Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

6 ÉSZAKMAGTARORSZAG Vasárnap, 1959. Július 5. Az albérlők védelmében a főbérlőknek egy olyan vál­totta, amely arculatéban mér egé­széi sajátos terraésj^trejzzál bin Ezek a tár«a<Jfiilomnak olyan tagjai, •akik lehetőségeiknél fogva parazi­ták, s a velük szemben való védeke­zés bizony 'fcágyon nehéz. Többnyire szociális álarcot öltenek, s naphosz- szat tudnak mesélni arról, hogy X-el és Y-nal milyen jót tesznek azáltal, hogy befogadják. A testvéri érzésről, az emberi jóságról, annyi édeskés frázis talán senki szájából nem hangzik el, mint éppen 3Ä övékéből. Szavaik: az én villanyomat, az én tüzelőmét, az én bútoromat használ­ják, csak éppen arról hallgatnak bölcsen, hogy ez a nagylelkűség sú­lyos százasokba kerül fiatal házasok­nak, s másoknak. Sajnos, minden erőfeszítés ellené­re is, idő kell a lakásproblémák meg­oldásához, így még egy ideig lesz­nek albérletek. E sorok nem azért íródnak, hogy most már minden fő­bérlő felett pálcát törjünk', aki al­bérlőt tart. Igenis, vannak becsüle­tes főbérlők is. A lakásínsége§ek ér­dekében írunk, akik fizetésük hagy hányadát kénytelenek leolvasni a főbérlőnek, a háztulajdonosnak else­jén. Meg kell vallani, olyan eseték i? vannak, melyek szinte hihetetle­nek ... De húzzuk szét a függönyö­ket! Eperjesi utca 5., földszint. Az egyik sarokban találjuk özvegy Or- tutay Istvánná lakását. Itt is laknak albérlők. Bekopogunk, s két öreg-- asszony jelenik meg az ajtóban. Lisz? tóczky Ferencék iránt érdeklődünk, akik itt laknak albérletben. Ortutay- né szem.ében bizalmatlanság tükrö­ződik, Két azob* tartozik a lakás­hoz, az egyiket használja az albérlő. — Mennyit fizetnek Usztóczkyék? — kérdezem a legnagyobb jámbor­sággal. Tekintetünk összeakad.' 7— Hát az nem fontos ... De én nem tágítok, s ezt észre is veszi raj­tam. Végül megtudom: négyszáz fo­rint, Később az udvarban beszélge­tek más lakókkal, ezek szavaiból tu­dom meg, hogy a másik idősebb asz- szony Ortutayné nővére, aki. szintén „albérlő”, de milyen? Nyomorúságos prices az ő helye a konyhában, s ezért 150 forintot fizet, Úgy érzem, vissz* kell mégegyszer mennem. Szemtol-szembe akarom látni ezt az asszonyt. Másodszor már bemvitál saját szobájába. Régi kárpitozott bú­torok, a falat vastag füst/takarja, a vénülő pusztulás, sajátságos lakás­szag árad mindenből. Kíváncsi va­gyok, tfajpn mi birja Qrtuteynét ar- ra, hogy ilyen drága árat szedjen fiatal házasoktól nem beszélve testvéréről. Bogozzuk a Szálakat, Ál­lítólag csak 350 forint a nyugdíja. Férje valami postatisztviselő volt, s ha csupán ez jelentené a megélheté­sek talán nem szólhatnánk miatta .semmit. De később (kiderül, hogy fia Kazincbarcikán vezető ember. — Nem tudja támogatni? — Neki eladó lánya van, sokba ke­rül a stafirung. — Akaratlanul is a fiatal Usztócz- kyékra gondolok. A férje gépmun- ká§ a drótgyárban, a négyszáz forin­tos lakbér miatt vajon mi mindenről kell nekik lemondaniok. Mert a pél­da kézenfekvő. Mint legtöbb fiatal, ők is a szerelmet, a szeretetet hoz­tak hozományként. S íme, a szívte­lenség hogyan tépázza meg az embe­rek reményeit, terveit... özvegy Antal Pálnéhoz visz ezután az utam, a Huszár utca 33. szám alá. Itt is négyszáz forintot fizetnek az albérlők egy szobáért. Az ágyneműt itt- is az albérlők hozták. Mikor a magas lakbért firtatom, Antalné rosszat- sejt, büntetésre gondol, s el­sírja magát. Talán ő Is érzi, aztán mag is vallja, hogy sok -a négyszáz forint, öt azonban meg lehet érteni. Itt meg van az az előnye az albérlő­nek, hogy használni lehet a konyhát és a kamrát is. Antalnét különben 24 éves fia tar­tané'él, s a bérletből származó jöve­delemre támaszkodik. Betegségére hivatkozik, s arra, hogy csak később kapja meg a nyugdíját, ezért adja a szobát négyszáz forintéit Talán meg is lehet érteni Antal- nét, de a négyszáz forintot mégis soknak tartjuk. • Néhány házzal arrébb lakik Orosz József, a 39. szám alatt. A ház Oro­szék tulajdona. A házigazda valami szénatelepen dolgozik, az asszony pe­dig a Tejipari Vállalatnál. Bevallá­suk szerint 2 ezer forint a jövedel­mük. Mégis két albérlőt tartanak, il­letve hármat. Éppen nagytakarítás van, amikor a lakásba toppanok. Oroszné a nagy- függönyt igyekszik felrakni. Fiatal asszonyka jön be utánam, Fejjel Jó- zsefné. ő az ^gyik albérlő. A másik és harmadik nincs itthon. Talán néz­zünk körül egy kicsit. A nagyszobá­ban Bunkóczi Istvánék laknak. Szé­pen van berendezve, új hálógarni­túrával. A' bérleti díj 300 forint. — Tényleg ennyi? ... Továbbra is erősítgeti. Aztán a fiatal Fejjelék lakásában nézünk szét. De hogy ez menrtyire laké», .azt nehéz lehet még elképzelni is, A kis épület, amely tá­volabb .esik az udvarban, külső for­mája szerint fáskamra. Kívül vako­latlan téglafal. A pad lás homlokfa­lai deszkázatlanok. Barkácsolt szimp­la ablakok, s egy idomtalan, össze- eszkábált faajtó. Belül döngölt pad­ló, magyarán föld. 300 forint a „la­kás” bérlete. Megáll a ceruza a ke­zemben. Elképedve nézek Orosznéra, s ö a legtermészetesebben rám. — Nem restell ezért a fáskamráért ennyi pénzt kérni? — Pardon, ez mosókonyhának ké­szült — javít ki Oroszné. Hívjuk bárminek; mindegy, lakás­nak nem való! Nem akarom feszíteni a húrokat, félek, hogy kárát látják a fiatalok, házi háborúságot teremtek, bár isten lássa lelkem, Fejjeleket so­hasem láttam azelőtt. De nézzük meg a harmadik albérlő otthonát is. Oroszné, mint a megtes­tesült nagylelkűség, úgy beszélt er­ről. Egy zöldségpincébe vezet. Az aj­tót állítólag javítják, ezért nincs. Helyette egy pokróc lóg. Kiss Mátyá­sék laknak itt, hogy azonban miként, ezt nehéz elképzelni. Két ágy van egymás mellé szorítva, ebből is az egyik prices. Oldalt nem is lehet* le­lépni./ Egy szekrény, s néhány apró tárgy egészti ki a berendezést. A'pi­ci szellőző ablakon csak éppen egy kis fény pislákol be a külvilágból. A levegő nyirkos, a krumpli talán két nap múlva kicsirázna. Állítólag hét év óta laknak itt, noha Kisséknek házuk van, csak nem tudnak beköl­tözni, mert abban is laknak. Nem le­het itt tartózkodni, egy perc múlva a levegőre kívánkozom. S amikor feljövök, megfejtodik a nagylelkű­ség talánya is. Ugyanis Kissék Orosz­né szavai szerint csak húsz forintot fizetnek... Mikor a kapunál búcsúzom, Orosz­né lottó főnyereményről ábrándozik, s hogy lássam további jószívűségét, mindjárt megjegyzi; azonnal pénzzel segítené a fiatal Fejjeleket, ugyanis az asszonyka is kikísér. ilyen mesét nem lehet elhinni, s ezt. hangosan meg is jegyzem. Nem lehet elhinni, különösen olyan tulaj­donosról, akinek talán ha az udvarán kecskeól is .volna,-azt is kiadná... S ahogy távolodom, ott dóból agyam­ban ez a határtalan ..szeretet”, ez az „önzetlen” áradozás. Hót'ha Oroszék valóban olyan telve vannak humani­tással, hogy tudják elviselni, hogy Kissék már hetedik éve ott lakjanak, a nyomorúságos odújukban. Hogy van lelkűk háromszáz forintot kérni egy készülő, mosókonyha használatá­ért, akkor, amikor kereső emberek? Pénzszaga van ennek, önző számí- ■tás, meggazdagodás búvik meg ,az ál­arc mögött! Ilyen képtelenségeket csak Balsac Gobbsec című regényé­ben lehet olvasni! sifíKtrtfíGvnnuRCJflG A% átigazolásról De forgathatnánk tovább a színt. Megemlíthetném Tornyos Ferencé- ket, a Szepessy utca 6. számból. Illos- vay Lajosnó albérlői háromszáz fo­rintot fizetnek egy kétszer három méteres helyiségért. Az ablakrámá- ban üveg helyett hullámpapír van. S ugyanebben a lakásban 400 forin­tért vannak ágyrajárók, bár állítólag kosztot is kapnak. Ezt azonban igen nehéz • megérteni. És forgathatnánk tovább az önző z»arolás, a lakbér­uzsora színpadát. Azqnban még nem is mondtunk el mindent, ennél cif­rább dolgok 'is vannak, s hogy ezek az emberek egy kicsit megfékezzék magukat, erre a témára újból visz- szatérünk. Tovább fogjuk vizsgálni a •sanyargatott albérlők helyzetét. Garami Ernő Becs városa a július 26-án kezdődő Világifjúsági Találkozó folyamán nemzetközi filmtalálkozó színhelye is lesz. A világ ifjúságának ezen az ünnepén azonban nem a nagy .film- csillagok állnak majd premierplán­ban, hanem elsősorban azok a fiata­lok, akik komoly felelősségtudattal igyekeznek eleget tenni a film mű­vészi feladatainak. A nemzetközi filmversenyen 35 éven alul részt ve­hetnek hivatásos és amatőr filmren­dezőik, avagy korhatár nélkül olyan Két hete fejeződött be az NB I. osztályú labdarúgó* bajnokság. A csapatok csak rövid pihenőre tértek,’ mert egy-kettőre itt lesz augusztus 2, az 1959—60. évi bajnokság kezdete. Valamennyi csapatnál felfedezhető egy-két új arc, hiányoznak viszpnt néhányan.a régiek közül. Csepel: Kedd óta edzésben van a csapat s vasárnap délelőtt mór edzőmérkőzést játszanak a VIT-re készülő csepeli válogatottal.' Július 9-én a Moszkvai Torpedo játszik esti mérkőzést Csepelen, majd 13-án a bajnokcsapat Romániába utazik. Fü- löp (Húsos) balszélső, Merész. (Kls- text) középhátvéd és Zólyomi (Salg. KSE) belső csatár átigazolását kérik. Elmegy Sulia a Sztálinvórosba, Ke­mény az UTTE-ba és Halász Sze­gedre. MTK: A Középeurópai Kupa mér­kőzések töltik ki — remélhetőleg — a bajnoki szünetet. Palicskó, Hal­mai, Laczkó (Kistext) és Kamrás (Húsos) a kiszemeltek. Bp. Honvéd: Ugyancsak a Közép­európai Kupa részvevője. Eddig Szkladán (Ózd) az egyetlen szerze­mény, szó volt még Csinosról (Bp. Spartacus) és Németh II-ről (Előre). Vasas: Szentrrphályi, a Győri ETO volt kapusa, Mészöly, a irt kér. kö­zéphátvédje, Horváth,. a Darugyár *bals?élsője és Farkas, a László-kór- ház ifjúsági válogatott csatára, va­lamint a jelenleg még külföldön tar­tózkodó Sztáni szeretne a jövőben a Piros-kékeknél játszani. Szó van ar­ról. hogy a két Szilágyi visszavonul. Tatabánya: Rapp kapust, a Kapos­vári Kinizsiből, Szedunkát, a Borsodi Bányászból, Demetert, a Budai Spar- tacusból és Törököt, a Kistext-ből szeretnék leigazolni. Fekete és Hári filmek előállítói, amelyek a fiatal­ság problémáival foglalkoznak. A filmfesztivál bíráló bizottságá­ban olyan kiváló szakemberek ülnek, mint Cesare Zavattini (a Sica-filmek szerzője), Andrej Munk, a híres len­gyel filmrendező, Satyajit Roy nem­zetközi díjas indiai rendező, Brouzil professzor, a csehszlqvák filmfőisko­la tanára, valamint John -Grieson skót dokumentumfilmgyártó és tele­víziós rendező. az 'Oroszlányi Bányászhoz megy* Guba pedig a helyi Építőkhöz. U. Dózsa: A kiszemelt játékosok: Lung (UTTE), Káposzta (Bp. Építők), Petrovics (MÁVAG), Jagodics (Sal­gótarján). Ferencváros: Ma közölték az új játékosok névsorát: Landi (Oros­háza), Hágelmann (Húsos), Németh (Bp. Spartacus), Kocsis (EVTK) és Sári (Szolnoki MTE). Elmegy: Hódi, Forgács, Szigeti, Bencsik és Győri- Kiss. Salgótarján: Valószínűleg új edző kerül a bányászcsapathoz. , Szombathely: Varga középcsatárt és Németh balösszekötőt Kapuvárról, Madár balfedezetet Zalaegerszegről, Orbán középhátvédet a Győri Pos- tástól és Kerecsényi körmeni jobb­összekötőt igazolják. Dorog; Nincs hír az erősítésről, az azonban valószínű, hogy Pozsonyi és Monostori'I. Tokodra megy. BVSC: Erősítési terveik: Katona (Kistext) kapus, Juhos (Lángy-gyár) balhátvéd, Zalai (Sztálinváros) kö­zéphátvéd, Göncz (Pécsi VSK) csa­tár. Diósgyőr: Az első csapatból senki sem megy el, s Kiss Gábor marad az edző. Diósgyőrbe készül: Hódi (Ferencváros), Perecsi (Szerencsi MÁV), Erdős (Kazincbarcika), Kali­na (Debrecen) és szó van Borbásról, az ifjúsági válogatott ózdi jobbszél­sőről is. Szeged: Valószínűleg csak Csabai (Szegedi Építők) és Dezsőfi (Kecske­méti TE) erősíti majd az együttest. Július 26-án az SC Magdeburg ját­szik Szegeden. Pécs: A Pécsi VSK-tói Kövest és Freppánts Bajáról Rápity Il-t és Duj- movot, a Ferencvárostól pedig Győri- Kisst szeretnék megszerezni; Mai miskolci sportműsor Az „uborkaszezonban” sem lesz unalmas a' miskolci sportkedvelők vasárnapja. Hatalmas mezőny veáz részt a salakpályaversenyen. Ma dél­előtt többezer sportszurkoló élvez­heti majd a népkerti sportpályán, a legjobb magyar salakpálya ver­senyzők küzdelmét. Vörös Lajos. Dajka, Pásztor, Radácsy és a többi nagy versenyző lesz a résztvevője az 500-asok versenyének. A 125-ösök kategóriájában is kiváló motorosok indulnak. Remélhetőleg miskolci si­ker lesz ebben a géposztályban, hi­szen Csősz Ottó és társai küzdelme színvonalas versenyt fog hozni. A motoros verseny délelőtt 10 órakor kezdődik a népkerti sportpályán. Labdarúgó»: A járási bajnokok osztályozó nlerkőzései az utolsó for­dulóhoz érkeztek. Miskolcon a nép-- kerti sportpályán Tiszapalkonya— Mezőkeresztes mérkőzést játsszák le délután 4 órai kezdettel. Úszás: Tapolca, délután 3 óra: Miskolc város 1959. évi úszóbajnok­sága. Tormásáét járás: A DVTK turista- szakosztályának túrája Elza-lakra* Indulás reggel 6 óra 20 perckor LÁEV-vonattal Garadnáig. Túra- vezető; Kiss István, Kohász, sportnapok Ozdon Az Özdi Kohász Sport Egyesület ötven éves fennállását ünnepli. Eb­ből az alkalomból nagyszabású sportműsorral kedveskedik az ózdi- sportkedvelőknek. Az ünnepi sport­műsor keretében több számban lesz vetélkedés. A vasárnapi műsor ki­emelkedő eseménye a labdarúgó találkozó lesz. A Kohász válogatott játszik az Özdi Kohász NB II-es csapatával. A mérkőzés előtt az ózdi öreg labdarúgók mérkőzésére kerül sor, akik a Salgótarjáni KSE öreg fiúk csapatával mérkőznek. SPARTAKIÁD A falusi fiatalok ezen a vasárna­pon négy járásban küzdenek a spar- takiád versenyek keretében egy­mással, Sátoraljaújhelyen, Encsen, Mezőcsáton és ózdon igen nagy ér­deklődéssel várják a járás fiataljait, akik nagy harcban döntik majd el az elsőség kérdését az egyes sport­ágakban. A Labdarúgó Edző Teafület .érte­síti tagjait, hogy július 6-án délután 4 órakor a sportszékházban értekez­letet tart. Előadó: dr. Tábori Zoltán ET elnökségi tag. Budapestről. Az abaújszántói járási pártbizott­ság egyik szobájában öten ülnek az iratokkal teli asztal körül. Mika elv- társ, a pártbizottság titkára, Lázár elvtáp, járási tanácselnök és még hárman. A járás három szocialista községének politikai megbízottai. Egymásután szólanak fel, » kibonta­kozik a három termelőszövetkezeti község élete, problémák, eredmé­nyek. gondök és tervek. Ott élnek, tartózkodnak napróí-napra, beszél­getnek az új termelőszövetkezeti ta­gokkal. Tanácsot adnak, meghallgat­ják az emberek véleményét, s a ta­pasztaltakról minden héten beszá­molnak a járás vezetőinek. Az abaújszántói járásban nagy fi­gyelemmel kísérik az új közös gaz­daságok, szocialista községek fejlő­dését. Mint az írásokból és szavak­ból kiderül, nincs olyan hét, hogy ne intézkednének néhány fontos tsz- ügyben. Most építkezési anyagot kell keríteni, máskor a patronáló vállala­tokkal, üzemekkel beszélni, vagy. ép­pen felkeresni a tsz-eket, szocialista községeket hely i'problém ált megoldá­sára. S a kérelmek, problémák to­vábbítói — a községek politikai meg­bízottai. Nemesik Zsujtán kerül szóba! A zsujtai politikai megbízott szá­mol be elsőnek. Nincs különösebb hiba, a tsz- tagok dolgoznak. Még mindig nem alakult ki közös álláspont, hogy'"az ősszel belépők a régi termelőszövet­Három tss-köstség néhány problémá ja közeljövőben, amikor a már erős, gazdag közös busásan fizet majd mindenkinek, aki becsülettel,. szor­gosan dolgozik. kezeihez csatlakoznak-e, avagy kü­lön „birodalmat” hoznak létre mind- annyiuk boldogulására. Sok szó esik a munkáról, az eredményekről is. Szépek a vetemények, olyan termés várható, mint talán még soha az utóbbi évtizedben. A régebben mű­ködő termelőszövetkezet gazdasága egyre szépül. Az épületeket rendbe­hozták, csupán a daráló beszerelését, illetve a villanyhálózatba történő bekötését nem sikerült eddig meg­oldani. No, és problémák? Vannak gondok is. A legnagyobb jelenleg az, hogy néhány Asszony nem elégedett az előlegként kapott részesedéssel. Érdekes, hogy elsősor­ban a tanácselnök és a titkár felesé­gei emeltek szót, miért kaptak ők kevesebb takaxmányrészesedést és más járulékot, mint mások. Pedig — mint a megbízott szavából kide­rül, — pontosan nekik nem lenne okuk panaszra, ugyanis édeskeveset tevékenykednek a közösben. Érthető miért kapnak kevesebbet, mint má­sok. Mégis, néhány rosszindulatú szó­val komoly ellentéteket tudnak szí­tani, s bizony veszedelem származik belőle. Ilyen jelenségek nemcsak Zsujtán fordulnak elő. Mika és Lázár elvtársak tanácsai világosak: keményen meg kell mon­dani a véleményt nemcsak nekik, hanem házastársuknak is. A teljesí­tett munkaegységtől függ, ki mennyi részesedést, mennyi előleget kap. S aki elégedetlen, dolgozzon többet és lelkiismeretesen! Egyformán, avagy az adottságok szerint? Á fonyiak ősszel kezdik az igazi közösségi életet, azonban jónéhány holdon már közösen termelik a.ta­li argiányt. így nem lesz gond télen az állatállomány etetése. Szorgos kezek szépítgetik a régi gazdasági épületeket, hogy tiszta, egészséges istállók várják a bevitt állatokat. Az új tsz-tagság rendszeresen összeül tervezgetni, beszélgetni a problé­mákról, s minden ilyen beszélgetés után magabiztosabbak, elégedetteb­bek az emberek. De vajon mindenki ilyen-e, avagy akad még tisztá­zatlan probléma? Ahol emberek élnek, dolgoznak, tervezgetnek, s különösen ahol új utakra léptek, nem újság ^ gond, a vita. így van ez, Fony községben is. A napokban jónéhány termelőszö­vetkezeti tag kereste fel a megbízot­tat. — Mi tehenet, növendékállatot vi­szünk a közösbe. Van, hát odaadjuk. Meg is kapjuk az ellenértékét, azon­ban huszonöt százalék visszam&rad kö.»;ös alapra* A szomszéd viszont semmit se visz. Szerintünk ez nem igazságos dolog, hiszen rosszab­bul járunk. Hogyan lehetne változ­tatni a dolgon? Érdekes probléma, s első pillanat­ra nem is könnyű a válasz. Jónéhány percig tartó megbeszélés után alakul ki a vélemény: — még sincs teljesen igazuk ezeknek az embereknek. Nincs, mert az elmúlt évtizedek fo­lyamán nem rendelkezhetett min­denki egyforma vagyonnal. Sok volt agrárproletárnak nincs bevinni való­ja. Igazság volna-e most kijelenteni, hogy csak úgy léphetnek be, ha be­fizetnek annyit, amennyit Nagy Ist­ván két bevitt tehene után vissza­tartanak a közösben? Nem volna igazságos, sőt lehetetlen körülménye­ket teremtene. A tehetősebb állatállománnyal ren­delkező középparasztok valóban bent kell hagyjanak bizonyos össze­get bevitt állataik*’ ellenértékéből. Azonban mindezt nem pótolja-e az állam azzal, hogy száz, vagy több száz holdnyi tartalékföldet ad a ter­melőszövetkezetnek, amelyet a kö­zépparaszt is éppen úgy használ, mint a volt agrárproletárok? Ez az egyik dolog. S a másik? Éppen azon fáradozunk, hogy mindenki egyfor­mán, munkája, tehetsége szerint ré­szesüljön az általa is termelt javak­ból. Hiba lenne a szőrszálhasogatás, egymás lebecsülése. Hiszen azt a benthagyott, nem jelentős összeget háromszorosan megtalálják majd a Építkezések Zsujtán, Fonyban, Göncön^ mind­három tsz-községben az abaújszántói járás területén szépek' és megvalósít­hatók a tervek. Itt is, ott is az épít­kezési anyagok tornyosulnak az épí­tésre kijelölt területen. Vagy már szervezik a szállítóeszközök biztosí­tását, s az aratás befejezése után hordják majd a követ, téglát, hogy őszre álljanak a falak, az épületek. Erről számolnak be a községek meg­bízottai, tanácsadói, segítői. Már minden községben kijelölték a termelőszövetkezetek tábláit. Igaz, — s ezt külön megemlítették a meg­bízottak — több erő kellene a föld- rendezéshez, mert telik az idő, ha­marosan learatnak, s baj lesz, ha addig nem végeznek a szakembe­rek a munkával. A gönci megbízott panaszolja, hogy a megye most is elvitt egy hozzáértő szakembert más, jelentéktelenebb munkára. Szerintük ezt nem szabadna megtenni. Komoly és dicséretes dolog, ahogy az abaújszántói járásban ki-ki szívén viseli a tsz-ek ügyét, gondját, baját. S amint az eddigi eredmények mu­tatják, ez az önzetlen segítség, ala­posság a munkában százszorosán meghozza gyümölcsét már a közel­jövőben. Barcsa Sándor Nemzetközi íilmverseny a VII. VIT-en

Next

/
Oldalképek
Tartalom