Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

Péntek, 1959. június 5. £SZAKMAGYARURSZAO 3 „Ha újra kezdeném, , újra csak pedagógus lennék...“ T\errieter Sándor, a miskolci XI. számú általános iskola igazga­tója mondta ezt a minap, beszélge­tés közben. Munkájáról, az iskola problémáiról és értékes tár­sadalmi munkásságáról — az úttörő és ifjúsági sportmozgalomban vég­zett munkájáról — beszélgettünk. Mert Demeter Sándor — bár egyik nagy általános iskolánknak sok gon­dot adó igazgatói tisztét tölti be, s ez a munka maga is egész embert, nagy helytállást kíván,— az úttörő- mozgalom egyik legaktívabb szerve­zője, irányítója, egyéb nevelői mun­kája mellett. Huszonhat évvel ezelőtt, 1933-ban szerezte meg a tanítói képesítést, de a szegény kőműves fiának nem kí­nálkozott katedra, ahol tudását to­vábbadhatta volna. Évekig volt ál­lástalan diplomás, míg végül egy el­dugott, alföldi tanyai iskolában oda­állhatott a gyermekek elé. A felsza­badulás hozta meg számára a to­vábbfejlődés lehetőségét. 1948-ban beiratkozott a pedagógiai főiskolára, s megszerezte a tanári képesítést. Az úttörőmozgalommal 1947-ben kezdett ismerkedni. Akkor a hejő- csabai iskolában tanított és az ak­kor szervezett, első úttörőcsapat ve­zetője volt. Csapatával az úttörők bábjáték-versenyén országosan első lett 1948 elején. Ugyanebben az. év­ben városi úttörő-titkár lett. Ebben az évben államosították az iskolá­kat és bizony nagyon sok fáradság­ba, szervezőmunkába került, amíg az új iskolai körülmények között, az addig 10—15 főnyi létszámmal műkö­dő 6—8 úttörőcsapatból az úttörő- mozgalom széles hálózatát sikerült kifejleszteni. Sokszor találkoztak az akkori szervezők meg nem értéssel, közönnyel a szülők között is. Külön gondot jelentett a szervezés a megye területén, a községekben, falvakban. Demeter Sándor oroszlánrészt vállalt ebben a szervezőmunkában. Egy év­vel később megyei úttörő-titkár lett. Mindenünnen elismerést, bizalmat kapott. Később a miskolci járás út­törőmozgalmát vezette. Sikerült meg­szerettetnie a mozgalmat a . falusi gyermekekkel, mert az összejövete­lek tartalmi, politikai munkáját mindenkor a sporttal és a kultúrális rendezvényekkel kapcsolta össze. A sikeres szervezésre jellemző, hogy abban az időben egyes falusi szpar- takiádokon gyakori volt az öt-hat- száz fős részvétel. (A sport egyéb­ként szívügye, ami természetes is, hiszen testnevelő tanár.) Jó szervező- munkájának titka, ha ugyan titok­nak lehet azt nevezni — mondja — az, hogy állandóan a gyermekek kö­zött él, soha nem az íróasztal mellől irányított, benne élt személyesen is az úttörőmozgalom életében. öt évi mozgalmi munka után, 1952-ben került mostani szolgálati helyére, a XI. számú — közismert nevén: Vörösmarty utcai — általános iskolába igazgatónak. Másfél évig, az igazgatói teendők mellett, az úttörő csapatvezetői tisztet is ellátta, de az óta sem lett hűtlen a mozgalomhoz. Az ellenforradalomig a DISZ végre­hajtó bizottsági tagjaként irányította az úttörő-munkát, az ellenforradalom után pedig azonnal résztvett a moz­galom újjászervezésében. Jelenleg a városi úttörőelnökség elnöke és a megyei elnölcség tagja. Szinte termé­szetes, hogy a vezetése alatt álló tan­intézet 178 felsőtagozatos tanulója közül 140 gyermek büszkén viseli a vörös nyakkendőt. Emellett* a sport­hoz sem lett hűtlen: tagja a városi sportbizottság elnökségének és ál­landó