Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-04 / 155. szám
2 Szombat, 1959. július 4. ESZAKM AGY ARORSZÁG Csökken a személyvonatok késése — gyorsabban érkezik az áru a borsodi iparvidékre A miskolci vasutasok munka verseny-eredményei Gyárainkban, bányáinkban, ott, ahol közvetlen termelő munka folyik, igen nagy erőfesztítéseket tesznek a dolgozók, hogy teljesítsék a párt^ kongresszus tiszteletére tett vállalásokat. Ehhez a versenyhez csatlakoztak a vasutasok is, akik nélkül nem tudnák az üzemekben a megnövekedett feladatokat teljesíteni, hiszen a ^szállítások jó megszervezése elsősorban a vasutasokon múlik. A vasutasok a legfontosabb műszaki és gazdasági mutatók emelése érdekében tettek vállalásokat. A miskolci Tiszai pályaudvaron a munkaverseny jó irányban halad. Mint ahogyan azt Szendrei Frigyes elvtárs, a szakszervezeti bizottság titkára is elmondotta, a pályaudvar dolgozói elsősorban a személy- és tehervonatok menetrendszerű közlekedtetését, a takarékosságot és a mozdonyok gazdaságos kihasználását tűzték ki célul. A pályaudvarhoz tartozó szolgálati ágak dolgozói a verseny kezdete óta szép eredményeket értek el. Az eddig eltelt idő alatt azért fáradoztak, hogy az élüzem szintnél magasabb eredményt szerezzenek meg. Az élüzem cím elnyeréséhez 102 százalékra kell teljesíteni a tervet, ők pedig 104 százalékos eredményt akarnak elérni. Ebből a munkából egyenlően veszik ki részüket mind a forgalmi, mind a kereskedelmi szolgálat dolgozói. A feladatokat külön-külön termelési tanácskozásokon beszéltek meg és hat tényező teljesítését vállalták. Ezek között találjuk az átlagos terhelést, a fajlagos kocsimozdítást, a kocsitartózkodást, és a kocsi- kihasználást is. A dolgozók azért javasolták ezeket a tényezőket, mert százalékban is értékelhetők. Arra viszont nagy gondot fordítanak, hogy rendszeresen értékeljék az elért eredményeket. Az értékelésre nagy szüleség van, mert a pályaudvar területén 60 brigád akarja megszerezni a szocialista munkabrigád címet. Annak ellenére, hogy munkájuk szétágazó, mégis hasznosítják a közös vonásokat. Az egyik tolatóbrigád például javasolta a szakszervezeti bizottságnak, hogy nagyobb gondot kellene fordítani a fiatalok nevelésére. A kezdeményezés helyesnek bizonyult, mert minden szolgálati ágban találtak ezen a területen hibát, a fiatalok nevelése pedig fontos feladat. Más helyeken azt tapasztalták, hogy laza volt a munkafegyelem. A szakszervezet fellépett a hibák ellen. A konkrét intézkedések, á verseny teljesítésének rendszeres ellenőrzése már á verseny kezdete után lehetővé tette a jobb eredmények elérését. Bizonyítják ezt a .személy- és, tehervonatok menetrendszerinti indításának eredményei is. Az elmúlt évben például átlagosan a személyvonatoknál 92, a tehervonatoknál pedig 45 százalékos menetrendszerűséget tudtak elérni. Az idei eredmények sokkal biztatóbbak. Februárban 96, májusban már 99.1 százalékos eredménnyel közlekedtették a személy- vonatokat. A tehervonatok menetrendszerinti közlekedtetésénél még jobb eredményeket láthatuhk. A januári 56 százalékos közlekedtetést június második dekádjának végére 78.2 százalékra fokozták. A jó munka eredményeként a verseny ideje alatt minimálisra csökkent a vonatok késése és A Pravda Erkel Bánk bánjának moszkvai bemutatójáról A Pravda pénteki számában közli Nyesztyev bírálatát Erkel Bánk bánjának moszkvai bemutatójáról. A lap kritikusa a Bánk bán jelentőségét a magyar operairodalomban Glinka Ivan Szuszanyin című operájának az orosz operaszínpadon' betöltött szerepéhez hasonlítja. Erkel zenéjéről Nyesztyev megállapítja: ez a zene két hagyományból táplálkozik: a XIX. század közepe nyugateurópai operairodalmának hősi-romantikus hagyományaiból és a magyar verbunkos muzsikából. Ez a népi zene adja meg az opera jellegét, s a szép magyar dallamok magukkal ragadják a nézőket. Nyesztyev meleg szavakkal szól a Nagy Színház kitűnő előadásáról, s megállapítja: A. Melik-Pasajev, a bemutató karmestere mélységesen átérezte a magyar zene tartalmát, feltárta a közönség előtt Erkel muzsikájának lényegét. A Pravda kritikusa méltatja^ a Bánk bán előadásának szereplőit, majd rámutat: a magyar opera bemutatója — á legutóbb bemutatott Janácek-operával együtt — nemcsak kibővíti a szovjet főváros ópe- raházának repertoárját, hanem hozzájárul a kulturális kapcsolatok ki- szélesítéséhez a Szovjetunió és Csehszlovákia, illetve Magyarország népe között. Városi tanácstagok fogadóórái Július 4-én: Dr. Peja Győző, Kiss tábornok u. 42. Kilián gimnázium irodája, 9—10 órakor. Július 7-én: Kocsis Imréné, Kinizsi u. 23. 17—19 órakor. Július 8-án: Hudecz Sándor, Wesselényi u. 27. sz. 17—19 órakor. Július 10-én: Vajzer Lajosné, Győri kapu 41. sz. Patyolat' Valla- lát, 16—18 órakor. időben érnek rendeltetési helyükre a teherszállítmányok. Különösen nagy gondot fordítanak a gyorsan romló áruk továbbítására. Több esetben előfordult, hogy az élelmiszerszállítmányokat tartalmazó vagonokat gyorsított munkával, kettőzött figyelemmel kapcsolják a gyorstehervonatokhoz. Az is megtörténik, hogy szükség esetén a személyvonatok is szállítanak élelmiszeres vagonokat, A jó versenymunka eredményeként a borsodi inarvidékre szinte órák alatt érkeznek friss zöldséggel és egyéb élelmiszerrel megrakott szállítmányok. Kazincbarcikán, Ózdon. Ede- lényben Rudabányán és a többi városban, községben azért látunk friss zöldséget és gyümölcsöl, mert a vasutasok gyors és pontos munkát végeznek. Az elmúlt, évben nem tapasztaltunk ilyen jelenséget ipari településeinken. Ebből a néhánv példából* is láthatjuk,^a Tiszai pályaudvaron eredményes intézkedéseket tesznek, hogy az országosan . tervezett eredményeket elérjék, sőt, túl is teliesítsék. Ennek megfelelően a vonatok menetrend- szerű közlekedése érdekében a személyszállító vonatoknál a 97, a tehervonatoknál pedig a 75 százalékos menetrendszerűséget megvalósítsák. Helyes kezdeményezésnek mondható az is, hogy a szakszervezet mellett 11 tagú termelési bizottságot hoztak létre, ahol minden szolgálati-ág képviselteti magát. Tagjai közöt találunk raktári munkást és állomásfőnökhelyet- test is. A bizottság — mint ahogyan azt az eredmények is bizonyítják — jól irányítja az állomás munkáját. A verseny kezdete óta több. munkát gátló tényező megszüntetésére adtak be javaslatot a miskolci igazgatóságra, amelyek rövidesen éreztették hatásukat. A verseny nyilvánosságának biztosítására jól bevált az a' módszer, hogy a dekádonként elért eredményeket táblákon közlik a szolgálati ágak dolgozóival. Az eredmények után nagy az érdeklődés, hiszen az eddigi teljesítmények alapján teljesítették az élüzem szintet. Minden ember kíváncsi arra, hogy az adott időszakban jól dolgoztak-e. Nemrégiben például a gurító dolgozói külön táblát kértek munkahelyükre, mivel a rendfezőpál.yaudvar elég hosszú és nehezen tudták megközelíteni eredményhirdetéskor. A kongresszusi versenynek tehát van alapja és eredménye a miskolci vasutasok között. Az olyan emberek, mist II. Németh László, a személypályaudvari tolatócsapatok kocsimestere, vagy Győri László, a rendezőpályaudvar gurításvezetője és még sokan mások, a. nyári növekvő forgalom idején számottevőbb eredményeket is képesek elérni. . — Sz — M — A lakosság lényegesen közelebb került az államhatalom helyi szerveihez Apró Antal beszéde a tanácsakadémia évzáró ünnepségéit Pénteken délután tartották a tanácsakadémia idei tanévzáró ünnepségét. Áz ünnepségen dr. Aibner Pálnak, az akadémia igazgatójának megnyitója után Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Jelentős esemény ez — mondotta többek között — hiszen első alkalommal bocsátja ki a tanácsakadémia két évfolyamot végzett hallgatóit. 119 régi tanácsfunkcionárius, köztük 45 járási én városi, 65 községi tanács vezető kerül most vissza régi munkahelyére. 1953 óta működik az akadémia, eddig 800-an végezték el, s ez máris érezteti kedvező hatását a tanácsok munkájában. A vezetés színvonala, különösen az ellenforradalom óta, évről-évre emelkedett. Apró Antal a továbbiakban az időszerű belpolitikai és gazdasági kérdésekről szólt. Az előttünk álló feladatokról szólva rámutatott: napjainkban nagy szükség van a helyi vezetők leleményességére, öntevékenységére, és bátor kezdeményezisére. Nem szabad mindent felülről várni, mindent a kormánytól, a minisztériumoktól kérni. A megnövelt beruházási program teljesítését, az ipari termelés emelését, a lakosság zavartalanabb áruellátását, a termelőszövetkezetek megerősítését csak úgy tudjuk biztosítani, ha a lakosság minden rétegét bevonjuk a szocialista ’építőmunkába. Van már fejlődés ezen a területen is, mint általában az egész tanácsi munkában. A lakosság ügyeinek intézése során egyre ritkábban találkozunk az 1952—58 közötti időkre jellemző rideg, bürokratikus munkamódszerekkel — folytatta —, majd tényekkel igazolta: A tanácsok munkamódszerében bekövetkezett. változás kedvező hatással van az állampolgári fegyelemre. A lakosság csaknem teljes egészében önként teljesíti az állammal szembeni kötelezettségét. Szinte kivétel nélkül befizetik a községfejlesztési hozzájárulást és az elmúlt évi hátralékok nagy részét is befizették. Ezután arról szólt Apró Antal, hogy a párt és a kormány következetes politikájának eredményeképpen a mezőgazdaság szocialista átalakításában jelentős fordulat következett be és ezzel kapcsolatban beszélt a helyi párt- és tanácsszervek új feladatairól. A termelőszövetkezetek egészségügyi ellátásáról Dr. Simonovits István, az egészségügy! miniszter első helyettesének nyilatkozata A mezőgazdasági dolgozók, ezen belül különösen az új termelőszövetkezetek dolgozóinak egészségvédelméről dr. Simonovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese nyilatkozott áz MTI munkatársának: Elmondotta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésével a növekvő igények számos szervezési intézkedést tesznek szükségessé. A legnagyobb feladat a körzeti orvosokra hárul. A főfeladat az, hogy betöltsük a már megszervezett, üresen álló körzeti orvosi állásokat. Ez év őszén sok tapasztalt orvos megy ki a kórházakból, a klinikákról, hogy a terület ellátását javítsa. Helyüket az egyetemről kikerülő fiatal orvosokkal töltjük be. Az üres orvosi állások betöltésén, új körzetek szervezésén kívül javíthatjuk a lakosság ellátását azzal is, ha a körzeteket átszervezzük, ■ úgy,u hogy azokat a körzeteket, ahol az átlagon felül lényegesen több lakost kell ellátnia egy-egy orvosnak, megkisebbítjük, s azokat a körzeteket pedig, ahol az átlagnál lényegesen kevesebb a körzet lélekszáma, megnagyobbítjuk- Szükséges a szakorvosi ellátás továbbfejlesztése is, különösen a termelőszövetkezeti megyékben, ahol ugrásszerűen nőtt a biztosítottak száma. Itt a szakorvosi órák számát a kisegítő szolgálattal együtt napi 126 órával növelték. — Jelentősen meg lehet javítani a lakosság ellátását és az orvosok munkáját azzal is, hogy segéderőkkel erősítjük meg a körzeteket. így 500 házibetegápolónőt, 62 új védőnőt állítottunk munkába. — Megkönnyíti a körzeti orvos munkáját az is, ha levesszük válláról az írásbeli munka egyrészét. Megnő a gyógyszertárak munkája is, a nyitvatartási idő itt is alkalmazkodik a mezőgazdaság életéhez. A mezőgazdaság gépesítésével nő a baleseti veszély, nagymértékben előtérbe kerül a balesetelhárítási munka. A körzeti orvos figyelemmel kíséri: kellő gondot fordítanak-e arra, hogy megelőzzék a baleseteket. A falusi élet fejlődése magával hozza azt is, hogy egyre több gyermeket helyezzenek el bölcsődékben. A helyi tanácsokra, az egészségügyi állandó bizottságokra, a vöröskeresztre, de elsősorban az orvosokra és védőnőkre igen nagy feladat hárul, hogy a bölcsődék - jól- 'működjenek, hogyha gyermekek gondozása, táplálása "megfelelő legyen. — A falu szocialista fejlődése, a nyári mezőgazdasági munka nagy feladat elé állítja a közegészségügyi —járványügyi állomásokat is. Sok az új építkezés a termelőszövetkezetekben. Fontos, hogy az építkezések a lakosság egészségének védelmére, az egészségügyi szempontok figyelem- bentartásával történjenek. A nyári munkáknál pedig fontos a közegészségügyi szempontok betartása, így az, hogy az ivóvíz jó, a szálláshelyek tiszták legyenek. Az élelmezés is alkalmazkodjék a nyári nehéz idénymunka követelményeihez — mondotta befejezésül dr. Simonovits István. (MTI) A KÖZELMÚLTBAN zajlottak le középiskoláinkban az érettségi vizsgák. Csapatostól hagyták el a középiskolák padjait az éretté nyílvánított fiúk és lányok, hogy részben felsőbb iskolákon tanuljanak tovább, részben pedig, eddigi tanulmányaikat hasznosítva,.munkát vállaljanak. A pályaválasztás nem kis feladat a frissen érett fiataloknak, gondot jelent a szülőknek, de nem lehet közömbös a társadalom számára sem. Ha a most érettségizettek számát — mondjuk — a húsz év előttivel hasonlítjuk össze, láthatjuk, hogy az *— csak miskolci viszonylatban is — mennyire megsokszorozódott. Örömmel kell eltöltsön, hogy dolgozó társadalmunk ilyen nagy számban szaporodik jól megalapozott műveltségű emberekkel. Ha pedig a frissen érettségizettek szociális, megoszlását tekintjük, örömmel mérhetjük le, hogy, évről évre minchjöbb és több munkás- és parasztszármázású fiatal végzi el a középiskolát. Helyes és feltétlenül szükséges folyamat ez, mert szocialista társadalmunk építésének különböző területei mind több művelt emberfőt kívánnak és a társadalomépítés elkövetkező feladatainak megoldásához mind magasabb műr veltségű munkálókra van és lesz, szükség. Az alap, az érettségi tehát mind több fiatalnál van és lesz meg, azonban ennek az alapnak a továbbfejlesztését, hasznosítását, az érettségizettek pályaválasztását nem bízhatjuk a véletlenre és az e téren mutatkozó helytelenségekét nem hagyhatjuk szó nélkül. RÉGEBBEN, a felszabadulás előtti időkben, szinte „természetes” dolog volt, hogy az érettségi bizonyítvány egyben valamiféle „úrráavatást” is jelentett. Ennek szerves folyománya volt, hogy aki nem is tanult tovább, feltétlenül „úri” foglalkozás után né^Nemcsak az íróasztal boldogít zett, íróasztal mellé telepedett. Bármilyen kicsi is volt az az íróasztal, és esetleg bármilyen nyomorúságos életmódot biztosított, „úri” jellegénél fogva ellenállhatatlanul csábító volt az érettségizetteknek, köztük még azon elenyészően keveseknek is, akik a munkásság, a szegényebb paraszti - rétegek soraiból magukat felküzdve szerezték meg az érettségit és vélték ezzel megváltani az örökéletre, szóló belépői az „urak” közé. Ebben az időben — helytelenül — összehasonlíthatatlanul magasabbra becsülték egy szürke kis bérelszámoló, raktári adminisztrátor, vagy. j.egyzőségi kisegítő írnok állását, mint bármely magas szakképzettségű szakmunkásét. Az érettségizett fiatalok szülei — elsősorban a kisemberek: munkások, szegényparasztok, kistisztviselők, rosszul kereső alkalmazottak — gyermekük életpályájának könnyebbé tételét vélték abban, ha gyermeküket, íróasztal 'mellé juttathatják. Érettségivel szakmát tanulni, vagy paraszti foglalkozást folytatni szinte szégyennek számított és így arra elenyészően kevés fiatal -— azok is jobbára kényszerhatások folytán — vállalkozott. Természetesen ehhez a képhez hozzátartozott a felszabadulás előtti megszokott jelenség: az évi két-három- hónapos szellemi inségmurfkát végzők tízezrei, a hólapátoló állástalan diplomások, a .gépészmérnök taxisofőrök, az örökös jegyzoségi segédír noki nyomorból korrupt hivatalnokokká, vagy — más választás híján — továbbszolgáló katonává züllött érettségizettek tömege. FELTÉTLENÜL szükségesnek , tartjuk a fenti rövid, vázlatos visszapil-. lantást az érettségizettek felszabadulás előtti helyzetére és az érettségizettek pályaválasztásával kapcsolatos helytelen — az akkori társadalmi rend abnormitásából eredő — felfogásra, mert ez utóbbinak a maradványai — sajnálatosan — még napjainknak is élnek, — ha nem is olyan méretekben és formákban, mint korábban. A fizikai munka a mi társadalmunkban már elnyerte azt a megbecsülést, ami méltán megilleit. Ez a megbecsülés mind erkölcsiekben, mind pedig anyagiakban megmutatkozik. Mégis, érettségizett fiataljaink közül sokan még viszo- lyognak attól, hogy fizikai munkát vállaljanak, szakmát tanuljanak és inkább választják munkahelyül valamelyik szövetkezeti raktár adminisztrátori irodáját, semmint valamelyik nagyüzem modern géptermét. Ebben a helytelen törekvésben nagymértékben támogatja őket a felszabadulás előtti behatásoktól, felfogástól szabadulni még ma sem tudó szülők álláspontja. Csak egy példát említünk: a megye egyik vidéki gimnáziumában, az egyik érettségiző osztály 36 növendéke közül egy sem jelentkezett nagyüzemi szakmatanulásra, de 12 — mind munkások és szegényparasztok gyermekei — jelenítette be a pályaválasztási kérdésnél, hogy „bármilyen hivatali munkát” kíván végezni, azaz az íróasztalhoz kötöttségben látja életcélját, vágyainak teljesülését. MA, A MI TÁRSADALMUNKBAN — természetesen — nem lehet szó a magasabb műveltségű emberek csoportos munkanélküliségéről. Minden becsületesen dolgozni szándékozó megtalálhatja az adottságainak leginkább megfelelő, a társadalomépítést legjobban segítő, élethivatást jelentő pályát. Csak egyet kell tudomásul venni: a mi társadalmunkban a — lassan már csak alapműveltségi színvonalnak számító — középiskolai érettségi semmiképpen nem jelenthet képzelt kiváltságot, meg-megcsillogtató kivételt, útlevelet az íróasztalhoz, hanem olyan műveltségi szintet, amelyről elindulva, könnyebben sajátíthatja el az ifjú a gyakorlati élethez szükséges tudományokat akár az egyetemen, akár a satupad mellett. És tudni kell azt is, hogy a satupad mellett elsajátított tudomány is értékes, hasznos a tár-. sadalomra és egyénre egyaránt és megbecsülése is — mind erkölcsi, mind pedig anyagi értelemben — csak a végzett munka társadalmi értéke — és nem szellemi, vagy fizikai milyensége — szerint változó. Ennek ellenére a mostanában érettségiző fiatalok között is tapasztalható, idegenkedés a fizikai munkától és még nagyon kevés a száma azoknak az elmúlt években érettségizett fiataloknak, akik élethivatásként választva mentek szakmunkás-tanulónak. Pedig nagyszerű példák adódnak már köztük. Az érettségi nyújtotta alap- műveltségüknél fogva, többségükben könnyen sajátították el a szakmai ismereteket, jó, megbecsült, jólkereső szakmunkásokká lettek, sőt arra is van példa, hogy egyikük — kiváló szakmai előmenetele folytán — már művezető egyik nagyüzemünkben. MINDEZT azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert — mint bevezetőben említettük — napjainkban ismét sokan állnak életük sorsdöntő eseménye előtt. Csak a miskolci középiskolákban 1060 olyan fiatal érettségizett, aki nagymiskolci lakos, — nem számoltuk hozzá azokat a vidékieket, akik bejárók, diákotthoni lakók, stb. voltak. Az 1060 közül 498 a különböző technikumokban érettségizett. Ezeknek a pályaválasztása általában nem okoz gondot, hiszen a technikum, a szakosított oktatás már megadta a döntést. 562 az általános gimnáziumi érettek száma: 265 fiú és 297 lány. Közülük mintegy 100—120 tanul tovább egyetemen, főiskolán, hozzávetőlegesen 450-nek most kell pályát választania. Elenyésző azcrk száma, akik általános gimnáziumi érettségivel — tehát szakképzettség nélkül! — szellemi foglalkozású munkakörbe kerülhetnek. A legkülönbözőbb ipari pályák* a diósgyőri nagyüzemek viszont várják az új szakmunkásokat. Áz ipari lanulóintézetek várják az érettségizett szakmunkás jelölteket, hogy az iskolai végzettségük alapján csökkentett tanulóidő (két év) után jól— képzett szakmunkásként adhassák át őket az üzemeknek. Az állami kereskedelemnek is sok új szakmunkásokra van szüksége. Erre a területre elsősorban az érettségizett lányokat várják. Az esztergályos, lakatos/ műszerész, finommechanikai és egyéb szakma, valamint a kereskedelem sokszáz érettségizett fiatalnak tud munkalehetőséget nyújtani. A 450 miskolci érettségizett a pálya- választásnál elsősorban ezekre gondoljon. Szocialista társadalmunkban az ember megbecsülésénél nem a munka szellemi, vagy. fizikai mivolta az irányadó. Az íróasztalimádat a múlt káros öröksége. Minden pályaválasztás előtt álló fiatalnak és szülőnek önmagávál és a társadalommal szembeni kötelessége) hogy ezt a káros örökséget — önmagán kezdve — felszámolja. BENEDEK MIKLÓS
