Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

s BSZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1959. június 1«. Tíz éves jubileum A NAPOKBAN MÚLT 10 ESZ­TENDEJE, hogy a nagyüzemek álla­mosítása után sor került a kisebb létszámú ipari üzemek állami keze­lésbe vételére. így került államosí­tásra a Győri-kapui gőzmosoda és és vegytisztító üzem és létesült a helyén a mai Patyolat Vállalat. Óri­ásit fejlődött az üzem az elmúlt 10 esztendő alatt. Dolgozóinak létszáma mintegy három és félszeresére, ka­pacitása még ennél is magasabbra ■növekedett. A hivalkodó. toronyszerű üzemépület körül korszerű üzem épült, amelyben a legmodernebb vegytisztító gépekkel szolgálják Mis­kolc és környéke dolgozóinak ruha­tisztítási, mosási és festési igényeit. A 10 éves fejlődésről adott számot a szombat este tartott jubileumi ün­nepségen Frank Miklós igazgató be­számolója is. Frank Miklós az álla­mosítás percétől vezeti az üzemet s így tanúja s egyben cselekvő részese a nagyarányú fejlődésnek. Beszámo­lójában részletesen ismertette azokat a politikai és gazdasági körülménye­ket, amelyek között az üzem első lé­péseit tette. Megemlékezett a párt­ós a kormányzat messzemenő segít­ségéről, amelynek felhasználásával az üzem dolgozói a kis mosodát nagykapacitású üzemmé fejleszthet­ték. Erről szólt a városi tanács ipari osztályának képviselője. Avár főmér­nök is, aki megemlítette azt is, hogy a vállalat munkája ellen az utóbbi időben, komoly kifogás nincs, a je­lentéktelen selejtet sokan felfújják, és ezt a káros ellenpropagandát használják ki a ma még meglévő magánkisiparos tisztítók. A megyei pártbizottság és a veterán kommu­nisták üdvözletét Mandula elvtárs tolmácsolta, a helyfipari dolgozók szákszervezetének nevében pedig Molnár elvtárs, a területi bizottság munkatársa mondott köszönetét a vállalat dolgozóinak eredményes munkájáért. Az ünnepi gyűlés vala­mennyi felszólalója külön kiemelte az igazgató munkásságát, aki — mint már említettük — 'az államosítás percétől becsülettel és nagy szorga­lommal állt helyt az üzem vezetésé­ben. AZ ÜNNEPSÉGEN OSZTOTTAK KI a vállalat dolgozóinak a kitünte­téseket és jutalmakat. Kiváló dolgo­zó kitüntetést, oklevelet és pénzjutal­mat kapott Balajti István, Laczkó József, Papp György és Veréb Györgyné. Kiváló dolgozó oklevelet kapott Búza Borbála, Dózsa Gyula, Szabó József né és Zuggá Gézáné. A felsoroltakon kívül számosán része­sültek pénzjutalomban. A jubileumi ünnepség — amelyen Molák J5'”-Ín elvtárs. a városi pártbizottság titká­ra valamint Gállá Ferenc elvtárs. a városi tanács elnökhelyettese is résztvett — baráti vacsorával folyta­tódott. o KÖRKÉP A TRAKTOROS NAPRÓL Az eső nem mosta el a kedvün­ket! Szerte a megyében nagy lelke­sedéssel ünnepeltük meg a IV. trak­toros napot. Szeretettel vették körül gépállomási dolgozóinkat a termelő- szövetkezetek küldöttei és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok is, akik­nek nehéz, fáradtságos munkáját könnyítik meg a gépekkel. Nemsoká-, ra pedig a legnagyobb nyári mun­kát: az aratást, cséplést. 1 Vasárnap körbejártuk a megyét. Sikerült meglátogatnunk csaknem I valamennyi gépállomást, hogy beszá- j molhassunk olvasóinknak erről a szép ünnepről. Szerencs A korareggel! órákban már mozr galmas volt a gépállomás udvara. A Hazafias Népfront várost bi­zottsága közli, hogy az 1959. június 16-ra meghirdetett zenei ankét az előadó megbetegedése miatt elma­rad. VIZSGÁN jpeszült csend, te- galomtól kipirult arcok, ünneplőruhába öltözött kék nyákken- dós úttörők, — ez jel­lemzi a vizsga napján az újdiósgyőri XVI. számú általános iskola IV/a. osztályát. A katedrán Lulu né­ni, a IV/a. osztály­főnöke, valamint Ste­fi néni szakfelü­gyelő foglalnak he­lyei, Körös-körül a szülők aggódó szeme simogatja a csemetéd két. Talán ők jobban izgulnak, mint kisfiáik. ,Á terem, ahol a vizsga folyik, barátságos népi hímzésekkel van díszít­ve. (A szülői munka- közösség tagjait illeti ezért dicséret.) A felelésre szólított kicsinyek éneklő hang­súllyal. de hibátlanul recitálják a versek so­rait. Az első percek kölcsönös feszültsége hamarosan feloldódik s hamar röppennek a per­cek. Peregnek a vála­szok is, melyekre hol a helyeslés, hol a tilta­kozás moraja zúg fel, időnként harsan a ne­vetés is. Szemeik előtt áll az osztály falán: »Úttörők. ifjak, legye­nek példaképeitek az 1919-es veteránokI« Sorra veszik az évben tanultakat: számtan, nyelvtan, földrajz, ének, olvasás ’ és agy kis történelem. Rend- kívül szépek voltak a földrajz-feleletek. Min­dent megmutattak a térképnél, ami szóba- került. S milyen biz­tonságosaml (Sok kö­zépiskolás tanulhatna tőlük.) Különösen az ragadta meg figyelme­met, hogy a »nagy fi­úk« feleleteikbe bele­szőtték a helyi ismere­teiket : Tapolca, Agg­telek, Diósgyőr ... stb. Megemlékeztek a diós­győri munkásokról, a győri, perecest bányá­szokról. Frappáns megállapításaik voltak: »Csillagok felé repül az ember, minden nap új csodákra ébred — ma a lehetetlent is sza­bad remélni«. Megszólalt a csengő, vége a vizsgának. Ha­talmas virágerdő veszi körül Lulu nénit s szinte alig látszik ki a lelkes csapat közül. Kedvesek, rajongók, őszintén tudnak sze­retni! Barna László igazga­tót Lulu nénit s a szakfelügyelőt illesse dicséret. Diákjaiknak biztos alapot nyújta­nak. melyet — remél­jük — azok hamarosan meg fognak hálálni! Bánffy Dóra Vasárnap nem dübörögtek fel a gépek, virágcsokor került a kor­mánykerékre, félretették az olajos overállt és ünneplőbe öltöztek a traktorosok. Tíz óra körül az úttörő­házban rendezendő ünnepségre von-, tatóval, teherautóval szállították a messzebb lakó vendégeket, a meghí­vott szövetkezeti dolgozókat. A rész­vevők teljesen megtöltötték a nagy termet, gkiknek Borbély. Lajos elv­társ, párttitkár mondott beszédet Elmondotta, hogy á gépállomás dol­gozói a pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben a trakto­ros napig figyelemreméltó eredmé­nyeket értek el a tavaszi tervtel iesí- tésben, a növényáoolásban. Eredmé­nyesen felkészültek a most követke­ző gépszemlére is. Ismertette a trak­torosok elhatározását, hogy az ünnep után még nagyobb szorgalommal látnak munkához, igyekeznek min­denütt befejezni a vállalt növény­ápolási kötelezettségeiket, hogy idő­ben minden erőt az aratásra össz­pontosítsanak. Az eddigi jő munka elismerése­ként a VI. traktoros napon Szeren­csen 120 traktoros kapott pénzjutal­mat, öten pedig „Kiváló dolgozó”- jelvényt. Taktaharkánv / Az ünnepség kedves színfoltja volt a 10 éves jubileumukat ünneplő gép­állomási dolgozók kitüntetése. Reggel hat órakor zenés ébresztő­vel adták a falu tudtára, hogy mi­lyen napra virradtak, s utána hu­szonegy alkalommal játszották el a legszebb dalokat a tavaszi tervtelje­sítésben élenjáró dolgozók köszön­tésére. A nap jelentőségét Ráski József elvtárs, a tiszalúci Tisza Termelő- szövetkezet elnöke méltatta, hangsú­lyozva: gépálíomási dolgozóink mi­lyen nagy felelősséggel tartoznak a termelőszövetkezeti mozgalomért. El­ismeréssel beszélt a hozzájuk kihe­lyezett traktorosokról és nagy taps közben bejelentette: a gépállomási jutalmon felül termelőszövetkezetük külön jutalomban részesíti azokat, akik a növényápolásban a legjobb eredményt érték el. Hejőpapi Már az' asztalon párolgott a finom ünnepi ebéd, mire megérkeztünk. A feldíszített teremben embergyűrű vette körül Bodnár Ferenc elvtársat, a megyei tanács elnökhelyettesét, aki a mezőcsáti ünnepségen mondott be­szédet, de „átruccant” pár percre Hejőpapiba is, hogy gratuláljon a VI. traktoros nap alkalmából az ed­dig elért eredményekhez. Itt tudtuk meg, hogy a gépállomás öt legjobb dolgozója, — név szerint: Sz. Kovács Lajos (akit kormánykitüntetésben részesítettek), T. Czakó István, Ba­logh István, Rivnyák Albert és Csörsz Kálmán mind 200 százalékon felül, sőt: Sz. Kovács elvtá'rs majd 300 százalékra teljesítette- eddigi tervét. A gépállomás a kongresszusi mun­kaversenyben is jelentős vállaláso­kat tett, s dolgoznak azok megvaló­sításáért. Ennek köszönhető többek között, hogy meggyorsult a gép­szemlére való felkészülés, amelyet, a traktoros nap előtt be is. fejeztek, így az aratás-cséplés idején a hejőpapi gépállomás gépeivel remélhetőleg nem lesz semmi baj. Sárospatak Bár a gépállomás még csak kilenc éve áll fenn, itt is voltak tízéves ju­bileumot ünneplő dolgozók, akik más gépállomásokról kerültek ide annak idején. Nagy József párttitkár elv­társ, az ünnepség szónoka maga is tíz éve dolgozik gépállomáson. El­mondta: nagy megnyugvással tölti el őket az a tudat, hogy a traktoros nap alkalmából róluk külön is megemlé­keznek. A jubileumot ünneplők elha­tározták, hogy — mint azt eddig is tették —, a továbbiakban még job­ban segítik a fiatalokat, átadják ne­kik tíz év alatt szerzett tapasztala­taikat. „Örömmel dolgoznak itt az emberek44 ' Telefoninterjú Majoros Lajossal, a mezőcsáti gépállomás párti it kárával — Úgy hallottuk, hogy nagyon * szép eredményeket ért el a mezőcsáti gépállomás a tavaszi munkák során. 1 Milyen teljesítményekről adhatunk hírt? — Gépállomásunk tavaszi terve 7 500 normálhold bevetése és meg­művelése volt. A legutóbbi értékelé­sek szerint az ossz traktor- és mo- ) tormunkatervünket május 31-ig 127 Százalékra teljesítettük. Ebben ben-, ne van már ipari szállítási tervünk is. Külön a mezőgazdasági tervein­ket 106 százalékra teljesítettük. — Majoros elvtárs szerint minek köszönhető ez? — Elsősorban a kollektíva jó össz­munkájának. A gépállomás vezetője, Fodor István elvtárs és a szakhely et- tesek jól ismerik és oldják meg fel­adataikat. Ismerik és szeretik dolgo­zóikat, és azok is szeretik ő£et. Ez nagyon lényeges dolog. A másik fon­tos tényező: gépállomásunk dolgoT zóinak összetétele is olyan, hogy biz­tosan számíthatunk rájuk. Nálunk TIZENHATÉVES SZOVJET ZENE­SZERZŐ UTAZIK A BÉCSI VIT-RE A szovjet fiatalok 800 főnyi kül­döttséggel vesznek részt a bécsi fesz­tiválon. A számos művész és művész- együttes között ott lesz A. Naszedki, a moszkvai zenei középiskola 16 éves tanulója is, aki kitűnő zongoramű­vész és zeneszerző. Több tehetséges zongoraművet és egy gyermek-ope­rát írt. Bécsben mint karmester és I zongorista fog szerepelni, már . megszűnt a munkaerővándor­lás. Dolgozóinknak 80—85 százaléka állandó. Megfelelő körülményeket biztosítunk számukra. Gépállomá­sunkat állandóan rendezzük, csino­sítjuk. Természetesen az ő segítsé­gükkel. Az idén - sok társadalmi munkát végeztünk az udvar rende­zésénél, parkírozásánál. Igazán di­csekedhetünk telephelyünk szépségé­vel ... — Szórakozási lehetőségük van-e a gépállomás dolgozóinak? — Hogyne! Most különösen. Ta­vasszal ugyanis építettünk egy sport­pályát s dolgozóink a munkaidő le­teltével szívesen futballoznak itt. De berendeztünk, igaz, még nem teljesen egy klubhelyiséget is. van már tele­víziónk, ami igazán sok örömet sze­rez. Azoknak pedig, akik szeretik a jó könyveket, könyvtár áll rendelke­zésükre. Örömmel dolgoznak itt az emberek, s ez is eredményeink egyik titka.; & MENNYI IDEIG TARTÓSÍTHATÓ A VÉR? Moszkvában tanácskozásra gyűltek össze a hematológusok, hol többek közt megvitatták a vér tartósításá­nak kérdését is. A szovjet tudósok eddigi módszereikkel 2 héttől 35—50 napig tartósították a véradóktól nyert vért. Most új módszerrel kísér­leteznek, amellyel a vér mínusz 190 fokos hőmérséklet mellett 100 rrapig is tartósítható^ Ti1 QV politikai szemináriumon a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXI. kongresszusa kapcsán a kommunizmusról, a kommunizmusba való átmenetről folyt a beszélgetés. Több kérdés között különösen egy­ről vitatkoztak sokáig a hallgatók. A kérdés így hangzott: mi lesz a művé­szek sorsa a kommunizmusban? A kérdező azzal érvelt, hogy a történe­lem tanúsága szerint, a művészetek legfőbb előrelendítője, táplálója az osztályharc volt. A kommunizmusban megszűnnek az osztályok, az osztály- harc, azaz megszűnnek a művésze­tek — elsősorban a szépirodalomra gondolt a kérdező — legerősebb ihle- tője. Először nem nagyon akartak hozzászólni a jelenlevők, de aztán mégis akadt válaszadó. Egyetértett' azzal, hogy az osztály társadalmad­ban természetszerűen az osztályharc, a társadalmi mozgás, s mind ebben az ember gondolat- és érzelemvilá­gának tükrözése az irodalom lényege. Igaz, a kommunizmusban megszűn­nek az osztályok — mondta a felszó­laló—•, de akkor is lesz ellentét em­berek és emberek között. (A kínaiak ezt úgy fogalmazták meg, hogy né­pen belüli, nem antagonisztikus el­lentét.) Akkor is lesznek különböző jellemű emberek, testi és szellemi sánták, egyszóval, amíg emberi élet lesz, bőven adódnak problémák, te­hát bő élményanyaga lesz még az osztálynélküli társadalom írójának is. Sokan — azok közül is, akik a marxizmus jó ismerőinek tartják magukat — beleesnek abba a hibá­ba, hogy a kommunizmust utópiszti­kusán, ideálisan képzeljék el. És ál­talában ezek az emberek — köztük főleg fiatalok — bökkennek meg a jelenben tapasztalható visszásságok láttán. Pedig még csak a szocializ­mus építésének időszakában tar­tunk! Természetes és jogos a visszá- ságok, a hibák ellen jelentkező türel­metlenség. Ez nem is csak szubjek­tív jelenség. A párt politikájában a legfontosabb feladatok egyike az em­berek tudatának megváltoztatása. Végeredményben minden ebben az Állás vagy álláspont ?... Gondolatok a helyeskedésről irányban hat, hisz minden az embe­rért történik egy szocializmust épí­tő társadalomban. De a marxisták számolnak az adottságokkal. Lenin­hez kanyarodik itt a gondolat, ami­kor kifejti, hogy antimarxista, a va­lóságtól elrugaszkodott állásponton vannak azok, akik a szocializmust valamiféle „angyalemberekkel” akar­ják megvalósítani, s ezáltal egyben lemondanak a szocializmus megvaló­sításáról, mivelhogy ilyen embereket nem találnak. A szocializmus építői tegnap még a kapitalizmus rabjai voltak. Az embertelen társadalmi forma embertelen életmódra kény­szeríti a társadalom egyedeit. Az át- neveléshez idő kell, s az átnevelésre állandóan gondolnunk kell. Jószán­dékú, türelmes neveléssel, bátor fel­lépéssel hozzásegíthetjük és hozzá kell segítenünk mindenkit ahhoz, hogy a szocialista erkölcsi normák szerint éljen. Tj1 ppen mai cikkünk témájáról be- ■ szélgettünk a minap egy fiatal értelmiségivel. Az illető már jó pár éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, volt alkalma megismerni munkatár­sait. Két részre osztotta őket: van­nak, akik serényen dolgoznak, nem csinálnak „ügyet” munkájukból. Di­csérik őket jól végzett munkájukért. A dicséret persze jól esik, de hozzá­teszik: ugyan, szóra se érdemes. Hát csak természetes, hogy ezt így kell csinálni. S vannak mások, nem is nagyon kendőzik véleményüket, élet- filozófiájukat, azt mondják: az a fon­tos, hogy látszata legyen a munká­nak. Sőt, egyikük nagy bizalmasan azt is hozzátette, hogy ö hetekig ké­szül, ha X. Y. vezető elvtárssal akar beszélniMert nem mindegy az, hogy mit és hogyan mond el az ember. Hát igen... Az ilyenek idővel hatá­rozott rutinra tesznek szert a he­lyezkedésben. • És mint mondani szo­kás, kizárt dolog, hogy ne essenek mindig talprq. Nagyszerűen értenek a kirakatmurikához, s ha egy alka­lommal nem kerülnek a kitüntetet­tek listájára, adják a sértődöttet, a meg nem értett tehetséget. Mert az állás, az előbbrejutás mindenekelőtt való, s ami az álláspontot, az elvet illeti, abban ugyebár — frazeológiá­juk szerint — rugalmasnak kell len­ni.. sakhogy tisztelt helyezkedők, egyre nehezebb ezt csinálni. Gondoljuk, tudjuk, ezt önök őszintén sajnálják. A társadalom nem. A jó­érzésű, becsületes emberek őszintén örülnek az önök nehézségeinek. Volt idő, amikor nagyszerű terük volt a helyezkedőknek, amikor az összeköt­tetés remekül pótolta a tudás, a te­hetség hiányát. De már nem pótolja, s főleg nem fogja pótolni. Az érem másik oldala viszont az, hogy azok közül, akik látják az ilyenfajta he­lyezkedést, kirakatmunkát, nem rriindenkinek van bátorsága fellépni ellenük. Inkább magukban duzzog­nak és mondják: milyen emberek vannak még mindig! Helyeselhető-e álláspontjuk? Nem! Hisz mellettük van a közszellem, az igazságkereső­ket, az igazságért kiállókat segíti a hivatalos politika. Említsünk más példát... Nemré­giben egy ifjúmunkással találkoztam. Jól dolgozik az üzemében, kiválóan megállja a helyét. Ha társadalmi munkát kell végezni, csinálja. Párt- munkát vállal, több pártmunkát vé­gez és jobban, mint sok nürttag. Kérdeztem tőle: párttag-e? Nem. És a KISZ-ben? Nem is KISZ-tag. Cso­dálkoztam. A fiatalember marxistá­nak vallja magát. Tettei azt bizonyít­ják, hogy a kommunisták, a fiatal kommunisták között van a helye. Hát miért nem KISZ-tag? «s kér­deztem tőle. Minek? — mondta. Az nem KISZ-élet, ami az üzemükben folyik, ö elégedett a munkahelyével, nem akar ő semmit sem elérni(!) Egyetérthetünk-e az ilyen szemellen­zős véleménnyel? A fenti üzem egyetlen eset, az ott folyó gyenge KISZ-munka csak náluk jellemző. Aki ezt helyesen látja és elítéli, ugyanakkor tudja, hogy hogyan kel­lene másképpen, jól dolgozni, köte­lessége önmaga meggyőződésével szemben is, hogy mindent elköves­sen a helyzet megváltoztatásáért. Mindkét példánkból azonos tanul­ságot vonhatunk le. A passzív igaz­ságkeresés nem vezet célhoz. A tár­sadalomban egyetlen ember sem te­heti magát „obligon” kívül. Termé­szetes, hogy valaki elkeseredik, ha visszásságokat tapasztal maga körül (különösen, ha abból személyes kára is van), de ma nincs erkölcsi alapjuk a fölháborodáshoz azoknak, akik csak önmagukban, vagy csak szű- kebb baráti körben ítélik el például a karrierizmust, a helyezkedést. ítél­jék el aktívan, bátran a plénum előtt a rendellenességeket, s ebből haszna lesz a társadalomnak is, nekik is. Erre általában azt az ellenérvet szokták megemlíteni, hogy mondj igazat és betörik a fejed. Előfordul, még előfordul, hogy a hízelkedő, a talpnyaló a markába nevet. A Jó, az Igazság azonban a történelemben mindig a bátor emberek harca ré­vén jutott érvényre. A XX. század­ban fokozottabban a bátraké a jövő. És a kommunisták bátor emberek, képesek a legnagyobbra, a legszebb­re ts: a régről hozott gondolkodás, erkölcs szocialistává formálására. JJ elyezkedéssel, talpnyalással le- hét egyideig egzisztenciát biz­tosítani, de nem sokáig.. Ez elsőren­dűen harc kérdése — a társadalmon, a népen belül: az emberek között. Egyre több áldozata lesz ennek a harcnak, de „azon” az oldalon. Me­gint egy példa: Azt tartja a szólás­mondás, hogy a borbarátság a legerő­sebb, a legtartósabb. Sokan még ma is élnek ezzel a „lehetőséggel”. Meg­jelenik egy-egy vezető elvtárs, alka­lomadtán megkínálják egy-két pohár borral. Az „alkalomadtán” egyesek­nél több pohár bort is szülhet. Leg­alább is így volt a példánkban sze­replő elvtárssal. Jól dolgozott, szeret­ték munkatársai, nagy népszerűség­nek örvendett. A népszerűségre még többet is adott egy kicsit a kelleté­nél. Aztán történt a jó szokás sze­rint: hát elvtárs, csak nem sért meg... Csak egy pohárral... így kezdődött. Voltak ezek között becsületes szán­dékú, vendégszerető emberek, de akadtak talpnyalók is, akik igyekez­tek hasznot húzni az ilyen helyzetek­ből. Egyideig ez profitált is nekik. Aztán a pohár borok szaporodtak, s más erkölcsi kilengés is következett. Az elvtársat le kellett váltani. Egy ideig zavarban voltak a korábbi talp­nyalók. De aztán gyorsan túlteiték magukat a lelki megrázkódtatáson, s ők lettek a legha(ngosabb csepülöi volt védnöküknek. Még sokáig sorolhatnánk példáinkat. Hisz a karrierizmusnak, a helyezke­désnek a legváltozatosabban kimű­velt vállfajait örököltük a múltból, s élnek még ma is köztünk. Ezzel, mint realitással, számolnunk kell. Ugyan­akkor erkölcsi kötelessége minden kommunistának, minden jószándékú embernek, hogy fellépjen ezek ellen a káros jelenségek ellen. A szocializ­must nem csupa öntudatos, az esz­méért élni, halni kész emberekkel építjük fel. Igaz, hogy ahogy előbbre lépünk a társadalmi építkezésben, úgy változik az emberek gondolkozá­sa, erkölcse is, egyre kevesebb ilyen­fajta kilengéssel, visszássággal lesz dolgunk, de ezt nem szabad a vélet­lenre, az időre bíznunk, hanem akti# közreműködéssel kell segítenünk és siettetnünk az időt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom