Észak-Magyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

Szerda, 1959. október 21. GSZAKMAGY ARORSZAG 3 Jobb munka, nagyüzemi termelés as átszervezés után Az őszi mezőgazdasági munkák idejében való eivégzése biztosiija a többtermést (Ipari tudósítónktól.) DIMÁVAG H. EGYSÉG — hirdeti a tábla a Borsodvidéki Gépgyárból átszervezett üzemegység Zsolcai kapu 34. számú bejáratánál. Vajon hogyan dolgoznak itt, közel egy esztendővel az átszervezés után? — Többet hozunk és jobban megy a munka, amióta a DIMÁVAG-hoz tartozunk. Most már teljesen meg­oldottuk az átállási problémákat — jelenti ki határozottan Barkóczi Ist­ván üzemvezető. Erre már Szabó István műszakos művezető és Maress Béla határidő csoportvezető is bekapcsolódik a be­szélgetésbe. Szinte egymás elől kap­ják el a szót. Beszélgetésük nyomán bontakozik ki, hogy az átszervezés milyen változásokat hozott az üzem, a kollektíva életében. Átvették a DIMÁVAG nagyüzemi termelési módszerét, bár az épület régimódi konstrukciója és a korszerűtlen géppark nagyon sok megoldandó problémát vetett fel. A termelés elé gördülő kezdeti aka­dályokat azonban sikeresen elhárí­tották. Az anyagellátási és anyagren­delési kérdések rendezése és megol­dása igényelte a legnagyobb erőfeszí­tést, mert a központi raktártól elég tá­vol van az üzem. De az átszervezésnél felvetődött sokféle akadály ma már a múlté. A termelés, a munka „gőzerő­vel” halad. Ezt igazolják az üzemben látottak. Főképpen hydraulikus gépek soro­zatgyártásával foglalkoznak, de emel­lett sokféle egyéb gép készül itt so­rozatban. Ajax kalapácsok, autóeme­lők, amelyekből exportra is szállíta-. nalL Hajóemelők 20, 50, 100 és 300 tonnás kivitelben. Mechanikus gépek gyártása keretében készül itt lemez­olló is. Nem régen gyártották le a kísérleti 0-szériát. Az üzem kollektívája a pártkong­resszus tiszteletére az eredeti terme­lési terven felül vállalta 10 db me­netfúró automata és 1 db 1000 tonnás prés elkészítését, mégpedig határidő előrehozatala mellett. — Az ezer tonnást már november elsején teljesen készen átadjuk — ígérik az üzemekben. Meglepő, hogy valamennyien, szinte kivétel nélkül, napról napra pontosan ismerik, hogyan halad vál­lalásuk teljesítése, és mi van még hátra. A szerelőcsarnokban már foly­nak az előszerelések. Több hydrauli­kus prés már is szállításra készen áll. A szereldebeliek büszkén mutatják be az egyik gép működését. A feszmérő mutatója egyenletesen lendül felfelé, 300 atm. nyomásig meg sem áll, ak­kor azután önműködően kikapcsol. Távolabb óriási gyümölcsprések szerelése folyik. Ezzel is sietni kell, hiszen itt a szüret, szükség lesz rájuk. — A szerelésnél most kapcsolunk még csak rá igazán — jegyzi meg Barkóczi elvtárs —, két hetünk van még hátra, azt alaposan kihasznál­juk. Olyasmi elő sem fordulhat, hogy a programba vett gyártmányból va­lami elmaradjon. Ezt a szégyent nem viselné el a kollektíva ... — Ügy látom, nehezen férnek majd, ha valamennyi sorozat alkat­része itt lesz a szereidében ... — Hát bizony, ez nagy problé­mánk. Sürgetjük is az elszállítást. Megmunkált, súlyos alkatrészekhez érünk. Az ezer tonnás prés vár össze­szerelésre. Úgy tájékoztattak, hogy 6 hengeres, de akárhogy is nézem, csak ötöt számlálok. — Mert az öntvényekkel rendsze­rint baj van — tör ki a panasz szinte egyöntetűen. — Sok a fehérselejt, a rejtett öntvényhibák miatt, amelyek csak a megmunkálásnál derülnek ki. — Egy kérésünk lenne — veszi át a szót az üzemvezető. — Olvastuk a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak szép termelési sikereit és örömmel tölt el bennünket, hogy kongresszusi vállalásaikat eredményesen teljesí­tik. Azt kérjük azonban tőlük, hogy az ezer tonnás préshez szükséges, és még hiányzó henger-öntvényt és a két dugattyú-öntvényt mielőbb ké­szítsék el nekünk, mert már csupán ettől függ saját kongresszusi vállalá­sunk teljesítése. Hiszen a gépet már szerelhetnénk is ... A forgácsoló műhelyekben megállás nélkül járnak a gépek. Ifj. Bereczki István horizontos, a szom­szédos gépen dolgozó édesapjával versenyez. Bereczki László pedig vál­tótársaival, akiket ő tanított valaha, és bizony már-már lemarad mögöt­tük. Nem, mintha csökkenne teljesít­ménye — ellenkezőleg —, egykori ta­nítványaié emelkedik. De azért nem csügged: — Azt tartjuk, ha a tanítvány oko­sabb, ügyesebb a mesterénél, akkor a mester jó munkát végzett... Persze azért nem hagyom magam egyköny- nyen legyűrni. — így van ezzel Papp János marós is, aki bentmaradt túlórázni, mert a selejtes ötvények helyett újakat kel­lett megmunkálni. — Kevés a marós, aztán nem aka­rom, hogy az utánam következő mű­szak azzal töltse af időt, amit már el kellett volna készíteni. A szerszámgépek mellett halomba gyűlnek a sorozatban gyártott alkat­részek. Szorgalmas, serény munka folyik mindenfelé. A megmunkálók­nál három, a lakatosoknál pedig négy brigád versenyez a szocialista Borsod megye szántóföldjeinek tekintélyes része az északi dombos, hegyes vidékre esik. így például az ózdi, putnoki és edelényi járásban is. Évtizedeken keresztül az egyéni kisparcellákon a dombokra húzódó szántóföldeket merőlegesen művel­ték. Ezáltal szinte árkot készítettek a lefutó esővizeknek, amely lemosta a legértékesebb termőtalajt. Nem egy község, mint például Rakaca, Rakacaszend határában a termő­földek emiatt kopárosodtak el. A megye egyik legjellegzetesebb hegyvidéki termőterületén, az edelé­nyi járásban, ahol az ipar mellett a lakosságnak fele mezőgazdaságból él, 10 termelőszövetkezet mellett az idén tavasszal kilenc község dolgozó parasztsága teljes egészében a közös gazdálkodás útját választotta. A hegyvidéki tsz-községek, mint töb­bek között Irota, Égerszög, Rakaca, Izsófalva, Lak dombokra húzódó szántóföldjeinek korszerű agrotech­nikai művelése így megoldódott. Már az idén a tsz-községekben a ki­alakított táblákat a rétegvonal men­tén szántották, amivel felfogták a lezúduló esővizet. Ezzel megakadá­munkabrigád cím elnyeréséért. Első a Bökény-brigád, második a Huszág- brigád. A Tóth-féle lakatosbrigád külön vállalást tett: 6 db félautomata gyümölcsprés elkészítését tűzték ki célul. A Gál-brigád pedig állandó egyenletes termeléséről nevezetes az üzemben. Ha új gyártmány bevezeté­séről vagy kényesebb egyedi gyártás­ról van szó, akkor elsősorban ők jön­nek számításba. — Sajnos van „szennyező” gyárt­mány is, amely akadályozza a mun­kát — panaszkodik Barkóczi elvtárs. — így nevezzük a szérián kívüli, egyszeri alkalommal felmerülő egyedi gyártmányt. Ez bizony zavarja a fo­lyamatos termelést. Az újítások felől érdeklődöm. Ki­derül, hogy abban sincs hiány. Hi­szen éppen a forgácsolási munkák­ban elöljáró Huszág-brigád nevéhez két újítás is fűződik. A brigád tagja, Sipkó Miklós, aki éppen egy száz tonnás műanyagsajtó hengerének megmunkálásán dolgozik, elmondja, hogy újításuk bevezetése után most már nem kell a hengerekhez tartozó dugattyúkat külön-külön elkészíteni. Azok a feltétlen cserélhetőség elve alapján készülnek és a szerelési munkákat ezzel nagyon megkönnyí­tették. Búcsúzom az üzemtől. A DIMÁ­VAG H. egységében látottak, hallot­tak arról győztek meg, hogy az üzem kollektívája az átszervezés után nagyüzemi módszerekkel és nagy lelkesedéssel dolgozik a termelési tervek és a pártkongresszus tisztele­tére tett vállalások teljesítésén. lyozták az eróziót, a talaj táperejé­nek kimosását. A nehéz, dombos talajok művelé­sére a legtöbb szövetkezeti község­ben az F-80-as és a B. T. lánctalpas traktorokat vették igénybe. Izsófal- ván és Lakon a község egész határát így szántották fel. Az északi vidé­ken nehezebben érik a gabona, ép­pen ezért rövid tenyészidejű fajtá­kat vetettek el. A tsz-ek kivétel nélkül nemesített vetőmagot, a le­romlott talajerő utánpótlására pedig elsősorban műtrágyát használnak. Jellemző, hogy míg tavaly Lak köz­ségben az egyéni gazdák összesen 40 mázsa műtrágyát használtak fel, ad­dig az idén, mikor már közösen gaz­dálkodnak, 10 vagon különféle mű­trágyát szórtak szét a termőfölde­ken. A szövetkezeti gazdálkodás tet­te lehetővé, hogy a községben a tsz tagságának jó jövedelmet biztosító, eddig nem termelt növényfélesége­ket is meghonosítsanak. így például az idén már dohányt is termeltek, amely a jégkár ellenére is holdan­ként41 8—10 mázsás átlagtermést adott. Pártunk a mezőgazdasági dolgo­zók feladatául tűzte, hogy idén 5,2 százalékkal termeljenek többet a múlt évi teljesítménynél. Nos, Bor­sod megyében mennyire sikerült ezt megvalósítanunk? Bár a betakarítási munkálatok még nem értek véget, biztosítottnak látszik, hogy termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk ma­gáévá téve a párt- és kormány ja­vaslatát, mintegy 3,4 százalékkal túl­teljesíti, illetve túlteljesítette az évi előirányzatot. Ebben segítségünkre volt a kedvező tavaszi és őszi idő­járás, de befolyásolta a termésered­mények alakulását az agro- és zoo- technika javulása megyénk mező- gazdaságában. Javult a gépállomások mun­kája is. S mintegy 6—700 vagon műtrágyával használtunk fel többet, mint bármely más év­ben. Befolyásolta a termésered­mények igen kedvező alakulá­sát, hogy az őszi és tavaszi ve­téseket a legmegfelelőbb időben végezték el megyénk szorgalmas dolgozó parasztjai. De egy olyan új, s igen fontos té­nyező is magyarázatot ad, mint az, hogy a tavaszi — mintegy 60 000 katasztrális hold szántóterület nö­vekedéssel együtt összesen 100 000 katasztrális hold termelőszövetke­zeti szántóterületen biztosították a feltételét, hogy a tervezettnél mint­egy 2—2,5 mázsával termeljenek többet. Termelőszövetkezeteink te­hát az 1958-as többlettel szemben ez évben további egy mázsával hagyták el az egyénileg dolgozó pa­rasztok termésátlagát. Az eredmények biztatók, de to­vább kell haladnunk! Minden em­ber nap, mint nap jobban akar élni, s ennek feltétele többek között az is, hogy a párt célkitűzései szerint a mezőgazdaság eddigi eredményeit a következő években tovább növeljük. Erre minden lehetőség adva van. S egyik legfontosabb tennivaló, hogy minden évben újra és újra az őszi mezőgazdasági munkákat idejében — és jó minőségben — elvégezzük. Miért kell erre állami gazdasági, gépállomási és tsz vezetőknek, egyé­nileg gazdálkodó parasztoknak nagy gondot fordítani? 1. Mert ősszel (különösen jó ter­més esetén) igen nagy. mennyiséget, lényegesen több mint felét kell be­takarítani az évi termésnek. 2. Helyesen kell tárolni és beosz­tani az állatállomány részére az ösz- szes takarmányt. 3. Meg kell teremteni a jövő évi termés, alapját; jól elvégezni a vető­szántást, magtisztítást, csávázást és a kenyérgabona, takarmánykeve­rék és ősziárpa vetését. 4. Ott, ahol csak lehet, s a talaj tí­pusa megengedi, maradéktalanul el­végezni a mélyszántást. 5. A nyáron ki nem hordott szer­vestrágyát most kell kihordani és alászántani; elszórni a műtrágyát. Nem beszélve a szüreti munkák elvégzéséről, a gyümölcsösök őszi ápolásáról, a gomba- és rovarkár­tevők elleni védekezésről. Ezek a munkák, mint minden évben, most is nagy feladatokat rónak a párt és állami apparátus, a termelőszövet­kezetek tagjai és az egyénileg dol­gozó parasztokra. Megyénk párt és állami vezetői, értékelve az őszi mezőgazdasági munkák jelenlegi állapotát, arra a megállapításra jutottak, hogy megyénk dolgozó parasztjai, a termelőszövetkezetek, gépállo­mások dolgozói nem használták ki eléggé az időt, elmaradtunk az őszi munkák végzésében. A betakarításhoz különösen ked­vezett az időjárás: nem volt hűvös az idő, kedvezőek a szállítási felté­telek is és mégis: a kukoricatörés­ben a termelőszövetkezetek és egyé­niek egyes helyeken még mindig' 60—70 százaléknál tartanak. Még rosszabb a kukoricaszár betakarítá­sa. Ezen a területen a termelőszö­vetkezetek mellett különösen elma­radtak a miskolci, szerencsi, szik­szói, encsi és abaújszántói járás egyénileg dolgozó parasztjai. Emiatt a vetőszántások és az őszi vetések is ezeken a területeken vannak a legjobban elmaradva. Bár az igaz, hogy amíg a betakarításra kedvező az időjárás, addig a talaj előkészíté­seket és a vetési munkálatokat igen kedvezőtlenül befolyásolja az idő. Ki ne ismerné ezt el? Azonban egymás mellé kell rakni a problé­mákat. Azt is tudja mindenki, hogy ősszel, ha megvárnánk, amíg a leg­ideálisabb talajállapot bekövetkezne —, igencsak várhatnánk, mert a száraz időjárás után a természet törvényei szerint rendszerint igen hosszas esőzés szokott bekövetkez­ni... Következésként tehát azt is tudni kell, hogy ősszel sárba vetni semmivel sem könnyebb és olcsóbb munka mint száraz időben, amel­lett, hogy azok a gazdaságok és egyéni gazdák, akik így gondolkod­nak, rendszerint kimaradnak az op­timális vetési időből, későn vetnek, s ezzel eleve kizárják a jó termés- eredményeket. Bőven van tapasztalatunk arra is, hogy száraz időjárás esetén 1 kataszt­rális hold vetés előkészítése 50— 150 forinttal többe kerül, de ez­zel szemben az is tény, hogy 2—3 mázsával több terem jó ta­lajelőkészítés esetén. Ez a tény is azt mutatja, hogy a szárazság ellenére is feltétlen az a helyes, ha idejében elvégezzük az őszi vetéseket. Nem lehet a szárazságra való hi­vatkozást azért sem elfogadni, mert termelőszövetkezeteinknél 70 száza­lékban el van végezve, a vetőszán­tás, 100 százalékban az ősziárpa, 100 százalékban a takarmánykeve­rék, 90 százalékban a rozs és 45—50 százalékban az őszibúza vetése. Ez­zel szemben az egyénileg dolgozó parasztoknál az ősziárpa 60, a rozs 30, az őszibúza pedig alig 11 száza­lékra van teljesítve. Úgy vélem, az egyénileg dol­gozó parasztoknak, akik így el van­nak maradva, helyes követni az élenjáró termelőszövetkezetek pél­dáját, de különösen legyen számuk­ra példa Hercegkút, Károlyfalva példája, ahol egy szem esővel sem esett több, mint a megye bármely községében, mégis október 10-ig tel­jesen elvégezték a betakarítást és a vetési tervet is 100 százalékra tel­jesítették. Gépállomásaink dolgozói, vezetői 4s tartsák most fontos feladatuknak, hogy minden gépük üzemben le­gyen, s emellett minél többen dol­gozzanak most nyújtott műszakban, szervezzék meg minél több gépre a két műszakot. Ha megyénkben a maga vonalán mindenki elkövet mindent, hogy elősegítse az őszi ta­laj munkák jó elvégzését, a hónap végéig feltétlen be tudjuk hozni a lemaradást és ez nem kevesebb, mint 150—200 ezer mázsa kenyér- gabonával jelentene többet, mintha november, vagy december hónapban vetnénk el az őszieket. Megyénk adottságai jók. Értelmes, szorgal­mas dolgozó parasztok lakják, van okunk tehát abban bízni, — hogy mint az elmúlt években, — most is felismerik e feladatok jelentőségét: meggyorsítják az őszi mezőgazda- sági munkák végzését és szántóte­rületüknek mintegy 30 százalékán elvetik a kenyérgabonát még e hó­nap végéig. ^ödfifiáizeicLLák... Néhány vonással könnyű megrajzolni az alakját. Kisebb beteg­ség, jelentkezés az or­vosnál, -panaszok, s már meg is van a kiírás. Ugyanis állítólag az or­vos úgy következtet: hozzám nem jönnek hi­ába. S ha nem is látszik a baj komolynak, az orvosi kötelesség alap­ján segíteni kell, s ez nagyon gyakran beteg- szabadságra való kiírást jelent. Otthon aztán jót nevet az ilyen a marká­ba, fusimunlcát vállal, levágja a kukoricaszá­rat, elmegy a komához szüretre, sokszor minde­nütt van, csak otthon ■nem található. A Lenin Kohászati Művek Társadalombizto­sítási Tanácsának jegy­zőkönyvéből sok bizo­nyító adatot lehet erre találni. A múlt hónap­ban három dolgozó ke­rült a tanácshoz táp­pénze salás sál vádolva. Éppen ott voltam, ami­kor szégyentelenül ösz- sze-vissza hadartak, le akarták tagadni az ese­teket. Hogyan is történt? Kicsit a fenti módon, a körzeti orvos betegál­lományba vette őket. ők pedig önkényesen kija­vították munkábalépé- sük dátumát. 1. Gy. is így akart jogtalanul két- napi táppénzhez jutni. Valahogy összezavaro­dott, vagy nem tudom mi történt vele, de a két napra járó táppénzt már nem is akarta fel­venni, s a tanács előtt töredelmesen bevallotta: igenis, én javítottam ki a táppénzes utalvány dátumát. Súlyosabb azonban az eset a másik két dolgo­zónál. P. J. szintén két nappal hosszabbította meg „betegségét”. arra hivatkozva, kis gyerme­ke és felesége beteg volt, neki otthon kellett maradnia. Az otthonma­radást másként is el le­hetett volna intéznic itt azonban „bűntárs” is akadt, a feleség eszkö­zölte a javítást (szegény asszony, ha tudná, hogy mennyi ember előtt vá­dolta őt a férje okirat- hamisítással!) Ó. J. ugyancsak meg akarta hosszabbítani a beteg- szabadságot. Mit ad is­ten, ő hat éves kisgyer­mekét kérte, hogy javít­sa ki a táppénzes utal­vány dátumát. Nem tud­ni, így volt-e ez? A de­likvens azonban ezt val­lotta. Az egyik tanács­tag azt kérdezte tőle: Elhinné-e ezt, ha neki mondanák? Erre lehaj­totta fejét, s aztán töre­delmesen megbánta vét­két, feleségére kente az okirathamisítást. Hát tisztelt feleségek! Az említett férjek a tör­téntekért nem lettek na­gyon megbüntetve, csu­pán megvonták a táp­pénzt a „csalt” napokra, így aztán, ha kevesebb volt a borítékban, mint amit várták, akkor azt köszönjék saját maguk­nak. Biztosítjuk a fele­ségeket, hogy ezt a hi­ányt nem a vendéglő okozta, hanem a hamisí­tásból keletkezett, s ezt a társadalombiztosítási tanács nem engedte ki­fizetni. Remélhetőleg más is tanul az esetből s nem engednek a rábe­szélésnek, nem kérik a feleségek közbenjárá­sát. Ha mégis így lenne akkor legközelebb már nevén nevezzük a „gye­reked. rKiss H. J.) n községből áll a tokaj-hegyaljai zárt borvidék A forradalmi munkás-paraszt kormány törvényerejű rendelete alap­ján Borsod megyében is elvégezték az új borvidéki beosztást. Ennek alap­ján Borsod megye történelmi borvid éke maradt a tokaj-hegyaljaA zárt borvidék. A zárt borvidékhez tartozó községek szőlőit felülvizsgálva, egy községet, Makkoshotykát, melynek határában összesen hét hold szőlő van, s az sem felel meg a történelmi borvidék feltételeinek, kizárták a zárt borvidékből. így most a tokaj-hegyaljai zárt borvidék — ahová más terü­letről bort csak palackozva szabad bevinni — 27 községből áll. A borvidékek meghatározásáról szóló rendelet alapján a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának szakemberei Szomolya községet az egri borvidékhez sorolták, és jó boi’termő helyként tartják nyilván a Bükk déli lejtőinek tövében elhelyezkedő 11 községet, köztük a pezsgő készí­tésére legalkalmasabb bort termelő Tibolddarócot, valamint a „geszti szerelem” elnevezésű boráról híres Borsodgeszt községet. Busznyák András. a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője Marton Szilárd Rétegvonal mentén szántottak az edelényi járás uj tsz-eiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom