Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-18 / 193. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1959. augusztus 18. Bányász színjátszóink dicséretes vállalkozása Letét Zudla Pálhoz Perecesre, „Három a kislány"-ügyben Kedves Zudla Pali Barátom! SZOMBATON ESTE én is ott ültem az esőt ígérő ég alatt, a pere- cesi bányász színjátszók gyönyörű szabadtéri színpadának nézőterén, hogy tanúja legyek .nagy vállalkozásotoknak, a „Három a kislány” bemu tatásának. A perec esi szabadtéri játékok eredményekben gazdag múltra tekintenek vissza — mint azt a pénztárnál kifüggesztett, a 21 esztendős múlt bemutatóit ábrázolói ízléses táblázat is büszkén hirdeti —, érthető és indokolt hát az érdeklődésem: mit produkál újra a nagymúltú együttes? És ha már ott voltam és végignéztem az előadásotokat, el is mondom róla •ovidén a véleményemet, egyenesen neked, mint az előadás rendezőjének, öreg perecesi bányász kultúrái un kásnak címezve. Vállalkozásotokról elöljáróban el kell mondanom, hogy dicséretet érdemel, mert a világhírű dalmű bemutatása bizony ■ nemcsak lelkesedést és alapo-s felkészülést, de tehetséget is. igényel — mégpedig nem is keveset. Maga a dalmű örökéletű alkotás jó előadásban való bemutatása mindenkor helyes. Másik kérdésről, amiről ugyancsak nem feledkezhetünk meg, hogy miként -illeszkedik ez a daljáték az öntevékeny bányász színjátszók műsortervébe, a bányász kultúr- munkások kultúrpolitikai tevékenységének egészébe. Bár zenés máról van szó, ahol a zene- és énekszámok dominálnak és a zenekedvelő néző jóformán nem is figyel a Zene köré költött szirupos mesére, nem feledkezhetünk meg a szövegkönyvről sem, ami — minden tiszteletem a szerzőké — olyan, amire tréfásan azt szokták mondani. hogy „áldani nem használ”. Ezért említettem, hogy feltétlen jó előadásban kell bemutatni ezt a művet, hogy a jó zene, jó ének és jó játék élvezete mellett a szövegkönyvi mese a nézőkben másodlagossá váljék. A ti csoportotok gazdag múltja, közelmúlti és közeljövőben! bemutatóitok gazdag választéka talán egy kicsit feljogosít benneteket, a „Három a kis- lány’Vnyar Való próbálkozásra. Vállalkozásotok még értékesebbnek tűnik, ha figyelembe vesszük csoportotok átszervezését, felfrissítését, régi, primadonnáskodásra hajlamos tagok helyett új, friss erők komoly színjátszói feladatokkal való megbízását, mint azt most egy-két főszereplővel tettétek. — Ennyit röviden, általánosságban és most lássuk magát az előadást. NEM MONDHATOM AZT, hogy ■emeket alkottatok, de azt sem, bogy az előadás komolyabb elmarasztalást érdemelne, öntevékeny színjátszókról van szó, akik napközben a legkülönbözőbb bányászati munkahelyen dolgoznak — zömmel a közvetlen termelésben, öntevékeny viszonylatban az előadás a jólsikerültek közé sorolandó feltétlenül. Nem járnánk azonban helyes úton, ha csak így, általánosságban beszélnénk az előadásról, tápot adhatnánk esetleges önelégültségnek, ezért szólnunk kell egykét részletkérdésről is. Az első, ami megkapott az előadáson, a nagyszerű díszlet. Igaz, hogy az erdőbe nyúló színpad szinte kínálta a lehetőséget a szemgyönyörködtető .színpadkép alkotására, azonban a fVstett díszletek, a fák közé állított házak, egyebek elosztása már a rendező és díszlet- tervező (akinek nevét hiába kerestem a színlapon) jó munkáját dicséri. Ügyes volt a több színen játszódó cselekménynek egy — többfelé tagolt — játéktérbe való alkalmazása, azonban a hatalmas színpad egy kicsit meg is nehezítette munkátokat. Nagyszámú statisztériát mozgatsz a színpadon (többször felesleges . kacskaringókkal!) és ilyenkor általában éh is a színpad. A hiba akkor kezdődik, amikor csak néhány, vagy éppen csak egy színjátszó van a színpadon. Ilyenkor ütközik ki az a hiba.* hogv a nagy játéktéren való szereplő-mozgatás bizony még sok javításra szorul. Meg kellene nézned, nem jobb-e, ha egyes szereplők nem hátulról, az erdő mélyéről jönnek be a színpadra, hanem valamelyik oldal-bejárón és így rövidebb idő alatt érhetnek a játékhelyré. Egyes beléDések hosszúra nyúlnak von- tatottá válnak emiatt. (Például a Novotny első bejövetele!) Sok idő-, töltő, érdektelen némajáték adódik így és ez nem használ az előadás egyenletes menetének. Az egyes énekszámoknál is közelebb kellene hoznod az énekeseket a rivaldához, mert a hangerősítés nélküli színpadon tíz-tizenöt méter mélységből énekelni nem a legszerencsésebb. Általában — úgy érzem — ki akartad használni a nagy színpadot mindhárom dimenzióban, a szólókat, vagy duetteket is gyakran oldalra, vagy az erdős dombtetőre tetted. Jó lenne egy kicsit centralizálni a beállításokat. Ez a látás- és hallásviszonyoknak is hasznára lenne. Ezek a könnyen javítható hibák nem befolyásolható ják azt a megállapítást, hogy az előadás rendezése egészében jó. TÖBBSZÖR EMLÍTETTEM, hogy zenés darabról van szó. Az előadás egyik legfontosabb tényezője a zenekar és az énekesek felkészültsége és a közöttük levő összhang. Nem tudom, hogy a zenekari árok mélységében, illetve nem eléggé •mélységében van-e a hiba, de az énekesek nem egyszer nem bírták hangerővel a nagylétszámű zenekart. Ezt a karmesterrel együtt vizsgáljátok meg és valami módon segítsetek rajta. Persze, ha a hangerő hiányzik, már nehezebb a megoldás. A Matherni Géza vezényelte zenekar munkája nem volt egészen egyenletes, helyenként bizonyos- fokú fáradtság érződött a zenei tolmácsoláson, de egészében dicséretesen szólaltatták meg az örökéletű dallamokat. Az énekes szereplők megválogatásánái a jövőben — a lehetőségeiteken belüi — emeljétek a mércét egy kicsit feljebb, Nagyon kedves színfolt volt a harmadik felvonásban a gyermekek balett-betétszáma. (Dicséret érte Téry Tibor koreográfusnak.) Az énekkari számokért á betanítást végző Matherni Géza karnagyot dicsérjük. Nagyon jók voltak' a maszkok (Madácsy Dániel munkája) és külön kell megdicsérni a nagyszerű kosztümökért Guzi Szaniszlót. A szereplők közül nekem a Grisit alakító Magyar Anna tetszett legjobban. Kulturált énekhangja, gyakorlott színjátszóra valló alakítása indokolja ezt. Másodiknak a Tschöll papát játszó Baranyai Bélát említeném. Túljátszási határokra gondosan vigyázva formálta a kedves, kedélyes öreg bécsi polgárt. Schubert alakítója. Magyar Gyula figurálisán és játékban nagyon jó volt, hangja képzésre szorul még. Nagyon üde jelenség és egyes énekszámai alapján külön dicséretet érdemel Médi alakítója. Harsány! Ilona, akinek-««- volt az első szerepe; biztató szín játszó-ígéret, Szedelényi Iván hangban,nebe.- zén birkózott Schober szerepével Tschöllné alakjában nagyon kedves volt Visnyánsaki Lászlóné. SAJNOS. sem hely, sem mód nincsen, rá, hogy a többi, kisebb szereplővel is külön foglalkozzam, de az együttes egésze — a kis hibák ellenére dicséretet érdemel az egészében szép é® látványos ■ előadásért, - '; Mondanivalóm végére érkeztem. Mégegyszer elmondom, hogy a „Három a kislány” nem a legalkalmasabb darab öntevékeny csoportok számára, de nem vallottatok vele. szégyent. Úgy könyveljük. el, mint a nagyriiúltú együttes egy sikeres bravúrját. * Hallottam későbbi terveitekről is. Hiszem, hogy sikerrel valósítjátok meg azokat. — Jó szerencsét, perecesi bányász színjátszók! i Benedek Miklós A. muhisiak dicsérete Á tnrtánfílmi nevezetességű jft jQrl&neinii Muhi község a legkisebbek közé tartozik a mezö- cfcáti járásban. Ügy mondják, valamikor rtagyobb volt. Az emlékezetes Muhi-puszta mellett — ahol a tatárok megsemmisítették IV. Béla seregét — egy nagyobb városszámba menő település is létezett. Most körülbelül 500-an lakját a falut. Ezúttal nem a község múltjára akarunk emlékezni —, van mit írnunk a jelenéről is. Említettük, hogy a Muhi a csati járás egyik legkisebb községe, mégis talán itt a legpezsgőbb a községi élet, az előbbre jutásért vállalt áldozatos munka. Művelődési házat épít a falu. De hogyan? A községfejlesztési alapból nem nagyon futná, az állam pénzére sok, más helyütt is szükség van. A muhisiak tehát úgy határoztak, hogy segítséget kérnek a megye különböző vállalataitól, intézményeitől... Mert a művelődési házra nagy szüksége van Muhinak. Egyetlen középületük az iskola. Tréfásan sorolják, hogy mi minden célt szolgált eddig. Ott tartották az istentiszteleteket, litániát és a gyűléseket Egyszóval szükséges volt az otthon megépítése. Erről 1956 t^lén hozott határozatot a tanácsülés. Ezután kezdtek munkához. A Mályi Téglagyár 30due1zíf^ téglát adott önköltségi áron. A téglát társadalmi munkában hordták haza a muhisi fogatosok. A községi legeltetési bizottság fát adott. A Sárospataki Erdőgazdaság 7 köbméter fával segített, — minimális áron, a Keletbükki Erdőgazdaság 4 köbméter fával. A Sertéstenyésztő Vállalat igazgatója, Hulyák László elvtárs is támogatta őket. S még tovább sorolhatnánk a segítőket. Valkó elvtárs, a Lenin Kohászat igazgatója 34 mázsa vasat utalt ki, a Drótgyárból 60 kilogramm.. kötőanyagot adtak, mindkét helven önköltségi áron. Még a" Műszaki Egyetem is segített, — ajtókat csináltak. A legnagyobb áldozatot a Tisza- palkonyán dolgozó 31. sz. Építőipari Vállalat dolgozói hozták. Mezei Lajos KISZ-titkár vezetésével az iparitanulók elvállalták az építési munkákat, — 'minden anyagi térítés nélkül. A szakmai irányítást Kósa Imre művezető, a vállálat párttitkára vállalta. Kovács Lajos főépítésvezető a kb. 15 ezer forint értékű tervet készítette elr teljesen ingyen. Öt úgy emlegetik Muhin, mint az építkezés fő-fő „keresztapját”, meg Kiss Barna elvtársat, a palkonyai pártszervezetek csúcstitkárát is. Palkonyán ő a fő mozgatója, szervezője a társadalmi segítésnek. Csak elismeréssel szólhatunk az említett elvtársak segítségéről. Munkájukkal szép példáját adták a közösségi szellemnek, a szocialista művelődés támogatásának. Különösen a fiatal építőket illeti dicséret, akik föláldozzák szabadidejüket és szombatonként, vasárnaponként építik a művelődési házat. Reméljük, hogy a jövőben is ilyen áldozatkészen dolgoznak, egészen addig, amíg teljesen elkészül az építkezés. tfs'iXPtPn 450 ezer forint érté" vssiescri k- lesz a művei<5dési ház, Ennek egy része a községfejlesztési alapból invesztálódik, de emellett elsősorban a társadalmi ösz- szefogás szülötte lesz az új művelődési ház, A legtöbb áldozatot a fel- forolt szervek és elvtársak mellett kétségtelen a muhisiak hoztak. Szívesen vállaltak bármilyen társadalmi munkát, mindig készek voltak segíteni. S mindez a legfontosabb mezőgazdasági munkák idején! Szorgalmukat csak dicséri, - munkájuk értékét emelj az, hogy egy hét alatt végeztek a hordással és a cséplés is a befejezéshez közeledik. A községi tanácson egy dicsérő könyvet őriznek — ez afféle községtörténelem is —, ebbe jegyzik a község legfontosabb eseményeit, medícsérik azokat, akik a legtöbbet tettek a közért. A művelődési otthon építői közül elsőnek a IV. Béla utca lakói kaptak dicséretet, személy szerint ifj. K. Tóth István, Heis2man Géza. Sebő Pál, ifj. K. Tóth Károly, Ondó Gusztáv KISZ-titkár a fiatalokat mozgósította, ezért érdemel elismerést. A pálma elsősorban mégis Kiss- ,tóth István vb. titkáré és Káló József vb. elnöké. Kevés olyan önfeláldozó, a közösség érdekeiért idejét, erejét nem sajnáló tanácstitkár van Borsod megyében, mint Kisstóth István. Mert ezért a társadalmi segítségért, összefogásért sokat kellett ám talpalni. Ebben Szabadkai Béla elvtárs, a megyei Hazafias Népfrontbizottság munkatársa segítette őket. A faluban mondják, köszönhetnek a tanácstitkár munkájának. Mióta Muhin dolgozik — öt éve — rendbehozták a _tanácsházát, közreműködött abban, hogy a falu villanyt kapjon, fásítottak és most a művelődési ház. Mert ez elsősorban Kisstóth István rátermettségének, kitáró munkájának köszönhető. A szép művelődési ház — ami, úgy tervezik, őszre, új borra készül el — jó lehetőségeket biztosít majd ahhoz, hogy pezsgő, tartalmas művelődési életet teremtsenek a faluban, s ennek folytán elősegítsék a falu népének kulturális fejlődését. Nagy Zoltán PINTEZ-SZRBÓ: xv. jVn azt hiszem, hogy magának a csoport megszervezésekor illegalitásba kell vonulnia... — Ezt hogyan képzeli? — Hát először is hamis papírokat kell szereznie, ebből a lakásból ki kell jelentenie magát, s valahová be- jelentkezhetik ideiglenesen. Persze nem költözne oda. Van valami ismerőse, ahol meg tudna húzódni, esetleg évekig is? — Csak nem gondolja, hogy feladom ezt a jó lakást? — A lakást persze nem kell átadni, azt megtarthatja a hölgy nevén. De hát az ügy érdekében... Nem, most már világosan látom, hogy nem dolgozhat másként, csak illegálisan. Magának nagyon kell vigyáznia... Tudja, a múltja... — Erre már én is gondoltam... — helyeselt Atkáry. — Szóval illegalitásba fog vonulni. Majd én próbálok kintről papírokat szerezni. Még tálán személyi igazolványt is sikerül. Olyat, amelyet odakint, Ausztriában elhalt disszidens személyek rokonaitól vásároltak fel. Mihelyt meglesznek a papírok és az igazolvány, azonnal értesítem. Most pedig lásson a levél megfejtéséhez. Elmagyarázom azt is, hogyan kell kezelni ezeket az eszközöket, s egyáltalán milyen technikai feladatai lesznek. Aztán majd rátérünk az ügy érdemi részére. Struzziero előhúzta a lapos, kis üveget, elővette a tollat, majd Atká- ryval kerestetett egy tollszárat és felfűzte rá a tollhegyet. Ezután egy másik üvegcsét is kirámolt a zsebéből, majd az előző üvegbe mártva tollát, egy tiszta papírlapra írt. Az írás öt perc múlva úgy eltűnt a papírról, mintha sohasem lett volna ott. Néhány percet várták. Atkáry kidülledt szemmel figyelte a történteket, majd Struzziero az eltűnt írást bemázolta az előhívó folyadékkal. Az írás ismét látható volt, a „varázsszer” tökéletesen olvashatóvá tette. A próba után előhívták a levelet is. Atkáry csak most nyugodott meg igazán, hogy tényleg Ábrányi megbízásából kereste fel őt Struzziero. A levélben ez állt: — Drága, egyetlen Arisztidkém! Nem írok életem soráról, rövid az idő, kevés a hely. E sorok átadója iránt a legteljesebb bizalommal lehetsz. Amit ő mond, az legyen előtted szentírás. Annyi, mintha én mondanám. Ismerlek, s a régi barátságra hivatkozva biztos vagyok benne, hogy az ügy érdekében mindent meg fogsz tenni. Mindent úgy hajtsál végre, ahogyan ő mondja. A részletekről szóban tájékoztat Struzziero úr. Remélem, hogy a célt, amiért küzdünk, elérjük, s életünk megváltozik. Ölel régi barátod, Aurél.” Egy perc múlva az írás eltűnt a papírlapról. Struzziero a papírszeletet Atkáry kezébe nyomta azzal, hogy majd égesse el... Ezután hozzákezdett a feladatok részletes elmondásához. — A legfőbb és a legfontosabb: ügyesen, óvatosan dolgozni. Emberei útján elsősorban katonai, gazdasági objektumokról, a termelésről kell adatokat szerezni. De kell más is: politikai, kulturális, társadalmi eseményekről szóló hírek, értesülések, adatok. Amit csak fel tudnak hajszolni, az mind ... őszintén megsúgom magának, elcsúszhat közte néhány olyan is, ami nem felel meg a valóságnak... — Hogy-hogy? — Ezt is megfizetik. Legfeljebb ez megy a Szabad Európának. Mert Ábrányi most már oda is dolgozik ... S ki tudja azt ellenőrizni, mi igaz, mi nem? — Milyen arányú legyen az igaz — nem igaz? — Én nem azt mondtam magának, hogy feltétlenül nem igaz dolgokat kell adnia. Én azt mondtam, hogy elcsúszik. S ezt jól jegyezze meg... Mert odakint sem hülyék vannak... Különben is, vegye tudomásul, hogy én is ellenőrizni fogom magát. Szóval az embereivel összegyűjti az említett adatokat, ezeket minden alkalommal vegytintával leírja egy-egy könyv sorai közé, s a könyvet átadja nekem. Én többet ebbe a lakásba nem jövök. Mindig más és más eszpresszóban fogunk találkozni. A találkozó előtt hívjon fel telefonon a követségen. Itt a közvetlen számom — nyújtotta át telefonszámát Struzziero. — A számot tanulja meg, a papírt aztán égesse el. Ezzel a vegytintával írni tud papírra, kőre, ruhára ... — és Struzziero felsorolta mindazt, amit Bécsben az Am Mode- na-Park 14. harmadik emeleti lakásban az amerikaitól hallott. — Egyébként még azt is közlöm, hogy az országöt semmilyen körülmények között sem hagyhatja el. Még akkor sem. ha a legkönnyebben át tudna sétálni a határon. Mindent csak utasításra tehet. Az utasításokat én fogom megadni. Javaslom, hogy kezdjen hozzá nagvon oyorsan a Jhálózat kiépítéséhez, lehetőleg olyan emberekből. akik pozícióban vannak és megjátsszák magukat ebben a rendszerben. Beszervezhet nőket is. Szóval vagy olyanokat, akik gyűlölik ezeket a prolikat, vagy olyanokat, akik szeretik a pénzt, vagy mindkét tulajdonsággal rendelkeznek. Csak ügyes legyen, s néhány nap múlva, remélem, szolgálni tudok a papírokkal. — Struzziero ezzel felállott és indulni akart. Atkáry ijedten szólt hozzá: — És a pénz? — Jaj, szent isten, majdhogynem elfelejtettem... Atkáry szeme felcsillant, amikor Struzziero kidobta az asztalra a három köteg százforintost, harmincezer forintot. — Ez a szervezésre, a fizetést majd később kapja meg. De a legszükségesebbre ebből is költhet. A beszervezetteknek szintén adjon előleget. Biztos, ami biztos ... Atkáry egyik délután a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodájának épülete előtt' sündörgött. Régi barátját és pajtását, Darvas Attilát, a tervező iroda mérnökét leste. Feltétlenül találkozni akart vele* ö volt az az ember, akire a legfontosabb anyagok megszerzését szándékozott bízni. Már öt óra is elmúlt, de Darvas még sehol sem volt, noha a munkaidő fél ötig tartott. Atkáry a tettvágytól idegesen, szapora léptekkel rótta az utcát. Aznap nem sikerült találkoznia Darvas Attilával. Viszont másnap igen. A tervező mérnök, aki az intézetben osztályvezetői beosztásban dolgozott, rendkívül megörült a találkozásnak. Atkáry Azonnal meginvitálta egy feketére a Dupla eszpresszóba, ahol egy félreeső helyen húzódtak men és beszélgetni kezdtek. A kémfőnök ismertette terveit Darvassal, noha arról mélyen hallgatott, hogy ő tulajdonképpen kivel is áll kapcsolatban és kinek szolgáltatja az ada.tokat. Nagy pénzeket helyezett kilátásba. Bár senkitől sem kapott erre vonatkozóan utasításokat, mégis lekötötte Darvas Attilát nehéz százezresekre. Darvas ennek is megörült, de még inkább fokozta örömét az, amit Atkáry a dolog politikai oldaláról mondott. Darvas Attila ugyancsak régi ellensége a népi demokráciának. A felszabadulás előtt mindig' úri körökben mozgott, soha nem bírta a „proli-szagotS éz befolyásolta — méghozzá jócskán —* véleményét is... Atkáry először azt a feladatot adta Darvasnak, hogy nézzen körül munkahelyén, mit érdemes onnan elcsenni, milyen adatokat érdemes onnan szerezni. Azt is közölte vele, hogy rövidesen illegalitásba vonul, és így nehéz lesz őt megtalálni, végül biztatta: — De ne félj, én mindig rendszeresen jelentkezem, hogy átvegyem tőled az értesüléseket, anyagokat. Találkahelyül Darvas lakását jelölték meg, annál is inkább, mert Darvasról senki sem gondolhatta, hogy befurakodott egy ilyen jelentős helyre, és hogy kémkedik. Darvas ugyanis „okos” fiú volt: nem hirdette úton-útfélen, hogy ellensége ennek a rendszernek. Csak gondolta ... Táblát sem akasztott a nyakába, hogy ő a Horthy-időket várja visz- sza ... Békés természetű ember volt, munkahelyén mindenkivel megfért mindenki úgy vette tudomásul őt hogy bár egy régről itt maradt mér nők, de egészen normálisan és egyet értően illeszkedik bele az új hely zetbe. Atkáry és Darvas szent esküvel fogadták az eszpresszóban, hogy mindent megtesznek az ügyért. És a pénzért ... Ezt ugyan nem mondták, de összekacsintásukból érezhető volt, hogy az ő istenük a pénz, s dupla az öröm, ha közben a szocializmusnak is árthatnak. (Folytatjuk.)