szervezője, vezetője az általá­nos iskolai sportmegnyilvánulások­nak. Mint pedagógus, egy pillanatra sem téveszti szem elől — és a moz­galmi munkában ilyen nagy részt vállaló nevelőnél talán természetes is —, hogy a gyermekeket nemcsak különböző, tantervi előírásokban sze­replő ismeretekre kell megtanítani, de azzal párhuzamosan, sőt elsősor­ban nevelni kell őket. Nevelni tudás­ban gazdag, szocialista gondolkodású emberré, új társadalmunk hasznos munkáiéivá. Munkája eredményes. Az iskolában évente átlag 30—40 ta­nuló ér el kitűnő eredményt és eb­ben — a nevelőtestület nagyszerű munkájának elismerése mellett —az igazgatónak is feltétlen jelentős ré­sze kell legyen. Az iskola régebben az utolsók között kullogott, ma már 52 különböző oklevéllel dicsekedhet és 1953-ban, Demeter Sándor igazga­tói működésének megkezdése után másfél évvel, a harmincnál több mis­kolci általános iskola között a har­madik helyre küzdötte fel magát. Si­került Demeter Sándornak jó neve­lői kollektívát teremtenie; a tizenhat nevelő egyemberként dolgozik és nincs közöttük egy sem, aki más is­kolába vágyakozna. Pedig nem köny- nyű a helyzet az öreg, szűk iskolá­ban, Ismeretes, hogy nem is egy he­lyen van elhelyezve az iskola: a Vö­rösmarty utcában működik három tanterem és a Felszabadítók útján — úgy jó ötszáz méternyire — még ket­tő. Az áldatlan elhelyezés mellett, az elmúlt tanév végéig még háromvál­tásos tanítás is folyt az iskolában. Ennek ellenére, az eredmény volt olyan jó, sőt sok esetben jobb, mint a kétváltásos, kedvezőbb körülmé­nyek között működő tanintézetekben. Qzinte távirati stílusban számol- ^ tunk be Demeter Sándor, a ki­emelkedően jó munkát végző peda­gógus munkájáról. Hisszük, hogy ez, — ha csak vázlatos formában is — sikerült és minden hamis pátosztól mentesnek, hitelesnek fogadhatjuk el. Portréjához erős vonásként közöl­hetjük, amit Demeter Sándor búcsú­záskor mondott: „Nem is tudnék már más területen dolgozni, csak az ifjú­ság között. Ha újra kezdeném, újra csak pedagógus lennék...” (benedek) A mikor átjutot- “ tünk a »•bebocsá­tásra« váró fiatalok sorfalán, az isikoda tánc zenekara — Csodó Béla vezetésével '— éppen keriingőbe kez­dett. Pillanatnyi tájé. kozjatlamságunk után mi is elvegyültünk a színes forgatagban. A Földes Ferenc gimnázium tanévzáró majálisán vagyunk. A szerelem és szépség hónapja, most sem ta­gadta meg önmagát: a vidám dallamokra kö­zel kétezer fiatal tán­col. A hűvös idő elle­nére gyakran találko­zunk az iskola udva­réin is szórakozni kívá­nókkal, de leginkább a tantermekben csap magasra a jókedv. A fiúktól megtudjuk, hogy ennek a jól meg­szervezett mulatságnak Prókay László, kémia­szakos tanár, az egyik fő részese. Tőle érdek­lődünk . : : — Italíeleflős vagyok. A büfék látogatottsága nagy. 120 liter bort. 300 liter sört, 60 kg málnát és két teherko­csi süteményt rendel­tünk. Tóth Imrétől és Pré- vendácsDk Lajostól megkérdezzük, hogyan érzik magukat a majá­lison. — Nagyon jól szóra­kozunk. Teljesen még­sem tudunk feloldódni, az egyre közelgő érett­ségire gondolunk. Mindketten tovább szeretnének tanulni. Partuernőilknek még nincs ilyen problémá­juk ... A mamák is jó han­gulatban vannak, péL da erre Kovács János­né, aki először van itt kislányával. A bál egyik fiatal résztvevője Potoczky Katalin, elsős gimna­zista. — Nagy élmény szá­momra. hogy itt lehe­tek. most vettem fel először