Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-14 / 190. szám

Új híd a Tisza felett

Borsod, Szabolcs dolgozói, gyalogjárók, gépkocsizók örömére átadták •tt forgalomnak az új, karcsúságában is hatalmas Tisza-hidat Tokajban. Nem történt erről külön híradás, mégis augusztus 12-én százak és százak álltak szinte egész napon át a borsodi hídfőnél is, a szabolcsinál is. A hídon mérnökök dolgoztak különleges műszerekkel. Statikai, dinamii méréseket végeztek, de erélyes- ségük kevés volt ahhoz, hogy megakadályozzák a hídra nyomuló kíváncsiak áradatát.

„Szebb mint a régi volt...“

Ugye, szebb mint a régi volt? — mondogatták egymásnak a tokajiak, s véget nem ért a vita, menynyiben különbözik a régi, a háború elsöpörte öreg hídtól, amely akkoriban legszebbnek számított a szőkevizű folyamot átszelő hidak között.

— Olyan, mint a Margit-híd Budapesten — vélték egynéhányon s a többiek bólogattak, bár csak a korlátja teszi hasonlóvá. Egy azonban bizonyos, hogy hasonló stílusú és szépségű, tömör alapvasszerkezetű és teljesen szegecselt híd még nem feszült a Tisza felett.

Tetszett mindenkinek. Nemcsak azért, mert kényelmetlen volt tízegynéhány éven át, ha szilárd is, de zörgőfelületű szükséghídon közlekedni. Ami így első órákban megmozgatta az emberek szivét, inkább a tény volt. Az új híd ténye. Hiszen aki az üresen ágaskodó, repedt pillérekre tekintett az elmúlt évek folyamán, újra és újra eszébe jutott a régi híd szomorú sorsa, a háborús napok ezer kellemetlen emléke. S megkapóan szokatlan, hogy most ismét ugyanott sétálhat át ki-ki akar a kedves folyó hátán, ahol évtizedekkel ezelőtt. Igaz, nem ugyanolyan körülmények között, mert akkoriban fizetni kellett a sétáért. A régi hidon vámot szedtek. Gyalogosoktól négy fillért, kocsiktól, gépkocsiktól 20 fillért. így gyűjtögették össze a híd árát. Ma ez is, az is, a vám is, a felrobbantott híd is a múltéi

Nyomáspróba harckocsikkal

Látványos dolog egy ilyen műszaki átadás. Vasúti hidaknál nincs probléma. Két nehéz 424-es mozdony kell hozzá. Megadja a kellő nyomást. De közúti hídra nehéz lenné mozdonyokat irányítani. így a harckocsiknak jutott e békés szerep.

Orbán elvtárssal, a Ganz-Vagon építésvezető mérnökével állunk a híd korlátja mellett. Vadul csörömpölnek a harckocsik lánctalpai. A kocsikon fehéringes kíváncsi gyerekek tömege. Nem lehet őket lekül- deni semennyiért. Ilyen játék ritkán akad. Bemerészkednek a kocsi belsejébe is. Nem zavarja őlcet senki. S a híd enyhén remeg, ahogy egy- re-másra felbődülnek a nehéz motorok.

Annál inkább dolgoznak a mérnökök. Tréger elvtárs, mint műszaki átvevő a minisztérium részéről, kerékpárral jár egyik hídfőtől a másikig. Telefonon irányítja a kocsik mozgását, közben figyeli a nyomásmérő műszereket. A statikai próbával már végeztek. Ez nem más, mint süllyedésmérés állandó terheléssel. Percekig állanak egyhelyben a nehéz acéltestek, s lenn a pilléreken mérik, hogyan bírja a szerkezet a nyomást. A dinamikai próba már látványosabb, s ez a döntő. Robognak a páncélosok, s a műszerek pontosan mutatják, nem nagyobb a függőleges mozgás 1,2 centiméternél. Jó a dilettáció, s néhány órás serény mérés, megfigyelés után kimondják a döntést: a híd jó, üzembiztos, megfelel a követelményeknek.

Munkáskezek dicsérete

— Ez az első komolyabb hídépítő munkám — mondja Orbán János, a fiatal mérnök, aki félig-meddig már borsodi „gyereknek” nevezi magát. Hiszen dolgozott már a diósgyőri, az ózdi nagykohóknál, Kazincbarcikán, Tiszapalkonyán. Itt is, ott is komoly szerelést, daruépítést vezetett. Most valahogy mégis vizsgafeladatnak tekintette a tokaji híd megépítését. Sikerült. Sőt határidő előtt végeztek a nem éppen kis munkával. Beváltották a hídfőnél írásban elhelyezett fogadalmat.

„A kongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy augusztus 20. helyett 12-én átadjuk a hidat a forgalomnak”. Kemény munka volt, hiszen nem kevesebb, mint 1000 tonna vasszerkezetet állítottak össze szegecseléssel

— Jó a gárda, az útépítők is kitettek magukért, elvégeztük a feladatot — mondja most már nyugodtan Orbán elvtárs. Persze csak az egyiket, mert néhány nap múlva bontják a régi szükséghidat és a középső vasszerkezetet szállítják Szolnokra, az ott épülő új Tisza-hídhoz. Van munka bőven, nem lehet pihenni.

Persze most egy kicsit kifújják magukat. Jókedvűen szemlélik a la kosság örömét, ahogy tapogatják Iá bukkal az aszfaltot, kezükkel a korlátot. Mutogatják, hová szerelik majd fel a lámpaoszlopokat. Mindenki boldog, elégedett... Csak egyvalami hiányzik ennél a fontos átadásnál. Egy kis ünnepélyesség, vagy köszönetféle az építőknek. De sehol nem látni a tanács vezetőit, pedig úgy ígérték, nem lesznek hálátlanok Bizony megérdemelnének ezek a keménykezű építők egy fröccsöt Tokaj aranyából... Igaz, nem ez az igazi boldogság, hanem a jól végzett mun ka öröme. De azért ne fukarkodjunk a köszönettel, a munkáskezek dicséretével.

BARCSA SÁNDOR

sifínmac vn

Borsod megye nyerte az atlétikai Béke-kupa első fordulóját

Nagybátonyban rendezték meg a megyék közötti atlétikai Béke-kupa első fordulóját. A Nógrád megyei szövetség az utolsó napokban megváltoztatta a verseny színhelyét és időpontját, annak ellenére, hogy Borsod megye vezetői kérték a versenynek eredeti időpontban való megrendezését. A versenyt korábban kezdték el, így az utazó csapatokat hátrányos helyzetbe hozták. A zavaró körülmény ellenére a Borsod megyei versenyzők igen jól szerepeltek és Nógrád megyével szemben közel 3 000, míg Heves megyével szemben 6 000 pontos előnyt szereztek. A rossztalajú pálya ellenére több jó eredményt értek el megyénk atlétái.

Többek között jó eredménynek számít Berzi 13.82-es hármasugrása, Szabó Jutka 513-as távolugrása, a spartakiád versenyek során feltűnt

Emri Béla súlylökő eredménye, valamint Fazekas 5 000-es teljesítménye. A felsoroltakon kívül a következő jobb eredményeket érték még el a borsodi versenyzők: Női diszkoszban: Bán 32.38, a férfi számokban: Gerely: Barcza 50.25, 110 gát: Berzi 16.2, 100 m: Z. Kovács 11. 2, 400 m: Prakk 54.1, 1 500 m: Fazekas

4:02,4 és végül 4xl00-es váltóban a megyei váltó 46-ot futott.

Vasárnap Diósgyőrött rendezik a második fordulót.

Az NB U. Kelet] csoport állása

1. Borsodi B.

2

2

_

_

5:

1

4

2. Bp. Előre

2

2

—

—

6:3

4

3. Debrecen

2

1

1

—

8:2

3

4. Miskolc

2

1

1

_

2

:1

3

5. Szolnok

2

1

1

—

3:2

3

6-7. Bp. Spart.

2

1

—

1

4:2

2

6-7. Pénzügyőrök

2

1

—

1

2:1

2

8. Kecskemét

2

1

—

1

3:2

2

9. UTTE

2

1

—

1

1:1

2

10. Diósgyőri B .

2

1

—

1

2:3

2

11. Jászberény

2

1

—

1

3:7

2

12. Egyetértés

2

—

1

1

3:4

1

13. Orosháza

2

—

1

1

2:4

1

14. SZVSE

2

—

1

1

1:3

1

15. Nagybátony

2

—

—

2

2:7

—

16. Ózd

2

—

—

2 0:4

—

Kerékpár

Vasárnap a Kazincbarcikai MTK

bajnoki kerékpár versényt rendezett. A nagy meleg ellenére, igen érdekes és színvonalas küzdelmet hozott az I. és II. osztályúak versenye. A jó formában levő Danes (DVTK) az első

m S 4 K K ^

Dr. Szily vezet csoportjában

Az Országos Sakkbajnokság középdöntőjének küzdelmeit négy csoportban, 56 résztvevővel rendezte meg a Magyar Sakkszövetség Budapesten, a Spartacus Váci utca 62. sz. alatti helyiségében. Minden csoport első három helyezettje jut a döntőbe. A X. forduló után a 'harmadik csoportban, biztosan vezet Dr. Szily József nemzetközi mester, a DVTK versenyzője. A IV. csoportban szereplő Bárczay mester már mérsékeltebb sikerrel szerepel. Ha a hátralevő öt fordulóban a múlt évihez hasonló teljesítményt nyújt, akkor ő is tovább juthat. A vezetők állása a X. forduló után:

I. Kluger 7.5, Orendi 7.5, Filep 6, Pogáts 6.

II. Jeney 7.5, Dr. Bán 7 (1.) Haág 6.5 (1) Földi 6 (1)

III. Dr. Szily 7.5 (1) Köberl 6.5 (1) Szőllősi 6.5, Gasztonyi 6 (1) Flesch 6 (1)

IV. Hévízi 7, Lengyel 6.5, Nava- rovszky 6.5, Dr. Bély 6, Somogyi 6, Bárczay 6.

Közöljük Dr. Szily egyik játszmáját, melyben a megnyitásban szerzett pozíciós előnyét ellenfele által kényszerűségből megkezdett lebonyolításban fokozott döntővé. Külön érdekessége a játszmának az, hogy mindkét fél „sakkbástyát” ad, illetve kap.

Dr. Szily—Balogh (Szicíliai védelem)

1. e4—c5, 2. Hf3—g6, 3. d4—Fg7, (ezt a felépítést Bakonyi mester vezette be a gyakorlatba és sok szép sikert ért el vele.) 4. 'de: (világos a gyalogot visszanyerő vezért tempónyerésekkel fogja visszaszorítani.) 4. —Va5f 5. e3—Vc5: 6. Fe3—Vc7, 7. Ha3—Hc6, 8. Hd4—Hf6, 9. f3—d5, 1Ö. Hdb5—Ve5, 11. Vd2—de: 12. Hc4— Vb8, 13. Ff 4—e3, (kikényszerített kombináció kezdete, mert e5-re,14. He5: He5: 15. Hd6t és 16. Fe5: világos döntő előnyét eredményezné.) 14. Ve3:—Hd5, 15. Fb8—He3: 16. Hc7f (az e3 huszár ütése csak egyenlő állásra vezetne) 16. —Kd8,17. Há8:

Hc2t 18. Kd2—Hál: (látszólag nincs semmi baj, sötét is leütötte a bástyát, világos előnye abban van, hogy amíg ellenfele is le tudja nyerni a sarokba került huszárt, addig középen gyalog és döntő álláselőnyt szerez.) 19. Fc7t—Kd7, 2Ó. Fd3—b5, 21. Há5— Fa6, 22. Hc6:—Kc6: 23. Fa5—Fe5, 24. Bal:—F5 (a világos huszárt a fenyegető futósakk miatt csak így lehet lenyerni.); 25. Bel—Ff4f 26. Kc2 —Fb7, (Ba8: ra 27: Be7: sem változtat a lényegen) 27. Hc7—Fc7: 28. Fc7: Kc7: 29. Be7:f—Kb6 30. Fb5:—Ff3: 31. gf: Kb5: 32. Va7: Kc4 33. Ba5 sötét feladta.

(BOKOR)

körökben megszerezte a vezetést,

majdnem egy kör volt az előnye, amikor kormánya kettétört, gépet cserélt, így hátrányba került. Felküzdötte ismét magát és a végén, csak egy géphosszal kapott ki, a mindvégig egyenletes és jó teljesítményt nyújtó Fábritól. Igen jól versenyzett az ifjúsági Bányai, aki sokkal jobb időt futott, mint a felnőtt versenyzők. Hasonlóan jónak mondhatjuk Baráth teljesítményét is. A serdülők versenyét Polaneczki (MVSC) biztos fölénnyel nyerte meg, de jól versenyzett Csiger, Kamóczki DVTK versenyzők is.

A verseny részletes eredményei a következők:

Felnőtt I. n. o. (30 km) 1. Fábri (MVSC) 47.25, 2. Danes (DVTK) 47. 35, 3. Szabó (MVSC) 47.40.

III. o. (30 km) 1. Albert II. (DVTK) 47.35, 2. Váradi (MVSC) 47.40, 3. és 4. Váradi II. (Kazincbarcika) és Hajdú (DVTK) 47.40.

Senior (15 km) 1. Mamusik (MMTE) 30.0, 2. Lőcsös (Putnok) 31.03, 3. Szabó (DVTK) 31.05.

Fa serdülők (15 km) 1. Polaneczki (MVSC) 27.20, 2. Zeleni (Kazincbarcika) 28.50, 3. Kiss (Nyíregyháza) 31.0.

Fa ifjúsági (30 km) 1. Bányai (MM TE) 43.14, 2. Baráth (DVTK) 46.38, 3. Holomány (MMTE) 50.25.

Vas serdülő (12 km) 1. Csiger (DV TK) 24.30, 2. Mádai (MMTE) 26.25,

3. Molnár (Kazincbarcika) 27.23.

Vas ifi (15 km) 1. Karnóczi (DVTK) 27.25, 2. Herczeg (MMTE), 3. Ora- vecz (Putnok).

Vas felnőtt; 1. Kurucz (Putnok) 2. Juhász (Kazincbarcika).

SPORTHÍR

Az MMTE — Püspökladány NB

III-as bajnoki labdarúgómérkőzés szombaton délután kerül lejátszásra a népkerti sportpályán.

UjÓLLflj 'í&Cf&A'tx fljpOR. TUOROZWr) fi LEMÁN fCOHfíSZfir! AJÜZEKßÖL

© Munkásgenerációk . •.

Nagyszerű téma!... író tollára va- külföldi egyetemre. A mi falunkból ló. Ha majd megszületik a magyar olasz egyetemen, Bolognában végzett Gorkij... írtak már róla, de törté- egy fiatalember. Ezer holdja volt a nelmi folyamatában még nem sűrí- papájának és részvénye az RMST- tették regénybe a munkásgeneráci- ben. Kevésbé tehetős intellektuelek, ók, apák, fiúk, unokák életét, küzdel- kisemberek gyermekei is eljutottak mét, meg az előbbre jutásukat. Hogy a párizsi Sorbonnera és másüvé. ki merre tartott, tart, mit ért el, mi- Koplaltak is eleget. S ezeket már vé lett? A munkásmindennapok könnyen össze lehet számolni — el- ezernyi gondja-baja lefoglalja fi- vétve találunk ilyen esetet: egyet- gyelmünket, gondolatainkat. Közna- kettőt. Hogy munkás- és paraszt- pinak veszünk olyan dolgokat, ame- fiatalok Icözül hányán kerültek ki, ez lyek ünnepiek — nagyon is nem mindenki előtt ismert, mindennapiak. Aztán ami eleinte elgondolkodtatott, megszokottá válik. Szeged—Moszkva

Csak egy példa a sok közül: hány Egyszóval nem mindennapi ese- és hdny munkascsalad van ahol az mé „oK omjfcor Tamd,t" Antal apa annakidején alig tanulhatta meg családja megtudta> hogy ,iuk szovjet a betűvetést, a fta pedig ma mer- teJmre ^het’ nők, tanar, orvos. Megszoktuk, azt

mondjuk: ez így természetes. Ez “ Azelőtt csak úgy terveztük, hogy rendjén is van, ha a természetes szót ® polgári iskolát végzem el. Apám a felszabadult öröm hangján ejtjük, keveset keresett, segédmunkás volt de nemcsak így mondják, hanem “ Szegedi Gázgyárban, és négyén amúgy, únottan is. A szavak kopottá voltunk testverek, válhatnak, megszokhatja a fül, de a Csak a polgárit... Pedig a fiú szavak mögött emberek sorsa, vágya, mindig kitűnő bizonyítványt hozott kiábrándultság, avagy teljesülés hűl- haza. Nagyon szeretett, pontosabban, lámzik. Mindez —* mondom — író szeretett volna tanulni, tollára való: megeleveníteni a mun- — Ma is emlegetik a családban, kástörténelmet, a magyar sors váltó- hogy már kiskoromban, gyermekfej- zását, mely utat engedett annyi el- jel azt mondtam, hogy gépészmér- fojtott vágynak. nők akarok lenni.

Tamási Antal példája egy a sok A felszabadulást követően egy fok- ' közül. Ma a kohászatban mérnök- kai emelkedett a cél: polgári iskola műszakvezető az elektróban. Erde- helyett technikum. Ösztöndíjat ka- mes megismerni eddigi pályáját... pott, s már az apja is többet kere- Ott kezdem, hogy 1950-ben ösztöndí- sett.

jasnak javasolták szovjet egyetemre. — De arra gondolni sem mertem,

Azelőtt is kerültek magyar fiatalok hogy egyetemre menjek...

Mire gondolhatott, amikor megtudta, hogy szovjet egyetemre mehet? Képzeljük el egy 18 éves fiú izgalmát, felszabadultságát. Régen legfeljebb kishivatalnok lehetett volna a polgári iskolával, s már tudta: mérnök lesz.

Szeged szép városa Dél-Magyaror- szágnak, de utána Moszkvába cseppenni olyan fiatalembernek, aki szülővárosán kívül alig járt másütt!... Ezt az érzést talán szavakba sem lehet foglalni.

Szovj e tunióbeli diákélményeiről

beszél most, miközben felesége, Tatjana Petrovna sörrel kínál, hogy frissebben beszélgessünk.

— Az első napokban történt Moszkvában. Még nem ismerték teljesen az orosz nyelvet, csak amit itthon tanultak. Bementek egy péküzletbe. Mákoskalácsot akartak venni. Egy cédula volt a sütemény előtt, rajta a felirat, „30 százalékos árcsök- kenés”, olvasták a feliratot. Nem értették, azt hitték, a sütemény neve, s mondták: Kérünk 30 százalékos árcsökkenést. Jót derültek rajta a boltban, ők maguk is, amikor megtudták a kért „áru” jelentését.

Különösen az első hetekben, hónapokban nagy szükségünk v>olt szovjet barátaink segítségére. Szívesen segítettek. Amikor a szovjet diákok kerültek szóba, megjegyezték: nem olyan ..igényesek” az ösztöndíj iránt, mint manyar kollégáik. Sokkal inkább áldozatkészek, jobban becsülik az államadta támogatást, a tanulásban pedig igen kitartóak.

A közösségi szellem...

Üzemi gyakorlaton is szovjet gyárakban voltak. Kétszer Zápor özeiében, egyszer Cseljabinszkban. Sok szovjet mérnököt, munkást ismertek meg. Kínálkozik az alkalom egy kis összehasonlításra.

— A kereset, a bérezés tekintetében nincs nagy különbség. Az élet- színvonal körülbelül megegyezik. Viszont nagy a különbség a gondolkodásban, a szellemben. Azt az önzést ott nem lehet tapasztalni, amit nálunk. Idehaza még sok az olyan munkás, aki csak azt nézi: mi van a borítékban, aztán ezentúl nem nagyon érdekli őket, hogyan alakul a termelés, *mennyi vasat, árut kap az ország. Ott sok szép példájával találkoztunk a közösségi érzésnek, szellemnek.

A mérnökök és munkások kapcsolatára terelődik a szó.

— Más, mint itthon. Nálunk — ha egy bankettet rendeznek, ahol munkások és mérnökök vannak együtt, a leggyakrabban elkülönülnek. A mérnök a mérnök társaságát keresi, a munkás a munkásét. A Szovjetunióban már nincs meg ez a különbség.

— S találnak közös beszédtémát?

— Itt számításba kell venni azt is, hogy a szovjet munkások 90 százaléka 10 osztályos iskolát végzett, ami megfelel a mi középiskoláinknak.

Zaporozsje ... Egy felejthetetlen emlék ... Nem a gyárból... Majd ő elmondja. Először szabadkozik, nevet, aztán mégis hozzákezd.

— Egy román barátommal voltunk ott gyakornokok az üzemben. Műszak után minden cél nélkül sétáltunk a városban. Aztán egy park... Három csinos lány ült egy pádon. Törtük a fejünket, hogyan ismerkedhetnénk. meg velük. Akkor még idegenek voltunk a városban ...

— Megkérdeztük, szabad-e leülni a padra. Nem tiltakoztak. Aztán szó, szó... Az ejtésünkről észrevették, hogy külföldiek vagyunk. Honnan jöttünk?... Lódítottunk. Angliából ... Kiváncsiak voltunk a hatásra. Ez nagyszerű. mondták ők. Most tanulnak angolul, így hát gyakorolhatnak egy kicsit —, ezt mondták. Zavarban voltunk. Egy szót sem tudtunk angolul. A barátom próbálkozott, hogy kivágjuk magunkat a kényes szituációból. Beszélni kezdett románul. Számolt. A lányok csodálkoztak, hihetetlen, ők nem így tanulták. Hát hogyan? Egyikük számolni kezdett. Én figyeltem, és utána én is elmondtam. Ez már jobban hasonlít — mondták. A barátom tájszólásban beszélt — jegyeztem meg, de már nevettünk.

Az eset nem is volna érdekes, de a három lány egyike Tatjána volt —. a feleségem.

Moszkva — Miskolc

Tatjána Moszkvából Miskolcra került ... Tamási Antal a Lenin Kohászati Művek mérnöke lett. Szeged, Moszkva, Miskolc...

Először MEO-8 volt az elektróban. Nem szerette ezt a beosztását. Főleo adminisztrációt jelentett. Kint # Szovjetunióban nagyobb szerepe vat a MEO-nak. Idősebb szakemberekei, mérnököket osztanak be ilyen mun* kára. Tavaly került új beosztásbat amit kedvvel csinál, — az elektróban műszakvezető. A kongresszusi munkaversenyben műszakjuk négyszer lett első, egyszer második. Nem dolgoznak rosszul. S emellett aktív társadalmi munkás. Párttag. Tagja a munkásőrségnek megalakulás« óta.

Tatjána Petrovna, azaz Tarnál Antalné újra tölt a pohárba, ö inkább hallgatólagos résztvevője beszélgetésünknek. Még nem beszél teljes biztonsággal magyarul... Azért csak közbeszól, amikor megkérdezem, hogyan élnek, tetszik-e Miskolc.

— A lakás... nevet, miskolci háziasszony: Hát „panaszkodik” —a négy éve lakunk a vendégházban. Jó volna már egy rendes lakás...

— Miskolc? ... Kicsit tisztább is lehetne...

Búcsúzóban megkérdeztem, mikor látogatnak el Szegedre?

— Most, a Szabadtéri Játékok alatt — volt a válasz. A rokonokhoz mennek, a szülőkhöz, testvérekhez.