Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG vasarnap, i»o». juxuu» x*. Nicaraguában folytatódnak a harcok - összetűzések Venezuelában (MTI) Jack Rutledge, az AP manguai tudósítója nicaraguai helyzetjelentésében megállapítja, hogy a szétszórt felkelő csoportok folytatják a harcot. Washingtoni Reuter-tudósítás szerint az amerikai államok szervezeteinek bizottsága vasárnap Közép- Amerikába utazik, hogy tanulmányozza a helyzetet. Á bizottság első állomáshelye Honduras lesz. Ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy Hon- durasból felkelő csoportok készülnek Nicaraguába. Caracasból jelenti az AFP, hogy a venezuelai Bolivar városában pénteken délután súlyos összetűzés volt a nemzetőrség és a lakosság között. A caracasi bíróság ugyanis pénteken felmentette a Jimenez-rendszer négy rendőrtisztjét. A bíróság épülete előtt várakozó tömeg az ítéleten felháborodva, meg akarta lincselni a felmentett tiszteket. A kivezényelt nemzetőrség parancsnoka sprtüzet adott a tömegre. Tíz ember megsebesült, köztük egy tanítónő, aki kórházba szállítás után meghalt. Egy órával később a város csaknem egész lakossága kivonult az utcákra. A tömegeket azonban feltartóztatták a nemzetőrség csapatai. Az AFP legfrissebb jelentése szerint a tüntetés folytatódik. Betancourt köztársasági elnök bizottságot küldött ki a helyzet megvizsgálására. A keralai ellenzék a kormány megdöntésére készül Uj Delhi (Uj Kína) Sajtójelentések szerint a keralai ellenzéki pártok fokozzák erőfeszítéseiket, hogy megdöntsék az India Kommunista Pártja vezette kormányt. A Kongresszus Párt, a Pradzsa Szocialista Párt és a Muzulmán Liga nyilatkozatot adott ki és felszólította a népet, követelje a kormány lemondását. A Kongresszus Párt akcióbizottságot is alakított és e bizottság sztrájk megrendezésére buzdítja a szakszervezeteket. Értesülések szerint a katolikus egyház »rohamosztagokat« szervez és »önkénteseket« toboroz, fegyverforgatásra oktatja őket, hogy így előkészítse Kerala állam kormányának megdöntését. A Blitz című nagy hetilap legutóbbi száma jelenti, hogy több katolikus templomot fegyverraktárnak rendeztek be. Az egyházi vezetők titkos ülésükön tervet készítettek, amely szerint a zendülés kitörésekor elvágják a távvezetékeket és elpusztítják az összeköttetési vonalakat. (MTI) Eszperantó kongresszus; beszámo'ó az „Erkel Ferenc Kulturotthonban“ Linzben (Ausztria) rendezték meg a 11. Nemzetközi vasutas eszperantó kongresszust, melyen 4 tagú magyar küldöttség is résztvett. 17 nemzet vasutas eszperantistái képviseltették magukat. A kongresszus 10 napig tartott, utána a résztvevők megtekintették Ausztria és Bécs nevezetességeit. A kongresszus érdekessége volt, hogy az egyéb különféle nemzetközi kongresszusokkal ellentétben itt teljesen tolmács nélkül folytak a beszélgetések, mivel a közös nyelven minden nemzet küldöttei tökéletesen megértették egymást. A magyar küldöttség egyik tagja, Anka Béla elvtárs, a budapesti MÁV Igazgatóság szakszervezéte területi bizottságának elnöke június 10-én beszámolót tartott a kongresszusról a MÁV »Erkel Ferenc« kultúrott- honban, a miskolci eszperantisták részére. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták, s több kérdést tettek fel az ausztriai szomszéd nép életével kapcsolatban. A következő évben Finnországban, Helsinkiben rendezik meg a» vasutas eszperantó kongresszust. Az Egyetemes Eszperantó Világszövetség 44. kongresszusát pedig 1959. augusztus 1-től 10-ig tartják Varsóban, melyen nagyobb létszámú magyar küldöttség vesz részt, a miskolci eszperantisták közül is sokan készülnek kiutazni a baráti Lengyelországba. Lőtt ó tá j ékoz t at ó Az utóbbi években Latin-Amerikán polgári demokratikus forradalmi hullám haladt végig, mely eredményeként Kubától Argentínáig félfasiszta, militarista diktatúrák buktak meg. A néptöraegek segítségével hatalomra került hurzsoá körök azonban nem váltották be a polgári demokratikus forradalom alapvető célkitűzéseit, s ezért jelenleg is Latin-Amerika területe az állandóan megújuló sztrájkok és a demokratikué szabadságjogokért folytatott tömegtüntetések színhelye. Jelmagyarázat: 1. Latin-amerikai államok, ahol az utóbbi években polgári demokratikus forradalmak diktatúrákat megdöntötték. 2. A diktatúra megdöntésének éve. 3. Latin-amerikai államok, ahol jelenleg is még katonai diktatúra van hatalmon. 4. Fegyveres harc a diktatúra ellen. 5. A diktatúra-ellenes erők felvonulási iránya Nicaraguában (melléktérkép). 6. Egyéb országok. 7. Sztrájkok és tüntetések a demokratikus szabadságjogokért. 8. Európai államok gyarmatai. — TERRA A 24. játékhéten 3,837 411 lottó- szelvény vett részt a sorsoláson, öt találatot senki sem ért el. A négyta- lálatos szelvények száma 25 darab, nyereményük egyenklnt 115122 forint. Háromtalálatos szelvények száma 2 878, nyereményük 500 forint. Kéttalálatos szelvény ezúttal 84 853 darab volt, ezekre 16 forint 90 fillért fizetnek. (MTI) Az egész vezetőség dolgozzon! A PÁRT VEZETŐ SZERVEIN, a legalsóbbaktól a legnagyobbig igen sok múlik. A választott szervek vezetik a munkát az alapszervezetekben épp úgy, mint országosan. Az előttünk álló célkitűzések és a napi feladatok megvalósítása egyrészt a vezetéstől is függ. Ha jó a vezetés, jobban megy a munka is. Megyénk pártéletét figyelve, látható, hogyan ismerik az elvtársak a kollektív vezetésről szóló tanításokat és határozatokat. Az élet is azt igazolja, hogy vannak komoly eredmények ennek az jgyedül helyes lenini elvnek megvalósításában. Egy sor példával lehetne bizonyítani, hogy különösen jó eredmények születtek a helyi határozatok meghozatalában.. Szinte alig akad olyan eset, hogy ne a pártbizottság, vagy az alapszervezet munkálta volna ki a Központi Bizottság munkásosztály helyzetéről szóló határozatából adódó konkrét feladatokat. Több helyen az előkészítés úgy folyt, hogy a helyi határozattervezetet bizottságok dolgozták ki. Az is előfordult, hogy oártonkívülit is bevontak a munkába. Jobbak is ezek a határozatok, mintha egy. még oly képzett vezető dolgozta volna ki őket. Az is kétségtelen, hogy nagyjelentőségű politikai megmozdulásoknál, mint például az országos választások idején, jobban megnő a kollektív munka, a vezetőségek jobban dolgoznak. Látni kell azonban, hogy a pártban meghonosodó ú.i módszerek, mint például az alsóbb szei’vek nagyobb önállósága, azt követeli, hogyan jussanak még előbbre. Nagyobb szerepet kell adni a választott szerveknek, nemcsak a határozatok hozatalában, hanem a végrehajtásban is. Ez nem mond ellent a vezetés onerpHvitásán»k, sőt segíti azt. Az operatív vezetés — a helyzet pontos felmérése, intézkedés és ennek menetközben? ellenőrzése a választott szerv ülései közötti időre vonatkozik. Ebből azonban nem helyes kihagyni a választott szerv tagjait, mert ha ők is dolgoznak a megvalósításban, az sokat jelent. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az alapszervi párttitkár és a szervező titkár dolgozik, a vezetőség többi tagjai pedig — akik egyébként sokat tudnának segíteni —, nem végeznek olyan munkát. Pártbizottsági szinten hasonló a probléma, azzal a különbséggel, hogy a választott szervek az apparátusban dolgozó tagjaitól várják, hogy hajtsák végre a határozatokat. Nem helyes ez a gyakorlat! Hozzájárul ilyen helyzet kialakulásához az a helytelen nézet, ami egyes helyeken felütötte a fejét, hogy a vezetőség, vagy pártbizottság reprezentatív testület, amely időnként ülésezik, a titkár pedig közben dolgozik. Ez az álláspont ma már nem bírja a kritikát. ÁLTALÁNOS DOLOG, hogy a pártbizottság tagjai dolgozni akarnak. Senki nem támaszt olyan igényt, hogy reprezentáljon valahol egy vezetőségben. A pártbizottságok tagjai dolgoznak is, de főként a saját pártszervezetükben. Ez nem is baj, csak kevés. Nekik magasabb szinten kell a dolgokat nézni és dolgozni. Jó az* ha üzemi pártbizottsági tag segít a műhélypártszervezetben, vagy a já- trási pártbrzottsági tag a községi vagy tszrpártszervezetben, de neki összr üzemi, járási szinten is kell dolgoz* nia. Ez elsősorban a választott szervek és vezetőségek titkáraitól függ; Nehezebb dolog odamenni egy választott tagnak és azt mondani: „adjanak nekem pártmunkát, mert én a vezetőség tagja vagyok” — mint őt felkérni munkára. Ez sincs kizárva természetesen, de az arra való hivatkozás, hogy „az elvtárs sem kér pártmunkát” —, nagyon közel áll a bírálat visszautasításához. A vezetőségi tagoknak és vezetőségeknek közösen kell kialakítani olyan munkamódszert, hogy ez a hiba eltűnjön. Elvtársias együttműködés szükséges ahhoz, hogy az egész vezetőség dolgozzon. A választott szervben, legyen az a pártbizottság vagy alapszervezet, egyforma jogai és. kötelezettségei vannak a tagoknak: Nem várhatja egyetlen páribizotí- sági tag sem, hogy csak a titkár dolgozzon, és elvárhatja a titkár, hogy mindenki dolgozzon, akit megválasztottak, akiben bízik a párttagság és képes is a munka elvégzésére* VANNAK PÁRTSZERVEZETEK, ahol a határozatok kidolgozásánál egy-egy pártbizottsági tagot tesznek felelőssé a végrehajtásért, és taggyűlések, ahol egy-egy vezetőségi tagra bízzák a határozat ellenőrzését. Több városban és üzemben egy- egy pártbizottsági tagra rábíztak 2-3 alapszervezetet, hogy annak munkáját rendszeresen segítse. Oiyan brigádok, melyek a határozatot kidolgozták, kaptak olyan megbízást, hogy segítsék a gyakorlati megvalósítást* A kollektív vezetéshez tartozik az is* hogy szaporodnak a brigádok, melyek egy-egy munkahelyet megvizsgálnak, értékelik a munkát és javaslatot tesznek a hibák megszüntetésére. Helye'sen teszi néhány pártbizottságunk, hogy utána a brigádot nem oszlatja fel, hanem bevonja a hozott határozat megvalósításába. Ez jó, mert felélcsebb javaslatot készítenek, nem „kívülről” nézik a dolgokat és mert a vizsgálat során alapos ismeretekre tesznek szert, amit nagyon jó hasznosítanak a munka során. Egyébként az egyes konkrét eseteket ismerő pártbizottsági tagok nagyon sok javaslatot tudnak monr dani arról, hogyan lehet a vezetést megjavítani, csak meg kell kérdezni őkét. IGEN NAGY TISZTESSÉG a vezetőszerv tagjának lenni, a párttagság bizalmából résztvenni a vezetésben. Ez azonban kötelezettségekkel is jár. Elsősorban azzal, hogy állandóan azon dolgozzunk- a munka színvonala emelkedjen. Ennek pedig egyik alapvető feltétele az, hogy az egész vezetőség dolgozzon. Ezért kell dolgozniuk a titkároknak, vezetőségi tagoknak, az egész párttagságnak. SAJÁTOS TUZERSEG H atalmas kötetre rúgna a szovjet írók III. kongresz- szusának vitaanyaga, amely a résztvevőket kétségtelenül dús szellemi élményekben részeltette. Sajnálom, hogy hozzám eleddig ez az anyag csak kivonatokban, kommentárok formájában jutott el, de örülök, hogy Nyikita Hruscsov másfélórás felszólalását teljes terjedelmében olvashattam, örülök márcsak azért is, mert — mint Bölpní György, a kongresszus* négytagú magyar küldöttségének-vezetője írja — „Hruscsov beszéde mintha akaratlanul is elvi összefoglalása lett volna az elhangzott írói felszólalásoknak, megtoldva azokat olyan ítéletekkel és olyan tanácsokkal, amelyek irányítják az irodalom emelkedésének útját.” Érdekes, felette érdekes volt Hruscsov rögtönzött és mégis a kérdések lényegébe markoló beszéde. Hiszen olyan .ember mondotta el, akinek a szava napjainkban a legF- messzebbr© hangzik a világban, s aki a maga és sok milliónyi harcostársa példájával is pozitív irányban dönti el — teszem azt — a pozitív hős kérdését, vagy a szocialista rear lizmus sokat vitatott problémáját. Hibátlan, tökéletes emberekbe a szocializmusért, a kommunizmus megvalósításáért s általában az emberi haladásért harcoló hősök, legyenek bár a párt-, az állam vezető emberei, munkások, vagy kolhoztagok, tudósok, mérnökök, tábornokok vagy közkatonák, pedagógusok, 'írók, művészek, diákok? Nem. Senki sem kívánja az írótól, hogy — mondjuk — a Jókai-regé- nyek „pozitív hőseit” mutassa be az olvasónak, hiszen az ilyen írói módszer hovatovább a személyi kultusz burkolt visszaidézéséhez vezetne s egyet jelentene az anti- realizmussal, a hamis romantika felélesztésével. Hruscsov derűs mosollyal többször utalt arra, hogy az írók, beszéde egyes kitételeiért bizonyára őt is meg fogják bírálni. Kifejtette azonban: azok az írók, akik a mi világunkban csak a rosszat akarják meglátni, rossz gebén lovagolnak, amellyel „nemcsak a mocsárból • nehéz kikászálódni, hanem még jó úton sem lehet mesa- szire jutni.” Tapasztaltuk ezt ml is, amikor a revizionizmus szekerét tologató íróink hibakutatási lázba esvén, odáig tántorogtak rossz gebéjükkel, hogy akarva-nemakarva kaput tártak az 58-os ellenforradalom gyilkos erőinek, s a mocsárból, amelybe a Hruscsov emlegette békaperspektívájuk sodorta, igencsak nehezen kászálódtak ki, s még a jó úton is nehezen jutnak előre. Nem beszélvén azokról az árulódról, akiknek a nyugati „szabad világban” egyre kiapadóbban csörgedezik a Júdás-pénz. A z az író, aki épülő világunk M pozitív hősét, bár az ma- gánéletében is, a közösségi életben is példás erényekkel rendelkezik, „nem a főbejáraton”, azaz pozitív oldaláról, „hanem a hátsó kapun”, azaz esetleges emberi hibáinak oldaláról közelíti meg, ugyancsak a maga békaszemléletéről tesz tanúságot. Az ilyen író magyarán szólva önmagát szakítja ki az iro9 dalom pozitív hőseinek soraiból*. Elárulja, hogy hiányzik belőle az a lelkesedés, az a harcos rátermettség, amely az olvasótömegeket is lelkesíthetné, nevelhetné a kommunista társadalom megvalósításáért vívott harcra, hősi cselekedetekre. Ne gondoljuk mindebből, hogy Hruscsov elvtárs fejtegetései, vagy a szovjet írók vitája a szocialista realizmus fogalmának valamiféle régebben gyakran kísértő vulgari- zálása falé irányult. Szó sem volt ilyesmiről az egész kongresszus alatt. Mindenki tisztában volt az irodalom előtt álló feladatok bonyolultságával. s azzal, hogy az írónak receptet előírni nem lehet. A recept csak arra jó, hogy felhasználhassák ügyes ellenfeleink is olyan megtévesztő írásokhoz, amelyekkel beférkőzhetnek a nép bizalmába, hogy jól éljenek; vagy arra, hogy jószándékú, de tehetségtelen akarnokók is irodalmi babérokat arathassanak. A kongresszus Bölöni megvilágítása szerint Is távol állott attól, hogy a felszólalók kiagyalt teóriákat feszegessenek. Vitája abból indult és oda csúcsosodott ki, amit a. történelem igazolt: az emberiség feltartózhatatlanul halad a kommunizmus felé. Hogy mi ebben a korszakban az író megtisztelő hivatása, azt legtalálóbban Hruscsov elvtárs fejezte ki. Katonai hasonlattal élve az írótársadalmat sajátos tüzérségnek nevezte. Sajátos tüzérségnek, amelynek meg kell tisztítania az utat a gyalogság előtt, továbbhaladásunk előtt. Arra van szükségünk, mondotta, hogy önök műveikkel „nagytakarítást végezzenek” az emberek agyában, ne pedig összezavarják a dolgokat.. nagyon pontosan kelj célozni, csak az ellenfélre: nehogy a mieinket érje a lövedék. KI emcsak Hruscsov elvtárs, l’* hanem az írók, különösen Alexandr Tvardovszkij felszólalásában is, igen nagy hangsúlyt kapott a szovjet irodalom mennyiségi forradalmának minőségi forradalomra való átváltása. Nem az a legfontosabb, — mondotta Tvardovszkij —, hogy tengersok mű szülessék, hanem az, hogy jó művek szülessenek. Amire Hruscsov is ráadta pecsétjét: igen, a szellemi életben megtisztelőbb jelző a „jobb”, mint a „több”. Végtére is mindenki számára világos, hogy az eszmei és művészi szempontból magasabb szinten álló alkotás jelenti a „sajátos tüzérség” fejlettebb célzási tudományát. Hogy mi a jobb mű, annak eldöntését ne hárítsák az írók a kormányra, — hangoztatta Hruscsov —, döntsék el maguk, elvtársi módon.... ez lesz a valódi irodalmi kritika. Hruscsov e szávaiból és egész beszédéből az csendült ki, hogy az irodalom ügyét elsősorban az írók becsületügyének tekinti. Ezzel a párt és a párt vezette szovjet nép megbecsülését és bizalmat tolmácsolta, amire a szovjet írók a kongresszuson kialakult légkörből ítélve is rászolgáltak, mert minden alapvető kérdésben teljes volt az egyetértés. Sok mindenről beszéltek itt, ami a mi irodalmi közvéleményünket is erősen foglalkoztatja. A már említetteken kívül például arról, hogyan kell bánnunk a kezdő írókkal* Hruscsov véleménye szerint helytelen, ha a kezdő írókat „mesterséges melegágyi viszonyok közé helyezzük”, mert az visszaüt fejlődésükre* „Az ember sohasem tanul meg úszni, ha valaki mindig tartja a vizen*1 — mondotta. Ellenben adjuk meg a lehetőséget a kezdő íróknak, hogy' saját erejükből fejlesszék tehetségüket. Arról is beszélt, hogyan kezeljék a ..rossz útra tévedt” írókat. „Ne dörzsöljük állandóan az orruk alá elkövetett hibáikat”, mert ez nem használ a közös ügy- r*ek, igyekezzünk a helyes útra terelni őket, de a hibáikat sem szabad elfelejteni. Hiszünk abban, — mondotta a továbbiakban —, hogy nincsenek javíthatatlan emberek. Á ltalában Hruscsov az írók döntően fontos feladataként jelölte meg az emberek nemes tulajdonságainak a kibontakoztatását. És ebben egyetért nemcsak a szocialista tábor „sajátos tüzérsége”, hanem a világ minden becsületes, haladó írója. Hiszen csak a jóravaló emberek világméretű összefogásával és a szocialista tábor legyűrhetetlen erejével zabolázhatjuk meg a világ békéjét fenyegető gonosz erőket. Hajtíu »1é*
