Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-07 / 235. szám
2 ESZAKM AGY ARORSZAG Szerda, 1959. október 7. J oil forgatást tanulnak a munkások Irta: REGINA HASTEDT, Marx Károly kerületi írónő , (— Rövidítve —) Már két éve működött a „Karl Liebknecht” kőszénbánya vállalat irodalmi köre, amikor a bitterfeldi konferengia után ez év júniusában átvettem vezetését. A •kör elszigetelten dolgozott, sem az üzemvezetés, sem a kulturális bizottság nem szentelt neki figyelmet. Nem Őrizték és nem ápolták eléggé a szocialista nemzeti irodalom e gyenge csiráját a bányában. Ez persze megkötötte az ifjú tehetségeket, akiknek oly drágán kellett megfizetniük apró sikereiket, hogy még alig hittek irodalmi kifejező-erejükben. „Holtponton” álltak és ezen túl kellett jutniok. Sepp Zách éívájárral a bitterfeldi konferencián beszélgettünk munka- módszerünkről és ebből született a „Sepp Zach-hal töltött napok” című könyv. Vitáinkban új utat kerestünk. Példánkat most közreadjuk és ebből majd kiderül, vajon helyes-e módszerünk. Az ifödálmi kört tehát együtt vezettük Sepp Zach-hal. Első feladatként a portré-írást határoztuk el. Míg én. magam a téma vázlatát dolgoztam ki, Sepp a megfelelő modelleket kereste ki. Négy érdemes bányászt hozott. A kerékasztal mellett kezdtük. Minden bányász mesélt valamit, hogy a kör tagjai „ráharaphassanak”. Azután két-két író egy- egy báiiyászt választott magának. Minden csoport külön szobában tárgyalt. Sepp Zach-hal csoportról- csoportra jártunk, azzal a feltevéssel, hogy a beszélgetések elakadhatnak. Gondoskodásunk feleslegesnek bizonyult, — a kérdéseknek és meséknek nem volt se vége, se hossza. Barátaink ezután 14k£pfakl az írásra. A felolvasás estéje rendkívül izgalmas volt. Minden bányászról két portrét kaptunk, amelyek az írók képessége és vérmérséklete szerint különböztek egymástól;, itt voltak a szenvedélyesen vitatkozó „modellek” is, hiszen az ő bőrüket vitték a vásárra; A .benyújtott kéziratok alapján néhány irodalmi kérdést vitattunk meg. ÉS az eredmény? A kör következő összejöveteléig (havonta kétszer találkozunk) minden portrét átdolgoztak és a „bányásznapon” a legjobbak megjelentek az üzemi lapban. Modelljeink, a bánj'ászok felismerték e munka jelentőségét és tovább toboroztak körünk számára az üzemben. Az üzemi lap kezd irodalmi arculatot ölteni. A gépállomások versenyéből A pártkongresszus tiszteletére szinte valamennyi üzemben versenyre keltek egymással a dolgozók. A növekvő munkakedvnek, a nagyobb lendületnek meg is van az eredménye. Egyre több munkás nyeri el a „kiváló dolgozó” címet és egyre több üzem, bánya válik élüzemmé. Az egészséges versenyszellem következtében szinte egymás után születnek a jobbnál jobb eredmények. De nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági munkásoknak is van mivel dicsekedniök. Különösen a gépállomások dolgozóinál találhatunk szép eredményeket. A Megyei Gépállomások Igazgatósága a verseny végén a tíz legjobb dolgozót jutalomban is részesíti. Az első 1500 forintot kap. Kik lesznek az elsők? A verseny állása a legutóbbi értékelés szerint a következő: 0 Taktaharkányi gépállomás: Sándor István Farkas Miklós Kovács László Alsóvadászi gépállomás: Cs. Szabó Béla Szabó Bálint Géczi Simon Lengyel Károly Ricsei gépállomás: Tóth Géza Putnoki gépállomásí Nagy Béla teljesítménye: 882 n. h. teljesítménye: 982 n. h. teljesítménye: 898 n. h. teljesítménye: 758 n. h. teljesítménye: 816 n. h. teljesítménye: 770 n. h, teljesítménye: 848 n. h. teljesítménye: 702 n. h. teljesítménye: 758 .n. h. Olasz villák és paloták . Egy fiatal angol műtörténésznö, Georgina Masson két régi, kézalatt vásárolt 25, illetve 35 éves fényképezőgéppel bejárta Olaszország egész területét és régi olasz palotákról