Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek ! siimsmmm A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGV Sí BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA r XF. évfolyam 223. szám Ára 50 fillé 1959 szeptember 23, szerda Az új pártrezetőség első lépései Földiekkel a fővárosban Titkos utakon SPORT °j '%-A'W V. J Hruscsov találkozásai San Franciscó-iakkal Ebéd kétszáz munkással Bevásárló háziasszonyokKal az áruházban Pohárköszöntő a tárgyalások lényegéről Látogatás egy építkezésen Ma Iowába repül a szovjet kormányfő Hruscsov tegnap a San Franciscó-i kikötő megtekintése után ellátogatott a várostól mintegy 100 kilométerre levő San Jóséba, ahol megtekintette az IBM irodagépgyártó vállalat gyár­telepét. A belépő Hruscsovot a mun­kások „Béke!”, „Üdvözöljük önt!”, „Mi is békét akarunk!” szövegű táb­lákkal köszöntötték. A gépgyárban Hruscsovot és kísé­retét Thomas Watson, az IMB-társa- eág igazgatója fogadta. Az igazgató melegen üdvözölte Hruscsovot és be­mutatta neki az üzem vezetőit, majd •vüttesen felkeresték az étkezőt, ol a gyár munkásaival, mérnökei­vel és tisztviselőivel együtt villás­reggeliztek. Itt Watson beszédben üdvözölte a szovjet kormányfőt és kifejezte azt a reményét, hogy látogatása eredmé­nyes lesz. Reméljük, a legközelebbi hónapokban jelentős haladás törté­nik az igazságos béke biztosítása fe­lé — mondotta a többi között. A villásfeggeli közben a szovjet miniszterelnök tréfásan megjegyezte: „A jó étel biztosítja a ió hangulatot.’! Watson erre dicsérte a gyár munká­sainak nyújtott ellátást. Hruscsov azt válaszolta: valahányszor üzletemberekkel találkozunk, megértjük egymást. Nem igyekszünk beavatkozni egymás belügyeibe. De nem min­dig ez a helyzet, ha szakszerve­zeti vezetőkkel vagy politiku­sokkal találkozom. Szeretném az egyik orosz népmesét példának felhasználni. A fajdkakas és a szalonka találkozott egyszer egymással. Miért szeretsz te a mo­csárban élni? Miért nem élsz az er­dőben? — szólt a fajdkakas a sza­lonkához. A szalonka csodálkozott a furcsa kérdésen, és azt tudakolta a fajdkakastól. miért él ő az erdőben és miért nem él mocsaras területen? A mese tariulságaként Hruscsov le­vonta azt a következtetést, hogy, mindketten a saját életmódjukat sze­rették és tartották jobbnak. Mi is mindketten hiszünk benne — foly­tatta a szovjet kormányfő —. hogy a magunk rendszere a jobb. Kölcsö­nösen úgy véljük, hogy a másik mo­csárban él. Mindenesetre a mi kommunista Lunikunk el­érte a Holdat és most várja, hogy amerikai testvére is megérkez­zék. Hruscsov ezután arról beszélt, hogy Watson, a gyár igazgatója olyan han­got ütött meg üdvözlő beszédében, mint amelyet egy jó zenekar kar­mestere adhat meg. A hang békés volt és én ugyanolyan hangon óhaj­tok beszélni. Minél jobban belebo­nyolódunk a bennünket szétválasztó vitákba, annál jobban megterheljük idegeinket. Ezt mi sem akarjuk. Több közvetlenséget és békességet kívánunk megvalósítani kapcsolata­inkban. A barátságot óhajtjuk mind az amerikai néppel, mind az ame­rikai kormánnyal és nem kívá­nunk kettejük közé elválasztó­vonalat húzni. Csak így tudjuk elérni célunkat: a békés együttélést. Hruscsov hangsúlyozta annak fon­tosságát, hogy a nemzetközi kérdése­ket a kölcsönös megértés és megbe­csülés szellemében vitassák meg. Ki­jelentette: nem kell feltétlenül vi­tákra törekedni — ahogyan egyes amerikai politikusok és szakszerve­se ti vezetők teszik — olyan kérdé­sek esetében, amelyek megoldását úgyis meghozza majd az élet. Nem szabad kiélezni a meglevő ellentéteket — folytatta Hrus­csov —, hanem úgy kell vezetni a tárgyalásokat és a beszélgeté­seket, hogy mérséklődjék a nem­zetközi feszültség, hogy fokozódjék a kölcsönös megér­tés és a barátság a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A miniszterelnök ezután a külön­böző társadalmi és politikai rendsze­rű országok együttélésének jelentősé­gével foglalkozott. Azt mondotta. a szovjet nép és a szovjet kor­mány békében, barátságban akar élni az Egyesült Államokkal és minden más országgal. Hruscsov és kísérete a villásregge­li után beffhtóan megismerkedett a gyár munkájával. A miniszterelnök barátságosan elbeszélgetett a munká­sokkal, érdeklődött élet- és munka- körülményeik, valamint a termelési folyamat megszervezése iránt. A San José-i kiránduláson Hruscso­vot útközben San Mateo városában egy iskola egész diáksága felsorakoz­va megéljenezte. A délutáni órákban a gépkocsisor visszaérkezett San Franciscóba, ahol Hruscsov meglátogatott egy korszerű nagyáruházát. Az éppen bevásárlá­saikat végző háziasszonyok pillana­tok alatt körülvették a szovjet állam férfit. Hruscsov kezetfogott néhám vásárló asszonnyal. A jelenlévő fotóriporterek ki­sebb riadalmat okoztak, amikor mindent Összetörve igyekeztek alkalmas „állásokból” megörökí­teni a jelenetet. A húszperces látogatás után Hrus­csov megtekintette a város Forest Knolls nevű délnyugati kerületét, ahol épülő családi házakat mutatlak be neki. Amikor visszatért szállodá­jába, a várakozó tömeg éljenzéssel és tapssal fogadta. Hruscsov lakoszr tályának erkélyéről integetve kö- zönte meg az üdvözlést. * Hruscsov magyar idő szerint, ma délután fél hatkor befejezi San Fran­ciscó-i látogatását. Innen útjának következő állomására, az Iowa ál­amban lévő Des Maines-ba repül. A szovjet államférfi megtekinti Iowa fővárosát és ellátogat a John Deere mezőgazdasági gépgyártó majd megtekinti a Pioneer Hi-Bred Corn Company vállalat telepét. A vállalat elsőnek hozott forgalomba hibridkukorica vetőmagot Iowában. Maurizio Ferrara jelenti San Franciscóból: Rendkívül szívélyes fogadtatás, valóságos diadalát San Franciscóban Séta a Nob Hűl dombon — K ikötőmunkások között - A csendes-óceáni partvidék fővárosa megfelelt a „poulsonoknak' San Francisco, szept. 22. A Los Angelestől San Franciscóig vezető út, valamint a megérkezés a csendes-óceáni partvidék fővárosá­ba, San Franciscóba, minden kom­mentárnál többet mond arról, hogy milyen is az igazi jellege Hruscsov amerikai látogatásának­Megmutatja azt az óriási népsze­rűséget, amelynek Hruscsov az egyszerű amerikaiak körében ör­vend a különböző szintű „poulso- nok” minden igyekezete elle­nére. Hruscsov útja Los Angelesből San Franciscóba valóságos diadalút volt. A Los Angeles-i polgármesternek adott kemény lecke után a szovjet miniszterelnököt mindenütt óriási tömegek hatalmas ünneplése fogad­ta: megölelték, kezet fogtak vele. Hruscsov több ízben is kénytelen volt megjelenni vonata, majd később szállodája ablakában, hogy megkö­szönje a meleg ünneplést. Ily módon közvetlen kapcsolatba jutott az egy­szerű amerikaiak tömegeivel, ame­lyek nyílt szívvel kimutatták irán­ta érzett rokonszenvüket. A csendes­óceáni partvidék lakosságát jellem­ző meleg szív áttörte azt a fátyolt, amelyet a hatóságok több-kevesebb sikerrel igyekeztek a szovjet vezető köré vonni, hogy elválasszák őt a lakosságtól. A Los Angeles-i polgármesternek és felbújtóinak adott lecke igen üd­vös volt. Egymást érik a különböző kom­mentárok és nyilatkozatok, ame­lyek tisztázni akarják a felelős­séget, el akarták különíteni a Los Angeles-i polgármester ma­gatartását más hivatalos szemé­lyiségek és az amerikai nép ér­zelmeitől. Jellemző erre a szigorúságáról híres New York Times kommentárja, amely Poulson polgármestert maró gúnnyal — külső megjelenésére és balfogására célozva — Harold Lloyd- hoz, a némafilmek kiöregedett ko­mikusához hasonlítja. A munkások kérésére Hruscsov rövid beszédet mondott A szovjet miniszterelnök megérke­zése San Franciscóba valóságos diadalmas bevonulás volt. A sok tíz­ezerre becsülhető tömeg elárasztotta a pályaudvart, a peronokat, a közeli utcákat. Mindenütt nagybetűs fel­iratokat hordtak körül, amelyek üd­vözölték a szovjet vendégeket, ál­landó taps és éljenzés fogadta Hrus­csovot és kíséretét. A szovjet vendé­gek nyitott gépkocsiba szálltak és a kíváncsiak tömegeitől feketéllő utcá­kon hajtattak szállásukra. Hruscsov széles kalaplengetéssel üdvözölte San Francisco népét és hol oroszul, hol angolul köszönte meg a rendkívül melég fogadtatást. A szovjet vendégek kíséretében utazott összes amerikai újságírók egyetértenek abban, hogy rendkívüli volt e fogadtatás szí­vélyessége. Christopher, San Franciscó-i polgár- mester is városa nevében igen meleg, szívélyes szavakkal üdvözölte a ma­gas vendégeket és ez az üdvözlés teljesen összhangban állt azzal, a lég-, körrel, amelyet a város lakói alakí­tottak ki Hruscsov érkezésével kap­csolatban, Salisbury, a New York Times neves publicistája villám köz­véleménykutatást végzett a Hruscsov üdvözlésére megjelent ' tömegben. Megkérdezte, hogy miért fogadják ilyen melegen Hruscsovot. Sokan azt válaszolták, bántotta őket a Los An­geles-i kellemetlen incidens és meg akarták mutatni a szovjet vendégek­nek, hogy milyen a hagyományos amerikai vendégszeretet. Mások azt mondták, bántotta őket az a gondo­lat, hogy Hruscsov esetleg megsza­kítja útját és hazautazik. Voltak, akik az újságíró kérdésére kijelen­tették, hogy azért tapsoltak olyan lelkesen, hogy kárpótolják a szovjet miniszterelnököt azért az udvariatlan fogadtatásért, amelyben Los Ange­lesben részesítették. Voltak végül olyanok, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Hruscsov Eisen­hower elnök vendége, tehát különö­sen a Los Angeles-i incidens után helyénvaló megadni neki a kellő tiszteletet. Hruscsov határozott fellépésének meg is volt az eredménye. Az a tény. hogy Hruscsov nagyon őszintén, de szenvedélyesen közölte az amerikai­akkal, mi a véleménye a vele szem­ben alkalmazott korlátozásokról és hogyan ítéli meg egyes hatósági sze­mélyek lehetetlen magatartását, nö­velte nemcsak annak az embernek a tekintélyét, aki egyszerűen őszinte és — mint maga mondotta —, nem akar adós maradni senkinek, hanem növelte annak az országnak, annak az eszmének a tekintélyét, amelyet személyében képvisel. Az amerikai lapok például meg­jegyzések nélkül, de feltűnő he­lyen közlik az angol lapok kom­mentárjait, amelyek „ostoba­ságnak”, „óriási butaságnak” nevezik azt a magatartást, amely leve el akarja utasítani Hrus­csov leszerelési javaslatait. Az amerikai lapok kommentárjai igyekeznek elvenni a Los Angeles-i incidens élét, nevetségessé tenni Poulson polgármestert és hangsúlyozzák Hruscsov látoga­tásának, különösen pedig az Eisenhower elnökkel Camp Dá­vidban a közeli napokban foly­tatandó megbeszéléseinek jelen­tőségét. San Franciscóban Hruscsov és az amerikai szak- szervezeti mozgalom hét vezető­jének találkozója féKg-medcKg magánjellegű vcffc. A találkozón nem lehetett jelen újság­író, nem vehetett részt a közönség. A szovjet vendégek és az amerikai szakszervezeti vezetők tárgyalásai anna£ a terjedelmes dokumentum­nak az alapján folytak le, amelyet az amerikaiak állítottak össze és amelyben mindenről szó van, a propagandisztikusan hangoztatott bé­kétől a legprovokációsabb követelé­sekig, amelyek a hivatásos kommu­nistaellenes uszítok agyában csak megszülethettek. Hruscsov San Franciscóban köz­vetlenül is találkozott a város egy­szerű lakóival. Ebben a csendes-óceáni város­ban, amerikai útjának megkez­dése óta először, korán reggel elindult sétálni. Felment a város felett emelkedő Nob Hill dombra, ahonnan gyönyörű ki­látás nyílik az öbölre. Hruscsov több mint fél órát sétálgatott, sok ember­rel találkozott, s ezek mind igen me­legen üdvözölték, megtapsolták. Ké­sőbb rövid sétahajózásra ment az öbölből, a kikötőben pedig felkereste a kikötőmunkások szervezetének székházát, ahol a munkások nevében Harry Bridges, ennek a nagynevű szervezetnek az elnöke, a hajógyáro­sok nevében pedig Paul St. Sure elnök fogadta. A szovjet miniszterelnök üdvöz­lésére olyan nagy számban gyűl­tek össze a kikötőmunkások, hogy a rendőrség gyakorlatilag kénytelen volt lemondani Hrus­csov „őrzéséről”. A munkások hangos kiáltásokkal kö­vetelték, hogy Hruscsov intézzen hozzájuk beszédet. A munkások sürgetésére Hruscsov rövid beszédet mondott, amelyet többször is félbeszakított a jelen­levők kirobbanó tapsa. Hruscsov a többi között a következőket is mon­dotta: „Annak idején voltam bányász is, önök rakodómunkások. Ne vegyék tehát rossznéven* ha elvtársaknak nevezőn önöket.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom