Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

2

ESZARMAGYARORSZÄG

Szerda, 1959. június 3.

1959-ben több és jobb árut termel a megye helyiipara a lakosságnak

Helyi és kisipari aktivaértekesletet tartottak Miskolcon

Hétfőn a megye helyiipari vállalatainak, kisipari termelőszövetkezeteinek kommunistái és legjobb pártonkívüli dolgozói aktívaértekezletet tartottak Miskolcon. Közel 140-en jöttek össze a megyei tanács nagytermében, hogy meghallgassák Csépányi Sándor elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének beszámolóját és megtárgyalják az előttük álló legfontosabb feladatokat. Az aktíván a helyiipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek küldöttein kívül a párt és állami szervek vezetői is részt vettek. A megyei pártbizottságot Kukucska János elvtárs képviselte.

Tanulnak a% öreg vasutasok

Csépányi Sándor elvtárs Deszá- tnolója elején elmondotta, hogy a párt márciusi határozatának megfelelően a helyiipari vállalatok is javítottak munkájukon, a fejlődés útjára léptek. Az elmúlt évben is derekasan helytálltak, 1958. évi tervüket 102,7 százalékban teljesítették, így mintegy 5 százalékkal termeltek többet, mint 1957-ben. A márciusi határozat alapján ugyanis a szocializmus építésének meggyorsítására vonatkozó feladatokból a helyi és kisiparra is sok tennivaló hárul.

A megye helyiipari vállalatai 420 millió, a kisipari termelőszövetkezetek 280 millió forint termelési értéket adnak a megye és az ország lakosságának.

Hogy ezeket a feladatokat sikeresen teljesíthessék, állandóan fejleszteni kell a termelést. Ez a fejlődés eddig is rendszeres volt, amit szemléltetően mutat, hogy az üzemek korszerűbbek, a nehezebb fizikai munkákat gépek végzik. A tanács irányítása alá tartozó vállalatok évről évre fejlődnek. A korszerűtlen, elavult, egészségtelen pékműhelyeket fokozatosan háttérbe szorítják az új, modern, nagyteljesítményű kenyérgyárak. Megyénk egyik igen fontos ipari központjában, Ózdon már új kenyérgyár termeli a város és a környék dolgozói számára a jóminőségű kenyeret. Ebben az évben Mezőkövesden, 1960-ban Kazincbarcikán, és valószínű, hogy Tiszapalko- nyán is megkezdik az új kenyérgyár építését.

A tanács a hozzátartozó vállalatoknál a korábbi években, de 1957- ben is jelentős intézkedéseket tett a dolgozók szociális és egészségügyi helyzetének üzemen, belüli megjavítása érdekében. Szalonnán például a mészégető üzem , részére üzemi fürdőt építettek. Abaújszántón és Bodrogkeresztúron a kőbányák dolgozói részére melegedőket létesítettek. Látni kell azonban azt is, hogy a néhány jó példán kívül a dolgozók szociális és egészségügyi körülményei nem a legmegfelelőbbek. Az elkövetkezendő időben meg kell oldani ezeket a feladatokat. A szociális beruházásoknak lépést kell tartani az üzemfejlesztéssel.

Az előadó azután arról szólott, hogy a helyiipari vállalatok közül a nagyobb létszámú vállalatoknál párt, szakszervezeti és tömegszervezeti alapszervezetek működnek.

A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol életképes alapszervezetek vannak, ott munkájuk megfelelően gyümölcsözik a termelésben.

ellenforradalom után újjászülető munkaverseny ezen a területen is megszabadult a korábbi hibáktól. Hélyiipari vállalatainknál is az a jellemző, hogy a munkaverseny konkrét felajánlásait a dolgozók teszik. Kedvező jelenség, hogy a dolgozók tőlük telhetőén a legjobb teljesítményt kívánják nyújtani, és óvakodnak attól is, hogy a munkaverseny fellendülése háttérbe szorítsa a minőség javulását. Helyes ez a kezdeményezés. A verseny a minőség megjavítását, a takarékosabb gazdálkodást kell, hogy eredményezze. Eddig a megye 24 helyiipari vállalata tett felajánlást, összegszerűen 2 413 ezer forinttal kívánnak többet termelni, a selejtet 120 ezer forint értékkel csökkentik, vagyis az önköltségcsökkentés teljes értéke a megye területén meghaladja a 2 millió 400 ezer forintot. Több vállalatnál i’gen helyes irányú felajánlások történtek. A Szerencsi Sütőipart Vállalatnál az anyagtakarékosság, a liszt és tüzelő fajlag javításával 50 ezer forint értékű költségmegtakarítást érnek el.

A kongresszusi munkaverseny nemcsak a tanácsi, helyiipari vállalatoknál, hanem a megye kisipari termelőszövetkezeteinél is egyre jobban kibontakozik. Több, helyesirányú felajánlás bizonyítja, hogy a szövetkezetek is részt kívánnak venni a kongresszusi verseny eredmé- j nyes teljesítésében.

A megye! vasipari termelőszövetkezet például 50 ezer forint

értékű mezőgazdasági gépek

gyártását és javítását vállalta terven felül.

A választékbővítés és hiánycikk pótlása érdekében 5 darab új vasipari cikk prototípusát is elkészítik. A faipari szövetkezetek anyagmegtakarításból 25 hálószoba és 25 kombinált- szekrény terven felüli elkészítését ajánlották fel. Az építőipari szövetkezetek, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek építkezésének elősegítése érdekében 2 millió Ft értékű építési munkát vállaltak terven felül. Különösen kiemelkedik a Miskolci Építőipari Ktsz 500 ezer, és a Miskolci Vízvezetékszerelő Ktsz 100 ezer forint értékű munkafelajánlása, amit a mezőgazdasági tsz-ek megsegítésére terven felül végeznek el.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága nagyra értékeli a vállalatok versenyfelajánlásait és olyan határozatot is hozott, amely szerint 15 ezer forint pénzjutalmat biztosítanak a versenyben legjobb eredményt elérő vállalatoknak. Ezzel az összeggel is kifejezésre akarják juttatni. a megbecsülést.

A vállalatok és kisipari tsz-eken van a sor, hogy tetteikkel és eredményeikkel is bebizonyítsák egyetértésüket a párt, a kormány politikájával és azt, hogy méltók a bizalomra, és a fokozódó megbecsülésre.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése is sok tekintetben új feladatokat ró megyénk helyiipara számára — mondotta ezután Csépányi elv- társ. Nem kétséges, hogy a megye mezőgazdaságában folyó átalakulás, a nagyüzemi termelés bizonyos mértékben megváltoztatja a helyiiparral szemben fennálló igényeket.

Az ipar fejlődése, azon belül az automatizálás, a sorozatgyártás szélesebb kiterjesztése is kötelezően veti fel a helyiiparban a változtatásokat. Sok termékből a jelenleginél nagyobb mennyiség gyártására lesz szükség,

egyes gyártmányok viszont túlnőnek majd a helyiipar keretein. Ezek az alapvető indokolások profilmódosítási kérdéseket is előtérbe hoznak. De törvényszerűen jelentkezik majd az a feladat, hogy a helyiiparnak a jelenleginél fokozottabban kell majd foglalkoznia a szolgáltatás jellegű tevékenységekkel. így a közeljövőben például az építőanyagipari vállalatnak az építőkő termelését 90-100 ezer tonnára, az égetett tégla termelését mintegy 2 és félmillió téglával 12 millió darabra, az égetett cserép termelését pedig 1 millió darabbal kell növelni.

