Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

■edd, 1959. Június Iff. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 Ennyivel jobb volt a diósgyőri csapat... DVTK—MVSC 2.1 (1:0) A kellemetlen rossz idő, —- szinte egész nap esett az eső, — igen sok miskolci és diósgyőri sportkedvelőt „riasztott” el a város két NB I-es csapatának találkozójáról. Mindössze 7 000 néző övezte a játékteret, ami­kor Bállá Gy. játékvezetővel és a két partjelzővel az élen kifutottak a csapatok. A diósgyőriek összeállítása változatlan volt, tehát a Ferencváros elleni győztes csapat vonult ki a pá­lyára. Annál nagyobb meglepetést keltett az MVSC összeállítása. A vasútas szurkolók nem találták a já­tékosok között Hargitait, Dobót és a sérüléssel bajlódó Gyetvait. Többen meg is jegyezték, hogy a megváltoz­tatott csapat, — amelynek feladata lett volna a támadások vezetése és gól elérése —, nem tudja majd meg­oldani a „leckét” és ezzel a mérkő­zéssel búcsúzik majd az NB I-től a miskolci zöld-fehér együttes. Mint később kiderült, az így nyilatkozó szurkolóknak lett igazuk ... A két csapat a következő össze­állításban kezdte a küzdelmet: DYTK: Tóth — Werner, Szigeti, Jakobi, — Török, Paulás, — Iván, Csányi, Kiss, Papp, Matisz. Edző: Kiss Gábor. MVSC: Károlyi, — Péter, Budai, Tiba, — Zoller, Radványi, — Si­mon, Csorba, Kovács, Nyíri, Ké­kesi. Edző: Balogh Sándor. A pálya talaja igen nehéz volt és a mérkőzés első félidejében szinte végig esett az eső. Sokan a kezdés előtt matematikai számításokat vé­geztek. / Ha ... győz a vasút és a BVSC kikap ..., akkor két NB I-es csapat lesz jövőre is Miskolcon, ha a DVTK legyőzi egy hét múlva a BVSC-t. Voltak olyanok is, akik a döntetlenben is kiegyeztek volna, de akkor is jött a sok „ha ...” A pá­lyán és nézőtéren egyaránt nyugodt percekkel telt a játékidő első ne­gyedórája. Ebben a játékrészben a vasutasok két szögletet értek el, viszont az el­lentámadásnál Matisznak volt ha­talmas gólszerzési lehetősége, de a csatár kecsegtető helyzetben elcsú­szott és-a kapu mellé szállt a labda. Változatos volt a játék. Csorba gyen­ge lövését biztosan védte Tóth, míg a túlsó kapunál előbb Papp, majd Kiss lőtte mellé a labdát. A játék egyáltalán nem hozta „tűzbe” a né­zőket, mert a nehéz talajon körülmé­nyesen szőtték támadás-próbálkozá­saikat a két csapat csatárai. Az első negyedóra után enyhe fölényt har­colt ki az MVSC. de ez a fölény tel­jesen meddő volt, nem került ko­moly veszélybe Tóth kapuja. Talán a 35. percben gólt érhettek volna el a miskolci csatárok, de a DVTK ka­puja előtti kavarodásnál jól men­tettek a védők. Az enyhe MVSC fö­lény után váratlanul esett a DVTK ve-'etőgóJja. Papp két csel után hosszan ível­te keresztbe a labdát, amit Iván nagyszerűen vett át. Két MVSO iátékost kicselezett, maid 18 mé­terről ívelt lövést küldött kapu­ra. Károlyi jóval a gólvonal pi^tt á!lt és az ívelt labda mellé ütött. Az öklö^és nem sikerült és a labda a felső kapufa alsó élé­ről a gólvonalon túlra esett. 1:0 a DVTK javára,. A eől után, egészen a félidőig, nem történt érdemleges esemény a pá­lyán, hacsak nem számítjuk azt, hosy a vasutasok két szögletet rúg­hattak, de mindkettő eredménytelen volt. A második félidőben nae'V evővel vetette ma^át az MVSC a küzdelem­be. Támadtak, támadtak a miskolci csatárok, de a DVTK védői — Szí- Petivel az élen. — könnyűszerrel há­rították az erőtlen próbálkozásokat. Nagyon csúnya jelenet volt. ami­kor az 56. percben Csorba valósáe- prI 1pterítette az őt támadó Paulást. Paulás. — aki közismert tiszta, soort- szenj játékáról — nem érdemelte ki a durva letalpalást. Egy percig állt a iáték. Potvgpóllal egyenlített az MVSC. A fii. nercben járt a* órj»,umta*ó, amikor Kovács nartdobás után visszakapta a labdát. Az alap­vonal köteléből kőkénre ívelt, a fel«rró Tóth kezéből kicsúszott a 1ah*a. amit Csorba zavartalanul felelhetett a ka-nu közeoébe. 1:1. Az egyenlítés után néhány kéménv beismerést láthattunk mindkét ol­dalon. Az egyik diósgyőri iót<»kos a földre került Károlyiba szaladt bale,, mi* két perc múlva Kovács „törleszr Megérdemelt győzelem ... Borsodi Bányász—Bp. Előre 2:1 (2:0) Sajószentpéter, 1500 néző, vezette: Horváth. Veres — Négyesi, Csetfalvi, Szepe­si — Jaskó, Sztibor — Baranyi, Vé- csei, Kőhalmi II., Golitkó, Újházi felállításban pályára lépő bányász­csapatot a zuhogó eső ellenére kivo­nult lelkes sajószentpéteri közönség nagy tapssal és buzdítással fogadta. A hazaiak lelkes, gyors támadással kezdtek. Már a 4. percben jó hely­zet adódott az Előre kapuja előtt, de Újházi 8 méterről a kapu mellé lőtt. A technikailag jól képzett Előre játékosok mutatósán adogattak a me­zőnyben, de a hazaiak támadásai sokkal veszélyesebbek voltak. A 14. percben már a negyedik szögletet rúgták a bányászfiúk. A beívelt szög­letet Kőhalmi II. kapásból, a megle­pett Szőke mellett a hálóba rúgta. 1:0. A 23. percben az előretörő Szti­bor, 15 méterről, remekül eltalált lö­véssel kettőre növelte a gólok szá­mát. 2:1. A vendégcsapat nem adta fel a küzdelmet, s így a második félidő­ben jóiramú játék alakult ki. A 62-ik percben egy ártatlannak látszó lab­da — az egyébként biztosan védő — Veres kezei között a hálóba perdült. 2:1. A hazaiakat nem törte le a várat­lan gól. Egymás után gördültek a támadásaik. Több gól azonban nem esett, mert az utolsó 15 percben me­zőnyjáték alakult ki a rossz, csúszós­talajú pályán. . Az állandóan zuhogó eső ellenére is, végre jói t játszó bányászcsapat megérdemelt győzelmet aratott. Úgy látszik, a bajnokság végére belelen­dült a csapat, s reméljük, hogy a kö­vetkező mérkőzés eredményeként megszerzik a harmadik helyezést. Veres, egy hibától eltekintve, jól védett. A védelemből Csetfalvi és Szepesi játéka emelkedett ki. Meg­lepő volt Négyesi bizonytalan moz­gása. A fedezetek közül mindkét já­tékos teljesítménye jónak mondható. A csatársor — hosszú idő után — el­fogadható játékot nyújtott. Baranyi a csúszós talajon nagyszerűen felta­lálta magát, Kőhalmi II. lendülete­sen, jól játszott, Vécsei és Golitkó jó mezőnymunkával tűnt ki. Ez a mérkőzés is megmutatta, hogy milyen fontos a jó kapcsolat a kö­zönség és a csapat között. Dicséretet érdemel a sajószentpéteri szurkoló­gárda, mert az Előre váratlan gólja után lelkes buzdításba kezdett, s ez kétségtelenül erőt adott a csapat tag­jainak a további játékhoz. Meddő hazai fölény, gólnélküli döntetlen... Ózdi Kohász — Szegedi VSE 0:0 Ózdon, 1500 néző előtt, így állt fel a hazai csapat: Szántó — Gyárfás, Sipka, Hajner — Borbás I., Derenkó — Borbás II., Széles, Zalai, Ferdinánd, Szkladán. Édző: Nagy András. A rossztalajú pályán nagy becs­vággyal vetette magát a hazai csapat a küzdelembe. Sorozatos hazai táma­dások gördültek az ellenfél kapuja felé, de a szegedi csapat védelme — Uhrinnal az élen — minden nehéz helyzetet tisztáz. Szkladán lőtt jó helyzetből mellé, majd Zalai óriási helyzetből ugyancsak mellé helyezte a labdát. Hiába támadott állandóan az ózdi csapat, eredményt nem tu­dott elérni. Időnként- el-ellátogattak a szegedi csatárok az ózdi kapu elé, de a hazai csapat védelme biztosan állt a lábán. ^Szünet után sem változott sokat a "jarék képe. Ózdi támadások és szege­di védekezés jegyében teltek a per­cek. Hiába vezetett szebbnél-szebb támadásokat az ózdi csapat csatár­sora, az ellenfél sokszor keményen, sőjt durván akadályozta meg a kez­deményezéseket. A nagy hazai fö­lény dacára, majdnem a szegediek értek el gólt az utolsó előtti percben. Nagy kavarodás támadt az ózdi ka­pu előtt és a hazai védők csak ügy- gyel-bajjal tudták kapujukat meg­menteni a góltól. A hatalmas fölény ellenére elége­detlenek voltak a nézők, mert az óz­di csatársor egyetlen gólt sem tudott elérni. Hiába játszottak szépen, ez­úttal újból egy pontot leadtak a csa­társor tehetetlensége miatt. Gyárfás, Zalai és Szkladán játszott valamivel az átlagosnál jobban. Simon játékvezető igen sok hibát vétett ezen a mérkőzésen. Az előny- szabályt nem alkalmazta és sok for­dított ítélete akadt. (Jvánszki) tett”. Ezek a belemenések egyáltalán nem tetszettek a közönségnek, mert ennek a mérkőzésnek a legtisztább sportszerűség mellett kellett volna lebonyolódnia. A belemenések csak rontották a két csapat és a két szur­kolótábor közötti jó barátságot. A 68. percben „megpecsételődött” az MVSC sorsa. Papp a pálya jobboldalán két csellel tisztára játszotta magát, de kapuralövés helyett középre ívelt. A kaputól mintegy 18 mé­terre Paulás kapta a labdát és élesen a bal alsó sarokba lőtt. 2:1. A mérkőzés hátralevő részében hiába próbálkozott az MVSC ered­ményt elérni, ez nem sikerült, mert a kiválóan játszó diósgyőri védelem ..csirájában” fojtotta el a vasutas kezdeményezéseket. A 87. percben Kovács és Kiss összecsapott. Kovács két láhbal ugrott Kissbe. aki elterült a ^ földön. Általános meglepetésre mindkét játékost kiállította a játék­vezető. (A mérkőzés véeén azt mond­ta Bállá játékvezetői ho-zv azért állí*- totta ki Kisst, mert ő is emberre ment az összecsapásnál és már elő­zőleg két^^er fieveime?tet4°. Kiss ki­állítása elhamarkodott volt.) A hátralevő időben nem történt említésre méltó esemény. A nehéz táléi nem kedvezett a két csaoatnak. A diósgyőri: együttes sok­kal biztosabban‘mozgott ezen a ta­lajon és mutatott teljesítménye alap­ján mind»pkénnen megérdemelt^ az egyorólos győzelmet Sokkal hig­gadtabban és köríiUekiutőbben játíTeftak a DVTK láték^^k ei*őfelie«ebb és g0*»*atöröbb ií- tékuknak me" is lett az ered­ménye; Az MVSC úi taktikával kísérlete­zett. A mérkőzés vévén igen találóan ie^vezték meg a szakemberek. Egyik oil la na tró 1 a másikra, —- tehát esvik mérkőzésről a mácikra — nem lehet’ minden zökkenő nélkül taktikát változtatni. A tavaszi szezonban a miskolciak ió eredményeiket véde­kező taktikájuknak köszönhették. Ezen a mérkőzésen öt csatárral igye­keztek támadni, de szándékuk nem vol* és nem is lehetett sikeres. Nyíri például annyira megszokta a fede- zet-jatékot, hogy a csatársorban nyújtott ^ teljesítménye erősen kifo­gásolható volt. Mindent egybevetve, a tervszerűbben játszó DVTK rászol­gált a két pontra. Az MVSC ezzel a vereségével el­búcsúzott az NB I-től, ahol egy éven keresztül — mostoha körül­mények között — igyekezett helytállni. A győztes csapatban Tóth képes­ségeit nem tették nagyon próbára a vasutas csatárok, — a gólnál bizony­talankodott és hibát vétett. Szigeti volt csapatának és a mezőnynek a legjobb játékosa. Nagyvonalú, válo­gatott játékoshoz méltó teljesít­ményt láttunk tőle. Jakobi és Wer­ner megbízhatóan töltötte be szerep­körét. A két fedezet — Török és Paulás — ezen a mérkőzésen jól védekezett, de nem támogatták a csatársort annyira, mint máskor. A csatársor még sem volt magára ha­gyatva, mert a két összekötő, szinte az egész mérkőzés folyamán, elől-há- tul egyformán kifogástalanul műkö­dött. Papp volt a csapat másik leg­jobb játékosa. Ragyogó elgondolá­sokat láttunk tőle, jól hozta fel a labdát és okos leadásaival minden­kor igyekezett gólhelyzetbe hozni társait. Csányi is átlagon felüli já­tékot nyújtott. Kiss küzdött, egy-két kemény belemenése akadt ugyan, de a kiállítást nem érdemelte meg. Iván igen keveset tartózkodott a jobbszé­len, változtatta a helyét, zavart kel­tett az ellenfél védelmében. Matisz sokat volt játékban, többször csak keménység árán tudta őt szerelni Péter. Károlyi az első gólnál rosszul szá­mította ki a labda útját, ez a DVTK vezetését eredményezte. A hátvéd­hármas nagy igyekezettel küzdött ezen a mérkőzésen. Tiba végig egyenletes jó teljesítményt nyújtott és Budai is jól semlegesítette ellen­felét. Péter, — a jobbhátvéd helyén — nehezen lendült játékba, többször keménykedett. Zoller rengeteget küz­dött, elismerést érdemel sportszerű játékáért. Radványi jól kezdett, de szünet után elhalványult a játéka. A csatársor tagjai közül egyik sem játszott az átlagosnál jobban. Kovács volt a legtöbbet játékban, de erősen lerontja teljesítményét durvaságá­val. Nyíri sokat vitte a labdát és több esetben rossz időben adta le. Simontól csak szünet után láttunk néhány egészséges megmozdulást. Csorba igyekezett, gólt is ért el, de Paulás „leterítése” nagyon lerontja játékának értékét. Kékesi igen keve- sett „találkozott” a labdával és azo­kat sem tudta megjátszani. Bállá Gy. játékvezető a nehéz mér­kőzésen igyekezett kezében tartani az irányítást. A kettős kiállítással azonban nem értünk egyet. Leskó Pál Másodszor lettek országos bajnokok . •, 101 89. ITSK Miskolc—102 sz. 1TSK Ózd 6:1 (4:0) Népkerti pálya, 1500 néző. Vezet­te: Tóth- I. (Szabó, Rozgova). Az idei ipari tanuló országos lab­darúgó bajnokságok küzdelmei elér­keztek a döntő küzdelmekhez. Két Borsod megyei csapat — a miskolci és az ózdi — került a döntőbe. Nagy sikert jelent ez a megyei ipari tanu­ló sport életében. Hírt adtunk arról, hogy az első döntő mérkőzést Ozdon rendezték meg, ahol nagy harc után 1:1-re végződött a találkozó. A visz- szavágóra szombaton került sor Mis­kolcon és ezen a mérkőzésen a két csapat a következő összeállításban lépett pályára: Miskolc: Birkás — Kiss, Horváth, Buczkó — Szarka, Szabó — Verebé- lyi, Erdősi, Hegedűs, Tóth, Filetóth. Edző: Márton Zoltán. Ózd: Maruzsi — Korény, Zsámbók, Istók — Kardinál, Simon — Szend- rei, Sulyok, Oroszi, Kozma, Szántó. Edző: Poprócsi Vilmos. Igen ötletes, jó támadásokat veze­tett már az első percekben a miskol­ci csapat és a csatárok nagyszerű já­téka után, alig a kezdés után már kétgólos vezetésre tettek szert. Már a 3. percben bent táncolt a labda az ózdiak kapujában. Egy hosszú szök- tetésre Verebélyi futott rá, lehagyta hátvédjét és közelről a kapuba he­lyezte a labdát. 1:0. Az ellentámadá­sok nem voltak veszélyesek. A 9. percben egy balszélről beívelt labdát Tóth a kapura ívelt, a kapus rosszul számította ki a labda útját — mellé­feküdt — és a labda alatta a hálóba jutott. 2:0. A két gól után egy ideig mezőnyjáték volt a pályán, de a mis­kolci csapat ebben a játékrészben — főleg csatársorának jó játéka révén — fölényben játszott. Igen szép ak­ció után született meg a harmadik gól. Filetóth — Tóth — Hegedűs volt helycserés támadás után a labda útja. Hegedűs a balszélső helyéről középre adott és a behúzódott File­tóth nyugodtan helyezte hálóba a labdát. 3:0. A miskolciak teljesen át­vették az irányítást és nem sokat vá­ratott magára a negyedik gól. Tóth éles lövését az ózdi hátvéd a 16-oson belül kézzel ütötte el, a megítélt li­est Erdősi biztosan helyezte a hálóba. 4:0. Szünet után kissé lefékezett a mis­kolci együttes, ekkor az ózdiak is többször veszélyeztettek és Szendrei révétí sikerült is szépíteniük az ered­ményen. 4:1. A gól szinte felrázta a miskolci csapatot, sok szép támadást vezettek és Filetóth révén újabb gólt értek el. 5:1. A gól után Szendreit (Ózd) a játékvezető feleselésért kiál­lította. Az utolsó gól szerzője Hege­dűs vojt, aki szögletrúgás után biz­tosan fejelt a hálóba. 6:1, Élvezetes, jó mérkőzést láthatott a meglepően nagyszámú közönség. Vol­tak a játéknak olyan időszakai, ami­kor a korszerűen játszó miskolci csa­társor többször is tapsra ragadtatta a nézőket. Ebben a gólinséges világ­ban, szinte jól esett látni a fiatalok átgondolt, gólratörő játékát. A mis­kolci csapat, még ebben az arányban is. megérdemelte a győzelmet. A győztes csapatból valamennyién jó teljesítményt nyújtottak, mégis ki kell emelnünk Buczkó, Szarka, Erdő­si, Hegedűs és Filetóth játékát. A vesztes csapatból Zsámbók, Istók és Kardinál játékát lehet megdicsérni. Tóth István játékvezető jól bírás­kodott ezen a játékvezetői szempont­ból nem nehéz mérkőzésen. A mérkőzés végén ünnepélyes ke­retek között adták át a miskolci 101. sz. ITSK csapatának, az ipari tanulók országos labdarúgó bajnokcsapatá­nak a vándordíját és kiosztották az érmeket. (leskó) A szerencsésebb csapat győzött Pénzügyőrök—Miskolci MTE 2:0 (1:0) Budapest, 800 néző. Vezette: Ha­rangozó. Az MMTE összeállítása: Tölgyesi, — Horváth, Siffmann, Farkas — Pál, Balázsi—Dobos, Dévai, Szabó, Deák, Pasztrovics. Edző: Csorba Károly. Óriási eső esett közvetlen a mér­kőzés előtt, így mély talajon kezdő­dött az igen nehéznek Ígérkező mér­kőzés. A Pénzügyőrök.. léptek fel támadólag, de a miskolci védelem jól állt a lábán s egymásután hárí­totta a megújúló támadásokat. A fél­idő közepétől kiegyenlítetté vált a játék, időnként a Munkás-csatárok is veszélyeztették a fővárosi csapat kapuját. Előbb Dobos, Pál, majd Pasztrovics hibázott, gólt Ígérő hely­zetben. Az egyik ellentámadás során, a 43. percben a Pénzügyőrök közép­csatára nyolc méterről a hálóba fe­jelte a labdát. 1:0. Ennél az akció­nál elaludt a védelem. Szünet után erősen feljött a Mun­kás, és az első húsz percben szinte kapujához szögezte a budapestieket. Pontos passzokkal, átadásokkal kö­zelítették meg az ellenfél kapuját, de a támadások rendszerint elakad­é ÖKÖLVÍVÁS DVTK—-SALGÓTARJÁNI BÁNYÁSZ 13:7 Nagy érdeklődés mellett került sor az NB II-es ökölvívó csapatbajnok­ság mérkőzésére. A hazai csapat nagy fölénnyel nyerte meg a talál­kozót. A DVTK-ból Csiba, Gável, Kiss II, Munkácsi, Kiss I, Demeter győzött, míg a Merő—Balogh-mér- kőzés döntetlenül végződött A labdarúgó NB I állása 1. Csepel 25 14 5 6 55:24 33 2. MTK 25 14 4 7 43:25 32 3. Bp. Homv. 25 12 7 6 43:25 31 4. Tatabánya 25 12 7 6 39:28 31 5. Vasas 25 11 9 5 28:22 31 6. U. Dózsa 25 11 7 7 48:37 2í) 7. Ferencváros 25 10 7 8 36:36 27 8. Salgótarján 25 8 9 8 29:35 25 9. Szombath * 25 8 8 9 26:37 22 10. Dorog 25 5 11 9 32:38 21 11. Diósgyőr 25 6 9 10 28:35 21 12. BVSC 25 6 5 14 26:39 17 13. Mislkok 25 3 9 13 13:45 15 14. Győr 25 3 7 15 14:34 13 * Két büntetőpont levonva. A bajnok a felső vonal felettiek közül kerül ki. az alsó vonal alattiak kiesitek. Az utolsó forduló mérkőzései: Csepel—Ferencváros. MTK—Sal­gótarján, Bp. Honvéd—Tatabánya. U. Dózsa—Győr. Szombathely—Va- j sas Miskolc—Dorog, BVSC—Diós­győr, tak a keményen védekező Pénzügy­őrök hátvédhármasán. Szabó és Dé­vai hagyott ki nagy gólhelyzetet, hat-hét méterről. A 68. percben a le­sen álló Gyenes kapta a labdát, a miskolci védelem egy pillanatra meg­torpant, Harangozó játékvezető el­engedte a lest, a lövést Tölgyesi nagyszerű érzékkel kiütötte, de a bero­hanó Koroly elé, aki a hálóba fejelt; 2:0. A gól után még erősen táma­dott a Pénzügyőrök, de Tölgyesi jó formában hárította a lövéseket. Az utolsó percekben Horváth megsérült, elhagyta a pályát. Elbúcsúzott a Munkás az NB II-től. A balszerencsés-sorozat ezen a mér­kőzésen is folytatódott. A miskolci csapat a mezőnyben szépen játszott, de most is kiütközött a csatársor puhasága, gyámoltalansága és a biz­tos helyzetek sorozatát hagyták ki, még hat-hét méterről sem tudták a hálóba juttatni a labdát. Annak ellenére, hogy a csapat vesztesen hagyta el a pályát, Tölgyesi, Hor­váth, Deák, Balázsi és Pál jól ját­szottak. (sn) ASZTALITENISZ MISKOLC—BUDAPEST 11:5 A két város serdülő válogatottjai vegyes csapatokkal álltak ki a talál­kozóra. A jól felkészült miskolci csapat biztosan győzött. Igen élve­zetes, szép, bátor támadójátékot lát­hatott a közönség a fiatalok össze­csapásain és igen sok esetben tapssal jutalmazták a jól küzdő fiatal ver­senyzők teljesítményét. A miskolci csapat fiú-játékosai a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Meglepetést Grigássy Enikő keltett, aki a háronr„ fővárosi fiú-versenyző közül kettő« legyőzött és hozzájárult a nagyará­nyú győzelemhez. A miskolci csapatból Virágh, En- gi II, Grigássy 3—3, míg Tálas két alkalommal diadalmaskodott főváro­si ellenfele felett. Az NB II. Keleti i csoport állása 1. SZEAC 29 22 4 3 71:17 48 2. Debrecen 29 15 7 7 46:23 37 3. Bp. Előre 29 13 6 10 56:44 32 4. Borsodi B. 29 12 8 9 35:29 32 5. Jászberény 29 12 8 9 43:39 32 6. Kecskemét 29 10 11 8 43:32 31 7. Egyetértés 29 10 9 10 50:47 29 8. Ózd 29 10 9 10 32:40 29 9. SZVSE 29 9 10 10 33:46 28 10. Bp. Spart. 29 7 13 9 40:43 27 11. Szolnok 29 9 8 12 41:36 26 12. UTTE 29 9 8 12 30:38 26 13. Pü.-őrök 29 8 9 12 32:38 25 14. Saig. KSE 29 7 9 13 33:55 23 1 5. MMTE 29 7 8 14 32:46 22 16. Cegléd 29 6 5 18 30:63 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom