Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

Kedd, 1959. június 9. ESZAKMAGYARORSZÄG 9 A munkatermelékenység növelésének néhány kérdése KÜLÖNÖS KORSZAKBAN élünk. Annak a hatalmas társadalmi átala­kulásnak vagyunk .tanúi, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal vette kezdetét és azóta is feltartóztathatatlanul, minden gör­csös konzervatív ellenállást legyőz­ve, objektív és szubjektív akadályo­kat megsemmisítve, diadalmasan ha­lad előre. ' Mindennek a Szovjetunió új hét­éves terve ékes bizonyítéka. A hét­éves terv új korszak kezdetét jelzi a szocialista építés történetében. Újat, mert: 1. teljesítésével a világ első szocialista országa a gazdasági élet számos területén — nemcsak abszo­lút mértékben, hanem az egy főre jutó termelés tekintetében is — erő­sen megközelíti, illetve eléri, sőt egyes területeken túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat. 2. Ennek megvalósításával óriási mértékben növekszik a szovjet dol­gozók életszínvonala. (Legmagasabb lesz az egész világon.) 3. Ezek a reális tények kézzelfog­hatóan bebizonyítják a szocialista társadalom magasabbrendűségét a kapitalizmussal szemben. Ennek leg­fontosabb bizonyítéka, hogy a szo­cialista országok együttes ipari ter­melése hét éven belül túl fogja szár­nyalni a kapitalista országokét. A szocialista országok között újtípusú kapcsolatok jöttek létre és állnak fenn. Ezek a kapcsolatok az egyenlő­ségen, a kölcsönös segítségen és tá­mogatáson alapulnak. Éppen ezért a hétéves tervben ki­tűzött feladatok nemcsak a szovjet dolgozókat lelkesítik, hanem a szo­cialista tábor minden országát, ezen országok minden dolgozóját, így a magyar népet is. Ténylegesen ez a lelkesedés jutott kifejezésre pártunk Központi Bizottságának március 6-i határozatában, mely felhívja dolgo­zó népünket, hogy hároméves ter­vünk legfontosabb mutatószámait •ne 1960-ra, hanem már ez évben tel­jesítsük, így meggyorsítjuk előreha­ladásunkat a szocializmus építésé­ben. Az időközben kifejlődő, mére­teiben állandóan növekvő kongresz- szusi munkaversenyben is ez a lelke­sedés nyilvánul meg. Célunkat akkor érjük el, ha a munka termelékenységét nagymér­tékben növelni tudjuk. Ezzel terve­ink a legmesszebbmenőkig számol­nak is és a munkatermelékenység gyors növekedését irányozzák elő. Ezek a tények indokolják, hogy a munkatermelékenység néhány elmé­leti problémájával röviden foglal­kozzunk. A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS a termelőerők fejlődésének alapján megy végbe. Mivel a társadalom e^ész életének az anyagi javak ter­melése a reális alapja, így nyilván­való: az új társadalom azon az ala­pon jön létre, magasabbrendűsége abban jut kifejezésre, hogy benne a termelőerők fejlettsége, így a mun­ka termelékenysége magasabb szín­vonalat ér el, mint az előző társada­lomban. „A munka termelékenysége — írta Lenin —, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új tár­sadalmi rend győzelme szempontjá­ból.” (Lenin Művei. 29. kötet. 435. old.) A munkatermelékenység növe­kedésének különösen nagy jelentősé­ge van a szocialista forradalom győ­zelme szempontjából. „A kapitaliz­mus a munka olyan termelékenysé­gét hozta létre, amilyet a hűbériség nem ismert. A kapitalizmust azzal lehet és azzal fogjuk véglegesen le­győzni, hogy a szocializmus a mun­kának új, sokkal magasabb fokú ter­melékenységét hozza létre.” (u. o.) A munkatermelékenység növelése a szocializmusban abból a szempont­ból is jelentős, .hogy csak ezen ke­resztül lehet a* dolgozók állandóan növekvő szükségleteit egyre teljeseb­ben kielégíteni. A dolgozókról való gondoskodás, a szükségletek minél teljesebb kielégítése a lehetőségek­hez viszonyítva — a szocializmus lényeges tartalma. Ugyanakkor a fo­gyasztás rendszeres növelését csak a felhalmozás egyidejű és még na­gyobb mértékű emelésével lehet megvalósítani. (Hiszen a jövőbeni fogyasztás alapja a jelenlegi felhal­mozás.) Mindebből következik, hogy a munka termelékenységének rend­szeres és gyors emelkedése a szoci­alizmus lényegéhez tartozik, annak legfontosabb gazdasági törvénye. A szocializmust építő országok és a kommunizmus felé haladó Szov­jetunió fejlődése mindezeket az el­méleti tételeket már a gyakorlati élettel bizonyította. Ezek az orszá­gok már követlenül azon dolgoznak, hogy a munka termelékenységét il­letően túlszárnyalják a legfejlettebb kapitalista országokat. (Az egy főre jutó termelés végső soron a munka termelékenysége színvonalát fejezi ki.) A MUNKA TERMELÉKENYSÉ­GE, vagy termelőereje az anyagi ter­melésben kifejtett konkrét élő em­beri munkának az a tulajdonsága, hogy kifejtése során használati érté­keket, anyagi javakat állít elő. Az, hogy a konkrét munka bizonyos idő alatt mennyi használati értéket állít elő, annak hatásfokától, termelé­kenységének színvonalától függ. így nyilvánvaló, hogy a termelékenység akkor növekszik, ha növekszik a konkrét munka hatásfoka, haszná­lati értéket létrehozó képessége. Ez pedig abban jut kifejezésre, hogy egy bizonyos időegység alatt a kon­krét élő munka több terméket állít elő, mint korábban, vagy más ol­dalról kifejezve: egy ennek során történő termelékenység növelés azon­ban azon az alapon megy végb?, hogy az élőmunka egyre nagyobb tömegű és tökéletesebb termelőesz­közt működtet a termelésben és ez­által a nyersanyag növekvő tömegét változtatja át termékké. Tehát, aho­gyan a munka, úgy annak termelé­kenységének növekedése is csak köz­vetítő közegen keresztül jut kifeje­zésre. Ebből az következik, hogy a munka termelékenységét nemcsak az élő munkával, hanem a tárgyiasult munkával való takarékoskodás is emeli. Ugyanakkor ez a tény a fel­színen hamis látszatot is kelt, hiszen úgy tűnik, hogy a már felhalmozott munka (gépek stb.) is termelékeny. Technológiai, technikai szempontból valóban beszélünk a termelési esz­közök termelékenységéről. Ez azon­ban nem érintheti többé a termelé­kenységet, mihelyt annak gazdasági fogalmáról van szó. „A munka termelőerejét — írta Marx — sokféle körülmény határoz­za meg, többek közt a munkások ügyességének átlagos foka, a ^ado­mánynak és technológiai alkalmaz­hatóságának fejlettségi foka, a ter­melési folyamat társadalmi kombi­nációja, a termelési eszközök terje­delme és hatóképessége, és a termé­szeti viszonyok.” ÍGY NYILVÁNVALÓ: a munka termelékenységét azzal lehet emelni, ha javítjuk azokat a körülményeket, amelyek közt a termelés végbemegy, ha kedvező irányban változtatunk a Marx által felsorolt tényezőkön, így megrövidül a termékek előállításá­hoz szükséges idő. Ezért a termelékenység növekedé­se úgy megy végbe, illetve abban jut kifejezésre, hogy a termékegység ér­tékén belül az élő munka hányada csökken és ennek eredményeképpen a termékegységben rejlő összmunka mennyisége csökken. Ki kell hangsúlyozni, hogy a ter­melékenység növekedésének szüksé­ges feltétele a termékegységben tár­gyiasult összmunka csökkenése. Te­hát nem beszélhetünk a termelé­kenység növekedéséről abban az esetben, ha az élőmunka csökkenté­sét a tárgyiasult munkával való po- csékólás kíséri. Tehát minden mun­kás és üzem azzal növeli a munka termelékenységét, ha az élőmunkát és a tárgyiasult holtmunkát egyaránt takarékosan, termékegységre eső há­nyadát fokozatosan csökkentve hasz­nálja fel. Ez évben Miskolcon és Ózdon alakul lakásszövetkezet Mii tartalmaz a lakásszövetkezeti rendelet végrehajtási utasítása A lakásszövetkezetekről korábban megjelent kormányrendelet végre­hajtására az építésügyi és a pénz­ügyminiszter utasítást adott ki. A végrehajtási utasítás kimondja, hogy a lakásszövetkezeti szervező bizott­ság megalakítását a megyei, illetve a megyei jogú városi tanácsok végre­hajtó bizottságai kezdeményezhetik ott, ahol ilyen házak építésére sor kerül. A lakásszövetkezeti építkezés költségeire a népgazdasági tervben évenként biztosított hitelt — az Épí­tésügyi Minisztérium által közölt ta­nácsi bontásban — az OTP-nél kell megnyitni. A lakásszövetkezet feletti felügyeletet — a pénzügyi vonatko­zású kérdésekben — az OTP illeté­kes szerveivel egyetértésben a me­gyei és a városi tanácsok végrehajtó bizottságainak építési és közlekedési osztálya gyakorolja. A lakásszövetkezeti szervező bi­zottság feladata: felosztani az épülő szövetkezeti házak lakásait a válla­latok között. A bizottság közli a vál­lalatokkal a házak felépítésének he­lyét, a felvételre javasolható tagok számát. A lakásszövetkezeti tagok közé való felvételhez szükséges az OTP elismervénye a készpénzelőleg befizetéséről, írásbeli nyilatkozat, amelyben a felvételét kérő vállalja a kedvezményes lakás árának meg­fizetését. Ezenkívül igazolás szüksé­ges az eltartott családtagok után já­ró kedvezmény indokolására, vala­mint a vállalat javaslata. Sokan kíváncsiak arra, hogy a la­kásszövetkezet szervei hogyan mű­ködnek. A rendelet ezt is szabályoz­za. A szövetkezeti lakás a tag sze­mélyi tulajdona. A tulajdonjogot a telekkönyvi albetétben kell nyilván­tartani. A lakásszövetkezeti házakat azonban csak akkor lehet telekköny- vezni, ha a szövetkezet megalakult, az építési osztály nyilvántartásba vette és a lakás felépült. A hNáz ke­zelési és karbantartási hozzájárulá­sát a tagok havonként egyenlő rész­letekben kötelesek előre megfizetni. A rendelet intézkedik a felújítási alap létesítéséről is. A szövetkezeti tag lakását csak olyan személy részére adhatja el* aki a szövetkezeti tagokra előírt fel­tételeknek megfelel. A kölcsön áthá­rításához az OTP-nek is hozzá kell járulnia. A lakáseladásnál a szövet­kezetei megilleti az elővásárlási jog. A végrehajtási utasítás kimondja; hogy a szövetkezeti lakások árát az Építésügyi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium az Országos Árhivatal elnökével együttesen kia­lakított rendszer szerint állapítja meg, és az OTP útján közli a szerve­ző bizottsággal, illetve a szövetkezet igazgatóságával. Megyénkben többen érdeklődtek, hogy nálunk melyik városokban épí­tenek szövetkezeti házakat, hol ala­kulhatnak szövetkezetek. Ezzel kap­csolatban közölhetjük, hogy mint azt az Építésügyi Minisztériumban elmon­dották, kilenc vidéki város közül Borsodban két helyen, Miskolcon és Özdon alakulnak ez évben lakásszö­vetkezetek. A tervek szerint ebben az évben összesen 1600 lakást építe­nek fel. A borsodi tervszámok még nincsenek tisztázva, de az igények­nek megfelelően jelentős számú lakás épül fel a két városban. A lakások vételára lényegesen alacsonyabb lesz a hasonló OTP-öröklakásoknál, mert az állam nagy összegekkel járul hoz­zá a lakások felépítéséhez. Mint arról értesültünk, az év má­sodik felében megkezdik azoknak a lakásszövetkezeteknek a megalakítá­sát, amelyek a következő esztendő­ben építenek lakásokat. A jövő évi lakásmennyiség az ideinél nagyobb lesz. Az idén épülő lakásokat első­sorban az üzemek és vállalatok mun­kásai kapják. A jövő évben alakuló szövetkezetekbe már a hivatalok és intézmények dolgozóit is felveszik. AZ EGÉSZ TÁRSADALOM szem­pontjából a termelékenység növelé­sét, a munkaidővel való takarékos­kodást nem szűkíthetjük le a termé­kek előállításához közvetlenül szük­séges munka csökkentésére. Tágabb — társadalmi értelemben a forga­lomban, az igazgatásban és admi­nisztrációban elért munkamegtakarí­tás is növeli a munka termelékeny­ségét, hiszen vagy közvetlenül, de végső soron (úgy, hogy munkaerőt szabadít fel a nem termelő területek­ről a termelő területek számára) a termékek nagyobb mennyiségének előállítását teszi lehetővé. Csak en­nek figyelembevételével érthető meg azoknak az intézkedéseknek igazi je­lentősége, melyeket a szocialista or­szágok, elsősorban a Szovjetunió a központi igazgatás egyszerűsítése ér­dekében eszközölt. Befejezésül annyit, hogy a szoci­alista viszonyok ebben a vonatko­zásban is sokkal nagyobb lehetősé­get biztosítanak, mint a kapitaliz­mus. Ezt az bizonyítja legjobban* hogy a gazdaságilag annyira ala­csony fokról induló szocialista orszá­gok ma már nem a fejlett kapita­lista országok elérését tűzhetik ki célul, hanem a túlszárnyalását. A győzelem — az eddigi fejlődés bizo­nyítja — nem lehet kétséges. R. Szőke Katalin. ÖRÖM TAPASZTALNI, hogy — főleg a nagyüzemekben, a munkások között — milyen érdeklődést, eleven mozgást, lelkes tettvágyat teremtet­tek a párt művelődéspolitikai irány­elvei. Közel e'gy éve jelent meg ez a nagyhorderejű pártdokumentum. Megjelenésekor csak felbecsülhettük jelentőségét, ma már a határozatból és annak szelleméből fogant gyakor­lati lépésekről, eredményekről szá­molhatunk be. Ezúttal a DIMÁVAG- ba indulunk terepszemlére. Erről a gyárról mindmáig olyan „általános” vélemény volt elterjedve, hogy ott igen csak mostohán kezelik a mű­velődés ügyét. Ennek a véleménynek van némi alapja, azonban egészében mégsem igaz. Nem az emberek — vezetők, munkások — kezelik mos­tohán a művelődés ügyét, hanem az adottságok kedvezőtlenek. Sokan pár­huzamot vonnak a Lenin Kohászati Művek és a DIMÁVAG kulturális tevékenysége között. Ilyen összeha­sonlítást éppen a különböző adott­ságok, arányok miatt nem szabad tenni. Meg kell adni, sokan nem alaptalanul nevezték el tréfásan a Lenin Kohászatot „kohászati és kul­turális” műveknek. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a EIMÁ- VAG dolgozói között is legalább annyira él az igény, annyira megvan az érdeklődés a művelődés iránt, mint a Kohászatban. Nemcsak Diósgyőrben, de általá­ban jellemző napjainkban, hogy so­ha nem tapasztalt méretekben növek­szik a dolgozók művelődési vágya, s ennek nyomán emelkedik a művelt­ségi színvonal. Szürkének, elkopta- tottnak hangzik ez a megállapítás? Szürke a szavakadta kép, a valóság­hoz képest. Nem valamiféle szocia­lista csoda ez. Egyszerű lélektani je­lenség. Ha a szomjas ember oázisra bukkan a sivatagban, mohón oltja a szomj át. A művelődés, a tudás szépségeitől a tőke által távoltartott munkásság szocialista körülmények között az oázisra bukkanó szomjas sivatagi vándor mohóságával ismer­kedik a kultúrával. Persze, mint minden általánosítás, ez is túlzó. De vitatható-e tipikussága? Az élet bi­zonyítja, hogy nem. Idézhetnénk a számok sorát a DIMÁVAG-ból is. A •zánjok a mégoovekedett oiva&óked­Helyiséget a Szinvavölgyi Művelődési Körnek! A művelődési munka néhány tapasztalata a DIMAVAG-ban vet tanúsítják, a filmek és a jó szín­ház látogatottságát. De még sok a tennivaló. Az emberek tudata sokkal lassabban változik, mint a gazdasági alap. Ennek a lemaradásnak a pótlá* sát, a gyorsabb előrelépést tűzik fel­adatul a párt művelődéspolitikai irányelvei. MIT TETTEK EDDIG A DIMÁ­VAG-ban a határozat végrehajtá­sáért? Megjelenése után minden alapszervezet taggyűléseken tárgyal­ta meg az irányelveket és az ebből adódó tennivalókat. Természetesen egy határozat sem realizálódhat mindjárt közvetlen megjelenése után. Azóta már egy év telt el. Most a leg­utóbbi taggyűléseken újból napiren­den szerepelt a határozat. Az irány­elvek megvalósítása érdekében az első lépés a jelenlegi helyzet felmé­rése volt. A DIMÁVAG párt-végre­hajtóbizottsága létrehozott egy, a vb. mellett működő művelődési taná­csot, amely részletesen megvizsgálta az üzemekben folyó kulturális mun­kát. Ennek a munkának egyik igen fontos ága az ismeretterjesztés. Meg kell állapítani, hogy ezzel mind mosr- tanáig nem foglalkoztak a feladat fontosságának megfelelően. A múlt év októberében a vállalat 21 előadás­ra kötött szerződést a TIT-tel. Ebből eddig csak ötöt tartottak meg és csak 300 fő részvételével. Az érdek­lődés hiányával magyarázható ez a lemaradás? Inkább a gyenge szerve­zéssel, agitációval. A párt- és a tö­megszervezetek vezetői, tagjai nem adták meg a kellő segítséget a szer­vezéshez, amiből azt a következte­tést is levonhatjuk, hogy egy kissé lebecsülték ezt a munkát. Fontos, bogy a jövőben nagyobb figyelmet szenteljenek a társadalmi, természet- tudományi és politikai ismeretter­jesztésre. Valamivel jobb a látoga­tottsága a szakmai ismeretterjesztő előadásoknak, azonban még ez sem kielégítő. A PART-VÉGREHAJTÖBIZOTT­SÁG mellett működő művelődési ta­nács mintegy térképet készített a dol­gozók alapműveltségéről. Felmérték, kik milyen iskolát végeztek eddig. A számok mutatják a tennivalókat. A hat, vagy nyolc osztályos általános iskolát 550-en nem végezték el, ezek közül 17-en analfabéták. Jelenleg 20-an járnak egyetemre, hatvanan kö­zép- és tizenöten általános iskolába. Az utóbbi számok bár biztatóak, ve­lük nem lehetünk elégedettek. Még több dolgozóban fel kell ébreszteni a tanulás vágyát. Kapcsolódjanak be minél többen a dolgozók esti iskolái és a levelező tagozatok munkájába. Éljenek a kormány adta lehetőségek­kel. Biztatóbb képet mutat ennél a szakmai oktatás és továbbképzés. Ál­talában kielégítő a könyvtárak láto­gatottsága. Jó a műszaki könyvtár el­látottsága, azonban ez egyáltalán nem mondható el az általános (szép- irodalmi, politikai, ismeretterjesztő) könyvtárra. Ezek a könyvtárak, mind a három diósgyőri gépgyárban, igen kevés anyagi támogatást kap­nak. Ezen mielőbb változtatni kell! Vagy a vállalatnak, vagy a szakszer­vezetnek (esetleg mindkettőnek) többet‘kell áldozni ok új könyvekre. Egy cikkben természetesen nem térhetünk ki a művelődési munka minden részletére. Dícsérően kellene szólnunk arról, hogy a gyár több is­kolát patronált sikerrel, arról, hogy rohamosan növekszik a mozilátoga­tók száma, a színházba is többen járnak, mint korábban. S főleg azt lehetne dicsérni, hogy egészségesen .növekszik az igény. Utoljára hagy­tuk — nem mintha ez kevésbé volna jelentős — az öntevékeny művészeti munka elemzését. A három gépgyár­ban — DIMÁVAG, Nehézszerszám­gépgyár, Könnyűgépgyár — közpon­tosították az öntevékeny művészeti l^a^áL A DyáSPóci Gépgyárak Szinvavölgyi Művelődési Körében körülbelül háromszázan működnek, illetve működtek igen aktívan. Lel­kesedésben most sincs hiány. Minden elismerést és dicséretet megérdemel­nek — különösen, ha figyelembe vesszük a mostoha körülményeket. A körben 12 szakosztály működik. Si­kereikről már többször hallottunk. 1956- ban, mint kiváló együttes jöt­tek vissza az V. Vasas Fesztiválról. 1957- ben szintéin jól szerepeltek. Ta­valy a gyulai nemzetközi tánctalál­kozóról ők hozták el a legtöbb elis­merő díjat. AZ EGYÜTTES MUNKÁJÁT azonban nagyban gátolja — sőt, ha a helyzet továbbra is így marad, a létét fenyegeti — az, hogy nincs mű­velődési otthonuk, nincs helyiség, ahol állandóan szerepelhetnének, összejöhetnének, tanulhatnának. A szakosztályoknak a város különböző pontjain vannak a helyiségei. És milyen helyiségek! Van olyan szak­osztály, amelyiknek egy pincehelyi­ség jutott. Beszélgettünk a gyárban pártmunkásokkal, elvtársakkal, akik elsősorban művelődési ügyekkel fog­lalkoznak, a Szinvavölgyi Együttes vezetőivel. Tele vannak tervekkel, a mostoha körülmények között is lel­kesen dolgoznak. A helyiségproblé­ma azonban igen megnehezíti — né­ha szinte lehetetlenné teszi munká­jukat. Évek óta panaszolják jogos sé­relmeiket, évek óta kapnak Ígérete­ket, de helyiség, az nincs! Pedig vol­na megoldás. Nem feltétlen egy új művelődési otthonra gondolunk, az milliókat igényelne — bár korábban ilyen ígéretet is kaptak. De megold­ható a helyiségprobléma építkezés nélkül is. Régebben a DIMÁVAG- nak volt művelődési otthona, a Jó­szerencse Művelődési Kör helvisége. A kör megszűnt, és később az Üzem- élelmezési Vállalat került oda. A messiásnak az-ígérke­zik, hogy az együttes kapja vissza ezt a régi otthont. A városi tanács részéről már határozat született ar­ra, hogy az Üzemélelmezési Vállalat a földszinti helyiségekből költözzön át a Hámor étterembe. Az átköltözés körül azonban huza-vona van. Az említett helyiségekért» cserébe a vá­ros belső területén más helyiséget ajánlott fel a DIMÁVAG. Ezt azon­ban az Üzemélelmezési Vállalat ve­zetői nem fogadták el mindmostaná­ig. Az Üzemélelmezési Vállalatnak ezt az eljárását nagyon helytelenít­jük, mert ezzel akarva, akaratlan hátráltatja a három gépgyárban a párt művelődéspolitikai irányelvei­nek megvalósítását. Javasoljuk, hogy gondolkozzon ezen az Üzemélelme- zésí Vállalat vezetősége, s találjanak olyan megoldást, ami elfogadható mindkét vállalat számára és segít a közös ügynek. Nagyon káros volna, ha az a szép ambíció, lelkesedés, ami eddig volt a Szinvavölgyi Együttes munkájában, megfeneklene a helyiség hiánya miatt. A probléma megoldása nem­csak a három gépgyár feladata, eb­ben bizonyára segíti a kultúrmunká- sokat a megyei és a városi pártbi­zottság is. Ha ugyanis az együttes helyiség nélkül marad, félő, hogy annyi szép siker után megakad a to­vábbi munkálkodás, sőt megszűnik az együttes. Ezért annál jobb, minél előbb cselekszenek az illetékes szer­vek. CIKKÜNK ELEJÉN AZZAL A KÉRDÉSSEL indítottuk fejtegeté­sünket, hogy mit tettek eddig a DI­MÁVAG-ban a párt művelődéspoli­tikai irányelveinek végrehajtásáért? Az elmondottakból inkább a jövőbe­ni teendőkre következtethetünk, s kevés szó eshet a már elért ered­ményekről. Azonban mindazok a problémák, amik jelenleg foglalkoz­tatják a DIMÁVAG pártvezetőR, a művelődés munkásait, azt mutatják, hogy helyesen látják feladataikat. A közeljövőben kerül majd sor az irányelvekkel kapcsolatosan a konk­rét intézkedési terv elkészítésére. Most még csak az indulásról, a kez­deti léoásekről számolhattunk be és az biztató.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom