Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-03 / 232. szám
2 ÉSZAK MAGYARORSZ AG Szombat, 1959. október 3. Bécsi különtudósítónk jelenti: Zsugorodik a schilling A bécsi őszi vásáron összetalálkoztam. egy külföldi barátommal, aki tavaly ősszel is 'ellátogatott' ide 'a vásárra. „Mondjad csak, hogy is vari ezzel a ti schilling etekkel? — kér-' dezte külföldi barátom —. tavaly 20 tchillingétt még vendéglőben ebédelhettem, kaptam érte egy szerény ebédet. Ma erről szó sem lehet. Úgy látszik, valami baj van a schílling- gel.” Ez a jelenség, amelyet barátom rövid bécsi tartózkodása alatt megfigyelhetett, az osztrákoknak érzékeny, mindennapi problémája, amelyre nap mint nap minden-egyes bevásárlásuk •, figyelmezteti őket. Ugyan évek óta megszoktuk már. hogy minden szép lassacskán drágul Ez az ugrásszerű drágulás nem szorítkozik csupán az élelmiszerekre. Alig találhatunk olyan árucikket amely ne lett volna drágább. Drágább a ruha, a cipő, á háztartási cikkek, a mosószerek — ezek közül soknak 'az ára jó... 10. százalékkal emelkedett. Teljesen hivatalosan jóváhagytak áremeléseket különböző iparcikkek esetében. (Példának okáért a tégla árát 5,5 'százalékkal, a csavarokét 6 százalékkal, a drótét 3 százalékkal, a kerékpárt- ugyancsak 3 • százalékká!, a járműalkatrészek árát pedig 4 százalékkal emelték.)• Az acélipar 10—15 százalékig terjedő áremelést követelt, s az, hogy en- nek milyen következményei lesznek a jövőben,1 szinte beláthatqMan, Valóban így igaz: van valami baj a schjäiinflgeä . Kevesebbet „ér ' ma, m int. egy. Jéy vei ezelőtt, kisebb lett, összezsugorodott.: Valósággal szimbólumnak tekinthetjük, hogy éppen ezekben á napokban az állami pénzverde, új, bronzszínű egy schillingesekkel lepett meg bennünket és ezek az új érmék lényegesen kisebbek, mint a régebbiekv .amelyek fehér fémből készültek. Általában majdnem mindenki egyetért abban, hogy az új schillingnek e szimbolikus értelmét fl kormány szóvivőiének sajtóértekezlete (Folytatás az l. oldalról.) Az igazság az -— mondotta a szóvivő, —, hogy a kormány gazaa&agi bizottságának, intézkedésére sofon kívül''gyártanak összesen 300 ezer hektoliter űrtartalmú hordót, ezenkívül import útján is biztosítják az esetleg még szükséges tárolóeszközöket. Tárolóhelyiségekről is gondoskodtak az illetékes szerveink. Vaii egy olyan közmondás, hogy borban az igazság — de a Szabad Európa Kádíó boroshordóiban nincsen szemernyi igazság sem. A Bálint-gazdáknak, agráriusoknak és egyéb hazaárulóknak meg ne fájjon a fejük miattunk, nélkülük sokkal könnyebben megoldjuk mi a saját problémáinkat. Gyáros László egy következő kérdésre válaszolva elmondotta, hogy äz idén 9 központi építőtáborban dolgoztak önként jelentkező egyetemista és középiskolás fiatalok. Összesen 9380-an vettek részt a munkában. A központi táborokon kívül több megyében is szerveztek építőtáborokat a helyi KISZ-bizottságok. Minden megyében találkozhattunk a nyáron a fiatalok önkéntes, brigádjaival, amelyek a tsz-ekfcén, az állami gazdaságokban, áz v jstálló- épitéstől kezdve a különböző mezőgazdasági munkákig értékes segítséget nyújtottak. A kormány , szóvivője befejezésül a pártkongresszus tiszteletére folyó múnkaverseny eddigi eredményeiről beszélt. Az állami ipar augusztus havi termelési színvonala az 3958 augusztus havi termelést mintegy 11 százalékkal múlta felül. Az állami iparban az év első nyolc hónapjának egy napra eső termelése körülbelül 9 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának termelését. A főbb ipari minisztériumok területén . az önköltség csökkentésére, anyagtakarékosságra, a termelékenység emelésére és a. mennyiségi terv túlteljesítésére eddig tett verseny felajánlások megvalósítása mintegy 2300 millió forintot jelent. Ehhez hozzá kell számítanunk az egyéb minisztériumok mintegy 200 millió forintos, a lielyiipar és az PKISZ mintegy *700 millió forintos felajánlását. A felajánlásokból augusztus végéig egyedül a szocialista ipar mintegy 1800 millió forintot teljesített. Az állami gazdaságok közül 235 gazdaság tett vállalást; az ebből származó többlet-hozamok, illetve költségmegtakarítások értéke több mint 200 millió forint. Csatlakozott a kongresszusi versenyhez 250 gépállomás is, mintegy 480 ezer normál- holdon vállalva a mezőgazdasági munkák terven felüli elvégzését. Az állami gazdaságókhoz és a gépállomásokhoz hasonlóan a mezőgazdaságnak szinte valamennyi területén megindult a kongresszusi versenymozgalom. A jelek árra mutatnák, hogy néhány területen, például a vegyipar, gépipár, az építőanyagipar, az QKISZ területén a .vállalatok túl fogják teljesíteni vállalásukat. Mindémél- lett ez év hátralevő részében több területen még nagy erőfeszítéseket kell tenni a felajánlások teljesítése, illetve túlteljesítése érdekében. Tekintettel arra, hogy mind a belkereskedelem, miríd a külkereskedelem terén á tervezetthez képest megnőttek áz igéhyek, szükséges, hogy különösen a könnyűiparban nagymértékben emelkedjék a termelés. Ugyanakkor az év hátralévő részében fokozottan gondot kell fordítani aZ önköltség csökkentésére, valamint a műszaki fejlesztésre és a termelékenységre is. (MTI) el keU lugadni, mert a pénzverde, már egyszer bebizonyította, milyen szerencsétlen kézzel bánik á schil- linggeL A régi schílling-érem ugyanis egy szántó-vető émbert ábrázol, amint éppen magvakat hint el. Ennek a képnek az alapjául egy híres festmény, és égy nem kevésbé híres legenda szolgál: „A szántó-vető és az ördög”. E legenda szerint az őrdög nyomon kíséri a szántó-vétőt és vetését azzal teszi tönkre, hogy a frissen szántott barázdába gyomnövények magvait hinti. Az osztrák pénzverde . kétbalkezes módon a schilling-érme alakjának modell jéül hem a .szántó-vetőt, .hanem az ördögöt' választotta. S később azután, amikor a nem túlságosan szerencsés osztrák nemzetgazdaság vetése meglehetősen inflatorikus módon szökken száriba, egyre sűrűbben nevezték az egy schillinges érmét .,ör- dög-schillíngnek”. ... Most-.pedig, amikor a drágulás következtében, a munkások schíllingjéN! jó darabot lekasiyarítanak, újból jelentkezik a pénzverde egy másik érmével, a kicsinyített egy schillingessel, amelynek máris megvan a gúnyneve: a „bér-schilling”. Magától értetődik, hogy az osztrák munkások nem elégednek meg azzal, nogy ilyen gúnyneveket találnak ki. hogy némi akasztófahumorral kísérik a hélyzet romlását. Abban a tempóban, ahogyan áz ár-schilling egyre nagyobb és nagyobb lesz. s ezzel párhuzamosan a bér-schilling egyre kisebbre zsugorodik, a munkások mindinkább megtalálják a módját annak, hogy az üzemekben kifejezésre juttassák elégedetlenségüket. Ausztria legnyugatibb csücskétől, Vorarlbergtől kezdve, Stájer- országon keresztül egészen Bécsig és az alsó-ausztriai iparvidékig erősödik a mozgalom az árdrágulás ellen, s a munkások követelik a bérek felemelését! A jobboldali szakszervezeti vezetők mindenféle megtévesztési manőverekkel kísérleteznek és máris számtalan Ígéretet tettek, hogy harcot kezdenek majd az árak csökkentésére. Ennek az ígérgetésnek azonban egyre kevesebb a visszhangja a munkások között. A legnagyobb szakszervezet, a fém- és bányamunkások szakszervezeté központi vezetőségében már félreérthetetlenül felhangzott a követelés: I ' 10 százalékkal lel kall emelni a béreket Ausztriában a társadalmi össztermék mennyisége évről-évre növekszik. Az osztrák munkások és valamennyi dolgozó olyan teljesítményeket vitt véghez, amelyekre méltán lehetnek büszkék. A dolgozók reálbére azonban elmaradt, a dolgozók schillingje kisebb lett, összezsugorodott. Ezért harcolnak most, hogy méltányosabb rész jusson nekik saját derekas munkájuk gyümölcséből, ezért harcolnak a „nagyobb” schil- lingért. OTTO M. HORN Ss fe a faiitban A liók a keresztúton. Hátam mögött Hejőszalonta, előttem Hejőpapi. Egyszer már jártam epre. Elhevertem á bokrok alatt a réten és felbámultam a futó felhőkre. Meg- * van a rét, megvan a bokor, azonos önmagával és mégsem ugyanaz. Beérett a kukorica, most törik, de más ez az ősz, más a kukorica és más a felhő Beballagok a faluba és megállók a torony alatt, közvetlen az iskola szomszédságában. Tetején gól.yafészek. Az úton Szikszai doktorék felől egy leány lépdel. Hóna alatt szatyor, benne szőlő, alma, meg ruha. Tavaly még ott hancúrozott az eperfák alatt a komolytalan gyerekség- gel. Azóta eladó lány- nyá Serdült. s otthon ő vette át a háztartás gondjait. Eltérek a szövetkezeti istállók felé, s megállók a darálónál. A villanypóznáról fekete kábel fut a motorig. Csattog a szíj és zakatolnak a fogaskerekek. Tavaly is így álltam itt, s elnéztem a gép körül szorgoskodó két embert. Olyan minden, mint egy ének visszatérő refrénje, azonos önmagával és mégis más ... Valaki megszólít. Arca még él emlékezetemben : ráismerek a hangjáról. Neve is ott bujkál a nyelvemen: István... István... Daragó! Hát ő az! Hat évvel ezelőtt találkoztam vele utoljára a Könnyűgépgyárban. Az utca nem a legnyugalmasabb hely, el kéne rejtőzni valahová. — Gyerünk hozzám! Megyünk. Az udvaron motorkerékpár és öreg fák. A konyhában telepedünk meg. Alkonyodik lassan, ső felkattantjá a villanyt, aztán savanykás bort tölt a pohárba. Érdekel, milyen fordulatot vett élete azóta, hogy láttuk egymást. Itt él a falubán. A szövetkezet elnöke azóta és tagja a pártnak. Beszél — nem is magáról, inkább a szövetkezetről. meg egyebekről. Hetvenkét tagja van a helyi csoportnak és mindegyik jó munkás. ‘ Nagy ám itt a kultúrmunka is! Az elmúlt évben a színjátszókor volt a csoport lelke. Darabjával bejárta a szomszédos szövetkezeteket és szép pénz jött össze. Kitelt belőle egy rádió, egy gramofon, meg egy keskenyfilm-vetítő. — Most. magnetofont, meg televíziót szeretnénk venni! Hogy minek a magnetofon? Hát előre szalagra vennénk a „Hangosan beszélő műsorát” ... Közben megérkezik Papp János, a tanács elnöke, ö rögtön folytatja a beszélgetést, a bemutatkozás után. Jó elnézni, és hallgatni őket. Akik minden idegszállal, egész lényükkel benne élnek az életben. Itt, saját falujukban rendezték be otthonukat. Ide fűzi őket minden emlék, munkájuk és minden értékük. Legszemélyesebb élményei is azonosak a falu, a közösség életével. A gondosan őrzött albumból fényképek kerülnek elő: Aratás, cséplés, termény- behordás és már a ku- koricafosztás is. Barátaikat, munkatársaikat, rokonaikat örökítik meg a képek, vagy önmagukat — munka közben, a mezőn. ... Odakünn már végképp besöfcétedett, és nekem bizony sietős volna a dolgom, ha közben vendégek nem érkeznének. Orosz István, ä szövetkezet zetorosa, a másik egy jóképű igrici fiú. A villanyláng szelíd, fehér fénnyel permetezi be az egyszerű bútorokat. Újra megtelnek a poharak és megered a szó. A vendégek a szövetkezet jelentőségét és sorsát vitatják. Aztán gépekről beszélnek, „gyakori rongálásokról, szakemberek hiányáról — csupa olyan dolgokról, amelyek közel állnak életükhöz. A kukoricából jó termést várnák, széna is van elég télire, meg egyéb takarmány. Folyik, folyik a szó, s közben megérkeznek az öreg szülék és a fiatalasszony. , Velük együtt előkerül a gyerek is. Egész nap kukoricát törtek. Jöttek volna előbb, de be akarták fejezni a rájuk eső részt, így hát elmaradtak kicsit. Munkásnap után együtt van a család. Úgy illik, hogy a vendég búcsút vegyen. Megszorítjuk egymás kezét, s a gazda kikísér a setétes udvarra Ballagok az úton a mező és a rét között. Valahol egy traktor pöfög, őszi szántást végez. A madár súlyos szárnya lebben a szélben, mögöttem fények világolnak, aztán kihunynak s elpihen a falu. A Hold is felkapaszkodott már az égre, bevilágítja a rétet és a kopárrá szegényült mezőt. Meglebben a bokrok és a kukorica- szár-kupacok árnya, és a réten vadvizek csillognák. Minden azonos önmagával és mégis más, mint egy évvel ezelőtt... KISS KÁROLY Híd a Boszporuszon Isztanbulban rövidesen felépül a Boszporusz felett az Európát és Ázsiát összekötő híd. Még nem választottak a három legjobb terv közül: az amerikai terv, vagy a hozzá hasonló német terv szerint lánchidat építenének, egy török mérnök terve viszont tengeralatti átjáró építését irányozza elő. Valószínűleg az első tervet választják, amelynek értelmében a híd 1343 méter hosszú és 18 méter széles lenne. A híd magassága a tengerszint felett 50 méter. Felépítése három évig fog tartani és 80 000 tonna vasat használnak fel hozz^. PINTÉR -SZRBÓ: m LI. zeit tudomást e bábáról, —r a föoszint annak örülnének a legjobban, ha egy ilyen pilótát rábírnánk arra, szökjék ki a gépével együtt... — Az ára? Tízezer fontot kapna az illető. —r Nem kevés ez? —7- Tudod te, micsoda pénz az a tízezer font? Egyezkedtek. N. Tóth úgy alkudott gazdái pénzéből, mintha legalábbis a sajátja lett volna, Tóth Aladár viszont■ többet követelt, noha még azt sem tudta, ki lesz az illető, akinek felajánlja a szökési díjat. Azzal váltak el egymástól, hogy Tóth Ali majd körülnéz ismerősei között és megpróbál kapcsolatot szerezni egy ilyen repülőtiszthez. Azt már előre látták, hogy a dolog nagyon-nagyon nehezén fog menni... A főosztályvezető olyan volt bent a hivatalában mindenkivel szemben, hogy majd elolvadt: 'Beosztottai azelőtt is tudták róla, hogy szeret hízelegni fölfelé, de azt soha nem tapasztalták nála, hogy alantasaival ilyen /nyájas legyen. Mintha ‘ kicserélték volna. Ha valaki bement a szobájába, azt sem tudta, hogy ültesse le. A beosztottai nem követhettek el munkájukban olyan nagy hibát, hogy azt a főnökük keményen szóvátette volna. Amit azelőtt soha nem lehetett tapasztalni, — az most egyszeriben mindennapos lett: nyájas szavakkal, behízelgő modorban adta ki az utasításokat, amelyek, szinte már nem is utasítások voltak, hanem kérések Há pedig valaki elkövetett egy hibát, az csak kerülő úton, másoktól szertályvezető sohasem mondta meg neki nyíltan. N. Tóth Ferenc élte a kettős életét. Nappal ellátta hivatali munkáját, fejében gyűjtötte az adatokat — és este mindent lejegyzett. Szinte már csak annak élt, hogy minél több értesülés birtokába jusson. Persze egyik sem volt olyan sürgős, hogy azonnal eljuttassa gazdáinak, az Intelligence Service embereinek, ezért szépen elraktározta őket, várva arra az időre, amikor majd ismét kijut külföldre. — önök tagjai lesznek annak a bizottságnak, amely az angolokkal gazdasági tárgyalásokat folytat majd Genf ben,— közölte egy napon a miniszter a résztvevőkkel, közöttük N. Tóth Ferenccel is. A tárgyaláson el kell érni, hogy mi diktáljuk a feltételeket, tekintve, hogy mi vagyunk ebben az esetben fölényben. Ha a tárgyalások sikertelenség énék a jelei mutatkoznának, akkor az önök számára előírt összeg feléig lemehetnek. De csak végső esetben. Devizahelyzetünket ismerik, bizonyára tudják, hogy milyen lényeges érdekei fűződnek az országnak ehhez a tárgyaláshoz. A tárgyalás teljes anyaga, az egyébként előírt titoktartáson túl is, szigorúan bizalmas. Semmi sem szivároghat ki az itt elhangzottakból... Amikor N. Tóth a késő esti órákban hazatért a tájékoztató megbeszélésről, töprengeni kezdett. Vajon most mit csináljon? Ázt már eldöntötte magában, hogy a gazdasági tárgyalások teljes anyagát és főként a „minimális összeget” az -rangolok tudomására hozza. De hogyan?... Hátha feltűnő lesz, hogy ő most külföldre levelet küld. Különben is, ha Buenos Airesbe küldi a levelet — esetleg nem kapják meg. Márpédig ő mindenképpen azt akarta, hogy ezzel a fontos értesüléssel végképp elnyerje az angol hírszerző szervezet kegyét. Nem látott más megoldást, minthogy a levelet megírja és a „Buxom London” címre elküldje. A levélpapírra először néhány semmitmondó sort írt, majd a sorok közé — vegyíndigó- val — tömören leírta mindazt, amit ezen a megbeszélésen hallott: A láthatatlan sorok németül és nagybetűvel vésődtek a papírra, úgy, ahogy azt annakidején utasításban kapta, majd a közlés alá kanyaritotta fedőnevét: Heinrich ... A küldöttség — N. Tóth Ferenccel — elutazott Genfbe és néhány nap múlva megkezdődtek a tárgyalások. A magyar delegáció előterjesztette javaslatait, igényeit, de valameny- nyien megrökönyödve tapasztalhatták, hogy az angolok igen tartózkodnak ... Este izgatottan ültek össze, hogy megintassák az aznapi tárgyalás eredményeit. N. Tóth vitte a szót... — Ez valami rettenetes... Ezek az angolok semmiképpen sem akarnak hallani az általunk előterjesztett ösz- szegről. Mit tegyünk? — Tartam kell magunkat az eredeti összeghez — válaszolta a küldöttség vezetője. Az volt az érzésem a tárgyalás alatt, hogy pontosan tudják a mi utasításainkat... Egyre csak mosolyogtak. — Honnan tudhatnák? — próbálta elterelni a figyelmet erről a témáról N. Tóth. — Egyszerűen az a helyzet, hogy egészen kis összeget akarnak fizetni... Üzletemberek... Nekem az a véleményem, hogy engedjünk, mert a végén úgyis csak engedményre kerülne a sor ... — Szó sem lehet róla. Ennek a tárgyalásnak nagy devizakihatásai vannak ... Meg kell szerezni az előírt összeget... A tárgyalások másnap is, harmadnap is hasonlóképpen folytak le. A magyarok nem engedtek — az angolok viszont hallani sem akartak a javasolt összegről. Jól tudták ők, mi a magyar küldöttség utasítása... Végülis a magyar delegáció kénytelen volt lemenni a legalsó határig.., Már vége volt a tárgyalásoknak, amikor N. Tóth a szálloda halijában szembetalálkozott Mr. Johnsonnal, s oda akart menni az angolhoz, de az szemével intett, hogy: ne tegye. A főosztályvezető ebből láthatta, hogy szemmel tartják őt, Johnson pillantásából azt is kivehette, hogy meg van,iák vele elégedve.., Ekkor adta postára azt a vastag levelet is, amely Buenos Airesbe volt címezve, s amely a hónapok során szerzett fontos értesülések vegyindigóval írt kivonatát tartalmazta. Itthon szinte kizárólag arra rendezkedett be, hogy ő az angol hírszerző szolgálat embere. Igaz, szá- molgatta a napokatmikor telik le a liyolp év. A felén már túl volt... Többször használta a csöppnyi magnetofon készüléket is, de leggyakrabban a vegyindigót. Egészen belemelegedett a hírszerzésbe. Egy alkalommal ugyancsak fontos értesülésekről szerzett tudomást, s hogy ezt tovább adhassa, üdvözlő lapot küldött a budapesti angol követségre, A sorok között pedig titkos írással jegyezve szerepéitek az értesülések. Aláírás: Heinrich Manó. Rájött, hogy ez igen jó és viszonylag gyors módszer. Szinte■ minden ünnep alkalmából üdvözölte a követséget... 1956 kora őszének egy délelőttjén két személy állt a katonai bíróság előtt. N. Tóth Ferenc volt főosztályvezető és Tóth Aladár halottsápad- tan hallgatta a bírót. Mindkettőjüket váratlanul érték a szavak, amelyek bensőjükig hatoltak: a Népköztársaság nevében N. Tóth Ferencet halálra, Tóth Aladárt életfogytiglani börtönre ítéli a katonai bíróság. KOVÁCS TÁBORNOK MUNKAKÖRE Milyen meleg az este, milyen fülledt a levegő. A kitűnő, eredeti léghűtő berendezés (Made in USA) sem sokat enyhít rajta. Kovács tábornok arcáról dől a verejték, szomját jég- behütött narancsszörppel oltja, s gondolkozik. A tábornok szeretett gondolkozni. Gyakran mondogatta hűséges titkárának, Henry Lopez David Penha ezredesnek, feleségének Colbert Magdának és Miskolczynénak, a cenzúra szorgos munkásainak, hogy minden sikerének alapja az, hogy mielőtt akcióba kezd, gondolkozik... Ügy látszik, öregszem ** gondolta 8ajátmagáröl —, nehezen bírom már ezt a dominikai éghajlatot, a gondolataim is összevissza csaponganak. A jóég tudja, miért gondolok folyton Batatonfűzfőre. Hisz az harminc évvel ezelőtt volt. Maradjak csak Dominikánál, arról most több gondolkoznivalóm van... Az ördög vigye el, sehogy sem megy ez az üzlet... Alighanem belebuktam... A házban tökéletes csend volt, mindenki lábujjhegyen járt, mert a főnök pihent. A járókelők is óvato- sabbra fogták lépteiket, ha a J. J. Perez Calle 10. alatti villa előtt haladtak el. Tudták, hogy ott lakik Kovács-Krausz tábornok, a rettenetes nagy úr, a „Haza Atyjának” bizalmasa és legfőbb katonai tanácsadója. Amit ő mond, az szentírás, az emberek feletti hatalma korlátlan. Kovácsról, az eredeti kitűnő léghűtő berendezéssel (Made in USA) temperált lakásban dőlt a víz, az Azua-i internálótábor lakói viszont egyenesen úgy érezték magukat, mintha a pokolban lennének. A tábor ósdi épületének hullámpala lemezből készült falai annyira átforrósodtak a tűző napon, hogy a rájuk öntött víz pillanatok diait gőzzé változott. De hol van üt víz, te jóságos isten? (Folytatjuk^
