Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

Mitek, 1959. június 12.

ESZ AKMAOY ÍRORSZÁG

s

Társadalmi munkáért „Oktatásügy kiváló dolgozója“ kitüntetés

Ózdi munkásszállókban

]\emrégen múlt 10 éve, hogy x ’ az akkori miskolci Kossuth pártszervezetben megismerkedtem dr. Balogh Ferencnével. A 49-es választások előkészítésére indult propagandista tanfolyamok egyikét vezettem, Baloghné hallgatóként vett részt a tanfolyamon, ősz fejjel — már csaknem elérte a hatodik X-et akkor — a szeminárium egyik leglelkesebb, legszorgalmasabb résztvevője volt. Azóta többször találkoztunk. Különféle iskolai, nőmozgalmi rendezvényeken, a párt- munka sok-sok területén; mindenütt, ahol társadalmi munkásokra volt szükség. Az elmúlt szombaton a városi tanács elnökének fogadásán találkoztunk. Pedagógusnap volt, a nevelőket ünnepeltük. Ezen a fogadáson nyújtotta át a városi tanács elnöke a kitüntetéseket és jutalmakat a kiemelkedően jó munkát végző pedagógusoknak és dr. Balogh Ferencnének, aki a nevelésügy szolgálatában végzett kiváló társadalmi munkájáért részesült az »Oktatásügy kiváló dolgozója« kitüntetésben.

Ma, hatvannyolc éves fejjel is éppoly lelkes társadalmi munkás, mint megismerkedésünk idején, vagy azt megelőzőleg volt. 1945 óta tagja a pártnak, és azóta dolgozik társadalmi munkábah az iskolák megsegítése, a nevelésügy vonalán. Három évig az MNDSZ megyei és városi elnöke volt. Társadalmi munkában bejárta és iskolai szempontból feldolgozta egész Borsod megyét. Három évig volt — idős kora ellenére — falujáró. Ugyanakkor pártiskolát végzett. Tevékenységének középpontjában mindenkor az iskolák megsegítésének feladata állott. Szinte természetes, hogy az iskolák 1948-beli államosításánál is élenjárt a társadalmi munkában. Az egyik, akkor legnehezebb, a klerikális reakció által legerősebben befolyásolt területet választotta először működési területének: a mezőkövesdi járást, amelyhez az akkori eseményekből ismert Tárd község is hozzátartozott. Sokirányú volt tevékenysége. Az 1948-as miskolci ipari vásáron — több más nőaktívával — MNDSZ sátrat állítottak fel, amelynek bevételét miskolci iskolák tatarozására fordították. Az azóta eltelt évtized alatt is mindenütt ott látjuk, ahol a társadalmi munkában a nőkre szükség volt. Lankadatlan energiával látott hozzá az ellenforradalom után is a munka újraszervezéséhez, szinte az élet újrakezdéséhez. Most a városi nőtanács elnökségének és a szülői munkaközösségek vezetőségének aktív tagja és ha a munkásságáról, személyéről érdeklődünk, szerényen elhárítja az érdeklődést. Nem nagy dolog amit tesz — mondja —. tanítónő szeretett volna lenni fiatalabb korában, az akkori körülmények ezt nem engedték meg. s most ebben a munkában kárpótolja magát. A volt iskolások megbecsülése a fizetség a munkájáért.

Aztán, a hosszas beszélgetésben mégiscsak felenged és beszél, ha nem is magáról, de munkájáról, elképzeléseiről:

gy hosszú élet tapasztalatai tanítottak meg arra, — mondta —, hogy a fejlődés törvényei szerint szükségszerűen és elkerülhetetlenül újjászülető társadalom legnagyobb és sorsdöntő problémája az új, szocialista embertípus felnevelése, illetve kinevelése. Szerintem a nevelés legfontosabb feladata: megértetni a szertelenségre, szélsőségekre, romantikára hajlamos fiatal nemzedékkel a társadalmi együttélés reális, valóságos céljait, és tudatossá tenni bennük a szocializmus felépítésében már ^ a kora ifjúságtól kezdődő és évről- évre növekvő kötelesség érzetét. Nagy és sorsdöntő feladat ez, amely a nevelő részéről mélységes szeretetet és lélektani elmélyülést követel, hogy a gyermeki fejlődő értelembe már az óvodai játékoktól kezdve, belecsepegtesse a közösségi szellemet és azt módszeresen, céltudatosan táplálva és erősítve, magától értődő emberi hivatástudattá fejlesze ki, hogy az iskolai nevelés befejeztével minden ifjú ember a szocialista világnézet szellemi és lelki fegyverzetében álljon be új társadalmunk hasznos munkálóinak sorába.

— Mondjon valamit esetleg sajat munkájáról is.

— Ebben a munkában szerettem volna kivenni részemet a felszabadulás óta végzett szerény tevékenységemmel. E törekvésemben a nagy szovjet pedagógus: Makarenko tanításai vezettek, aki bebizonyította, hogy még a múlt kártékony hagyományaitól eltorzított gyermeki lelket és •jellemet is át lehet és át kell nevelni és belőle új, szocialista embert kovácsolni. Meggyőződésem, hogy szocialista társadalmi építésünk sikere igen nagy mértékben a szülők és nevelők, ezekenkívül

minden igaz szocialista ember egyértelmű, egyetértő közös és következetes munkájától függ és ha így mindnyájan teljesítjük az ifjúsággal szembeni nagy kötelességünket, — hiszem -, hogy soha többé nem ismétlődik meg 1956 szomorú példája.

O ovidén ennyiben foglalta ösz- . sze dr. Balogh Ferencné, a

lelkes társadalmi munkás, a szülői munkaközösségek aktív harcosa, társadalmi munkájának célkitűzéseit. Ezt a munkát eddig — immár közel másfél évtizede — igen eredményesen végzi. Ezt bizonyítja a most kapott magas kitüntetése is. S ezt a munkát kívánja dr. Balogh Ferencné, fiatalos lendülettel, a társadalom javára tovább folytatni. — Kitüntetéséhez és további munkájához sok sikert, jó erőt, egészséÓZD VÁROS TERÜLETÉN évről évre nagyméretű építkezések folynak. A kivitelezések többségét megyénk két nagy vállalata, a Borsod megyei mély- és magasépítő vállalatok végzik. A vállalatoknak — az alvállalkozókkal együtt — több mint ezer építőmunkás elhelyezéséről kell gondoskodni. A szálláskörülmények az utóbbi években nem voltak megfelelők. Elhanyagolták az épületeket, nem sokat költöttek tatarozásukra, hiszen látszólag nem érte meg, mert azok csak néhány évre épültek. Az Építésügyi Minisztérium már 1955- ben felismerte az ózdi szálláshelyzet súlyosságát és a megyei vállalatok vezetőinek, dolgozóinak kérésére hozzákezdtek egy modern, állandó jellegű szálló építéséhez. A megye első építőmunkás szállodáját az elmúlt év végén adták át rendeltetésének, de berendezése még most is folyamatban van.

Ez a szállás, mivel csak 216 személy részére éoült, nem oldotta meg az ózdi építők szállásgondját, de enyhítette, mert a tágas, világos szobákban jelenleg több embernek is helyet tudnak adni, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. A régi felvonulási épületekben még több száz ember maradt, akik előreláthatólag néhány évig ezekben laknak.

Az építők szakszervezete megyei bizottsága, a megyei pártbizottság ipari osztálya idejében megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a vállalatok vezető szervei megfelelően gondoskodjanak a dolgozók ellátásáról, a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat szellemében munkálkodjanak.

HA NAPJAINKBAN végigjárjuk az ózdi szállásokat, megállapíthatjuk, hogy sokkal jobb körülmények között élnek, szórakoznak munkaidő után az építőipari dolgozók. A tavaszi nagytakarítást, festést és meszelést a legtöbb helyen elvégezték, tiszta szobák várják esténként a munkásokat. A Magasépítő Vállalat 70 személyes, egyemeletes szállójában olyan rend van, hogy egy kisebb vidéki szállodának is dicséretére válna. Az ágyakban még szalmazsákok vannak, de a tervek szerint még ebben a hónapban matracokkal cserélik fel.

A Mélyépítő Vállalat vasúti szállóját korábban a Magasépítő Vállalat dolgozói használták. Most, hogy a gyári rekonstrukciós munkák miatt több mélyépítőmunkás érkezett Ózdra, ők vették birtokukba. Ez az épület a legrosszabbak közé tartozik, mégis megújhódik. — Kerül, amibe kerül, első a dolgozók érdeke és kényelme —, így vélekedett Báláz- Miklós elvtárs is, a vállalat szociális megbízottja. Hasonló a helyzet a hegytetői szálláshelyen is, ahol kb. 170 dolgozót helyezett el a vállalat. Ez is úgy épült, mint a többi, hogy majd elbontják, ha felépülnek a bolyoki bérházak. A szálló azonban szálló lesz még öt év múlva is. Éppen ezért a vállalat ezt is rendbe akarja hozatni. Mint hallottuk, az udvart parkosítják, egyik végében hosszú asztalokat állítanak fel, néhány méterrel odébb pedig szalonnasütőket létesítenek. Meglepetés lesz a munkásoknak a kuglipálya iß, hiszen a megyében itt létesítenek

először ilyen közkedvelt társasjátékot.

AZ UJ, MODERN, többemeletes szálló, amelyet a Magasépítő Vállalat dolgozói kaptak, minden igényt kielégít. Itt rendezik be a megye legkorszerűbb építőipari konyháját, tágas étterem, társalgó, olvasóterem, könyvtár, betegszoba, gondnoki lakás, fürdőszobák és külön zuhanyozók, mosdók találhatók az épületben. A munkások nagy örömmel fogadták ezt a szerető gondoskodást. Az egyik szobában beszélgettünk Csugány Bertalan . kőművessel, aki nemrégiben jött vissza a vállalathoz. Elmondotta, hogy amikor bevonult katonának, azzal a szándékkal ment el; hogy leszerelése után ismét visz- szatér, mert több éven át azt tapasztalta, hogy ennél n vállalatnál törődnek az emberekkel.

— Most, hogy visszajöttem — mondta —, olyan munkásszállóba helyeztek, amilyenről néhány évvel ezelőtt még csak álmodni sem mertünk. Amikor arra terelődött a szó, hogy tapasztalata szerint megbe- csüli-e mindenki ezt a szép épületet, és felszereléseit, bizakodva jelentette ki:

— A kezdet mindig nehéz, a becsületes dolgozók közös összefogásával meg lehet azonban győzni a hanyagabb embereket is, azokat, akik még keveset adnak magukra.

A rend és a fegyelem, a jó ízlés kialakításához okvetlenül fontos a példamutatás. Ebben sincs hiány. A 2. számú szoba lakói például csinos, ovális alakú tükröt vettek maguknak. összeállítottak egy piperepolcot is és arra helyezik a poharakat, fogkeféket, borotválkozó felszerelést. Másutt az ágyak élé lábtörlőt vásároltak és cipő helyett papucsba lépnek, ha felkelnek az ágyból. A hegytetői szállóban hosszabb ideig nem törődtek az ágyak megvetésével. Egyetlen szoba volt, ahol adtak valamit a rendre. A jó példa ragadós, ma már több szobában elterjedt az ágymegvetés előbb említett módszere.

NÉHÁNY HÓNAP ^j_,ATT nagy javulás tapasztalható a társadalmi tulajdon, a szálláshelyek felszerelésének védelmében is. — Alig akad olyan ember, aki eltulajdonítana valamilyen tárgyat, — hallottuk Urbán István elvtárstól, a magasépítők ózdi szociális^ megbízottjától. Ez valóban jó hír, hiszen a korábbi időben Óz- don gyakori jelenség volt az enyves- kezűség.

— Az új szállóban szállásbizottságot hoztunk létre, — újságolta Mester József gondnok. — A 12 tagú

bizottság, amelynek tagjai a legjobb brigádokból és a legtisztább szobák lakóiból kerültek ki, már eddig is sokat segítettek a rend kialakításához. Az egyik falitáblán például érdekes közleményeket olvastunk. Kifüggesztették azokat a fegyelmi határozatokat, amelyet a szállásbizottság javaslatára a vállalat igazgatója hozott azok ellen, akik poharat, vizes kancsót, vagy ablakot törtek el. Ezeket az embereket kártérítésre kötelezik. Az igazságos és következetes intézkedések eredményeképpen most már a többi lakók is jobban vigyáznak a felszerelésekre, hiszen azok saját kényelmüket, jobb ellátásukat szolgálják.

A szálláskörülmér.yek javításához tartozik az itt folyó,, illetve most kibontakozó kulturális tevékenység is. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az ágyak melletti székeken, vagy a megvetett tiszta ágyon lényegesen több könyvet, újságot, vagy folyóiratot találtunk. A 70 személyes szállóban kéthetenként 42 könyvet cserélnek. A szállás kultúrtermében, hétfő kivételével, minden este van filmvetítés. A filmek iránt igen nagy az érdeklődés, hiszen más szálláshelyeken nincs lehetőség arra, hogy mozielőadást rendezzenek. Éppen ezért ez a helyiség korántsem tudja kielégíteni az igényeket, pedig mindén este két előadás van mintegy 400 fő részvételével. Az új szállóban és környékén lakó munkások már több alkalommal kérték, hogy az ottani ebédlőhelyiscgben is rendezzenek előadásokat, de ezt az asztalok és székek állandó cserélgetése miatt még nem tudták megoldani. Sajnos, hosz- szú időn át hiba volt, hogy a szálláshelyek mellé nem építettek kulturális helyiségeket. Az új szálló már kapott klubszobát, de ez nem alkalmas filmvetítésre, holott a dolgozók érdeklődése elsősorban a filmelőadások iránt mutatkozik meg. A jó játék-, dokumentum- és tudományos, ismeretterjesztő filmek az utóbbi hónapokban ugyancsak csábítják szórakozásra, művelődésre az építőmunkásokat.

AZ A GONDOSKODÁS, ami jelenleg Ózdon tapasztalható, méltó elismerése annak a munkának, amit az építőmunkások igen nehéz munkával, sok áldozatvállalással a város térségében végeznek. A vezetőknek kötelességük még többet tenni a munkások pihenése, nyugalma és szórakozása érdekében, hogy a jól végzett munka után kellemesen tölthessék idejüket.

get kívánunk.

Benedek Miklós

Szarvas Miklós

Kellemes szünidő

Az illetékes romáin szerveik már idejekorán gondoskodtok arról, hogy a fiatalok kellemesen és hasznosan töltsék a szünidőt.

A szakszervezetek 140 táborában az idén több mint 64 000 gyermek tölti a nyarat. Sokezren a móptaná- csok éts- a szövetkezetek táboraiban pihennek. A különböző szakminisztériumok az ipari tanulókat viszik üdülni.

A közép- és pedagógiai iskolák VIII—X. osztályos tanulói nyári szünidejük egyrészét az állami gazdaságok közelében töltik. így alkalmuk n3rílik arra, hogy rósztvegyenek a nyári mezőgazdasági munkálatokban.

Több mint 1 500 tanuló az oktatási és művelődésügyi minisztérium sport- táboraiban nyaral. Az ifjúmunkás szövetség, az oktatási szervekkel együttműködve helyi úttörő- és iskolai táborokat is szervez.

A nyári szünidőben a gyermekeket gazdag kulturális és sportprogram várja.

Nem ez a jellemző 1

BEMUTATKOZÁSNÁL ÚGY ILLIK, hogy az ember érthetően megmondja a nevét. Sőt, vannak, akik elvárják, hogy a foglalkozást is Legutóbb sem az egyik, sem a másik „követelménynek” nem tettem eleget. A társalgás úgy folyt, hogy „magunk közt vagyunk.” Érdekes dolgokról volt szó, kommunistákról, magatartásukról. Ha valaki csak ezt a beszélgetést hallotta volna, nagyon rossz véleménnyel lenne a borsodi elvtársakról, úgy látná, hogy itt mindenki iszik, a párttagságát arra használja fel, hogy magának, vagy ismerőseinek jogtalan előnyöket biztosítson, és így tovább. Ebben a beszélgetésben részt- vett pártonkívüli is. Ezen az sem változtat, hogy az illető a párthoz igen közel áll, segíti a mi munkánkat.

Igazuk volt abban, helytelen, hogy H. S.-t kiemelték, mint jól dolgozó embert, magas funkcióba került, ezután elvált feleségétől, mert „elmaradt mögötte a fejlődésben”. Nem ez volt az egyetlen hibája, mint ahogy ilyenkor a hibák egymást követik. Elvett egy — ahogyan ő nevezte — „úrilányt” feleségül. A sorozatos hibák miatt leváltották, az úrilány-feleség pedig otthagyta, mert ő a funkcionáriushoz ment feleségül... A. elvtárs nagyon jó szakember hírében állt, az ellenforradalom idején is kommunistaként viselkedett. Aztán megváltozott. Mulatozott, kéteserkölcsű nőkkel járkált, botrányosan viselkedett. Korábban szép családi életet élt, mely teljesen válságba került. Többször figyelmeztették, nem használt, még ő volt megbántva, hogy felesége beadta a válópert. Hogy az ő szavaival éljek:

önkéntesen adta be a válópert. Ez persze már felháborító cinizmus... P. M. sokat iszik, részeges, veri a feleségét és családját. Kár volt rá- költeni azt a pénzt, amibe az öthónapos pártiskolán taníttatása került. Mert az ilyen ember hiába fújja kívülről a marxizmus tanításait, magatartásával többet árt, mint használ.

S. L. arra használta fel párttagságát, hogy kijárjon dolgokat saját maga és hozzátartozói részére. Kölcsönöket intézett, anyagokért kilincselt. Nein önzetlenül, hanem saját hasznára. Attól sem riadt- vissza, hogy azok ellen, akik nem segítették ebben a mesterkedésében, rágalmakat gyártson és terjesszen ... Olyan is előfordult, hogy munkásból lett, vezető beosztásba került ember, akinek már autóra is futotta jövedelméből, az algériai menekült, hajléktalan, éhező gyermekek részére indított gyűjtéskor 2 forintot adott...

NEM FOLYTATOM TOVÁBB.

Jegyzetet sem készítettem, ezekre pontosan emlékszem, így volt. Ezek nem kitalált dajkamesék, nem is ellenséges rágalmak. Tényleg így történtek és a párt illetékes szervei — mint utóbb kitűnt — intézkedtek is. Az említettek többsége ma már nem párttag, vagy súlyos pártbüntetést kapott, és változtat magatartásán.

Azok azonban, akik csak ezt látják, vagy különösen eltúlozzák a hibákat, nem segítenek egy lépési

sem előre. Ilyen is van, de nem ez a jellemző. A döntő, az elsődleges az, hogy a párt öntudatos, fegyelmezett, jól dolgozó emberekből áll. Megyénk-fejlődése, sikerei azt mutatják, hogy a párt jól dolgozik. A párt egész munkája pedig az egyes párttagok tevékenységéből áll. Az ipari termelésben, a mezőgazdaságban nincs szégyenkezni valónk, sőt nem egy helyen büszkélkedhetünk kimagasló eredményekkel. Ez a megye összdolgozóinak munkáját dicséri, amelyben benne van a kommunisták tevékenysége is. A kommunisták többsége példamutató ember, ezért követik a párton- kívüliek — így születnek a sikerek.

Előreléptünk a határozatok megvalósítása útján is. A Központi Bizottság legutóbbi nagyjelentőségű határozata, különösen a március 6-i határozat, a gyakorlatban valósul meg. Szervezetileg is erősödik a párt a megyében is. Ma már csak rossz emlék, hogy az ellenforradalom leverése után egyes demagógok hatására úgy képzelték egyesek, hogy a taggyűlés az teaest, ahol kellemesen elcseveg a tagság és az- 'án hazamegy. Most komoly hatá- ozatok születnek és ellenőrzik ezek negvalósítását. Ezeket persze látni kell, sőt ezt kell elsősorban látni.

HALLGASSUK Eú ÉS KENJÜK EL A HIBÄKAT? Nem, szó sincs róla! Ne túlozzunk. Nem arról van szó, hogy valaki ne igyon meg egy pohár szeszesitalt. Ne is szabjunk meg normát, hogy hány pohárral

lehet. Egyet mondjunk: mindenki annyit igyon, hogy ne ártson, ne vezessen botrányhoz, ne akadályozza a munkát. Ha valaki ezt nem tartja be, megvetik embertársai. A párttagot ezért méginkább elítélik és jogosan!

Van olyan ember, aki a párttagságát arra akarja felhasználni, hogy ennek birtokában karriert csináljon? Van ilyen. Ez az átmeneti időszak törvényszerű velejárója, a letűnt társadalmi rendszer nevelésének maradványa. A karrieristát nem érdemes bírálni. Azt nem lehet megnevelni, belőle nem lesz soha kommunista. Aki a pártot csupán egyéni céljaira akarja használni, azt ki kell zárni a pártból! Régi igazság, hogy ezzel csak erősödik a párt.

A kommunisták nagy tömegei példás családi életet élnek. Jellemző rájuk, hogy szeretik a családjukat, gyermekeiket. Nincs az a bur- zsoá vagy papi beszéd, amely náluk jobb példát tudjon mutatni. Előfordul, hogy van ez alól kivétel? Igen, megtörténik. De először is nem szabad általánosítani, másodszor pedig nem szabad hagyni ilyen esetekben a családot lezül leszteni. Beszélni kell a párttaggal, megmutatni, hogy a család is hozzájárult ahhoz, hogy ő más ember lett, tartozik azzal a felelősséggel, hogy becsülje meg a családját és ne jusson arra a gondolatra, hogy elszakadjon tőle. A házastárs^k együttéléséhez hozzátartozik az is, hogy politikai kérdésekben is

egyetértsenek, tiszteljék egymás nézetét, munkáját. Az gyakran csak olcsó ürügy, hogy a feleség lemaradt a fejlődésben. Amellett, hogy ezért nem is lehet csak mást felelőssé tenni, ezért felelős maga a párttag is.

Elvtársaink, funkcionáriusok és egyszerű párttagok tömegesen dolgoznak azért, hogy a munkások, dolgozótársaik jobban éljenek. Intézik ügyes-bajos problémáikat, segítenek gondjaikban. Tudunk róla, hogy van olyan elvtárs, akarna is rossz lakásban lakik, de már eljárt egy sor lakásügyben és el is intézte. Ez a jellemző, és elsődleges. Erre az élet nap mint nap bizonyítékok tömegét szolgáltatja.

Párttagokról, kommunistákról lehet valakinek véleménye, láthat is hibákat, de ezeket ne csak szűk körben mondja el és különösen ne azok előtt, akik nem tudnak segíteni, vagy akikre ez nem tartozik. Ez egy régi rossz szokás, amit nem helyes tovább folytatni. Ha vannak észrevételeink, mondjuk meg illetékes pártszervek előtt, ahol nemcsak sopánkodnak felette, hanem megoldják azokat. Segítőén nyúljunk a hibákhoz és ne csak úgy társalogjunk róla, mint valami rosszról, mert az a hiba attól még nem szűnik meg.

EZEK NEM OLYAN PROBLÉMÁK, amelyeket csak „magunk özött” mondhatunk el, hanem olyanok, amelyeket valamennyi pártszervezet, amely ezekkel találkozik, napirendre tűz és elintéz. Én is inkább nyilvánosan mondom el és megígérem, hogy legközelebb a ^cmutatkozácr-J a nevemet is világosan megmondom.

DÉRI ERNŐ