Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-28 / 253. szám

fcerda, 1959. október 38. ESZAKMAGYARORSZAG 5 SIR KIMIG VfíRORSZOe Vasárnapi lapszámunkban ismer­tettük a Szuhavölgyi Bányász—Ru- dabányai Bányász félbeszakadt mér­kőzés ügyében hozott döntést. A tár­gyalást meghallgattuk. Igen érdeke­sen alakul egy ilyen tárgyalás. Ami­kor a „vétkes” csapat képviselőit hallgatják meg, akkor egészen elké­pesztő megvilágításban tárul elénk a félbeszakadás körülménye. A hazai csapat vezetői, sőt a hibát elkövető játékos a legőszintébben mondta el a mérkőzés momentumait és ez a helyes. Nehéz volt igazságot tenni, mert különbözők voltak a vélemé­nyek. Hogy mégis igazságos döntés szü­letett, azt annak tulajdonítjuk, hogy a Borsod megyei Labdarúgó Szövetség intéző bizottságának mun­katársai fáradtságot nem kímélve, alaposan megvizsgáltak minden kö­rülményt. Döntő volt a tárgyaláson az is, hogy az intéző bizottság veze­tője, Korbely József sporttárs _á fél­beszakadt mérkőzéstől a tárgyalásig igen sok embert meghallgatott, így tisztán látta az esetet és könnyebb volt az ítélkezés. Két tanulságot vontunk le a fe­gyelmi tárgyaláson tapasztaltakból. Az egyik az, hogy a fegyelmi tár­gyalás vezetője és munkatársai ala­posan ismerjék már jó előre az gügyét”, — akkor az igazságnak meg­felelő döntést tudnak hozni. A má­sik pedig az, hogy a leghelyesebb mindenkor a legőszintébben feltárni a hibákat, mert ez megkönnyíti a bi­- ■» •- -J- IC) zottsag munkáját. Nem tetszett vi­szont az, hogy némelyik . beidézett sokat köntörfalazott, igyekezett a bi­zottság munkáját megzavarni. Hogy ez nem sikerült, annak köszönhető, hogy a bizottság minden tagja fel­adata magaslatán állt. 0 A napokban ülést tartott az MVSC elnöksége. Ennek az ülésnek az volt a célja, hogy megvizsgálja a labda­rúgó csapat gyenge szereplésének körülményeit. Nagy érdeklődéssel mentünk erre az értekezletre, de mondjuk meg őszintén, csalódtunk az ott hallottakban. A múlt héten arról írtunk, hogy többezer miskolci sportkedvelő érthetetlenül veszi tu­domásul a gyenge szereplést. Rova­tunkban több kérdést is feltettünk az MVSC vezetőségének, amelyből a sportkedvelők magyarázatot kaptak volna a vasárnapi súlyos vereségre és a következő hetek elképzeléseire. Nos, a kérdésekre nem a legmegfe­lelőbb választ kaptuk. A csapat ed­zője igyekezett „megmagyarázni” a vereség okait, de ez nem nyugtat­hatja meg a többezres szurkolótá­bort. Szerinte néhány játékos „csőd­je” okozta a nagyarányú vereséget. Ugyancsak az is baj volt, hogy a megerőltető NB I. után mindössze 30 nap alatt kellett a csapatnak felké­szülnie. (Ez az indok Eléggé sántít, mert a többi NB I. és alacsonyabb osztályú csapatoknál sem volt hosz- szabb a felkészülési idő és mégis ér­nek el eredményeket.) Az elkövet­kezendő feladatokat megfiatalított Kézilabda Telefongyár — DVTK 19:14 (12:6) Budapest, NB I., férfi. Csak azok számára nagy meglepe­tés a diósgyőri csapat veresége, akik nem látták a mérkőzést. Elsősorban Bartha, Kovács és Szilák nélkül ját­szott a DVTK, akik betegség miatt nem utazhattak a mérkőzésre. Tóth A. pedig a 10. percben 3:3. állásnál megsérült és innen kezdve csak sta­tisztált. A játékvezető is nagyon rossz napot fogott ki. összesen nyolc (!!) büntetőt ítélt a diósgyőri csapat el­len. Ilyen körülmények között ért­hető a nagyarányú vereség. Honvéd — MVSC 23:8 (11:4) Budapest, NB I., férfi. A miskolci csapat ellen a bajnok­jelölt fővárosi együttes biztos győ­zelmet aratott. Az MVSC már nem kerülheti el a kiesést. BHSC — MVSC 3:2 (1:0) Budapest, NB I., női. Az idegesen játszó miskolci csapat újból vereséget szenvedett. A tavalyi kispályás bajnok jelenleg a táblázat nyolcadik helyén áll, s csak abban az esetben kerülheti el. az osztályo­zókon való részvételt, ha a hátralévő mérkőzéseket megnyerné. Minden esetre igen nehéz lesz megkapasz­kodni a vasutas csapatnak. Miskolci MTE—Bp. Híradástechnika 11:6 (5:3) Miskolc, NB II., férfi. , A miskolci csapat bajnokjelölthöz méltó játékot1 nyújtott. Nemes (5), Szőke (3), Menyhért (2) és Fázold voltak a gólszerzők. A győztes csa­patban Nemes, Fázold, Szőke, Meny­hért és Szopkó játszott a legjobban. Röplabda Farkaslyuki Bányász — Szombathelyi Dózsa 3:0 (5, 5, 5) Farkaslyuk, NB I., férfi. A remek formában levő farkas­lyuki csapat biztos győzelmet aratott a szombathelyi csapat ellen. A bá­nyász együttes továbbra is a bajnok­ság élcsoportjában foglal helyet. Miskolci VSC — MTK 3:2 (12, —5, —15, 6, 9) Miskolc, NB I., férfi. Hatalmas küzdelmet hozott a két csapat találkozója. A miskolciak az első szett megnyerése után egymás után kettőt elvesztettek. A negyedik és ötödik szettben azonban nagyon feljöttek és végeredményben meg­érdemelt győzelmet arattak a fővá­rosi csapat ellen. Miskolci VSC—Utasellátó 3:2 (—6, —8, 13, 12, 6) Miskolc, NB I., női. A miskolci lányok az első és a második játszmában sok hibával ját­szottak. A harmadik szettől kezdve nagyon feljavult a csapat és izgalmas két játszmában kiegyenlített. Az ötö­dik, döntő játszmát és ezzel a mér­kőzést, biztosan nyerték a teljesen kifáradt fővárosi együttessel szem­ben. Bp. Petőfi — DVTK 3 0 (6, 4, 3) Diósgyőr, NB I., női. Az egyik legjobb magyar női röp­labdacsapat ellen gyengén ment a játék a diósgyőrieknek és a főváro­siak biztos győzelmet arattak. csapattal óhajba megoldani a vas­utas sportkör. Véleményünk szerint sokkal célszerűbb lett volna a baj­nokság megindulása óta kipróbált és megfelelő játékosokat bennhagyni a csapatban, akkor azok „beértek” volna. Gondolunk itt Lövei és Varga esetére. Mindenesetre kíváncsian várja a miskolci sportközvélemény a soron következő mérkőzéseket... © A Borsod megyei Tenisz Szövetség tenisz-játékvezetői tanfoJvamot indí­tott. Erre a- játékvezetői tanfolyamra Miskolcról, Diósgyőrből, Ózdról • és Kazincbarcikáról jelentkeztek többen is, akik hivatást éreznek magukban a játékvezetés iránt. A négyhetes tanfolyam első előadás** már mea is tartották. Ekkor a tanfolyamvezetők, — Irsa Tiber és Szőnyi Jenő, a Te­nisz Szövetség vezetői —. a párt té­ziseit ismertet+ék a játékvezető-je­löltekkel. Reméljük, hogy a jelöltek sikeres vizsgát tesznek és tavasszal nem lesz a teni«zverseny ek en játék­vezetőkben hián­© Meglepően k°vés néző látta Sze­rencsen a hazni csapat nemzetközi találkozóját. Pedig élvezetes, jó já­tékot láthattak volna. A vendégcsa­pat stílusosan, jó elgondolásokkal játszott. Azonnal magyarázatot is kaptunk a csanat jó játékára, ami­kor találkoztunk edzőjükkel. A tere- besi csapat edzője, Kertész József. — ismertebb nevén „Josku,” —, aki valamikor éveken keresztül a diós­győri csapatban kergette a __ labdát. Hosszasan beszélgettünk véle. El­mondotta. hogy a diósgyőriek volt kassai játékosaival. Fazekassal és Kassai-KIimekkel sokszor találkozik és igen nagy szeretettel emlékeznek vissza az itt eltöltött időkre. Figye­lemmel kísérik a DVTK szereplé­sét és örülnek, ha volt csapatuk si­kereket ér el. 0 borsodi birkózók sikere a területi III. osztályú felnőtt birkózó bajnokságon Salgótarjánban rendezték meg a területi felnőtt kötöttfogású III. osz­tályú birkózó bajnokságokat. A bor­sodi sportkörök versenyzői szép számmal vettek résat a bajnoki küz­delemben és sok győzelmet, értékes helyezést értek el. A borsodi ver­senyzők eredményei: Lepkesúly: 1. Kupcsik, DVTK, 2. Soós, Ózdi Kohász. Légsúly: 2. Viczek, Miskolci Hon­véd, 3. Kriston, Ózdi Kohász. Pehelysúly: 1. Somogyi, Tiszalúc, 2. Izsó, DVTK. Könnyűsúly: 1. Molnár, DVTK, 2. Juhász, DVTK. Középsúly: 3. Dege, Ózdi Kohász. Félnehézsúly: 3. Nagy, Miskolci MHS. Nehézsúly: 1. Gibárszky, Miskolci MHS. Az országos döntőn az egyes súly­csoportok 1—2. helyezettjei indul­hatnak majd. Ismeretlen barlang mélyén 1959. szeptember 28-án 19 óra előtt járt az idő. Az SZMT-székház nagytermében ültünk és vártuk Dr. Kessler Hubert „Az örök éjszaka vi­lágában” c. előadásának megkezdé­sét. A mögöttem lévő sorból valaki megérintette vállamat. A Bükk ma­gános vándorainak egyike, Kőfalusi Emil bátyám. Sejtettem, hogy vala­mi új hírt akar mondani. „Vasárnap lesz időtök? — kérdezte. — Tudok egy új barlangot”. „Most nem, de a jövő vasárnap lesz” — válaszoltam. — „Úgy is jó, akkor vasárnaphoz egy hétre, reggel 8 órakor a mexikói mészkőbánya alatt találkozunk”. „A bánya fejtési frontjának keleti ré­szén van a barlang, jobbra az út­tól”. Ezzel befejeztük a beszélgetést. Telefonon beje1',r,t^,t*'' a bánya ve­zetőjének látogatásunkat. A barlang létezéséről többen tudtak, de ném járt benne, csak egy ember. Bizonytalan hírek szerint 60 m mélységig csak kötélen lehet leereszkedni. Felszerelésünket tehát ehhez kellett szabni. Korényi Endre barátomat, aki szintén a bar­langkutató társulat *tagja, értesítet­tem a vasárnapi programról. Októ­ber 11-én reggel elindultunk a talál­kozó helyre. Még köd lepte el a ..Mexikói völ- gye”-t, mikor barlangkutató bará­tommal megérkeztünk a mexikói bá­nya félelmetes sziklafalai tövéhez. Megálltunk szuszogni és letettük fel­szerelésünktől súlyos hátizsákjain­kat. Vártuk harmadik társunkat, a kirándulás tervezőjét. Közben Óhu­ta felől egy szekér jött. Megállítot­tuk. Érdeklődtünk, nem tudja-e, hol találjuk meg a bánya vezetőjét. Vé­gig sem hallgattuk az útbaigazítást, megérkezett Gányi István főmecha­nikus. Már várta érkezésünket, amit telefonon jeleztünk. Fölvettük háti­zsákjainkat és elindultunk célunk felé. A barlang nyílásához érve, le­tettük terheinket, megreggeliztünk, átöltöztünk és elkészültünk a bar­langi túrára. Megtöltöttük karbid­lámpáinkat, leengedtük kötéllétrán­kat a tátongó barlangnyílásón. Ki menjen le először? A sorshúzás rám esett. Pár perc múlva már bent himbálóztam a kötéllétrán az is­meretlen mélység felett. Barátom ál­tal tartott biztosító kötél meglazult, már nem volt rá szükségem. Leér­tem a barlang első vízszintes üre­gébe. Harmadik társunk közben megér­kezett s így az előbb még kötelemet tartó barátom is utánam jött. Mi­előtt munkához kezdtünk volna, szétnéztünk a barlangban. Minden zeg-zugát bejártuk. A felszínről körülbelül 24 m függőleges kürtő vezet. A kürtő alól elindulva, délkeleti irányban egy 10 m-es lejtős szakasz után egy kb 28 m „C” alakban nyu­gat felé vezető folyosón haladtunk, melyet hófehér mészlerakódás borí­tott. A folyosó alját megdermedt hegyi patakhoz hasonló képződmény díszítette. A barlangnak ezt a sza­kaszát „Kristályfolyosó”-nak ne­veztük el. A kürtő alól észak felé in­dulva, lejt a barlang, nagy lesza­kadt kőtömbök akadályoztak az elő­rehaladásban. Ez a szakasz kb 17-18 m hosszú, 4—5 m széles és 13—14 m magas. Ennek a szakasznak a falát, mennyezetét ceruzavastagságú, 20-80 cm hosszúságú csillogó, fiatal csepp­kövek díszítik. Ha megütöttük eze­ket a cseppköveket, amelyek egy- egy kiálló sziklával mindkét végük­nél rögzítődtek, különböző magas­ságú pengő hangokat adtak. Több ilyen cseppkövet egyszerre megütve, egész harangjátékot hallhat a jelen­levő. A barlangnak további szaka­szát a leszakadt kövek és az esőzé­sek által bekerült agyag elzárta. A séta után izmokat igénylő munka kezdődött. Először is meg kellett ke­resni azt a helyet, ahol legnagyobb a valószínűség, hogy a barlang to­vábbi járatait megtaláljuk. Társam makacs ragaszkodása után egy szűk fülkerészben kezdtük el az agyag és a kőtörmelék bontását. Komoly ne­hézségekbe ütközött a bontás a szűk hely miatt. Hasonfekve azzal a gon­dolattal kezdtük a munkát, hátha si­kerül tovább jutni. Megtörténhet ilyen esetben, hogy fölösleges a munka, mert a barlang további sza­kasza annyira eltömődött, hogy ben­ne az előrejutás szinte lehetetlen. Ez alkalommal azonban sikerrel jár­tunk, mert kétórai munka után egy körszelet keresztmetszetű, alig 40 cm magas és 50 cm széles, 2,5 m hosszú szakasz kibontása után sike­rű^ benézni egy kiszélesedő barlang szakaszba. Az általunk nyitott járat :i bővítése lehetővé tette a további tágasabb barlangrészbe való beju-’ tást. Ettől a helytől a barlang egy lo—17 m hosszú, barázdált zeg-zu- gos folyosóban folytatódik, majd ki­bővül az előbbieknél sokkal nagyobb teremmé. Ennek a teremnek a hosz- sza kb 25 m, szélessége kb 15 m, magassága kb. 8—15 m között van. A terem alját 2—3 mm cseppkőré­teg és rajta finom agyagréteg tesz egyenletessé. Semmi nyomot nem ta­láltunk arra vonatkozóan, hogy előt­tünk bárki is járt volna ezen a sza­kaszon. Ebben a teremben is talál­tunk szép fehér, fiatal „cseppkőzu- hatágokat” és törzsnyi vastagságú kidőlt cseppkőoszlopokat, melyet a természet erői mozdítottak el he­lyükről. A terem egyik sarkából to* vább vezet egy folyosó, melynek vé­gén egy nyíláson át egy alatta elhú­zódó hasonló részbe jutunk. Ez alatt az alsó szakasz alatt még két, mé­lyebben lévő folyosót találunk. Az eddig ismert, kb. 24 m mélységet és kb. 55 m hosszúságot az általunk megtalált szakasszal kb. 60 m mély­ségre és 280 m hosszúságra bővítet­tük. A bánya vezetősége a ^a,g egy szakaszát kőcsúzdának akarja kiépíteni, és ezzel könnyíteni a bá­nya felső szintjén termelt kő leszál­lítását. Munkánkat elvégezve, fáradtan jöttünk fel az imbolygó kötéllétrán és felszerelésünket összecsomagolva, hazaindultunk a lenyugvó Nap bá­gyadt sugaraitól megfestett, őszi szí­nekben pompázó bükki fák alatt. Rimányi Jenő, TIT földrajz-geológiai szakosztály és az É. M.-i Karszt- és Barlang- . kutató Társulat tagja Ai'V Asztalitenisz MMTE — BHSC 9-7 Budapest, NB I., női. A miskolci csapat győzelmeit, Hor- váthné (3), Weiszné• (3), Grigássy (2) és dr. Adorjánné szerezték. Külker. — MMTE 12:4 Budapest, NB L, női. A miskolci csapatban csak hárman játszottak, így érthető a nagyarányú vereség. Grigássy (3), Klimont egy győzelmet szerzett. Az asztalitenisz ifjúsági bajnoksá­gok során az MMTE ifjúsági csapata a HSC-töl 3:2-re kikapott, míg a Külker csapatát 3:2-re győzte le. kosárlabda Szegedi EAC — DVTK 77:62 (34:22) Diósgyőr, NB 1., férfi. Végig jóiramú mérkőzésen meg­érdemelt győzelmet aratott a szegedi csapat. A diósgyőriek sok „biztos” helyzetei elrontottak. TEKE Vasárnap Ózdon az özdi Kohász— Egri Vasas NB 11-es tekemérkőzé­sen kimagasló eredmény született. Huszti László, az ózdiak kiváló ver­senyzője, 100 dobásból 543 fát ütött. Eredménye nemzetközi viszonylatban is igen jónak számít. SPORTHÍREK Ma és vasárnap teljes forduló lesz az NB I-es labdarúgó bajnokságban. A DVTK csapata ma délután Kis­pesten a Bp. Honvéddel méri össze erejét, vasárnap ugyancsak a fővá­rosban vendégszerepei. Ekkor az MTK lesz az ellenfele. A diósgyőri fiúk lelkiismeretesen felkészültek a két nehéz mérkőzésre. (A mai mér­kőzésről munkatársunk tudósítást ad, amit a csütörtöki számunkban közölni fogunk.) A DVTK NB II-cs ökölvívó csa­pata Salgótarjánban vendégszere­peit és az ottani Bányásztól 16:4 arányú vereséget szenvedett. A diós­győri csapat két győzelmét Kiss P. és Munkácsi szerezte. T eleplező riportot ^ akartam írni... Mert azt hallottam, hogy a Debreczenyi ut­ca, s ott is főleg a tánciskola — sötét hely. A tánciskolába renge­teg fiatal jár — kor­osztályok cserélik egy­mást — öreg hiba len­ne, ha valami is nem volna rendjén a táncis­kola körül. Elmentem. Kétszer is megnéztem az iskolát. Kellemesen csalódtam. Amit ta­pasztaltam, jobb volt, mint vártam, a sötét hírtől függetlenül. Először is jelenthe­tem, hogy a Debrecze­nyi utcában normális a világítás. Végigsétál­tam rajta. de nem akadtam kivilágítatlan, sötét helyre, ahol ama bizonyos feltételezett kísértés várna a fiatal­ságra. — A tánciskola — Debreczenyi u. 25. sz. — előtti rész meg egyenesen fényárban úszik. Nyissunk be a táncterembe, az isko­lába. — Figyelem, francia négyes következik! — dirigál a tánctanár. Öröm nézni, milyen finoman, sikkesen ve­zetik fel a fiúk a lá­nyokat. No igen, már a tánctanfolyam végén tartanak. Fegyelme­zettség, összhang. Ter­mészetesen enélkül mit A tánciskolában sem ér a francia né­gyes. Csodálkozom. Fran­cia négyes? Ma már nem igen táncolják. Esetleg nagy bálok nyitótáncaként. — Éppen ezért ta­nuljuk — a tánctanár válaszol. — Hadd is­merjék meg ezt is. És még egy: ebben a tánc­ban igazodniok kell egymáshoz. Jó ahhoz, hogy összeszokjanak, erősíti a közösségi szellemet. De bocsánat, beszéljen helyettem egy táncos. Rádai Antal táncol előttünk. A gépipari technikum IV. osztá­lyos tanulója. 18 éves lesz. Ö az idősebbek közé tartozik. — A lányokról ? ... Nagyon kedvesek, jól táncolnak ... Igaz. mi. fiúk többen vagyunk. Kettővel... (24 láfty van és 26 fiú.) Mi a kedvenc táncom? ... A tangó, az anoolke- ringő... a rumbát is szeretem. Szeretjük a modern táncokat, de csak ízlésesen, szépen. Vége a francia né­gyesnek, csárdás kö­vetkezik. Négyesével járják, raccóznak. Ré­gi miskolci tánc. két lány, két fiú forog körbe — ezt nevezik rózsabokornak. Megál­lítunk egy „bokrot”. Révai Katalin az egyik táncos. Szépen táncol. — Amikor ide jöt­tem, nem sok táncot tudtam, de most már... Csak a partner legyen jó táncos ... (No fiúk!) Árolkodjunk is. Lé­vai Katalinnak a fox a kedvenc tánca, ügy mondja, abban lehet jól mozogni és forog­ni. Egyébként Katika a Zrínyi gimnáziumba jár, a III. F. osztály­ba. Bikki Dezső, a 100. MTH. Intézet tanulója, azonban másként véle­kedik. Az ő „esete” a keringő. Tessék meg­nézni ... Zenekar, ke­rtiig öt kérünk. Való­ban, a kis Bikki Dezső szépen, igen szépen keringőzik. A tánc folytatódik. A fiatalok rendben, fegyelmezetten táncol­nak. Guba bácsi — a népszerű miskolci tánctanár — elégedett velük. 1926 óta tanítja a fiatalságot, itt, a vá­rosunkban. Azelőtt Pesten tanított. 1919- ben kezdte tánctanárt működését. Most 40 éve tanítja a táncoló- kát: Ném egy kislány jár a mostani tánctan­folyamra, akinek a mamáját is ő tanította. De más táncokra. A tánc-divat gyorsan változik. — 1920-ban, 30-ban, amikor pályámat kezd­tem, a charlestont, meg a schimit tanítot­tam, a mai fiatalok már csak hírből isme­rik ... — A keringő a leg­maradandóbb tánc, no meg a tangó. 1913 óta kedvelik, táncolják. Sokat változott azóta, amióta dél-amerikai formájában megjelent. Egyszerűbb, s szebb lett. Divat jön és m.egy, ezek maradnak. Most például a szving van kimúlóban... 1951 óta működik megyénkben a Táncta­nítók Munkaközössége. Nyolc tagja van. veze­tőjük Guttman Ármin, ahogy tanítványai em­legetik, Guba bácsi, ö egyben szakfelügyelő a szomszédos megyékben is. Tanítványai szere­tik, ragaszkodnak hoz­zá, mertt jól tanít, d viszont megköveteli a fiatalságtól a fegyel­met, a rendet. így az­tán sosincs baj a tánc­iskolájában. (nagy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom