Észak-Magyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-19 / 220. szám
Szombat, 1959. szeptember 19. SSZAKMAGTARORSZAG 3 Ne csak szavakban... Néhány megjegyzés egy patronálásról Egy taggyűlés margójára Csöng a telefon a hangonyi tanács- búzán: — Mi újság a Zöldmező Tsz-ben? kérdi egy hang az Ózdi Szénbányászati Tröszttől. Egy-két szó váltás, aztán hallgatás megint egy (hétig. — Most már csak telefonon megy Ei patronálás — jegyzi meg ironikusan Szántó Aladár vb. elnök. De hogy pontos magyarázattal szolgáljunk, elmondunk a fentiek megértésére néhány dolgot. Tavasszal ebben a községben is mozgolódás támadt. Egyik gazda ment a másikhoz: y ■— Mitévők legyünk? Győr, Szolnok, Veszprém megyében egymás- titán alakultak a tsz-ek. Az emberek ott ültek a rádió mellett. Kellett az okos szó. Aztán megtudták a környékbeli üzemekben: az ózdi kohászatban, Borsodnádasdon a lemezgyárban, de főleg az Ózdi Szénbányászati Trösztben, hogy mit forgatnak fejükben a hangonyiak. így történt, hogy eljöttek a községbe és segítettek elűzni a bizonytalanság ködét s mintegy 205 okosfejű paraszt- ember határozott úgy, hogy ősszel megkezdik az új életet, a tsz-gazdál- kodást. Mindjárt márciusban meg is alakult a tsz, bár az emberek még őszig maguknak dolgoztak. Közben megegyeztek abban, hogy mivel a hangonyi határban nagyon jó a talaj a takarmánynövényeknek, így a tsz legfőbb gazdasági ága az állattenyésztés, ezenbelül a szarvasmarha nevelés lesz. S mikor így számolgattak, tervezgettek a tsz tagjai, akkor a szénbáÁltalánosan elfogadott ;apasztalat, hogy a körültekintően előkészített beszámoló sikert, jó munkát biztosít bármilyen tanácskozáson, vagy értekezleten. Külö- lösképpen vonatkozik ez egy párttaggyűlésre, ahol valamely üzem, egy hivatal legjobbjai, a kommunisták vitatnak, beszélnek meg problémákat. Ilyen szemszögből nézve a Mezőmag Kirendeltség vezetőségválasztó taggyűlését — leszögezhetjük: a taggyűlés helyesen és jól értékelte a politikai helyzetet, a mindennapi tennivalókat, a munkát, s körültekintően szabta meg a feladatokat. Az is tény: az új vezetőségbe olyan glvtársakat választottak, akik eddigi munkájuk, magatartásuk alapján rátermett, vezetésre alkalmas emberek. Most eltekintünk attól, hogy a taggyűlést mint egészet értékeljük. Csupán egyetlen problémát ragadunk ki, amit a beszámoló is, a felszólalók is sűrűn szóvátettek, mégpedig: a tanulás, az oktatás jelentőségét, fontosságát. örvendetes tény a kirendeltségnél — hogy Palóczi elvtárs, a kirendeltségvezető szavaival éljünk: — Nálunk mindenki tanul. Ez így igaz. Ki jogra, ki könyvelési tanfolyamra, ki nyelvtanfolyamra jár, de mindenki igyekszik többet és többet tudni. Érdem és példamutató cselekedet ez. Más kérdés viszont, hogy ki hogyan tanul. Ez a lényeg. Lényeg azért, mert akadnak dolgozók a kirendeltségnél is — különösen a felügyelők között —, akik időnként elhanyagolják a tanulást, felületesen látnak ehhez a fontos, egyéni és egyéb szempontból is lényegbevágó kötelességhez. Hűen tükrözte ezt a taggyűlés is. A hozzászólók « „csatáztak”, érveltek, agitáltak, amikor szóbakerült Márkus Barna felügyelő esete, ö maga mesélte el egy alkalommal a következőket: — Ülök a vonaton s parázs vitára leszek figyelmes. Odafülelek. Egy : ideig hallgatom a szócsatát. A párt ; közelgő kongresszusáról volt szó. Belkapcsolódtam a beszélgetésbe, őszintén megmondom, nem tudtam kellően megmagyarázni, mit is jelent a ;párt kongresszusa, milyen esemény ;ez a párt és dolgozó népünk életéiben. ; A felügyelők havonta kétszer-háIromszor látják a megyei kirendelt- > | séget, egyébként állandóan a falvak- Iban, a dolgozó parasztok között él- |nek, dolgoznak, nap mint nap fogas I kérdésekkel találkoznak. S az a fel- | ügyelő, aki nem tájékozott és képezett, bizony gyakran kénytelen meg- ' hátrálni, pedig mindegyikük amelKészül Diósgyőrben az új útburkolat a lett, hogy fontos gazdasági munkát végez, politikai munkás is. íme egy példa: Az egyik felszólaló a termelőszö- vetkezéti mozgalommal kapcsolatos problémákat feszegette. Arról szólt, hogy a dolgozó parasztok körében igen nagy az érdeklődés a társas gazdálkodás iránt, de — érthetően — sok még%z olyan kérdés, amiben nem látnak tisztán. Ilyeneket kérdeznek: — Ha tsz-ben vagyunk s nem sikerül az év, miből élünk meg, hogyan biztosítjuk megélhetésünket? Erre hiznnv nem lehet kaPás~ nrre ui^ony tói válaszolni. Tények, érvek szükségesek, megalapo- . zott tudás, a helyzet ismerete, az elvi és gyakorlati kérdésekben való jártasság. Van még egy dolog, ami ehhez kapcsolódik: mennyire egy a szó és a tett a kirendeltségnél. Itt nemcsak kiállnak és érvelnek a szövetkezeti mozgalom mellett, de tesznek is —* jó példát mutatva! A főagronómus édesapja Hejőpapiban lakik. Középparaszt. Elhatározta, hogy belép a tsz-be. A kirendeltség vezetőjének felesége Ároktőn tagja a tsz-nek. A főkönyvelő családja is a közös munkában találta meg a boldogulás útját. Hogy újra visszakanyarodjunk a tanuláshoz, az oktatáshoz, el kell mondani azt is, hogy az Időszerű kérdések” szemináriumában hogyan tanulnak, mi a helyzet Mi volt a helyzet tavaly és remélhetőleg nem ugyanaz lesz az idén. Arról kell szólni, hogy egy-egy vitában kevés az önálló állásfoglalás és következtetés. Mondjuk meg magyarul: kissé iskolás a módszer. A hallgatók ugyan szorgalmasan átveszik az anyagot, el is mondják, de arra már nem törekednek, hogy véleményt alkossanak, állástfoglaljanak, kifejtsék nézeteiket, elmondják kétségeiket. A párttitkárnő így vélekedik erről: •— Nagy a kisebbségi érzetük. Lehet, hogy így van. Viszont az is igaz, hogy ebben segíteni kell a hallgatóknak és változtatni az eddigi helyzeten. Talán a vezetés módszerében, a vita megindításában, abban, hogy itt nem felelésről, hanem a kérdések megvitatásáról, másszóval: nem leckefelmondásról, hanem felnőtt, meglett emberek önálló beszélgetéséről van szó. így termékeny és maradandó lesz az élmény és a szó, amit a foglalkozás nyújt. Mindent egybevetve: a deltség kommunistái, dolgozói és vezetői érzik a tanulás iránti felelősséget és ehhez minden segítséget megadnak, illetve megkapnak. Illés Tóth Ferenc PINTER -SZRBÓ:-fárflcaj ufiubt* XL1. jyt iután régi vésnök barátját meg- győzte arról, ' milyen fontos számukra néhány hamis bélyegző, húszezer forint készpénz lefizetése ellenében a vésnök vállalkozott arra, hogy elvégzi a munkát. Egy délután megcsinálta a „Budapesti Rendőrfőkapitányság 16” feliratú, a „Soproni Rendőrkapitányság” feliratú bélyegzőt és a határőrség bélyegzőjét. Ezenkívül' készített még eau ki- és bejelentkezési bélyegzőt is. Czaj- lik lefizette a húszezer forintot, s visszautazott Pestre. MegérJcezése után azonnal vásároltak ki- és bejelentkezési lapokat, kitöltötték és a hamis bélyegzővel hitelesítették. A lopott személyi igazolványokból kitépték a fényképeket, saját magukét ragasztották be, aztán ezt is lepecsételték. Még a határsáv megközelítésére szolgáló papírokat is készítettek. Így folytatták tovább ellenséges tevékenységüket.. s Időközben az egyik futár egy miniatűr magnetofon-készüléket hozott Renner Péter számára, olyat, amelyet a karóra alá lehet szerelni, s amely húsz-huszonöt perces beszélgetéseket is képes felvenni. Renner tudta, hogy kockázat nélkül ő ezt nem nagyon használhatja, ezért a csoportba beszervezte egyik nagyon csinos nőismerősét.-— Az lesz a feladatod, hogy katonatisztekkel ismerkedj össze —» utasította a lányt a csoport parancsnoka. — Megkapod ezt a minitűr magnetofon-készüléket, jól befűzöd a tiszteket, leitatod őket és amikor már nem tudják, mit beszélnek, kérdezgetsz tőlük. Ekkor kapcsold be a magnetofont, amely mindent felvesz. A lány, aki bájaival hamar meg tudta nyerni a férfiak tetszését, mindenre vállalkozott. Régi prostituált volt már, ismerte a „szakma” minden csínját-binját. Sürgősen elindult hírszerző kőrútjára. A Béke Szálló bárjában kezdte. Itt nem talált senki olyat, akivel érdemes lett volna kikezdenie. Tovább ment. De hiába látogatta a mulatóhelyeket, egyedülálló katonatiszttel nem találkozott. Hirtelen ötlettől indíttatva, hazaszaladt a bőröndjéért, aztán kiment a Nyugati pályaudvarra. Itt már több „alany” kínálkozott. Leült az egyik padra, amelyen egy főhadnagy szú- rvyókált. Úgy tett. mintha véletlenül lökte volna meg a főhadnagyot. A katonatiszt felébredt. Nagy bocsánatkérések közepette húzódott ar- rább a pádon. A főhadnagy ráakadt a horogra, beszélgetni kezdett a csinos lánnyal. — Maga hová utazik? — kérdezte a lány. — Veszprémbe. — Tényleg? Én is oda megyek ... — Nagyszerű... Legalább nem fogunk unatkozni, úgyis olyan hosszú az út és csak kettőkor indul a vonat. A személlyel jön? —* Igen. — Ott lakik Veszprémben? —* Nem. Egy ismerősömet megyek meglátogatni. — Menjünk át az étterembe, itt olyan unalmas minden — ajánlotta fel a kényelmet a főhadnagy. És i lány azonnal elfogadta. Hiszen ezt várta. Az étteremben kikötötte, hogy csak ki-ki-alapon hajlandó inni. „nem fogadhatja el”, hogy a főhadnagy fizessen. A tiszt egy kissé ßza- bódott, aztán belement. Rendeltek. Megitták. Megint rendeltek. Megint megitták. Mindig rövid italokat. A lány érezte, hogy fejébe szállt az ital, ezért elhatározta, hogy csak kortyolni fog. — Miért nem iszik? — kérdezte a katonatiszt a, lányt. — Nem bírom ezeket az erős italokat. — Én meg az édeset nem szeretem. A főhadnagy erőssel folytatta és gyorsan becsípett. Ekkor indult döntő rohamra a kém. — Hol szolgál? — Veszprémben. — Régóta? — Már ötödik esztendeje. — Nős? — Nem. — Akkor unalmas .lehet az élete, nem? — Ahogy vesszük. Sok a munka, sok a szolgálat. — Most különösen sok dolog lehet a hadseregben. Az ellenforradalom után... Engem is ki akartak nyírni az ellenforradalom alatt. A vállalat, ahol én dolgoztam, rohadt reakciósokból állt. Alig voltunk oti^ néhányon kommunisták... A katonatisztnek ez volt a kegyelemdöfés. Most már beszélt. — Nálunk is elég sok probléma van... — De hát ott vannak a szovjetek... Úgy tudom, Veszprémben is, méghozzá elég sokan, azok csak segítenek maguknak? — S ebben a pillanatban a lány bekapcsolta a magnetofon-készüléket. — Igen, sokan vannak, gyakran összegárunk. — Mondja, igaz az. hogy a szovjeteknek egy egészen újfajta tankjuk van? Annyit beszélik és nem akarom elhinni, mert úgy hasonlít a régire — tért át a kém egy fordulattal a lényeges kérdésekre. — Ott, Veszprémben is vannak ilyen tankjaik. 1957-es kiadás — nevetett fel elégedetten a tiszt. — Várpalotán ilyenekkel .pörköltünk oda az ellenforradalmár oknak ... A miniatűr magnetofon hangtalanul működött. Vagy huszonöt perce vehetté a beszélgetést, amikor a lánynak eszébe ötlött az utasítás, hogy ennyi idejű felvétel után legcélszerűbb kimenni a WC-re, hogy kicserélhesse a szalagot. Fel is állt, kiment és elvégezte a szalagcserét. Amikor visszatért, ijedten látta, hogy az étteremben igazoltatás folyik. Gondolt egyet, s a terem közepén hirtelen sarkonfordult, elindult a kijárat felé. De az ajtóban is rendőrök álltak. — Csak ide megyek a mellékhelyiségbe — mondta az ajtóban álló rendőrnek. — Kérem, most nem lehet. Vagy előbb igazolja magát és aztán mehet. A lány nem tehetett mást, előkotorta táskájából a személyi igazolványt. A rendőr gyanúsan pislogott a pecsétre. Percekig vizsgálgatta az okmányt, s már nyújtotta volna vissza, amikor odaért az egyik nyomozó. — Ah, Mancika, maga az? Ugyan mit keres itt? Akarom mondani, mit keresett az éjjel? Mennyit? Adja csak ide azt az igazolványt. A lány most már tudta, hogy nincs menekvés. A nyomozó régebben az erkölcsrendészeten dolgozott, sokszor találkoztak „hivatalosan”. A főhadnagy megdöbbenten konstatálta, hogy csinos útitápsa rendőrkísérettel hagyja el az é&ermet... i 7 A prostituáltba oltott kémnő nem tudta, mit csináljon a karórára szerelt miniatűr magnetofon-készülékkel. Eldobni nem tudja, legfeljebb a kocsi ülése alá dughatja. Ott is megtalálják. Összetörje? Úgy látta, hogy a mellette ülő rendőr elbóbiskolt. Félelmében letépte hát karjáról a „titokzatos karórát”, majd hirtelen mozdulattal az ülés alá lökte. — Mit dobott le, angyalka? Vegye föl gyorsan — szólt rá a rendőr. Felvette. A rendőr álmélkodva forgatta a tudomány fejlettségét példázó parányi szerkezetet. El sem tudta képzelni, mi szüksége lehet egy k.. .- nak erre. A lánnyal együtt bukott a banda is ... A kihallgatások alkalmával derült fény a veszélyes szervezett tevékenységére, működésére. A kihallgató szobában már Renner sem olyan nagyhangú, olyan bátor és elszánt, mint ahogy azt néhány héttel ezelőtt még magáról, mint a jó kém mintapéldányáról hirdette. Látta, hogy esetleg az segíthet rajta, ha mindent őszintén elmond, ha mindent feltár. És Renner Péter, volt térképész, megdöbbentő lényeket ismertetett az új emigráció működéséről. a különböző kémszervezetek versenyfutásáról, azok „segélyeiről”. Sajátmaga vallja: — Bosszúból cselekedtem. Sorköteles katona koromban szolgálati titoksértés miatt bezártak, és október 23-a után ezt akartam visszafizetni. Társai egy húron pendültek veié. Sörös Imre kémkedésért ült börtönben, onnan szabadították ki az ellenforradalmárok. Czajlik Péter a Bimbó utcai ellenforradalmi csoportban harcolt, őt is a bosszúvágy fűtötte, egyéni sérelmét akarta megtorolni. (Folytatjuk.) nyászati tröszt megígérte, hogy nemcsak szavakkal támogatja őket. Megígérték, hogy segítik megtenni a^ első lépéseket. Mint, patronálok, neki- kezdtek 2 drb. 48 férőhelyes istálló építéséhez. Közben az új tagok sem tétlenkedtek: 70 holdon vörösherét, 15 holdon silótakarmánynak valót vetettek. Megindultak a munkálatok egy halastó létrehozása érdekében is. Gyakran lehetett látni ekkor maltert- keverő bányászokat. A tröszt küldött 4 teherautót, amivel legalább 22 fuvart bonyolítottak le. Majd május 1-re felajánlott az ózdi tröszt egy R—22-ős vontatót, a hozzávaló pótkocsival. A patronálok azt is megígérték, hogy a két istálló ősszel már fedél alatt lesz. Nagy volt a bizakodás. Csakhogy a vontatót, amit egy évre kölcsönöztek, már az első naptól kezdve nem lehetett használni, így aztán visszaküldték. S ráadásul ahogy telt az idő, a patronálok kezdtek elmaradozni. Pedig az istálló- építkezés még csak az alapoknál tart. No persze, ezért nem lehet teljesen a patronálókat hibáztatni. Időközben át kellett alakítani ^a terveket, majd a pénzkiutalás késett, később az anyagbeszerzéssel volt baj. A tsz-nél járva jegyezzük fel mindezt. Azt hiszem, lassan meg is értjük a tanácselnök iróniáját is. Több mint egy hónapja telefonon kívül nem tartanak kapcsolatot a Zöldmező Tsz-el. Pedig itt számon tartják az ígéreteket. Éppen most választottak új tsz-elnököt a szövetkezet élére, Domenik József agro- nómus személyében. Ö .a tapasztalt parasztemberekkel, Székely Gyulával és a többiekkel látják, vagyis tudnák I a segítség módját. És nemcsak arra ♦ gondolnak, hogy a patronálok jöjje- | nek építkezni, vagy éppen szállításom ♦ kát végezzenek, hanem várnak azok- ♦ ra az emberekre is, akik tavasszal | eljöttek, hogy segítsenek az elhatá- • rozásban. | Elsősorban X politikai segítséget 1 várnak | ősszel már megkezdődik a közös | munka, el kell vetni a gabonát. Saj- j nos, a vetőmagnak mintegy 30 szá- X zaléka van együtt. Ha a patronálóki meggyőzően elmondanák, hogy a ve- X tőmag értékét megtéríti a tsz, akkor* kisebb lenne a vonakodás. Az em- j berek elhatározása pedig — látva a * segítséget, a közös érdeket — még j inkább elmélyülne. J Aztán lehetne sorolni tovább mind- < azt, hogy miben tudnának még segí- j teni a patronálok. A szövetkezetnek * még nincs könyvelője. A trösztnek J viszont több is van. A szövetkezet- i ben is vannak olyanok, akik rátér- \ mettségüknél, tudásuknál fogva J könnyen elsajátíthatnák a könyvelés * ismereteit. Ebben a munkában is so- J kát segíthetnének a tröszt patroná- \ lói. i — Nagyon jó volna — mondja Do- J menik József —, ha megkapnánk a \ vontatót. Itt az őszi munka, ki kell i hordani a trágyát a földre és az J építkezésnél is nagyon elkelne a von- I tató. ügy tudjuk, az egyik gépállo-; máson van javítás alatt, csak azt nem | tudjuk, hogy mi történik vele... ! így ismerkedünk meg egymás után I a gondokkal. Aztán még valamit. Itt I van a halastó kérdése. 25 ezer fo-1 rinttal kezdtek hozzá a tsz-tagok, az elvégzett munka értéke eddig jelenleg már 120 ezer forint. Ezzel azonban még nem készült el. Hátra van még a lecsapoló zsilip és az árapasztó. Ezek nélkül hiába a nagyértékű munka, a halastó nem üzemelhet, s talán kárba is menne az igyekezet, ha tavaszra nem készül el az említett két berendezés, íme a tapasztalatok. ; Az Ózdi Szénbányászati Tröszt ; az első számú patronáló. A fentiek- ; bői azonban kiderül, hogy kissé else- : kélyesült, formálissá vált ez a tevé- ; kenység. A tsz-ből az egyik elvtárs ; azt mondta: — Miért nem tudnak nekünk is ké- ; szén átadni egy létesítményt? — Ez ; nyilvánvalóan túlzott igény. Ilyesmit a patronálóktól nem lehet várni. Az ; azonban jogos, hogy amit a tröszt és más patronálok vállaltak, azt váltsák is valóra. Ha az ígéretek nem maradnak csupán ígéretek, akkor sikerre! kezdi az első lépéseket az új tsz, és az irónia is elmarad. (garami) Lillafüred felé vezető útszakaszon .»» Foto: Juhász Miklós,