a báliruhát. Nagyon szeretek tán­colni. Időközben sokan ha­zafelé indulnak. A bü­fékben majdnem min­den elfogyott. Az est rendezésében az iskola legtöbb tanulója részt­vett, melynek zárt jel­lege dicsérhető. Bár a túlzsúfoltságon segít­hettek volna, ha a ter­meket félig töltik meg asztalokkal. De így is frissítőén hatott ez a bál a közelgő vizsgák előtt. — akác — kiss Apróság, de elgondolkoztató Sokat emlegetett »udvariasság^-gal kapcsolatban véleményem szerint 0fryes gyermekes anyák rontják el a még meglévő udvariassággal rendel, kezőket is. Számtalan esetben megtörténik, hogy egy tömött villamosra felszáll egy anya gyermekével s fürkészően, egyben lemondóan körülnéz, mert helyet találni teljesen reménytelen. De mégis! A mellette lévő helyről egy fiatalabb korosztályba tartozó (inkább nő!) kedves mosollyal felkínál­ja a helyét. S mi történik? Tulajdonképpen ezen van a hangsúly. A mama megelégedetten letérdelteti gyermekét a megüresedett helyre, s most már két felnőtt áll a gyermek mellett. Ezk után nem meglepő, ha a fenti udvarias — esetleg munkából, a »második műszakba,« hazaigyekvő — asszony megfogadja, hagy soha többé nem lesz udvarias. Bosszantó dolog zsúfolt villamosokon térdelő kisgyermekeket látni az ülőhelyeken, amikor idős asszonyok, emberek állni kénytelenek. Dipcseyné Beruházási Bank m 1RMTWG VfWORSZOG A magyar válogatott Osdon • • Zsúfolásig megtelt az ózdi stadion, amikor a magyar „A” válogatott §s az Ózdi Kohász SE csapatai kifutot­tak a pályára. A közönség melegen ünnepelte a legjobb magyar labda­rúgókat és Horváth Károly elvtárs, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgató­ja üdvözlő szavakkal köszöntötte a válogatott játékosokat és vezetőket. Üttörők virágcsokrokkal és ajándé­kokkal kedveskedtek a vendégek­nek. A hatalmas érdeklődéssel várt mérkőzésen 16 ezer néző volt jelen. A két csapat a következő összeállí­tásban kezdett: Válogatott: Grosits (Ilku), — Mát­rai, Sipos, (Szigeti) Sárosi, — Bund- zsák (Szőjka) Kotász, — Sándor (Bu­dai) Göröcs, Tichy, Albert (Pál) Feny­vesi. Ózdi Kohász: Szántó, — Gyárfás, Siska, Hajner, — Borbás I. Ferdi- nánd, — Borbás II, Széles, Zárai, Kismarton, Szkladán. A mérkőzés sok meglepetésben bővelkedett. A meglepetések, főleg az ózdiak részére voltak kedvezőek, mert az NB Il-es csapat játékosai egyáltalán nem „respektálták” a vá­logatottakat, hanem az első pillanat­tól kezdve, hatalmas lelkesedéssel játszva, igen megnehezítették a leg­jobbak győzelmét. Már az első perc hazai gólt eredményezett. Széles— Szkladán—Kismarton összjáték után az összekötő, a meglepett védelem mellett megszerezte a hazai csapat vezető gólját. 0:1. A válogatott, a gól után, főleg a jobbszárnyon vezette támadásait, az ózdi védelem azon­ban, határtalan lelkesedéssel küzdve, megakadályozta a góllövést. A válo­gatott csatársornak szinte nem volt alkalma gólhelyzetet kialakítani. Amikor az ózdi kapu elé kerültek, Tichy és Sándor csak fölélövéssel vétette magát észre. A hazai csapat ezzel szemben korszerű, helycserés támadásokkal közelítette meg Gro­sits kapuját és egy ilyen támadás be­fejezéseképpen gólt értek el a ha­zaiak. Szkladán beadását Zalai ügye­sen levette és Grosits mellett a háló­ba lőtte a labdát. 0:2. Sándor közeli lövését védte ezután jó érzékkel Szántó, majd Albert kí­gyózott át az ózdi védelmen és a hálóba lőtt. 1:2. Két perc múlva Tichy használta ki az ózdi védők megtorpanását és közelről kiegyenlített. 2:2. A félidő befejezése előtt újból * Tichy volt eredményes és góljával 3:2-re alakult a félidő állása. Szünet után a válogatott öt új já­tékossal erősített. Ennek ellenére a hazai csapat továbbra is nagyszerűen játszva, teljesen egyenrangú ellenfél volt. Az ózdi csapat egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet és a nagyszámú közönség igen élvezte a játékot. A 48. percben Tichy góljával már 4:2-re alakult az eredmény, de a hazai csapat egyáltalán nem csüg­gedt és a 72. percben Szkladán gól­jával 4:3-ra, majd három perc múlva Széles góljával 4:4-re alakult a mér­kőzés állása. Nagyon belefeküdt ek­kor a válogatott csapat és formás támadások után Göröcs volt ered­ményes. 5:4. Az ózdiak is rúgtak még egy gólt, de azt a játékvezető nem adta meg. A válogatott csapat csalódást kel­tett Ózdon. A kitűnő formában lévő hazai csapat nagy próbára tette a legjobbakat és végig egyenrangú el­lenfél volt. Az ózdi csapat kitűnő ed­zőtársnak bizonyult. A válogatottnak minden tudására szükség volt ah­hoz, hogy az utolsó negyedórában maga javára döntse el a mérkőzés sorsát. Az ózdi közönségnek nagyon tetszett a játék. A mérkőzés végén többen is felsóhajtottak: —• Bár így játszana a hátralévő mérkőzéseken is az ózdi csapat, akkor még előkelő helyen is végezhetnénk. A válogatott ezen a mérkőzésen nem erőltette meg magát. Nem lát­tunk kiemelkedő teljesítményt egyik játékostól sem. Az ózdi csapatból mindenkit dicséret illeti, egészséges, lélkes, gólratörő játékukért. A hazai csapatból Ferdinánd, Zalai, Borbás IL és Szkladán játszott a sok jó között — a legjobban. Ivánszki Árpád Néhány megjegyzés a mezöcsáti labdarúgó csapatról A napokban levelet kaptunk Me- zőcsátról. A labdarúgó csapat egyik játékosa levélben tárja fel azokat a hiányosságokat, amelyek a mezőcsá- ti labdarúgócsapat házatáján észlel­hetők. Kérésére, levelét szószerint közöljük, mert azt szeretnénk, ha az őszinte megnyilvánulásból, nemcsak a mezöcsáti labdarúgók, hanem más egyesületek sportolói is tanulnának. A levél teljes szövege a következő: „A megyei labdarúgó bajnokság I. osztályában, a tabella végén tanyá­zik a mezöcsáti Petőfi labdarúgó csapata. Sokan töprengtek már azon, hogy ilyen nagy község labdarúgói miért nem tudnak „megkapaszkod­ni” az első osztályban. A kiesés el­len küzdünk — most, már elkerül­hetetlenül. Én is a csapat játékosa vagyok, s nagyon fájdalmasan érint, hogy csa­patom a következő szezonban már nem lesz részese a megyei I. osztály­nak. A sajtón keresztül szeretném szurkolóinknak és sporttársaimnak elmondani azokat a hibákat, ame­lyek miatt csapatunknak ide — a ki­esésre — kellett jutnia. Sokan az anyagi nehézségekre hi­vatkoznak. Ez részben igaz is. De az elmúlt bajnokságban vezetőink, szurkolóink a legszükségesebbeket előteremtették ahhoz, hogy zavarta­lanul sportolhassunk. Olyan hangok is elhangzottak, hogy az Északma­gyarországi Labdarúgó Szövetség nem a legkedvezőbben nyilatkozik a mezöcsáti „oroszlánbarlangról”. Eb­ben is van igazság... Mások úgy vélik, hogy nincs meg­felelő szakvezető. Pedig akik így meditálnak, nagyon rossz úton ha­ladnak. Kiváló szakvezetőnk volt Nagy György személyében, de ... S ennél a „de”-nél álljunk meg egy pillanatra ... Tegyük fel nyíltan és őszintén a kérdést: Miért ment el két évi se- réfty és fáradságos munka után csa­patunktól Nagy György edző? Mond­juk meg nyíltan és őszintén, miat­tunk, játékosok miatt, illetve sport­szerűtlen magatartásunk miatt. Ki­zárólag a sportszerűségnél kell ke­resni a hibát. Folytassuk a feleletre váró kérdé­sekkel, amelyek a rideg valóságot tükrözik: Megengedhető-e az, hogy néhány Nemzetközi motocross verseny a Bábonyibércen Néhány héttel ezelőtt hatalmas tö­meg nézte végig a nemzetközi mo­tocross versenyt. Most vasárnap a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Borsod megyei motoros klubja újabb „csemegével” kedveskedik a miskol­ci motorsportkedvelőknek. Vasárnap délelőtt J0 órakor nemzetközi moto­cross versenyt rendeznek a Bábonyi­bércen. Ezen a versenyen a legjobb területi versenyzők mellett csehszlo­vák motorosok is indulnak. Az elő­zetes jelentés szerint Kassáról és Eperjesről jönnek többen is a ver­senyre. Ez a tény nagyban emeli majd a verseny színvonalát. A ren­dezőség tájékoztatása szerint a ver­senyt, — az elmúlt versenyhez ha­sonlóan — jól megszervezték. Az ér­deklődők autóbuszokon közelíthetik meg a verseny színhelyét. Az autó­buszok ötpercenkint indulnak a Ta­nácsház térről. Igen helyesnek tartjuk a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Borsod megyei motoros klubjának újabb kéz deményezését, mert ezzel a verseny­nyel igen sok hívet szereznek majd a motorsportnak. A nevezések alap­ján színvonalas, izgalmas küzdel­mekre van kilátás vasárnap délelőtt 10 órakor a Bábonyibércen ... SAKK % Végetérteik a csapatbajndk&ag küz­delmei. de a sakkozók nem pihemineik. A további versenyek sorozatából kiemelkedik a vasárnap, június 7-én kezdődő. Miskolc város »abszolút« bajnoksága. Miskolc váró«? siakkéleté_ ben mindig jelentős eseménynek szá­mított a városi bajnokság. Az utóbbi időben azonban, miután ez a baj. nokság általában a magyar bajnok­ság előversenyének is számított, első­sorban a továbbjutást jelentő helye­kért folyt a küzdelem. A mostani versenyen viszont a bajnokság jelle­ge a döntő. Az aibszolút bajnokságon nemcsak I. osztályú versenyzőink vesznek részt, hanem a miskolci mesterek is. így részt vesz a küzdelemben dr. Szily József nemzetközi mester és Bárczay László mester is. Ez a tény növeli a verseny érdekességét és színvonalát. Az izgalmas küzdelme­ket ígérő verseny győzteseit megjó­solni természetesen nagyon nehéz fel­adat volna. Egy biztos: a versenynek máris van nyertese ■— a miskolci sakkozás! A versenyt a diósgyőri stadionban bonyolítják le. minden nap délután 4 órai kezdettel. A vasárnapi első fordulóra délelőtt kerül sor. Szigethy Albert sakkhír — A Zürichben folyó nemzetközi sakk verseny szerdai napján, elsőnek a 11. fordulóból függőben maradt játszmákat fejezték be. Tál legyőz­te az osztrák Ducksteint. Kérész dön. tétlenül végzett a svájci Nievergelt. tel. Ezután a 12. fordulót bonyolí­tották le, amelyből csak egv játszma fejeződött be. míg a többi, — köz­tük a Tál—Barcza találkozó is. — függőben maradt. A verseny állása: 1. Tál (szovjet) 9,5 (1) pont. 2—3—4. Kérész, (szovjet) Gligorics (jugosz­láv) Fischer (amerikai) 8—-8 (1—i) pont. 5. Barcza (magyar) 7 (1) pont, játékos következetesen elmaradjon az edzésekről? Ezt nem tehetik meg. Megengedhetik-e maguknak azok a játékosok, akik magukat sportembe­reknek tartják, hogy csütörtökön, pénteken, sőt még szombaton is mér­téktelenül italt fogyasszanak és ez­zel a többiek munkáját meggondo­latlanul agyonüssék? Nem ... Meg­engedhető-e az, hogy a mérkőzések előtti éjszakán sportszerűtlen élet­módot folytassunk? Újból csak — nem. Megengedhető-e az, hogy a mérkő­zések alatt saját szurkolótáborunkat megbotránkoztató veszekedéseket és viselkedést folytassunk? Ismét... nem! Megengedhető-e az, hogy a na­gyobb tudású ellenfelet — hazai pá­lyán — megfélemlítsük és összerug­dosva próbáljuk őket lehengerelni? Nem és ezerszer is kimondva és is­mételve, nem... nem ... Ezeket a felsorolt dolgokat mi ter­mészetesnek vettük, s másokra akar­tuk a hibát áthárítani. Nem mindig volt nálunk ilyen bo­rús a hangulat. Emlékszünk arra, hogy milyen megértéssel, egymást segítve készültünk a „népkerti” osz- tályozókra. A siker nem maradt el. Lassan-lassan mind nagyobb fiúknak éreztük magunkat, romlott a csapat kollektív szelleme és hétről-hétre lejjebb kerültünk a tabellán és most ott állunk, hogy elkerülhetetlenül ki­esünk az első osztályból. Most, hogy Mezőcsáton tudja mindenki már, hogy kiestünk, még jobban szétesett a kollektíva, már a mérkőzéseket sem akarjuk lejátszani, nem járunk edzésre, elvesztettük azt a kevés ön­bizalmunkat, amely még bennünk volt. Jól van ez így mezöcsáti sporttár­sak? Szerintem és minden becsülete­sen gondolkozó sportember szerint igen helytelen úton járunk. Álla­munk biztosítja részünkre az edzés- lehetőségeket, az edzőt, a felszerelést és mi ezzel a támogatással rútul visszaélünk. Ez igen szomorú, mert a sorozatos visszaéléseknek az lett az eredménye, hogy csapatunkat el­hagyta egy edző-pedagógus, csapa­tunk pedig kiesik a megye legjobb­jai közül. Mi, mezöcsáti labdarúgók egyelőre búcsúzunk az első osztálytól, de va­lamennyi becsületes mezöcsáti sport­ember nevében kijelenthetem, hogy továbbra is sportolni akarunk. Azt szeretném kérni játékostársaimtól, hogy aki becsületesen sportolni akar, az álljon közénk, aki viszont tovább folytatja a sportszerűtlenséget, a csa­pat egységének a megbontását, az álljon félre, szakítson a labdarúgás­sal, mert az ilyen sportolókra ne­künk nincs szükségünk. Mi újra fel akarjuk emelni Mezőcsát sportját! Azt szeretnénk, ha egy év eltelte után ismét a megyei első osztályban szerepelhetnénk, de ehhez az szük­séges, hogy valamennyi sportoló és a sportot igazán szerető mezöcsáti szurkoló fogjon össze és akkor egy év eltelte után a legjobb elsőosztá­lyú csapatok játékát élvezhetik majd Mezőcsát dolgozói. Greiz István Mezőcsát * A levélből igen sokat tanulhatunk. Láthatjuk, hogy egy járási székhely sportkörében, milyen visszásságok voltak az elmúlt bajnokság alatt. Ezeket a visszásságokat még psszel fel kellett volna számolni és sport­szerű, a sportot igazán szerető játé­kosokkal és szurkolókkal már akkor meg kellett volna teremteni a szo­cialista sport alapjait. Véleményünk szerint még most sem késő. Ha Greiz sporttárs levelét és elmondottait ala­posan áttanulmányozzák Mezőcsát sportvezetői és meg van bennük a segítő szándék, akkor egy év múlv^ arról számolhatunk majd be, hogy ennek a leközölt és őszintén megírt levélnek meg volt az eredménye, Mezőcsát sportolói ráléptek a szo­cialista sport tiszta útjára. Köszön­jük Greiz sporttársnak, hogy őszin­tén feltárta a hibákat, hisszük, hogy a leírtakból nemcsak a mezőcsátiak, hanem igen sok más sportkör is —- tanult. (A szerkó MAJÁLISON

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom