Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-08 / 236. szám

2 ESZAKMAGY ARORSZAO Csütörtök, 1959. október 8. Becsülettel helytáll Loy árpád csapata, amely a „Szocialista brigád“ tímárt verseng Nyolc esztendeje, 1951 őszén, az első országos bányásztanácskozás után indította el az alberttelepi bá­nyaüzem akkor még ismeretlen frontmestere, Loy Árpád a magyar Sztahanov-mozgalom megteremtésé­vel a szénbányászatban ^ szocialista munkaversenyt. A Loy-brigád az évek során elért kimagasló munka­teljesítményeivel országos hírnévre tett szert. A brigád vezetőjét, Loy Árpádot, kiváló munkájáért Kos- suth-díjjal tüntették ki, majd elnyer­te „A szociólista munka hőse” ki­tüntetést is. A kongresszusi verseny kezdetén a Loy-brigád elsőként esntlakoxott a „Szocialista munkabrigád” cím el­nyeréséért kibontakozó mozgalom­hoz. A 26 fős brigád az előírt mű­szakonkénti 320 csille helyett a ter­melékenység fokozásával 370 csille termelését vállalta. Megfogadták, hogy a munkahelyen is és magán­életükben is példát mutatnak a töb­bieknek. A Loy-brigád — mint évek során már oly7 sokszor — most is becsü­lettel állta adott szavát. Különösen a“ termelékenység fokozásában értek el kiváló eredményt. Amíg a brigád tagjai a kongresszusi verseny kezde­tén átlagosan 3„4 tonna szenet rak­tak műszakonként, addig szeptember hónapban fejteljesítményük több mint 60 százalékkal nőtt, s a brigád minden egyes tagja műszakonként 5,3 tonna szenet termelt. így a Loy- brigád a vállalt 370 csille helyett át­lagosan 410-420 csille sxenet küld a felsxínre Az eredmények kemény munká­ban születtek. Nem egyszer félmű­szakokat vett igénybe a kaparósza­lag melletti gátépítés, hogy a térdig érő bányavíz el ne mossa a kaparó­szalagra rakott szenet. Máskor a frontfejtés vizesedett el annyira, hogy csak különleges eljárással tud­tak robbantani. Ilyen nehézségek el­lenére is teljesítette vállalását a Loy-brigád. A kemény munka a bri­gád-tagoknak anyagilag is meghozta a maga hasznát, mert egy-egy bá­nyász szeptemberben csaknem 300 forinttal keresett többet, mint a kongresszusi verseny kezdetén. A bányásznapon % valamennyi brigádtag kapott hűségjutalmat — mert a brigádban az igazolatlan műszakmulasztás ismeretlen. Az év hátralevő részében a munka termelékenységét Loy Árpád „Szo­cialista munkabrigád” címért küzdő csapata tovább akarja fokozni. Az év végére a hat tonnás fejteljesít­ményt szeretnék elérni a műszaki színvonal fejlesztésével, ágy, hogy már csak a lerobbantott szénnek a kaparószalagra való rakását végez­zék kézi erővel. Kétnapos, országos szennyvízkonfprvncia kezdődik Miskolcon Német, lengyel és svájci szakemberek érkeznek megyénkbe A Magyar Hidrológiai Társaság borsodi csoportja pénteken és szom­baton Miskolcon rendezi meg az or­szágos szennyvízkonferenciát. A kon­ferencián, — amely a megyei tanács nagytermében a reggeli órákban kez­dődik — több neves külföldi szak­ember vesz részt. Közöttük van a Nagy-Berlini Víz- és Csatornamű műszaki igazgatója, a berlini egye­tem egyik professzora, továbbá a Né­met Szövetségi Köztársaság szenny­Az őszi és téli hónapokban több mint 4 ezer ismeretterjesztő előadást tartanak' Borsod megyében víz-szövetségének elnöke, egy. lengyel szennyvízbiológus és több német és svájci szennyvíztisztító telepeket ter­vező és építő vállalat műszaki veze­tője. A konferencia munkájában részt vesz számos magyar tudós, az ország különböző részeiből pedig eljönnek a legjobb szakemberek. A konferencia feladata, — mint azt Börzsönyi Dénes, a Magyar Hid­rológiai Társaság elnöke elmondotta — az ipari és házi szennyvizekből visszanyerhető, és a további vízfel­használásnál kárókat okozó szennye­ződések kivonásának és felhasználá­suk lehetőségeinek megvizsgálása. Mint arról értesültünk, a borsodi közületek és ipari telepek szakem­berei .nagy érdeklődéssel várják a kétnapos országos rendezvényt, hogy helyi észrevételeik és tapasztalataik alapján elmondhassák javaslataikat és segítsék a konferencia munkáját, később pedig felhasználhassák mun­kájukban az ott elhangzott javasla­tokat. Borsod megye öt járási és két vá­rosi művelődési háza, valamint 154 községi művelődési otthona a tö­megszervezetekkel közösen készítette el az október 1-től március 31-ig terjedő időszak féléves munkaprog­ramját. Ez idő alatt a nagy ipari megyében több mint négyezer isme­retterjesztő előadást hallgathatnak. • dolgozók. Az edelényi Ady Endre járásf mű­velődési ház vezetősége például a munkásosztály kulturális fel- emelkedése érdekében a bá­nyászszakszervezettel közösen 15 előadásból álló közismereti tanfolyamot indít. Ezeken világnézeti, közgazdasági, irodalmi és szakmai előadásokat tartanak. A Nőtanács a Szülő iskolája, a KISZ pedig „Ifjúság az ifjúságról” címmel rendez előadáso­kat. A művelődési ház a termelőszövetkezeti zárszám­adások alkalmából műsoros es­tén köszönti a nagyüzemi gaz­daságok dolgozóit, a színjátszó csoport tagjai pedig „Anna Frank naplója”, „Bánk bán” és a „Virágzik a hárs” című szín­művek bemutatására készül. A szikszói Petőfi járási művelő­dési ház az ismeretterjesztő és szak­köri munka mellett 58 hallgató ré­szére zongora- és hegedűoktatást szervez. Színjátszó csoportja Jókai: „Aranyember” című drámáját tanul­ja. Az encsi II. Rákóczi Ferenc mű­velődési házban a nagy magyar fes­tőművészek alkotásaiból reproduk­Tíz év alatt 860 fiatal kapott oklevelet Tíz évvel ezelőtí új- iskola, a Gá­bor Áron Kohó- és öntőipari Tech­nikum kezdte meg működését Diós­győrben. Azóta a környező üzemek segítségével és á tanulók társadalmi munkájával az iskola évről évre Henry Alleg müve Omegna-díjat kapott Henry Alleg „A kérdés” című könyve, — amely lerántja a leplet azokról a szörnyű módszerekről, amelyekkel az algériai francia had­sereg a foglyokat megkínozza, — Olaszországban elnyerte az 1 millió lírás Omegna-díjat. Ezzel a díjjal olyan irodalmi műveket jutalmaz­nak, amelyek erkölcsi értékek védel­mében íródtak. Az Orta tó partján fekvő Omegna város idén először osztatta ki a díjat, melynek zsűrije számos neves íróból állt. gazdagodott. A tanárok és a tanulók összefogva, a Lenin Kohászati Mű­vek támogatásával először öntödei kúpolókeméncét, később öntő- és for­mázóműhelyt építettek. Ezeknek ér­téke több mint egymillió forint. Az iskolában laboratórium is készült és így„ a kémiai oktatás már korsze­rű helyiségben folyik. Tíz esztendő alatt az iskolában 860 kohásztechni­kus — köztük 19 koreai fiatal — nyert oklevelet. Ezek a kohásztech­nikusok Diósgyőrött, Özdon, Csepe­len, Sztálinvárosban és Borsodná- dasdon helyezkedtek el. Az iskola fennállásának 10. évfor­dulóját október 30—31-én ünnepük meg. A kétnapos ünnepségen már­ványtáblán örökítik meg az iskola két, — azóta elhunyt — igazgatójá­nak emlékét. Emellett nagyszabá­sú kiállítást rendeznek, amely az is­kola 10 éves -fejlődését mutatja be és több tudományos előadást tarta­nak. Az ünnepségre, csehszlovák és koreai vlndégeket is várnak. A munkásosztály helyzetéről és a mezőgazdaság kérdéseiről tárgyalt a Borsod megyei tanács Kedden a Borsod megyei tanács az idén immáron negyedízben tar­tott tanácsülést. A megnyitó után Tóth István országgyűlési képviselő, a megyei tanács vb. elnöke az MSZ­MP Központi Bizottsága munkás- osztály helyzetéről szóló párthatáro­zat végrehajtásának eddigi eredmé­nyeit és a tanácsszervek előtt álló további feladatokat ismertette. Be­számolójában visszapillantást vetett Borsod megye felszabadulás előtti ipari helyzetére és vázolta a felsza­badulás óta végbement jelentős vál­tozásokat. Ennek során elmondotta, hogy a megváltozott termelési viszo­nyok között megyénk ipara jelentő­sen fejlődött. A meglévő ipartele­pek fejlesztése mellett felépült me­gyénk első új szocialista városa: Kazincbarcika, ezen belül a kazinc­barcikai szénosztályozó, a berentei hőerőmű éá a borsodi vegyikombi­nát. Tiszapalkonyán 1952-ben fogtak hozzá a hőerőmű építéséhez, amelyik ma már az ország energiatermelésé­nek közel egyharmadát adja. Jelentős eredményeket értünk el a könnyűipar és az élelmiszer- ipar fejlődésében is, és a lakos­ság jobb ellátására a tanácsok megalakulása óta számos taná­csi vállalat és üzem alakult. 1958. végén megyénkben 66 kisipari termelőszövetkezet működött. A né­pesség számaránya megyénkben 1949 és 1958 között 15,7, míg az ipari munkások számaránya 72,2 százalék­kal növekedett. A munkanélküliség felszámolása mellett lényegesen emel­kedett az életszínvonal is, melyet az a szám is példáz, hogy az ipari munkások átlag havi keresete 1958- ban már 1722 forint volt. A gyorsütemű fejlődés azonban számos új problémát is szült, — ál­lapította meg Tóth István, a megyei tanács elnöke. Ilyen új probléma volt a tanácsok és az üzemek kap­csolata, amely egyre javuló tenden­ciát mutat. A munkásosztály helyze­tének javulását mutatja a beruházá­sok elosztása is, amely a mezőgazda- sági vidék érdekeit is figyelembe vé­ve,, különös gondot fordít az iparvi­dék jobb Ellátására. Ebben a lakos­ság is tevékeny részt vesz: 1959-ben például több mint négy és félmillió Ft értékű társadalmi munkával járult hozzá járda-, út és egyéb kommunális létesít­mények építéséhez. Részletesen foglalkozott a megyei tanács elnöke a kongresszusi mun­kaversenyben a Borsod megyei ipari dolgozók által elért eredményekkel, megállapítva, hogy mind a miniszté­riumi, mind a tanácsi vállalatok je­lentős sikerekről számolhatnak be. A még meglévő hiányosságok kö­zül felsorolta a község- és városren­dezési tervek hiányát, azt, hogy a kisajátítással kapcsolatban még mindig sok a panasz, az új létesítményeknél sok a tervsze- rűtlenség, és a kommunális be­ruházások elmaradnak az új la­kótelepek építésétől. Peszámolt a lakásépítési helyzet ala­kulásáról, mely 1958-ban több mint ezer lakással haladta túl az 1957. évit, tehát a lakásépítés üteme meg­gyorsult, bár még mindig vannak hiányosságok. , A nők és fiatalkorúak foglalkoz- , tatásával kapcsolatban megállapí­totta, hogy a megyei tanács az ille­tékes minisztériumi szaktárcákkal közösen a legjobban érdekelt he­gyeken, mint Ózdon és Sátoraljaúj­helyen új könnyűipari üzemek léte­sítését vette tervbe. ' Az áruellátás kérdését érintve, 'megállapította, hogy az iparvidéken 'növelni kell a szaküzletek számát. ' A. zöldségellátás, ha az idén már ki­elégítő is volt, a gyümölcsellátás ' még ige$ sok kívánnivalót hagy ' hátra. A megyei tanács második nani- "endi nontként Borsod mewp iqsr '^vl költsépvetésát és az 1959 évi költségvetést, valamint annak 'félévi végrehajtását tárgyalta me<? '»mit, Ladányi JÓ7«=pf vb. titkár t»r- 1 Vesztett elő. Az eióterlosztés titán a 1 megyei tanácsülés jóváhagyta az 1958. évi költségvetést, ezen belül az 1959. évi központi költségvetés vég­rehajtásáról szóló jelentést. Megál­lapította a határozati javaslat, hogy egyes gazdálkodó szervek komoly hiteltúllépést követtek el és utasí­totta az érdekelt tanácsokat, hogy a hiányosságok felszámolásáról so- ronkívül gondoskodjanak. Felhívta a tanácsok figyelmét, hogy az eddigi­nél behatóbban foglalkozzanak a költségvetési problémákkal. A határozati javaslat megállapí­totta, hogy az első félévi gazdál­kodás legfőbb hiányossága a fel­újítási és karbantartási hitelek felhasználásának elmulasztá­sa, aminek kiküszöbölésére hat­hatós intézkedéseket tett. A költségvetési vita után Bodnár Ferenc, a megyei tanács vb. elnök- helyettese megyénk mezőgazdasági termelésének és a termelőszövetke­zeti helyzetnek alakulásáról számolt be. Beszámolójában megállapította, hogy 1959-ben lényegesen kibővült a szocialista szektorok hatóköre. A termelőszövetkezetek szántóterületi aránya jelenleg 18.7 százalékot tesz ki. Az MSZMP agrárpolitikai tézi­seiben lefektetett célkitűzések­nek megfelelően tovább korsze­rűsödött és belterjes irányba fejlődött a mezőgazdasági ter­melés. Növekedett a szálastakarmány és az évelő pillangósok vetésterülete, valamint a kukorica vetésterületé­nek aránya is. Egészségesen fejlő­dött a talaj táperejét* visszapótló szerves és műtrágya mértéke is. Sú­lyos hiba azonban itt még, hogy a termelőszövetkezetekben alacsony az állatsűrűség. Ennek oka, hogy a termelőszövetkezetek még mindig nem fektetnek kellő súlyt a közös állatállomány megfelelő növelésére. A termelés gépesítésével foglalkoz­va, megállapította: hiányosság, hogy a gépállomások erőgépparkjában ke­vés az univerzális traktor. Foglalko­zott ezek után az állattenyésztés­ben elért eredményekkel, amelyek különösen minőségi vonatkozásban jelentős javulást mutatnak. Megál­lapította, hogy szükséges a szarvas- marha, de különösen a sertésállo­mány gyorsabb ütemű fejlesztése. Az elkövetkezendő időszakra vo­natkozóan célul tűzte ki, hogy a«Jcgfontosabb feladat a mező- gazdasági termelőerők gyorsabb ütemű fejlesztése, a talajok ter­mőképességének állandó foko­zása, a műtrágya adagok továb­bi növelése és nem utolsósorban a tájtermelés felkarolása. Erre a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével egyre nagyobb lehető­ség nyílik. A mezőgazdasági beszámolót kö­vetően Németh Imre országgyűlési képviselő, megyei tanácstag a me­gyei tanács mezőgazdasági állandó bizottságának működéséről számolt be, majd ' TJ osszú hallgatás után lépett pódiumra a pe- recesi bányászok férfikara, mely 1909-ben, fél évszá­zaddal ezelőtt kezdte meg működését. Megalakulása néhai Lauday János tanító nevéhez fűződik, aki nagy lelkesedéssel szervezte meg a perecest műkedvelők egy­letét, köztük az akkori dalárdát, a mai férfikart, mely­nek munkásságát méltatni most igen hosszú lenne. Leg­nagyobb érdemük, hogy a munkásosztály elnyomásának idején, a két világháború szürke és zivataros éveiben is helytálltak. 1919-ben az Internacionálé hangjával kezdtek munkához s ez tartotta őket össze a mai napig. Orosz József és Hóka János karnagyok'nevét tisztelettel említik az énekkar tagjai. Sok felejthetetlen esemény fűződik nevükhöz. Most ötvenedik évfordulójuk ünneplésére gyűltek Össze. Az ünnepi est műsorát Kalafusz László — a kul­túrotthon vezetője — meleg köszöntője és a Himnusz hangjai nyitották meg. Ezt követően Mádai Sándor „Ének a bányáról” című melodrámáját mutatta be Magyar Sándor színjátszó és a férfikar. Megható jelen­ség volt, amikor a perecest általános iskola 100 tagú úttörő-kórusa Kodály köszöntőjével emlékezett meg az ötven éves kórusról és annak vezetőjéről, Baán Zoltán karnagyról. Az úttörő énekkar vezetője, Jászhalmi Katalin mun­káját dicséri „Purcell: Hullik a fáról a sárga levél...” című művének szép megszólaltatása, továbbá Kodály feldolgozása: „A juhász”. A közismert számokból össze- óllított népdalcsokrot és Bárdos „A szántói híres utca” című művét méltán jutalmazta a közönség hosszantartó tapssal. Az ünnepelt férfikar „Liszt Ünnepi dal”-át szó­laltatta meg. Ezt Árvay István elvtárs, a bányász párt­bizottság titkárának ünnepi beszéde követte. Majd Varga József elvtárs, a szénbányászati trösztbizottság elnöke köszöntette az együttest a Bányász Szakszervezet és a tröszt nevében és átadta azok ajándékait a jubiláló kórusnak és a dalosoknak. Az együttes kollektívája ezüstserleget, az énekkar tagjai pedig márványba fog­lalt plakettet és emléklapot kaptak. Vezetőjük, Baán Zoltán 40 éves szolgálatáért, továbbá Pochner Ferenc és Sólymost ‘János 50, Kluknovszky Ferenc 40, valamint Ardai Lajos, Jászhalmi István, Dorogi István, Sárost János, Galambos Gyula, Polák József, Oravecz Antal Fél évszázad kórusban A perecesi bányász férfikar jubileumi ünnepségéről a tanácsülés egyhangúlag elfo­gadta a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására, me­gyénk termő tájai komplex­fejlődési irányának kidolgozá­sára és a régi, valamint új ter­melőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásának beindítására hozott határozati javaslatot. A beszámolókat követően igen élénk és sokrétű vita alakult ki, melynek során felszólalt többek kö­zött Galkó Lajos országgyűlési kép­viselő, az edelényi Alkotmány Tsz elnöke, Balatoni József, Tiszabábol- na termelőszövetkezeti község tsz elnöke, Busznyák András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. A felszólalók között volt Kukucska János országgyűlési kép­viselő, az MSZMP Borsod megyei bizottságának titkára, aki a belterjes gazdálkodás, ezen belül a kertészeti termékek növelésére, valamint a zöldségtermelés és értékesítéssel kap­csolatos problémák tanulmányozá­sára, ezen keresztül az iparvidék iobb ellátásának biztosítására hívta fel a megyei tanács figyelmét. Nagysikerű József Attila emlékest az Értelmiségi Klubban A TIT miskolci Értelmiségi Klub­jában szombaton este az irodalmi szakosztály rendezésében nagysikerű József Attila-emlékestet tartottak. Az előadó, Kabdebó Lóránt, a fia­tal esztéta, tanán, színvonalas elő­adásában megemlékezett József At­tila miskolci kapcsolatairól, majd megvilágította ä halhatatlan prole­tár-költő fejlődését, életművének ma is előremutató újszerűségét, eredeti­ségét. Az idézett verseket Téby Ka­talin színművésznő és Mos^nvi Le­vente tolmácsolták művészi szava­lataikkal. Az estén megje ^nt Hor­váth Kiss László megzenésített Jó- zsef-verseit Pekker Zsuzsa énekmű­vésznő adta elő Rőczei Ferenc zene­tanár zongorakíséretéveL A közönség az est előadóit hálás tapsokkal jutalmazta. méltóan állták meg helyüket. Mint a munka frontján, úgy < dolgozzanak ezentúl a kultúra frontján is, példát mu-1 tatva a fiatalságnak, hogyan kell dolgozni a szoéializ-i mus építésén. < Az ünnepi műsor további részében — többek között — Alexandrov „Lobogj te hős lenini zászló” című művét mutatták be zenekari kísérettel. Talán ez volt a férfi- kar legsikerültebb száma. A műsort c*, perecesi tánc- ( csoport számai egészítették ki. Hírnevüket ez alkalom­mal is öregbítették, —> bár szerintünk ez a műsor nem ( való egy énekkar jubiláris hangversenyére. (Inkább meg kellett volna hívni egy-két vendég énekkart.) Orvén- detes jelenség volt azonban, hogy a táncosok, mint énekkari tagok is közreműködtek és az általános iskola nyolcadikos tanulóival közösen alkotott vegyeskarban is( megérdemelt sikert arattak. tvenedik évfordulót ünnepelni nem kis dolog ás i különösen jelémelő, ha a muzsika szószólói ünne- l pelnek. De ez az ünneplés nem szorítkozhat csupán egy i napra. Nagy feladatok várnak az együttesekre, köztük i a jubiláló perecesi bányász férfikarra is. Feladatuké — s itt Kodályt kell idéznünk: — „mennél nagyobb tö-< megeket közvetlen érintkezésbe hozni az igazi, értékest zenével”. Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A kar-1 éneklés. Hisz’ ez rendben van, mondaná valaki! ott at dalárda minden kis faluban! Csakhogy ahol dalárdát van, ott még nincs művészet, sőt a legművészibb dalár-1 daéneklés többnyire csak a művészet előcsarnokáig t vezet. Egyszerűen azért, mert a férfikar egész irodalmat ilyen. A dalárdák inkább társadalmi össze jöveteleket,t mint művészetet szolgáló intézmények. Ma már azon-i ban túl kell jutnunk ezen és be kell bizonyítani az ön-4 tevékeny művészeti együteseknek, ezen belül a perecesi4 bányász férfikarnak, hogy céljuk nem egyszerű össze- J jövetelek tartása, hanem a dalkultúra ápolása, továbbá t megismertetni és megszerettetni a zene nagy alkotásait,\ amelyek gyakran oly egyszerű eszközökkel hozzáfér-^ hetők. \ — flach fea-\ és Vezé. József 30, 25, illetve* 20 éves munkásságukért kaptak emlékplakettet. Var­ga elvtárs az emléktárgyak átadásakor arról beszélt, hoau eddia bányászokhoz ciós kiállítás nyíUk, amelyet a járás tsz-falvaiban is bemutatnak. Ugyan­akkor 24 általános iskolai tanuló részvételével zerieoktatási tanfolya­mot is szerveznek. A művelődési otthonoké féléves programjuk szerint már megkezdték munkájukat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom