Észak-Magyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

Szombat, 1959. július 25. ESZAKMAGYARUR8ZAU 3 Jeszán Sándorné ii. b. elnök ét évvel ezelőtt, amikor a dolgozók bekopogtattak a Miskolci Pamutfonó munkaerőgaz­dálkodási osztályára, meglepődve látták, hogy idegen arc fogadja őket. «=5 Ki ez? Honnét jött? — kérdez­gették egymástól kíváncsian. Aztán hamarosan megtudták. Egy kisiparos család öt gyermeke közül ő a középső. Milyen volt gyermekkora — ugyan milyen le­hetett egy ötgyermekes család éle­te? Tizenötéves korában ismerke­dik a munkás-élettel. Először kifu­tó egy papirüzletben, később egy cukrászda alkalmazottja. Ezután szakmát tanult a bőriparban, így lett cipőfelsőrész-készítő. Egy napon azonban kiadták munkakönyvét, ö nem olyan lány volt, aki félt a mun­kától. A Miskolci Drótgyárba ment és itt érte a felszabadulás is. Szor­galmas, kötelességtudó munkás- lánynak ismerték. Mindig felelős­ségérzettel végezte el a reá bízott tennivalókat. Később a személyzeti osztály munkatársa lett. Az ellenforradalom után került a pamutfonó munkaerőgazdálkodási osztályára. 1959 júniusában bevá­lasztották az új üzemi bizottságba. Majd ő lett az elnök és most erre a munkára függetlenítették. •r- Mit szól a megválasztásához? =— kérdeztük Jeszán elvtársnőt. — Nagyon örülök, hogy bíznak bennem munkatársaim, megtisztel­tek ezzel a feladattal. Tudom, nem könnyű a szakszervezeti funkcio­nárius tevékenysége. Mások ügyé­ben kell eljárni, intézkedni az em­berek érdekeiben. rrr Miben látja feladatát? — A dolgozók azon mérik le az üzemi bizottságok tevékenységét, hogy az beszélgető társaság-e, vagy az emberek ügyeit intéző testület. Ha például nem tudjuk elintézni egy munkás jogos kérését, kíván­ságát, az súlyos hiba. Előfordul majd, hogy nem lesz igaza valaki­nek, akkor ezt mindenesetben vilá­gosan megmondjuk. Tapasztalat­ból tudom: a dolgozók nem szere­tik a hitegetést. Következetesen akarom képviselni a párt álláspont­ját, a dolgozók érdekeit. Az üzemi bizottság nagy gondot fordít arra, hogy ne érvényesüljenek az önző egyéni érdekek. — Mit tett eddig az új üzemi bi­zottság ? — Percnyi késedelem nélkül munkához láttunk. Az elkészített harmadik negyedévi munkatervün­ket üb-ütésen megvitattuk. Min­denki felel valamiért, és így kollek­tiven cselekszünk. A negyedév vé­gén már a pamutfonó dolgozói né­hány vonatkozásban lemérhetik a szakszervezet üzemi tevékenységét. Bemutattuk Jeszán Sándorné elv­társat. Ügy véljük, jó kezekre bíz­ták az üzemi bizottság vezetését. Bízunk abban is, hogy a választás után segíteni is fogják munkájá­ban. B. L. A meteorológia fejlődése Mongóliában A Szovjetunió segítségével az utóbbi időben jelentősen fejlődött a mongol meteorológia. Jelenleg az or­szágban 30 állomás működük, s 18 helyen állítottak fel mérőműszere­ket. A tervek szerint a következő 5 évben 20 új meteorológiai állomás és 25 hidrológiai mérőközpont kezdi meg működését. A nagyobb állami gazdaságok, gép- és állattenyésztő állomások, valamint mezőgazdasági társulások mellett 300 kisebbméretű meteorológiai állomást szerelnek fel. A meteorológia fejlődése lehetővé teszi, hogy maximálisan felhasznál­ják a köztársaság vízi energia tarta­lékait, megakadályozzák a szélsősé­ges éghajlat okozta elemi károkat. Újjajta gázkutató berendezést gyártanak Ploestiben A ploesti talajkutató és mélyfúró vállalat szovjet minta alapján nem­rég elkészítette az első román gyárt­mányú gázkutató berendezést. A készüléket többek között a Ploesti-Leordeni négyes számú gáz- kút fúrásánál is felhasználták. Az új gázkutató berendezés, amely kivált mészkőrétegnél alkalmazható jó eredménnyel, nemcsak hatásosabb az eddig alkalmazott geofizikai mód­szereknél, hanem hasznos adatokat szolgáltat a fúrási folyamatról, pl. a fúrási sebességről, a fúróiszap fi­zikai tulajdonságairól és egyebekről is. Növekszik a takarékbetétek száma Romániában Romániában a takarékbetét tulaj­donosok száma január 1. és június 30. között csaknem 200 000-rel növe­kedett. A dolgozók ezidő alatt több mint 31 millió lejjel többet tettek a takarékba, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Milyen nehézségekkel kell megküzdenie a YIT nemzetközi előkészítő bizottságának A VII. VILÄGIFJUSÄGI TALÁL­KOZÓ előkészítő bizottsága teljes erővel dolgozik. A VIT megnyitásá­ig már csak egy nap van hátra, s nem lehet egyetlen órát sem elve­szíteni. Bizony nem tréfadolog 20 ezer vendég számára szállásról, élel­mezésről, hangversenytermekről, sportpályákról gondoskodni! S még hozzá maga az előkészítő bizottság is csak vendég Bécsben, sőt — meg kell mondanunk —, nem mindenki számára egyaránt szívesen látott vendég. A VII. VIT főleg abban különbö­zik az előző találkozóktól, hogy ka­pitalista állam fővárosában lesz. S bár az osztrák szövetségi kormány hivatalosan beleegyezett, hogy a VIT-et Bécsben tartsák és a bécsi munkásifjúság minden erejéből segí­ti a bizottságot, mégis, az előkészítő bizottság tagjai olykor a legváratla­nabb nehézségekkel és kellemetlen meglepetésekkel találják magukat szemben, amilyenek az előző feszti­válokon nem fordulhattak elő. A világ ifjúsága azonban olyan képviselőket küldött az előkészítő bizottságba, akik nem ijednek meg a Münchenből küldött fenyegető le­velektől, nem rettennek vissza azok­tól a nehézségektől, amelyek abból adódnak, hogy egyes vállalkozók és reakciós szövetségeik bojkottálják a VIT-et, nem ejti csüggedésbe őket a rájuk háruló óriási szervezési és gaz­az ifjúságnak nincs szüksége a talál­kozóra. a különböző országok fiatal­jainak nem kell egymást jobban megismerniök, értelmetlen a tünte­tés a béke és a barátság mellett. Óriási összegeket költenek a fenti ostoba és káros lap kiadáséira. SOKBA KERÜL azon hivatásos szószátyárok fizetése is, akik minden adandó alkalommal arra próbálják rábeszélni a bécsi fiatalokat, hogy ne vegyenek részt a VIT-en. Bizonyára azoknak a személyeknek is csurran vagy csöppen, akik aljas felhívásokat ragasztanak ki a bécsi VIT ellen. Pénzbe kerül azon tanfolyamok fenntartása is, amelyeket Nyugat- Németországbaft, Svájcban és Ausztriában szerveztek, hogy felké­szítsék a »harci csoportokat«. Ezek a VIT idején az ifjúság derűs ünne­pének hangulatúi próbálják majd tönkretenni. A VIT előkészítő bizottsága több­ször felhívta az ellenséges csoporto­kat, hogy rendezzenek vitát.. »Kik vagytok — kérdezte a bizottság — kinek a nevében cselekedtek? Ki ad­ja nektek a pénzt a békéért és ba­rátságért folyó mozgalom aláásásá- ra?« Ám. válasz eddig még nem ér­kezett. Az előkészítő bizottság több sajtó- konferenciát tartott Bécsben, ame­lyen résztvettek a hírügynökségek, lapok és folyóiratok képviselői. A sajtókonferenciákon ismertették a bizottság munkáját, céljait, a VIT programját. A bizottság tagjai vá­laszt adtak a burzsoá újságírók leg- provokatívebb kérdéseire, hangsú­lyozván, hogy a bizottság nyiltan, mindenki szemeláttára dolgozik és nincs titkolnivalója. Egészen másként járnak el a fesz­tivál ellenségei. Úgy viselkednek, mint az összeesküvők, akik félnek a közvélemény igazságos haragjától. Nemrég például elhatározták, hogy sajtókonferenciát tartanak a bécsi »Concordia« sajtóklubban. A »sajtó- konferenciára« azonban csupán a »ke bel beli« újságírók szűk körét hívták meg, a klub többi tagja, köz­tük számos burzsoá lap képviselője előtt becsukták az ajtót. SEMMIFÉLE FENYEGETÉS, sem­miféle megfizetett hazugság nem ké­pes megállítani az ifjúság törekvé­sét a békére, a barátságra és a bol­dogságra. Évről-évre növekszik a VIT híveinek száma. Az ifjúság ün­nepei hagyománnyá váltak, s ez a hagyomány már átlépte a szocialista tábor határait. Az ifjúság milliói kí­sérik figyelemmel a bécsi VIT elő­készületeit. Neves államférfiak, hí­res békeharcosok, tudósok, írók, egy­szerű dolgozók és anyák küldik üd­vözletüket és legjobb kívánságaikat az előkészítő bizottság címére. A VIT minden becsületes ember szív­ügye, akit a béke és a testvériség eszméi hatnak át. Teljesítettük az élüzetn cím feltételeit JUHOS ISTVÁN, a Könnyűgép­dasági munka. Ma már az elhelyezés, az élelmezés és a szállítás legnehezebb problé­mái megoldódtak. A bizottságnak v! ^utasították azt a kérését, hogy a V iT tíz napja alaitt az üresen ál­ló bécsi iskolaépületeket felhasznál­ja. Ekkor sikerült engedélyt szerezni négy sátortábor felállítására. A bécsi vásárváros pavilonjait lakószobák­ká. éttermekké, próbatermekké ala­kítják. Valóságos úszó szállodák lesznek azok a%hajók, amelyeken a csehszlovák, a magyar, a jugoszláv, a román és a bolgár küldöttség érke­zik Bécsbe. AMINT MAR EMLÍTETTÜK, Bécsben nem mindenki rokonszenvez a VIT-tel. Egyeseknek az ifjúság békés találkozója túlságosan »veszé­lyesnek« tűnik, mások a rosszindu­latú propagandától megtévesztve, »a világkommunizmus mesterkedésé­nek« tartják a fesztivált. Máris megállapítást nyert, hogy abban a VIT-ellenes kampányban, amelyet egyes illegális központok Bécsben megindítottak, komolyan felhasznál­ják a kelet-európai országok elleni felforgató tevékenységre szánt kü­lönféle eredetű összegeket. Aligha jutna eszébe bárkinek is a bécsiek közül, hogy saját pénzén külön lapot adjon ki a VIT ellen. Pedig ilyen lap van. A »Stimme der Jugend« (Az ifjúság hangja) című lap azt szeretné bebizonyítani, hogy gyár termelési osztály helyettes ve­zetője lapunk munkatársának a gyár üzemeinek féléves tervteljesí­téséről és a harmadik negyedévi feladatokról nyilatkozott. — Vállalatunk az elmúlt félév­ben termelési tervét 87.4 százalékos tervszerűség mellett 115.3 százalék­ra teljesítette. 15 millió forint ér­tékű árut termeltünk terven felül. — őszintén elmondhatjuk, igen nehéz körülmények között. Különö­sen nagy feladatot jelentett a válla­lat részére az új profilok gyártása, az újabb szivattyú-típusok készí­tése, amellyel eddig nem foglalkoz­tunk. Ezen a téren még nem sike­rült olyan eredményt elérni, mint amilyet szerettünk volna. Ez érez­tette is hatását, különösen a má­sodik negyedévben, amikor terv- szerűségünket erősen lerontotta. — A vállalat vezetősége az első féléves terv teljesítése érdekében az üzemek között szocialista mun­kaversenyt indított. A verseny leg­jobb üzemei a B—252, B—251, va­lamint a sajtolóüzem. Mivel mind a három üzem esélyes az első hely­re, ezért úgy döntöttünk, hogy min­den körülmény részletes kivizsgá­lása után az első két üzem között arányosan megosztjuk a jutalmat. — Az élüzem szintet ezzel az eredményünkkel teljesítettük. Fel­sőbb szerveink döntését augusztus 20-ra várjuk. Ekkor tudjuk meg, hogy megtarthatjuk-e továbbra is az 1959 első félévi eredmények alapján az élüzem címet. — A jó eredményeket elsősorban a kongresszus tiszteletére indított, széles körben kibontakozó munka- versenynek köszönhetjük. Külön meg kell még említenünk a TMK és a szerszámüzem jó munkáját is. — A harmadik negyedéves és a második féléves tervünk teljesítése érdekében tették meg. Minden jel lehető mindent megtett. Dolgozóink az újabb felajánlásaikat is ennek értekében tették meg. Minden jel arra mutat, hogy a második félév­ben a tervszerűség teljesítése mel­lett eleget tudunk tenni tervelő­irányzatunknak. Ezzel nemcsak az élüzem címet tarthatjuk meg to­vábbra is, hanem még több nye­reségrészesedést fizethetünk dolgo­zóinknak, mint az elmúlt évben — fejezte be nyilatkozatát Juhos elv­társ. J?z év január 2-án a szovjet ^ kozmikus rakéta felbocsátá­sával az emberiség új korszakba, a bolygóközi utazások korszakába lé­pett. Lassan beteljesülnek a láng­eszű szovjet tudós, K. Ciolkovszkij látnoki szavai: „Az emberiség nem marad örökké a Földön, hanem a világ és a tér meghódításáért har­colva, eleinte félénken túljut az at­moszféra határain, majd meghódít­ja az egész naprendszert.” A természetben a fénynek van a legnagyobb sebessége: másodpercen- kint 300 ezer kilométer. A világűr­ben a csillagok közötti távolságot fényévben mérik. A fényév az a tá­volság, amelyet a fény egy esztendő alatt tesz meg. S lám kiderül, hogy még a fénysugárnak is 4,3 eszten­dőre van szüksége, hogy eljusson a hozzánk legközelebb lévő csillagig, Centaurus Alfájáig és 33 ezer évig száguld, hogy elérje a Tejút köz­pontját. Az emberiség természetesen nem gondolhat arra, hogy folyékony tüzelőanyaggal működő rakétával eljusson a hozzánk legközelebb lévő csillagokba. Ezért a tudósok és mér­nökök már most keresik az olyan rakétahajtómű létrehozásának útját, amely a lehető legrövidebb időn be­lül képes megtenni a roppant nagy kozmikus távolságokat. A fény mint hajtóanyagai Már Ciolkovszkij kimondta, hogy minden rakéta sebességét a belőle kiáramló gázok sebessége határozza meg. Egyébként teljesen közömbös, milyen részecskék áramlanak ki a rakétából: gázmolekulák, atomok, elektronok, ionok, vagy a fény ré­szecskéi — a fotonok. Minden esetben a kiáramló sugár reaktív hatása ha­tározza meg a rakéta haladását. Eb­ből a szempontból a fény a legelő­nyösebb „hajtóanyag”. A fény ré­szecskéi, a fotonok az űrhajóból má- sodpercenkint 300 ezer kilométeres dzbésséggel kitörve, reaktív hatásúk­kal olyan sebességet adnak az űr­A JÖVŐ RAKÉTÁJA Irta: V. CSEREDNYICSENKO, a fizikai—matematikai tudományok kandidátusa hajónak, amely megközelíti a fény sebességét. Feltevésünk szerint a fotonraké­tákban mesterséges fényforrások lesznek. A számítások azt mutatják, hogy a rakéta szükséges reaktív haj­tóerejének elérése érdekében rop­pant nagyerejű fénykisugárzásra lesz szükség. így például 440 milliárd ki- lowattos fénykisugárzás kell ahhoz, hogy a 100 tonnás rakéta haladását a nehézségi gyorsulás háromszorosá­ra fokozzuk. Honnan vegyük hát e hatalmas fényforrásokat a fotonrakéták szá­mára? Az utóbbi években a több- milláárd elektron volt energiájú pro­tonok hirtelen lefékezése közben an- tirészecskéket, antiprotonokat és an- tineutronokat fedeztek fel. Még ko­rábban fedezték fel az antielektro- nokat, a pozitronokat. Az antiproio- nok és a pozitronok előjelükben kü­lönböznek a protonoktól és az elek­tronoktól. Ezekből az elemi részecs­kékből épülhet fel az antianyag, amelynek atomjai pozitron-burokkal rendelkeznek, atommagja pedig anii- protonokból és antineutrönökből áll. Albert Einstein német fizikus a XX. század elején elméletileg lehet­ségesnek tartotta, hogy a Földön antianyagot állítsanak elő. A kozmi­kus sugarak tanulmányozása bebizo­nyította, hogy a, csillagok és a Tejút bolygói ewszósZezred részben anti- anyagból állnak. Alt antianragok tulajdonságai Az antirészecskék és az antianya- gok bámulatos tulajdonságokkal ren­delkeznek. Elsősorban arról van szó, hogy az antianyagnak negatív súlya van, vagyis a Földről olyan erővel képes elrugaszkodni, mint amilyen erővel a Föld a közönséges anyagot vonzza. Ezenkívül az antianyagnak megvan az a képessége is, hogy kö­zönséges anyaggal érintkezve, egy szempillantás alatt szörnyű erejű robbanást idéz elő és fénnyé alakul. Az ilyen robbanás erősebb, mint ezer hidrogénbomba robbanása. Ami­kor a tudomány és a technika meg­oldja majd az antianyag gazdasá­gos előállításának problémáját és megbízható módon képes lesz elszi­getelni azt a közönséges anyagtól, az ember megalkotja a súlytalan fo­tonrakétát is. Ha a rakéta felerész­ben anyagból, felerészben antianyag- ból készül, akkor a szó szoros értel­mében súlytalanná válik. Hiszen a rakéta egyik fele ugyanolyan erővel igyekszik elhagyni a Földet, mint amilyen erővel a Föld a rakéta má­sik felét vonzza. Ebben az esetben csupán egy kis lökést kell adni a rakétának, s máris túljárt a földi atmoszféra határain. Ez a rakéta na­gyon gazdaságos lesz, mert nem kell energiát fogyasztania a Föld, a Nap és más égitestek vonzóerejé­nek leküzdésére. Az ahtianyagban rejlő kolosszális energia lehetővé te­szi, hogy a fotonrakéta rövid idő alatt olyan sebességet érjen > el, amely megközelíti a fény sebessé­gét. Ez az úgynevezett fény alatti se­besség. A fotonrakéta elvi felépítése a következő: a rakéta orr-részében he­lyezik el a megfigyelő műszereket, a rádióberendezést, az utasfülkéket. Mivel az űrhajósok hosszú időt töl­tenek a rakétában, ezért kényelmes és tágas fülkéket, tökéletes radar­berendezést, s automata vezérlőké­szüléket kapnak, amely pontosan tartja majd a megadott pályát és revülési sebességet. A rakétát fel kell szerelni biológiai védőernyővel, amely az embereket megóvja a fo­tonkisugárzás ártalmaitól. A rakétá­ba olyan tartályokat építenek, ame­lyeket antianyagból és rendes anyag­ból álló folyékony gázokkal tölte­nek majd meg. E gázokat szivattyúk juttatják a gyorsítókba, amelyek a gázrészecskék nyalábját többnégy­zetkilométernyi felületű óriási gömb­tükör fókuszába juttatják. Azért szükséges ekkora méretű tükör, mert a látható sugarak fotonjai óriási energiával rendelkeznek és a fotonrakéta nagyerejű kisugárzása közepette egy szempillantás alatt képesek elpárologtatni a rakéta tük­rét, bármilyen kevés fénykisugárzást nyeljen is el. Ha megtaláljuk azokat a módsze­reket, amelyek révén a látható fény­kisugárzás nagy hullámhosszúságú fotonokká (rádiókisugárzás) alakít­ható, (amelyeket a tükör igen kis mértékben nyel el), úgy a tükör mé­reteit is erősen csökkenthetik Az anyag és az antianyag a tükör gyúj­tópontjában alakul át fénysugárrá. A rakéta reaktív hajtóerejét ez a tükörre eső és onnan visszaverődő kisugárzás adja. A fotonrakéta — a jövő űrha jója Így tehát a fotonrakéta elkészíté­sének problémái a következők: az antianyag létrehozása, a közönséges anyagtól való elszigetelése, olyan tükör készítése, amely a roppant erejű fénykisugárzás hatására nem párolog el. Annak ellenére, hogy az anyag fénysugárrá váló alakulása közepette óriást energia szabadul fel, a csillagok közötti térben az utazás folyamán a rakéta hatalmas anyagmennyiségeket lesz kénytelen felhasználni, ezért a fotonrakétákat óriási méretűekre tervezik. Az indulás után a fotonrakéta még jobban felgyorsul és sebessége egyre inkább megközelíti a fény sebessé­gét. Azon maximális gyorsulás, ame­lyet az ember károsodás nélkül hosz- szú ideig képes elviselni, a nehéz­ségi gyorsulás háromszorosa. Ilyen gyorsulás közepette a rakéta már néhány hónap alatt eléri a fény alatti sebességet. Zenger német tu­dós Einstein relativitás* elméletét felhasználva, bebizonyította, hogy az űrhajós fény alatti sebességgel utaz­va, a világegyetem bármely pontjá­ra érve, eljuthat. Arról van szó, hogy a fény alatti sebességgel száguldó rakétában az idő múlása erősen csökkenni fog. Mennél nagyobb a gyorsuló repülés távolsága, annál jobban növekszik az idő lassúlásának foka. így pél­dául, ha a rakéta háromszoros ne­hézségi gyorsulással halad, az űr­hajós saját órája szerint 3,5 év alatt megteszi az utat a Földről a Centau­rus Alfájáig és vissza, ám a Földön közben 10 esztendő telik el. Ugyan­ilyen gyorsulással végrehajtott uta­zás esetén az űrhajós saját órája szerint a Tejút központjáig 14 esz­tendő, az Andromoda-ködföltig 18 esztendő és a legtávolabbi látható csillagig 30 esztendő alatt teszi meg az utat, a Földre visszatérve azon­ban azt találja, hogy elindulásának pillanata óta 66 ezer, 3 millió és 6 milliárd esztendő telt el. Ilyen módon az ember élete folya­mán a csillagok világába utazva és onnan visszatérve megláthatja, mi­lyen jövőt ér meg az emberiség. Ha majd az emberiség kifürkészi az an­tianyag nagy mennyiségben való elő­állításának titkait és fotonrakétái­ban alkalmazni fogja azokat, való­ban korlátlan lehetőségek nyílnak meg a világmindenség megismeré­sére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom