Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-05 / 260. szám

ffcűtörtok, 1959. november 5. ESZ AK MAG r ARURS2 A ü Ú Gyártmányaik a világ minden táján keresettek A December 4 Drótművek terme­lési osztályán térkép szemlélteti, hogy a gyár kollektívája a kiváló mi­nőségű huzalgyár talányokkal a föld­kerekség közeli és távolabbi orszá­gaiban is milyen nagy megbecsülést szerzett iparunknak. A kialakult külkereskedelmi kapcsolatok alapján Koreából, Kínából, Indiából, Brazí­liából, Argentínából, Jugoszláviából és Törökországból érkeznek megren­delések, — hogy csak egynéhányat említsek a sok közül. Export terme­lésünk terén tehát nagy szerep hárul a December 4 Drótművekre, az or­szág legnagyobb acélhuzal és sod­ronykötél gyárára. — Tudatában vagyunk a ránk há­ruló szerep fontosságának. Nagyrészt exporttermelésünk fokozására irá­nyult kongresszusi felajánlásunk is — tájékoztat Regenyei Dezső terme­lési osztályvezető —, 5 millió forint értékű többlettermelést vállaltunk, és ezt becsülettel teljesítjük. Az új kötélgyártó üzem beindí­tásával megnövekedett kapacitás a belföldi igények kielégítésén felül lehetővé tette a sodrony- * kötél-export 130 tonnás növelé­sét. Ezenkívül 300 tonna acél­huzal gyártását vállalták terven felül. Jelentős export tételként szerepel ezer tonna acélaluminiumkábel gyár­tása is. A 'gyártmányok széles skálá­jában 0,1-től 10 mm átmérőig* sok­féle csupasz, rézbevonatú, ónozott felületű, hidegen húzott és nemesi- lett kivitelű acélhuzalt találunk. Elöljáróban még csak annyit, hogy. a gyár dolgozói a harmadik negyed­év' végéig az eredeti termelési tervet 103,4, a megnövelt tervet pedig 100,1 százalékra teljesítették. Az exportterv teljesítése 111,4 százalékos. } A dróthúzóüzemben Horváth Ist­ván üzemvezető mosolyogva fogad: — Jól halad a‘termelés — mondja. — Naponként legyártjuk a tervezett mennyiséget. Igaz, hogy néha volna okom egy kis panaszra is ... Kapok ezen az elejtett megjegyzés sen, és megtudom, hogy a huzalgyár­tásban résztvevő másik négy üzem­mel való együttműködésben bizony akadna javítani való. Remélhető azonban, hogy az egész gyárra ki­terjedő korszerűsítési folyamat kere­tében sok probléma megoldódik majd. Elsősorban az edző és horga­nyozó üzemek kapacitásának -növelé­sével. A dróthúzóűzem gépparkjának nagy részét már kicserélték. A régi, kézikiszolgálású egyeshúzók helyére korszerű sorozatbúzókat állítottak be. Az új gépek teljesítményben 6 régit pótolnak, kiszolgálásukhoz pedig égybatod annyi fizikai erő sem szükséges, mint amennyi a régi gépekhez kellett. Az üzemben a termelő munkával együtt halad az átalakítás ás kor- szerűsíTés. — Itt egy új, négyfokozatú kom­bin ál tsort építünk — magyarázza Zolnai Dezső üzemvezetőhelyettes, akinek nevét odabent az üzemi iro­dában már olvastam a remrégi kel­tű kiváló dolgozói oklevélén. — Két gépet kaptunk az NDK-ból, kettőt pedig a DIMAVAG-tól. Né­hány héten belül ezek az új gépek is termelni fognak. • Érdeklődésemre gyors, hozzávető­leges számítás készül és kiderül, hogy 8—10 tonna 24 óra többterme­lést eredményez majd az új kombi- náltsor üzem behelyezése. A zajos üzemben alig értjük egy­más szavát, de minden szónál töb­bet mond a verseny tábla. A szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó küzdelemben Guba Imre brigádja jár az élen. Tervtéljesítésük 124.6 százalék. De ott jár a nyomukban a Lé­vai-brigád is a maga 123 szá­zalékával, és nem sokkal marad el mögöttük Molnár Ferenc bri­gádja sem a 117 százalékkal. Természetesen nemcsak á terv telje­sítést értékeli az üzeni vezetősége, hanem külön pontozzák az egyéb fel­tételek betartását is. A selejtmentes termelés, az exportkötegek súlyhatá­ra, a technológia pontos betartása és nem utolsó sorban a munkafegyelem tartozik a verseny lényegesebb fel­tételei közé. — Hogy hogyan értük el az első helyezést? — adja vissza kérdésemet Guba Imre brigádvezető. — Hát iparkodtunk. Segítünk egymásnak a munkában. Mikor hol szorít a cipő. A járatlanabbakat pedig tanítjuk, így azutár^nincs is közöttünk olyan, aki nagyon elmaradna a brigád tel­jesítményétől. A' munkát úgy szer­vezzük meg, hogy gépállás ne for­duljon elő. Az üzemlátogatás befejezése után a termelési osztályon a jövő felada­tairól beszélgetünk. A korszerűsítés és a gyár dolgozóinak szorgalma, igyekezete évről-évre megmutatko­zott a termelés növekedésében. 1958-ban 47 százalékkal többet termeltek, mint 57-ben. Ebben az évben pedig 28 százalékkal többet, mint az elmúlt eszten­dőben. A jövő év vajon milyen új termelési sikereket hoz a December 4 Drótmű­veknél? Válaszképpen a kérdésre Regenyei elvtárs így foglalja össze a gyár dolgozóinak célkitűzéseit: — Az idén rriár elértük az 1960-ra tervezett termelési szintet. Az a cé­lunk, hogy a jövő évben ezt is túl szárnyaljuk. Még többet fogunk ter­melni a belföldi idények kielégítésé­re. Az export-szállítások pontos tel­jesítésével és gyártmányaink jó mi­nőségével pedig tovább öregbítjük hírnevünket külföldön is. Marton Szilárd Segített az eső, meggyorsult az őszi munka Borsodban A csaknem három hónapja tartó szárazság után az utóbbi napok alatt jelentősebb mennyiségű csapa­dék hullott Borsod megye területén is, s ez erőteljes lendületet adott az eddig elmaradt őszi ' munkáknak. Hétfőn már 500 traktor és több mint 3 ezer fogat szántott és vetett a bor­sodi szántóföldeken. A megye északi részén, ahol a dombokra húzódó szántóföldek foko­zott erőkifejtést követelnek a trak­toroktól is, több helyen a szerencsi és sátoraljaújhelyi gépállomás szőlő-*' forgatáshoz használt nagyteljesít­ményű lánctalpas traktorait kölcsön­adva, gyorsítják meg az őszi vetést. Máshol, —- mint az edelénvi és put- noki járásokban — két traktort ösz- szekapcsolva gyorsítják meg a mun­kát. Ezzel a módszerrel a korábbi napi négy-hat hold teljesítményt 9— U holdra tudták fokozni. A gép után akasztott ekét rögtörővei is ellátták, s az eke után vetőgépet és simítóbo- ronát akasztottak, hogy a szántást és vetést egyszerre tudják elvégezni. Késlelteti az őszi munkák befeje­zését, hogy a gépállomások az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat nem tudják megfelelőképpen se­gíteni traktorszántással és vetéssel, mert azok még a tsz földjein dől gaznak. Az egyéni gazdák a sokhe­lyütt kőkeményre száradt föld mű­velésénél úgy .segítettek“ magukon, hogy többen összeállva, igavonó ál lataikat összefogva végzik el a mun kát. Á hazai bányászati kutatás mai problémái A Borsodi Szénbányászati Tröszt területén a TIT rendezésében — ha­sonlóan a múlt évihez — az idén is megszerveztek 11 bányászalcadé­■ A továbbiakban elmondotta Zam- bó elvtárs, hogy az olajbázisból 15, a bauxitból 25, az uránércből pedig 25 —30 évre előre megismert vagyo­nunk van.' Természetesen — mint mondotta is — jelenleg és a jövőben még fokozottabban* végzünk kutatá­sokat, feltárásokat. miát. Ormosbányán a. napokban több mint 80 résztvevővel vette kezdetét az előadássorozat. A bányászakadé- triia haladó tagozatát haczkó Béla elvtárs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője nyitotta meg, majd Zambó János Kossuth- díjas egyetemi tanár, tudományos rektorhelyettes tartott előadást a ha­zai bányászati kutatás mai problé­máiról. Még 100 éi lg elég a magyar s*éii>agyon Az ipar — különösen a nehézipar nagymennyiségű fűtőanyagot és egyéb ásványokat igényel. Éppen ezen az előadó bevezetőként arról tájékoztatta a hallgatóságot: hogyan áll az ország különböző ásványok (szén, olaj, bauxit, uránérc) tekinte­tében. Részletesen és szemléltetően magyarázta meg a geológiai vonula­tokat. — Eddig úgy tudtuk —- mondotta hogy van ajkai, bulinkat tatabá­nyai, dorogi, oroszlányi széntele­pünk. Ma már tudományosan meg van allapitva, hogy ezek a széniele* pék nem elszigetelten léteznek egy­mástól, hanem geológiáikig együvé tartoznak, csupán tektonikai, úgyne­vezett nagy mélyedések választják el egymástól. Hazánk széngazdag saga a jelenlegi számítások szerint körülbelül két és fél milliárd tonna. Ez, üzemeink je­lenlegi kapacitását figyelembe véve, kb. 100 esztendeig elég. A jövőt ille­tően azonban nem kell kétségbe es­nünk. A szocialista országokban — különösen Kínában és a Szovjetunió­ban — gazdag szénvagyon van, (Sem a. Szovjetunióban, sem pedig Kíná­ban nem foglalkoznak azzal, hogy felmérjék a szénvagyont, mert olyan sok van belőle.) Ezek a szocialista országok kölcsönösen segítik, támo­gatják egymást. Mi például a Szovjetuniótól 5 mil­lió tonna olajat kapunk, s igy a fü- töanyag-bázis biztosítva van. Ezért a rossz minőségű szenek — márpedig hazánkban ilyen jócskán akad —• ki­termelésének fokozásara nem is tö­rekszünk. Az olaj és a széntermelés jelenlegi problémái — Az olajbányászat hazánkban nem valami jó. Sokkal több olaj ma­rad lenn a mélyben, mint szén. A bányászok örülnek, ha 50 százalékát felszínire tudják hozni a ténylegesen feltárt olajmennyiségnek. Est egy­részt a szivattyúk n#m megfelelő tel­jesítőképességével, másrészt a föld­gáznyomás gyengeségével indokolják. Ez valóban így is van, mert a lassú nyomás következtében az olajnak van ideje arra, hogy a földrétegben lévő temérdek hajszálerecskékben elfolyjon. Ahhoz tehát, hogy több olajat nyerjünk, meg kell erősíteni az olaj alulról történő nyomását. Ez kétféleképpen lehetséges. Egyrészt a gázfelválás visszafúvatásával, más­részt pedig nagymennyiségű víz bepréselésével, amely maga előtt a kutakhoz hajtja az olajat. Mindkét módszer a gyakorlatban bevált, he­lyesnek bizonyult. A szénbányászatban a legnagyobb problémát a vízbetörések okozzák. Sajnos ezzel legtöbb bányaüzemünké nél nem mindig számolnak. Akkor kapkodnak, amikor már elöntötte a bányát a viz. Igen ám, de ez nem­csak nagy erőfeszítésbe kerül, míg kiszivattyúzzák a vizet, hanem rend­kívül költséges is. Éppen azért, amíg nyugalmi állapotban van a víz, el kell cementálni a vízvezető karszt- üregeket. ^ Az előadó ezután hosszan beszélt a gázkitörésekről, amelyek gyakran előfordulnak pécsi bányáinkban és azokról a módszerekről (provokációs robbantás stb.), amelyekkel elejét le­het venni, vagy legalábbis jelentő­sen csökkenteni a gázkitöréseket. Itt említette meg, hogy a magyar bá­nyáknak kedvezőtlenek a mellékkő­zetei is. —- Sehol a világon, csak itt, nálunk van az, hogy a fedő és a fekil lá- gyabb, mint a szén. Emiatt rengeteg robbanóanyag öt használunk fel. de ez a tény megköveteli a szilárd, acélíá- mos. TH-gyűrűs biztosítást is, ame­lyek az eddigi tapasztalatok szerint beváltak. Válasszuk meg gazdaságosan az üzemek kapacitását — Ahhoz, hogy az üzemek kapaci­tását megfelelően válasszuk meg mondotta Zambó elvtárs , elenged­hetetlenül szükséges a jelenleginél modernebb aknák kiépítése. Mit je­lent ez? Azt, hogy az aknákat ne egy­két évre tervezzük, hanem hosszú időre. Ilyen nagy élettartamú bá­nyáknál legyen külön a szállításnak és külön a személyszállításnak akná­ja, hogy egyik se okozzon kiesést a termelésből. Sajnos nálunk sok he­lyütt egy aknában bonyolódik le a forgalom, 9 A bányák gépesítésének feltétele a korszerű biztosítás .—‘.A magyar bányászát technikája az említett fogyatékosságok ellenére is sokat fejlődött az utóbbi időben. Nagy léptekkel haladunk a korszerű bányaművelés meghonosítása felé. Régen volt, amikor kizárólag csak fával biztosítottunk. Ezelőtt 20 évvel nem ismert a bányász csak csillét, meg sínt. Ma kaparó-, gumiszalag, gépek, kombájnok állnak az embe­rek szolgálatéban. Hogy a jövőben még ütemesebben és fokozottabban tudjuk gépesíteni a fejtési munkát, ennek legfontosabb feltétele a kór­szerű fejtésbiztosítás — fejezte be előadását Zambó János elvtárs. * A hallgatóság nagy figyelemmel kísérte a színvonalas előadóét és — nemcsak Hegedűs János bányaföld­mérőnek, de — valamennyi résztve­vőnek az volt a véleménye, hogy a jövőben is minden előadást meghajt- gátunk, mert hasznosak, sokat ta­nulnak belőle. • TÖRÖK ALFRÉD „Beszéljenek“ a számok A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Üzemtani intézete adatokat gyűjtött, s megállapította, hogy az 1957-es évben a termelőszö­vetkezetek egy mázsa búzát 39,2, egy mázsa őszi árpát 35, egy mázsa ta­vaszi árpát 42,3, egy mázsa kukori­cát 12,6, egy mázsa napraforgót pe­dig 35,5 százalékkal olcsóbban ter­meltek, mint az egyéni gazdaságok. A fenti intézet kiszámította azt i.s, hogy a termelőszövetkezetekben 100 forint termelési költségre 140, míg az egyéni gazdaságokban 100 forintra csak 120,3 forint megtermelt érték jutott. Ez országosan azt jelenti, l^ogy az egyéni gazdaságok 4 milli­árd forinttal drágábban állították elő termékeiket, mintha azokat a ter­melőszövetkezetek termelték volna. Nézzük a kérdés másik oldalát. fi termelőszövetkezeteknek rendelkezésükre áll a mezőgaz­daság; tudomány ezernyi vívmánya Segítséget kapnak a helyes vetésfor­gó, a nagyüzemi táblák kialakításá­hoz. Megismerkednek a legújabb ag­rotechnikai módszerekkel. Szakembe­rek nyújtanak segítséget a talajerő helyreállításához és fenntartásához, a szikes talajok javításához. Jólkép- zett agronómusok segítik őket mun­kájukban. Vajon az egyéni parasztoknak nem áll-e ez a rendelkezésükre? De igen, sőt leg jobbjaik élnek is vele. Isme­rünk középparasztokat, akik az agro- nómus tanácsára a kukoricát négyze­tesen vetették. A keskeny parcella és egyéb okok miatt azonban a négy­zetes vetés előnye csak igen korlá­tozott mértékben érvényesülhetett. Hasonlóan lehetne felsorolni végig a kisüzemi gazdaságok szinte áttörhe- tetlen korlátáit a tudomány többi vívmányainak alkalmazásában is. Már pedig mezőgazdaságunkra ha­talmas feladatok várnak. Ezeket csak a költségek csökkentése, a termésátla­gok jelentős fokozása révén lehet teljesíteni. Aki erre nem képes, az a versenyben elmarad, helyzete pedig egyre nehezebb lesz. Eddig a lehetőségekről volt szó. Beszéljünk az eredményekről is Rendkívül tanulságos ebből a szem­pontból áttanulmányozni az elmúlt öt év országos és megyei statisztikai adatait, 195^—58 között, ötéves át­lagban, a főbb növényekből országo­san a termésátlagok a következőkép­pen alakultak: Országos kimutatás: Növény­Termelő­Egyéniek féleség szöv, átlag­termése q átlag­termése q Búza 9.5 7 Árpa 10,5 9,3 Rozs 7,9 6,1 Cukorrépa 9 115,1 108,9 Napraforgó 6,4 6,4 Burgonya 60,4 57,8 1954—58 között, 5 éves átlagban, a főbb növényekből a termésátlagok a következőképpen alakultak me­gyénkben : Megyei kimutatás: Növény­Állami Tsz Egyéni féleség saaci. átlag­átlag­atta.g'­termés termés termés Búza 9,9 8,5 7,2 Rozs 8.4 7,6 6 Őszi árpa 11,3 9.5 8.4 Tavaszi árp. 9,9 8.7 3.7 Zab 7,4 7,5 8,6 > Kukorica 11,1 1U 12,5 Cukor répa 100.4 124 119 Fenti adatok igazolják, hegy me­gyénk tsz-ei lényegesen többet termelnek, mint az egyéni gazdasá­gok, s ez a különbség a tsz-ek javá­ra évről-évre növekedik. Az 1958. évi termésátlagok adatai is ezt igazolják. Búzából 1,8 mázsával, rozsból 2 má­zsával, az őszi árpából 9 mázsával termeltek többet, mint az egyéniek. Ha*az egyénileg gazdálkodók ezt az átlagot tudták volna elérni a me­gyében, 2310 vagon búzával többet takarítottunk volna be. A kesznvétení Szabadság Tsz 1957- ben a következő termésátlagot érte el, szemben az egyéniekkel: Kesznyéteni Szabadság Tsz eredményei: Növény­féleség Termálé- szövetkezeti termését!, q-ban Egyéni Búza 16,4 10,9 Rozs 14,3 13 őszi árpa 14 12,2 Tavaszi árpa 14,4 13,9 Zab Kukorica 12 8,6 (májusi morzsolt) 22,8 8,1 A termelőszövetkezet holdanként tehát 5,5 q búzával, kukoricából 14,7 q-val. termelt többet, mint a község egyéni gazdaságai. Ebben az évben ttrmelöszüvalkezatiink tovább növelték termésátlagaikat A guratlnui Petőfi Tsz 15,8, a szent- istváni Béke 14,1, az edelényi Alkob- mánj' 15,4, az igrici Kossuth 14,4, a hejőbábai Haladás 15, ^ borsodivón- kai Kossuth pedig 16,3 q-át takarí­tott be holdanként búzából. A rríegye termelőszövetkezeteinek több mint 70 százaléka 10 q-án felüli átlagter­mést ért el. Ezzel szemben az egyéni gazdák a fentebb említett községek­ben a következő termésátlagot taka­rították be: Megy aszón 11,9, Borsod- ivánkán 10,1, Szentistvánon 9,1 q-át Az 1959-es év termésátlaga tenme- lőszövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban a következő volt: Növény Termelőszöv. Egyéni neve termésé ti. termését!. q-ban q-ban Búza 11.8 8.9 Rozs 9.7 6.6 Őszi árpa 13.3 8,6 Tavaszi árpa 9,1 8.4 Zab 7,6 6,5 (Az egyéniek termésátlaga most van felmérés alatt, az eddig beérke­zett adatokból állapítottuk meg az átlagot. Lényegesebb változás a vég­leges összeállítás után sem várható.) A kenyérgabona-termelésben el­mondhatjuk, hogy a termelőszövet­kezetek abszolút győzelmet arattak. Hasonlónak mutatkozik az eredmény a kukorica, burgonya s egyéb ipari növényeknél is. Az előzetes felméré­sek alapján megállapították, hogy a kapásokból kukoricából, cukorrépá­ból termelőszövetkezeteink az idén lényegesen nagyobb termést takarí­tanak be, mint az egyéni gazdaságok. A becslések szerint kukoricából, má­jusi morzsoltra átszámítva 18 q-át, cukorrépából 150 q-át takarítanak be a tsz-ek, míg az egyéniek termés­átlaga kukoricából 16 q-ra, cukor* répából 130 q-ra becsülendő. Megmutatkozik a termelőszövetkezetek fölénye az állattenyésztésben Is. 1956-ban 624 törzs könyv ezett tehén volt a Lsz-ek- bem. 1958-ban már 1800 db. A termelő- szövetkezetek 1956-ban évi 1140 liten* átlaggal szemben, 1958-ban 1696 litef volt az egy tehénre jutó tejtermelés. Ez évben előreláthatólag elérjük at 1800—1900 litert. Az idén a termelő- szövetkezetekben az egy tehénre jutó tejtermelés már mintegy 400 literrel magasabb, mint az egyéni gazdasá* gokban. Termelőszövetkezeteink zö­me nagy gondot fordít az állatte­nyésztésre. Szikszó vidéke termelő- szövetkezetnek 1957-ben 30 darab törzskönyvezett fejőstehene volt 1958-ban az állomány csaknem 60-ra növekedett, jelenleg pedig 86 darab szarvasmarhája van. Vannak termelőszövetkezetek, ahol még nem érték el ezt az eredményt, de ha több évre visszamenőleg meg­nézzük, jelentős hozam növekedésről számolhatunk be. Az edelényi Alkot­mány Tsz-ben 1956-ban 1886 kilo­gramm volt az egy tehénre eső fejési átlag. 1957-ben 2 ezer kilo­gramm, 1958-ban 2200 kilogramm, ebben az évben pedig mar elérték a 2 ezer 400 kilogrammot. Az edelényi Vörös Zászló Tsz-ben kiszámították, hogy 1958-ban — 1957-hez viszo­nyítva — tehenenként 2 ezer forint­tal növekedett a bevétel a többlet tejtermelésből. A fenti eredmények ellenére az állattenyésztést illetően van még mii tennünk. Ez nagyrészt abból adódik, hogy termelőszövetkezeteink még nem ismerték tel az állattenyésztés előnyeit. Nem kétséges azonban, hogy rövid időn belül pótolni tudják vi­szonylagos lemaradásukat. Tóth Bertalan Fiatal traktorosok versenye Kotábbi számunkban már hírt ad­tunk arról, hogy a pártkongresszus tiszteletére versenyben dolgozó mun­kásokhoz a gépállomások dolgozói is csatlakoztak. A Megyei Gépállomá­sok Igazgatósága magasösszegű pénz­jutalomban is részesíti majd a ver­senyben legjobb eredményt elérő traktorosokat, munkagépek vezetőit. A fiatal traktorosok is versenyeznek egymással: Jelenleg a sorrend a kö­vetkező: Szántó traktorral dolgozóknál: — Vályi József, Mezőcsát 217 műs2Sk- norma. Farkas Miklós, Taktaharkány 195 ron. Kovács László, Taktahai*- kény 190 mn. Universal traktorral dolgozóknál: Bartha József, Mezőcsát 231 mn. Sándor István, Taktaharkány 216 mn. Kaszás Sándor, Alsóvadász 220 műsza inorma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom