Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-14 / 190. szám

Új híd a Tisza felett Borsod, Szabolcs dolgozói, gyalog­járók, gépkocsizók örömére átadták •tt forgalomnak az új, karcsúságában is hatalmas Tisza-hidat Tokajban. Nem történt erről külön híradás, mégis augusztus 12-én százak és szá­zak álltak szinte egész napon át a borsodi hídfőnél is, a szabolcsinál is. A hídon mérnökök dolgoztak külön­leges műszerekkel. Statikai, dinami­i méréseket végeztek, de erélyes- ségük kevés volt ahhoz, hogy meg­akadályozzák a hídra nyomuló kí­váncsiak áradatát. „Szebb mint a régi volt...“ Ugye, szebb mint a régi volt? — mondogatták egymásnak a toka­jiak, s véget nem ért a vita, meny­nyiben különbözik a régi, a háború elsöpörte öreg hídtól, amely akkori­ban legszebbnek számított a szőke­vizű folyamot átszelő hidak között. — Olyan, mint a Margit-híd Buda­pesten — vélték egynéhányon s a többiek bólogattak, bár csak a kor­látja teszi hasonlóvá. Egy azonban bizonyos, hogy hasonló stílusú és szépségű, tömör alapvasszerkezetű és teljesen szegecselt híd még nem fe­szült a Tisza felett. Tetszett mindenkinek. Nemcsak azért, mert kényelmetlen volt tízegy­néhány éven át, ha szilárd is, de zörgőfelületű szükséghídon közle­kedni. Ami így első órákban meg­mozgatta az emberek szivét, inkább a tény volt. Az új híd ténye. Hiszen aki az üresen ágaskodó, repedt pil­lérekre tekintett az elmúlt évek fo­lyamán, újra és újra eszébe jutott a régi híd szomorú sorsa, a háborús napok ezer kellemetlen emléke. S megkapóan szokatlan, hogy most is­mét ugyanott sétálhat át ki-ki akar a kedves folyó hátán, ahol évtize­dekkel ezelőtt. Igaz, nem ugyan­olyan körülmények között, mert ak­koriban fizetni kellett a sétáért. A régi hidon vámot szedtek. Gyalogo­soktól négy fillért, kocsiktól, gépko­csiktól 20 fillért. így gyűjtögették össze a híd árát. Ma ez is, az is, a vám is, a felrobbantott híd is a múltéi Nyomáspróba harckocsikkal Látványos dolog egy ilyen mű­szaki átadás. Vasúti hidaknál nincs probléma. Két nehéz 424-es moz­dony kell hozzá. Megadja a kellő nyomást. De közúti hídra nehéz len­né mozdonyokat irányítani. így a harckocsiknak jutott e békés szerep. Orbán elvtárssal, a Ganz-Vagon építésvezető mérnökével állunk a híd korlátja mellett. Vadul csörömpöl­nek a harckocsik lánctalpai. A ko­csikon fehéringes kíváncsi gyere­kek tömege. Nem lehet őket lekül- deni semennyiért. Ilyen játék rit­kán akad. Bemerészkednek a kocsi belsejébe is. Nem zavarja őlcet sen­ki. S a híd enyhén remeg, ahogy egy- re-másra felbődülnek a nehéz moto­rok. Annál inkább dolgoznak a mérnö­kök. Tréger elvtárs, mint műszaki átvevő a minisztérium részéről, ke­rékpárral jár egyik hídfőtől a mási­kig. Telefonon irányítja a kocsik mozgását, közben figyeli a nyomás­mérő műszereket. A statikai próbá­val már végeztek. Ez nem más, mint süllyedésmérés állandó terheléssel. Percekig állanak egyhelyben a nehéz acéltestek, s lenn a pilléreken mé­rik, hogyan bírja a szerkezet a nyo­mást. A dinamikai próba már látvá­nyosabb, s ez a döntő. Robognak a páncélosok, s a műszerek pontosan mutatják, nem nagyobb a függőle­ges mozgás 1,2 centiméternél. Jó a dilettáció, s néhány órás serény mé­rés, megfigyelés után kimondják a döntést: a híd jó, üzembiztos, meg­felel a követelményeknek. Munkáskezek dicsérete — Ez az első komolyabb hídépítő munkám — mondja Orbán János, a fiatal mérnök, aki félig-meddig már borsodi „gyereknek” nevezi magát. Hiszen dolgozott már a diósgyőri, az ózdi nagykohóknál, Kazincbarcikán, Tiszapalkonyán. Itt is, ott is komoly szerelést, daruépítést vezetett. Most valahogy mégis vizsgafeladatnak te­kintette a tokaji híd megépítését. Sikerült. Sőt határidő előtt végeztek a nem éppen kis munkával. Bevál­tották a hídfőnél írásban elhelyezett fogadalmat. „A kongresszus tiszteletére vállal­juk, hogy augusztus 20. helyett 12-én átadjuk a hidat a forgalomnak”. Kemény munka volt, hiszen nem ke­vesebb, mint 1000 tonna vasszerke­zetet állítottak össze szegecseléssel — Jó a gárda, az útépítők is kitet­tek magukért, elvégeztük a felada­tot — mondja most már nyugodtan Orbán elvtárs. Persze csak az egyi­ket, mert néhány nap múlva bont­ják a régi szükséghidat és a középső vasszerkezetet szállítják Szolnokra, az ott épülő új Tisza-hídhoz. Van munka bőven, nem lehet pihenni. Persze most egy kicsit kifújják magukat. Jókedvűen szemlélik a la kosság örömét, ahogy tapogatják Iá bukkal az aszfaltot, kezükkel a kor­látot. Mutogatják, hová szerelik majd fel a lámpaoszlopokat. Minden­ki boldog, elégedett... Csak egyva­lami hiányzik ennél a fontos átadás­nál. Egy kis ünnepélyesség, vagy kö­szönetféle az építőknek. De sehol nem látni a tanács vezetőit, pedig úgy ígérték, nem lesznek hálátlanok Bizony megérdemelnének ezek a ke­ménykezű építők egy fröccsöt Tokaj aranyából... Igaz, nem ez az igazi boldogság, hanem a jól végzett mun ka öröme. De azért ne fukarkod­junk a köszönettel, a munkáskezek dicséretével. BARCSA SÁNDOR sifínmac vn Borsod megye nyerte az atlétikai Béke-kupa első fordulóját Nagybátonyban rendezték meg a megyék közötti atlétikai Béke-kupa első fordulóját. A Nógrád megyei szövetség az utolsó napokban meg­változtatta a verseny színhelyét és időpontját, annak ellenére, hogy Borsod megye vezetői kérték a ver­senynek eredeti időpontban való megrendezését. A versenyt korábban kezdték el, így az utazó csapatokat hátrányos helyzetbe hozták. A za­varó körülmény ellenére a Borsod megyei versenyzők igen jól szere­peltek és Nógrád megyével szemben közel 3 000, míg Heves megyével szemben 6 000 pontos előnyt szerez­tek. A rossztalajú pálya ellenére több jó eredményt értek el megyénk at­létái. Többek között jó eredménynek számít Berzi 13.82-es hármasugrása, Szabó Jutka 513-as távolugrása, a spartakiád versenyek során feltűnt Emri Béla súlylökő eredménye, va­lamint Fazekas 5 000-es teljesítmé­nye. A felsoroltakon kívül a követ­kező jobb eredményeket érték még el a borsodi versenyzők: Női disz­koszban: Bán 32.38, a férfi számok­ban: Gerely: Barcza 50.25, 110 gát: Berzi 16.2, 100 m: Z. Kovács 11. 2, 400 m: Prakk 54.1, 1 500 m: Fazekas 4:02,4 és végül 4xl00-es váltóban a megyei váltó 46-ot futott. Vasárnap Diósgyőrött rendezik a második fordulót. Az NB U. Kelet] csoport állása 1. Borsodi B. 2 2 _ _ 5: 1 4 2. Bp. Előre 2 2 — — 6:3 4 3. Debrecen 2 1 1 — 8:2 3 4. Miskolc 2 1 1 _ 2 :1 3 5. Szolnok 2 1 1 — 3:2 3 6-7. Bp. Spart. 2 1 — 1 4:2 2 6-7. Pénzügyőrök 2 1 — 1 2:1 2 8. Kecskemét 2 1 — 1 3:2 2 9. UTTE 2 1 — 1 1:1 2 10. Diósgyőri B . 2 1 — 1 2:3 2 11. Jászberény 2 1 — 1 3:7 2 12. Egyetértés 2 — 1 1 3:4 1 13. Orosháza 2 — 1 1 2:4 1 14. SZVSE 2 — 1 1 1:3 1 15. Nagybátony 2 — — 2 2:7 — 16. Ózd 2 — — 2 0:4 — Kerékpár Vasárnap a Kazincbarcikai MTK bajnoki kerékpár versényt rendezett. A nagy meleg ellenére, igen érdekes és színvonalas küzdelmet hozott az I. és II. osztályúak versenye. A jó for­mában levő Danes (DVTK) az első m S 4 K K ^ Dr. Szily vezet csoportjában Az Országos Sakkbajnokság kö­zépdöntőjének küzdelmeit négy cso­portban, 56 résztvevővel rendezte meg a Magyar Sakkszövetség Bu­dapesten, a Spartacus Váci utca 62. sz. alatti helyiségében. Minden cso­port első három helyezettje jut a döntőbe. A X. forduló után a 'har­madik csoportban, biztosan vezet Dr. Szily József nemzetközi mester, a DVTK versenyzője. A IV. csoport­ban szereplő Bárczay mester már mérsékeltebb sikerrel szerepel. Ha a hátralevő öt fordulóban a múlt évi­hez hasonló teljesítményt nyújt, ak­kor ő is tovább juthat. A vezetők állása a X. forduló után: I. Kluger 7.5, Orendi 7.5, Filep 6, Pogáts 6. II. Jeney 7.5, Dr. Bán 7 (1.) Haág 6.5 (1) Földi 6 (1) III. Dr. Szily 7.5 (1) Köberl 6.5 (1) Szőllősi 6.5, Gasztonyi 6 (1) Flesch 6 (1) IV. Hévízi 7, Lengyel 6.5, Nava- rovszky 6.5, Dr. Bély 6, Somogyi 6, Bárczay 6. Közöljük Dr. Szily egyik játszmá­ját, melyben a megnyitásban szer­zett pozíciós előnyét ellenfele által kényszerűségből megkezdett lebo­nyolításban fokozott döntővé. Külön érdekessége a játszmának az, hogy mindkét fél „sakkbástyát” ad, illet­ve kap. Dr. Szily—Balogh (Szicíliai védelem) 1. e4—c5, 2. Hf3—g6, 3. d4—Fg7, (ezt a felépítést Bakonyi mester ve­zette be a gyakorlatba és sok szép sikert ért el vele.) 4. 'de: (világos a gyalogot visszanyerő vezért tempó­nyerésekkel fogja visszaszorítani.) 4. —Va5f 5. e3—Vc5: 6. Fe3—Vc7, 7. Ha3—Hc6, 8. Hd4—Hf6, 9. f3—d5, 1Ö. Hdb5—Ve5, 11. Vd2—de: 12. Hc4— Vb8, 13. Ff 4—e3, (kikényszerített kombináció kezdete, mert e5-re,14. He5: He5: 15. Hd6t és 16. Fe5: vilá­gos döntő előnyét eredményezné.) 14. Ve3:—Hd5, 15. Fb8—He3: 16. Hc7f (az e3 huszár ütése csak egyen­lő állásra vezetne) 16. —Kd8,17. Há8: Hc2t 18. Kd2—Hál: (látszólag nincs semmi baj, sötét is leütötte a bástyát, világos előnye abban van, hogy amíg ellenfele is le tudja nyerni a sarok­ba került huszárt, addig középen gyalog és döntő álláselőnyt szerez.) 19. Fc7t—Kd7, 2Ó. Fd3—b5, 21. Há5— Fa6, 22. Hc6:—Kc6: 23. Fa5—Fe5, 24. Bal:—F5 (a világos huszárt a fe­nyegető futósakk miatt csak így le­het lenyerni.); 25. Bel—Ff4f 26. Kc2 —Fb7, (Ba8: ra 27: Be7: sem változ­tat a lényegen) 27. Hc7—Fc7: 28. Fc7: Kc7: 29. Be7:f—Kb6 30. Fb5:—Ff3: 31. gf: Kb5: 32. Va7: Kc4 33. Ba5 sötét feladta. (BOKOR) körökben megszerezte a vezetést, majdnem egy kör volt az előnye, amikor kormánya kettétört, gépet cserélt, így hátrányba került. Fel­küzdötte ismét magát és a végén, csak egy géphosszal kapott ki, a mindvégig egyenletes és jó teljesít­ményt nyújtó Fábritól. Igen jól ver­senyzett az ifjúsági Bányai, aki sok­kal jobb időt futott, mint a felnőtt versenyzők. Hasonlóan jónak mond­hatjuk Baráth teljesítményét is. A serdülők versenyét Polaneczki (MVSC) biztos fölénnyel nyerte meg, de jól versenyzett Csiger, Kamóczki DVTK versenyzők is. A verseny részletes eredményei a következők: Felnőtt I. n. o. (30 km) 1. Fábri (MVSC) 47.25, 2. Danes (DVTK) 47. 35, 3. Szabó (MVSC) 47.40. III. o. (30 km) 1. Albert II. (DVTK) 47.35, 2. Váradi (MVSC) 47.40, 3. és 4. Váradi II. (Kazincbarcika) és Haj­dú (DVTK) 47.40. Senior (15 km) 1. Mamusik (MMTE) 30.0, 2. Lőcsös (Putnok) 31.03, 3. Sza­bó (DVTK) 31.05. Fa serdülők (15 km) 1. Polaneczki (MVSC) 27.20, 2. Zeleni (Kazincbar­cika) 28.50, 3. Kiss (Nyíregyháza) 31.0. Fa ifjúsági (30 km) 1. Bányai (MM TE) 43.14, 2. Baráth (DVTK) 46.38, 3. Holomány (MMTE) 50.25. Vas serdülő (12 km) 1. Csiger (DV TK) 24.30, 2. Mádai (MMTE) 26.25, 3. Molnár (Kazincbarcika) 27.23. Vas ifi (15 km) 1. Karnóczi (DVTK) 27.25, 2. Herczeg (MMTE), 3. Ora- vecz (Putnok). Vas felnőtt; 1. Kurucz (Putnok) 2. Juhász (Kazincbarcika). SPORTHÍR Az MMTE — Püspökladány NB III-as bajnoki labdarúgómérkőzés szombaton délután kerül lejátszásra a népkerti sportpályán. UjÓLLflj 'í&Cf&A'tx fljpOR. TUOROZWr) fi LEMÁN fCOHfíSZfir! AJÜZEKßÖL © Munkásgenerációk . •. Nagyszerű téma!... író tollára va- külföldi egyetemre. A mi falunkból ló. Ha majd megszületik a magyar olasz egyetemen, Bolognában végzett Gorkij... írtak már róla, de törté- egy fiatalember. Ezer holdja volt a nelmi folyamatában még nem sűrí- papájának és részvénye az RMST- tették regénybe a munkásgeneráci- ben. Kevésbé tehetős intellektuelek, ók, apák, fiúk, unokák életét, küzdel- kisemberek gyermekei is eljutottak mét, meg az előbbre jutásukat. Hogy a párizsi Sorbonnera és másüvé. ki merre tartott, tart, mit ért el, mi- Koplaltak is eleget. S ezeket már vé lett? A munkásmindennapok könnyen össze lehet számolni — el- ezernyi gondja-baja lefoglalja fi- vétve találunk ilyen esetet: egyet- gyelmünket, gondolatainkat. Közna- kettőt. Hogy munkás- és paraszt- pinak veszünk olyan dolgokat, ame- fiatalok Icözül hányán kerültek ki, ez lyek ünnepiek — nagyon is nem mindenki előtt ismert, mindennapiak. Aztán ami eleinte el­gondolkodtatott, megszokottá válik. Szeged—Moszkva Csak egy példa a sok közül: hány Egyszóval nem mindennapi ese- és hdny munkascsalad van ahol az mé „oK omjfcor Tamd,t" Antal apa annakidején alig tanulhatta meg családja megtudta> hogy ,iuk szovjet a betűvetést, a fta pedig ma mer- teJmre ^het’ nők, tanar, orvos. Megszoktuk, azt mondjuk: ez így természetes. Ez “ Azelőtt csak úgy terveztük, hogy rendjén is van, ha a természetes szót ® polgári iskolát végzem el. Apám a felszabadult öröm hangján ejtjük, keveset keresett, segédmunkás volt de nemcsak így mondják, hanem “ Szegedi Gázgyárban, és négyén amúgy, únottan is. A szavak kopottá voltunk testverek, válhatnak, megszokhatja a fül, de a Csak a polgárit... Pedig a fiú szavak mögött emberek sorsa, vágya, mindig kitűnő bizonyítványt hozott kiábrándultság, avagy teljesülés hűl- haza. Nagyon szeretett, pontosabban, lámzik. Mindez —* mondom — író szeretett volna tanulni, tollára való: megeleveníteni a mun- — Ma is emlegetik a családban, kástörténelmet, a magyar sors váltó- hogy már kiskoromban, gyermekfej- zását, mely utat engedett annyi el- jel azt mondtam, hogy gépészmér- fojtott vágynak. nők akarok lenni. Tamási Antal példája egy a sok A felszabadulást követően egy fok- ' közül. Ma a kohászatban mérnök- kai emelkedett a cél: polgári iskola műszakvezető az elektróban. Erde- helyett technikum. Ösztöndíjat ka- mes megismerni eddigi pályáját... pott, s már az apja is többet kere- Ott kezdem, hogy 1950-ben ösztöndí- sett. jasnak javasolták szovjet egyetemre. — De arra gondolni sem mertem, Azelőtt is kerültek magyar fiatalok hogy egyetemre menjek... Mire gondolhatott, amikor meg­tudta, hogy szovjet egyetemre me­het? Képzeljük el egy 18 éves fiú izgalmát, felszabadultságát. Régen legfeljebb kishivatalnok lehetett vol­na a polgári iskolával, s már tudta: mérnök lesz. Szeged szép városa Dél-Magyaror- szágnak, de utána Moszkvába csep­penni olyan fiatalembernek, aki szü­lővárosán kívül alig járt másütt!... Ezt az érzést talán szavakba sem lehet foglalni. Szovj e tunióbeli diákélményeiről beszél most, miközben felesége, Tat­jana Petrovna sörrel kínál, hogy frissebben beszélgessünk. — Az első napokban történt Moszkvában. Még nem ismerték tel­jesen az orosz nyelvet, csak amit itt­hon tanultak. Bementek egy péküz­letbe. Mákoskalácsot akartak venni. Egy cédula volt a sütemény előtt, rajta a felirat, „30 százalékos árcsök- kenés”, olvasták a feliratot. Nem ér­tették, azt hitték, a sütemény neve, s mondták: Kérünk 30 százalékos ár­csökkenést. Jót derültek rajta a boltban, ők maguk is, amikor meg­tudták a kért „áru” jelentését. Különösen az első hetekben, hó­napokban nagy szükségünk v>olt szovjet barátaink segítségére. Szíve­sen segítettek. Amikor a szovjet diákok kerültek szóba, megjegyez­ték: nem olyan ..igényesek” az ösz­töndíj iránt, mint manyar kollégáik. Sokkal inkább áldozatkészek, jobban becsülik az államadta támogatást, a tanulásban pedig igen kitartóak. A közösségi szellem... Üzemi gyakorlaton is szovjet gyá­rakban voltak. Kétszer Zápor özeié­ben, egyszer Cseljabinszkban. Sok szovjet mérnököt, munkást ismertek meg. Kínálkozik az alkalom egy kis összehasonlításra. — A kereset, a bérezés tekinteté­ben nincs nagy különbség. Az élet- színvonal körülbelül megegyezik. Viszont nagy a különbség a gondol­kodásban, a szellemben. Azt az ön­zést ott nem lehet tapasztalni, amit nálunk. Idehaza még sok az olyan munkás, aki csak azt nézi: mi van a borítékban, aztán ezentúl nem na­gyon érdekli őket, hogyan alakul a termelés, *mennyi vasat, árut kap az ország. Ott sok szép példájával találkoztunk a közösségi érzésnek, szellemnek. A mérnökök és munkások kapcso­latára terelődik a szó. — Más, mint itthon. Nálunk — ha egy bankettet rendeznek, ahol mun­kások és mérnökök vannak együtt, a leggyakrabban elkülönülnek. A mérnök a mérnök társaságát kere­si, a munkás a munkásét. A Szov­jetunióban már nincs meg ez a kü­lönbség. — S találnak közös beszédtémát? — Itt számításba kell venni azt is, hogy a szovjet munkások 90 száza­léka 10 osztályos iskolát végzett, ami megfelel a mi középiskoláinknak. Zaporozsje ... Egy felejthetetlen emlék ... Nem a gyárból... Majd ő elmondja. Először szabadkozik, ne­vet, aztán mégis hozzákezd. — Egy román barátommal vol­tunk ott gyakornokok az üzemben. Műszak után minden cél nélkül sé­táltunk a városban. Aztán egy park... Három csinos lány ült egy pádon. Törtük a fejünket, hogyan ismer­kedhetnénk. meg velük. Akkor még idegenek voltunk a városban ... — Megkérdeztük, szabad-e leülni a padra. Nem tiltakoztak. Aztán szó, szó... Az ejtésünkről észrevették, hogy külföldiek vagyunk. Hon­nan jöttünk?... Lódítottunk. Angliá­ból ... Kiváncsiak voltunk a hatás­ra. Ez nagyszerű. mondták ők. Most tanulnak angolul, így hát gyakorol­hatnak egy kicsit —, ezt mondták. Zavarban voltunk. Egy szót sem tudtunk angolul. A barátom próbál­kozott, hogy kivágjuk magunkat a kényes szituációból. Beszélni kezdett románul. Számolt. A lányok csodál­koztak, hihetetlen, ők nem így tanul­ták. Hát hogyan? Egyikük számolni kezdett. Én figyeltem, és utána én is elmondtam. Ez már jobban ha­sonlít — mondták. A barátom táj­szólásban beszélt — jegyeztem meg, de már nevettünk. Az eset nem is volna érdekes, de a három lány egyike Tatjána volt —. a feleségem. Moszkva — Miskolc Tatjána Moszkvából Miskolcra ke­rült ... Tamási Antal a Lenin Ko­hászati Művek mérnöke lett. Szeged, Moszkva, Miskolc... Először MEO-8 volt az elektróban. Nem szerette ezt a beosztását. Főleo adminisztrációt jelentett. Kint # Szovjetunióban nagyobb szerepe vat a MEO-nak. Idősebb szakemberekei, mérnököket osztanak be ilyen mun* kára. Tavaly került új beosztásbat amit kedvvel csinál, — az elektró­ban műszakvezető. A kongresszusi munkaversenyben műszakjuk négy­szer lett első, egyszer második. Nem dolgoznak rosszul. S emellett aktív társadalmi munkás. Párttag. Tagja a munkásőrségnek megalakulás« óta. Tatjána Petrovna, azaz Tarnál Antalné újra tölt a pohárba, ö in­kább hallgatólagos résztvevője be­szélgetésünknek. Még nem beszél teljes biztonsággal magyarul... Azért csak közbeszól, amikor meg­kérdezem, hogyan élnek, tetszik-e Miskolc. — A lakás... nevet, miskolci há­ziasszony: Hát „panaszkodik” —a négy éve lakunk a vendégházban. Jó volna már egy rendes lakás... — Miskolc? ... Kicsit tisztább is lehetne... Búcsúzóban megkérdeztem, mikor látogatnak el Szegedre? — Most, a Szabadtéri Játékok alatt — volt a válasz. A rokonokhoz mennek, a szülőkhöz, testvérekhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom