal, sőt stí­lusban megközelíti a meseszerűséget, fantasztikus világukkal fogékonnyá teszik a gyermeket, csakhogy nem a, jó, a követendő iránt, hanem ellen­kezőleg. Milyen könyveket olvas szívesen a gyermek? Minden kornak megvan az érdeklődési tere. Hat éves ko­rig, és e körül, de még ezen túl is a mese domináljon. A mese varázsa, egészen ai felnőtt ko­rig fogvatart. 6—10 éves korban már életrajzokkal bővülhet a gyermek ol­vasmánya, 10—14 éves korban a ro­mantikus történetek, útleírások s más könyvek következhetnek. A 14 éves kor terül összetetten, fokozot­tan jelentkezhetnek az erkölcsi vo­natkozású könyvek, főleg azok, me­lyek az érzelemvilággal foglalkoznak (szerelem iránti érdeklődés). Az el­mondottakul figyelembe véve, na­gyon meg kell gondolni: milyen könyvet adjunk gyermekeinknek Az a követelmény, hogy a könyv feleljen meg az életkori sajátságok­nak, még nem, jelenti azt, hogy pél­dául a szerelmet teljes egészében száműznünk kell bizonyos életkorok­ban. Tudniillik már a népmesék vi­lágában megismerkedik a. gyermek ilyen utalásokkal: „Egybekeltek és boldogan élnek”. Előfordulhat, hogy a gyermek még éretlen egy könyv mondanivalójának befogadására, mint ahogy előfordulhat ennek for­dítottja> is. hogy a gyermek érdeklő­dése már túlhaladt a témán. Ha átnézzük gyermekirodalmun­kat, amiről jó lenne már katalógust is kiadni, esetleg tematika szerint — Mítats a Bükk léteién sok jó könyvet, találhatunk az élet­kori sajátságoknak megfelelő válasz­tékban. Ma nincsenek, olyan gondja­ink, mint Benedek Eleknek, Mikszáth Kálmánnak. Könyvkiadásunk csak olyan könyvet od ki, amely értékes. Nincs fórumuk a. lélekmérgező detek­tív regényeknek, „filléres” írásoknak. A szülőnek csak az a gondja, marad, hogy gyermeke életkorának, érdeklő­désének megfele\ő könyvet válasz- szón. Ebben segítségére vannak a pe­dagógusok is. Azonban régi könyvtá­rakban, szekrények mélyén még fellelhetők régről maradi ifjúsági könyvek. A detektív- s más rémregé­nyek, bár már tépetten, gyűrötten, de még néhol közkézen forognak. A szülő vigyázzon arra, hogy ilyen „iro­Jol elfárad az ember, akár Jávor­kút felől, akár Szilvásvárad irányá­ból kapaszkodik fel a Bükk-fennsík tetejére. De bőven kárpótol érte az a gyönyörű kilátás, amely köröskö­rül elénk tárul, és még ilyenkor, ősz végén is lenyűgözi a kirándulót ott, az erdőkoszorúzta hegytetőn. De megéri a fáradságot, mar csak azért a pompás lipicai ménesért, is, amely ott nyargalászik a Csipkés-kút. menti legelőkön. Csupa fiatal csikók, egy-két-három évesek. Ficánkolnak, i'utkároznak kedvükre, a tengerszinttől 900 mé­ter magasságban. Szokatlan látvány, hiszen a ménes a mi fogalmunkban elválaszthatatlanul a Hortobágy és az Alföld képéhez tartozik, ahogyan azt a rónák szerelmese, Petőfi meg­írta: Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, 5 a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. Itt pedig a hegyekben találunk ménest, amilyen nincs is másutt az országban, de talán még a világon se. A Boldvai Állami Gazdaság lipicai törzstenyészete a szilvásváráéi üzem­egységben található, de a csikókat elválasztás után felviszik a csipkés­kúti legelőkre, ahol magaslati ég­hajlaton nevelik, hogy az állatok csi­kókoruktól kezdve alkalmazkodja­nak a hegyvidéki élethez, takarmá­nyozáshoz és klímához. A tiszta le­vegő, egészséges környezet egészsé­gesen fejleszti a légzőszerveket, így az itt felnövő állatok teljesen mente­sek a betegségektől, főképp a fertőző kevésvérűségtől. Kimondottan minőségi lótenyésztés folyik tehát a bükk-fennsíki ménes­ben. Az állományból a hazai szükséglet kielégítése után sokat szál­lítanak külföldre is, elsősorban Ang­liába, Nyugat-Németországba és Olaszországba. A betanítatlan, úgy- í »evezett nyers-állatért 18—20 ezer J forintot fizetnek a külföldi vá­sárlók, a betanított lovakért pedig aszerint, hogy fogatba, hátasnak, versenylónak, vagy spanyoliskolára használják, 60—80 ezer forintnak megfelelő valutát kap az ország. A kitűnő exportbevételen túlme­nően idegenforgalmi látványosság­nak is nagyszerű ez a pompás, szá­guldó ménes 900 méter magasságban, fenn, a Bükk-hegység tetején. (h. j.) dalmi” termékek ne terülhessenek a gyermekek kezébe. N. B. B. ———o----------­V árosi tanácstagok fogadóórái: November 6-án: Maiiák István, Pere­ces, MSZMP helyisége, 17—19 óráig; Tóth Mária, Nagyváthy u. ált. iskola, 18-19 óráig: Rácz János, Béke tér, vásárcsar­noki iroda, 16 —18 óráig. ----------------------------—ooo-------------------------­Cj lLhinazis ták a ízületen ovember 1. A haj­nal még alig vir- kad, de a Herman Ot­tó Gimnázium III-os leányai már talpon vannak. Várják 1 a füttyszót, melyre a vo­nat zakatolva elindul. Ugyan hová mehet­nek? A vidám kis tár­saság útjának végcélja a Tarcali Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti telepe. A sok lány közölt két férfi is van. Az egyik dr. Zádor Tibor igazgatóhelyettes, a. másik Lovász Pál. a III. B. osztályfőnöke. Megérkezésünket a tarcali állomáson egy pöfékelő vontató várja. Rövid út után feltűnik a szemünk előtt a sző­lővel borított Kopasz­hegy oldala. Kereszté­nyi. bácsi, a szőlömun- kak régi ismerője ta­nácsokat osztogat és megkezdődik a szüre­telés. Egy-két lány puttonyosnak vállalko­zik. Hamarosan innen is, onnan is egy-egy el­nyújtott kiáltás hallat­szik: „Puttonyos!” Míg a lányok serényked­nek, ezalatt Lovász ta­nár úr sem pihen. Egy hatalmas bográcsban finom gulyáslevest ké­szít! De mintha az idő­járás irigyelné a lá­nyok indám hangula­tát, elszomorodik, s megered az eső. Mene­déket az irodában ka­punk. Mindenki izga­tottan várja, mikor áll el az eső. Végre újra hozzákezdhetünk • a munkához. Körülbelül egy óra múlva kolompolást hallunk. Először nem tudtuk elképzelni, mit jelent, de korgó ayom- runk megsúgta, hogy bizonyára kész az ebéd. A bogrács terül nagy sürgés-forgás tá­madt. Lovász tanár úr boldogan figyelte ..lá­nyai” jó étvágyát. Ebéd után ismét folyik a munka. Senki nem tud­ja. megállni, hogy az éretten mosolygó sző­lőbe bele ne kóstoljon. Rohamosan múlik az idő, egyszer csak azt vesszük észre, hogy al­kony ódik. Ezen az él­ményekben gazdag na­pon mintegy 30 mázsa szőlőt és 30 kilogramm aszút szedtek le a se­rény kezek. Újra előáll a. „pöfögő”, majd meg­érkezik a vonat. Most is éppen olyan vidá­mak X'oltunk, mint ak­kor, amikor az Ernő­dön végzett kukorica­törésről jöttünk haza. Értékes kezdeménye­zés volt ez, hiszen megismerkedtünk a mezőgazdasági és kö­zösségi munka szépsé­geivel. Pólyák Ilona, Szabó Mária, a Herman Ottó Gimnázium Ul. B. o. tanulói. Az „Élővilág” 1955. évi 3. számá­ban, majd az 1956 nyarán megjeleni „Bódxm-völgyi képeskönyv”-ben első­kent hívta fel Szabó Béla a Termé­szetvédelmi Tanács figyelmét a Bódva-völgv egyik nagy természeti értékére: a tornanádaskai élőfa-gyűj­teményre. Leírja, hogy egyik kutató- út.ia során a Hadik-kastélyt szem­lélve figyelmes lett a kastélyt övező park ritka növényzetére, különösen az impozánsan kiemelkedő amerikai mammutfenyőre stb. Egy másik, ké­sőbb megjelent tanulmányában már arról adott hírt, hogy a TIT biológiai szakosztálya lépéseket tett a torna­nádaskai park védetté nyilvánítása érdekében. nyélen és Tiszalúc határában elterülő Sárrét madárvilágát és növényzetéi, Tapolcafürdő meiegvízű tavainak vízinövényeit, a iósvafői Kossuth- barlangot, Serényifalva és Arló kör­nyékén a suvadásokat és a hegycsu- szamlással létrejött arlói tavat, a bódvarákói Malomárok két lomb­hullató mocsári fenyőjét. Sajókeresz- túron egy pincét, melyben megköve­sedett cédrus törzse látható. Tiszu- tarjánban szürke nyárfákat, Kacs mellett egy idős ínagyar tölgyet, Füzérradványban a volt Károlyi- parkot, a kisbózsvai park egy részét, a zilizj 800 éves tölgyóriást, továbbá a páci.ni kastély parkját. Mind a hall­gatóság. mind pedig az Országos Ter­Dr. Jakucs László Igazgató az aggtelek’ fennsík karsztos képződményeit Ismer­teti a 11. Természettudományi Vándorgj ülésen. Foto: Szabadj- József, Nem sokkal később megalakult a Borsod megyei TIT természetvédelmi munkacsoportja a megyénkben folyó természeti értékek felkutatása és szé­leskörű publikálása céljából. Ekkor még Borsod-Aba új-Zemplén megyé­ben alig 20 terület volt védett, de többek között Európahírűek: az agg­teleki barlangvidék, a jávorkúti ős- lúcf enyves, a kel eméri Mohos-tavak, a bükki Nagymező, a tapolcai Leány­vár, a lillafüredi Mésztufabarlang és az István-cseppkőbarlang, a füzéri vároldal ritka növényzete. A megyé­ben végzett természetvédelmi mun­kának kimagasló eredménye volt 1958. június 29-én a Bükk fennsíkon -és október J8-án a tornanádaskai parkban megtartott természetvédelmi vándorgyűlés. A Tornanádaskán megtartott ván­dorgyűlést a TIT biológiai szakosz­tálya, a Hazafias Népfront és a me­gyénk tájfejlesztésével foglalkozó Északamagyarországi Intézőbizottság rendezte. Ennek célja az volt, hogy a megye és az ország botanikusainak bemutassák a tornanádaskai park nö­vényvilágát. továbbá felhívják a fi­gyelmet a borsodi táj pusztuló, vagy veszélyben lévő természeti kincseire, érdekesebb növényeire és geomorfo­lógiai képződményeire. E célkitűzés­nek megfelelően a szervező bizottság gazdag, változatos — minden részt­vevő számára nagy élményt jelentő — programot állított össze. A vándorgyűlést dr. Árokszállásy Zoltán, a TIT biológiai szakosztályá­nak elnöke nyitotta meg. majd 11. Szabó Béla, a TIT természetvédelmi munkacsoportjának vezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást „Megyénk természetvédelme” cím­mel. H. Szabó Béla előadása beve­zető részében a magyarországi ter­mészetvédelem történetét ismertette. Megállapította, hogy a munkaeszkö­zök fejlődése és a mindinkább tökéle­tesedő technika elődeinket, de a mai kor emberét is gondolkodóba ejtet­ték, hogy ismert természeti kincseit úgy kora, mint a jövő számára meg­őrizze eredeti szépségükben. Hazánk­ban elsőként Széchenyi sürgette az „ereklyeként ránk maradt ősi fák” védelmét. Később Chernél István, Herman Ottó, majd Kaán Károly emeli fel szavát a természeti ritka­ságok, növények és állatok védelmé­ben. Minden jóindulatú törekvés el­lenére ezek a célkitűzések a feudál- kapitalista társadalom rablógazdál­kodása idején nem valósulhattak meg. Csak a felszabadulás után élet- rehívott Országos Természetvédelmi Tanács és a természetvédelmi tör­vény megalkotása után került sor igazi természetvédelemre. Eddig elért eredményeinkkel nem szabad megelégednünk, szükséges, hogy további értékeket óvjunk meg a pusztulástól, a tudatlanságból fa­kadó kártevésektől. Borsod megye természeti ritkaságai közül H. Szabó Béla a következő területek védetté nyilvánítását sürgette előadásában: a Bükk-heaység őshonos tiszafáit, a szomolvai Leánytavat, a mezőkövesdi járás híres kaptárköveit”. a Kesz­mészetvédelmi Tanács küldöttei he­lyesléssel fogadták H. Szabó Béla ér­tékes beszámolóját. Ezután dr. Kárpáti Zoltán egye­temi tanúi*, a biológiai tudományok doktora mutatta be a tornanádaskai park növényzetét. Kárpáti professzor elmondotta, hogy Tornanádaskán eredetileg 96 fenyő- és 40 tuja-féle került telepítésre, ebből azonban igen sok elpusztult. Még ma is gyakori, hogy a község lakói karácsony előtt megcsonkítanak egy-két fenyőfát, rendszerint a legértékesebbekből. Éppen az ilyen esetek indokolták c terület védetté nyilvánítását. Csaknem kétórás séta keretében m u tatta be Kárpáti professzor a 13 holdnyi "park faállományát, mely kö­zött a hazai ritkaságok mellett a messzi földekről idetel épített, fákat is megtaláljuk. Maga a park különböző klimatikus területek, és növényzónák határvonalán létesült, így aztán a hi­vő! i vidékekről idekerült Caféleségek könnyebben akklimatizálódtak. Wel- lingonián és öreg kőrisfákon kívül ritka, lombhullató, örökzöld fák és cserjék díszítik ezt a karsztos hegy­oldalon létrejött parkot. Nem messze a bejárattól egy kaliforniai cédrus hívja fel a látogató figyelmét. Délután a vándorgyűlés résztvevői Jósvafőre utaztak, ahol dr. Jakucs László barlangigazgató „Az aggteleki barlangrendszerek” címmel tartott előadást. Ezután ellátogattak az agg­teleki-fennsíkra is, mely Magyar- ország legszebb karsztterülete. Óriási víznyelők, tálalakú berogyások (doli­nák). karrok, karrmezők és dolina­tavak adják a táj jellegzetes képét. Különösen szép a Vörös-tó, mely egy eldugult víznyelőben jött létre. Hozzá hasonló módon keletkezett az Agg­teleki-tó is, melynek vízfelületén kopár mészkőtuskók tükröződnek. Ilb szintén kiselőadás hangzott el a fel­szín karsztos képződményeiről, majd dr. Jakucs László vezetésével a ván­dorgyűlés résztvevői megtekintették a Baradla aggteleki szakaszát. A barlangtúra után Kenyeres Laios, az Országos Természetvédelmi Tanács elnökhelyettese zárszavában ígéretet tett, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a borsodiak természetvédelmi munkáját és mindent elkövet, hogy a felsőbb fórumok az Északborsodi Hegyvidéket, a Sajó, a Boldva és az országhatár közé ékelődött területet hazánk II. tájvédelmi körzetévé nyil­vánítsák. A II. természetvédelmi vándorgyű­lés eredményesen zárult. Ékes bizo­nyítéka volt annak, hogy Miskolcon és Borsodban a biológusok, botaniku­sok, természetkutatók és geográfusok — :i helyi párt, tanácsi és állam- hatalmi szervek megértő támogatá­sával — mindent megtesznek annak érdekében, hogy természeti kincsein­ket és értékeinket megismertessék neminkkel és megóvják a jövő nem­zedékek számára, s ilyen formában is elősegítsék a művel^désnoiitika! irányelvek m'^valósítását. FFTSNYÁK SÁNDOR, a TIT terméskőt,tudomány! szaktitkára. Óriási szőnyeg Hatvannégy négyzetméter felületű I ges szőnyegszövő gépet szerkesztet- szőnyeg készül az Orménv Tudómé- • lek. A legnagyobb ÖFmcnv szőnyeg nyos Akadémia részére. A megren-jl60—170 kilogramm súlyú lesz. és deles teljesítése érdekében különle-1 kilenc tapasztalt szövömester késggL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom