Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

MMrttk, 1959. október 1. ESZ AKMAGT ARORSZ ÄG 3 r i r Tsz-látogatás Kázsmárkon — A tavaszi megalakulás Az elmúlt napokban j többen gyülekeztek a kázsmárki ta­nácsház udvarán. Vendégek érkez­tek. A szomszédos Nyésta, Gadna, Abaújszolnok, Hernádkércs, Tömör, Felsődobsza termelőszövetkezeti ve­zetői, akik tapasztalatcserére jöttek a helybeli Zrinyi és Alkotmány Tsz- hez. Ez a két termelőszövetkezet szin­tén a tavasszal alakult hasonló fel­tételekkel, mint a Vendégek közös gazdaságai, de a nyáron már együt­tesen, munkaegységre dolgoztak. Az Alkotmánynál 78 tagból például csak kettőnek nincs teljesített mun­kaegysége. Szénakaszálás idején öt- venen is vágták a rendet. A Zrinyi- beliek pedig már közös területre hordják a trágyát. Egyszóval a kázsmárkiak sok mindent jól csi­náltak. A közös kezdéssel megelőz­ték az időt, a munkában sok hasz­nos tapasztalatot szereztek. Ebből akarnak meríteni a szomszédos köz­ségek. Fekete Zoltán elvtárs, a szikszói járási pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után szaporán hang­zottak a kérdések. A vendéglátók pedig nem szűkölködtek a válaszok­kal. S akit még ez sem elégített ki, saját szemével győződhetett meg az eredményről. Megnézhették a két tsz-nél a közel ezer mázsa takar­mányt, meggyőződhettek arról is, hogy a vetőmag már csaknem telje­sen együtt van. És a jóminőségben felszántott földek, a tavasszal beve­tett hatalmas heretáblák is mind ar­ról tanúskodtak, hogy a kázsmár- kiaktól lehet tanulni. Mi a siker titka? Erre a kérdésre válaszolt Kurek József, az Alkotmány elnöke. I Triósori „parancsnok“ Kétszázezer normhold! A színház legyen méginkábh a munkásosztályé ! Egyezményt kötött az SZMT elnöksége és a színház - 10000 forintos nivódijat alapított az SZMT — Szakszervezeti közönségszervezés — Színházbarátok Körének alapítása — u tevékeny együttesek patronálása Már korábban hírt adtunk róla, hogy a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége külön ülésen foglalkozott a szakszervezetekre váró kulturális feladatokkal, azokon belül közelebbről: mit tehetnének annak érdekében, hogy a színház mindin­kább a munkásosztályé legyen és a színház látogatói között a munkások arányszámát mindjobban emelhes­sék. Ezen az elnökségi ülésen részt- vettek a színház vezetői is és a két ÉLES, ÁTHATÓ FÜTTY: — Jöhet a következő! A daru lomhán moz­dul a melegítőkemence felé. Acél­marka néhány másodpercig a ke­mence tüzes torkában kotorász, majd hátra lódul, markában jókora, fehéren izzó vasgerenda. A láng­nyelvek a buga után kapnak, mint­ha vissza akarnák rántani a kemen­cébe. A daru szinte zajtalanul siklik a hengersor felé. Terhét letéve, mint aki jól végezte dolgát, a zuha­nyozó mellé áll, átforrósodott acél­markán gőzölög, fortyog a hűtővíz. A hengerek egymásnak adogatják a bugát, mely egyre véknvul, nyúlik, S egy-két nerc múlva alig egy mé­terre tőlünk elkf győzik a megmun­kált. közel negyven méteres sarok- vas a kikészítőbe. S minden kezdődik elölről. így meev ez napról nanra. hónapról hó­napra. Polgári Béla elvtárs immár TÍégv esztendeié fjgveli a hengerek "gvhangú zaját. Füle hozzászokott a hengerek zenéjéhez, mert zenéje van a vasat véknyftó. dagasztó hen­gereknek. Ha disszonáns hang ve- gvül ebbe a zenébe, füle felfogja, a ’ingerek jelzik, hogy valami nin­csen rendjén, a buga vastagabb a kelleténél, a henger ..nem szedi” be, c- ha erőltetik a dolgot, a henger ■’"v roppan ketté, mint egy gyufa- r"7’1. Ajánlatos tehát vigyázni. Négy esztendő óta Polgári Béla plvtárs ..parancsnokol” a durvahen­germű egyes műszakjának triósorán. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1948 őszén került az Ózdi Kohászati Üzemekbe. MINDEN EMBERNEK megvan a maga életregénye, az egyiké fordu­latokban gazdag, a másiké semati­kus, egyhangú. Verpeléti agrárpro­letár gyermekeként látta meg a napvilágot. Milyen volt a sorsa, ne­veltetése? Mint általában a szegé­nyeké. Földjük nem volt, melyen megvethették volna a lábukat, öten voltak testvérek. Apja kepéskedett, napszámba járt, élte a nincstelenek nehéz, kilátástalan életét. A felsza­baduláskor négy holdat írtak a ne­vére. A maga gazdája lett, de öt gyermek jövőjét nem lehetett négy hold földre alapozni. Tizenkilenc éves volt Polgári Béla, amikor elhatározta, hogy otthagyja a falut. Felkapott apja ütött-kopott kerékpárjára s bekarikázott Ózdra szerencsét próbálni, s a szerencse a gyárkapuban egy tábla formájában várta, melyen ez állt: „Munkásf el­vétel van!” Szakmája nem volt. Majd lesz szakmád, biztatták az új­donsült, csendes, halkszavú gyáristát munkatársai. Becsüld meg magad, csináld, amit csinálsz becsülettel, és fog menni a dolog. 1948—49-ben már széltében-hosz- szában hangoztatták, hogy tanulni, fiatalok, tanulni, ha boldogulni akar­tok! Tanulni? Hogyan, hiszen nincs iskolája. A falu útravalóként nem adott neki iskolázottságot, a hat ele­mivel mire mehet? Törte a fejét, bá­tortalanul böngészgette az iskolákba invitáló plakátokat. Attól tartott, hogy kudarcot vall a tudás várának ostrománál. Sebaj, lesz, ami lesz. És 49-ben beiratkozott az egyéves MEO-s tanfolyamra. Elvégzése után kedvet kapott a tanuláshoz. Hathe­tes előkészítő tanfolyam, majd har- mincnegyedmagával, torkában dobo­gó szívvel ott állt a felvételi bizott­ság előtt. Sikerült a felvételi, s az ózdi kohóipari technikum esti tago­zatának tanulója lett. Tanulni is, ke­nyeret is keresni nem könnyű fel­adat, s mire eljött az érettségi ideje* tizenkettőre apadt a harmincnégyes létszámú osztály, huszonketten elpe­regtek a tudásért vívott kemény küz­delemben. A 4 éves iskola szakmát adott a kezébe, az elméleti ismere­tekhez nyolc esztendős gyakorlat próbája állt. Rövidesen művezetővé minősítették, majd 1955 végén a durvahengermű első műszakjának triósorát bízták rá, azóta itt műve­zető. MUNKATÁRSAI TISZTELIK szaktudásáért, szeretik becsületessé­géért, pedig ha a kötelességteljesí­tésről van szó, nem ismer tréfát. Nem rejti véka alá a véleményét, ha valaki vét a rend ellen. Munkatársai Is nagyon jól tudják, hogy az egyes ember hanyagsága az egész kollek­tívára kihatással van. A figyelmet­lenségből adódó munkakiesések miatt kevesebb kerül a borítékba. A termelés, a munka megkívánta fe­gyelmet igyekszik tudatosítani. Persze, nem hibátlan ő sem, ilyen ember aligha akad. Azt mondogat­ja, hogy ha valaki nem akar hibáz­ni, maradjon otthon, üljön ölhetett kézzel. Aki dolgozik, hibázhat is, de okuljon a hibájából. Mint műveze* tő, mielőtt utasítást adna, jól meg­gondolja a dolgot, hogy helyes-e az az utasítás. „Először arra gondolok* hogyan esne nekem” — mondja s ez a felfogás megkíméli attól, hogy el­hamarkodottan intézkedjen. S néhány nap óta különösen meg kell gondolnia, hogyan végzi a dol­gát, mert most még többet kíván­nak tőle az emberek. Szeptember 16-án a pártalapszervezet bizalma az alapszervezet vezetőségébe válasz­totta. A vezetőségválasztó gyűlésről különös érzésekkel indult haza. Ed­dig is nyitott szemmel járt az üzem­ben, a magáénak érezte a gyárat. A tervet teljesítették, nem hagyta hi­degen beosztottjainak gondja-baja* ha tudott, mindig segített. Ezután még többet várnak tőle. De lehet-e többet adni? MÜLTJARA GONDOLT, idekerü- lésének körülményeire, eddig vég­zett munkájára, és érezte, hogy még többet is lehet adni a társadalom­nak. Még nagyobb gonddal egyen­getni a gondjára bízott fiatalok út­ját az igazi emberréválás felé, még többet törődni az emberekkel, szó­val és tettel küzdeni a több vasért, az élet szebbé tételéért. Erre köte­lezi Polgári Béla elvtársat a párt, az emberek bizalma. Gulyás Mihály fontos szerv közötti egyezménykötést határozták el. A kiküldött szűkebb- körű bizottság apró részletekig me­nően megvizsgálta ezt a feladatot és elkészítette a tizenkét pontból és szá­mos alpontból álló egyezmény terve­zetét, amelyet a napokban összehí­vott — szakszervezeti vezetőkből, ak­tívákból, kultúrmunkásokból, vala-% mint a színház tagjaiból álló — szé­lesebb plónum vitatott meg. Az ülésen Gyöngyösi István elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöke elnökölt. Bevezetőjében# elmondta, hogy a szakszervezetek# nagyfontosságú intézménynek tartják a színházat, amelynek a munkásosz­tály kulturális felemelkedésében mjnd nagyobb feladat jut, s ezért fel­tétlenül szükséges, hogy a szakszer­vezetek, a munkásság és a színház £ között élő, eleven és főleg rendszere­zett kapcsolat legyen. Az e célt szol­gálni kívánó egyezmény szövegét Gál< Imre elvtárs, az SZMT kultúrfelelőse ismertette, majd színházi részről (i Jákó Pál elvtárs, a színház igazgatója i1 méltatta az egyezmény jelentőségét. Nagyszámú hozzászólás, javaslat — köztük a Művészeti Dolgozók Szak- szervezete országos elnöksége küldöt­tének felszólalása — után került sor az egyezmény aláírására, amely az országban első ilyen jellegű egyez-^ mény színház és szakszervezeti fel­sőbb szerv között. Az egyezmény szerint szorgalmaz­zák. hogy a következő színiévadtól kezdve újra működjék Miskolcon az\ opera. Az SZMT elnöksége 10 000 fo-j rintos nívódíjat alapít a kimagasló színházi munka elismerő jutalmazá­sára. Intézkedik az egyezmény a bér- letezés, az egyes előadások közönség- szervezése, a „telt-ház” akciók szer­vezése, a jó közönségszervezők jutal­mazása terén jelentkező szakszerve­zeti feladatokról, a közönségszervező(i hálózat felülvizsgálatáról, a közön­ségszervezésnek elsőfontosságú szak- szervezeti kultúrpolitikai munkává tételéről, a táj előadásokról. Fon­tos pontja az egyezménynek a Szín­házbarátok Körének megalapítása, aj színészek rendszeres kultúrpolitikai továbbképzése, munkás—művesz ta­lálkozók szervezése, valamint az ön­tevékeny színjátszó mozgalom meg­segítése, amelynek keretében a szín­ház művészei egy-egy öntevékeny csoport szakmai segítését vállalják. Az úttörő jellegű kezdeményezés minden bizonnyal hasznosan segíti elő a miskolci és borsodi munkásság, valamint a színészek jobb kapcsola­tának kiépítését és ezen keresztül — a munkásosztály mind szélesebb körű kulturálódásával — azt a törekvést, hogy a színház legyen méginkább a munkásosztályé. • A megbeszélés hivatalos része, az egyezmény aláírása után, a két szer­ződő intézmény, az SZMT és a szín­ház együttese, illetve tagjai szórakoz­tatták a résztvevőket. Az SZMT együttese nagyszerű népitáncokkal, népi zenekari muzsikával, valamint magyar nótákkal szerepelt. A színház tagjai közül Balogh Emese egy Kosz­tolányi és egy Tóth Árpád vers elő­adásával, Szekeres Ilona egy francia népdallal, majd Szili Jánossal együtt a Három a kislány egy duettjével, Szili János egy operett-dallal, Gyar- mathy Anikó Majakovszkij: „Iván Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogy új lakást kapott” című művével, Jákó Pál Marsak egy meséjének elő­adásával tette emlékezetesen élveze­tessé a műsort. (bm) „Nevem: Horváth Zol­tán. Édesapám napszá­mos volt. Hol kapott munkát, hói nem. Tizen­egyen voltunk testvé­rek. Nagyon sokat éhez­tünk és rongyoskod- tunk, még cipőnk sem volt” így ír levelében egy diósgyőri hengerész. Mi­ért szánta magát írásra ez az ember? Milyen ér­zelmek indították? Mert könnyű elképzelni, hogy aki sokat dolgozik nehéz munkában, annak nem lehet kenyere a levele­zés. Megkerestük Hor­váth Zoltánt. Tulajdon­képpen István lenne, csak a keresztanyja el­téveszti a nevét, s így ragadt rajta a Zoltán név. Most is azt kéri, hogy hallgassuk el az Istvánt, mert akkor nem tudnák, hogy kiről van szó... Középtermetű, sovány ember. Élénk a tekintete. Szemében pajkos tűz, arcán a hen­gerészek sajátos piros- sága, amit az izzó vas melege fest megkülön­böztető vonásként. Hor­váth Zoltánnak azonban van egy jellemzőbb sa­játja is: 1945 óta dolgo­zik a kohászatban — munkásember... Pedig... és ahogy be­szélgetünk, felszakad benne egy sor régi em­lék. Különben is ez in­dítja a levélírásra és az, hogy látja: a cigányem­bert is megbecsülik munkája után, az áVam szívén viseli a cigányok helyzetének megváltoz­tatását. Ott élt ő is a város Jííeq,oáli&zatt éitt szélén, a cigánytélepü- lésen, az erdő aljában, vadon, mint ahogy a gomba tenyészik. A pöt­tömnyi házakon átfü­tyült a szél, betegség szedte áldozatait. Mint levelében is írja: „... apám hol kapott munkát, hol nem”. Az erdő adta a kenyeret, odajártak fáért, csep­pent olykor egy kis al­kalmi munka, aztán me­gint a kilátástalanság. A férfiak asszonyaikat küldték a városba ala­mizsnáért... — Kutya élet volt... tudja. Ha megakadt né­hány fillér a zsebünk­ben — idézi a múltat — elmentünk a moziba, hát szépen kitessékeltek bennünket, legtöbb­ször csúnyán. Nem vol­tunk elég tiszták... Ez talán igaz volt, de hogy a munkát és mindent elzárták előlünk, hát az már mégis csak disznó- ság volt! Buzog ez a cigányszív, fajtabélijeinek annyi és annyi régi fájdalmával. De az 6'‘szíve ma már más érzelmeket táplál. Csak akkor nyugszik meg a vádaknak is be­ülő elbeszélésben, mi­kor visszatérítjük, köze­lebb hozzuk a gondola­tot a mához. Egy helye­sen elindult, elhatározá­sához következetes em­berélet útja bontakozik ki előttem. 18 éves, ami­kor bekerül a kohászat­ba. A létra legalsó fo­kán kezdi: kanálistisz­títónak alkalrnsLzzák kezdetben, majd fejlő­dik az üzem, s vele együtt formálódik az ember. Felfigyelnek a jókedélyü, megnyerő, szorgalmas fiúra. Elő­léptetik. Kihordó lesz, emelő, majd hengerész... És ezek az évek nem múlnak el nyomtalanul, csak úgy egyszerűen. Kétszer kap sztahano­vista kitüntetést, fölve­szik a pártba, majd ki­váló dolgozó lesz. hne, a. leszólt, megve­tett : emberek egyike, akitől egykoron még a villamosban is elhúzód­tak, akit nem tartottak embernek, csak erdőszé­li vadgombának... És most ez az ember nagy szeretettel emleget né­hány nevet. Sebe Berta­lan üzemfőnök és Kor­mos Lajos... Ok vet­ték Horváth Zoltánt pártfogásba és védték meg egyik-másik pisz- kálódőtól. Úgy szól ró­luk, mint akiknek so­kat köszönhet. S azt na­gyon a telkemre köti. hogy a cikkben majd ne feledkezzem meg róluk. Tovább beszélgetünk. — ... hogy nem mind­egyik cigány dolgozik? Hát én megmondom: amelyiknek nem fűlik a t°Ha a..ri}}L'ákához, azt ki kell közösíteni, vagy va­lamit tenni kell velük. Csakis úgy lehet becsü­letes életet élni. ha dol­gozunk. Nem azért, hogy dicsérjem magam, de itt vagyok én. Keresek 1900—2000 forintot. La­kást kaptam a gyártól, feleségem és két gyer­mekem van. Szépen élünk. Ezt más is utá­nam csinálhatja. Őszinte, igaz szavak ezek, mutatva a munka, embereket átformáló, megváltoztató hatását. Mert van-e önbizalom, életöröm, jövőbelátás munka nélkül? Horváth Zoltán korán rájött ar­ra, hogy nincs. Ezért dolgozik ő most becsü­lettel a kohászatban. Már nemcsak egyszerű­en hengerész: brigádve­zető helyettes a finom- hengerdében. Szóval mindenképpen becsült ember, értékelik az igye­kezetét. Nemrégen kijárt az éjjeli szanatóriumba. — Szinte elállt a léleg­zetem, mikor beléptem. Fehér lepedő, finom koszt.. * Nem is mer­tem álmodni ilyenről. Egy alkalommal meglá­togatott az anyám is. Nem mert bejönni. Uov kellett biztatnom. Csak tudja, azt sajnálom, hogy az anyámat nem tudom behozni a mi la­kásunkba. Valahogy az ő szíve még visszahúz oda, az erdő aljára... Eddig a Horváth Zol­tánnal történt beszélge- tés. Egy cigányember sorsa, élete tárult fel. S a tanulság: aki akar. az sokat elérhet. S remél­hetőleg egyre többen követik maid az ő pél­dáját. Garami Ernő Jó ütemben halad a hütőház építése A miskolci lakosok ellátásában nagy feladat hárul majd az épülő, 660 vagon befogadóképességű hűtő­házra. Érdeklődve az építkezés he* lyettes vezetőjétől, Vajda Bálinttól, megtudtuk, hogy a munkálatok jó ütemben folynak. Szakaszosan tör­ténik az építkezés, az épület felé­ben már elvégezték a szigetelést s most rakják a tetőzetet. Hozzákezd­tek a gépek, az ammoniakompresz- szorok, csővezetékek szereléséhez is. A határidő 1960. augusztus 31-re pírja elő a hűtőház átadását. A ver­senyben végzett munka biztosíték I arra, hogy az ígért határidőre a hű­tőház elkészül. Jövőre már megkez- , i dődhet az élelmiszerek tárolása. A 10-foktól mínusz 20 fokig terjedő hi­degben lehetővé válik mindenféle élelmiszer mélyhűtése. Közvetlen a hűtőház átadása után megkezdődik ,»a Mirelit-gyártmányok készítése is. 50 éves a Perecesi Bányász Dalárda A Pereces! Bányász Dalárda fenn­állásának ötvenedik évfordulója al­kalmából a bányász szakszervezet perecesi kultúrotthonában október 3-án este 7 órai kezdettel jubileumi ünnepséget rendeznek. Az ünnepség műsorában bemutatják Mádai Sán­dor „Ének a bányából” című melo­drámáját a dalárda közreműködésé­vel, szólót énekel Magyar Gyula. A dalárda és az úttörők közös műsora után az úttörők mutatják be külön- műsorukat, majd a dalárda Kodály Zoltán népdalaiból ad elő egy csok­rot, végül a kultúregyüttes tánckara nép! táncokat mutat be. Az ünnep­ségen beszédet mond Arvay István, a bányász pártbizottság titkára. Ugyancsak az ünnepség keretében osztják ki a kitüntetéseket is. A ju­bileumi műsoron közreműködő zene­kart Mathernt Géza. az úttörő ének­kart Jászhalmi Kató, a jubiláló da­lárdát pedig Baán Zoltán vezényli. Gyüjíös%envedélyű ! fiataloknak * Á Képzőművészet^ Alap Kiadó- é vállalata „Ismerd meg hazádat!?* cím- f mél pályázatot hirdetett azzal a cél-é lát, hogy az ifjúság körében mostanáA ban újra fellángolt gyűjtési szenve-# délyt a kulturális növelést, a& általá- # nos műveltség elsajátítását *előmóz-f dító képeslevelezőlap gyűjtése feléé ítányítsa. vHiMISI * # A pályázaton minden képeslevelek-} zőlap-gyűjtő résztvehet, BudapestrőlJ 10, megyeszékhelyekről 5. egyéb he- J lyékről pedig legfeljebb 3 olyan képes- } lappal, amely postán, lebélyegezve, a } címére érkezett. Budapesten kívül al 18 megyeszékhelyről feltétlen kell} képeslap, A beérkezett lapokat pbnri tozzák mennyiség szerint, egyenlő} pontszám esetén a színes képeslete- lezőlapok a döntők. A pályázók em­léklapot, valamint értékes díjakat kapnak, a legsikeresebb pályázóié gyűjteményeit Budapesten. kiáűlltá-, soji mutatják be. Beküldési határidő december í. A pályázati anyagot a, dorogi Bányász Művelődési H*z „Kil mit gyűjt Clubijának címére k?ll{ küldeni. A mezőgazdasági termelés korsze-1 VŰsüése .terén bekövetkezett kedvező1 Változások előnyösen éreztetik haté-1 sukat a terméshozamok alakulásá­ban. Megyénk gépállomásai azon-, ban arra törekednek, hogy géppark­juk további növelésével, a gépka-, oacitás jobb kihasználásával további fokozzák eredményeiket. Az idén i például 200 ezer normálhold talaj-( munkát végeztek, illetve végeznek. ( főként a termelőszövetkezetekben. < — A tavaszi megalakulóa után nem tartottunk szünetet. Nen vártuk meg október 1-ét. A vezető ség kéthetenként megtartotta ülé seit, havonta pedig közgyűlést, illet ve taggvűléseket tartottunk. Móc volt arra, hogy megtárgyaljunk min den fontos problémát. Tapasztalat ból tudom most már és' javaslom ii minden tsz-vezetőnek, hogy bármi­lyen lépésre szánja el magát, kérjt ki a tagság és a vezetőség vélemé nyét. A Zrinyi Tsz elnöke is a vezetésé gi ülés fontosságáról beszélt. — Előfordult velünk, hogy egyil alkalommal a taggyűlés előtt nerr tartottunk vezetőségi ülést. Gondol­tuk, majd a taggyűlésen megbeszél­jük. De hamar kiderült, hogy hely­telenül jártunk el, mert a vezetőséf nem ismerte előre a nrob^mát. nen tudott egységesen állást foglalni, éi emiatt a taggyűlésen is csak nehe­zen tudtunk helyes határozatot hozni Jó eredményekről ne£f”az; a kázsmárkiak, de a vendégek is be­szélhettek. A nyéstai elnök példáű elmondta, hogy a tagság náluk alig két óra leforgása alatt összehordtf a vetőmagot. A felsődobszaiak kü1 dötte, aki korábban az iparban dol< gozott; elmondta, hogy a keresett akkor sem volt több, mint jelenleg £ tsz-ben, pedig itt kevesebbet dolgo­zik és nem kell három órakor fel­kelni, hogy a vonatot elérje. Az abn- újszolnokiak már nem számolhattál be ilyen jó eredményekről, de a ven­déglátók őket is ellátták egy-két jó- tanáccsal, Tanultak az értekezletből a vendégek, de tanultak a vendég­látók is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom