Észak-Magyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-03 / 258. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA M UNKASPART BORSOD MEGY 31 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA----------------------------—---------z------------------------X V. évfolyam 258. szám Ára 50 fillér IN; ■fen 1959 november 3, kedd Kádár János elvtárs beszéde az MSZMP budapesti szervezetének pártértekezletén A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti szervezetének pártértekez- ietén felszólalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. — Mindenekelőtt egy megbízatásnak szeretnék eleget tenni, amelyet szívesen vállaltam és örömmel teljesítek. Megbíztak azzal, Rogy a Központi Bizottság elvtársi üdvözletét és legjobb kívánságait adjam át a budapesti pártértekezletnek. (Nagy taps.) A pártbizottság beszámolóját jónak tartom, azzal egyetértek és — mint küldött — elfogadom. A beszámoló minden íellengősséget kerülve, az élet valóságára épült, azt adja vissza — szerintem jól. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy Budapest a I orrad almi munkásmozgalom szive, az ország lakosságának 20 százaléka a fővárosban él, itt van az ipar nagyobbik fele és Budapest az ország közlekedési központja is. Az ilyen adottságok a politikában is szerepet szoktak játszani. A politikai értelemben — ha úgy vesszük, a szocialista forradalom és az ellenforradalom harcában — bizonyos általánosítással nyugodtan mondhatjuk, hogy akié a főváros, azé az ország. Ez már az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltásánál is bebizonyosodott. Talán emlékeznek még rá, hogy Horthy 1919 augusztusában — amikor a Dunántúlon fente a bicskáját — nagyon helyes politikai érzékkel azt mondta, a vörös forradalomért Budapest a „bűnös”. A felszabadulást követő hónapokban és években is Budapest volt a hatalomért folyó harc központja, és a munkásosztály a budapesti élcsapatának segítségével hódította el a hatalmat a burzsoáziától. Paraszt testvéreinknek sem árt tudni és számontartani, hogy azért tudtuk szétzúzni a feudális rendszert is, kisajátítani a nagybirtokot, átadni a földet a parasztságnak, mert a budapesti ipari munkásság — természetesen a paraszti tömegek támogatásával — győzelmesen vívta meg harcát, majd 1946 elején meg is védte azt, amikor a burzsoázia összeszedte erőit és a régi földbirtokosokkal együtt vissza szerette volna venni a szétosztott földet. Természetes, hogy az ország fővárosa ma is hasonló szerepet tölt be a politika formálásában, s ebből kö-; vetkezik, hogy mondjuk, a Központi Bizottságunk márciusi határozatát is csak akkor hajthatjuk végre sikerrel, ha a budapesti munkásság megteremti, teljesíti a ráeső részt. A Központi Bizottság harcában a 130.000 budapesti párttag nagy erő és szilárd támasz Ha a 130 000 budapesti párttag egységben és egy akarattal tömörül a Központi Bizottság mögé, akkor jó irányban és döntően tudja befolyásolni a párt általános harcát is. — Marosán elvtárs beszélt arról: reményeink vannak arra, hogy a vállalt és a főváros iparára jutó 1800 millió forint érték helyett az év végére sikerül 2500 millió forint értéket adni terven felül. Megmondom elvtársak, ha a budapesti munkásság a termelékenységben is eléri a kívánt szintet, ha Budapest állja a szavát, akkor országos viszonylatban : is elérjük azt, amit Központi Bizottságunk márciusban elhatározott és felajánlott. Nagy dolog született itt Budapesten is a szocialista brigádok létrejöttével. Nem volt ugyan semmiféle határozat arra, hogy szocialista brigádokat kellene szervezni. De milyen nagyszerű dolog: az emberek olvasták Budapesten, Borsodban, s másutt az újságban, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok alakulnak — őszintén szólva túl sokat nem is olvashattak a brigádok munkájáról — és megértették, hogy ezeknek a brigádoknak a célja: jobban dolgozni és szocialista módon élni. Nem sokkal később hírt adtak az újságok arról is, hogy Csehszlovákiában szocialista brigádokat alakítottak. A rákövetkező héten — egymástól függetlenül — gyáraink egész sorában szerveztek szocialista brigádokat a mi dolgozóink. Ebben az a különösen nagyszerű, hogy vannak dolgok és esetek, amikor a vezetettek a vezetők elé vágnak és ők mutatják meg, merre kell menni. A főváros rendbehozataláról, megfiatalításáról beszélt ezután Kádár János. Épülnek az új házak, új színek jelentkeznek, szép az új világító» is; a fénycső a szó szoros értelmében divattá vált. Az is jó dolog, hogy a korábban kicsit kaszárnyára emlékeztető szürke, lapos épületek helyett mindinkább elevenebb, élén- kebb külsejű házak épülnek. Jó is' ez, szép is ez. De azért a takarékossággal kicsit vigyázzunk, legyen összhang is az egész városkép és a legmodernebb kék, lila meg sárga épületek között. Általában persze jó az összhatás, a külföldieknek is tetszik. Ez is segíti őket abban, hogy pozitív véleményük legyen a városról és annak dolgozó népéről. Ezzel a munkával feltétlenül együtt kell járnia a házak belső rendbehozatalának is. Amire mi mindig büszkék leszünk ... Való igaz az is, hogy némely rosszakarónknak nem nagyon tetszik Budapest. Az egyik nálunk járt nyugati újságíró megírta például, hogy Budapest ugyan világvárosi jellegű, de felrója nekünk, hogy a múlt századból ittmaradt régi, sárga épületeket ugyanolyan sárgára festették most is, mint amilyenek azelőtt voltak. A szépérzék külön kérdés. Lehet, hogy ezek a házak így csakugyan nem a legszebbek. De ezek a sárga házak hozzánőttek, hozzátartoznak a budapesti dolgozók életéhez. Az ilyen újságírónak pedig azt mondhatjuk, hogy akár sárgák, akár nem sárgák ezek a nagykörúti házak, a mi számunkra ez a Budapest a világ legszebb városa. Itt virágzott fel a remény, itt virradt fel a vörös hajnal 1918- ban, amikor a monarchiát Összetörték. Összetörték — és segítettek összetörni a magyar dolgozók is 1919- ben, amikor kivívták a munkáshatalmat. A Szovjetunió után elsőként a magyar fővárosban született meg a munkáshatalom és ez nagyon fontos része nemzeti hagyományunknak, erre mi nagyon büszkék vagyunk. Ezek mellett a sárga körúti házak mellett kellett üldözöttként osonniok 25 éven keresztül a haladást képviselő embereknek és megérniük a hitlerista megszálló hadsereg, a Gestapo, a Szálasi-pribékek állati kegyetlenségeit. És ugyanitt értük meg az új hajnalt, a felszabadulást is. Azután 1956-ban megint sötét napokhoz érkeztünk — és azóta újra megértük, hogy ismét kisütött ránk a Nap. (Hosszantartó nagy taps.) Nem baj tehát, ha minderre emlékeztetnek bennünket ezek a régi körúti házak. S most: ünnepnapokon ott leng rajtuk egymás mellett a vörös zászló, a piros-fehér-zöld lobogó és ott ragyognak a vörös csillagok is. A mi régi városunk most fiatalodik, épül, szépül a vörös csillag jegyében. Ezt a várost érdemes és kell is tovább szépíteni. Kádár János ezután a Budapesti Pártbizottság, a budapesti kommunisták munkájáról beszélt. A többi között a következőket mondotta: — Nálunk, a kommunisták házatáján az a szokás és a hagyó- ** mány, hogy ritka a dicséret és meglehetősen gyakori a bírálat. Vannak olyan elvtársak, akik ..lázadoznak” is ez ellen, nem tetszik nekik, — de ezen mi nem fogunk változtatni. Bármilyen címen, akármilyen sokan vagy kevesen jönnek össze a kommunisták — a munkáról beszélnek és arról, mi hátráltatja a munka előrehaladását. Nem ígérhetjük tehát senkinek, hogy a jövőben szaporodik majd a dicséret és csökken a bírálat. (Derültség.) Mert mi értelme volna összejönni azért, hogy egymást di- csérgessük? Azt hiszem, nincs arra semmi szükség. Ügy gondolom: a kommunistának — mint egyes embernek is és a pártszervezeteknek is — az a legjobb érzés, ha akár mint egyes ember, akár mint pártszervezet, vagy pártbizottság, úgy érzfy hogy becsülettel eleget tett kommunista kötelezettségének. A munka eredményeinek láttán elfogja az embert az a jő érzés, amit még egy aranyból készített Gellértheggyel sem lehet helyettesíteni: becsülettel eleget tett kötelességének. Ennél nagyobb dicséretet senki sem mondhat a kommunistáknak. A Központi Bizottság is bírálta néhányszor a Budapesti Pártbizottság munkáját. Szóvá tettük például, hogy az agitáció általában legyen kicsit elmélyültebb. A dolog rendes menetében ugyanis az agi- tacíőnak színesnek, sokrétűnek kell lenni. Van a munkának néha olyan vonása iS, amit nekem egy izlandi diák „magyarázott meg”. Soha életemben nem találkoztam vele, csak a Magyar Nemzetben olvastam nyilatkozatát, amit ittjáriakor kért tőle az újságíró. Izland, mint tudják, messzi van, azon a szigeten szigorú az élet és talán az emberek megszokták, hogy röviden és velősen beszéljenek. Ezt az izlandi diákot megkérdezték, mi a véleménye Magyarországról, a magyarokról. Felsorolt három dolgot, amiből én kettőt jegyeztem meg. Az első: tetszik neki, hogy a magyaroknál a harag nem tart örökké. A második: nem tetszik neki a magyaroknál a szalmaláng. Szalmaláng — semmi többet nem mondott. De úgy látszik, gondolkodott rajta, mert valami értelme van azért ennek a jellemzésnek. • Szép számmal vannak ugyanis nálunk olyan elvtársak — sajnos —, akik ilyen szalmaláng- szerűen képzelik el a szocialista forradalmat is: óriási lelkesedéssel „nekirohannak” valami feladatnak és úgy gondolják, hogy két-háróm hét alatt meg is oldják. Ha aztán három-négy hónap is elmúlik, és még mindig nincs meg, akkor ellankadnak és csak füst, meg hamu marad nagy buzgalmuk után. Ilyesmi is mutatkozik időnként Tervszerűbbe n és takarékosan építkezzünk! A Fővárosi Tanácsnak is komoly érdemei vannak. Jól dolgoznak, de van. amit rosszul csinálnak. Itt van például az építkezési „stílus”. Az a módszerük, hogy például egy ötven emberből álló építő vállalat tavasz- szal a munkák tucatját — lehetőleg legalább hetvenet — kezdte el, azután ősszel elkezdtek rohangálni, hogy valahogy be is fejezzék. (Derültség.) Holott fordítva kellene csinálni. Kevés munkát élkezdeni, de azt a leggyorsabban befejezni. Ez a gazdaságos építkezés. Valamit már javult a helyzet, de még nem túl sokat. Legalább is én szemmel tartok egy világhírű török fürdőt (Derültség) — a Fő utcában. Ott történt, hogy így őszidőtájt, amikor a bolond is látta, hogy ott csak még két-három hétig lehet szabadban építkezni, gyorsan ledöntötték az egész házat, felfordították a Fő utca közepét —, (Folytatás a 2. oldalon.) Csillékbe rakják a követ a Sátoraljaújhely haiárában lévő Néma-hegyi kőbányánál. Nehéz munka, mégis derekasan helytállnak. — Cikk a 3. oldalon. Foto: Sümegi 0 Borsod megyei pártértekezlet távirata a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságához Budapest A Borsod megyei kommunisták küldöttei, a megyei pártértekezlet résztvevői forró szeretettel, harcos üdvözlettel köszöntik pártunk Központi Bizottságát. Tanácskozásainkon megállapítottuk: előrehaladásunk elsősorban annak köszönhető, hogy a megyei pártbizottság, megyénk pártszervezetei munkájukban követték a Központi Bizottság politikai irányvonalát, harcoltak a párt- és kormányhatározatok megvalósításáért, az eszmei, politikai színvonal emeléséért, a párt és a tömegek kapcsolatainak megszilárdításáért. A megyei pártértekezlet híven tükrözte a borsodi kommunisták szervezeti, eszmei, politikai egységét, mély felelösségtudását, a tömegekkel való összeforrotíságát. A megyei pártértekezlet egyhangúlag helyesli azt a politikát, melyet pártunk Központi Bizottsága az országos pártértekezlet óta folytat, helyesli és magáévá teszi pártunk VII. kongresszusára kibocsátott irányelveket, továbbhaladásunk felemelő, nagyszerű programját. Nagy várakozással tekintünk a november 30-án összeülő kongresz- szus elé és arra vállalásaink maradéktalan teljesítésével, túlszárnyalásával, pártpolitikai munkánk színvonalának emelésével, a tömegekhez fűződő kapcsolataink elmélyítésével készülünk. Biztosítjuk a Központi Bizottságot, hogy Borsod megye kommunistái, a dolgozók százezrei, minden erejükkel küzdeni fognak a kongresszus irányelveinek, útmutatásainak és határozatainak megvalósításáért, hogy SZÍvvel-Iélekkel kiveszik részüket a szocializmus építésének meggyorsításából hazánkban. Forró elvtársi üdvözlettel: A Borsod megyei pártértekezlet résztvevői. A Borsod megyei pártértekezlet résztvevői megválasztották a megyei pártbizottság rendes és póttagjait, valamint a megyei revíziós bizottságot A megyei pártbizottság rendes tagjai: Almási István, Antal Boza Dezső, Barta K. Gyula, Bartók Andrásné, Benyák Béla, Berki László, Bial Bertalan, Bialis József, Csege Géza, Csikós Istvánná, Csulák János, Deme László. Dojcsák János, dr. Gajdos Lajos, Gyöngyösi István. Fekete László, Füle János, Imre József, Iván István, Kállai László, Köhári Endréné, Kova.1 Pál, Kovács Ferenc, Kovács Jolán, Kőhalmi Imre, Kresch Lénárt, Kukucska János, Kurtán Gyula, Laczkó Béla, Lendvai József, Maczkó György, Mazuch József, Málnás! Pálné, Molnár József, Monos János. Nagy Istvánná. Oszip István. Ördögh Ferenc, Papp Károly, Prie- szol József. Romany Pál, Sándor Lajos, Sárközi Andor, Szabó József, Szalai István, Szűcs István, Tajti Gyula, Tóth István, Tóth Istvánná, Túli István, Valkó Márton. A megyei pártbizottság póttagjai: Balogh Ferencné. Bodnár Ferenc, Déri Ernő, Dobi Péter, Fazekas Lászlódé, Gergely István, Imri Gyula, Jakó András, Keresztesi István, Kiss András, Kiss József, Kovács Mihály, Lázár Gáspárné, Makranci József, Pukker Jenő, Tomcsányi Lászlódé, Varga József, Demkó Imréné. A revíziós bizottság tagjai: Beke Árpád, Felvinczi Érn i, id. Grósz Karoly, Nagy László, Nviias Sándor. Radvánszki István. Sejner Rezsöné. Stricz János, Szárnyasi Gyula. Tóth Margit. Vincze Géza. A pártbizottság ülése A most megválasztott pártbizottság a pártértekezlet után ülést tartott. Megjelent az ülésen Rónai Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja. A pártbizottság megválasztotta titkárait és a végrehajtó bizottságot. A megyei pártbizottság első titkára Prieszol József elvtárs, titkárai Kukucska János és Papp Károly elv társak. A végrehajtó bizottság tagjai: Prieszol József Kukucska János Papp Károly Bialis József Gyöngyösi István Imre József Koval Pál Szűcs István Lendvai József Tajti Gyula Tóth István A P. B. tagjai sorából megválasztották a fegyelmi bizottságot. MacMillan januárra javasolja a csúcsértekezlet összehívását MacMillan angol miniszterelnök azzal az elhatározással fog elindulni a december 19-én Párizsban összeülő nyugati csúcsértekezletre, hogy a Hruscsov részvételével megtartandó kelet—nyugati csúcsértekezlet időpontját januárra, de legkésőbb februárra javasolja —■ jelentették ki megbízható londoni körökben vasárnap. MacMillan megpróbálja meggyőzni a nyugati vezetőket, hogy minél előbb' tartsák meg a kelét—nyugati csúcsértekezletet, noha De Gaulle elnök köztudomásúan tavaszra szeretné elhalasztani az értekezlet időpontját. $MTU