Elsősorban a műszaki vezetőkre és a szakmunkásokra vár az a feladat, hogy behatóan foglalkozzanak üzemük munkaterületi helyzetével és azzal, hogy megtalálják a helyes utat a műszaki színvonal és a termelékenység emeléséhez. A helyiipari vállalatokban és kisipari szövetkezetekben óriási erők rejlenek, amelyeket jobban ki kell használni. A párt és a kormány egyre nagyobb feladatok megoldását várja a helyiipartól, ennek tudatában kell végeznünk munkánkat. Lássuk meg minden tevékenységünkben a dolgozó embert, akinek szebb, boldogabb életéért történik minden ebben az országban;

A beszámolót ezután vita követte. A vitában igen sok vállalatvezető, szövetkezeti vezető, párt- és tanácsi funkcionárius vett részt. Több javaslatot tettek munkájuk javítására, hogy a megye helyiipara és kisipari termelőszövetkezetei még jelentősebb helyet foglaljanak el a szocializmus építésében*

Az ÉV ELEJÉN RÉSZLETESEN

foglalkoztunk a Vasutas Szakszervezet Területi Bizottságának kulturális tevékenységével. A kultúr- nevelési munkát különböző ágazataira bontva ismertettük a kultúr- nevelés terén eddig elért eredményeiket, feladataikat, célkitűzéseiket. Programjukat — mint arról Mihalovits Ervin, a Területi Bizottság kultúrfelelőse tájékoztatott — általában következetesen rpegvaló- sították és most az általános kul- túrnevelési, szakmai továbbképzési és népművelési feladatok mellett, a kórábban iskolától elzárt idősebb vasutasgeneráció műveltségi fokának emelésére helyezték a súlyt.

A Területi Bizottság kultúrneve- lési albizottsága — a szakmai vezetés oktatási osztályaival egyetértésben — felmérte az e téren reáváró feladatokat.. Helyesen értelmezve pártunk művelődéspolitikai irányelveit, döntő fontosságú lépésnek tartották, hogy a vasutas dolgozók hatalmas családjában a magasabb műveltséget, illetve a művelődés lehetőségét minden egyes dolgozóra kiterjesszék, A nagyki- terjedésű, sók tízezres létszámú igazgatóság területén óriási munkát jelentett ez a felmérés, és a feladatoknak a kidolgozása.

Munkájuk végzésében útmutatóul — az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei mellett — a Vasutas Szakszervezet Központi Vezetőségének a kultúrnevelési tevékenységre vonatkozó határozatai szolgálnak. E határozatok fontos feladatul jelölik meg az ismeretterjesztő és a közoktatást segítő munka megjavítását.

A közel egy esztendő tapasztalatai arról győztek meg, hogy az egyes szolgálati helyeken működő szak- szervezeti bizottságok ennek a feladatnak a végrehajtásában maradtak le leginkább. A dolgozók beiskoláztatásának megszervezésében — egy-két szolgálati helytől eltekintve —, a statisztikai felmérést egyéb tevékenység alig követte. Ennek a helytelen állapotnak a felszámolására tett most hathatós intézkedéseket — mint már a bevezetőben említettük — a Szakszervezeti Területi Bizottság. Célul tűzték ki, hogy azok a dolgozók, akiknek iskolai végzettségük hiányos, azok szerezzék meg a nyolc általános iskolai műveltséget. A tanulási elhatározás önkéntes szándékon kell, hogy nyugodjon, és az egyes szolgálati helyek szakszervezeti bizottságainak az a feladata, hogy a dolgozók között hatékony nevelő munkát fejtsenek ki annak érdekében, hogy a múlt rendszer által a tudástól megfosztott, az elemi műveltségtől is elzárt dolgozókat felvilágosítsák a tanulás jelentőségéről, szervezzék a dolgozókat az írás-olvasás, valamint az esti és levelező általános iskolai tanfolyamokra.

A TERÜLETI BIZOTTSÁG FELMÉRÉSE szerint a területen — elsősorban a pályafenntartási, rakodási, fűtőházi munkások között —

183 analfabéta dolgozó is van és az egészen alacsony iskolai végzettségűek közül ezidőszerint 1500 főt kell mozgósítani iskolai tanfolyamokra. Ezeknek a tanfolyamoknak elvégzéséhez sok lehetőséget és könnyítést biztosítanak a vasúti szakszervezeti szervek. Analfabétatanfolyamokat indítanak a miskolci fűtőháznál, az ómiskolci és újmiskolci építési főnökségnél, a sátoraljaújhelyi pályafenntartási fő-t nökségnél és a miskolci rakodási főnökségnél. Általános iskolai tanfolyamokat az ómiskolci és az újmiskolci pályafenntartási főnökségnél, Miskolc személy- pályaudvaron, a miskolci fűtőháznál, a miskolci Járműjavító Üzemi Vállalatnál, a diósgyőri állomáson, a diósgyőri pályafenntar- tásnál és fűtőháznál, valamint a sátoraljaújhelyi állomáson és pályafenntartási főnökségnél szerveznek. Megállapodás jött létre a vasutas szervek és a helyi tanácsok* illetve pedagógusok között a tanfolyamok megsegítésére, illetve vezetése ügyében. A Területi Bizottság pedig részletes intézkedési tervet dolgozott ki, amelyben pontról- pontra megszabta a maga, valamint az egyes szakszervezeti bizottságok feladatait.

NEM CÉLUNK és nem feladatunk az intézkedési terv részletes ismertetése, elemzése. Azokat az illetékes szakszervezeti bizottságok már bizonyára meg is kapták. Pusztán néhány gondolatot szeretnénk hozzáfűzni. Megállapítja a Területi Bizottság, hogy az eltelt csaknem egy esztendő alatt éppen a dolgozók beiskoláztatásának megszervezésében van lemaradás. Ea elgondolkoztató, mért a szakszervezeti bizottságok általában foglalkoznak kultúrneveléssel,- de tevékenységük legtöbb esetben a népművelési feladatok kisebb-nagyobb mérvű megoldásában merül ki. Több helyen a művészeti feladatokat tekintik elsődlegesen megoldandó- nak és a közoktatással való foglalkozás teljesen háttérbe szorul. Ezek a szakszervezeti bizottságok megfeledkeznek arról, hogy semmiféle kultúrnevelési feladatot nem lehet eredményesen megoldani, ha nincs meg az alépítmény, nincs meg a dolgozóknak az a kellő műveltségi foka, amelyre a népművelés, a művészeti tevékenység* és egyéb kultúrnevelési tevékenység épülhetne. Ilyen körülmények között a vasutas dolgozók műveltségi színvonalát eredményesen emelni nem lehet. Ezért volt már nagyon időszerű és helyes a Területi Bizottságnak az az elhatározása, hogy a kultúrnevelési munkában a döntő súlyt az elkövetkezendő időben a közoktatási feladatokra — mint minden művelődési forma alapvető feltételére — helyezi.

BENEDEK MIKLÓS

A párttagok és KISZ-fiatalok munkájáról a legtöbb helyen elismeréssel nyilatkoznak. A szakszervezet» alapszeryezetek segítik a vállalatvezetőket munkájukban, részt vesznek és részt vállalnak a munka szervezésében. A feladat most az, hogy a nagyobb tervek végrehajtásához a vállalatvezetők vegyék jobban igénybe a mozgalmi szervek segítségét.

Az 1959. évi tervekről szólva elmondotta, hogy a feladatok nemcsak a termelési,' teljesítményi és szolgáltatási terv volumenének tekintetében magasabbak, hanem nagyobb a feladat az önköltségcsökkentés, a termelékenység növelése és ezek következményeként a jövedelmezőség fokozása tekintetében is. El kell érni, hogy a termelési érték növekedését, az önköltség csökkentését a termelékenység növekedése biztosítsa. Az 1958. évi tapasztalatok felhasználásával meg kell szüntetni azt az egyes területeken mutatkozó helytelen irányzatot, hogy a munkás átlagbére nyíltan, vagy burkoltan csökken. Biztosítani keU a termelékenység növelésével párhúzamosan a munkásátlagbérek emelkedését. Csépányi elvtárs hangsúlyozta, hogy népgazdaságunk olyan tervtúlteljesítést vár a megye helyiipa- rától és kisipari szövetkezeteitől, amelyek a szocializmus építését hivatottak előbbre vinni, és a tényleges szükségletekből indulnak ki.

Az olyan tervtúlteljesítésnek, ami az egyes, nem igényelt termel vények előállítását csak a nagyobb jövedelmezőség érdekében indokolja, el kell, hogy tűnjön helyiipari vállalataink és kisipari termelőszövetkezeteink munkájából.

A beszámoló további részében igen sok szó esett a helyiipari vállalatoknál kibontakozó munkaversenyről is. A beszámoló megállapította, hogy az

OLYAN SÚLYOS HIBÄKAT KÖVETETT el Fenyvesi Lajos, hogy kizárták a pártból. Előfordult már kizárás máskor is, mégsem írtuk meg az újságban. Miért kerül most ez az ügy a nyilvánosság elé? Azért, mert olyan esetről van szó, amelyből le kell vonni a tanulságokat, azért, mert nagyon sokan ismerték az ő (i tevékenységét és most látják, hogy ahová vezet az az út, amit Fenyvesi í járt.

Korábban ő is rendes dolgozó volt, ezért állították vezető beosztásba a Borsodi Vendéglátóipari Vállalatnál. JŰj munkahelyén teljesen megfe- iledkezett magáról, úgy viselkedett, (ihogy méltán botránkoztatta meg ((azokat, akik korábban ismerték. Nem {úgy tevékenykedett, mint egy állami vállalat vezető dolgozója, viselkedéssé hasonlított egy kapitalista tulaj- {donoséhoz, akinek mindent lehet. Ezt {bizonyítja az a huszonöt levél, jegyzőkönyv és más okmány, melyet ügyével kapcsolatban áttanulmá- {nyoztunk. Miről van szó konkréten?

A vállalat központjában lévő büfében teljesen lerészegedett munkaidő alatt és olyan ocsmány állapotába került, amit nem akarok részletezni. Kocsmáros József tiszapalko- {nyai italboltvezetőnél rendszeresen térítés nélkül ivott. Nem csoda, hogy famikor ebben a boltban nagy leltár- {hiány keletkezett, a boltvezető nem (•sokat törődött vele, arra számított, {hogy majd „Lajos elintézi!” (Csak (•idézőjelben használhatom a régi jó {magyar közmondást: „jótett” helyé- (1 be „jót” várj!)

Hasonlóan járt el a 77. sz; kisvendéglőben is. Az 1. sz. étteremben (|úgy lerészegedett, hogy több válla- • lati dolgozó feleségét pálinkával és ijsörrel lelocsolta, számos poharat ösz- szetörtj és masa tehetetlen állapot*

Igazságos döntés

ban a nyílt árusítású étterem egyik asztalához ült, elaludt és a haja belelógott a pörköltbe.

így történt, nem egy lumpen proletárral, nem is egy gentry földbirtokossal, hanem a Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesével.

Lillafüreden percek alatt 500 forint borravalót osztott szét a felszolgálók és zenészek között egy társaságban. Miből? — Nem, nem a fizetéséből, mert erre nem telt volna. Erre különféle módon szerzett pénzt.

Lehetne folytatni tovább Fenyvesi viselt dolgait, de semmi értelme. Az eddigi példák is meggyőzően beszélnek.

FELMERÜL A KÉRDÉS, hogyan fordulhatott elő mindez? Nem látták, nem figyelmeztették? — Magára hagyták, vagy talán valaki rávitte erre az útra?

Ebben az esetben nem így történt! Sorozatosan figyelmeztették és mindig „önkritikát” gyakorolt. Ez amolyan szánom-bánom volt, ami addig tartott, míg kezeügyébe nem került ismét egy pohár. Volt olyan eset is, hogy azt a következtetést vonta le, hogy vigyék őt olyan helyre, ahol szeszt nem lát, mert nem tud magán uralkodni —, de még mindig hittek neki. Aztán egy másfajta magatartás kezdett rajta eluralkodni: A figyelmeztető jó szót meg sem hallgatta. A párttaggyűlésen többszöri kérés és hívás ellenére sem jelent meg. Tovább folytatta dorbézoló életmódját, mint akinek már mindent lehet, mint aki nem tartozik senkinek felelősséggel. Persze mindezt nem lehet felelőtlenül, a végtelenségig csinálni, Fenyvesi Lajost alsót#; beosztásba helyezték«

Azt gondolhatná valaki, hogy ekkor rádöbbent hibáira, magába szállt és rájött, hogy ezt az utat nem lehet tovább járni. Nem így történt! Még ő volt mélységesen megsértve. Az eddigi tisztességtelen utat járta tovább is, csak most már más módszerekkel: rágalmazó beadványokkal, feljelentésekkel árasztotta el a különféle vezető szerveket a megyében és Budapesten egyaránt. Majd pedig mint „közérdekű bejelentő”, jogvédelmet kért és követelte a visz- szahelyezését munkahelyére. Volt ezek között a levelek és bejelentések között igaz is? Valószínűleg volt, de akkor sem menlevél olyan ember számába, aki nem tudja a közösség vagyonát a sajátjától megkülönböztetni. Népi államunk védi azokat, akik jogos észrevételeik miatt esetleg kárt szenvednek, hátrányos helyzetbe kerülnek amiatt, hogy felfednek hiányosságokat. Nem védheti azonban senki a hibák, bűnök elkövetőjét.

Az egész vendéglátóipari hálózatot súlyos vádakkal, intrikákkal hordta tele. Sátoraljaújhelyen, Szerencsen, Sárospatakon és a bányavidéken elhíresztelte azt a valótlan hírt, hogy a vállalat igazgatóját és párttitkárát leváltották. Nem egy helyen arról beszélt, hogy ő az igazgató. Ezzel maga mellé akart állítani emberekét saját — fent említett — céljai érdekében.

A vállalatnál előfordult hibákat ő úgy tekintette, mint egy külső szemlélő, és nem úgy, mint aki maga is felelős azokért. A saját hibáit is másokra akarta áthárítani.

MINDEZEK MIATT A PAR XSZERVEZET kizárta soraiból Fenyvesi Lajost —* a városi pártbizottság jóváhagyta a határozatot. Ea igazságos döntés. Ez talán majd rádöbbenti arra, hogy senkinek sincs joga hozzányúlni a nép vagyonához és azt saját céljaira használni; Nincs olyan munkahely, ahol elnéznék* hogy valaki munkaidőben lerészé- gedjék;

Ha már a dolgozók bizalmából vezető beosztásba került, nem élhet visz- sza ezzel a bizalommal. Nincs joga arra, hogy négy napig lumpoljon, taxival hordássá magát mindenhová és 500 forinttal túlfizesse a taxit az állam pénzéből.

Az egyes ember tévedhet, láthat rosszul dolgokat, de a pártszervezet helyesen dönt. Ostoba dolog egy kollektívával dacolni és azt magyarázni, hogy nem látják jól a dolgokat; Egyébként sem olyan bonyolult ez az ügy. Részeges? Fizetett, vagy térítés nélkül ivott? Jutott-e pénzhez megengedhetetlen módon? Ezeket igennel, vagy nemmel el lehet dönteni. Lehet várni is egy darabig vele, hogy megváltozzon az illető, de végtelenségig nem tűrhetők ezek az üzelmek.

ÄLTALÄNOSSÄGBAN ÉS MINDENKINEK SZÖL, hogy nem lehet a dolgozók bizalmával visszaélni. A részegesség és mértéktelen italozás már egymagában sem jó ajánlólevél vezető beosztásban lévő egyénnél. A megrögzött iszákosok általában gyenge jellemű emberek. Az ilyenek, ha szenvedélyük kielégítéséhez néni jutnak hozzá másképpen, akkor törvénytelen módon szerzik meg az italra valót. Az állam pénzéből pedig senki ne fizesse lumpolásait, szeretőit* szórakozásait, mert ez burzsoá szokás, ez pedig összeegyeztethetetlen a mi népi rendszerünkkel.

DÉRI EBüfl