Észak-Magyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

CsnídrfSx, 1959. augusztus 29. ESZAKMAGYAROltSZAG 3 A kedves olvasó, aki Miskolcon, csönzésre. Majdnem minden család- — De vasárnap a kártya helyett Ózdon, Sátoraljaújhelyen, vagy tói eljött valaki az iskolaudvarra. Az majd olvasol, Pista, más városban, községben olvassa idősebbek, gazdálkodók, pásztorok ’ ,, — Hat ami engem illet, en szíve­sebben olvasok, mint kártyázok. S a könyvcsere után még szívesen invitáltak, maradjunk ott, szeretné­nek látni filmet is. A másik tanyán (Kengyelpuszta) már kevesebben jöttek"körénk. Báró Vécsei Ferenc uradalmához tarto­zott ezelőtt a tanya. Az idősebbek között több az analfabéta. A fiata­labbak a sok munkára hivatkoznak. gyerekek s fiatalok kértek inkább könyvet. Várhomokon már nagyobb volt a forgalom. nek munkájáról, akik ha arról van szó, nem sajnálják föláldozni éjsza­kájuk nagy részét azért, hogy örö­met szerezzenek a tanyavilág népé­nek. Először, másodszor zavartan, fe- szélyezetten jönnek az autó köré az emberek. Szokatlan számukra a könyvkölcsönzés. De aztán öröm lát­ni a mosolygó arcokat, amint be­szélnek a könyvről, amikor a követ­kező alkalommal visszahozzák. Persze a változás csak fokozatos és folyamatos lehet. Először csak könnyebb könyveket olvasnak, útle­írásokat, vidám elbeszéléseket. S ez így jó. Ha hozzászoknak a könyvhöz, az olvasáshoz, sor kerülhet majd arra is, hogy a kölcsönző olyan köny­.Sorbanállás” a könyvekért. veket javasoljon a tanyasiaknak. hozzák a vetítőgépet, az agregátort, meg a könyveket. Ezúttal nem jutott idő filmvetítésre, csak könyvköl­— Nincs most időm. — Hát a disznó mellett? ... — Kaszálni is kelL amelyek elősegítik világnézeti ne­velésüket. (nagy z. *= martinecz gy.) A valamikori intéző-lakás tera­Kiss Bálint pásztor Jókai- és Móricz-könyvek iránt érdeklődik. ción, amiről beszámolunk. Mert ma már a világ' legtermészetesebb dol­ga, hogy akinek kedve támad egy filmet megnézni, elmegy a moziba, ha könyvre van szüksége, elmegy a könyvtárba és kikölcsönzi. Nos, az elmúlt napokban olyan helyeken, ta­nyákon jártunk, ahol most került először sor filmvetítésre és könyv­tári könyvkölcsönzésre. Egy fél éve, hogy a Művelődés- ügyi Minisztérium jóvoltából me­gyénk is kapott egy művelődési autót. Azóta az autó már sok helyen meg­fordult. Legutóbb, amikor elkísér­tük útján, negyvenötödször futott ki Miskolcról, hogy filmmel, könyvek­kel felkeressen egy-egy tanyát. Ed­dig még csak kísérleti munka folyt. Orosz Mihály, a művelődési autó ve­zetőjének tájékoztatása szerint a kí­sérleti jellegtől függetlenül máris S2ép eredményekről számolhatunk be. A tanyákon és a különböző ki­sebb falvakban, ahol már megfor­dultak, mindenütt érdeklődéssel fo­gadták őket. Eddig összesen 866 ol­vasót tartanak számon, 31 tanyán, a különböző helyeken rendezett film­vetítések száma 13 — játék- és is­meretterjesztő filmeket egyaránt ve­títettek —a és a filmeket összesen 1198 tanyasi néző nézte meg. A negyvenötödik út alkalmával a Bodrogköz három tanyáját kereste fel a művelődési autó. Az első állo­más Árpástanya. Itt öt héttel ezelőtt már járt az autó, akkor filmvetítés is volt. Több idősebb néni akkor lá­tott életében először filmet. Mondták is az árpástanyaiak, hogy minél gyakrabban szeretnék látni ezután az autót. Dehát az út... A földuta- kon lehetetlen közlekedni esős idő­ben. Nem baj — mondták —, fogat­tal vírppnnek Bodro0^atomig, s he­vek iránt érdeklődtek. Balogh János Schandl József juhászati szakköny­vét kérte. A fele­sége egy, a papri­ka termesztéséről szóló könyvet vitt haza. Szép kereslete van a szépirodal­mi és az ismeret- terjesztő könyvek­nek, útleírásoknak is. Kiss Bálint pásztor elsősorban Móricz- és Jókai- könyvek iránt ér­deklődött. — Azelőtt is szerettem olvasni, kerestem is köny­veket, de nem ta­láltam a tanyán. Kapóra jött a mű­velődési autó. A nyáj mellett sok időm van olvasni. Balogh Béláné két kisfiával állt meg az autó mel­lett. Öten vannak a családban, öt könyvet kölcsön­zött. Amíg Orosz Mihály a könyv- kölcsönzést, cserét intézte, figyeltem, miről beszélgetnek az emberek körü­löttünk. A követ­kező párbeszédet ö is hallottam. — Maga nem kér? — kérdezi egy fiatalabb parasztember egy idősebb­től. * szán mintegy húszán vették l^örül Orosz Mihályt és összesen 31 kötet könyvet cseréltek, illetve kölcsönöz­tek ki. Várhomok lakói a Bodrogközi Állami Gazdaságban dolgoznak. A szomszédos Páter-tanyán kultúrház áll a rendelkezésükre, ahol rendsze­resen tartanak filmvetítéseket. So­kan mégis eljöttek, hogy megnézzék az Ördögi találmány című csehszlo­vák filmet. kért kölcsön valami szépet. A művelődési autó munkábaállása lehetővé teszi, hogy olyan területe­ken is megjelenjenek a művelődés munkásai, ahol nem áll a lakosság rendelkezésére semmilyen művelődé­si lehetőség. Csak elismeréssel és di­csérettel szólhatunk az autó vezetői­Egy jó módszer MOST, A VEZETÖSÉGVÁLASZ- TÁSOKRA készülve minden egyes párt-alapszer vezet megvizsgálja mun­káját, a pártszervezet életét és az egyes párttagok szereplését. Mint amikor a tudós vagy laboráns a mikroszkóppal felnagyít egyes rész­leteket. hogy pontosabb képet tud­jon alkotni, jobban megtudja találni a hibák okát. Amikor egy pártbizottság kidol­gozza a vezetőség újjáválasztásával kapcsolatos intézkedési tervét, terve általános és elvi dolgokat tartalmaz. Nem is lehet elképzelni, hogy egy ilyen intézkedési terv annyira konk­rét legyen, hogy abban minden egyes alapszervezetről szó essék. Ezért éppen a pártalapszervezetek feladata az, hogy a pártbizottságok tervei alapján kidolgozzák saját terveiket. Ennek természetesen sokféle’módja van. A pártszervezetek többfélekép- j pen végzik, mert nem lehet sablont . alkalmazni, nem lehet olyan recep­teket írni, amelyek mindenhol egy­formán - alkalmazhatók. Nagyon sok jó módszer alakul ki ebben az idő­szakban, ezek közül szeretnénk egyet bemutatni. A városi tanács párt- szervezetében a vezetőség elhatá­rozta, hogy alakít két olyan brigá­dot, amelynek az lesz a feladata, hogy minden egyes párttaggal be­szélgessen, ismerje meg véleményü­ket a politikai élet, a pártszervezet, a hivatal kérdéseiről. Elbeszélgettek minden egyes párttaggal. A BRIGÁD TAGJAI nem vezető­ségi tagok, hanem olyan elvtársak, akik jól ismerik pártszervezetük éle­tét. Ez jó, mert a vezetőség mellett mások is aktivizálódnak és így a pártvezetőség munkája könnyebb. A beszélgetések során alkalom nyílt arra, hogy olyan párttagok, akik a taggyűléseken ritkán szólalnak fel, most elmondják véleményüket. Ez a forma bizonyos kötetlenséget enged és mégis minden egyes szó, megjegy­zés hivatalos pártfórum előtt hang­zik el. Magyar Sándor elvtárs, az alapszervezet párttitkára elmondotta, hogy ezeknek a brigádoknak a mun­kája egyáltalán nem helyettesíti a párttaggyűlést — ez nem is lenne helyes —, hanem éppen annak jobb előkészítését szolgálja. Egy-két kivételtől eltekintve az elvtársak nagyon szívesen fogadták a brigádtagokat és jó javaslatokkal éltek. Ezt az is elősegítette, hogy nem az volt a fő dolog, hogy az egyes krit kai megjegyzéseket ki mondta el, hanem arra fordították a fő fi­gyelmet, hogyan lehetne a munkát megjavítani. A tartalom volt a lé­nyeg. Igaz az is, hogy az elbeszél­getésekre az volt a jellemző, hogy a ! oárttagság főleg hiányosságokra mu­tatott rá, mert az eredményeket ter­mészetesnek tartják. Az is ténv. hogy a pártvezetőség hibáiról többször esett szó. A párttagság jobban látja a vezetés hiányosságait, mint a saját hibáit, mégis hasznos és érdekes volt. A legfontosabb tapasztalatok a kö­vetkezők voltak. A TAGGYŰLÉSEKRŐL az volt az 5 általánosan kialakult vélemény, hogy j az ellenforradalmat követő hónapok­hoz képest a taggyűlések színvonala csökkent. Nagyon sok általános po­litikai kérdést terjeszt a pártvezető­ség a taggyűlés elé, kevés az alap­szervezet konkrét életével kapcsola­tos napirend. Emiatt nincs elég ér­deklődés a taggyűlések iránt, nem elég élénkek. Kifogásolták, hogy van néhány párttag, aki rendszeresen hozzászól, függetlenül attól, hogy milyen napirendről van szó, általá­nosságokról beszél, ugyanakkor so­kan nem kapnak szót, mert a tag­gyűlés hosszúra nyúlik. A taggyűlé­sek előkészítését is bírálták, A párt­csoportok nem vitatják meg a tag­gyűlés napirendjét előzetesen, nem készítik fel a párttagságot. Amikor pedig a párttagság a taggyűléseken tudja csak meg, hogy milyen kérdé­sek kerülnek napirendre, nem tud elég határozottan állástfoglalni, előre átgondolt javaslatokat tenni. A párt­tagság érettségét mutatja, felismerte, hogy a taggyűlés a pártszervezet leg­magasabb fóruma. Éppen ezért kifo­gásolják, hogy a taggyűléseket nem tartják meg rendszeresen. A VEZETŐSÉG MUNKÁJÁRÓL általánosságban úgy nyilatkoztak, hogy jól végzi munkáját. A pártszer­vezet betölti azt a hivatását, amit a Szervezeti Szabályzat megkíván egy hivatali pártszervezettől. Rámutat­tak, hogy a vezetőség jobban végez­hetné munkáját, ha a vezetőség tagjai nem lennének annyira elfoglaltak. Ehhez nekünk az a megjegyzésünk, hogy ezek az elvtársak megválasz­tásukkor is ugyanebben a funkció­ban voltak, akkor is ennyi volt az elfoglaltságuk, a következő vezető­ségi választásoknál a párttagság szá­moljon azzal, hogy a vezetőségi tag­ság többletmunkával jár. Előfordult olyan is, hogy a pártvezetőségnek nem minden tagját ismerik. Ami arra vall, hogy nem osztották el arányo­san a munkát a vezetőségi tagok kö­zött, az egyes reszortfelelősök mun­káját a párttagság nem ismeri meg­felelően. A vezetőség tevékenységé­vel kapcsolatos javaslatok közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy a pártalapszervezet vezetősége rend­szeresen számoljon be a hozott hatá­rozatok végrehajtásáról. Jelenleg az a helyzet, hogy a taggyűléseken, pártvezetőségi üléseken születnek jó határozatok, viszont a párttagságot nem tájékoztatják kellően azok vég­rehajtásáról. A pArtonkívüliekkel való KAPCSOLAT is előtérbe került a beszélgetések során. Nagy általános- Jságban jó a párttagok és pártonkí- vüliek kapcsolata. Az osztály kollek­tívák jók. Ezt különösen a terv- és építési osztály kommunistái hang­súlyozták. A jó munkatársi viszony kialakításához kétségtelenül sok se­gítséget nyújtottak az osztályokon levő párttagok. Van azonban olyan tapasztalat, hogy a „békesség” ked­véért sokszor lemondanak a vitáról, az építő bírálatról. Lenne még több lehetőség arra, hogy a .pártonkívüliek között tudatosítsuk a párt politiká­ját. Javasolták a pártvezetőségnek, hogy gyakrabban rendezzen párt­napot. A pártnapokon, a pártonkí- vüliek részvételével színvonalas elő­adásokon ismertetni kellene pártunk célkitűzéseit, a Központi Bizottság politikáját. A pártonkívüliek körében meglevő helytelen nézetek magya­rázhatók azzal, hogy több osztályon nem foglalkoznak velük megfelelően. Előfordult, hogy a taggyűlést követő napon párttagoknak olyan kérdést tettek föl. hogy „No, kit veséztek ki a tegnapi taggyűlésen”. Amellett, hogy van olyan pártonkívüli elvtárs, aki szívesen vesz részt politikai ok­tatásban, mégis legtöbbjük csak a szakmai képzés felé orientálódik. Nem látja be annak fontosságát, hogy munkája színvonalasabb elvég­zéséhez politikai továbbképzésre is szüksége van. NEMCSAK A PÁRTONKÍVÜLIEK, hanem a párttagok között is felve­tődnek helytelen nézetek, amelyek­kel az alapszervezet szembeszáll. Eddig taggyűléseken, munkaértekez­leteken ezeket nem mondták el, de most a beszélgetés során kiderült. Vannak olyan elvtársak, akik olyan álláspontot foglalnak el. hogy egyes embereket el kell távolítani a ta­nácstól. Ez nagyon helytelen állás­pont, mert először is nincs igazuk, mert semmiféle olvan hibát nem kö­vettek el, ami miatt nem dolgoz­hatnának a tanácsapparátusban, má­sodszor pedig eleve lemondanak arról, hogy az esetleg fennálló hi­bákat kijavítsák. Akadnak olyanok a párttagok kö­zött is, akik lebecsülik a politikai oktatás jelentőségét, szerepét és csak a szakmai oktatást tartják fel­adatuknak. Előfordult, hogy párttag vallott olyan nézeteket, hogy ő mér­nök, nem fordul az osztályvezetőjé­hez tanácsért, véleményért, mert az „csak munkás”. Lehetséges, hogy az illető mérnök elvtárs műszaki kép­zettsége magasabb, mint az osztály- vezetőé. Nem első eset ez a törté­nelemben. Az viszont tény, hogy szervezőképessége, a gazdasági politikai feladatok kidolgozása terén az osztályvezetőnek nyomába sem léphet. Számolni kell ezekkel a né­zetekkel az apparátusban. A párt- szervezet ne elvileg és általában harcoljon a revizionizmus és dog- matizmus, a párt politikájától eltérő helytelen megnyilatkozások ellen, hanem a felmerült nézetekkel szem­ben. Ezért is jó volt ez a brigád­vizsgálat, mert fényt derített arra, hogy vannak elvtársak, akik lénye­ges kérdésekben nem látnak világo­san. © Gondolhatná valaki, hogy nagyon sok negatívumra mutatott rá ez a brigádvizsgálat és ezért nem érte meg? Negi volt érdemes beszélgetni a párttagokkal, mert sok hibára mu­tattak rá? Nem igaz. A vezetőség szívesen fogadta a bírálatokat, nem kell ettől félni. Most minden párt- szervezetben „nagyítóüveg” alá te­szik a végzett munkát. Eredménye­ket és főleg a hiányosságokat. Nem árt a hibákat a pártszerű keretek között, kommunista felelősséggel és segíteniakarással „felnagyítani”, mert annál jobban látjuk a még meglévő hiányosságokat, feladatainkat. így lehet elé*ni, hogy a vezetőség újjá- választása ne egy formális aktus, hanem az egész pártmunka színvo­nalának újjáteremtője is legyen. DÉRI ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom