Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-17 / 140. szám

2

ESZ AKM AGY AROR5ZAG

Szerda, 1959. június IV

Üdülési ügyben az SZMT-néi

Bár fejlődött, de még mindig nem kifogástalan az üdiilőjegy-elosztás

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Kossuth utcai székházában hétfőn értekezletre gyűltek össze az üzemek és vállalatok társadalombiztosítási bizottságainak tagjai. Ezt az alkalmat ragadta meg szerkesztőségünk, hogy — együttlévén az illetékesek — tájékoztatót kérjen a borsodi dolgozók üdültetési helyzetéről.

Miért sok az igénylő ?

Éyről-évre növekszik az igénylők száma. Ebben az esztendőben is, a tavalyihoz képest, mintegy 5%-ka.l kapott a megye több üdülési beutalót.; A± idén már a szervezés is tökéletesebb volt a tavalyinál. A beutalókat az. üzemek, vállalatok már. az első negyedév végén megkapták, nem csupán az első hónapra, hanem az egész nyári szezonra, tehát szeptember végéig.

Azonban a gondosabb szervezés ellenére is akad még panasz. Panaszolják többek között, hogy nyáron nem jut minden igénylőnek beutaló. Ez igaz. Nyáron rengeteg az igénylő. Viszont csak annyi beutalót lehet kiadni, amennyi a férőhelyek száma. A dolgon úgy lehetne segíteni, ha nem mindenki nyáron üdülne. Az üdülők télen is működnek, a természetnek télen is megvan a sajátos szépsége — ezt is figyelembe kell venni. Persze, jobb és kényelmesebb a nyári üdülés, ezt elismerjük, — de ha másképp nem megy, a tél is „megteszi”.

Véleményünk szerint az a helyes, ha az üdültetési bizottságok — a szemrehányások elkerülése végett — nemcsak az érdemeket veszik figyelembe a beutalók elosztásakor,- hanem azt is, hogy kinek milyen szezonban van lehetősége az üdülésre. Világos, hogy a kohász, aki egész éven át a forró kemence előtt dolgozik, a nyári kánikulában szeretne hűs vízben lubickolni. De hasonló á pedagógusok esete is, akik nagyon kevés beutalót kapnak a nyári szezonra, pedig máskor nincs lehetőségük az üdülésre, csakis a nyári szünetben.

Ezeket a körülményeket mindig vegyék figyelembe az üdültetési bizottságok és alapos megfontolás után döntsenek.

Egfy-két példa, amit nem tudunk megérteni

Mint megtudtuk, nemcsak az üdülők befogadóképessége, a helyi elosztás és a „szezonnyaralás” az oka annak, hogy több az „eszkimó”, mint a „fóka”, azaz sok az igénylő és — főleg nyáron — kevés az üdülő. Sok esetben igazsá-gtalan a központi elosztás is. Az ózdi Kohászati Üzemek például a két legkeresettebb üdülőhelyre: Balatonlellére és Bala- tonföldvárra alig-alig kapott a nyári hónapokra,, beutalót. Viszont szeptember 1 -töl tetszés szerint igényelhet üdülési jegyet — „vigasztalták” az üzemi bizottságot..

A megbeszélésen azonban ennél furcsább dolgot is elmondtak^ a TB- tagok. Ugyancsak az Ózdi Kohászati Üzemeknek Hajdúszoboszlón van egy harminc fos üdülője. A keretükből kéthetenkint központilag levesznek 15 beutalót s mindössze négyet adnak helyette — Hévízre. De mi jogon teszik ezt?'

— Még szembetűnőbb a dolog a Lenin Kohászati Művek esetében —

— mondta Kiing Ferenc elvtárs, az SZMT előadója. — A kohászati üzemnek Siófokon van egy 56 személyes üdülője, viszont mindössze 14 férőhelyet vehet igénybe turnuson- kint.

Ezt sem értjük, hogy történhet meg!

Erélyesebb fellépést a dolgozók ügyében!

Biztosak vagyunk benne, hogy a visszásságok többnyire nem rosszindulatból származnak. Lehetséges, hogy amelyik vállalat jobban tud „verekedni” a beutalókért, az többet is kap és főleg a szezonra. Ezért nem lehet őket megszólni, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a mi ügyintézőink is legyenek élelmesebbek. A lényeg azonban az, hogy a központi elosztásnak kell igazságosabbnak lennie. És, ha az SZMT ilyen tekintetben tapasztal dolgozóinkra nézve káros döntést, úgy lépjen fel erélyesen és védje meg a megye dolgozóinak érdekét.

Egyébként úgy értesültünk róla, hogy 1960. január 1-től vidéken helyileg osztják szét a beutalókat, különböző szakáganként, s akkor majd

— legalább is reméljük — kevesebb lesz a panasz.

(Csala)

Malinovszkij marsall szerdán befejezi ausztriai látogatását

Bécs (MTI)

Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, aki június 10. óta Ausztriában tartózkodik, kedden reggel Pongau térségében résztvett az osztrák véderő 8. dandárénak hadgyakorlatain, majd a déli

órákban repülőgépen Bécsbe érkezett.

A Szovjetunió honvédelmi minisztere szerdán befejezi ausztriai látogatását és visszatér Moszkvába. .

. (MTI)

Külpolitikai kommentárunk

Új fordulat

A MÚLT HÉT ELEJÉN új fordulat kezdődött a genfi Nemzetek Palotájában, a külügyminiszteri tárgyalások menetében. Ezt a fordulatot,

mint ismeretes, a szovjet küldöttség Nyugat-Berlinnel kapcsolatos új javaslata eredményezte. Az újságolvasó emberek szerte a világon tudják, hogy az új, szovjet javaslat a megegyezés ügyét kívánja elősegíteni. Ez. a szándék annyira nyilvánvaló, hogy csak a teljes rosszindulat, vagy az abszolút politikai vakság nem veszi észre. A vakság vádja természetesen nem illetheti a nyugati küldöttséget. Nem vakok ők. hanem .. .

Hruscsov elvtárs a nyugatnémet Szociáldemokrata újságírók kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy az amerikai, angol és francia kormányférfiak sem a német békeszerződés, sem Nyugat-Berlin kérdésében nem akarnak tényleges megegyezést eU érni. Mikor az egyik újságíró megkérdezte, hogy mire alapozza ezt a véleményét, a szovjet miniszterelnök kifejtette, hogy ő, mint a szocialista nagyhatalom kormányfője, helyzeténél fogva természetesen nem hozhat nyilvánosságra minden rendelkezésére álló bizonyítékot, de kétségtelen, hogy a nyugati nagyhatalmak vezetői makacsul ragaszkodnak az eddigi németországi és nyugat-berlini állapotok változatlan fenntartásához.

Másszóval: az amerikai, angol és francia kormány vezetői lavíroznak, taktikáznak, hogy a közvéleményt félrevezessék. Előterjesztettek "ugyan a külügyminiszteri értekezleten egy közös »csomag-tervet-«, amelyet azonban már eleve azzal a nyilvánvaló szándékkal férceitek össze,

hogy a Szovjetunió és a békeszerető országok számára alapjában elfogadhatatlan legyen. A »csomag-terv« berlini, pontjai fejezik ki a legkirívóbban ezt a szándékot. Nemcsak a béke érdekei, hanem a józan ész számára is elfogadhatatlan abszurdum az a nyugati elgondolás, amely a német főváros egész területére katonai megszállást javasol. A Szovjetunió javaslata éppen a tarthatatlan megszállási rendszer felszámolását akarja elérni a béke érdekében. Nem érdektelen itt megjegyeznünk, hogy a nyugati hatalmak már a szovjet álláspont részletes' ismeretében '"»'«ózták ki hirhedt »csomag-tervüket«, tehát azzal a félreérthetetlen szándékkal, hogv ezáltal meghiúsítsák a megegyezést.

NYILVÁNVALÓ, hogy ilyen alapon nem lehet megegyezni. • Ezért már-már eredménytelenség fenyegette az értekezlet munkáját azelőtt, mikor az új szovjet javaslatot Gro- rniko külügyminiszter előterjesztette. Mint ismeretes, ezt az előterjesztést Gromiko már a múlt keddi bizalmas megbeszélésen megtette, a nagy nyilvánosság azonban csak a szerdai hivatalos ülés kapcsán szerzett róla tudomást. A javaslat lényege az, hogy a Szovjetunió hozzájárul a nyugat-berlini megszállás fenntartásához, ha ez alatt az egy év alatt megkezdi munkáját az a'paritásos alapon (mindkét részről egyenlő számú képviselővel) megalakítandó, össznémet bizottság, amely Németország újraegyesítéséhez és a békeszerződés megkötéséhez szükséges intézkedések kidolgozását végezné. Ez a javaslat lényegében csak .két

pontban különbözik a nyugati javaslatoktól. Ez a két pont a határidő

kérdése és a paritás elvének érvényesítése az össznémet bizottság létrehozásánál.

A nyugati külügyminiszterek mégis elfogadhatatlannak minősítették a szerdai hivatalos ülésen elhangzott felszólalásaikban. Az elfogadhatatlanságot azzal indokolták, hogy a szovjet javaslatot »diktátum«-nak minősítették. A szerdai ülés után a nyugati sajtó az értekezlet közeli »befejezéséről«, »kudarcáról« szóló cikkek özönével árasztotta el a világot.

A múlt hét második hivatalos ülésén, pénteken azonban bebizonyosodott, hogy ez a vésztjósló hírverés alaptalan volt. A tárgyalások tovább folynak, és a pénteki ülésen elhangzott, nyugati felszólalásoknak a szerdaihoz képest lényegesen mérsékeltebb, józanabb hangneme arra vall, hogy a beharangozott »kudarc« lehetősége is háttérbe szorult. Ez a tény is a szovjet diplomácia nagy sikeréről tanúskodik. Gromiko külügyminiszter a péntek ülésen mondott beszédében mesteri logikával, briliáns érveléssel vette kereszttűzbe és zúzta szét azokat az ellenvetéseket, amelyeket a nyugati külügyminiszterek akartak szembehelyezni az új szovjet javaslattal.

Általános az a vélemény,

hogy az új javaslat kedvező irányt adott a genfi értekezletnek, amelynek a pénteki ülésén Selwyn Lloyd angol külügyminiszter kijelentette: »Nyugati részről még nem mondták ki az utolsó szót.«

(m — i —V

A görög kormány a parlament megkerülésével akarja életbeléptetni a hadsereg atom felfegyverzését

Bukarest (MTI) Athéni jelentés nyomán közli az Agrepress: a görög külügyminisztérium szóvivője június 12-én kijelentette, hogy a görög hadsereg atomfelfegyverzésének kérdésében a kormány nem kéri ki a parlament véleményét, mivel szerinte a hadsereg atomfelfegyverzése az északatlanti paktum és az 1953. évi görögamerikai egyezmény alapján történik, s ezeket az egyezményekét a gö- $>g parlament már ratifikálta. A kormány a május 6-i görög-amerikai egyezményt sem ratifikálja a parlamentben — mondotta a szóvivő.

A bejelentés mélységes felháborodást keltett az ellenzék körében, írja az Anexártitosz Tiposz című lap.

Az Elefteria szintén önkénveske- désnek minősíti a kormány eljárását, mivel sem a NATO-paktum, sem pedig az 1953. évi görög-am erika!

egyezmény nem irányozza elő Görögország atomfelfegyverzését. A lap követeli, hogy hozzák nyilvánosságra az egyezmény teljes szövegét és terjesszék azt a parlament elé. (MTI)

Az ágyúkirályok akadályozzák a genii atomértekezlet haladását

Az Izvesztyija cikke

Moszkva (MTI) Az Izvesztyija keddi számában •Miért reszket a Pentagon?« címmel

A genfi atomértekezlet keddi ülése

Genf (MTI)

Az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló kelet-nyugati értekezlet kedden délután tartotta 96. ülését, amelyen James Wadsworth, az amerikai küldöttség vezetője elnökölt.

A hivatalos közlemény szerint a 35 perces ülésen. folytatták az értekezlethez benyújtott okmányok megvitatását.

A következő ülés szerdán, magyar idő szerint délután 3 órakor lesz.

A három atomhatalom szakértői június 22-én, hétfőn kezdik meg tanácskozásaikat a nagy magasságban végzett atómrobbantások kiderítésének módozatairól. A szakértőknek egy héten belül jelentést kell tenniük az értekezlet elé. (MTI)

feltárja a genfi atomértekezlet eddigi lassú haladásának okait. Rámutat: Az amerikai hadügyminisztérium az ágyúgyárosok és az atomfegyvereket előállító nagy monopóliumok érdekében azzal próbálkozik, hogy megakadályozza a nukleáris kísérleti robbantások megtiltását. Az atomértekezlet nem kielégítő haladása árnyat vet a genfi külügyminiszteri értekezletre is, amely nemcsak ugyanabban a palotában folyik, de feladatait tekintve is hasonló szerepet hívatott betölteni: enyhítenie kellene a nemzetközi feszültséget és szilárdítania az államok közti bizalmat.

(MTI)

MONDJUNK VÉLEMÉNYT

NAPONTA ELŐFORDUL, hogy párttagjainknak kérdéseket tesznek fel, vagy kérik őket, hogy különböző ügyekben foglaljanak állást. Ez jó dolog, mutátja, hogy a párttagokra hallgatnak a dolgozók, számítanak véleményükre. Még fokozottabban áll ez választott vezetőségekre és azok tagjaira. Ha egyes emberekkel beszélünk, megbeszélésen vagyunk és vita folyik, vagy éppen gyűlésekep válaszolunk kérdésekre —, elengedhetetlen, hogy mondjunk véleményt.

. Általános és jellemző, hogy a párttagok magyarázzák a párt politikáját, védik ellenséges támadások és rágalmak ellen. Naponta magyarázzák az előttünk álló célkitűzések jelentőségét és megvalósításuk feltételeit. Érvelnek, vitatkoznak. Ez tagadhatatlan, hiszen ennek legjobb bizonyítékai éppen a gazdasági, politikai eredményeink .a megyében. Ezt elöljáróban mondjuk ki, mert másképpen hibát követünk el.

Arról van szó ugyanis, hogy van néhány olyan dolog, ami a#, mutatja, hogy nemcsak pozitívumok vannak. Kezdjük talán a gyűléseken. Az aktivitás növekszik. Egyre több a felszólaló és vannak nagyon érdekes hozzászólások is. Ugyanakkor a zárszóban elhangzik, hogy „N.. elvtársnak nincs igaza”, vagy „javaslatával nem értünk egyet'L — Igaz, hogy így rövid lesz a zárszó, de nem ér semmit. Pontosabban szólva: nem ér el jó hatást. Sokat gondolkozik egy munkás, míg eljut oda, hogy tömeg előtt feláll- jon beszélni, sokat dolgozik javasa latán, amit elmond. Az is lehet, hogy nem mindenben hibátlan, •amit elmond, de ettől még nem kell kurtán " elintézni. Ez végső soron odavezet, hogy csökken az aktivitás, az emberek úgy vannak vele, hogy „engem ne intézzen el két szóval.” Ha ott a gyűlésen már látni lehet, hogy nem jó a .javaslat, akkor az. is nyilvánvaló, hogy miért nem jó. Hátha javítani is lehet rajta. Előfordulhat, hogy első hallásra nem is lehet dönteni, hanem meg kell vizsgálni a javaslatot. Minden esetben meggondoltan mondjunk véleményt emberek munkájáról, nézeteiről, javaslatairól. Ha valakit letorkolnak, lehet, hogy nem szól érte, de foglalkoztatja, bántja a dolog és ez nem jó.

Azt jelenti ez, hogy ne mondjuk meg, ha valakinek nincs igaza, vagy olyat kér, ami nem jogos? Nem! Szó sincs róla! Mondjuk meg egyenesen, nyíltan, ha valamit nem lehet. A felelőtlen Ígérgetés és mellébeszélés nem jó dolog. Nem használ az ígérgetőnek sem, de még többet árt a pártnak. Lehet, hogy pillanatnyilag népszerűtlen valamire azt mondani, hogy nem, de ezt is vállalni kell. Az igények napról-napra nőnek, mégis vannak korlátái. Az igényeknek határt szab az, hogy mivel rendelkezünk, mekkora készletek állanak rendelkezésünkre. Ezt meg kell mondani. Nem arról van szó, hogy ne mondjuk meg a'véleményünket egyenesen, hanem magyarázzuk meg az okokat is. A gyűléseken is, ha megmondjuk, hogy miért nem jó az a javaslat, vagy miért nincs az illetőnek igaza, az más. Ezt megérti és tudomásul veszi mindenki.

VANNAK BIZOTTSÁGOK, vezetőségek stb., amelyek emberek ügyeivel foglalkoznak, róluk döntenek. A döntést vita előzi meg. Ez nagyon fontos dolog. Fontos az ügynek és annak, akiről »zó van, egyaránt. Ebben a vitában véleményt kell mondani azoknak, akik jelen vannak. Azt mondhatnánk, hogy nem mindig elég a szavazás. Vegyünk egy fegyelmi tárgyalást: lehet ott egységes a döntés, egyöntetű határozat, de az illető nem érti meg, hogy miért így döntöttek. Vegyük ehhez még hozzá, hogy a fegyelminek nevelő célja van. A határozat egymagában nem nevel. Az a körültekintő, alapos beszélgetés — ha tetszik vita — nevel, ami ezt megelőzi. Nem jó, ha van a vezetőségnek egy-két aktív — úgy* mónd beszélő — tagja, a többi elvtárs meg csak hümmög, vagy hallgat. Nem jó, mert azt a benyomást kelti, hogy nincs itt semmi probléma, csak X, vagy Y. szólalt fel, a többieknek talán nem is ez a véleménye. Mint ahogyan egy vezető leváltásánál sem elég az adminisztratív intézkedés, párosulnia kell azzal, hogy megindokoljuk, így nem lesz találgatás , és le lehet vonni a megfelelő következtetéseket. A határozatok, intézkedések legyenek megindokolva akkor is, ha első pillanatra úgy látszik, hogy ez mindenki előtt világos és érthető, mert akadhat, aki nem látja jól.

Ha egy fegyelminél alaposan megindokolják a határozatot, megbeszélik azzal,- akiről szó van és közlik környezetével, nagyon sok hibának lehet elejét venni. Nem alakul ki egy olyan helyzet, hogy elvtelenül • sajnálkoznak az illétő felett, Előre lehetetlenné válik,

hogy az illető másképpen állítsa be a dolgot, mint maga a valóság, pontosabban, nem foghatja rá senkire, hogy ennek, vagy annak személyes érdeke volt, hogy őt büntessék vagy leváltsák. Mások is le tudnak vonni megfelelő következtetéseket maguk munkája, vagy munkahelye számára. És nem lényegtelen az seni, hogy kevesebb lenne a fellebbezés, ami sok ember idejét elfoglalja. Ha valaki megérti és egyetért a határozattal, akkor nem fellebbez, mert ő is látja a hibát; Természetesen lehetnek esetek, mikor az illetőt nem lehet meggyőzni, de ez a kevesebb és ne is ezzel induljunk neki a dolognak.

FELELŐSSÉGTELJES DOLOG véleményt mondani, különösen emberekről és munkájukról. Nagy körültekintés szükséges hozzá. A napi-gyakorlati élet pedig ezt követeli meg. Előfordulhatnak hibák is, de ez sem ment senkit. Az emberek nem szeretik azt a vezetőt, vagy párttagot, aki csak hímel-himol, beszél, de semmit nem mond, aki nem foglal állást. A véleménynyilvánítást nem lehet beosztáshoz, funkcióhoz kötni, ez minden párttagnak feladata. Ha valaki hibásan lát dolgokat, rájön ő maga, vagy megmutatják neki, hogy hol vétett és megváltoztatja. Ez nem bűn, ez hiba, amit ki lehet javítani. Nehéz lenne azonban eldönteni, hogy az^e a nagyobb baj, hogy valaki soha nem szól, hogy ne csináljon hibát, vagy az, hogy nagyon sokszor állást foglal, helyesen, és egyszer-egyszer hibát is követ el. Inkább az előbbi*

A gyárban, munkahelyen, öltözőben, ebédidőben folyik beszélgetés* Ott vannak a párttagok is. Elsősorban ők kezdeményezzenek politikai témájú beszélgetéseket. Ha más kezdi, akkor pedig kapcsolódjanak bele. Előfordul, hogy kevesebben vannak párttagok, nehéz az érvelés, akkor is mondják meg határozottan a véleményüket. Legyenek meggyőződve róla, hogy igazuk van, hiszen a párt politikája igaz* helyes, a dolgozók érdekében való politika. Ezt lehet, hogy ma még nem látják egyesek, de éppen a párttagokon múlik, hogy mielőbb egyetértsenek ezek is a párt politikájával.

Ha valaki ismét előveszi pártunk Szervezeti Szabályzatát és elolvassa a párttagok kötelességeit és jogait, azt látja, hogy szinte valamennyi pont előírja a párttag elvtársaknak az állásfoglalást. Vegyünk ki egy példát a kötelességek közül: „A párttag kötelessége, hogy biztosítsa és gyakorolja a bírálatot minden fokon. Személyekre való tekintet nélkül tárja fel a párt előtt a munkában észlelt hibákat és rendellenességeket; küzdjön megszüntetésükért, harcoljon a munkában a látszatsikerekre való törekvés, az önteltség, és az önelégültség ellen.” Ez egyet jelent azzal, hogy mondjon véleményt# küzdjön a hibák ellen. Kiemelhetnénk más pontot is, ugyanezt bizonyítanánk vele.

A PARTMUNKA színvonalának növeléséhez, a tömegekkel

való kapcsolat további erősítéséhez az is hozzátartozik, hogy felelősen, megalapozottan mondjunk véleményt.

DÉRI ERNŐ