és villákról csodálatos felvételeket készített. Georgina Massonnak item tellett autóra és ezért vonaton, autóbuszon tette meg hosszú körútját az olasz csizmán. Felvételeit egy gyönyörű nagy albumban adta ki, amelynek váratlanul óriási sikere lett. Egyedül Nyugat-Németország 12 000 példányt rendelt a könyvből és könyvkiadók a világ minden tájáról érdeklődnek iránta. Az eddigi nyolcosztályos általános iskolában a tanulók kétségkívül sok tantárgyból nagy tudást sajátítottak el. De sok tanuló nem képes ezt a tudást a gyakorlatban alkalmazni. Az ibkólának ezl a ?faí^or lati élettől való elidegenülését azzal szüntetik meg, hogy a politechnikai középiskolában összekapcsolják a nevelést a munkával, s ilymódon megteremtik az elmélet és a gyakorlat egységét. Csak így szerezhet az ifjúság olyan általános műveltséget, amely lehetővé teszi számára, hogy hosszabb átmeneti idő nélkül eredményesen tevékenykedhessen a társadalmi életben és a termelésben. Az olyan tanuló, aki az iskolaévekben részt vett az üzemi oktatásban, nem idegenkedik a fizikai munkától. Ha pár évvel ezelőtt megkérdezték egy általános iskolai tanulótól, milyen szakmát választ, gyakori volt az ilyesféle válasz: ..Csak” munkás leszek... A tízosztályos általános politechnikai középiskola tanulói nem fognak ilyen választ adni. A fiatalok, akik a jövőben az NDK iskoláiból kikerülnek, már teljesen mentesek lesznek attól a múltban néha még kiütközött kispolgári nézettől, hogy a termelésben, mindenekelőtt a mezőgazdaságban végzett munka szégyelni való dolog. Most a fiatalokban az eddiginél fokozottabh mértékben felkeltik azt a vágyat, ’mgy nagy tetteket vigyenek végbe a szocializmus építésében és a termelésben. A munkához való ilyen szocialista viszony teremti meg a legkedvezőbb feltételeket a szakmai képzéshez. Ehhez jön még, hogy a tanulók sokkal nagyobb tudással felvértezve kerülnek a termelés terülétére, olyan tudással, amelyet kizárólag az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása révén lehet elérni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a politechnikai oktatás nagy mértékben előmozdítja az eredmények fokozását a szakoktatás keretében. Az a magasabbfokú ség, amelyet a fiatalok a tízosztályos általános politechnikai középiskolában szereznek, lehetővé „teszi, hogy a termelésben- olyan képesítést szerezzenek, amely megfelel egy technikus, egy mérnök vagy egy ag- ronómus képesítésének. Az ilyen kiképzés mind szükségesebbé válik, minthogy, a további gépesítés révén sok szakmunka jellege, megváltozik, sok szakma teljesen eltűnik, s újak jönnek létre. A fiatalok csak akkor tudnak az ebből eredő követelményeknek megfelelni, ha általános politechnikai képzést kapnak. A tíz- osztályos iskola által nyújtott, előképzettség lényegesen megkönnyíti a fiataloknak, hogy két rokonszakmát tanuljanak, ahogy ez — mindenekelőtt a vegyiparban és a mezőgazdaságban — már kialakulóban van. KULTURÁLIS HÍREK A Miskolci Nemzeti Színház az évad elején felújította a korábbi évek nagysikerű darabját, az Ölym- piát. Augusztus óta a megye több községében és városában mutatták be, majd a Kamaraszínház kapunyitása után ott is műsorra tűzték. Molnár Ferenc szatirikus vígjátéka ■az első világháború előtti császári és királyi főurakat gúnyolja maró szatírával, brilliáns ötletességgel, nagyszerű fordulatokkal és teszi nevetségessé azt a társadalmi rendet, amitől már mi ugyan távol vagyunk, de annakidején sötét árnyként nehezedett apáink, nagyapáink életére, sőt erős kihatásaiban még a mi fel- szabadulás előtti életünkre is. A felújítás csaknem teljes szerep- ’őgárda-cserét követelt. Az előadást Jákó Pál rendezte. A főhercegnő szeredében Gyarmathy Anikó alkotott művészin emlékezetest. Játékával,. hangjának sokszínű árnyalásával nagyon jól ábrázolta és tette nevetségessé azt az üres. pöffeszkedő úrinőt, aki méa körözött gonosztevővel is hajlandó szövetkezni, csak minden titokban történjék és a család hírnevén széniő ne essen. A kis- «é ütődött csen Hőral ezredes szerepében Horváth Sándor,, a színház új, tagja mutatkozott be nagy sikerrel. Túliátszási tendenciáktól mentes alakításában sikerült a K. u. K. csendőri tisztikar, minden korlátoltságát. butaságát bemutatni. A címszerepben rég? szereplőt láttunk: Szentirmay Évát. A többi szerepekben Szili János, Vargha Irén, Farkas Endre és Mikes Béla jólsikerült szerepformálásait láttuk.. NDK ünnepi filmnapok A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának tizedik évfordulója tiszteletére, október 8-tól 15-ig NDK ünnepi filmnapokat ren- deznek az ország filmszínházaiban. Ez időben Miskolc és Borsod megye filmszínházaiban is több német filmet mutatnak be. A már korábban bemutatott és nagy sikerrel vetített filmeken kívül két új NDK-íilm kerül a közönség elé. Bemutatják a moszkvai filmfesztiválon díjat nyert A matrózok daíá-t, valamint a bolgár koprodukcióban készített Csillagok című filmalkotást. A matrózok dala a kiéli matrózok 1918-as felkelésének állít emléket, a Csillagok pedig azokról a becsületes emberekről szól. ak'k a fasizmus poklában is megőrizték emberi méltóságukat. Ez ntéUM fűm az lORo-o«! cannes*i film- fesztiválon a zsűri különdíját kapta. Az NDK ünnepi filmnapokat Miskolcon október 8-án, a Kossuth moziban nyitják meg. Zenei életünket vitatja meg a miskolci városi párt- bizőttság által ma délben fél 12 órai kezdettel szervezett megbeszélés, amelyen meghallgatják és megvitatják az Országos Filharmónia miskolci kirendeltségének munkájáról szóló beszámolót, valamint megbeszélik Miskolc város és Borsod megye zenei terveit. A megbeszélést a párt- bizottság kis-tanácstermében tartják. Moliére: Scapin furfangjai Bemutató az SZMT kultúr termében Szombaton este a Szakszervezetek Megyei Tanácsának színjátszó csoportja, a Kossuth utcai kultúrtermében, bemutatta Moliére: Scapin furfangjai című vígjátékot. A sikeres előadást Orosz György, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője rendezte. A szereplő gárdából különösen szép alakítást nyújtottak: Imre László Geranie, Kiss Károly Leander, Láczay Zoltán Scapin és Reidinger József Szilveszter szerepében. A színjátszón csoport helyesen választott, amikor Moliérre-nek ezt a tanulságos, egyben szórakoztató vígjátékát tűzte műsorára. Különösen a fiatalok okulhatnak belőle. A fiatalok, de nem a gyermekek. A vasárnapi előadáson pedig főleg az általános iskolák alsó osztályos tanulói, meg a még kisebbek, töltötték meg a széksorokat. Ez szerintünk nem volt szerencsés a szervezés részéről.. . _ Ankét Ujdiósgvőr kulturális helyzetéről Ma, szerdán délután 5 órai kezdettel, a Hazafias Népfront városi és II. kerületi bizottsága Újdiós- győr, illetve Miskolc város II. kerületének kulturális helyzete megvitatása céljából ankétot tart az Oprendek Sándor pártszervezet helyiségében. A kerület kulturális helyzetéről Moldóván Gyula, a Lenin Kohászati Művek kulturosztá- lyának vezetője tart vitaindító előadást. A témához előre bejelentette hozzászólását Tóth Mária, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Jákó Pál, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és Zsellér György, a Szinvavölgyi Művészegyüttes vezetője. Nevezetteken kívül még számos hozzászóló várható és az ankét minden bizonnyal hasznos javaslatokkal fogja segíteni Miskolc város e nagyon jelentős kerületének kulturális fejlődését. pintér -szrbo: LIV. A távolban látszott egy autóbusz és egy teherautó, amelyről azt hitték, hogy őértük jön. Amikor az autóbusz és a teherautó beért a telepre, már látszott, hogy korai volt az örömük, Kovács tábornok nem adja meg olyan könnyen magát. Az autóbuszról és a teherautóról katonák ugráltak le. Henry Lopez Penha ezredes volt a parancsnokuk. Őt a magyarok még Ausztriában megismerték, ott is Kovács kíséretében járt, igaz, hogy akkor azt állította magáról, hogy agrármérnök és valóságos mennyországot festett a dominikai mezőgazdaságról. Az ezredes parancsára a katonák körülvették a raktárt. Nyolc magyart, akik elől álltak a csoportban és akikről azt hitték, hogy ők a vezérek, berendelték a raktárba. Vallatták, majd el akarták őket szállítani. A raktárhelyiség előtt — ahol az inkvizitorok dolgoztak — ekkor már ott csoportosult az egész magyar kolónia. A tömeg nekirohant a katonai kordonnak, hogy kiszabadítsák a nyolc elfogott magyart. A katonák puskatussal ütötték-verték őket, ahol érték. A nyolc magyar azonban felhasználta az így keletkezett zűrzavart arra, hogy kitörjön a kordon mögül és társai között keressen menedéket. Henry Lopez Penha ezredes látva c kudarcot, visszarendelte a katonákat, s megígérte, hogy az összes hazamenőt másnap elszállítja. Másnap reggel valóban autóbuszok érkeztek. De nem a fővárosba vitték őket, hogy annak kikötőjében hajóra szállhassanak és elindulhassanak Európa felé, hanem az Azua-i internálótáborba. Így kerültek az internálótáborba, ahol a szomjúságtól és az éhségtől gyötrődve, csontig soványodva hevernek a piszkos priccseken. Már sokkal okosabbak, mint akkor voltak, amikor elindultak Kovács tábornok szavaira, ígéreteire hallgatva Dominika felé. Tudják már, ki az a Kovács tábornok. Bárhogy is igyekeztek őkét elzárni a külvilágtól, a hírek beszivárogtak hozzájuk, s most már összetudják rakni egy nemzetközi kém., fegyverkereskedő, kalandor és gyilkos hiteles arcképét... Kovács is múltjára gondol, ott a J. J. Perez Calle 10. szám alatti villájában ... Milyen messziről indult és milyen messzire jutott. Szegény hivatalnokként kezdte Ba- latonfíízfőn, s most három és félmillió dollár a vagyona. Tábornok, pedig soha nem végzett semmiféle katonai iskolát. Pénzügyi szakember, pedig összesen négy polgárija volt. Hiába, az életben az győz, az kerül felülre, akii elszánt és könyörtelen. Az élet nem tűri a gyengéket, s ö világéletében erős volt. Régen elkerült már Magyarországról, de még emlékszik arra a közmondásra, hogy szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna, ö pedig szemes volt világ életében. Ha valamit meglátottK akkor nem mulasztotta el, hogy értesüléseit ilyen vagy olyan formában el ne adja, ne kamatoztassa. Ha nem dolgoznak az amerikaiaknak, vajon eljutott volna ilyen messzire? Ha nem szolgálná ki a Fruit Company-t, s nem bírná egyes amerikai hivatalos körök bizalmát, vajon hozzákezdhetett volna ehhez a „kolónia-üzlethez”? Jaj, csak erre az üzletre ne gondolna! Kínzó fejfájása támadt, éppen olyan, mint a harmincas évek elején, Magyarországon, amikor már azt hitte, hogy elfogják a detektívek. A nyomában voltak, de az utolsó percben sikerült egérutat nyernie, s átcsúszott a határon. Nem kis zsákmányt: a pengős világ egyik legnagyobb bankcsalásának „eredményét” vitte a tarsolyában. Arra gondolt a fényűző villában Kovács tábornok, s ugyanarra az Azua-i internálótábor priccsén hánykolódva sok becsapott, szörnyű helyzetbe jutott, rabságban sínylődő magyar disszidens, hogy „hogy is volt csak”? A tábornokot eredetileg Kraust Sándornak hívták. Balatonfűzfőn, a gyár alkalmazottjaként kezdte pályafutását. Körmölt reggeltől estig, egy kistisztviselő volt ott a sok közül. A főnökök előtt hajlongott, s háromszor is megigazította a nyakkendőjét, mielőtt bekopogott volna tíz pengő előlegért. Kovács, alias Krausz egy darabig kistisztviselősködött, de közben fan- tasztikusabbnál fantasztikusabb terveken törte a fejét, amíg aztán ki- fundált valamit. A harmincas évek elején nagy léptekkel indult meg a karrier útján. ő volt a tettese az akkori idők legnagyobb bankcsalásának. Több százezer pengővel szökött. Nyomában nemcsak a magyar rendőrség, hanem Európa valamennyi detektívje. Sokszor úgy érezte már, hogy elveszett, pedig szökését alaposan előkészítette, három névre is voltak nála papírok, útlevelek. Szerencséje volt, s talán a sors is méltányolta vakmerőségét. Az utolsó percben mindig sikerült egérutat nyernie. Átjutott a hálón, Indiába került, ahol nyugodtan fellélegezhetett. Akkoriban még korántsem voltak olyan tökéletesek a közlekedési és távközlési lehetőségek, mint napjainkban. Nem tudtak ott semmit Krausz Sándor magyarországi bankcsalásáról, annál kevésbé, mert Indiában már mint Kovács Sándor gazdag utazót ismerték meg. Pénze volt bőven, a sikerült bankcsalás egyszeriben megnövelte önbizalmát. A legelőkelőbb körökbe is bejáratos lett, s végülls egy indiai maharadzsával került kapcsolatba. Azzal közösen kérókpár - gyárat alapított. A gyár jól ment, a kerékpárgyártás viszonylag egyszerű, s még a tanulatlan munkaerőt is jól lehet hasznosítani. Az indiai munkásoknak pedig éppen tanulatlanságuk miatt alacsony volt a bérük... Kovács vezette a gyárai, a maharadzsa kevés figyelmet fordított rá — ő végtére is indiai főúr volt, és hatalmas vagyonának csupán egy részét képezte a kerékpárgyár. A gyárban fíatha Rózsa, a titkárnője lett a jobbkeze. Ott dolgozott Lantos mérnök is. A háború idején különösen fellendült a gyár. Az európai gyárak haditermelésre tértek át, az indiai piacon a Kovács-féle kér ékpár gyár szinte versenytárs nélkül maradt. Egyre növekedett Kovács vagyona, s ő további terveken törte a fejét. Miért is ne gyarapodhatna még gyorsabban a vagyona? Szó, ami szó, Kovácsban ismét feltámadt a szélhámosvér, amely aztán nem is csillapodott le többé. A maharadzsát ugyan nem érdekelte a gyár, de egy szép napon mégis kénytelen volt észrevenni az „elszámolási differenciákat Kovácsnak menekülnie kellett. Titkárnőjével menekült, aki akkor mar a felesége volt. Vele tartott Lantos mérnök is, akit vazallusává tett, s akinek ugyancsak része — igaz, hogy Kovácsnál lényegesen kisebb része volt az elszámolási differenciákban. Az Indiából menekülő Kovács Dominikában talált menedéket. De ott becsapták. Megmentett készpénzének nagyobb részéért, harmincezer dollárért Dominikában birtokot vásárolt. Kovács, aki olyan otthonosan mozgott a magyarországi bankkörökben, hogy ragyogóan ötletes bankcsalása elkápráztatta még az ilyen ötletekben járatos detektíveket is, s akii hamarosan otthon érezte magát a maharadzsák környezetében, még nem volt ismerős a dominikai viszonyokkal. Nem tudta, milyen „birtokok” is vannak ebben az országban. Harmincezer dollárt adott egy birtokért, amelyen gazdálkodni egyenlő volt a lehetetlennel, a föld a ráköltött pénznek alig a harmadát érte. Kovács végüiis tízezer dollárért adott túl rajta. •Ekkorra már tartalékpénze elfogyott, hiszen azt a nagyúri életmódot, amit Indiában megszokott, Dominikában sem tudta abbahagyni. Már-már a tönk szélén állt, az a veszély fenyegette, hogy tízezer dollárját feléli és utána nem tud mihez kezdeni. Egy szerencsés véletlen azonban segítségére sietett. Megismerkedett Penha ezredessel, jelenlegi titkárának, Henry Lopez D. Penha ezredesnek az apjával, A „Haza Atyjának” fegyverekre volt szüksége. A fegyverszerzéshez viszont egy mozgékony, mindenre kapható ember kellett neki. Penha ezredes ajánlására a „Haza Atyja" megbízta Kovács-Krauszt, hogy vásároljon Európából fegyvereket, s alapítson egy fegyvergyárat. (Folytatjuk*
