Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-06 / 209. szám

Tasáraan. 1959. szeptember 6. MZAKMAGYARORSZAG Mi történik a színház térségében? Miskolc belvárosában, — a színház közvetlen szomszédságában —r a közeljövőben új építke­zés kezdődik. A Széche­nyi utca 19. számú ma­gasépület és a színház árkádjai között már napjainkban is láthat­juk á nagyarányú ké­szülődést. Két épületet, közel \zettöszáz éves, omladozó falu, bizony­talan szerkezetű és vá- rosképileg rossz hatást keltő lakóházat már meg ostromoltak az épí­tők. Gyors ütemben « bontják a falakat, hogy minél előbb helyet ad­janak az, új épületek al­kotóinak és ezzel meg­kezdhessék annak a tervnek a megvalósítá­sát, amelyet a tervezők igen gondos munkával elkészítettek. Mi történik tulajdonképpen a szín­ház térségében, mit akarnak a ter­azért vált szükségessé; mert a szín­ház bővítése miatt az eredeti for­májú épületeket nein tarthatták meg. Egyrészt azért* mert egyemeletes voltuk miatt kiestek a főutca eme- 1 étmagasságából, másrészt . pedi# azért, mert korszerűtlen, elavult szerkezetük miatt az emeletráépítést nem bírták volna el. A szerkezetek megerősítése olyan nagy összeget venne igénybe, ami helyett új épüle­tek építése előnyösebbnek bizonyult. Ezt a következő számmal bizonyítot­ták a tervezők: a két épület 6 lakása helyett 36 modern 1, 2 és 3 szobás otthont, valamint több korszerű fő­utcái üzletheiyiségeí építhetnek! Mint azt a rajzon is láthatjuk, bal­ról a 19. számú épület mellett, az eddigi csúnya, üres, vakolatlan keleti homlokzathoz 6 emelet magas, más­fél- és kétszobás, erkélyes lakásokat tartalmazó épületet terveztek. Ebben az épületben helyezik el a kazán- házat is, valamint egy központi lép­csőházal, ami már a Miskolcon oly kevés liftet sem mellőzi. Ezt a lép­csőt a képen jól szemlélhető Fedosz A Széchenyi utca 19. számú házhoz csatlakozó hat, es a színház­hoz csatlakozó háromemeletes új épületek homlokzati rajza. Épí­tész-tervező: Kmetty Gyula, belső építész: Dufala József. Gépé­szeti tervező: Budaházi Miklós, statikus tervező: Szabó József. (Miskolci Tervező Vállalat.) vezŐfc, — halljuk gyakran a kérdést, és virágüzlet közötti árkádrész alá A 21. és 23. számú házak lebontása helyezték. Ez teszi lehetővé a másik Erdészeti konferenciát rendez az Akadémia 'A Magyar Tudományos Akadémia szeptember 7-én és 8-án erdő­nevelési konferenciát rendez az Országos Erdészeti Egyesület közre­működésével. A konferencián mintegy 400 hazai szakember és számos külföldi vendég részvételével vitatják meg erőteljesen fejlődő erdőgaz­dálkodásunk erdőnevelési módszerét, annak tudományos alapját és gya­korlati alkalmazását. A külföldi vendégek közül a bolgár, a csehszlovák, a dán, a finn, az iraki, a lengyel, a német, az olasz és a román küldöttek előadásaikban ismertetik azokat az elgondolásokat, amelyek alapján az illető országok erdőgazdaságaiban igyekeznek növelni a fatermelést. A hazai előadók között szerepei Erdei Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, aki a magyarországi erdészeti tudományos kutatás kér­déseivel foglalkozik, dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője erdőgazdaságunk helyzetét és fejleszté­sének irányát ismerteti. (MTI) épületben lévő lakások megközelíté­sét, mivel a szomszédos 23. számú ház helyén épülő háromemeletes lakótömb teljes egészében oszlopokra épül. Ez viszont nagyszerű rálátást biztosít majd a későbbi évek során felépülő Színház-térre. A tervek sze­rint ugyanis az árkádok alatt egy üvegkalitkóba helyezett virágüzlet épül csupán, .ami átlátszó falával kel­lemes hangulatot biztosít majd a tér bejáratánál. Érdekessége lesz az épületcsoport­nak, hogy a magasabbik házban he­lyezik el a végre reprezentatív jel­legű képcsarnokot, amely nemcsak a földszinti részben talál méltó he­lyiséget, hanem belső lépcsővel az első emeleti galériába juthatunk, ahol mintegy 100 négyzetméter alap- területű kiállítási terem is lesz. A város és a megye képzőművészeti életének régi hiányát pótolják ezzel, hiszen a jövőben a helyi és a fő­városi festőművészeknek alkalmuk nyílik ezt a helyet igénybe venni. Mellette Fedosz-üzletet nyitnak, amelynek emeleti részében műhelyt létesítenek. . Üzembehe­lyezése után a megren­deléseket már helyben készítik el. Mögötte, az épület-térre nyíló föld­szinti heljüségét a házi­ipari’ szövetkezet foglal­ja él. Külön értéke a terve­zők előrelátó és figyel­mes munkájának, hogy a két épülettel olyan épületcsoportot hoztak létre, amely nagyvárosi hangulatot biztosít az öreg belvárosban. A színház mint klasszicista jellegű épület az eddigi zárt épületsorból nagyszerűen fog kiemelkedni és homlokzata szimetrikus volta miatt megkapja eredeti karakterét. Ugyan­is, mint ahogy a rajzon juthatjuk a •két épület csatlakozássá.! a tetőt „lekontyolják’* ugya gyan napjainkban felől van. A háro árkádos épület beljebb lesz (a ra hető),. ami a színhá épület homlokzatát Kmetiy Gyula, a Vállalat építésztervezője számos öt lettel telített és sok újszerű meg­oldást tartalmazó tervvel ügyesen figyelembe vette a főutca szerkeze­tét. Biztosak lehetünk benne, hogy a tervező kollektívának sikerülni fog Miskolc városképét új színfolttal gazdagítani, Szarvas Miklós mint aho- ryné-utca teljesen méterrel ésbé észlel- atemeletes ítja. Tervező SztfanáiáF Őszeleji vásár a vá­rosszéli téren. Korán van még, de már meg­bolydultak' az utcák, virradat óta szakadat­lanul gyúródik a nép a vásártér felé. Ki gyalogosan, ki szeké­ren, ki meg kezében kötőfékkel: egy-egy vihoráázó deres, rengő- tőgyű tehén, vagy bá­natos nézésű tinó tár­saságában. Mire aztán . a Nap a dombok közül fe^capaszkodik az ég aljára, akkorára hatal­mas szekértábor verő­dik össze. Alkudoznak, kínál­nak. vesznek. Kézről- .kézre jár a ruha, ka­lap, lábbeli, a renge­teg zománcedény, pap­lan, mézeshuszár, cso­koládé, fakanál. Emitt már az áldomást isz- szák habzó sörrel., gyöngyöző borral, amott még csak a ré- diát kotorásszák elő a belső zsebből. Papír­trombita rikkan. piros léggömb pukkan, já­tékkakas kukorékol: tarka színekben, ka­vargó hangzavarban áll a vásár. Két bazársátor kö­zött messze fehérlő szitapit’amis magaso­dik. Tízesével, húsza­sával vannak a sziták egymásra rakva, eme- letformán. Alul 16—17 collos babrosták, az­után 15-ös péksziták, majd sorjában a 8—10 collos, csinos gazdasz- szonysziták, végül i— mint gyerek a felnőtt nyakában — a pici ba- ba-passzőrsziták he­gyeinek a legtetején. — Szitát vegyenek! Megjött az utolsó szi­takötő! Asszonyok, me­nyecskék, itt az alka­lom, most vegyenek szitát az új liszthez! — kínálja remekbe sza­bott, kecses készítmé­nyeit az. ötven felé haj­ló mester. És míg beszél, be­szél, közben a keze is jár, mint a motolla. Ide rostát ad. amoda szitát. A falusiak 10 collosat, a városbeliek nyolcasat kérnek. Az asszonyok, kézbe ve­szik, tapogatják, ro­pogtatják. Egyikőjük a fénylő lószőr-szövetet nyomogatja, a másik a friss hársíaháncs illa­tát szagolgatja, amely- lyel a mester a szita kérgét ügyesen össze­varrta. Mert ez a ket­tő a legfontosabb; szőrszövet és a hárs- varrat. Amelyiken ez megvan, nem kell so­kat gondolkozni, csak megvásárolni. ez az igazi szita, valódi ké­zimunka. Viszik is az asszo­nyok, mintha ingyen adná. Állandóan tízen, tizenöten vannak a mester kikul. No, de most* hirtelen egy em­ber is közéjük kevere­dik. Piros az arca, de­res a feje, meg a baju­sza, s hamiskásan mosolyog a szeme, amikor odaszól. — Jó asszonyok, ne vigyék már mind el. hagyjanak nekem is abból a szilából... — Hogy-hogy? — ütődnek meg a vásá­rosok. Csizmás ember szitát vásárol? Búza­rostát, azt még lehet... De szitát a kenyérliszt­hez?! Az már igazán az asszonyok dolga!... Még nagyobb a kö­rülállók meghökkené­se, amikor a mi embe­rünk dagadó mellel kijelenti, de úgy, hogy mindenki hallja: — őt szitát kérek, a tíz collosból! És ha már maga az utolsó szita­készítő a megyében, hát még ötöt abból a kicsiből is, amivel az ételt passzírozzák a csecsemőknek. Jövőre lesz ugyan csak szük­ség a babaszitára, de hátha már akkor nem találkozunk... De jót adjon ám. mert nász­ajándéknak viszem... Egy szó nem sok. de az ámulattól annyit se mukkantak az asszo­nyok. Csak nagysoká- . ra jött meg egy ba- boskendősnek a hang­ja: ^— No még ilyet! Öt­szörös Örömapa! Az­tán honnan szedett össze ennyi mertyasz- szonyt egyrakásra? — Nagy a család... — vágott vissza büsz­kén az öreg, most ősz­szel öt menyasszonyt házasítunk ki egy­szerre. Bort. éves disz­nót, teljes konyhafel­szerelést, pénzt adunk mindegyiknek nász­ajándékul. És miközben leszá­molta a mester kezébe a piroshasú százaso­kat, ölbe szedve a sok szitát, magyarázatkép­pen odaszólt még az asszonyoknak: — Mert tsz-lakoda- lom lesz nálunk a fa­. luban, nekem kell a nászajándékot megvá­sárolnom, mert... mert — tudják — én va­gyok az Uj Barázda elnöke... Hegyi József Megjelent a tihanyi Biológus Napok előadásanyaga Az 1956-ban megrendezett Bioló­gus Napok előadásanyaga a közel­múltban könyvalakban is megjelent a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat kiadásában. Az értékes előadás- gyűjtemény — a gazdag képillusztrá­cióval együtt — igen jól felhasznál­ható az iskolai biológiai oktatásban és az iskolán kívüli ismeretterjesztő munkában, A közkívánatra meg­jelent könyv ára 8 forint. Megrendel­hető az összeg egyidejű lefizetésével a TIT megyei titkárságán (Miskolc* Széchenyi utca 16. Telefon: 15-492). PINTÉR — SZRBO : XXXI z a fontos, hogy valaki megbíz­ható, semmitől vissza nem ria­dó kopó vagy hóhér legyen, s minden bűnét megbocsátják, előrehaladása biztosítva van. Az állami szolgálatban álló, külön­leges detektíveken kívül az FBI-nek nagyszámú „önkéntes detektívje” van, akiket a „Szövetségi Nyomozó Iroda barátainak” neveznek. Az ön­kéntesek toborzását — illetve kény­szerítését — az egész országban szé­les körben szervezték meg. Azok a személyek, akiket beszervezésre sze­melnek ki, különböző kérdőíveket töltenek ki, s ha az adatok ellenőr­zése után alkalmasnak bizonyulnák a szolgálatra, arcképes igazolványt kap­nak. Az igazolvány szövege szerint az illető ,,Szövetségi Nyomozó Iroda baráti ügynökeEzek száma a száz­ezret is eléri. Igaz, nincs semmiféle közvetlen beavatkozási joguk, felada­tuk csupán az. hogy mindent és min­denkit jól megfigyeljenek és mind­arról, amit látnak, jelentést tegyenek. Az FBI hatalmas nyilvántartási rendszerrel dolgozik. Az óriási kar­totékrendszer, amelyet automatizál­tak, száztízmillió amerikai állampol­gár ujjlenyomatát, . személyi adatait, megbízhatósági vagy megbízhatatlan­sági jellemvonásait, ténykedéseit tar­talmazza. Kilométer hosszú lenne az a feketelista, amely a hatalmas nyil­vántartásban rejtőzik. A lakosság bi­zonyos rétegeit, például az állami tisztviselőket, a fegyveres erők alkal­mazottait. a hadsereg számára dolgo­zó gyárak munkásait és tisztviselőit egyszerűen kötelezték arra. hogy ujj­lenyomatot adjanak. Később gyakor­latilag minden felnőtt amerikai ujj­lenyomata bekerült az FBI nyilván­tartási dossziéiba. S a 110 millió ujj­lenyomatból 93 millió tulajdonosa büntetlen előéletű. De ujjlenyomatuk ott van... Az állami daktiloszkópiai nyilvántartásban a „nem megbízható személyek” ujjlenyomat-lapját kis vörös címkével jelölik. Tehát, amikor valakinek a kartotékját kikeresik, az FBI emberei már az első pillanatban látják, kivel van dolguk. Egyébként az FBI kiterjesztette hálózatát külföldre is. Alig van kapi­talista ország, ahol ne lennének az FBI-nek emberei, akik szorosan együttműködnek a közvetlenül kül­föld felé irányuló amerikai kémszer­vezettel, a CIC-vel. Az FBI megszer­vezte ..biztonsági szolgálatát’, vagyis kémhálózatát az Egyesült Államok külföldi diplomáciai és egyéb képvi­seleteinél is. Ha egy külföldi az Egyesiéit Álla­mokba utazik, még ki sem lépett Amerika partjára, hajója . még az Óceán kellős közepén jár, s már meg­ismerheti az amerikai nyomozórend­szer módszereit és képviselőit. Min­den olyan személyszállító hajón, amely Amerika felé tart, nyüzsögnek a spiclik, akik tolakodó fellépésük­kel, szemtelenségükkel szinte körül fonják az utast. S amikor az idegen kilép a partra, hozzája szegődik az FBI egy-egy embere, aki állandóan nyomon követi, figyeli minden tettét, minden szavát. Az amerikai titkos rendőrség megfigyelői leggyakrabban az úgynevezett „láncrendszerrel” dol­goznak, így akarják elkerülni azt, hogy akit megfigyelnek, észrevegye és megfigyelje őket. A rendszer lé­nyege, hogy a megfigyelésben rész­vevő detektívek váltják egymást, mégpedig gyakran. Ezek a „láncok'’ elegendő számú detektívvel, két- három rádió adó-vevőkészülékkel fel­szerelt autóval rendelkeznek. Az ilyen rádió-kapcsolat alapján válik lehetővé, hogy a detektívek rendsze­res tájékoztatást adjanak a megfi­gyelt személy tetteiről, helyváltozta­tásáról és ugyanakkor megfelelő uta­sításokat is kapjanak. A megfigyelést persze akkor sem szakítják meg, amikor a titkos rendőrségnek már vi­lágosan kell látnia, hogy az illető megfigyelt személy nem foglalkozik semmiféle, „amerikai szempontból” elítélendő dologgal. Velem is előfordult egyszer, hogy New York utcáin sétálgattam késő este és a nyomomba szegődött egy G. Man. Kiváncsi voltam, meddig bírja mögöttem. Lementem a föld­alattihoz, ahol kevés utas várakozott. Beszálltam egy érkező kocsiba, de az utolsó pillanatban, a kocsi elindulása előtt kiugrottam belőle. A detektív, aki felszállt utánam, kénytelen volt az induló földalattin maradni, ne­hogy leleplezze magát. De az FBI spicli-rendszere még erre az eshető­ségre is felkészült: az állomáson már ott várt egy tártalék-detektív. Ha a megfigyelt személy akár autón, akár vasúton elhagyja a vá­rost, a G. Man-ek nyomon követik, még akkor is, ha az egész országot beutazza. Ha a megfigyelt személy­autón utazik, a megfigyelő detektiv- csoport átadja a megfigyelést az FBI helyi kirendeltségéhez tartozó másik detektívcsoportnak, mégpedig az ál­lamhatáron. Egyébként az autót kö­vető ügynököket időnként leváltják, nehogy a megfigyelt személy felis­merje Őket... Az FBI embereinek kedvelt mód­szere a fényképezés. Miniatűr fény­képezőgépeket használnak, sokszor olyan kicsit, hogy az észrevétlenül a tenyerükben is elfér. Előfordul az is, hogy a felvételt nagy távolságból csi­nálják, távcsövei egybekapcsolt len­csével, s a fényképezőgépet ilyenkor az* utcán álló zárt autóban, vagy másutt helyezik el. Engem egy alka­lommal,. amikor egy könyvesboltot néztem, úgy fényképeztek le a titkos rendőrök, hogy utcai fényképésznek adta ki az egyik magát. Olyan utcai fényképésznek, aki pillanatfelvétele­ket készít a járókelőkről, azután igyekszik rábeszélni, hogy a lefény­képezett rendeljen a felvételből. Ez a jelenség annyira elterjedt az USA- ban, hogy senkiben sem kelt gyanút. Az amerikai nyomozók főként ak­kor igyekeznek fényképfelvételeket készíteni, amikor a megfigyelt sze­mély másokkal találkozik. Az ilyen „fényképes bizonyítékok” gyakran szerepelnek bírósági eljárásban és tárgyalásokon, amikor a hatóságok bizonyítani akarják, hogy a vádlott találkozott egy bizonyos személlyel, vagy pedig járj, egy bizonyos helyen. Hallatlan nagy dolognak tüntetik fel, hogy az Egyesült Államok terü­letén nincs bejelentési kötelezettség sem a magánlakásokban, sem a szál­lodákban. A valóságban azonban az történik, hogy ha valaki lakást akar bérelni, a tulajdonos mindaddig nem adja azt ki, amíg az illető nem közli vele: mi a foglalkozása, mi munka­helyének címe és mennyi a fizetése. Ezenkívül még ajánlás is szükséges egy olyan személytől, akit a tulajdo­nos ismer. A szállodákban csak úgy bérelhet valaki szobát, ha előzőleg a megfelelő kérdőíveket kitöltötte. De akár magánlakásban, akár szállodá­ban bérel lakást, a helyi rendőrség azonnal megkezdi rendkívül körül­tekintő nyomozását. Az állami, szer­vekkel szoros kapcsolatban dolgoz­nak azok a detektívirodák, amelye­ket nagyobb szállók tulajdonosai azért tartanak, hogy lakóikat megfi­gyeljék. Az amerikai titkos rendőrség a „veszedelmes” gondolatokkal gyanú­sítható. vagy valamilyen haladó tár­sadalmi tevékenységet kifejtő szemé­lyekkel szebiben három intézkedési fokozatot különböztet meg. Az „első fokozat” (az amerikai rendőrség nyel­véről lefordítva) a „vádlott” letartóz­tatása, ami a „vádlott” lakásán tar­tott házkutatással jár együtt. Ha. egy amerikai nem fogadja el az alkot­mányban lefektetett jogainak rendőri értelmezését, s ezt kifejezésre is jut­tatja — deportálják. A rendőrtech­nika ezt nevezi a .,második fokozat­nak”. Á „harmadik fokozat” olyan módszerek alkalmazását jelenti, ame­lyek fizikai vagy lelki szenvedést okoznak, mégpedig azzal a céllal; hogy valakit rábírjanak a szükséges információk megadására. Noha az amerikai törvények kimondják, hogy a „vádlottnak joga van hallgatni” nem véletlen, hogy a „harmadfokú vallatás” kifejezés az Egyesült Álla­mokban keletkezett. A „harmadik fokozatot” főként az amerikai titkos rendőrség alkalmaz­za. Az eljárás pszichológiai része az úgynevezett „hosszú lélegzetű kihall­gatással” kezdődik. Hogy hogyan kell ezt elvégezni — erre is kitanítottak bennünket. E kihallgatási „módszer” lényege az, hogy a vádlott kihallga­tása megszakítás nélkül, néha kilenc­venhat órán át tart, miközben a ki­hallgatást vezető személyzetét több­ször felváltják. Gyakran arra kény­szerítik a vádlottat, hogy egész idő alatt álljon. A cél, hogy a vádlott energiáját megtörjék, lelki ellenálló- képességét legyőzzék. A kihallgatás alatt éles, vakító fénysugarakat vetí­tenek állandóan a vádlottra. Majd hosszú időn át egyáltalán nem ht&f- ják aludni, vagy alig-alig engedé­lyeznek számára alvási időt. Ezután kezdődik a kihallgatás. Egyes esetek­ben —- főként nőkkel szemben — azt az eljárást is alkalmazzák, hogy éj« szakára olyan hullaházban helyeziM, el őket, ahol több holttest van. A le­tartóztatott erkölcsi ellenállóképessé­gének megtörésére a szerencsétlen előtt azt a látszatot keltik, mintha már előkészületek történnének a vü. lamosszékben való kivégzésére. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom