Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

6 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1959. június t4. IPARI HÍRADÓ Uj intézkedések az újításuk bevezetésének meggyorsítására a Lenin Kohászati Müvekben m mmHGyfífíORSioe Mai miskolci sportműsor „ A Lenin Kohászati Művekben az év első öt hónapjában 350 újítást ve­zettek be. Ezekkel mintegy négy és félmillió forint megtakarításra szá­mítalak egy év alatt. A gyár igazga­tósága az újitómozgalom fejlesztésé­re nemrégiben új intézkedést adott ki, egyes gyárrészlegeket az eddigi­nél nagyobb hatáskörrel hatalmaz fel az újítások elbírálásánál, beve­zetésénél. Eddig ugyanis a gyárrész­legek önállóan, illetve közvetlenül csak olyan újítást vezethettek be. amelyek díjazása nem haladta meg az ötezer forintot. Az új rendelkezés szerint több gyárrészleg — a közpon­ti újítási iroda közbeiktatása nél­kül — azokat az újításokat is önál­lóan valósíthatja meg, amelyeknek gazdaságossági értéke eléri a negyed- millió forintot, és 25 ezer forinttal is jutalmazhatók. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatósága egyébként a napokban juttatta el a diósgyőri kohászatba az igazgatóság felügyele­te alá tartozó vállalatok ezévi össze­gyűjtött újítási feladatterveit. A könyv 17 vállalat több mint ezer pontban foglalt újítási feladatát so­rolja fel, a diósgyőri gyárban 364 újítási feladat megvalósítását közli. Az újítási feladattér veket kis köny­vecskébe foglalva a napokban két­ezer példányban osztották ki a dol­gozóknak. Asztalitenisz: Népkerti sportcsar­nok 10 óra: Budapesti—Miskolc ser­dülő válogatottjainak találkozója. Atlétika: DVTK stadion. 12 óra: Egyéni rendszerű atlétikai egyesületi bajnokság második fordulója. Hajdú. Heves, Nógrád. Szabolcs. Borsod leg­jobb atlétáinak részvételével. Kézilabda: MVSC pálya fél 10: MVSC—Győri Fonó NB I. női. fél 11: MVSC—Telefongyár NB I. férfi, népkerti sportpálya 11 óra: MMTE— Debreceni Előre NB II. férfi, előtte MMTE II—Ormosbánya férfi és MMTE—Sajókaza női. megyei baj­noki mérkőzésekre kerül sor. Kajak-kenu: Sajóparti vízitelep: I. II. III. osztályú minősítő verseny. Ugyanitt a megyei középiskolás ka­jak-kenu bajnokságok. Kerékpár: Hejőcsabai Cementgyár­tól 7 órakor indul a megyei felnőtt országúti kerékpáros bajnokság. Az ifjúsági versenyzők 10-kor indulnak a kijelölt rajthelyről. ökölvívás: DVTK stadion torna­terme 12.30: DVTK—Salgótarjáni Bányász NB II.-es ökölvívó csapat- bajnokság. Röplabda: DVTK stadion melletti pálya délelőtt 10 óra: DVTK—Utas­ellátó NB I.-es női mérkőzés. Tenisz: DVTK teniszpályákon reg­gel 8-tól: DVTK országos teniszver­senye. Vívás: Miklós úti ált. iskola 9 óra: III. osztályú megyei női tőr-* és kardvívóverseny. Labdarúgás: MVSC pálya 17.30: MVSC—DVTK NB I. bajnoki mér­kőzés. Előtte előmérkőzések. DVTK stadion délelőtt 10 óra: Di. Bányász —Martfű NB III.-as bajnoki mérkő­zés. Pereces 17 óra: Pereces—D. -------------o------------­Vége térlek a DiMüVAG-ban az üzemi labdarugó bajnokság küzdelmei A DIMÁVAG Gépgyár szakszer­vezeti bizotUaga és sportvezetői 1958 októberében kétfordulós üzemi lab­darúgó bajnokságot írtak ki. Ebben a bajnokságban nyolc üzemi csapat vett részt és a küzdelmeket a Vörös Csillag pályán bonyolították le. A kétfordulós bajnokság küzdelmei be­fejeződtek és a Kábelüzem, Ságvári Vasas csapata lett az első. A tavalyi bajnokcsapat, a DH Bocskai, ebben az évben csak a harmadik helyet tudta megszerezni. Igen jó ered­ményt ért el a Hivatalház és Anyag­raktár közös csapata, a Táncsics is, az ..előkelő” második hely megszer­zésével. Jó munkát végeztek a bajnokság sikeres lebonyolításának érdekében az intéző-, fegyelmi- és játékvezető- küldő bizottságok, továbbá a csapa­tok sportvezetői és intézői. Voltak nehézségek, akadályok, de ezeket leküzdötték, mert mindenkor a sport tisztasága lebegett az irányítók sze­me előtt. Ezért sikerült jól megszer­vezni az üzemi labdarúgó bajnoksá­got. Az utolsó forduló mérkőzései: Gépgyári Petőfi—Pöröly 0:0, Hív. Dózsa—Kerékpárüzem 2:1 (1:1), Ság­vári Vasas—Hunyadi 1:0 (0:0).- Vanczák Zoltán Négy új aknái mélyítenek az Ózdvidéki Szénbányászati Trösztnél Az Ózdvidéki Szénbányászati Trösztnél a tavalyinál csaknem 10 millió forinttal nagyobb összeget fordítanak beruházásra az idén. Eb­ből az összegből a gépesítés fejlesztése mellett jelentős összeget hasz­nainak lel új bányák és széntelepek feltárására. Uj aknát mélyítenek az ózdvidéki tröszt legfiatalabb — a- felsza­badulás óta termelő — bányaüzemében, Borsodnádasdon, ahol csaknem hat millió tonna, 3000 kalória feletti fűtőértékű szén vár kitermelésre. A borsodnádasdi 1600 méter hosszú új lejtaknát teljes egészében kifa­lazzák, és villanyvilágítással látják el. Az egercsehi bányaüzem 60 éves fennállása alatt már közel 10 millió tonna szenet termelt. Most újabb két akna mélyítésével 3 millió tonnát tartalmazó szén telepeket tárnak fel. Uj akna készül a farkasJyuki bányakörletben, Ománynál is. Ez a függöakna a többi mélyítés alatt áll ó új bányával együtt három éven beiül kezdi meg a termelést. A jelen’egiekkel együtt a felszabadulás óta hét új aknát mélyítettek; az Ózdvidéki Szénbányászati Trösztnél. Az idén 8 millió forint beruházással fénycsővilágítássál látják el Miskolc főútvonalait Miskolcon, az ország második vá­rosában tavaly kezdték meg a főút­vonalakon a fénycsővilágítás beveze­tését. A város területén ebben az év­ben mintegy 10 kilométernyi útvona­lon cserélik ki a régi lámpákat tény- csővilágításra. Többek között így vi­lágítják meg a diósgyőri nagyüze­mekhez vezető főútvonalakat, Mis­kolc-Tapolca üdülőhely útvonalát és Befejezés előtt a tokaji híd építése Az utóbbi évek legnagyobb híd­építése befejezéshez közeledik To­kajban, ahol a német fasiszták által 1944-ben felrobbantott közúti híd helyén a réginél nagyobb, 210 méter hosszú, 10 méter széles új Tisza-híd épül. A borsodi iparvidéket a Nyírség­gel összekötő új híd építését 1956 májusában kezdték meg. A tiszalöki vizilépcső építésével a Tisza vízszint­je 1,3 méterrel megemelkedett, s az új hidat ennyivel magasabban kel­lett megépíteni. A két új hídfő ki­alakításánál emiatt csaknem 5000 köbméter földet mozgattak meg. A hídfők és a két mederpilíer megépí­téséhez 2000 köbméter betont és je­lentős mennyiségű terméskövet hasz­náltak fel. A hídfő kialakításánál többszáz méter hosszúságban megemelték az úttestet és a partfalazatot. A hídfő a u város hat terét. A fénycsövesítésre az idén 8 millió forintot fordítanak. A főútvonalakról lekerült világító- berendezéseket pedig a város perifé­riáinak közvilágítására használják fel. A fénycsővilágításra való áttérés évente mintegy másfélmillió forint megtakarítást jelent a városnak. város legkeskenyebb részén van, a Kopasz-hegy lábánál, ezért a hídra való ráhajtás biztosítására több há­zat lebontottak. Ezek elvégzése az el­lenforradalom után csaknem egy évet vett igénybe, majd 1958-ban a MÁVAG dolgozói megkezdték a híd vasszerkezetének szerelését. A híd­építők komoly feladatokat oldottak meg, mert állványozás nélkül, úgy­nevezett szabadszereléssel végezték a híd kereken ezer tonna vasszerke­zetének összeillesztését. Az egy évig tartó szerelés után az idén ismét a Hídépítő Vállalat dolgozói álltak munkába és szerdán a befejező mun­kálatokhoz kezdtek. Júliusban asz­faltozzák a híd közúti forgalomra és gyalogforgalomra szolgáló részeit, helyezik el a korlátokat, alakítják ki a végleges feljárókat. Augusztusban újra megindulhat a közúti és gyalo­gos forgalom a két országrészt össze­kötő új közúti hídon. A híd építésé­re 18 millió forintot fordítottak. Honvéd NB III.-as bajnoki mérkőzés. I csat megyei I. osztályú labdarugó Előre pálya fél 11: M. Erdész—Mező- | mérkőzés. fi SAKK % öt fordulót bonyolítoctak már le Miskolc város abszolút- sakkbajnok­ságainak küzdelmeiből. Minden for­dulóban érdekes játszmák voltak, éles küzdelmek jellemezték a részt­vevők összecsapását. A negyedik fordulóra nyugodtan rámondhatjuk, hogy a döntetlenek fordulója, mert négy játszmában nem bírtak egymással a ver­senyzők. A Bokor—Varga, Dollák —Tokaji Nagy, Bárczay—Szily, Lő- rincz—jLi getfal vy-játszmák végződ­tek döntetlenül, míg a Forgács—Fá­bián és a Kádas—Cseh-játszmában a sötéttel játszó Fábián és Cseh dia­dalmaskodott. Az ötödik forduló eredményei: Cseh—Bokor 0:1, Fábián—Kádas 1:0, Ligetfalvy—Forgács 0:1, Szily—Lő- rincz 1:0, Tokaji Nagy—Bárczay dön­tetlen, Varga—Dollák 1:0. A bajnokság állása az ötödik for­duló után: 1. Szily 4 pont, 2—3. Bo­kor, Fábián 3,5—3,5 pont, 4. Cseh 3 (pont, 5. Tokaji Nagy 2,5 pont, 6—11. Bárczay, Forgács, Kádas, Ligetfalvy, Lőrincz, Varga 2—2 pont, 12. Dől­jék 1,5 pont. az als / • • serial K épek labdarugók miskof cí szereoléséro ot Az algériai válogatott, a három játékvezetővel.!« Helyválasztásnál, a két csapatkapitány mutogatással dönti el, hogy melyik ka­put választja... Fotó: Pacz Pál. NEM ELŐSZÖR BESZÉLÜNK ARRÓL, miért van szükség rá, hogy pártunk tagjai párttagsági díjat fi­zessenek. Ahhoz, hogy a párt gazda­ságilag fenntartsa magát és megfele­lő körülmények között végezhesse munkáját, természetesen anyagi bá­zisra van szüksége. A párt politikai intézmény, amelynek a fö „jövedel­me”, amit a tagság juttat anyagi ala­pul. — Mire kell a pártnak a pénz? — kérdezheti valaki. A pártnak sokféle kiadása van. A pártházak és párthelyiségek rend- bentartására, könyvtárakra, általá­nos oktatásra és pártiskolák fenntar­tására — és így sorolhatnánk to­vább a kiadásokat. A párt a fenntar­tásához szükséges összeget a tagsága által biztosítja — s ezt Szervezeti Szabályzatban rögzíti, amely sze­rint minden párttag kötelességévé teszi a jövedelme utáni tagdíjfize­tést. Félreértés ne essék: a kötele­zettség nem jelent kényszert! Egy­szerűen fegyelemről van szó. Mert párttag csak az lehet, — ismertették a pártba jelentkezővel annakidején —, aki elfogadja és betartja a párt törvényeit, tehát a Szervezeti Sza­bályzatot, amelyben többek között a tagdíjfizetésről is szó van. Az előbb azt mondottuk, nem elő­ször beszélünk erről a kérdésről. És hozzátehetjük azt is, hogy: sajnos! A tényekből arra kell következtet­nünk, hogy megyénk kommunistái közül még vannak, akik nem értet­ték meg a tagdíjfizetés, szükséges voltát. Csak pirulva merjük leírni, hogy tagdíjfizetés tekintetében a borsodi pártszervezetek, illetve az azokhoz tartozó kommunisták jócs­kán lemaradtak az országos átlagtól. Különösen a termelőszövetkezeti pártszervezetek rovására írandó ez a nem éppen dicséretes állapot. Pedig az az összeg, az az 5 forint, amit a párt egységesen tagdíjként állapított meg a termelőszövetkezetek kommu­nistái részére, egyáltalán nem jelent anyagi nehézséget e párttagoknak. Különösen szembetűnő a sátoralja­újhelyi járás termelőszövetkezetei­ben élő kommunisták hanyagsága. Ebben a járásban a termelőszövet­kezeti pártszervezetek mindössze 65 százalékát fizették az utóbbi negyed­évben a tagdíj-átlagnak. De hasonló a helyzet a többi termelőszövetkezeti járásban is; csupán a mezőcsáti já­rás kommunistái teljesítik megfele­lően ebbéli kötelességüket. Mert egyszerűen kötelességről van szó: senki nem tesz szívességet a pártnak azáltal, ha befizeti a jövedelme után megszabott és a Szervezeti Szabály­zat által meghatározott tagdíjat. SZÉPÍTENÖk AZ IGAZSÁGOT, ha azt mondanánk, hogy az üzemi pártszervezetekben sokkal jobb a helyzet. Erről egyáltalán nem beszél­hetünk. Van olyan — szerencsére kevés — párttag is az üzemi párt- szervezetekben, aki annyira önző, annyira kicsinyes, hogy pár forint végett képes félrevezetni még párt- szervezetét is. Különösen abban az esetben lehetséges ez, ha a párttag gyárban dolgozik, mondjuk Ózdon, viszont falun él és a helybeli párt- szervezethez tartozik. Természetesen az is előfordult már, hogy a községi pártszervezet elnézőbb a gyárban dolgozó párttaggal szemben és elfo­gadja tőle a kötelezőnél kevesebb tagdíjat. Ilyen példával a közelmúlt­ban az ózdi járásban találkoztunk. Meg kell mondanunk, hogy arány­lag a hivatali pártszervezeteket nem érheti kifogás. E pártszervezetek tag­sága általában azt az összeget fizetik tagdíjul, amit keresetük után a Szer­vezeti Szabályzat állapít meg. Bár itt is vannak kivételek. A műszaki értelmiség és az orvosok között akad- *nak, akik kevesebbet fizetnek a kö­telezőnél. Ebben az esetben is a párt­vezetőség liberalizmusáról van in­kább szó. Az elmondottakon kívül, sajnos, történtek csúnyább esetek is. Nem is tudjuk, mit gondoljunk azokról a párttagokról, akik hónapokon keresz­tül nem fizetnek tagdíjat. Az ilyen cselekedet már a fegyelmezetlenség határát is túlnövi, s inkább a párt ügyei iránti közömbösségről tanús­kodik. Márpedig annak, aki nemtö­rődöm a párt dolgai iránt, annak nincs helye a pártban. A pártszerve­zetek ne legyenek elnézőek az ilyen párttagokkal szemben. Ha elfogad­ható indokot nem tudnak felhozni mentségül — szigorúan, a párt tör­vényei szerint járjanak el velük szemben. Bár senki közülünk nem örül, ha szigorú eljárással találko­zik, mégis azt kell mondanunk, na­gyon helyesen és a párt törvényei­nek megfelelően jártak el nemrégi­ben a Borsodnádasdi Lemezgyár kommunistái azzal a párttaggal szemben, aki huzamosabb idő óta el­hanyagolta a tagdíjfizetést. Kizár­ták az illetőt a pártból. A TAGDÍJFIZETÉSRŐL ELMON­DOTT PÉLDÁK azonban intelmül is szolgálnak a párttagság nevelését illetően. A legtöbb mulasztás eseté­ben nem rosszindulatról van szó, csupán hanyagságról — bár ez nem lehet mentség vagy a még sok ember természetében rejlő s olykor­olykor előtörő kispolgári önzésről. Az ember általában anyagias. Ez ép­pen nem baj. De ne ott legyünk anyagiasak, ahol nem szabad annak lennünk. Találkoztunk már olyan párttaggal, aki fizetéskor, miután több adóssá­gát lerótta, így fakadt ki a pártszer­vezet gazdasági felelőse előtt, amikor az a tagsági bélyegét hozta: — „Még ez is! Ajjajj ... Ilyen nincs, hogy .,Még ez is!” Mintha legalábbis valami nem várt kiadásról lenne szó. Mi helye a sopánkodásnak?. Semmi. Újból és új­ból csak arra a kérdésre kell vissza­térnünk: mindenki tisztában volt eme kötelességgel, amikor párttag­nak jelentkezett. Sőt próbaideje is volt rá — a tagjelöltség —, hogy meghányja s vesse a dolgot. Tehát nem külön áldozatvállalásról van szó. A tagdíjfizetéei kötelezettség be­letartozik a párttagság fogalmába. Az a tény. hogy a borsodi kommu­nisták a tagdíjfizetés tekintetében or­szágos viszonylatban az utolsók kö­zött vannak — s ott kullogtak már tavaly is — egy kicsit a befelé vég­zett politikai munka sántítására vall. Legalábbis egy ponton hiányos a párttagság nevelése: a párttal szembeni kötelességteljesítés vona­lán. E gyengeségen mielőbb javíta­nunk kell. Ügy érezzük, időszerű lenne, ha taggyűléseken foglalkozná­nak a pártszervezetek a kérdéssel, sőt ezen túlmenőleg: egyénenként az arra rászoruló párttagokkal. Mert elvi síkon nem csak arról van szó, hogy hanyag, nemtörődöm a párttag. Ennél többről. Pontosabban arról, hogy fegyelmezetlen. Márpedig ez összeegyeztethetetlen a mi pártunk­kal. Előfordul, hogy vezető állásban lé­vő kommunista sem teljesíti köte­lességét: azaz inkább késlekedve fi­zeti tagsági díját, vagy nem annyit fizet, amennyit kellene. Ezt a körül­ményt kihasználják a kisebb beosz­tásban lévők s úgy nyilatkoznak: „Lám, a főnököm is helytelenül cse­lekszik — én miért legyek pontos, illetve pontosabb és kötelességtu­dóbb nála?” Természetesen helyte­len az, ha a vezető ebben a vonat­kozásban — a többivel egyetemben — nem statuál jól példát. Ám ez nem lehet mentség beosztottjának! A pártfegyelem nem funkciók, beosztá­sok szerint értendő. Pártfegyelem csak egyformán érthető s az minden­kire egyformán vonatkozik! MINT MAR MONDOTTUK, a tag­díj pontos és szabályos fizetése egy bizonyos viszonyt fejez ki a párttal való kapcsolatunkról. Igyekezzünk, hogy e vonatkozásban se mulasszuk el kötelességünket a párttal szemben. S hogy így legyen, az mindenek előtt a borsodi pártszervezetek nevelő munkájától függ. CSALA LASZtÄ A párttagság anyugi felelősségéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom