Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-18 / 141. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG í Csütörtök, 1959. június 18. A párttagsági könyvről Cok igazolványt hordunk ma- ^ gunknál. A személyi igazol­vány mindent mégsem tartalmaz­hat, bár jó, hogy sok felesleges -pa­pír rendszerest használatát kikü­szöböli. Mégis vannak olyan dol­gok, amit nem tartalmaz, nem is lehetne ilyen * igénnyel fellépni. Van katonai igazolvány, szákszer­vezeti könyv, stb. Ezek is mind olyanok, amit zsebben kell hordani. Van aztán egy kis pirosfedelű könyvecske: a kommunisták és tagjelöltek tagsági könyve, amit megkülönböztetett figyelemmel ke­zelünk. A tagsági könyv igen nagy érték. Bizonyítja a párthcfe, á mun-1 kásosztály forradalmi élcsapatához való tartozást. Erre a tagkönyvre úgy vigyáznák a párttagok, aho­gyan párttagságukat-óvják. Sokan külső védőburkolattal lát­ják el, hogy óvják a sérüléstől, ron­gálódástól. A párttagokhoz hozzá­nőtt a tagsági könyvecske, és még az ellenforradalom üldözései ellené­re is óriási többségük megóvta. Pe­dig ekkor nem volt valami jó aján­lólevél az ellenforradálmárok előtt. Megyeszerte előfordulnák azon­ban “ rendellenességek a tagsági könyvvel kapcsolatban. P. A. elv­társ tagsági könyve teljesen tönk­rement, mert kisgyermekei játszot­tak vele és kitépték belőle a lapo- katf ki akarják szédíti belőle a bé­lyegeket, és elszakadtak a lapok, a bélyegek. Hiábavaló ‘dolog volt az utólagos mélységes’ elkeseredés, előtte kellett volna megóvni a tag­könyvet, úgy, hogy "olyan helyen legyen, hogy ne férjenek hozzá az apróságok... A. P. elvtárs a vona­ton utazott, itt ellopták a tagköny­vét. Felakasztotta kabátját, ő pe-. dig elment az étkezőkocsiba. Mi­ből állt volna, ha a kis könyvecs­két a zsebébe teszi és nem hagyja ott őrizetlenül. Lehetnek és vannak még olyan bűnös szándékú egyé­nek, akik- párttagsági könyvet sze­reznek azért, hogy egyéni céljaikra felhasználják ............B. L.-né elv­t ársnő íróasztalán hagyta tálkáját és kiemelték belőle tagsági köny­vét. Igaz, hogy az elvtársnőknél még az is közrejátszik, hogy ruhá­jukon nincs olyan zseb, amiben rendszeresen hordani tehet a párt­tagsági igazolványt, ugyanakkor van olyan igény, hogy állandóan legyen ott a párttagoknál. Ezzel számolni kell és olyan helyre tenni, vagy %elzárni, ahol biztonságban tudjuk. . i Nem soroljuk a példákat, ezek az esetek tipikusak, a problémát megmutatják. A pártfegyelemhez hozzátartozik az is, x hogy ^ valaki hogyan vigyáz a tagkönyvére. A tagkönyv kicsit tükre is a párttag­nak. Nem helyes azt munka köz­ben olajos, piszkos helyre tenni, vagy összefog do sni. Nem is arra valóhogy másfajta iratokat, vagy pénzt tartsunk benne. Minden *párttag előtt világos, hogy nem lehet a tagkönyvet cse­rélgetni és egészen különös esetek­től eltekintve, pártbüntetés jár azért, ha a tagkönyvvel baj törté­nik. Ezt azonban meg kell előzni. lehetőség szerint, mert súlyos dolog a pártbüntetés. Nevelő munkára van szükség a pártszervezetekben. Azokkal az elvtársakkal, akiknél úgy látszik, hogy nem látják» vilá­gosan a tagkönyv jelentőségét, el kell beszélgetni. Különösen vonat­kozik ez a tagjelöltekkel való fog­lalkozásra* Már a tagjelöltigazolvá­nyoknál legyünk igényesek. Ha a tagjelöltség olyan időszak, ami elő­készíti az elvtársakat a párttagság­ra, tanulják meg becsülni a tag­könyvet is. Szomorú ctblog az, ami­kor valakit a tagkönyvvel kapcso­latos hanyagsága miatt kizárnak a párttagok soraiból. A páribizalmiak és alapszerveze­tek nézzék meg egy-egy alkalom­mal, hogy milyen állapotban pan­gnak a tagsági könyvek. A tagdíjfi­zetés erre jó alkalom. Vagy a tag­gyűléseken úgyis megnézik, hogy ott van-e a tagsági könyv. Nézzék meg azt is egyszer-egyszer, hogy hogyan néznek ki ezek a tagkönyvek. Azt fogják látni, hogy többsége olyan, mintha tegnap adták volna át a párttagnak és ez így is van rend­jén. Lesz azorpan néhány elvtárs, akit meg kell szólítani, amiért el­hanyagolta a tagsági igazolványát. Minden munkahelyen van arra valami lehetőség, hogy eljárják a tagkönyveket biztos helyre, de ha nincsen, ezt a pártszervezet el tud­ja intézni. Üdülőkben nem egy he­lyen bevezették azt a rendszert, hogy páncélszekrénybe zárják a fontosabb okmányokat. Ez jó do­log, hiszen kirándulásnál, fürdés­nél stb. nincs szükség okmányokra. Nem azt jelenti ez, hogy csak pán­célszekrényben lehet tartani iga­zolványokat, de minden esetben biztosítani kell, hogy csökkenjenek az említett hibák. Ha elvész a tagkönyv, azonnal jelenteni kell a pártszervezetoen. %zt nem . szabad elhallgatni. Párt­tagságunk életünk egy része, szoro­san hozzánk tartozik, felfogásun­kat,, munkánkat ez határozza meg. Ne hivalkodjunk vele, de legyünk büszkék rá és éljünk úgy, ahogy ezt egy kommunistától elvárják. Ugyanakkor szeretettel óvjuk párt­tagságunk dokumentumát, a tagsá­gi könyvet. A pártkongresszus tiszteletére: Becsülettel helytállnak a diósgyőri kohászok Az Indiai Országos Béketanács végrehajtó bizottságának ülése' * Uj-Delhi (Uj-Kína) j-Delhiben június 13~a és 16-a itt ülést tartott az Indiai Orszá- Béketanács végrehajtó bizott­i. z ülésen határozatot hoztak, ly felszólítja az ország lakossá- hogy június 28-át, a béké3 ittélés alapelveiről szóló indiai- il együttes közlemények kibocsá­tásának 5. évfordulóját a „Pancsa Sila és az Indiai-Kínai Barátság Napjaiként ülje meg. A határozat hangoztatja, hogy tovább kell erősí­teni az indiai és a kínai nép baráti kapcsolatait, mert az afro-ázsiai né­pek szolidaritásának ez alappillére és a világ békéjének döntő ténye­zője. (MTI) Amikor megyénk nagyüzemi ter­melési adataival ismerkedik az em­ber, akáratlanul is eszébe jut az a sok jóslat a munkaversennyel kap­csolatban, ami 1956-ban elhangzott. S íme a bizohyság! A Lenin Kohá­szati Művek dolgozói egymásután szárnyalják túí termelési eredmé­nyeiket. Az év elején az üzem kol­lektívája 96 millió forint túlteljesí­tésre tett felajánlást. Módosul a vállalás A fejlődés új -követelményeket ál-, lit. Megjelenik a párt márciusi ha­tározata a gyorsabb fejlesztésről, a munkááosztály létfeltételeinek javí­tásáról. S a diósgyőri kohászok fel­figyelnek. Az acélmíN munkásainál talál ieghamarább visszhangra^ a párt hívószava. Mindenki a határo­zatról beszél, azt vitatja. Az érdek­lődés mindenkit megmozgat, egy­szerre elterjed a gyárban, hogy az acélmű 33 ezer tonna túlteljesítést Ígért évi tervén felül. A nagyjelen­tőségű felajánlást megtárgyalják az üzemben s elfogadják, ráajd egymás­után érkeznek be a többi üzemek felajánlásai is. A blokkbugasor '40 ezer tonnát vállal, a nagyolvasztómű 10 ezer tonnát, amellett, hogy az adósságát letörleszti, a középhenger- de 7 ezer tonna hengerelt árut. Megkezdődik a munka, az üzem életében talán ismeretlen méreteket ölt a szocialista munkaverseny, öt hónap telt el áz évből s most meg­vizsgáltuk, hogyan teljesülnek a fel­ajánlások, melyeket a március 6-i határozat hatására, a pártkongresz- szus tiszteletére tettek az üzemben. A várakozásnak megfelelően igen biztató a kép, amely a tervosztály felvilágosítása alapján tárul elénk. A 96 milliós vállalás teljesítése már a múlté, mert a 280 millió forintos túlteljesítés Ígéretből június 1-ig 130 millió forint valósult meg. Ez az adat nem az 1958-as bázishoz van viszonyítva, hanem az idei tervhez. Az 1959. évi terv magasabb, mint z 1958-as.) De- lássuk az üzemek eredményeit. Az acélmű 17 ezer 043 tonnát teljesített s ez már több mint fele a vállalásnak. A blokkbugasor 19 ezer 161 tonnát, a közéohengersor már több, mint az egész évi. 7 ezer 500 tonna hengerelt árut adott. A nagyolvasztómű megszünteti az adós­ságot s június 7-éig*2 ezer 931 tonna vasat termel kvantumon felül.' Ugyanígy a többi üzemek Is helyt­állnak. Az együttes törekvés ered­ménye az, hogy a tervezett 8 százalé­kos tervtúlteljesítés 8.4 százalékra valósul meg. S ez egy ilyen gyárban rendkívül nagyjelentőségű. mert egyetlen százalék talán milliókat je­lenthet. De lássuk, minek tulajdonít­ható ez az impozáns eredmény. As akarat, a lelkesedés a haitóqró Több műszaki vezetőtől, pártbi­zottságon dolgozóktól érdeklődtünk, hoev milyen gépeket, berendezéseket állítottak munkába ebben az évben. A kérdést azonban értetlenül fo­gadták, hiszen ilyesmiről nem volt szó —, leszámítva az ércelőkészitő­mű beindítását. Egyöntetű a válasz: A dolgozók akaratán, lelkesedésén keresztül vezetett az út az eredmé­nyekhez. Ez ma is az alaoja a jó tervteljesítésnek. Ma nem igen ta­lálni az üzemben olyan brigádot vagy üzemrészt, ahol ne lenne kongresz- szusi felajánlás. Pedig ez némileg talán azt sejtteti, hogy fölülről” szervezhették a versenyt. Nem! Ez nem így van! A felajánlás nem a műszaki vezetők elgondolása, hanem teljes mértékben a dolgozók kezde­ményezésén alapszik. Ma egészen másképpen versenyez­nek a Lenin Kohászati Müvekben, mint például 1958 előtt. Nem látunk virító plakátokat 5—600 százalékok­ról, a mikrofon nem zengi a „sztá­rok” himnuszát. Ennek a gyakuriat- nak egyszersmliidenkorra vége. Ezt állítja a verseny gazdája, az üzem .szakszervezeti bizottsága is. — Igazságos alapon, érdem ' sze­rint bíráljuk el az eredményeket — mondja Pásti elvtárs, a szakszerve­zeti bizottság elnöke. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy az üzemré­szek, műhelyek versenyeznek egy­mással. Természetesen, megteremtik a versenyfeltételeket. A verseny azért bontakozhat ki ilyen eredmé­nyesen, mert él az üzemi demokrá­cia. Csak egy esetet említünk: a dur- vahengerdében három dolgozót je­löltek kiváló dolgozónak. Erről azon­ban nem tudott semmit a szakszer­vezeti bizalmi. Különben is előírás, hogy kiváló dolgozókat a termelési tanácskozás jelölhet az üzemben dol­gozó szakszervezeti bizalmi lavasla- ta alapján.^A bizalmiak ott élnek az emberek között, együtt dolgoznak, ismerik tcfrekvéseikel s nyílván így sokkal inÄbb ismerik egy-egy em­ber érdemeit, mint talán egy üzemi vezető, akinek ezenkívül ezer más elfoglaltsága is van. A termelési ta­nácskozás elutasította- a ‘jelölést s másik három olyan dolgozót illettek kitüntetéssel, akik azt megérdemel­ték. Természetesen az ilyen intézke­dések megnyuetatják az embereket, növelik önbizalmukat. A , verseny nyilvánosságának most is számos, jól bevált módszerét al­kalmazzák. Aki a gyárban jár, feltét­len találkozhat a legjobb dolgozók fényképeivel s a gyári moziban is nyílik alkalom az eredmények nép­szerűsítésére. Ez azonban így magá­ban kevés lenne. Az üzem vezetői fi­gyelemmel kísérik* az eredmények alakulását. A középhengerdében, mikor 237 tonnát hengereltek, új re­kordot állították fel, az üzem vezetői anyagiakban is kifejezésre juttatták elismerésüket. Nem számítva a múlt évi nyereségrészesedést, a kiváló dol­gozóknak csaknem egymillió forint díjazást, az elmúlt két évben 3 ét félmillió jutalmat osztottak szét az üzemek dolgozói között. Itt természe­tesen a munkában való helytállás volt az elsődleges. S az, hogy nyolc napon belül elbírálják a benyújtott javaslatokat, ugyancsak biztatás ez üzem dolgozóinak. Helyes müssaki intéskedések Természetesen, ez sem választható el, ha az -akaraté is az elsőbbség. Nemrég kezdte meg a munkáját az ércelőkészítőmű s ezzel jelentősen javult á-' nagyolvasztó munkája. Csökkent a kokszfelhasználás, Javult a vas minősége is. A nagyolvasztó munkájának elismerése azonban nem volna teljes, ha csak a tervtúl­teljesítést említenénk meg. Az ol­vasztóból nagyon sok salak került ki még a múlt esztendőben, úgy. hogy a környékbeliek /éltek, mert a sa­lakdomb terjeszkedése miatt néhány házat le kellett bontani. Ma már nem szaporodik a salakhányó. A granulált salakot átadják a cementipari válla­latnak, ezenkívül nagymennyiségű salaktégláf gyártanak lakóházak épí­téséhez. A helyes műszaki intézke­dések keretébe tartozik a durvahen- gerde egy mély kemencéjének átépí­tése, a hengerde nagyjavítása, bizo­nyé s méretű korszerűsítése. Sokáig lehetne még acrolni az eredménye­ket. Féldául a martinüzemben a jobb kemenceápolás hatására 10 ton­na fölé emelkedett egy óra alatt az acélolvasztás, a durvanengerdében az elmúlt évi 400 öntecshengerlés he­lyett ma már 450-et hengerelnek, s a legközelebbi cél már 470 darab. Vagy említsük azt, hogy a kohászat egé­szében már 120 millió önköltség- csökkentést hajtott végre az év első öt hónapjában. Igen biztatóak az eddigi eredmé­nyek. A mutatók teljesítése arra en­ged következtetni, hogy a Lenin Ko­hászati Művek dolgozói az év hátra­levő részében is ugyanilyen lelkese­déssel, bizakodóan dolgoznak, mint eddig. Munkájukat az egész ország figyelemmel kíséri. Csakis ez a jó munka biztosíthatja a további fej­lődés lehetőségeit. így valósulhat­nak meg a legújabb elképzelések, hogy új rrfinöségi anyagokat gyárta­nak.- Mindezekre csak úgy képes ez a nagy vasipari üzem, ha a gyár dolgozói csakúgy, mint eddig, becsü­lettel helytállnak. Bízunk benne!. Garami Ernő A keralai kormány közleménye a rendbontó cselekményekről Uj-Delhi (MTI) Mint az Uj-Kína jelenti, a kom­munisták vezetése alatt álló keralai kormány s^tóközleményt adott ki, amely szerint Kecalában az ellenzéki pártok irányításával rendbontó ele­mek újabb erőszakos cselekménye­ket követtek el. * Trivandrum egyik külvárosában például körülvettek egy rendőrőrsöt, megtámadták a rendőröket, akik kö­zül három komoly sérülést szenve­dett. Többszöri eredménytelen figyel­meztetés utáh a rendőrség kényte­len volt a csőcselékkel szemben fegy­vert használni. (MTI) Az NDK pért- és JtorÉnyiÉtsége visszaérkezett Moszkvába A Szovjetunióban venSégeskedő NDK párt- és kormányküldöttség Walter Ulbricht és Otto Grótewohl vezetésével szerdán reggel vidéki lá­togatóul járói visszaérkezett a fővá­rosba. Együtt érkezett a vendégekkel Moszkvába Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa első el­nökhelyettese is, aki a német kül- döttséggel Gorkij városában járt. Felkészülten várjuk az új egyetemi kart A KÖZELJÖVŐBEN ALAPÍTÁ­SÁNAK tizedik évfordulóját ün­neplő Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem életébén ismét döntő fordulat, a fejlődésének jelentős szakasza következik. Ismeretes, hogy a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 21. számú törvényerejű ren­deletével úgy határozott,^ hogy a soproni egyetem földmérői és bá­nyamérnöki karát szeptember 15-el megszünteti. Ezzel egyidejűleg bá­nyamérnök! kart kell szervezni a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­temen. Ezzel a legfelsőbb határo­zattal egy régen vajúdó kérdés ol­dódik meg. Ugyanis a miskolci egyetem 10 éves múltja során már többször volt szó a bányamérnöki kgr Miskolcra helyezéséről. 1952- tŐÍ az első- és másodéves bánya­mérnökhallgatók Miskolcon végez­ték tanulmányaikat és csak a har­madik évtől tanultak Sopronban. Visszás helyzet volt ez, ■ mert hisz korábban számos rendelkezés szü­letett a bányamémöki karral kap­csolatban és azoknak végrehajtása valójában nem történt meg. Vége­zetül az MSZMP Politikai Bizott­sága tárgyalta meg a bányamérnö­ki kar áthelyezésének kérdését és tett javaslatot annak rendezésére az állami szerveknek, így született meg a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának már említett törvény- erejű rendelete. A bányamérnöki kar Miskolcra helyezése nagy feladatot jelent a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem vezetőinek. Az egyetem jelen­legi épületeiben kell elhelyezni a soproni bányamérnöki tanszékeket. Az áthelyezéssel nyolc tanszék, 40 oktatóval és mintegy 100—150 hallgatóval szaporítja a miskolci egyetem eddigi létszámát. A fel­adatok nem érték, váratlanul a miskolciakat. Már korábban is voltak elképzelések az elhelyezés­re, mert hiszen régen várták mar ezt az intézkedést. A BÁNYAMÉRNÖKI TANSZÉ­KEK elhelyezéséhez az egyetem épületeiben különböző átépítések váltak szükségessé, A miskolci vá­rosi tanács az átépítési munkák el­végzésénél dicséretreméltó gyorsa­sággal sietett az egyetem segítségé­re. 48 órán belül kijelölte az át­építést végző építővállalatot, amely azóta is óraműszerű pontossággal dolgozik. Minden remény megvan arra, hogy június 30-ig a teljes át­építést befejezzék. Az átépítés után 1 400 hallgató számára lesz biztosítva kollégiumi hely és rajzasztal. Rajzasztalt min­den egyes hallgatónak külön bizto­sítanak, de már most számolnak a további várható létszámfejlődéssel is, A következő évben kezdik meg a nagy központi műhelycsarnok építését. A különböző építésekkel 1965-re az összes gyakorlati munká­hoz megfelelő műhelyek, csarnokok állnak rendelkezésre és akkorra megszűnnek, illetve eltűnnek az Egyetemvárosból azok a provizóri­kus műhelyhelyíségek, „sufnik”, amelyek átmenetileg ezeket a célo­kat szolgálják, de a modern egye­temhez -semmiképpen nem illenek. Kellően felkészült az egyetem . a tanári, oktatói kar fogadására is. Már készénél! Miskolcon három tanári viliág egy docensi bérház és három oktatói bérház. Ezekben a lakásokban egyrészt a Sopronból ideköltöző tanárok, docensek és más egyétemi oktatók nyernek el­helyezést, másrészt a már régebben Miskolcon működő egyetemi ok­tatók. A bányamérnöki kar tanulmá­nyainak megsegítésére elkészült az Egyetemvárosban a tejlesen mo­dern tanbánya, amelynek munká­latainál a Borsodi Szénbányászati Tröszt szakemberei nyújtottak rna- gasértékű szakmai és anyagi segít­séget. Mindezekkel az előkészüle­tekkel megteremtették a bánya­mérnöki karon folyó munkának a szükséges előfeltételeket és lehető­vé válik, hogy/az ország bányamér­nökei Miskolcon, a borsodi szénme­dence szívében kapják képesítésü­ket. Hasznos ez már azért is, mert az ország szénbányászatának két­harmada Borsod megyébe koncent­rálódik. Ez már maga is alaposan in­dokolja, hogy a bányamérnök-kép­zés Borsod megyében történjék. Az átköltözést szervezett előké­születek előzték meg.' A Művelő­désügyi Minisztériumban csúcsbi- zottság, Miskolcon és Sopronban operatív bizottság alakult az átköl­tözés lebonyolítására. Ezek a bi­zottságok dolgozták ki a tanszékek összevonását, tárgyalták meg a fel­merülő káderképzéseket, lakásprob­lémákat, és egy sor egyéb kérdést. A bányamérnöki kar befogadásával kapcsolatos átépítések a miskolci egyetemen mintegy 800 000—1 mil­lió forintba kerülnek, amelyet az egyetem rendes évi felújítási kere­téből fedeznek. Maga az átköltöz­tetés előreláthatólag két és félmil­lió forintba kerül, de ebben az Ösz- szegben — a bányamérnöki kar költöztetésén kívül — benne van a földmérő karnak Sopronból Buda­pestre költöztetése is. SOPRON AZ ÁTKÖLTÖZTETÉ­SEK UTÄN sem marad főiskola nélkül, mert — bár a bányamérnöki kar Miskolcra, a földmérő kar pe­dig Budapestre költözik — tovább­ra is ott marad az erdőmévnöki fő­iskola es előreláthatólag tanító­képző akadémia is létesül a város­ban. Az átköltöztetéssel egyidőben Miskolcra kerül a hajdani Selmec­bányái bányamérnőki akadémia ér­tékes bányász-kohász könyvtára, amelynek többtízezres könyvállo­mányában oly értékes egyedi példá­nyok is vannak, amelyek Európában egyedülálló szakkönyvek. Ez az ér­tékes könyvtári anyag ezideig Sop­ronban volt, — ömlesztett állapot­ban. Feldolgozása, katalogizálása nemcsak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek jelent értéket* hanem a bányászr és kohásztudo­mányok szempontjából országos je­lentőségű lesz. A hajdani híres sel- meci bányász-kohász akadémiát an­nakidején — mint Európában első műszaki főiskolát — még Mária Terézia alapította s most a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, amely a gépészeti kar mellett kohászati karral és a következő tanévtől bá­nyászati karral is rendelkezik, mél­tán tekintheti magát a nagymúltú akadémia jogutódjának. Az átköltöztetést intéző operatív bizottságok már kidolgozták a köl­töztetés részleteit és az elhelyezése­ket. Ennek gyakorlati munkáját a Belföldi Szállítmányozási Vállalat végzi. Az elmúlt hónap végén a Művelődésügyi Minisztériumban végleges döntést hoztak a káder- és a lakáskérdésekben is. A geo­fizika és bányagéptan tanszékek már meg is érkeztek Miskolcra és berendezkedtek. A miskolci régebbi tanszékek, amelyeket az átköltöz­tetés, illetve átépítés érint, már as új helyükön működnék. Július kö* zepére teljesen befejeződhet a -soproni bányamérnöki karnak Mis­kolcra való átköltözése. A nyár fo­lyamán átköltöznek a tanárok is családjaikkal. AZ ELKÖVETKEZŐ TANÉV­BEN a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem egy karral gazda­gabban nyitja meg kapuit, egy tu­dományággal többet nyújt, magas­fokú műszaki képesítést, jólképzett műszaki kádereket ad az ország­nak. Benedek Mustos

Next

/
Oldalképek
Tartalom