Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-27 / 279. szám

Félitek, 1959. november 27. ESZAKMAGYARORSZAG s JULIUSZ SLOWACKI 1809-1849 Lengyelország egész évet szentel nagy költője emlékének. Személyé­ben azt a költőt tiszteli és becsü­li. aki a lengyel nép sorsfordula- tanak idején, a Népek Tavasza egyenlőtlen harcának viharaiban, a harcok, kétségek, ingadozások és viszályok közepette győzni tu­dott a jó és rossz hagyományoktól terhes jelenen, a múlt kincsestárá­ba nyúlt és maga alkotta művészi eszközökkel vette fel a harcot a jövőért, amelyet már átérzett és kifejezett. Slowacki a jövőbe ve­tett hitéből merítette a nagyság és győzelem tudatát, megjósolta a népek győzelmét, melynek Ünnep­lésénél egyetlen nép sem feled­kezhet meg a lengyel nép nagy géniuszáról. 1809-ben, Krzemieniec-ben szüle­tett. Édesapja íróember volt, az egyik helybeli iskolában tanított, fiatalon meghalt. Életének erről az időszakáról Slowacki rövid életraj­zában a következőket olvashatjuk: „ ... Bár költői hivatása fölöt­tébb világosan megmutatkozott gyerekkorában, nevelésének irányí­tói azt kívánták, hogy a jogtudo­mánnyal foglalkozzék, s folyvást küzdve az ifjú vágyai ellen, tanul­mányai végeztével rávették, hogy mint hivatalnok, Varsóban a Len­gyel Királyság pénzügyminiszté­riumába lépjen. Kimerültén, el­kedvetlenedve a kellemetlen ad­Dicső költő Dicső a költő, mert akkor is szobrot Emel, ha szíve bűcsúzóra rebben: Ez a lapocska évsitfázadokig fog Sírni helyettem. Bolyongni téged idegen világ von — Száműzetésem én itt befejeztem. Éji magányban szakad zokogásom Es ez a versem. (Végh György fordítása.) minisztrációs munkától, még na­gyobb hévvel, mint gyermekkorá­ban, vetette magát az ábrándok vi­lágába. Kitört a forradalom. — Az első költői hang, melyet a nép hal­lott, Slowacki éneke volt, melyek a lengyelek régi harci dalát, legré­gibb nyelvemlékét élesztette fel. Az ősi dal kezdő szava, új forra­dalmi himnuszba foglalva, felvil- lanyzó hatással volt a felkelőkre. A nép feltámadásának pillanata volt...” Első költői kísérletei 1826-ból származnak. Ifjúkori verseinek első olvasója és bírálója édesanyja volt, aki fia életében mindvégig nagy szerepet játszott. Slowacki az 1831- es tragikus felkelés kitörése előtt külföldre emigrál. A fiatal költőt haláláig gyötri a keserű önvád, miért nem maradt otthon, miért nem vett részt a fegyveres harc­ban? Sokat utazik a világban, egész életét számkivetésben tölti. Élete csupa boldogtalanság, sikertelen­ség. Kortársai nem értették meg. Párizsban halt meg 1849-ben. Költői hagyatéka szinte felbe­csülhetetlen. ö az első modern len­gyel lírikus és ő a lengyel dráma megalkotója. Ó9 nyomorított, ó, te teigázott! Ö, szomorított, ő, te leigázott Hazám — még egyszer kitárom elébed Keresztként karom, de nyugodtan, látod, Mert tudom: érzed, ott ragyog az élet Napja tebenned. (Devecseri Gábor fordítása) Itt nyújtom az emlékek végső koronáját... Itt nyújtom az emlékek végső koronáját: Avult remény, régi könny dísze, fejedelmi! Véltem: őrült tettekét fogok végbevinni, Megteremtem veletek új élet forrását; De most elég, ha e föld egy kis zugocskát ád, Hol koporsó-kagylóba zárulok, pihénni. (Weörös Sándor fordítása) A Borsodnádasdi Művelődési Otthonból jelentjük Pezsgő kultúráiét folyik a Bor­sodnádasdi Lemezgyár művelődési otthonában. J'élejileg elsősorban a telep felszabadulásának 15. évfor­dulójára készülnek. A 15. évfor­dulót méltó kultúrműsorral kíván­ják megünnepelni. A zenekar Ko­dály Háry Jánosát gyakorolja. Meg­hívják az ünnepségre az Ózdi Ko­hászati Üzemek Liszt Ferenc műve­lődési otthonának, együttesét is. Egy táncszvittet mutatnak be. A nádas- álak színjátszó csoportja karácsony­kor a Figaró házasságával lép szín­padra. Igen népszerűek a nádasdi fiata­lok, de még az idősebbek körében is az Ifjúsági Akadémia előadásai. Az előadássorozatra 209-en váltot­tak bérletet, de ennél általában többen jönnek, az előadókat telt ház fogadja. Eddig négy előadást tartottak meg. A legutolsót Kálmán József miskolci általános iskolai igazgató tartotta „Vannak-e cso­dák” címmel. Nagy érdeklődéssel hallgatták Szél Júliának a munká­ról, az élethivatásról tartott elő­adását. Nagy Zoltán, az ózdi járás országgyűlési képviselője és Csé- pányi Lajos, a megyei pártbizottság munkatársa a bécsi VIT-ről tartott élménybeszámolói. Az előadássoro­zatban érdekesnek ígérkezik Fehér Klára, Dezséri László, Kalmár György és Randé Jenő előadása. Az Ifjúsági Akadémia mellett most szervezik a Lemezgyárban a Mun­kás Akadémiát, amely a közeljövő­ben szintén megkezdi működését. NINCS KEGYELEM Lengyel film. Előkerült a világ egyik legritkább bélyege Egy newyorki kisfiú afrikai an­gol gyarmatról származó levéibon- tékot akart eladni egy bélyegkeres­kedőnek. Becsületére válik a keres­kedőnek, hogy, nem vette meg fillé­rekért a bélyeget, hanem visszaadta a kisdiáknak azzal, hogy ez a világ legritkább bélyege, melynek nincs is hivatalos ára. A bélyeg egy 1954-es kiadású Ke­nya—Uganda*—Tanganyika' bélyeg, amelyen az Owen vízesés gátja meg­fordított helyzetben látható. Mark Twain levelei egy 12 éves kisfiúhoz A texasi Dallasban megtalálták Mark Twain öt darab, 1881-ben írt levelét, melyeket egy 12 éves kisfiú­hoz intézett. A kisfiú levélben kér­dést intézett a 46 éves íróhoz, sze­retne-e újból kisfiú lenni? Mark Twain válaszában kifejtette, hogy semmi esetre sem szeretne újra gye­rek lenni, ha csak nem egészen meg­változott körülmények között. „A leg­főbb ^ x^xxx*^, xx ja a/ egyik levélben, hogy segédkormá­nyos, majd kormányos lehessek egy Mississippi-i hajón és az is marad­hassak egész életemben”. A nagy író levelei Mrs. E. C. Stradley dallasi asszony birtokában vannak, aki azokat a texasi egyetem­nek akarja ajándékozni. HAZASTÁRSAK MÁSODIK MŰSZAKJA Az ellenség számára nincs kegye­lem, — ez a jelszava a Varsóban működő ifjúsági ellenállási csoport­nak. Egy nagy merénylet terveit dol­gozzák ki, amelynek sikeres végre­hajtásával elpusztíthatják Varsó ne­met városparancsnokságát. A film ennek a merényletnek megszervezé­sét és sikeres végrehajtását mutatja be izgalmas, drámai képekben. — Képünk a film egyik jelenete. TJORDÖBAN MÁR a hegy leve. Zörmöl, jajong, habot kavar. Forrás után majd le­tisztul, s a szűrés, színelés után borrá érlelődik és asztalunkba kerül Tokaj szőlővesszeinek erős, zamatos itala. A szőlőtermelők azonban most sem tétlen­kednek. Nemcsak a „föld alatt”, a pincékben fo­lyik a munka, hanem künn a hegyen, a szedett venyigék között is. A gondos gazda befedi a tőké­ket, hogy megvédje a fagyok kártevésétől. Fed Bilkay Gábor bácsi is. Magasan felhúzza a sárgás, ragadós nyiroktalajt a tőkékre, közben a tenyerével is megigazgatja, hogy kellő védelmet biztosítson nekik a tél ellen. Simogatja őket, mint kedvenc lovát szokta az ember. A keze tapintásá­ból, a szeme sugarából látszik: szerelmese a szőlő­nek. Pedig mindössze 150 ölnyi a földje, s az sem a hegyen van, hanem bent Sárospatakon, a hécei kertben. Érdekes apőlőskert, belőle 100 öl tőkével, 50 pedig lugassal van telepítve. A lugasban 52 méter hosszú egy-egy sor, s még így szedetten, őszvégi köntösében is gyönyörű. Képzeletünk máris tele­aggatja tenyeres, zöld levelekkel, s közöttük kandikáló fürtökkel, fehérrel, rózsaszínűvel, sár­gával, feketével, amelyek csüngnek, ragyognak, mosolyognak, mint csillogó díszek az ünnepi fán. — Gyűjteménynek és szőlőmúzeumnak szán­tam ezt a kis kertet — mondja Gábor bácsi. — Gyű'ícménynek, mert minden fellelhető szőlő­fajtát ide telepítettem a hécei dombra, amelynek a talaja egyébként teljesen azonos összetételű és tulajdonságú Hegyalja vulkáni eredetű nyirok­talajával. Szőlőmúzeumnak azért tartom, mert amennyi jellegzetes fajta csak díszlett valaha is Hegyalján, azt talán mind felkutattam és ide hoz­tam a kertembe. Nagyon sok hegyaljai venyige ma már csak itt található meg, másutt kipusztult. — Hálás vagyok Földes József diósgyőri szőlész barátomnak, aki erre a szép és érdekes murikéra irányította a figyelmemet. Az első vesz- szőket is tőle Icaptam. Azután „specializáltam” magam, s bejártam egész Hegyalját Abaújszántó- tól Tokajig, Bodrogkeresztúrtól Sátoraljaújhelyig. Tizenkét éven át szenvedélyesen gyűjtöttem a szőlőfajtákat. Ha valahonnan hírt kaptam, nem nyugodtam addig, amíg fel nem kerestem a jel­zett dűlőt. Gyalog bejártam nagymúltú borvidé­A szőlők szerelmesénél Hegy alj cm künket a venyigék után. ügy ismerem hát minden dombját, gardáját, mint a tenyeremet. m VíIVAT MA A GYŰJTÉS: a hagyományos ^ bélyeggyűjtésen kívül nagyon sokan gyűjte­nek gyermekek és felnőttek egyaránt gyufacim- két, papírszalvétát, képeslapot, prospektusokat. Gábor bácsit mi indította arra, hogy éppen venyi­géket gyűjtsön? — Jó 10 éve már, hogy mind többet és többet foglalkoznak szakembereink világhírű borvidé­künk, Tokaj-Hegyalja gondjaival, s az a vélemé­nyük alakult ki, hogy a régi időkben honos sok­féle szőlő helyett a legjobban bevált 3 fajtát: a furmintot, hárslevelűt és egy kevés muskotályt kell meghagyni Hegyalján. A felújításokat, újra­telepítéseket ezzel a 3 fajtával kell végezni. így aztán a többi kiöregedett, túlnyomórészt el is pusztult. Sajnáltam, hogy kivesznek a régi szőlők, ezért elhatároztam, hogy mindegyikből szerzek néhány vesszőt, amelyek ma már tőkékké vasta­godtak a kertemben, s őrzöm őket, mintha mú­zeumban lennének. — És akad-e olyan, amelyik valóban „mu­zeális tárgynak’ számít már ebben a kedves szőlőgyűjteményben ? — Van ilyen nem is egy. Érdekesen, furcsán hangzik ezeknek a régi szőlőfajtáknak még a nevük is, például tükörszőlő, török góliér, fejér bogár, aranyka, petrezselyemszőlő, purcsiny, juh­fark, virályos, veres gacsal, halpukkantó, bég­fekete. Van aztán négy szőlőm, amelyiknek a nevét eddig nem sikerült megtudnom. Az egyiket a sárospataki Megyer-hegyen találtam, kettőt Tolcsván a Zsedényi-szőlöben, a negyediket pedig érdekes módon nem Hegyalján, hanem Edelény- ben, a Császtó dűlőben egy 150 éves öreg tőkén. De ez is jellegzetes hegyaljai fajta, valószínűleg innen került Edelénybe és ott vészelte át a múlt századvégi filoxérát. A kertből beljebb kerültünk, s a kamrában megmutatta Gábor bácsi a télére eltett szőlőit. Telt bogyójú, tömött fürtök. Akad köztük 2 kilós óriásfürt nem is egy. A színeknek, finom ízeknek, illatoknak tömény szépsége ez az édes fürtgyűj­temény, amely 97 fajtából áll, akárcsak künn a kertben a venyigék. Közülük 41 a borszőlő és 56 a csemege. A nyáreleji korai csemegétől a késő őszi belga „Royal Albertig”, az egészen fehér „Irsay Olivértől” a rózsaszínű „Rosamina di vaccaig” és a fekete malaga szőlőig minden fajta megtalálható. h ’ RDEKES az elnevezésük is. Császárok, kirá- lyok, költők, tudósok, szőlészek, férfiak, nők neve egyaránt szerepel a 97 szőlőfajta között. Ju­lius Caesar egy egészen korai csemegét, Zrínyi Ilona ugyancsak csemegét, Milton egy ropogós fajtát, Tompa Mihály középérésű csemegét, Da­rányi Ignác muskotályt, Szauter Gusztávné egy halvány rózsaszínű, kellemes zamatú borszőlőt kapott. Súlyra a Tompa Mihályé viszi a pálmát, egy-egy fürtje eléri a 2 kilót is. Nem fiatalember már Bilkay Gábor bácsi. Haját hófehérre festette az idő. De ha a szőlőről esik szó, fény gyűl a szemében s lelkesedéssel beszél arról a nagyszerű munkáról, amely ToJcaj- Hegyalja rekonstrukcióját jellemzi. Helyesli, hogy Bodrogolasziban és Tarcalon hatalmas ripária- telepet neveltek, de azt mondja, a vadalanyok be­oltásához fajtiszta és homogén vesszők is kelle­nek. Ezért szerinte a zárt területnek mind a 27 községében legalább 2—2 holdas törzsszőlőket kellene létesíteni, éspedig olyan venyigékből, amelyeket 6 évig megfigyelés alatt tartott tőkék­ről szedlek, s tanulmányozták, hogy nem „madár- kás-e” a fürtje, nem• „rúgja-e el” a termést. Ennek a községi törzsszőlönek a vesszőiből kellene aztán beoltani új telepítéshez és a kiöregedett tőkék pótlásához a vadalanyokat. így valóban elérhet­nénk, hogy bőségesen termő, fajtiszta venyigék borítsák mindenütt Tokaj-Hegyalja szőlőföldjeit. m TjGY GONDOLOM, minden hegyaljai fajtát ^ „begyűjtöttem” már a kertembe — mondja mosolyogva Gál\or bácsi —, de azért, ha hallanék valahol olyanról, amilyen nekem még nincs, bizo­nyos, hogy erőt venne rajtam a gyűjtőszenvedély, nem sajnálnám a fáradságot és elmennék érte, akár — gyalog is. HEGYI JÓZSEF EREDMÉNYES VADÁSZAT új volt és szomjasan szívta magába azokat az élményeket is, amelyeket a polgári színműírók öncélú szóra­koztató darabjai kínáltak neki. VÁZOLTA Földes Mihály, hogyan fejlődött azóta drámairodalmunk, amely az 56-os ellenforradalom előtt is sok értéket adott megújhódott kultúránknak. (Tűzkeresztség, Harag napja stb.) Az ellenforradalom után új fejlődésnek indult magyar drá­ma — példa rá Dobozy Imre Szélvi- har-ja, Darvas József Kormos ég-je. Mesterházi Lajos, Kállai István da­rabjai — már mentesek azoktól á hi­báktól, amikét régebben a lakkozás, a sematizmus, a jellemek idealizá­lása címen emlegettünk. Egyfe több olyan darab születik, amely kifejezi az élet valóságos konfliktusait, az emberi jellemek bonyolultságát, a réginek az újjal való nehéz küzdel­mét. Ahhoz azonban, hogy a magyar dráma igazán nagy és maradandó értékekkel járuljon a világirodalom gazdagításához, még több költői emelkedettség, bátor témafelvetés és sokaknál határozottabb kiállás keli korunk győzelmes eszmevilága mel­lett. Nem a formai újításokon van a hangsúly, ahogyan azt sok író és ren­dező elképzeli, hanem az új és meg­győző mondanivalón és az író meg­győződésén. Sok író még nem érzi annak a szocialista értelmezésű sza­badságnak a felemelő tudatát, amely­re pedig pártunk vezetői, irányelvei a becsületes írót, művészt bátorít­ják. Az előadó sokrétűen elemezte drá­mairodalmunk fejlődésének pozitív és negatív jelenségeit, összevetve a világirodalomhoz fűződő kapcsolata* inkkal, a tömegek egyre növekvő kultu rális igényeinek a drámairoda­lom fejlődésében játszott szerepé­vel. A hozzáintézett kérdésekre frap­páns érvekkel világította meg, hogy minden igaz irodalom eszmei állás- foglalást követel a két világ harcó* ban, a társadalom sorsdöntő kérdé­seiben. Az előadás után Földes Mi­hály még sokáig együtt maradt hall­gatóságával és fesztelen beszélgetés közben győzte meg az érdeklődőket: pártunk minden feltételt biztosít, hogy irodalmunk, s a magyar dráma egy szinten haladjon a világiroda­lommal, társadalmunk rohamos feí* lődésével. A tanulságos előadás még haszno­sabb lehetett Volna, ha alaposabban megszervezik. (M A MÚLT HÉT szombaton este a TIT irodalmi szakosztályának rendezésé­ben Földes Mihály, József Attila-dí- jas író tartott előadást az Értelmi­ségi Klubban. Az előadó, akinek je­lenleg két darabja van színházaink műsorán, a magyar dráma fejlődé­séről és mai helyzetéről beszélt a hallgatóság figyelmét mindvégig le­kötő, színes előadásában. Az ó-görög drámáktól kezdve — fejtegette — minden maradandó ér­tékű dráma a maga korának eszme­világát, időszerű társadalmi problé­máit tükrözte. A magyar drámairo­dalom, mialatt a XIX—XX. század magyar költészete mindenütt ismert nagyságok egész sorát adta a világ­irodalomnak — Katona és Madách mellett alig tud felmutatni hasonló, klasszikus magaslatra jutott értéke­ket. A XX. század világhírre szert tett drámaírói viszont — gondoljunk Molnár Ferencre, Lengyel Menyhért­re, Fodor Lászlóra és másokra — a polgári társadalom igényeihez alkal­mazkodtak. Akik ezt a mesgyét túl­lépték, olyan kellemetlen beavatko­zásoknak tették ki magukat, mint Bíró Lajos, vagy Bródy Sándor egyes darabjai esetében. A felszabadulás előtt a színház elsősorban annak a polgári közönségnek az igényeit igyekezett kielégíteni, amelyik a pénzéért csak szórakozni akart és amely közönség a drága helyárakat meg tudta fizetni. A kultúrára szomjas munkások, egyszerű emberek, ha el is mentek a színházba, legfeljebb a karzaton szo­rongva nézhették az előadásokat. A felszabadulás után a magyar dráma fejlődésének új szakasza kez­dődött. Az új közönségnek minden Földes Mihály előadása az Értelmiségi Klubban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom