Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

Vacánue, 1969. t eSZAKMAOTAROKSZAb 3 Egy miskolci tudós a Tanácsköztársaságért A MAGYAR NÉP FELEMELKE­DÉSÉÉRT, a parasztság földhöz- juttatásáért, a nép jogok kiterjesz­téséért már régóta folyik a harc. Munkások, parasztok, értelmisé­giek, tudósok vállalták az irányí­tást, felcserélve a biztos állást a bizonytalan kenyérrel, összetömö­rülve, vagy egyedül, vívódva ön­magukkal és másokkal. „Ha majd a jövő magyar hisztó- rikusa —, mert eljő talán az idő, amikor nem az lesz a magyar tör­ténetíró előtt a kutatásra érdemes dolog: hogyan is vesztette csak el Bajor Ottó királyunk a nyeregká­páról a magyar koronával súlyos­bított tarisznyát? — tehát: ha majd a jövő magyar hisztórikusa egy ob­jektivitást adó távlatból vizsgálja e század elejének érdekesen for­rongó magyar életét, elképedve fog egy első pillanatra hihetetlen meg­állapítás eredményéig eljutni. Meg­döbbenve fogja látni, hogy a XX. század elején, mikor már nálunk a parlamentarizmusnak itt-ott félszá­zados múltja vplt, mi mindent iniciált itt egy kicsi, anyagiakban nagyon is szerény erejű csapat. Egy úgyszólván csupán szegényes hely­zetű lateinerekből álló társaság vál­lalta magára itt a kovász szerepét, hogy a magyar élet tunya tésztád ját kenyérré kelesse, egyetlen ki­csi tábor küzdött, épített, lelkese­dett és lelkesített, tanult és taní­tott. vetett fel eszméket, tűzött ki célokat, szolgált eszményeket,-— egy­szóval: cselekedett és gondolkozott itt parlament, állami hangos című bizottságok, vagy nagyhangú és ál­lamilag szubvencionált „kultúr”- egyletek és mindenki helyett.. Ebbe a kicsi, de jelentős táborba — a Társadalomtudományi Társa­ságba tartozott a miskolci születé­sű Kóris Kálmán is. Itt végezte el a középiskoláit, utána műegyetemi hallgató, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója s itt 1904-ben középiskolai tanári oklevelet nyer. Már hallgató korában bekapcso­lódik a munkásmozgalomba; a szo­cialista diákok szövetségének tagja, már ekkor szaktanfolyamokat tart az építőmunkások és a vasasok számára. Érdeklődése a parasztság felé fordul és már 1903-ban meg­kezdi Mezőkövesd néprajzi kuta­tását s itt gyűjtött anyagával meg­alapozza a miskolci múzeum nép­rajzi gyűjteményét. Gyűjtőútjai közben — az akkori szokásokkal ellentétben — nem a jegyzőknél ké­rés szállást, hanem az egyszerű pa­rasztoknál s így a ragyogó nép­művészet mellett módja van a pa­raszti életmódot, a vagyoni különb­ségeket, a nyomorúságot is megfi­gyelni. ■ Személyes tapasztalatai alapján írja 1908-ban: tény­ként kimondhatjuk, hogy a paraszt­ság, mint osztály — valamennyi fajnál közösen — gazdaságilag pri­mitív, elnyomott. Kultúrája nin­csen, testileg fokozottan satnyúlj lakása — a kiváltságos kisebbséget leszámítva — az állattal közös, vagy legalább is egészségte­len, túlzsúfolt, tisztátalan, élete: örökös küzdelem az éhséget alig csillapító kenyérért, a fokozatosan növekvő pauperizmus vár reá to­vábbi útján, amely útnak építője az agrárfeudális nagybirtokpolitika. Mindezeket nem az .élénk fantázia szpli, hanem leolvashatjuk látó szemmel a faekéről, a keshedt lo­vakról, satnya ökrökről, a putri-, meg barlanglakásokról, ezek lakói­nak ványadt testéről, horpadt melléről, a folyton fogyó kis- és törpe parasztbirtokokról: erről be­szél a lyukas szűr, a télen is me­zítláb futkosó apróság, a zabke­nyér. pellagra, éhtífusz, a megszűnt háziipar és az a vándorbot, amit végső kétségbeesésében ragad ke­zébe a paraszt, hogy testének még meglevő munkaerejét a magyar feudális agrarizmusnál valami­vel irgalmasabb amerikai nagytő­kének adja el”. ELKÉPZELÉSÉT, hogy majd itt vállal tanári állást s így folytatja tovább kutatásait, nem tudta meg­valósítani. A budaoésti Wesselényi utcai polgári iskolában tanít s csak nyaranként marad ideje, hogy a kutatásait tovább folytassa. Az anyagi lehetőség, a tudományos légkör azonban nem túlságosan kedvező ebben az időben alkotó­munkára. „A mi magyar tudomá­nyos intézeteinket — írja — leg­jobban szimbólizálhatná • az a har- lekin-ruhába bújt ferdevállú bohóc, aki könnyekkel a szemében siratja halottját. Csúf, groteszk, megható és tragikus motívumok keverednek össze a magyar tudományosság fo­galmában. Csörgősipkával a fején tesz csúffá bennünket a hivatalos tudatlanság Európa fórumán, a tu­dós komolyak pedig küzdenek, ver­gődnek, azután elnémulnak, elfá­sulnak, végül aktarágó. beamterek- ké züllenek. Ha <jsak a tudatlanság teremtette volna meg ezt a rend­szert, talán remélhetnők forduló-, sát, de amikor a hazafiasság köpö­nyegébe bújt osztályérdekek és fel­fogások tudatosan igyekszenek azt fenntartani, akkor a csendes undor nem elég, sőt sokszor a hangos szó is kevés.” Ebben a korban Herman Ottó, a magyar ősfoglalkozások legalaposabb ismerője ég írója nem tagja a Néprajzi Társaságnak s nem kapnak gyűjtésre, tárgyvásár­lásra pénzt a szakemberek. Mert „milyen érték nélküli a tárgyi nép­rajz a folklore mellett. Mert az előbbi nem tudomány, csak holmi istentől elrugaszkodott szociológus törődik vele, meg néhány sajnálat- raméltó megtévelyedett ember, akj fontosnak tartja a putrit, — a nép­kultúrát és más egyéb — ilyen faj­magyar (értsd agrárius) érdekek el­len támadó kérdés bolygatását. Ezek meg is érdemlik sorsukat. Fagyjanak meg, ne kapjanak pénzt a gyűjtésre, fúljanak a porba, míg az igazi, hivatalos tudósok, a bölcs és súlyos problémákat megoldó fi­lológusok jussanak el — egészen az V-ik fizetési osztályig!” AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÜ ALATT egyre erősebb lesz kap­csolata a munkásmozgalom akkori vezetőivel és az 1918-as polgári for­radalom után a megalakult nem­zeti tanács tagja, majd későbben résztvesz a Tanácsköztársaság ki­kiáltásában. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Kóris Kálmánt a Néprajzi Múzeum igazgatójává ne­vezik ki. Ez idő alatt tervezetet készít a Néprajzi Múzeum átszer­vezésére vonatkozóan, munkatár­saival elvégzi az állagmegóvást és a szocializálást. Megszervezik a múzeum anyagának védelmét, lá­togatásokat és előadásokat a dolgo­zók számára. Közben Kóris Kál­mán Miskolcon az Iparkamara (di­rektórium) helyiségében két alka­lommal tart előadást „A társada­lomtudomány gyakorlati jelentősé­ge a tömegnevelésben” címmel, s a Huszadik Században cikke jele­nik meg a gyermeknevelés szo­ciológiai jelentőségéről. Ezt a szá­mot azonban augusztus 1-én a ta­nácskormány bukásakor az ellen- forradalom elkobozza. Igazgatása alatt a múzeum két laboránsát tisztviselővé lépteti elő. A Tanácsköztársaság bukása után fegyelmivel azonnal elbocsátják ál­lásából. 1925-ben Bécsbe. majd 1926-ban a Szovjetunióba emigrál, ahol különféle tudományos intéze- . teknél, múzeumoknál dolgozik. 1934-ben hazajön, de a szaktudo­mányban nem tudja megkapni az őt megillető helyet. 1947-ig a Péli Nitrogénművekben dolgozik, majd nyugdíjba vonul. ^ Kóris Kálmán életpályája nem ' volt könnyű, Szülővárosában fiatal korában nem kapta meg a neki já­ró megbecsülést, pedig ezt akkori munkájával is kiérdemelte. A Ta­nácsköztársaság alatt a rábízott in­tézményt legjobb tudásával és fe­lelősséggel vezette s mindent meg­tett a gyűjtemény gyarapítása, megvédése, a dolgozók műveltségé­nek emelése érdekében. Munkás- mozgalmi tevékenysége, élete meg­mutatta, hogy a sokak által ma is haszontalannak tartott tevékeny­séggel is lehet harcolni a haladás­ért, lehet választani az erjedést előidéző kovász szerepét. • KÓRIS KÁLMÁN IDŐS KORA ELLENÉRE ma is élénken érdek­lődik szakunk problémája, fejlő­dése iránt s csendes budai lakásá­ban sokszor gondol szülővárosára, tudós pályájának első állomáshe­lyére. Idős korában kívánunk nyugodt pihenést neki s gondolunk rá az út­törőknek kijáró tisztelettel és meg­becsüléssel. Bodgál Ferenc Újai természetvédelmi területekkel bővül Borsod megye Borsod-Abauj-Zemplén megye he­gyekben, völgyekben, sík területek­ben változatos, hegyi patakokkal és nagyobb folyókkal szeldelt területe sok értéket rejteget. Ezekből a Ter­mészetvédelmi Tanács több mint húszat nyilvánított védetté napjain­kig. Ebben az évben a híres torna- nádaskai parkot, mint hazánk egyik legszebb élöfa-gyűjteményét és Sajó- örös község belterületén egy hatal­mas, többszázéves török mogyorót. Most újabb, ezúttal nagyszámú terü­letek védetté nyilvánítására kerül sor. Maroknyi, lelkes emberekből álló csoport, akik a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, az északma­gyarországi intézőbizottság és Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat ke­reteiben dolgoznak, juttatják el ja­vaslatukat az Országos Természetvé­delmi Tanácshoz, hogy ne csak a je­len, hanem a jövendő nemzedékek is gyönyörködhessenek majd azok­ban a részben történeti, de elsősor­ban természeti értékekben, melyek szűkebb hazánkban itt, napjainkban még megtalálhatók. A lüktető, fej­lődő, rohanó élet könyörtelenül el­tiporná ezeket, viszont tudományos értékük indokoltá teszi védelmüket. 8. Pácinban a Mágocsy várkastély park­töredékének ritka fái. 9. Füzérradványban a volt Károlyi­park, mint legnagyobb hazai fafélesége­ink gyűjteménye a hozzávezető fenyősor­ral. 10. A golopi volt Vay-park töredéké­ből ritka egzotikus fák. 11. A k’sbozsvai park töredéke. 12. Miskolc-Tapolca tavai ritka vízinö­vényekkel, amelyek közül az Ambulia sessiüflora — Jáva szigetén kívül — csak itt ismeretes. 33. Pusztavár romterülete, a Várheggyel; hazánkban ez az egyetlen fészkelőhelye a szirti sasnak. • 14. Kacs határában egy idős magyar tölgy. (Jávorka Sándor akadémikus sze­rint ez az egyetlen példány j az ország­ban.) 15. Jósvafő határában a Kossuth elne­vezésű cseppkőbarlang. 16. Serényifalva határában egy suvadá- sos rendszer, amely geomorfológia szem­pontból képvisel komoly értéket. 17. Az arlói tó. mint az erdélyi Gyil­kos-tó mása. 18. Szendrő—Galvács között az őskarszt- nak ritka, egyedülálló törésvonala. 19. Szendrőlád határában az állomás­sal szemben lévő erdőrész. mint az uhu (pusztuló félben lévő ritka madárfaj) fészkelőhelye. 20. Tiszatarján határában, a Tiszaparton szürke nyárfák, ritkaságszámba menő idős sora. 21. Sajókeresztúr község egyik pincé­jében lévő, közel 1 millió éves, megköve­sedett cédrus törzse. 22. Boldogkőváralja határában, a Tó­hegy egyik katlanja, az ottlévö tenger­szemmel és ritka reüktum flórájával. A sajóörösi többszáz éves törökmogyoró. Ilyenek: 1. Tiszafák őshonos példányai a Bükk- ben, a Jávorkút felé vivő Sebes-víz nevű út mentén és Hollós irányában, a Szinva- forrásnáL 2. Selyemfenyő példányok Miskolcon, a II. kerületi Andor utcában. 3. Reliktum növények területe Sátor­aljaújhely határában. • 4. Szomolyai leánytó, mint a keleméri Mohos-tavakhoz hasonló tőzeg lapos te­rület. 5. A mezőkövesdi járásban lévő „Kap­tárkövek” elnevezésű riolit tufa vonula­tok, mint természeti, de mint történeti értékek is Kács, Cserépváralja, cserép­falu, Bogács, Szomolya és Noszvaly ha­tárában, (utóbbi Heves megye). 6. Ziliz határában a Kert-tető területén 1 kb. 700 éves, magános tölgyfa. 7. Kesznyéten, Tiszalúc határában el­terülő Sárrét nevű ősláp területéből az ökörfűz és Kocsord Inyérhát nevű terü­let mint ritka madár-rezervátum, hol kis- kócsag, fekete gólya és kanalasgém fész­kelő helyek ismeretesek. 23. Bódvarákó határában, a Malomárok mentén 2 ritka, idős mocsári cédrus. A védetté nyilvánításra javasolt területeket szeptembertől a munka- csoport tagjai a Természetvédelmi Tanács szakembereivel járják végig és vizsgálják felül, hogy melyek al­kalmasak a maradandó védetté nyil­vánításra. A többéves kutatómunka azonban azt sejteti, hogy olyan érté­kekről van szó, melyek majdnem teljes egészükben növelni fogják nemcsak■ megyénk, hanem hazánk természetvédelmi területeinek a szá­mát és teszik gazdagabbá az ezeket felkereső, szórakozni, gycnyör'zöduA vágyó, természetet szerető dolgozó- kát, növelik majd megyénk idegen• forgalmát is. H. SZABÓ BÉLA mrée -szqbó: ' . III. Imondta azt is, hogy ő felső kapcsolata az Öccse, Désaknai Lóránd, aki Győrben lakik és aki szintén a Szabad Európa Ráddó ré­szére dolgozik. Megállapodtunk Désaknai György- gyel, hogy öccsét, Lórándot felkeres­sük Győrben. A jelszót is megadta, míg élek, nem felejtem el. „Mezartin” — ez volt a jelszó. Máriaházy Pál ment el Győrbe, Désaknai Lórándhoz. A Mezartin jelszóra megnyílt az ajtó, s megnyílt Désaknai Lóránd szíve is. Elmondta, hogy mire van szükségük, mit kér a Szabad EÚrópa Rádió. • Máriaházy is elmondta nevünkben, hogy mit kérünk mi. Nagyszerűen ment az együttműkö­dés. Most már nem béreztük árvának magunkat, az egész szervezkedésünk új értelmet kapott. Már nem tétlen­kedtünk, dolgoztunk. Désaknai Ló­ránd megtanított bennünket ailra, hogyan kell szervezkedni. Ettől kezdve nem jártunk össze csapatostól. Az ilyesmi könnyen fel­tűnik. Inkább különböző csoporto­kat alakítottunk, s a csoportokban folyt a munka. A fegyverszerző csoportnak Mikó- falvy Feri lett a vezetője. Kitűnő fiú ez a Mikófalvy, sokat tanult az ap­jától. Hiába, egy régi ezredes alapo­san megtanulta a katonai tudomá­nyokat. Öröm volt hallani, amikor időről időre beszámolt. Ö a csoport tagjaival együtt többfajta tervet dolgozott ki korszerű, gyorstüzelő fegyverek szerzésére. De nehogy azt hidd, hogy légvárakat épített. Mi- kófalvyék tervei, kérlek alássan, egytől egyig reális, alkalomadtán ki­vitelezhető tervek voltak. Mikófalvyék kapcsolatot találtak Sipos Ferenccel, aki a honvédségnél volt alkalmazásban. Polgári alkal­mazottként dolgozott egy nagy kato­nái raktárban, ö vállalta, hogy gyorstüzelő fegyvereket biztosít. És Sipos nem olyan ember volt, akinek csak a szája jár... Megtette, amit ígért, s jónéhány fegyvert szer­zett számunkra. Természetesén lő­szerrel együtt. Ezeket jó helyen rej­tettük el.., . Működött már az igazolványkészí­tő csoportunk is. Hamis igazolványo­kat készítettek, alkalmas vegyszere­ket szereztek be az igazolványok ha­misításához. Gyakoroltak, minden­fajta-• igazolvány elkészítésére felké­szültek. Akkor lett volna erre külö­nösen szükség, ha kitör a háború, és mi rejtett helyre vonulunk, hogy ott várjuk be a nyugati katonát csapa­tokat ... Közben Désaknai Lórándot is gyakran meglátogattuk. Rövidesen közölték velünk, hogy figyeljük a Szabad Európa Rádiót. És mi figyeltük is. Attól kezdve a Szabad Európa Rádió szervezete minden bizonnyal már számított ránk is, mert főbb üzenetet kaptunk az adásokon keresztül. A két Désaknai útján tartottuk a kapcsolatot Münchennel. Feladatunkká tették, hogy adjunk nekik olyan adatokat különböző kommunistákról és vezetőkről, ame­lyeket majd ők Kijuttatnak a Szabad Európa R.ádió szerkesztőihez. Azt mondta Lóránd, hogy a „fe­kete hang” című adás részére kelle­nek ezek az anyagok. S nem lódított, mert a saját fü­lünkkel győződhettünk meg arról, hogy azok az adatok, amelyeket én, Mikófalvy és Bánáthy szolgáltattunk, alapját képezik égy-egy ilyen adás­nak. Képzelheted az örömünket, ami­kor az'éterből, a Szabad Európa hullámhosszán viszonthallottuk mindazt, aminek — legalább is úgy éreztem, ezt szerénytelenség nélkül állíthatom — értelmi szerzői mi vol­tunk. Ettől kezdve még lelkesebben dol­goztunk. Hallgattuk a Szabad Európát, s először nem értettük, hogy miért van műsorában hangváltozás. Egy idő óta nem általában szid­ták a népi demokráciát, hanem a népi demokrácia egyes hibáit, egyes vezetőit. Aztán eltaláltukhogy miről van szó. Nein buta emberek .dolgoznak ott, Münchenben. Rájöttek arra, amire mi utóbb magunk is rájöttünk. Ha egyszeriben nekimeqyünk az egész rendszernek, aligha érünk el sikert... Ezért inkább „lazították”, vagyis részletekben támadták a népi de­mokráciát ... Éreztük, hogu valami készül, valami van a levegőben. Va­laminek történnie kell... Az egész világon... Vagy csak Magyarországon, ellen- forradalom formájában. Vagy ki kell robbannia a harma­dik világháborúnak, amelyben a nyu­gatiak győznek, és akkor nyert ügyünk van. Időről időre újabb hírek keltek szárnyra, hogy már nincs messze a harmadik háború... Mi minden­esetre felkészültünk erre az eshető­ségre is. Pontos tervet dolgoztunk ki. A terv úny szólt, hogy egy harma­dik világháború kitörése esetén, ha­mis papírokkal bujkálva, meacárjuk az alkalmas pillanatot és akkor a nvunnti csávátokhoz szögünk. Velük együtt harcolva készültünk vissza­jönni az ornzánha. És voltak más elképzeléseink is. Ezeknek csak egy része volt a sze­gedi 'terv. Ezt a tervet akkor hajtottuk volna végre, ha győz a „fellazítás” politi­kája, s a szovjet csapatok kivonul­nak Magyarországról. AJckor jöttünk volna mi! Fogtuk volna azokat a fegyvereket, amelyeket Budapesten már megsze­reztünk és elrejtettünk. Hozzávettük volna azokat■ a fegyvereket is, ame­lyek megszerzésére már jóelőre fel­készültünk, s alkalmas pillanatban kaptuk volna meg ezeket. Lementünk volna Szegedre, hogy ott a város főterén kitűzzük az ame­rikai lobogót. Arra számítottunk, hogy erre kitör a pánik, s lehetetlen­né tettünk volna minden ellenállást. Hát ezeket terveztük. Sajnos, ter­veinket nem válthattuk valóra. Dés- aknaiék lebuktak. Először Désaknai Lóránd és húga, Gizella. Lórándot halálra, a húgát tizenöt évre ítélte a bíróság hűtlenség és kémkedés miatt. Ezután letartóztatták Dés­aknai Györgyöt... Ekkor már tudtuk, hogy mi is raj­tavesztettünk. Megpróbáltunk elbúj­ni, de nem sikerült. Sorra letartóz­tattak bennünket. Most valamit őszintén meg kell mondanom. Barátom vagy, úgy ér­zem, teljes őszinteséggel tartozom neked. Nem kertelek sokat. Arról van szó, hogy amikor letartóztattak bennünket, én is, meg a többiek is teljes beismerő vallomást tettünk. Hogy miért? Hát, kérlek alássan, ez nem valami egyszerű dolog ... Nem mondom, az elején még fél- 'tünk a veréstől, a kínzásoktól, hi­szen oly sok mindent hall az ember. De egy újjal sem nyúltak hozzánk, sőt nem is fenyegetőztek vele. Azt nem állítom, hogy kesztyűs kézzel bántak velünk. Nem volt öröm kihallgatásra menni, pedig még ci­garettát is kaptunk a nyomozótiszt­től. Dehát nagyon rámenős volt, na­gyon kellemetleneket kérdezett. Egy- egy kihallgatás után úgy éreztem, mintha megvertek volna. Nem fizi­kailag. Szellemileg. Egy-egy kihall­gatás igen nagy párharc a letartóz­tatott s a nyomozótiszt között. És én ebben rendre alul maradtam. És gondolom, hogy a társaim is. Hiszen mindegyik vallott, mint a parancso­lat ... Ettől kezdve csak egy lebegett a szemünk előtt. Életben maradni. El­kerülni a halálos ítéletet. Tudtuk jól, hogy valami készül, és akár­mennyire' ítélnek el bennünket, a büntetést nem kell leülnünk. Aki időt nyer, életet nyer. És aki életet nyer, az folytathatja majd, amit fél­behagyott. Harcolhatunk majd újra azért, amiért a szervezkedést is lét­rehoztuk. Szeptember elején volt a tárgyalás. A Legfelsőbb Bíróság tárgyalta az ügyet. Sikerült életben maradnunk. Én kaptam a legsúlyosabb büntetési: tizenhárom évi. börtönre ítéltek Csaszkóczy tizenkét évet, Mikófalvy kilenc évet. Magos nyolc évet kapói£. A többiek négyet, ötöt, hatot, aki alig volt benne az ügyben, megúszta két-három esztendővel. Hó,t azért, ültem 1956. október 23-án, amikor ti a Rádiót ostromol­tátok. Csak másnap hallottam az ostrom hírét, képzelhetitek, hogy dobogott a szívem. Hiszen jól emlékeztem még a jelszóra: „Mezartin”. Ez a „Mezartin” jelszó győzött, » amikor ti ott a Bródy Sándor utcá­ban géppisztollyal támadtátok és vé­gül is elfoglaltátok a Rádiót. Nem­csak mi készültünk a Rádió ostro­mára ... Akadtak még jónéhányan* akik­nek ez a jelszó jelentett valamit. Mi rajtavesztettünk, börtönbe kerül­tünk. de a többiek megtették a ma­gukét. Tudtuk azt is, hogy már nem so­káig fogunk raboskodni. Jönnek a mieink és kiszabadítanak bennünket. És akkor győztesen hagyjuk el a bör­tönt. Tisztek leszünk. Mint volt hai- ■apródokat, tisztekké avatnak ben­nünket, akiknek komoly érdemeik vannak a győzelemben. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom