Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-05 / 182. szám
íioi&ÁávMA.tálK' í\Rljí»i54{rViw Szerda, 1959. augusztus 5. Az MSZMP Központi Bizottságának gyászjelentése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel közli, hogy Révai József elvtárs, korú Ifjúságától a forradalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosa, a Magyar Kommunista Párt alapító tagja, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1959, augusztus 4-én elhúnyt. Bár Révai József elvtárs hosszú évekig küzdött súlyos betegségével, minden erejével, sőt erején felül, önmagát nem kímélve, halála órájáig segítette azt a nagy ügyet, amelyre egész életét feltette: a nép, a munkásosztály, a párt ügyét. Révai elvtárs a marxizmus nemzetközileg is Ismert harcosa, ideológusa volt, aki a világnézeti küzdelem legkülönbözőbb területein gazdagította maradandó, jelentős alkotásokkal s marxista Irodalmat. Nagy elméleti tudása és emberi nagysága megmutatkozott abban is, ahogyan saját tévedéseit Is le tudta győzni, mert mlndenekfeletti volt számára a nép és a párt ügyének szolgálata. A marxizmus nagy tanítómestereinek példáját követve, elméleti munkássága szorosan egybeforrott a munkásosztály napi küzdelmeivel a hatalomért, majd a hatalom megszilárdításáért folytatott harcával. Révai József elvtárs emlékét a magyar nép, a magyar munkásosztály, a párt kegyelettel megőrzi. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (MTI) Ünnepélyesen zárult a VII. VIT Elérkezett a nagyjelentőségű VII. Világifjúsági Találkozó utolsó napja. A küldöttek ét at osztrák főváros lakosságának képviselői a kedd esti záróünnepségen búcsúztak egymástól. ' A városháza előtti festői szépségű, hatalmaz téren, este nyolc órakor bemutatták a VII. VIT kulturális programjának legszebb számait, kubai, koreai, venezuelai táncokat, fekete-Afrika művészetét. Este 9 órakor kezdődött a VIT hivatalos záróaktusa, amelyen Bernini, a DÍVSZ elnöke mondott beszédet, majd a búcsúzó külföldi küldöttek nevóben a brazíliai delegáció egyik tagja válaszolt, Az osztrák VIT-bl- zottság nevében Waltér Hollitscher egyetemi tanár búcsúztatta az ifjúságnak a világ minden tájáról ÖSZ- szesereglett képviselőit. A küldöttek ezután felújították a Moszkvában tartott VI. VIT záróünnepségén tett fogadalmukat, hogy fáradhatatlanul harcolnak az atomháború elhárításáért, a béké és a népek közötti barátság megszilárdításéért. Az ünnepélyes záróaktust vidám utcabál követte. 99 (Folytatás az 1. oldalról.) reményeket fűzni a megbeszélésekhez”. Ezután megállapítja azt a tényt, hogy az amerikai nép rokonszenvez a szovjet néppel és az is viszonozza ezeket az érzelmeket. A New York Herald Tribune a következőket írja: „A kölcsönös látogatások előnyösek, s Eisenhower részéről barátságos és konstruktív cselekedet volt meghívni Hruscsovot. Ez mindenesetre hozzájárul a két nagy nemzet megértésének növeléséhez”. A Washington Post szerint az a tény, hogy az Egyesült Államok fő szövetségesei: Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország beleegyezésüket adták, azt mutatja, bíznak abban, hogy az Egyesült Államok nem tesz semmit az ő hátuk mögött. A lap hangsúlyozza, hogy Hruscsov meghívása semmiképpen nem befolyásolja a Nyugat eddigi, például Berlinnel kapcsolatos álláspontját. MOSZKVA Az AFP moszkvai tudósítása arról számol be, hogy a szovjet főváros diplomáciai köreiben „jó hírként” üdvözölték a két államférfi cserelátogatásának bejelentését. A fenti körök hangsúlyozzák, hogy ez az esemény nagyban csökkentheti a nemzetközi feszültséget, hozzájárulhat a nézeteltérések elsimításához. az Egyesült Államok és a Szovjetunió közeledéséhez. RÓMA Segni olasz miniszterelnök — aki Szardíniában tölti szabadságát, — kijelentette, hogy rendkívül örül az Eisenhower-Hruscsov találkozó hírének. Hozzátette: „Minden olyan diplomáciai akció, amely hozzájárul a kelet-nyugati kapcsolatok rendezésé1959 csodája hez és újjáélesztheti a reményt, csak rokonszenvet kelthet az olasz kormányban”. PÁRIZS Hétfőn este terjedt el a francia fővárosban annak híre, hogy Hruscsov szeptemberben az Egyesült Államokba utazik és Eisenhower még az ősszel a Szovjetunióba látogat. Sokan a rádióból, a televízióból értesültek róla, mások a France Soir- ban olvasták a nagyjelentőségű bejelentést. Az Eisenhower-Hruscsov találkozó a nemzetközi helyzet enyhülésének biztosítéka — írja a lap genfi tudósítója, s hozzáteszi: A francia küldöttség, amely immár több mint 48 órája „diszkréten hallgatott”, végre hallatja hangját: Tájékoztatva voltunk Eisenhowernek Hruscsov meghívását illető elhatározásáról. Ez az esemény szerintünk a korábbi szovjet és amerikai kölcsönös látogatások természetes fejleménye. Reméljük, hogy Eisenhower moszkvai, valamint Hruscsov washingtoni utazása elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését.” A COMBAT írja: A két államférfi megbeszélései enyhítik a feszültséget, s ez önmagában is reménytkeltő jelenség. AZ HUMAN1TÉ írja: Annakidején Európa fedezte fel Amerikát — és úgy látszik — most Amerika fedezi fel a Szovjetuniót, a szovjet nagyhatalmat. Idézi a Monde washingtoni tudósítóját, aki megállapítja, hogy Eisenhower eme elhatározásában a nép és a kongresszus többségének támogatására számíthat. Ezzel kapcsolatban René Andrien a következőket írja az Humanité- ban: Amikor a nemzetközi feszültség enyhülését várják világszerte a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának javulásától, a francia külpolitika — milyen anakronizmus! — még mindig a hidegháború folytatására törekszik. Valamikor azt mondották, hogy a francia tábornokok mindig elmaradnak egy háborúval. Lehetséges — teszi fel a kérdést az Humanité —, hogy lemaradunk egy békéről? LONDON Az angol sajtó óriási örömmel üd vözli a látogatások hírét. Egynéhánv lap „csodáról” ír és kijelenti, hogy ez a legjobb ‘újság á háború óta. „Éljen, tárgyalnak!” —írja a Daily Herald, majd kijelenti, az az elhatározás, hogy a két államférfi leül a tárgyalóasztalhoz a legfontosabb esemény a nemzetközi életben Sztálin halála óta. A Times vezércikkében „örömmel üdvözölhető távlatnak” nevezi az Eisenhower-Hruscsov találkozót. A lap megállapítja, hogy Adenauer valószínűleg bizalmatlanul szemléli a fejleményeket, mert attól fél, hogy nyugati szövetségesei cserben hagyják. Erre a bizalmatlanságra egyébként más nyugati kommentárok is rámutatnak. A Daily Worker így ír: „Nagy újság! Jó lecke azoknak a hidegháborús uszítóknak, akik gyűlölettel fordultak a legfelső színtű tanácskozások ellen”. BELGRAD Tito elnök a Tanjúg-nak adott nyilatkozatában örömmel üdvözölte Hruscsov és Eisenhower cserelátogatásának hírét. Kijelentette, hogy éttől a találkozástól sokat vár a nemzetközi légkör megjavítása szempontjából. (MTI) a Vonják fe elöntésre oa uazitókat l Egymást érik a gabonával megrakott szekerek a kenézlői határban. Olyan a falu képe, mintha egy ember vezényszavára cselekedne mindenki. A gabona behordását — ez most a legfőbb tennivaló — végzi úgyszólván minden család. Az esős Időjárás miatt kissé megkéstek ezzel a munkával, s most úgy látszik, mintha egyetlen nap alatt akarnák pótolni a lemaradást. Mire e sorok megjelennek, nem is lesz talán egyetlen kéve sem a határban. — Nem fog ki a kenézjőieken még az időjárás sem! — mondja Kecskeméti Gyula, a község fiatal és népszerű tanácselnöke. Csak a cséplőgépekkel. azokkal van baj,., Nem küJ • di a génállomás, pedig már többször sürgettük. Mindenhol esek azt hallani. hogy a tsz-községeket segíteni és előnyben kell részesíteni —. mi meg Itt állunk gépek nélkül. A parasztok meg engem szidnak, hogy miért nem Intézkedem. Nag.v József elvtárs. a gépállomás nárttltkára igyekszik megnyugtatni a dohogó tanácselnököt. — Te is tudhatod, mi az oka a késlekedésnek. Az' eső. No. de fel a fejjel, estére már itt lesz egv gép. holnap pedig még kettő érkezik! — Nem a csénléssel van itt hiba. 'dvtérsak, egészen más valami nyugtalanítja a kenézlői ek^t. — szól közbe Vaskó Mihály, az Üj Élet Tsz elnöke. *— Tudom, miről beszélsz — mondja a tanácselnök. — Egyeseknek nem tetszik, hogy a falu a tsz. mellett döntött és most próbál iák megfordítani azt a szekeret, amelyik már elindult a jó úton. A község vezetőivel folytatott beszélgetésből kiderül, hogy néhány ktiM’r-c«al*d az ntftMii napokba" nr*»«*?** t**-eUenes agitációba kezdett, hogy akadályozzák a közös munka megkezdését. Ebben az aljas munkában Jski Ferenc kulák viszi a vezetőszerepet. Sorra járja az úi tsz-tagokat és arra próbálja őket rávenni, hogy ne adják össze a vetőmagnak valót, ne kezdjék meg a közös munkát. Felke reste Vaskó elvtársnak, a tsz elnö kének szüleit és arra próbálta őket rábeszélni: ne engedjék, hogy fiúk az új tsz elnöke- legyen. Hasonló formában agitálnak a tsz ellen Kardost Károly és Frank Mihálvné ku- lákok. Ezek a kulákok tisztába vannak azzal, hogy a szövetkezeti gazdálkodás megvalósulásával végkép ..bealkonyul” nekik. Tudják azt is. hogy ők maguk túlságosan kevesen és gyengék lennének a szocialista építés- megakadályozására. Ezért megoróhálják Iflftqiiferni mamiknak a dolgozó parasztokat, s rajtuk keresztül megakadályozni a közös gazdálkodás megkezdését. A kenézlői dolgozó parasztok nagytöbbségét azonban ma már n»m tudja megtéveszteni a hazug kulák - agitáció. Jól tudják Ők, hogy ki volt Iskl Ferenc a múltban, amikor 50 holdon kénye-kedvére sanyargathatta alkalmazottalt. Ha módja lenne rá, ugyanezt tenné ma is. Ez az idő azonban véfikóp elmúlt! Az azonban, hogy Kenózlőn ilyen nyíltan fel mertek lépni a kulákok a szövetkezeti mozgalommal szemben — elgondolkoztató. Erdős János, a tsz párttitkára arról beszél, hogy a tsz vezetőségét különböző módon fenyegetik, igyekeznek őket megfélemlíteni. • Furcsa dolog ilyet hallani három évvel az ellenforradalom után! önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan érvényesül a proletárdiktatúra Kenézlőn. ha az osztályellenség büntetlenül agitálhat a tsz ellen, kommunistákat fenyegethet meg és becsületes dolgozó parasztokat terrorizálhat?! A kenézlői dolgozók, akik az ellenforradalom viharában bátran kiálltak és megvédték a szövetkezetei, nem tűrhetik tétlenül a néhány eszét vesztett kulák aknamunkáját! Hallassák szavukat, leplezzék le a becsületes dolgozó parasztok előtt a kulákoknt! Legyenek bátrak, hiszen mellettük van a párt. a törvény és minden becsületes, hazáját szerető dolgozó. Ne engedjék, hogy a kulák- agitáció egyetlen dolgozó parasztot Is megtévesszen, letérítsen a helyes útról. Most minden olyan községben, ahol a dolgozó parasztok beléptek a tsz-be és az őszi kezdés mellett döntöttek, legfőbb feladat — a gabonabetakarítás és cséplés mellett — a jövő gazdasági év előkészítése, a közös vetőmag biztosítása, a közös munka megkezdése, a táblák kialakítása, a közös állatállomány elhelyezése, s a takarmányalap biztosítása. Ez most a fő feladat Kenézlőn is. A pártszervezet, a tanács és a tsz vezetősége szervezze ezt a munkát ne engedjék, hogy rosszindulaté ellenséges agitáció zavarhassa a dolgozé parasztokat Gondoskodni kell arról is, hogy mindazok, akik tsz-ellenes agitációt folytatnak és szándékosan zavart keltenek — törvényeink értelmében felelősségre legyenek vonva. Éberen kell őrködni, nehogy ezek az elemek befurakodhassanak a tsz-be és a későbbiek során belülről fejtsék ki bomlasztó tevékenységüket. Az ilyen elemeknek semmi helyük a termelő- szövetkezetben ! A kenézlői dolgozó parasztok nagy többsége szilárd elhatározással készül az új életre, a közős gazdálkodás megkezdésére. Nem térítheti le őket erről az útról semmiféle ku- lákmesterkedés, mint ahogy nine» olyan erő, ami megakadályozhatná a szocializmus győzelmét! sz. r. PINTÉR - SZfíSO: V. zel és dzsemmel megrakott hatalmas tálcával tért vissza. Letette az asz• talra. Mélyen meghajolt, majd■ távozott. Gyulai hátha vágta Budait: — No, mit szólsz hozzá, hapsi, ez Nyugat! Zelgovits ájtatosan ismételte: — Igen, ez már a Nyugat. Másnap, a férfi utasítására megjelentek a Szabad Európa Rádió helyi kirendeltségén. Most már nem volt kihallgatás jellege a dolognak, süppedő fotelekbe ültették le őket és egy Müller nevű úriember beszélgetett velük. Ezt először is az érdekelte, hogy mi a véleményük Gyű- laiéknak a Szabad Európa Rádióról. — Tudják, uraim, bennünket nagyon érdekel az önök véleménye —» mondotta. — Amerikában, abban az államban, amelyből, mint önök is tudják, a Szabad Európa szervezetét irányítják, gyakran tartanak közvélemény-kutatást. Ott demokrácia van, s nagyon érdekel mindenki^ hogy miként vélekedik egyes dolgokról az „utca embere”... Mi amerikai módszerrel dolgozunk. Az „amerikai módszerek” említésére Gyulai érdeklődése jeléül kissé előbbre hajolt. Müller úr folytatta: — Magyarországról nincs alkalmunk gyakran megtudni az „utca emberének” a véleményét. Nos, ne sértődjenek meg, de most önök az „utca emberei”. Azért érdekel any- nyira az önök véleménye, hogy a továbbiakban ezt felhasználhassuk adásaink jobbá és főleg eredményesebbé ... hangsúlyozom uraim, eredményesebbé tételére! Gyulai volt a vezérszónok, ő fejtette ki a véleményét a Szabad Európa Rádió propagandájának hatásáról és hiányosságairól. Elmondta: a Szabad Euróva Rádió a véleménye szerint jobban is dolgozhatna. (Folytatjuk.) hallottak az utóbbi időben. Azt kérdezik. hogy vannak, mikor ülnek, nem látnak az éhségtől, s egész doboz cigarettát utoljára akkor szagoltak, amikor szökésük előtt a budapesti trafikban fejenként két csomag Tervet és Kossuthot vásároltak. A fiatalember azonban nem várta meg, hogy feleljenek az általa feltett kérdésre, hanem magabiztosan folytatta: — Jó, jó, tudom, hogy nem a leg- rózsásabban. De ezentúl majd jobban megy a sorotok. A Free Europe gondoskodik rólatok. Onnan jöttem. Zelgovits megkérdezte: — Mi az a Free Európe? Gyulai hirtelen kapcsolt és letorkolta: — Még azt sem tudod? Hát a Szabad Európa! A férfi folytatta: — Önök ettől a perctől fogva a Szabad Európa vendégei ... Gondoskodunk arról, hogy jól menjen a soruk, s cserébe csak arra kérjük önöket, hogy ha mi segítünk önöknek, önök is segítsenek nekünk. Budai az öklében érezte buzogni az erőt. Reménykedett, hogy talán valami verekedésről is szó lehet, s naivan kérdezte: — Hogyan? A férfi elmosolyodott: — Nem kell megijedni, csupán néhány kérdésre kell válaszolniok. A többit majd meglátjuk.. t A férfi velük ment a grazi Strasse Hotelbe. Csak annyit mondott a portásnak, hogy megjöttek a magyar urak, s máris megmutatták a : szobájukat, amelyet a Szabad Euró- ■ pa úgy látszik, már előre lefoglalt. Megfürödtek, majd csengettek a pincérnek. * A pincér megjelent. Tört német- . séggel tudtára adták, hogy éhesek. , A pincér bólintott, eltűnt, s néhány i perc múlva felvágottal, vajjal, mézA helyzetüket egyre elviselhetetlenebbnek tartották. Mit lehet tenni? Gyulai súgva magyarázta Zelgo- vitsnak és Budainak: — Tudjátok, ez azért van így, mert az angol övezetben vagyunk. Az amerikai övezetben egészen más a helyzet... Ott tudják, hogy mit lehet kezdeni az ügyes emberekkel*.. Elhatározták, hogy megszöknek a lágerből. Az elhatározásukat tett követte. Az amerikai övezetben lévő Salzburgba igyekeztek szökni. El is indultak, de Grazban elfogták őket. Az osztrák rendőrtiszt, aki a letartóztatást közölte velük, röviden végzett: — önöket tiltott határátlépésért előzetes letartóztatásba helyezem! A sorsukról később bíróság dönt, de ha jóslatainkra kíváncsiak, elmondhatom, hogy aligha ússzák meg néhány hónapos börtönbüntetés nélkül. Gyulai szólni próbált; — De... — Nincs semmi de! Azonnal vigyék őket a fogdába! — kiabálta a rendőrtiszt. Gyulai nem mozdult, még mondani akart valamit a rendőrtisztnek. El akarta neki panaszolni, hogy ők a szabadság hazájába jöttek, mert küzdeni akarnak a kommunizmus ellen, s így bánnak velük. De nem szólhatott egy szót sem, mert mielőtt még szólásra nyitotta volna a száját, az egyik rendőr jókorát lökött rajta. így „hatósági támogatás- sál” jutott ki az ajtón. Néhány napot töltöttek a fogdában. Pontosan emlékeznek a napra 1955. január 12-e volt, amikor nyíh az ajtó. Nem a foglár lépett be rajta, hanem egy civilruhás fiatalember: — Jó reagelt, fiúk! Hogy vagytok'. Budai akart felelni a többiek nevében, mérgesen vágta volna oda hogy ennél ostobább kérdést alight rendszerint sűrűn megkínálta cigarettával. Hogy - mi minden érdekelte ezeket íz embereket... Megkérdezték, hogy volt-e katona. Gyulai ezt a kérdést is gondosan megválaszolta: — Ettől-eddig, itt és itt. — Nem fukarkodott az adatokkal akkor sem, amikor az egység fegyverzetéről kérdezősködtek nála. Sőt, papírt és ceruzát kért, részletes rajzokat is készített a laktanya elhelyezéséről, fekvéséről, a fegyverekről. De akárhogy buzgólkodott, akárhogy igyekezett a kihallgatást vezető tisztek kedvében járni, továbbra is a lágerben maradtak, s még egy árva szó sem esett arról, hogy vajon mikor szabadulhatnak meg onnan. Rettenetesen éhesek voltak valamennyien. Olyan a gyomor, hogy minél kevesebbet kap, annál többet követel. Ennivaló pedig alig volt, s ami volt, az is olyan, hogy Gyulai a földhöz csapta volna a tányért, ha otthon tálalnak eléje olyat. Pedig odahaza állandóan elégedetlenkedett, s buzgón fejtegette barátainak, hogy ő politikával nem akar foglalkozni, de ha egyszer pártot alapít, az csak a „haspárt” lehet. Nos. a haspárti Gyulai az ígéret földjén, Ausztriában, a szó szoros értelmében éhezett. Már aludni sem tudtak, bármennyire szerettek volna: hiszen, ha alszik az ember, nem kívánja olyan istentelenül nagyon c cigarettát, s az éhséget sem érzi* V. \l o végre! Most már előttünk * ’ van az élet, előttünk vannak a korlátlan lehetőségek. Itt, Nyugaton csak az csinál karriert, aki nem alszik, hanem megfogja a szerencsemalac farkát... — lelkesedett Gyulai. Gyulaiék elég sokat aludtak a Wagna-i lágerben, ahová átszállították őket. Nem éppen jószántukból, hanem kis kényszerűségből. Itt nemigen lehetett mást csinálni, mint naphosszat heverni a priccsen, s aludni. S Gyulaiék — akik közben „féle se igaz” dicsekvő leveleket írtak haza arról, hogy milyen jól megy a soruk, hogy külön főbérleti lakásuk van, hogy részletre már be is rendezték, s hogy tavaszra kocsit készülnek venni — nem voltak éppen elragadtatva a viszonyoktól. — Mit ugráltok, hiszen ti még csak most jöttetek — „vigasztalta” őket egy régebbi lágerlakó. — Én már két és fél éve vagyok itt... — És? — kérdezte Gyulai. — És vagy megszököm innen, vagy a diliházba kerülök... Nincs véletlenül egy cigarettátok? — váltott át hirtelen más, de a lágeréletben korántsem szokatlan témára az ős-lágerlakó. A válasz sem volt szokatlan a Wagna-i lágerben: — Nincs! Már a csikkek is elfogytak ... • A. kihallgatások viszont nem. Gyulai örült a kihallgatásoknak, mert ftyenkor a kihallgatás-vezető tiszt
