Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-18 / 219. szám

2 eszakmagyarorszag Fentek, 1959. szeptember IS. 99 Az ábránd valóra vált 44 Üjabb külföldi visszhangok a szovjet holdrakétáról NEW YORK. Az amerikai lapok­nak a második szovjet űrrakéta si­keréről szóló közleményei a szovjet tudomány és technika nagy vívmá­nyainak elismerését példázzák. A Post Dispatch „Szovjet diadal” című szerkesztőségi cikkében ezt írja: „A holdrakéta sikeres felbocsátá­sával a Szovjetunió újabb győzelmet aratott az Egyesült Államok fölött a világűr meghódításáért 1957 októ­ber 4-én. az első mesterséges hold fellövésekor meginduló versenyben. A Náción, az egyik legnagyobb polgári lap vezércikkében a többi között ezt írja: Az ábránd valóra vált. Az ember élérte a Holdat..Szovjet tudó­sok és szakemberek műve ez a csoda, amely ugrást jelent a világűrön át a hallgatag holt égi­testre. MOSZKVA. A Szovjetunióba to­vábbra is érkeznek a külföldi üd­vözlő táviratok a holdrakéta sikere alkalmából. Enver Hodzsa és Mehmet Shehu, az Albán Munkapárt és a kormány nevében. Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt nevében küldött üdvözlő táviratot és hangsúlyozta a szovjet technika és tudomány újabb eredményének hatalmas történelmi jelentőségét. Vórosilovhoz, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöké­hez intézett táviratában Tito, Jugo­szlávia elnöke szeréncsekívánatait fejezi kj ,„ahhoz a fényes sikerhez, amelyet a szovjet tudósok értek el.” (MTI) Űrrakéta, amely visszatér a Földre Moszkva (TASZSZ) Kétségtelenül folytatjuk a Hold­nak űrhajók segítségével való tanul­mányozását — írja a Komszomol- szkaja Pravdában Arij Sternfeld nemzetközi asztronautikai díjjal ki­tüntetett szovjet tudós. — A tudo­mány számára különösen fontos a Hold körülrepülése alacsonyan szálló szputnyikokkal. Egy ilyen, a Holdtól 30 kilométer Szombaton és vasárnap békekölcsönsorsolás Két nap alatt több mint 78 millió forintot sorsolnak ki Az Országos Takarékpénztár ezen a hétén megkezdi az 1959 második félévi államköícsönsorsolásokat. Az első Jlúzásokat — az első, az ötödik, a hatodik békekölcsön, valamint a Magyar Népköztársaság 4 százalék­kal kamatozó törlesztéses kölcsön- kötvényeinek a sorsolását — szep­tember 19-én és 20-án Budapesten, a Ganz-Mávag Vörösmarty művelő­dési házban (VIII., Delej utca 51. szám) bonyolítják le. A két nap alatt összesen 308 050 kötvényre 78 233 200 forintot sorsolnak ki. Az első békekölcsön húzása szeptember 19-én, szombaton délután 3 órakor kezdődik. ' A sorsoláson 57100 kötvényre Í8 377 600 forint értékű nyere­mény és törlesztés jut. Szeptember 20-án, vasárnap dél­előtt 10 órakor kezdődik az ötödik békekölcsön sorsolása. Ebből a köl­csönből 99 550 kötvényt húznak ki 23 947 800 forint értékű nyeremény­nyel. Utána a hatodik > békekölcsön­ből 150 400 nyereményt sorsolnak ki 35 907 800 forint értékben. Elk észült Borsod megye műemléki létesítményeinek jegyzéke A Miskolci Tervező Vállalat 9 évi munJtával összegyűjtötte és jegy­zékbe foglalta Borsod-Abaúj-Zern,plén megye műemlékeit, városképi és történelmi jelentőségű épületeit. Az országos és helyi jelentőségű alko­tásokat 11 járás és 6 ‘város 336 településén kutatták fel. A munka ered­ményeként 1642 épület, illetve városképi és történelmi emlék szerepel a jegyzékben, amelynek Összeállításánál felhasználták a korábbi felmé­rések eredményét is. Az összeírásból kiderül, hogy a legtöbb műemlék az edelényi járás­ban van, azoknak száma megközelíti a háromszázat. Legkevesebb műem­lék jellegű épületet az ózdi járásban találni. Ott mindössze csak 28 van. A jegyzékben olyan, eddig ismeretlen épületek szerepelnek, mint ■például a sályi kúria, a tornaszentandrási római katolikus templom, a Monok—Golop közötti fasor, a tokaji városközpont. A jegyzék elsőnek sorolja fel a megye mintegy 750 népi műemlékét. magasságban repülő szputnyik egy óra 51 perc 13 másodperc alatt kerüli meg a Holdat. Már sikeresebb megfigyeléseket lehet végezni, ha a szputnyik valamivel lassabban a Hold felületétől számított 50 kilo­méter magasságban halad. Ilyen módon össze lehet állítani a Hold teljes és részletes térképét. , Az űrrakéta sikeres kilövése lehe­tővé, teszi az ember számára, hogy eljusson egy másik égitestre — írja Alekszej Iljusin, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tagja a Szovjetszkaja Rosszijában. Megállapítást nyert, hogy a koz­mikus anyagok nem okoznak kárt az űrhajóban, a rakéta meg­őrzi légmentességét, Belsejében állandóan megvan a szükséges hőmérséklet. a két szovjet űrrakéta útján szerzett eredmények fontos adatokat szolgál­tatnak a készülő kozmikus utazások megteremtéséhez. A Holdba repülés és a visszatérés feladatát megkönnyíti, hogy a raké­tának a Földre való visszatéréséhez 25-ször kevesebb energiára van szük­sége, mint a Hold eléréséhez. Vlagyimir Dobronravov, a fizikai és a matematikai tudományok dok­tora írja a Lityeraturnaja Gazettá- ban: A szovjet tudósok részletesen ki­számították az alábbi rpppályákat: a Hold körülrepülése különböző távolságokban a Hold felszínétől, repülés a Holdba, a Hold bizo­nyos távolságra való megközelí­tése, repülés a Hold felé oly­módon, hogy a rakéta a Hold mellékbolygójává váljék, repülés a Hold felé és visszatérés a Földre. Mivel a szovjet tudósok —- írja Dobronravov — már tudnak szer­keszteni távirányítású kozn^kus ra­kétákat, következésképpen olyan ’táv- irányítású szputnyikok, később űr­rakéták kilövése várható, amelyek visszatérnek majd a Földre. Az Eszakmagyaromág megírta illetékeh ssérv válaszol Az Északmagyarörszág szeptember 12. számában „Miért nincs — vagy hová lett a jó bor?” c. cikkünkre a következő választ kaptuk­Nagyon örülünk, hogy Miskolc város dolgozói, különösképpen a szőlőlevet kedvelők megszerették a borkóstolónk borait. Ez volt és ez js a célunk, hogy ténylegesen jobb minőségű borokat biztosítsunk. A cikk felveti, hogy az utóbbi időben csak alacsonyabb minőségű borokat hoz forgalomba az üzlet... Hiányzik az édes és száraz szamorodni!.,. Azt hiszem erről nem lehet így beszélni, mint hiánycikkről. A válla­lat részéről ugyanis helytelen lett---­v olna a jelzett bort meg nem állapi- tóit áron értékesíteni... Ugyanis az árrendelet a termelői borkimérésre árat nem állapít meg s ezért mindaddig, amíg az árható­ság új árat a száraz szamorodni és és édes szamorodni borokra meg nem állapít, az értékesítést az Élel­mezésügyi Minisztérium borforgalmi igazgatósága leállította. A vállalat vezetője. Farkas Pál igazgató elv­társ, a szükséges intézkedést a fő­hatóságunkon keresztül az árbatóság felé megtette, s minden bizonnyal még ebben a hónapban sor kerül az édes és száraz szamorodni árusítá­sára. PÖTA PÁL üzletvezető. Tatarozás 450 ezer forintos költséggel Már hónapok óta kőművesek, bádogosok, szerelők dolgoznak egy- egy somsályi régi bányászlakáson. Amerre haladnak, kezük munkája nyomán megszépülnek a régi lakások, új vakola., új festék kerül rájuk kívül, belül. Az üzemvezetőség a dolgozók javaslatára gondoskodott arról, hogy az idén, még a tél beállta előtt valamennyi régi bányászlakás külső és belső tatarozása elkészüljön. A felújítási munkálatokra 450 ezer forintot fordítanak. Újabb gépóriás üzemel Tiszapalkonyán Ha a Tiszapalkonyai Erőműről be­szélünk, akkor nagyon sokszor kell használnunk a „leg” szócskát. Itt üzemelnek a legnagyobb kazánok, a legnagyobb transzformátorok, és ak­kor sem túlzunk, ha úgy beszélünk róla, mint a legszebb erőműnkről. Kívülről nézve: impozáns látvány. Belülről: csodálatos. Tisztaság, rend, precízség, monumentalitás. Ebben az erőműben az elmúlt na­pokban nagyfontosságú . esemény történt: új gépeket állítottak üzem­be. A „leg” szócskát most már még többször lehet használni: a legna­gyobb teljesítményű erőmű az or­szágban. Az eddigi 150 megawatt helyett a műszerek mutatója 200 me­gawattot jelez. Ami pedig mindnyá­junkat büszkévé tehet: az új gép ma­gyar gyártmányú. A turbinát a Láng Gépgyár készítnette, a generátor pe­dig a Klement Gottwald Villamos- sági Gyár műve. Azon a napon sokan vártuk izga­tottan az új magyar gépóriás „bemu­tatkozását”,, Prieszol József elvtárs, a Központi Bizottság tagja, az MSZ­MP Borapd megyei bizottságának első titkára, Papp Károly elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titká­ra, Dojcsák János elvtárs, az ipari osztály vezetője ugyanúgy „druk­kolt” a megawatt/óra mutatójának, mint az erőmű igazgatóságának va­lamennyi embere és az üzem többi dolgozója. Az eddigi legnagyobb ma­gyar gépek teljesítménye 30 mega­watt. Az űj gép megawatt órájának mutatója már 40-en is túlhaladt és lassan ugyan, de közeledett a végcélt jelentő 50-es szám felé. A telefon­jelentések szinte percenként keres­ték a főmérnök, vagy az igazgató elvtársat. Zúgtak a turbinák, vibrál­tak a mutatók, vilióztak a jelzőlám­pák. Zsibongott, forrott minden és a levegő várakozással volt telítve. Közben Dénes Sándor főmérnök elvtárstól sok mindent megtudtunk. — A Borsodi Erőmű 180 megawat­tal üzemel. Mi most az új géppel 200 megawattot akarunk termelni. Nagy területnek dolgozunk. A tiszán­túli részt teljes mértékben a mi erő­művünk látja el villamosenergiával. Milyen is ez az új gép? Talán egy halvány képet sikerül rajzolni róla a főmérnök elvtárs szavaival. , — Mindenekelőtt gépgyártásunk nagyszerű munkáját dicséri ez a ha­talmas gép. Több hónapig tartott, amíg a rögzítéshez szükséges épít­kezési munkákat be tudtuk fejez­ni. Erős alapzat kellett, hiszen több 10 tonnás terhek forognak percen­ként 3 ezres fordulatszámmal. A gép maga két részből áll. A turbinából és a generátorból. Az eddigi gépeknél nagyobb teljesítményű. Értéke 30 millión is felül van ... Beszerelése nehéz, hosszadalmas munkát köve­telt. A szerelők minden dicséretet megérdemelnek nagyszerű teljesít­ményükért ... , A megawatt óra mutatója pedig még azon a napon, az esti órákban elérte az 50-es számot! A Tiszapalko­nyai Erőmű 20Q megawattal üze­mel! (priska) pintér - Szob o .• XL. fi álljatok? Egymillió! — ösztö­nözte társait Renner. — Az an­gol fegyverszállító, miután az üzletet lebonyolították, levitte Zacharoff urat és- beadta a kémnevelő inté­zetbe és három évi intenzív tanulás után az intézet igazgatója azzal bo- csáttota el. hogy többet zud, mint ő. Ezalatt a három év alatt olyan zse­niális myelv talentumnak bizonyult, frogy tizenkét nyelvet tanult meg egyforma könnyedséggel. Tanulmá­nyainak befejezése után az angolok Algírba küldték, hogy ott a franciák­nak kellemetlenkedjen. Kémkedései­vel milliókat leeresett. Néhány év el­teltével Londonba költözött és meg­vásárolta a „Maxim”, később pedig az „Armstrom and Vickers” fegyver­gyárak részvényeit. Milliókat kere­sett a spanyol—amerikai, a görög— török, az orosz—japán, a szerb—bol­gár-—török háborúkban, a világhá­borúban pedig szinte meghatványo­zódott amúgyis jelentős vagyona és súlyos-milliók korlátlan ura lett. Az első, világháború kitörésekor a világ fegyver- és lőszergyárainak fele Za- charoffé volt. De sohasem szerepelt a nyilvánosság előtt, mindig a hát­térben mozgott... — Csodálatos... — ámuldozott Oltványi, a kémbanda egyik tagja. De a többiek is oda voltak az előttük megfestett ragyogó képtől. „Én, mint jnvilliók korlátlan ura... s mindezt kémkedéssel!” — mindnek ez járt a fejében. Renner látta, milyen hatást ért el embereinél, tudta, hogy ezek az emberek vak gyűlöletükben pén­zért különösen mindenre kaphatók. .Ezért tovább feszítette a húrt. Jól emlékezett ezekre a régi történetek­re, szinte még a szavakra is. És me­sélt. — Úgy mondom nektek, ahogy ők mesélték. A mi főnökeink, az ango­lok nagymultú hírszerzők. A követ­kező történetet is az Intelligence Service. egyik tisztjétől hallottam. Öreg róka volt, az első világháború­ban is hírszerzőként dolgozott. — Egyik este az Intelligence Ser­vice vezetőjének irodaajtaját egy rongyos, cafatos ruhájú, feldúlt áb- rázatú ember döngette. Senki sem gondolta volna, hogy valaha ebből az emberből Anglia leghíresebb kémje lesz. Maxvell őrnagy érthető ridegséggel és a következő szavak­kal fogadta a későbbi Lawrence ka­pitányt: „Hogy mert ön az épületbe behatolni! Hordja el magát, az Intel­ligence Service nem kávéház, hogy bárki bejöhessen!” Az idegen csak ennyit felelt: John Edwards-nak semmi sem lehetetlen!” Ez a szem­telen felelet döntötte el a későbbi Lawrence kapitány sorsát. Maxvell faggatni kezdte emberét. Az elmond­ta, hogy London egyik piszkos ne­gyedében .született és egy nyomorult szállodának a bérlője. A rendőrség üldözi, mert lányok közötti boxmecs- cseket rendezett a londoni előkelő és blazirt urak szórakoztatására. El akar Londonból vándorolni, különö­sen felesége elől szeretne menekülni, aki borzalmas nő és pokollá teszi életének minden pillanatát... — Renner tucatnyi hallgatósága jót rö­högött ezen. — Szolgálni akarom önt, őrnagy úr, és új ember akarok lenni — mondta a rongyos fiatalember. „Meg teszi ön azt, amit önnek parancso­lok? — kérdezte Maxvell. És a fia­talember megesküdött a bibliára, hogy megteszi. Az *őrnagy megparancsolta neki, hogy tanulja meg a török nyelvet. Másnap John Edwardsot az Intelligence Service „T. 80” séámú ügynökeként jegyezte be törzsköny­vébe és kiküldte a devonshirei kém­iskolába. A polgári rendőrség rövid időn belül értesítette John Edwards feleségét, hogy „John Edwards urat egy csapszékben leszúrták és el is temették”. John Edwards két éven át naponta hat órát tanult törökül. * Mikor az Intelligence Service meg­győződött arról, hogy tanítványa annyira tud már törökül, hogy útra engedheti, Konstantinápolyba küld­ték, hogy a nyelvet tanulja meg teljesen, tökéletesen. A világháború kitörésekor egy távolkeleti expedí­ciónak volt a parancsnoka, a török háború kitörésekor pedig a Darda­nellák vizén egy hajón tartózkodott. Az angol admirális, miután látta, hogy flottájával semmire sem tud menni, egy sötét éjszaka csónakon kiküldte Lawrencet a partra: kém­lelje ki a török hadsereget. Lawren- cenek olyan balszerencséje volt, hogy egyenesen egy török járőr ke­zei közé került. „Ne bántsanak ka­tona urak, én egy szegény eltévedt, igazhivő pap vagyok, inkább mu­tassák, meg nekem az utat, hogy tu­dok a harcvonalból kikerülni.” A ha­misítatlan, valódi török kiejtés meg­tévesztette a török katonákat és át­vezették a vonalon. Majdnem egy hónapig vándorolt a tűzvonalák kör­nyékén a „török pap” és amikor már mindent kikémlelt, visszaindult hajójára. Ismét balszerencséje volt. A törökök észrevették, pokoli gép­fegyver- és lángtüzet zúdítottak rá. Itt vesztette el a balfülét, amelyet egy felette szétrobbant ágyúgolyó szilánkja tépett le. Vérző arccal ér­kezett a hajójára. Az antant-flotta kudarca után Bagdadba ment, majd onnan elszö­kött és Bordeaux-ba utazott. Egy nap a bordeauxi kikötőben megpillantott egy amerikai hadnagyot, akit az amerikai aranysas és a francia be­csületrend ékesített. Odoment a hadnagyhoz és igazolásra szólította fel. A hadnagy tiltakozott a felszólí­tás ellen és kijelentette, hogy ő Per­shing tábornoknak az amerikai ex- pediciós hadsereg vezérének segéd­tisztje. Felmutatott egy parancsot is, amelynek értelmében az egyik Ame­rikába induló hajóra kell felszállnia, hogy Washingtonba érve, repülőtisz­ti állását elfoglalhassa. Lawrence ér­deklőléssel nézte a fiatal és szépen kitüntetett hadnagyot, amikor eszé­be jutott az a parancs, hogy köröz­nek egy bizonyos Magéi nevű kémet, akit halálra ítéltek. A személyleírás pontosan ráillett a repülőhadnagyra. „Hol tette ön le a pilótavizsgát?” — kérdezte Lawrence. „Toulonban” — válaszolta a hadnagy. „Mennyi idő alatt tanult ön meg repülni?” „Há­rom hét alatt.” Ez a hazugság meg­lepte Lawrencet. „Milyen rendszerű géppel repül Ön?” „Spad géppel” „Ez egy bombavető gép. amelyen há­rom ülés van?” „Természetesen.” Ez a nagy hiba eldöntötte a hadnagy sorsát. Tudnia kellett volna, hogy a „Spad” gépek nem bombavetők, ha­nem vadászgépek és csak kétülése­sek. Lawrence őrnagy, aki időköz­ben a kémkiképző iskola tisztje lett, ezt úgy oktatta, mint a kémek által elkövetett hibák klasszikus példáját. Renner figyelmeztette embereit, hogy így vigyázzanak, ha nem akar­ják azt, hogy lebukjanak. A társaság jól szórakozott a történeteken. — Most pedig munkára fel — adta ki a parancsot Renner. Elhatározták, hogy az adóvevő készüléket egy vas­utas segítségével leviszik Balaton- akarattyára, a villába, amelyet az orvos minden további nélkül haj­landó volt ilyen célokra átengedni. Néhány nap múlva a csendes kis balatonakarattyái nyaralóban már működött az adóvevő készülék. Tit­kos hullámhosszon közvetítette a hí­reket egy svájci állomásnak, ahol a gép mellett a diákszövetség „funk­cionáriusai” ültek. Renner felettesei tudniillik néhány svájci diákszövet­ségi funkcionáriust is beszerveztek. Az egyik Walter Reinsler, a másik Hans Gesler álnevet viselte. Ezek annakidején Ausztriában felajánlot­ták Rennernek, hogy sokszorosító gé­peket és rádiókészülékeket bocsáta­nak rendelkezésére. Vállalták az ősz- szekötők szerepét is. A csoport már hetek óta műkö­dött. Az egyik legfontosabb felala- tukat, a magyar és szovjet katonai alakulatok elhelyezését Budapesten és több nagy vidéki városban — már kikutatták. Értesüléseiket a rádió adóvevőkészüléken továbbították. Aztán megérkezett az új parancs Mister Seeleytől: meg kell állapítani a magyar és szovjet katonai gépko­csik rendszám-rendszerét. Ennek cél­jából gyűjtsenek össze 100—100 ka­tonai gépkocsirendszámot és ezt jut­tassák ki könyv-chiffre segítségével. Renner megértette a parancsot és embereit szétküldte az országban. Pénz volt bőven, kiadásaikat fedez­hették. És mindig újabb és újabb összegek érkeztek a Nyugatról átdo­bott futárok útján. Az egyik este is­mét összejöttek. hogy tanácskozza­nak. — Hamis bélyegzőket kellene ké­szíttetni — vetette fel Renner. —> Azzal könyebben tudnánk mozogni és a személyi igazolványokat is ki­cserélhetnénk. Noha nekem megvan a Varga Sándor névre szóló személyi igazolványom, amit még kint kap­tam, de nem árt, ha több igazol­vánnyal rendelkezem én is. A többiek helyeseltek. Csak egy­előre még azt nem tudták, hogyan lehetne elkészíttetni a hamis bé­lyegzőket. Aztán ezt is kisütötték. Czajlik leutazott Szekszárdra egyik ismerőséhez, akiről tudta, hogy va­lamikor vésnök volt. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom