Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

6!sflt8rt8k, 1959. június 25. eszakmagyArorszäg Megy a ruka vándorútra HOSSZABB OTTHONI PRÉDIKÁ­CIÓK utánS karomra vettem nyári vászonruhámat — irány a szabóhoz. Elképzeltem, mennyivel jobb lesz szövet helyet vászont hordani. Vé­gighaladok a Dayka Gábor utcán, át- ellenben, a Tizeshonvéd utcában épr pen a kezemre játszik egy cégtábla: Váradi György fér fiszabó. Az ud­varba tessékelnek, mondván: a mes­ter ebédel. — Egy kis alakítás lenne — köz­löm. Hideg pillantást vet rám, s a ruhára. — A kabátot, azt nem lehet alakí­tani, nincs kiereszteni való. A nad­rág? — szóval a szárát összébb, s a derekát rövidebbre. Ez kérem nagy munka. — Mégis, mibe kerül? — Száz forint, kérem, majd a hét végén... Otthon aztán gyanútlanul közlöm a szabó végrendeletét. Mit tudtam én, hogy a százas olyan nagy port ver fel. (Neked mindegy, hagyod, hogy „behúzzanak”. Azért a kis va­cak alakításért annyi pénzt!) Ilyen és hasonló szavakat kellett lenyelnem. A fellebbezésnek helye nem volt, különösen, amikor a szomszéd is összecsapta a kezét — tudtomra ad­va, hogy könnyen befolyásolható va­gyok. így született meg a gondolat: végigjárom a szabókat, talán nem is lesz rossz tanulság. Mikor aztán visszakértem a Váradi szabótól a ru­hát, akkor értettem csak meg, az el­ső fogadtatás hideg pillantásait, örömmel adta át, s ebben benne volt az, hogy nem szívesen foglal­kozik ilyen piszmogó javításokkal. Indokolásul még megjegyeztem: Soknak tartom a százast. A mester vállat von. — Mennyiért csinál egy új nadrá­got — érdeklődöm utoljára. — Százharmincért! Tovább megyek, föl a városba. A Széchenyi utca és a Szabadság tér sarkán egy másik cégtábla ragadta meg a figyelmemet. Közben már nem is hozom a kabátot, hiszen ha nem lehet rajta alakítani, úgyis fe­lesleges. Kopottfalú lépcsőház, né­hány perc, s egy fiatal szabómester előtt fekszik a vászonnadrág, centit vesz, rajzol, s én kutatóan vizsgálom az arcát. — Mennyibe kerül majd? Nem ad választ mindjárt, de közben meg­jegyzi, hogy az anyag jó, megéri az alakítást. — ötven forintba kerül. EZ AZTÁN A MEGLEPETÉS! Százról egyszerre ötvenre, pedig a rangsorolás szerint Tóth Géza is el­sőosztályú szabó. Sokan járnak hozr zá, tanárok, orvosok, színészek. Ezekután nem takargatom jövetelem okát, elárulom, hogy inkább csak ér­deklődöm, bár jóllehet, végül itt csi­náltatom majd meg az alakításra váró nadrágot, ö is meglepődik az előbbi mester ajánlatán, hogyisne, mikor egy új nadrág hivatalos elké­szítése 100 forint, s az alakítással nem kell több időt tölteni, mint leg­feljebb három órát. Tovább mentem Tóth szabótól, s egy másodosztályú mester 55 forin­tot kért volna, a nevétől azonban el­tekintünk. Borbély Sándort a Széchenyi utca 16. szám alatt találom. Ugyancsak elsőosztályú szabó. A fogasokon sok javításra és alakításra váró ruhaféle­sép csüng, én is előhúzom a maga­mét. Ugyanolyan gondosságot látok, mint a Szabadság tér sarkán, a Tóth szabónál. Egy kis számolás után csakhamar megtudom itt is az árát, s talán ez a legmeglepőbb, mert Bor­bély Sándor csak 40 forintot kér. Vele is közlöm jövetelem okát, s rosszallóan rázza a fejét, amikor az előbbi összegeket megemlítem neki. — Tudja, az úgy van, hogy a javí­tások után nem nagyon törekednek a mesterek, nem jelent nagy pénzt. Pedig mi, kisiparosok azért vagyunk elsősorban, hogy kielégítsük a lakos­ság ilyen irányú szükségleteit, jó legyen a szolgáltatás. BORBÉLY SÁNDORT sokan kere­sik fel, rendelőinek zöme többnyire a vasgyáriakból, perecesi bányászok­ból, szóval dolgozókból tevődik ki. — Ha ilyen keveset kér, mégis­csak meg lehet élni ebből a szakmá­ból. Csodálkozva nevet s gyorsan válaszol. — Természetesen. A napokban be­állít hozzám egy öreg nyugdíjas bá­csi, neki is javítani kellelt a nadrág­ját. Senki nem vállalta. — Nekem is sok dolgom volt vele. de hiába, az öreg nyugdíjas is ember ... MAJD EGY KÖNYVECSKÉT tesz elém, amin ez áll: „Mértékkönyv". Sorra lapozgatom. Ott látni a rende­lők nevét, a mértéket, a vállalás dí­ját, pontosan kimutatva. Ezekután csak azon gondolkozom, vajon így van-e ez minden szabónál? S ha száz forintért alakítják a nadrágo­mat, vagy inkább 130 forintért ké­szítenek szövetből egy újat, az is bekerült volna a mértékkonyvbe?! Azt hiszem, nem rosszmájúság, ha azt mondom: kérdéses! Garami Ernő FELHÍVÁS A miskolci járás területén működő községi KISZ-szervezetek vezetősé­gének és tagságának A Miskolci Tűzrendészet! Alosz­tályparancsnokság KISZ-szervezete felhívással fordul hozzátok a nyári mezőgazdasági munkák (aratás, be- hordás, cséplés) ideje alatt a tűzkártól való védekezés érdekében. Az alant felsorolt pontok alapján segítsétek a tanácsok és a mi munkánkat. 1. A figyelő szolgálatból vegyétek ki a részeteket, nyújtsatok segítséget a készültségi szolgálat jó megszer­vezésében és jó végrehajtásában. 2. Az aratás és behordás ideje alatt segítsétek a tanács és a pártszervezet munkáját. 3. A cséplési idény alatt dolgozó parasztságunknál végezzetek felvi­lágosító munkát a tűzrendészeti sza­bályok betartása érdekében. Felhívásunkhoz csatlakozva, érte^ sítsétek alosztályunk KlSZ-szerve- zetét. Elvtársi üdvözletünket küldjük és sok sikert kívánunk a nyári mező- gazdasági munkák elvégzéséhez. Miskolci Tűzrendészeti Al­osztályparancsnokság KISZ- fiataljai és vezetősége. A HÉT KONYVUJDONSAGAI A Kossuth Kiadó közreadta Lenin­ek A szövetkezetekről írt legfonto- bb munkái gyűjteményét és Ja- szlavszkij tanulmányát A kommu- sták és a vallás címmel. Meg- lent Klement Gottwald Művei 11. jtete, mely az 1943 februárjától >45 májusáig írt munkákat tartal- azza. Az Európa Kiadó újdonsága ízner Emlékezések Gorkijra című jtete. A Magyar Helikon bibliofil adásban adta ki Bonfini Mátyás ki- ly című munkáját Geréb László rdításában, Kardos Tibor bevezető nulmányával, a XVI. századbeli ímet kiadás fametszeteivel. A Világirodalom Klasszikusai so- izat új kötete Pontoppidan dán író :erencsés Péter című világhírű re- ;nye, Hajdú Henrik fordításában. A Világirodalom Gyöngyszemei-ben jelent meg Apollinaire válogatott verseinek gyűjteménye, Radnóti Miklós és Vas István fordításában. Német népmeséket tartalmaz a Liget szépe című gyűjtemény. Eposzok könyve címmel Román György adta közre prózai átiratban a világiroda­lom legszebb eposzait és mondáit. A Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg Kemény Zsigmond Zord idő című történelmi regénye. A Gondo­lat adta közre Vargha Balázs tanul­mányát Berzsenyi Dániel-ről. A Mo­dern Könyvtárban jelent meg Jens nyugatnémet író A vak című regé­nye. Az Olcsó Könyvtár új kötete Jack London A beszélő kutya című regénye. Megyei tanácstagok fogadóórái Június 25-én: Monos János Sajószentpé- ter, tanácsháza 14 órakor. Június 26-án: Kiss Bertalan Mezőkeresz­tes, Csincsetanya 19. Június 27-én: Kovács Józsefné Mező- csát, tanácsháza 20 (beszámoló). Kovács lózsefné Mezőkövesd, tanácsháza (beszá­moló) 19 órakor. Június 28-án: Szaniszló Ccne István Dé- destapolcsány 8. Fetykó Bertalan Sáros­patak. Páter-homok 14. Ficsor Istvánná Taktaszada 13 (beszámoló). Gyurkó Ist­ván Ormosbánya, moziterem (beszámoló) 9 órakor. Városi tanácstagok fogadóórái Június 26-án: Suplicz József Táncsics laktanya 16—18. Rontó József József Attila pártszervezet 14—16. Madarász Jánosné Bajcsy-Zsilinszky u. 3. sz. 16—18. Vida Jó­zsefné D.-vasgyár, Vörös u. 4. sz. 16—18. Konczwald Barna III. kér. tanácsház, el­nöki szoba 18—20. Markovics József Bor­nemissza u. 8. sz. 17—18. Bialis József Homokbánya 18-20. Galló Ferenc Dobó u. 11. sz. 16-18. Tirpák János Kaffka M. u. 19-20 órakor (beszámoló). Június 27-én: Kammel Lajosné Tanács­ház tér 5.. Hazafias Népfront 10—16. Simon Jánosné Bacsó Béla u. 52. 16—18. Finczicz- ki Ferenc II. kér. tanács, titkári szoba 20—21. Sántha Sándorné Bornemissza u. iskola 17—19. Fenyves Sándor Debreczenyi u. 6. sz. 16-18. Varga Gyula Malinovszkii u. ált. iskola 17—19. Kiss Zsigmond Med- gyessy F. u. 4. sz. 14-16 órakor* iiHumaGvaRonsiac Már csak egy vasárnap és egy hó­napon keresztül csak barátságos mér­kőzéseket láthatnak a sportkedvelők. A miskolciak már elbúcsúztak a baj­noki mérkőzések légkörétől, így a miskolci szurkolók kipihenhetik az egész szezon „fáradalmait”. Jövő hétfőtől kezdve pedig az egész me­gye területén, — a barátságos mér­kőzésektől eltekintve, — teljes lesz a csend és a pihenés. Amikor egy bajnoki évad végére érünk, vissza­gondolunk az elmúlt szezon mérkő­zéseire. Filmszerűen pereg le előt­tünk az őszi és tavaszi fordulók min­den összecsapása. Mily nagy örömet szereztek a szurkolóknak kedvenc csapataik egy-egy sikeres találkozó után és emlékszünk rá, hogy igen nagy volt a szomorúság, ha csapatuk sikertelenül szerepelt. Szinte „égig” csapott az öröm lángja, amikor az NB I. újonca, az MVSC első mérkő­zésén, nagyszerű játékkal, három góllal verte régi, tapasztalt ellenfe­lét. Emlékszünk arra, milyen nagy büszkeség töltötte el a DVTK szur­kolótáborát, amikor az őszi negyedik forduló után csapatuk a tabella má­sodik helyén állt hát ponttal és8:l-es gólaránnyal. Sokan már messzemenő következtetéseket igyekeztek .levon­ni a kezdeti sikerekből. Vagy az MMTE első itthoni mérkőzése után, — a csapat nagy vérveszteségét fi­gyelembe véve —, arról tárgyaltak a szurkolók, mi a tennivaló a sike­resebb szereplés érdekében. Egy-egy mérkőzés nemcsak Miskolcon, de a megye bármelyik részén nagy ha­tással volt az egyesületet szerető sportkedvelőkre, együtt örültek csa­patuk sikerének, együtt bánkódtak a sikertelenség miatt. Vagy nézzük a tavaszi szereplést. A Borsodi Bá­nyász együttese, az őszi szezon be­fejezése után, komoly bajnokjelölt volt az NB II. Keleti csoportjában. Meglepetést meglepetésre halmoztak tavasszal a bányászfiúk és a sok meglepetés a sajószentpéteri szur­kolóknak okozott igen sok bána­tot. Az ózdiak sokáig a kiesés ellen harcoltak. Egyszer azután megem­berelték magukat, biztosították a bentmaradást, majd újra jött a sok csalódás. A megyei bajnokság biztos nyer­tesének látszott az edelényiek csa­pata. Váratlan pontveszteségek, majd egy játékos jogosulatlan szereplése miatt pontokat vesztettek és ez meghozta Somsálynak a bajnoksá­got. Ki gondolt arra, — még a leg- vérmesebb diósgyőriek sem, — hogy a Di. Bányász csapata bajnokságot nyer és az NB II-be jut. A labda­rúgó játék „dicsőséges” bizonytalan­sága egyik velejárója annak a tény- enk, hogy százezrek szeretik ezt a sportot. Ha egv hónapon keresztül oihen majd a bőrlabda, ez nem je­lenti azt, hocy ez a sportág veszít majd népszerűségéből. Vége a baj­nokságnak. de egy hónap múlva kez­dődik az újabb harc. a küzdelem a bajnoki pontokért. Türelem, kedves sportszerető közönség, ezt a rövid időt igazán ki lehet bírni. © Ismeretes az MTST-nek az a ha­tározata, amely a labdarúgó átigazo­lásokkal foglalkozik. Amikor a ren­delkezés megjelent, az egyesületi ve­zetők és szurkolók között megindult a nagy vita. Arról beszéltek, ki megy el tőlük, vagy esetleg kivel erősítik csapatukat a következő esztendőre. Ha az átigazolási határozatot szem­léljük, azt látjuk, hogy az egyesüle­teknek meg van a lehetőségük csa­pataik megerősítésére és arra, hogy jobban felkészüljenek a következő bajnokságra. Viszont az átigazolási szabály értelmében sok egyesület számíthat arra, hogy meggyengül csapatuk. Hogy a nagyfokú gyen­gülés né következzék be, arra az a bizottság jó munkája hivatott, ame­lyik majd elbírálja az átlépéseket. Reméljük, ez a bizottság, — amely­ben a macvar labdarúgó sport leg­főbb vezetői foslalnak helyet — az igazságnak megfelelően hozza majd meg döntéseit. © A Budapest—Miskolc—Budapest emlékverseny első napján pazar idő­ben indultak Budapest határából a verseny résztvevői, hogy végig ..szen­vedjék” az első nap megpróbáltatá­sait. A száznál több versenyző — a szó legszorosabb értelmében — igen sokat szenvedett az időjárás viszon­tagságaitól. A napsütést később ha­talmas vihar váltotta fel, ebben a viharban hajtottak a kerekesek. Le- nmló és az utat beborító sziklatör­melékeken kellett átvergődniök és mindezt nagy lelkesedéssel és aka­rattal, a sportág iránti szeretetükből tették. Amikor beérkeztek a miskolci célba, szinte valamennyien igen fá­radtak voltak a nehéz út után. Még­is mindnyájan elhatározták, hogy másnap — bármilven lesz az idő, — mestes-nk visszafelé is az utat. A második napon már jobban kedve­zett az idő a kerékpárosoknak és sokkal jobb időket értek el, mint az első napon. Külön öröm a Borsod megyei sportkedvelőknek, hogy ezen a versenyen a megyei válogatott nyerte a megyék közötti versenyt. A jó felkészülésnek, a kitartó és Szorgalmas munkának meg lett az eredménye. © A miskolci járás falusi fiataljai Szirmabesehyőn adtak egymásnak találkozót, hogy a spartakiód ver­seny keretében, különböző sport­ágakban összemérjék tudásukat. Tíz községből jöttek el a versenyzők és igen nagy lelkesedéssel küzdöttek a győzelem kivívásáért. Örömmel nyugtáztuk a résztvevők megjelené­sét, de annál jobban csodálkoztunk azon, hogy igen sok község nem kép­viseltette magát a spartakiádon. Többen fel is tették a kérdést: Hol vannak Sajószentpéter, Felső- és Alsózsolca és a többi távolmaradt községek sportolói? A kérdésekre nem kaptuk meg a kielégítő választ. A járási döntő sikeres volt. Vélemé­nyünk szerint még jobb lett volna a verseny színvonala, jobbak lettek volna a küzdelmek, ha a távolmara­dók jelenlétükkel „tüntettek” volna. A jövőben még nagyobb alaposság­gal kell megrendezni a spartakiád- versenyeket, hogy azon a járás min­den községe képviseltesse magát. A távolmaradók példát vehetnek a Gyömrő-pusztai Állami Gazdaságtól, ahonnan hatan eljöttek, — mint mondották — tanulni. Biztosan sokat tanultak és jövőre nagyobb létszám­mal képviseltetik majd magukat és bizonyára méltó ellenfelei lesznek a legjobbaknak. © A spartakiád előkészítésében, a pálya rendbehozásán szinte ember- feletti munkát végeztek a falu veze­tői, sportolói és a járás sportvezetői; Igyekeztek olyan állapotba hozni a sportlétesítményt, hogy azon reális küzdelmeket lehessen rendezni. A futópálya, — a sok fáradozás elle­nére, — igen rossz állapotban volt. A régi réteget az egész pálya hosszá­ban felszedték azzal a szándékkal, hogy vörös salakkal bevonják. A vö­rös salak elhelyezése után igen so­kan jelentkeztek a községben, hogy szívesen segítenek a hengerlási mun­kákban. Hogy a vörös salakot nem tudták a községbeliek hengerelni, annak egyszerűen az volt az oka, hogy amikor a kiutalással elmentek a salakért, közölték velük, hogy ab­ban az időpontban, amikor megér­keztek, egyszerűen nincs kiutalás; Az a véleményünk, hogy a salakot kiadó „szerv” igen sokat tett volna a tömegsportért, ha nem ragaszkodik a szabályok rideg paragrafusaihoz. Végetértek Kazincbarcikán a szakszervezeti labdarugó bajnokság küzdelmei Sok hiányosság jellemezte Kazinc­barcikán, a szakszervezeti labdarúgó bajnokságot. Már ősszel is játszot­tak mérkőzéseket, de az akkori hely­telen vezetés, annyira elhanyagolta a bajnokságot, hogy még tabellát sem készített a lejátszott mérkőzések után. Tavasszal nagy lelkesedéssel láttak a szervezők munkához, de sok gátló körülmény akadt ezúttal is, ami hátrányos volt a bajnokság sima le­bonyolításánál. Jellemző a körülmé­nyekre, hogy valósággal a „szabad ég alatt” végezték sok esetben mun­kájukat a bajnokságot irányítók, mert helyiségük nem volt. így for­dulhatott elő, hogy Szabó elvtárs, az egész bajnokság irányítója, saját la­kásán tartotta a hivatalos okmányo­kat és a többi vezető, néha náia be­szélte meg a tennivalókat. A bajnok­ság lebonyolításához semmi segítsé­get nem kaptak, saiát pénzükből fe­dezték a kiadásokat. Ez a tény di­cséretes dolog ugyan, de a tömeg­sportot ne kizárólag az áldozatkész társadalmi munkások vezessék és ál­dozzanak érte, hanem a szakszerve­zeti bizottságoknak meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a tömeg­sport-mozgalom lebonyolításánál ne legyenek anyagi és egyéb problémák. A sok nehézség ellenére a tavaszi forduló mérkőzéseit sikerült befejez­niük. Nyolc csapat vett részt a küz­delmekben. Az utolsó fordulókban volt néhány kiállítás, ennek ellenére végig sportszerűen küzdöttek a csa­patok. A tavaszi első, a Kazincbar­cikai Építők csapata lett. Minden mérkőzésüket megnyerték és majd minden mérkőzésen színvonalas, jó játékot nyújtottak. A többi csapat között már nem volt nagy tudásbeli különbség, ezért az egyes összecsa­pásokon nagy harc volt a győzele­mért. A tavaszi bajnokság végeredmé­nye a következő: 1. Kazincbarcikai Építők 14 pont. 2. Szintézis 10. 3. Központi Javító 10. 4. E.-kazán 8. 5. M. Kotró 8. 6. E. Vil­lamos 4. a 7—8. helyen a K. ÉMÁSZ és a Gőzellátás csapatai végeztek. Ez a két csapat ebben a fordulóban csak kötelező barátságos mérkőzése­ket játszott. ATLÉTIKA A diósgyőri stadionban rendezték meg az ipari tanulók megyei atlétikai csapatbajnokságának második fordu­lóját. Annak ellenére, hogy a verse­nyen csak sportkörökben nem iga­zolt atléták indulhattak, több ió eredmény született, örvendetes volt az indulók nagy száma is. Az egyes versenyszámokban a következők sze­rezték meg a győzelmet: Lányoknál: 100 m-es síkfutás Kas­sai (17J ITSK) 14 mp. 400 m.: Haran­gi (101 ITSK) 68.9 mp. Magasugrás: Kassai (171 ITSK) 135 cm. Távolug­rás: Cellár (171) ITSK) 463 cm. Súly­lökés: Trizsán (171 ITSK) 8.4 m. 4x100-as váltó: 1. 171 ITSK. Fiúk versenyszámaiban: 200 m-es síkfutás: Schmidt (116 ITSK) 25 mp. 1000 m.: Vincze (101 ITSK) 2:43. 2000 m.: Tornai (104 ITSK) 6:10 mp. Ma­gasugrásban: Simon (101 ITSK) 160 cm. Hármasugrás: Szabó (116 ITSK) 11.05, Schmidt (116 ITSK 11.05. Disz­koszvetés: Keresztes (104 ITSK) 33.59 Kalapácsvetés: Kiss (104 ITSK) 29.17. 4x100 váltó: 104 ITSK. Spartakiád Szikszón Szikszó, Hernádnémeti, Hernád- kércs, Onga, Léh, Halmaj, Felsőva­dász, Kiskinizs, Csobád. Alsóvadász és Tömör községek fiataljai vonultak fel a szépen feldíszített pályán, a já­rási spartakiád döntőjére. A falusi fiatalok vetélkedését az MHS sporto­lóinak vendégszereplése tette érdekes­sé és izgalmassá. Nagy érdeklődéssel nézték a falvak fiataljainak verseny­zését, meleg ünneplésben részesítet­ték a vendégszereplő ejtőernyős ug­rókat, motorosokat és kutyaidomíto­kát, akik bravúrjaikkal elkápráztat­ták a szépszámú nézősereget. Aztán a pályán sor került az atléták össze­csapására. A pontversenyt a legtöbb versenyzőt felvonultató és legered­ményesebben szereplő Csobád köz­ség fiataljai nyerték meg atlétiká­ban. Az egyes verseny számokban a járási bajnoki címet a következő ver­senyzők nyerték meg: Női számokban: 100 m-es Dér Éva (Csobád) 14.2 mp. 400 m-es síkfutás: Finai Anna (Csobád) 81.2 mp. Távol­ugrás: Hegedűs Irén (Onga) 3.59 m. Gránátdobás: Petró Margit (Alsóva­dász) 36 m. Súlylökés: Katona Anna (Csobád) 5.79 m. Magasugrás: Finai Anna (Csobád) 123 cm. Férfi számokban: 100 m-es síkfu­tás: Murfim (Onga) 12.4 mp. (Előfu­tamban Murfim 11.8 mp-t futott). 400 m.: Murfim (Onga) 60.4 mp. 1500 m.: Juhász (Kiskinizs) 6:03. Spartakiád váltó: Csobád 4:26.8. Gránátdobás: Dudás (Felsővadász) 59 m. Súlylö­kés: Petrencsák (Léh) 8.25 m. Távol­ugrás: Nagy (Alsóvadász) 5.8 m. Ma­gasugrás: Hajucsek (Léh) 155 cm. BIRKÓZÁS Vasárnap, a Miskolci Honvédelmi Sportszövetség birkózói Tiszalúcon vendégszerepeitek. Kötöttfogásban 10:2-re, szabadfogásban 9:5-re győz­ték le a tiszalúci birkózókat. Tiszalú­con újra feléledt a birkózó sport és ezen a versenyen különösen Mogyo- róssi, Kakuk, Somogyi, Husper szere­pelt igen jól. A vendég miskolci bir­kózók közül Körmendi, Dienes, Ras- ka, Harsányi és Nagy birkózása tet­szett a legjobban a nézőknek. A Megyei Birkózó Szövetség június 26, 27 és 28-án háromnapos verseny­bírói továbbképző tanfolyamot ren­dez Miskolcon, a Dayka Gábor utcai sportszékházban. A továbbképző elő­adáson a megye birkózó versenybí­rói teljes létszámban résztvesznek. Miskolci járás labdarúgó bajnoksá­gának végeredménye. 1. Varbó 14 10 3 1 52:15 23 2. Sajóbábony ' 14 9 1 4 28:16 19 3. H.-németi 14 9 1 4 17:20 19 4. Nyékládh. 14 8 1 5 24:20 17 5. Bocs 14 6 3 5 21:20 15 6. Szirma 14 4 3 7 15:39 11 7. Önöd 14 5 — 9 14:44 10 8. Sajópetri 14 0 0 14 0:0 0 A Sajópetri csapat eredményeit* mivel az igazolásuk csak a tavaszi forduló végére érkezett meg, nem számították be és eredményeiket 0:0 gólaránnyal az ellenfél javára iga­zolták«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom