Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

6 északmagyarorszal Vasárnap, 1959 augusztus 9. I unmnGVfmoRSifíG Újpesti Dózsa—Diósgyőri VTK 2:2 (2:1) Bolond április Uj magyar film Cjpest, 20 000 néző. A DVTK összeállítása: Hódi— Werner, Szigeti, Pauiás — Török, Solymosi — Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál. Edző: Kiss Gábor. A mérkőzés elején sokat bizony­talankodott mindkét csapat. Kapko­dás, tervszerűtlenség jellemezte ex- kor a játékot. Már az elején, — egy összecsapásnál — Szigeti Összefejelt az újpesti Jagodiccsal, s az újpesti játékos ettől kezdve hatalmas „tur­bánnal” játszott tovább. A 12. percben váratlanul gólt ért el a DVTK. Várhídi hibájá­ból Iván kiugrott a védők kö­zött és nehéz szögből, élesen a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 1:0 a DVTK javára. A diósgyőriek vezetőgólja után a hazai együttes mindjobban belelen­dült és megváltoztatta a játék képét. Izgalmassá vált a küzdelem és az újpesti csapat egy időre átvette a' játék irányítását. Az újpestiek kez­deményeztek többet és a 22. percben Göröcs beadását Szusza a jobb alsó sarokba juttatta. 1:1. Három perc múlva újabb újpesti gól következett, ekkor Jagodics adta be a labdát és a jó ütemben érkező Kuharszky a hálóba lőtt. 2:1 az Üjoest javára. Az első félidő hátralévő részében a DVTK jól védekezett, de a hirtelen vezetett ellentámadásai mindenkor veszélyeztették a hazai csapat kapu­ját. Szünet után a DVTK kezdett job­ban. Több formás támadást vezettek ekkor a diósgyőri csatárok é« a leve­gőben lógott az egyenlítő gól. Ennek a félidőnek az első negyedórája meghozta a lelkesen és naev^zerüen játszó DVTK kiegyenlítő gólját. Az 53. percben Kiss na«rvszerű ütemben ugrott ki a védők kH- *üf. A 18-«sou beiül já»*t. ami­kor hátulról felvágták. A játék­vezető habozás nélkül 11-est ítélt és a büntetőt Török értéke­sítette. 2:2. A diósgyőriek kiegyenlítő gólja után, „paprikás’* lett a hangulat a pályán és a nézőtéren egyaránt. Ke­mény belemenések tarkították a játékot. A 70. percben Kissnek al­kalma volt a vezetést megszereznie, de lövése a vetődő Török lábában akadt meg. A mérkőzés végéig, mindkét kapu előtt adódott helyzet, de a védelmek mindkét oldalon biz- tosan romboltak. A mérkőzés nagyiramú küzdelmet hozott. Bár az újpesti csapot a já­tékidő nagyrészében enyhe fölény­ben volt, a DVTK minden támadása zavarba hozta a hazai csapat védel­mét és lelkes, jó játékával a DVTK mindenképpen megérdemelten jutott az értékes egy ponthoz. .,A DVTK csapatában ezen a mér­kőzésen Werner, Szigeti. Solymosi és Iván játszott a legjobban, de a többiek is megtették kötelességüket. — Maga olyan szőke, tányér Ujházy tyúkhúsleves... Inkább kecsege vajban, vagy talán csokolá­détorta, sok hab, sok csokoládé ... — Hangulat a filmből, egyben expo­zíció is. Gida, a 20 éves egyetemista udvarol ezekkel a szavakkal Katinká­nak, a fiatal özvegynek... A 30-as években játszódik a történet Ma­gyarországon. Bár játszódhatna Uruguayban is, esetleg száz évvel korábban, vagy később, egyszóval csak a stílus utal a korra. Meg az a szerencsétlen rikkancs-epizód: a 30-as évek újságainak címét kiabál­ja az újságárus. Karinthy Ferenc korábban írt no­vellájából készült a forgatókönyv. Karinthynek nem ez az első könyve. Emlékszünk még a .,Budapesti ta­vaszra” — nagyszerű művészi él­mény volt. Azt vágtuk, hogy ezúttal sem csalódunk, s ha más műfajú, té­májú is a „Bolondos április, mint a Budapesti tavasz”, méltó lesz a szerző nevéhez. Sajnos csalódtunk! Elfogadható a novella, mint fiatal író kísérlete.' de nem .fogadható el a megfilmesítés jogosultsága. A vitat­ható mondanivaló miatt? különös módon nem látja a baj iga­zi okát — pedig ő nem is spicces — hanem arra gondol, hogy már nem szereti a fiú. Meglehetősen abnormá­lis szituáció. S minden prüdség 'nél­kül gondolkodjunk a tanulságokon is. Aztán a Duna, %£%££ zás egy prostituálttal. Újra látja Ka­tinkát, de nem meri megszólítani, a,mikor a templomból jön. Egy úr érkezik a Benderessy villába, cso­korral'i Sokáig bentmamd. Gida is csokrot akar vinni, keMs a pénze. Most következik a temető-jelenet. Emlékművet avatnak, gyászének hangzik. A csoportból a férj mellől csinos fiatalasszony mosolyog Gidá- ra. ö virágot szed sírokról... Már beesteledett és a néző várja, hogy a csokor végre Katinka kezébe kerül. Az ablakon lehull a redőny, mint előző este. A fiú nem bírja to­vább, becsenget. Katinka zavartan áll a kapuban. Kiderül, hogy még mindig nagyon szereti a fiút, de ami­kor megismerkedtek, már más meny­asszonya volt. Érthető ... Igaz, Bér­GRATULÁLUNK. BABCI! des kicsi Napiócskám! El- képzelheted, hogyan izgu­lok. Életem első NB I-es mérkőzé­se !” ... „Sajnos, nem nyertem egy meccset sem, Mosóczytól ugyan el­vettem egy szettet. Nagyon örülök ennek. Ficsi bácsi is meg volt elé­gedve velem. De azért Édesapám haragudott, hogy nem nyertem egy meccset sem...” „Most a vidéki „ti­zek” bajnokságát drukkolhattam vé­gig. Igaz, csak egy mérkőzést nyer­tem, de nem baj, majd máskor job­ban megy.” ... És ahogyan az „Édes kicsi Napiócská m” gyöngy betűkkel rótt lapjait forgatom, az ifjú bajnoknő, — aki még nem lépte túl a gyermek­kor határát, — Grigássy Enikő két éves asztalitenisz versenyzői pálya­futása tárulkozik elém. Alig-alig töltötte be 12-ik eszten­dejét, amikor az első versenyére ké­szült. Már az első versenyeken fel­tűnt a szakembereknek, hogy a fi­atal kislány milyen biztonsággal, higgadtan kezeli az ütőt és irányítja a kaucsuklabdát. Aztán a versenyek során bebizo­nyosodott az is, hogy nagy jövő áll a gyermek-bajnok előtt. Hiszen más­fél év alatt országos bajnokságok megnyerése, nagyszerű verseny sze­replések fémjelzik ennek a tehetsé­ges kislánynak az útját. 1958-ban or­szágos egyéni és páros serdülő baj­nokság, majd ugyanebben az évben már a felnőttek és ifjúságiak verse­nyében elismer ésreméltó helyezés. Az NB I-es mérkőzéseken is szere­pelteti néha edzője és nem csalódik a kis Grigássy ban. Az 1959-es esztendőben folytatja sikerekben gazdag szereplését. A vá­rosi és megyei bajnokságban három bajnokságot is nyer és a felnőttek versenyében is igen jól szerepel. Ser­dülő egyéni és páros bajnokságban elért sikerek követik egymást. Igen nagy sikernek számított, amikor thujus etejen országos második osz­tályú bajnokságot nyert — a felnőt­tek versenyében. A szakemberek mindjobban megismerik a miskolci kislány képességeit. Meghívják az if­júsági válogatottak edzőtáborába, mint serdülő versenyzőt, pedig még két esztendeig nem éri el az ifjúsá­gi korhatárt. Az edzőtáborban kivá­lóan végzi munkáját és a vezetők úgy határoztak, hogy elviszik „tanul­ni” az ezévi ifjúsági Európa-bajnok- ságra. J úliusban a kis magyar „különít­mény” megérkezett Constantába, ebbe a gyönyörű Fekete-tengerparti városba. A miskolci kislány az „Édes kicsi Napiócskájában” leírja ennek az útnak és a bajnokságnak minden mozzanatát. Hogyan szere­pelt első nagy nemzetközi verse­nyén? Naplójában szerényen jegyzi meg, hogy: női- és vegyespárosban bejutott a legjobb nyolc közé, egyé­niben elhamarkodta mérkőzését az osztrák Wanekkel szemben. Szerep­léséről a legnagyobb elismerés hang­ián írt a szaksajtó. „Grigássy volt a ajnolcság legnépszerűbb versenyző- e ..„Valósággal világbajnoknak ;áró biztatásban részesült a nézők részéről...” „Ragyogóan játszott, de a rutinhiány még látszott játékán...” „Nagy sikert aratott eredményes, látványos játékával...” Ilyen és eh­hez hasonló bírálatokat lcapott a kis Grigássy élete első nagy nemzetközi versenyén. Az országos szövetség azt szeretné, ha a fővárosban tanulna tovább. „A magyar asztalitenisz sport érdeke, hogy Babci Budapestre kerüljön, mert gén tehetséges versenyző, akiből rö­videsen nagyválogatott lehet” — Ez i véleménye az országos szövetség r,gyik vezetőjének. Még hozzáteszi, 'ogy Constantában igen megszeret­ek a csöpp miskolci kislányt, mert :edves, fegyelmezett és jólnevelt, iki példaképe volt a versenyzőknek. Beszélgetünk. Babci — az eléri si­kerek ellenére — szerényen válaszol- gat a feltett kérdésekre. Amikor az elmeneteléről beszélünk, határozot­tan megjegyzi. — Évek óta oktat, tanít engem Bí­ró Ficsi bácsi, az edzőm. Az ő irá­nyítása mellett értem el eddigi sike­reimet. Ezek a sillerek egyáltalán nem tettek elbizakodottá és úgy ér­zem, hogy további fejlődésem itt, Miskolcon feltétlenül biztosítva van. A Közgazdasági Technikum ipari ta­gozatába fogok járni. Azt szeret­ném, ha az iskolában és a zöld asz­tal mellett a továbbiak során is jó eredményeket érnék el. * U1 rátalálunk Babci! Hisszük, ^ hogy valamennyi miskolci és Borsod megyei sportember nevében elmondhatjuk: figyelemmel fogjuk kísérni további sportpályafutását; és szeretnénk, ha igen sok dicsőséget szerezne a „kis Grigássy” Miskolc- nak és az egyetemes magyar sport­nak. Leskó Pál Nemcsak ezért. A nyár a könnye­debben szórakoztató filmek szezonja — szokták mondani. Igen. senki sem vitatja a „könnyebb” műfajú filmek készítésének jogosultságát — de meg­felelő színvonalon! Az új Karinthy-film csapongó, szertelen akart lenni, mint amilyen szertelen egy 20 éves, szerelmes egyetemista. Randevú a lakáson ... Ám a fiú mamája nem akar elmen­ni hazulról, sejti, miért szeretne egyedül maradni a fia. Hisztériázik is ez a mama. Fáj a feje, pihenni akar. Mégis megígéri: elmegy. Ma­rad. A fürdőszobában van, amikor a csinos özvegy megérkezik a fiúhoz. Csinos, csinos — konstatálja és hisz­tériás nevetésben tör ki. A fiatal öz­vegy sírva elszalad. A sajátos humor, irónia — ponto­sabban a törekvés — önkéntelenül Karinthy Frigyest juttatja eszünkbe. Különösen még egy másik jelenet: az esztergomi temetőben, a virág­csokor szedés... De még előbb mondjuk el a központi epizódot, ami köré felépül a film. A fiú lakásán sikertelenül végződik a már emlí­tett randevú. Utána azért csak talál­koznak. Katinka Esztergomba uta­zik — ott van villája. Szombatra le­vélben magához hívja Gidát. Va­csorával várja ... Sorra kerül az Ujházy tyúkhúsleves, a kecsege, a sült, a csokoládétorta, a túróscsusza. Gida mohón csillapítja „egyetemista” éh­ségét. Isznak is. Az ágyban Gida szeme előtt forog a világ. Az özvegy ölelné, neki a fürdőszobába kell ro­hanni. Aztán mégegyszer: Katinka tálán doktor idősebb, mint Gida, mint Katinka, — az első férje, Ben­deressy sem volt fiatalember —, de van pénze és elő is léptetik a közel­jövőben a megyénél. Gida lehangoltan távozik, hajón utazik Pestre. Szerencséjére még egy szomoim utassal találkozik, egy szép, fiatal lánnyal, aki nemsokára Gida ölelő karjaiban rájön arra, hogy nem érdemes siratni a volt kedvest, mert az élet szép, az élet megy tovább, s a reménytelen sze­relmeket reményteljes követi. Bizony-bizony, az élet megy to­vább, az ember is halad és csodál­kozik az ilyen archívumból elősze­dett egzaltált furcsaságokon. Mert summa-summárum, a film mm egyéb egzaltált furcsaságok soroza­tánál. Csak azt nem tudjuk, hogy miért tűzték műsorra most, amikor korábban egyszer már úgy határoz­tak, hogy nem engedik a nézők elé. 57^elején készült. Hogy akkor elké­szült, talán érthető, akkor még za­var, bizonytalanság uralkodott a filmművészetben, ma azonban már tut vagyunk ezen. Ugylátszik, még nem egészen. Legalábbis a „Bolond április”. műsorra tűzése ezt bizo­nyítja. Méa fa: lfin szólnunk kell a ren- iYieg KUlOn dezőröit a szereplő­gárdáról. Fábry Zoltán a tőle, meg­szokott szellemességgel, ötletességgel rendez ezúttal is, Sulyok Mária re­mekel az anya szerepében, Kren- csey Marianne bájosan játszik, s Mensáros László is megnyeri a kö­zönség tetszését, — mindez nem fe­ledteti az egész film elhibázottságát. (nz) Néhai Dézsi János kívánsága 1946. ŐSZRE JÁRT AZ IDŐ. A novemberi délután tej- színű ködbe burkolta a mis­kolci Fáspiac (jelenleg Petőfi tér) szürkén kavargó sokadalmát. Az egyik fával rakott kétkerekű kordé tetején tizenhárom éves legényke kupor­gott. Ügyet se vetve a körülte zajló piaci forgatagra, elme- rülten olvasott egy agyonnyúzott szamárfüles könyvet. Nem kínálgatta hangos szóval portékáját — a jó árunak nem kell cégér, — majd csak belebotlik valaki. Hirtelen felrezzent, öreg, szemüveges bácsika mustrál- gatta az eladásra szánt aprított fát. — Hát te mit csinálsz itt, fiacskám? A fiú a bácsira meresztette szemét. Oly nehé^ volt át­váltani a valóságra, messzire kalandozott az .időben. Még fülébe csengtek a hexameterek, nyelvén az Aeneas halha­tatlan kezdősorát lebegtette a „magolás”: Arma virumque cano... —, fegyvert s vitézt éneklek... Felocsúdva kábula­tából, illedelmesen köszöntötte a bácsit, aki nem volt más, mint latin tanára, majd odakínálta neki portékáját. — Fát árulok, tanár úr, parancsoljon. Rövid alku, és a fa gazdát cserélt. A legényke nyakába kanyarintotta a vontató kötelet, nekirugaszkodott s a kordé megindult a rázós macskaköveken. Félúton sem jártak, ami­kor a könyv a tanár lába elé hullt. — No, nézd csak, hónnap esett le Horáciusz? — hajolt le érte. — A kordéról — mutatott a fiú a fára —, én tanulgat­tam. , A tanár úr megcsóválta galambősz fejét. A fiúnak úgy rémlett, morgott >s valamit, talán azt, hogy mit akar ez az agrólszakadt Horáciusszal, amikor fát árul a piacon? Honnan esett le Horáciusz? Honnan pottyant ez a tizen­három éves legényke Horáciuszhoz? Milyen sors. milyen el­gondolás lökte-taszította a tanulás felé, az akkori Lévay % Gimnázium padjába? Dézsi János, a Miskolci Tervező Iroda fiatal építész­mérnöke elgondol kozva nézi a lustán gomolygó cigaretta- füstöt. — Honnan? Miért? ' Apja, néhai Dézsi János akaratából... KÜLÖNÖS TÉT ÉPÜLÉS a miskolci Tetemvár. Aki itt látta meg a napvilágot, nem sokra vitte az életben, még akkor se, ha száz hosszú esztendőt élt meg. Nem. vitte, mert nem vihette. Emelkedésének út i át elállta a sors, a sárba- ragadt szegények sorsa. Pedig keménykötésű emberek lak­ták a Tetemvárat, munkások, proletárok, megacélozta őket az élet. De mire mentek acélos akaratukkal? A sors erő­sebb legénynek bizonyult. Az úri világ olyan varázsgyűrű­vel vonta körül a Tetemvárat, melyen a legerősebb ember sem tudott rést vágni. Idős Dézsi János megpróbálkozott vele. Kőművessegéd volt, magánszorgalomból megtanulta a mestervizsga tudni­valóit. Mester lett, de ezzel nem került több pénz a hat­tagú család asztalára. Felszerelés, állás káfcett volna az ön- ágpsuláshoz. Honnan teremtse elő a rávalót? Maradt min­dén a régiben. Tavasztól őszig dolgozott, ha volt munka, s télen? Bizony nem ülhetett ölhetett kézzel, az idényben sohasem keresett annyit, hogy futotta volna télire. Téli éjszakák, farkasordító hideg. A kétkerekű taliga kigördült a síkos útra. Irány a Bükk? Mire az úri dáridók- tól hangos lillafüredi Palota-szállót is maguk mögött hagy­ták, felderengett a hajnal. Istenigazából felpakoltak. Dézsi János mestere volt a rakodásnak, tíz-tizenöt mázsa fát is el­hoztak egyszerre. Lejtett a hosszú út. könnyedén gurult a kordé. A városban azonban ugyancsak megizzadtak. A kis Jancsi hátulról tolta. Megismerte az utat, mint a tenyerét. Tudta, hol van emelkedő. Amit a gyalogos ember észre se vesz. nem érzi emelkedőnek, őket megkínozta. A húszcentis emelkedőket is betéve fújták. A fát felaprították s a szük­ségleten felülit piacra „dobták”. Keveset fizettek érte. de nekik ez a kevés is az életet jelentette. ÍGY TELTEK AZ ÉVEK. A felszabadulás után nem változott meg máról-holnapra az életük. Az infláció falura hátalta a család ruhaneműjét. Nem a fölösleget, az nekik nem volt. Nyomorogtak? Ez már több volt annál. Munka alig akadt. A fordulat évében. 48-ban megindultak a szo­cialista építkezések. Volt már munka. A Lenin Kohászati Művekben kazánkőművesnek állt Dézsi János. Alig egy hó­napot dolgozott, szerencsétlenség érte. Halálos ágyán ez volt utolsó kívánsága feleségéhez: Erzsébet, taníttasd a gyereke­ket . .. Taníttasd, de miből? ... A megtört asszony férje nyom­dokába lépett, segédmunkás lett a kazánkőművesek mel­lett. — ma is ott dolgozik. Vállalta a harcot, és teliesítette férte végakaratát. Egyedül nem bírta volna; segítségre ta­lált ... Jancsit 1949-ben felvették egy budapesti középiskolába. A diákotthonban ? teli es ellátást, kapott. Nagy kő esett le az anya szívéről, jövedelmére szükség volt a még otthon ma­radt három gyermeknek. Az érettségi után a Buda­pesti Műszaki Egyetem épí­tészmérnöki karára került. 1957-ben végzett, s jelenleg a Miskolci Tervező Iroda beosztott tervező építészmérnöke. — Ennyi az én történetem — tárja szét a karját —. Sok kimaradt belőle, epizódok, szomorú és vidám részletek. Mondjam azt, hogy az államnak, a pártnak köszönhetem, hogy lett valami belőlem? Ma már — sajnos — frázissze- rűen hat az, ami valamikor mentőöv volt a magamfajta munkásfiatalok számára. Frázis? Sok-sok ezer forintos „frá­zis” ez. Ösztöndíj, szociális segély, tanszerek, diákszálló... Mind-mind az állam zsebéből... Megáll mondókájábán, tekintete elréved. — Különös állam ez a miénk. Csodát művelt a Tetem­várral is. Emberemlékezet óta egyetlen egynek sikerült ki­emelkedni onnan, az is pap lett, s ma már nem hat újdon­ságnak a dolog. Múzeológus, egyetemi tanársegéd, mérnök, — tetemvári gyerekekből. Igen, az Alkotmány nem holt be­tűk tömege, élő valóság, a mi életünk. Én és a többi tetem­vári fiatal éltünk a művelődéshez való joggal, éltünk, mert könnyű volt élni vele. Az állam adott hozzá pénzt. — Eddig a jogot gyakorolta s ezután? — vetem közbe. — Tudom, mire gondol — neveti el magát. — Legyek „vonalas”, mondjam azt, hogy ezután a kötelességemet kell teljesítenem? — Ha ezt „vonalasságnak” tartja... — Én nem tartom annak, de az olvasók? Azok mit sz<& nak hozzá? Azt mondják majd, hogy az én mérnökkélevé- sem nem tipikus eset, s valóban nem az. Ezer, meg ezer ilyen történetet lehetne sorolni, akikből az állam faragott embert. A kötelességet teljesíteni kell. Egyrészt, mert a fi­zetést nem adják istennevében, másrészt — no, de mit ker­teljek, ez kutyakötelessége minden becsületes embernek. Nemcsak a hála kötelez, az állam nem szóvirágos hálanyi­latkozatokat vár tőlünk, hanem azt, hogy dolgozzunk... ÉS DÉZ$I JÁNOS teljesíti kötelességét. Fiatal kora el­lenére — csoportvezetője révén — idekerülése óta ön­állóan tervez. Az ő nevéhez fűződik a Pázsit utcai orvosi rendelő, a Tisztasági Vállalat új telephelyének tervezése (műszaki terv). Most pedig első nagy tervén dolgozik, mely­nek kivitelezéséhez mintegy 15 millió forint kell, a DVTK Sportstadion rekonstrukciós terve ez. Valóra vált néhai Dézsi János kívánsága, tanult ember a fia — mérnök. GULYÁS MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom