Észak-Magyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

2 fiSZAKM AGY ARORSZ AG Kedd. 1959. június 23. Díszelőadás a bolgár vendégek tiszteletére ZSÚFOLÁSIG MEGTÖLTÖTTÉK az érdeklődők a vasgyári Művelődés Háza hatalmas nézőterét, ahol a Mis­kolcon tartózkodó bolgár parlamenti küldöttség tiszteletére rendezett dísz­előadáson Miskolc és Borsod megye legjobb kultúrmunkásai adtak ízelí­tőt munkájukról. A színpadon hatal­mas vörös transzparens hirdette a bolgár és magyar nép megbonthatat­lan barátságát. A műsor megnyitásaként a mis­kolci Liszt Ferenc filharmonikus ze­nekar — Rubányi Vilmos karnagy vezetésével — a bolgár és a magyar himnuszt tolmácsolta művészi elő­adásban, majd Deme László, a me­gyei tanács V. b. elnökhelyettese kö­szöntötte a vendégeket. Üdvözlő be­szédében külön, meleg elvtársi szere­tettel köszöntötte Sztanko Todorov elvtársat, a bolgár parlamenti kül­döttség vezetőjét, Vass Istvánná elv­társnőt, az országgyűlés alelnökét, Harmati Sándor elvtársat, a Haza­fias Népfront országos titkárát és Kukucska János elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát. Megnyitójában utalt arra, hogy a magyar és bolgár nép kapcsolatai nem új keletűek, és ezek a régi kapcsolatok kötelezik mindkét népet arra, hogy vállvetve küzdjön a béke megvédéséért és a szocialista társadalom felépítéséért. Elmondta, hogy szeretettel vártuk vendégeinket, a megye és Miskolc kultúregyüttesei legszebb darabjai­kat kötötték csokorba és szeretetük jeléül azt nyújtják át vendégeink­nek. AZ ÜDVÖZLŐ BESZÉD UTÁN megkezdődött a tartalmas, színes, sokrétű kultúrműsor. Elsőnek az SZMT kultúrotthon úttörő énekkara szerepelt, Engi István karnagy veze­tésével. Első számuk egy bolgár út­törődal volt, amelynek elhangzása után lejöttek a színpadról és virág­csokrokkal köszöntötték a vendége­ket. Valamennyi számuk nagy sikert Külföldi hírek A szovjet ifjúságot több mint 800 fiatalból álló küldöttség képviseli a bécsi VIT-en. Az előkészületek so­rán a Szovjetunió több ezer városá­ban tartanak ifjúsági estéket, ame­lyeken az eddigi fesztiválokra emlé­keznek vissza a fiatalok. Moszkvá­ban többek között megrendezték az afrikai fiatalokkal való szolidari­tás gyűlését, amelyen a kameruni, guineai, kenyai fiatalok szólaltak fel. * A kínai ifjúság 400 főnyi küldött­ségének tagjai hamarosan találkoz­nak Pekingben, ahonnan több hét­tel a VIT kezdése előtt elindulnak Becsbe. Köztük lesz a híres Pekingi Opera együttese, akrobaták, vala­mint egy ének- és táncegyüttes is. A küldöttségben képviselve lesznek a különböző nemzetiségek, köztük a tibetiek is. * A Bolgár Népköztársaságban a Di- mitrovi Kommunista Ifjúsági Szövet­ség kezdeményezésére júl'. 5-12. kö­zött megrendezik a „Fesztivál hetét”, amely egybeesik a bolgár ifjúság nagy, országos találkozójával. A ta­lálkozón 39 000 bolgár ifjú és lány vesz részt- s .külföldi fiatalokat is meghívnak. * Angliában a Világifjúsági Talál­kozó előkészületei felülmúlják a ré­gebbi fesztiválok előkészületeit. A fiatalok készülődését számos szak- szervezeti vezető is támogatja. A VIT barátai mozgalmat szerveztek a fesz­tivál népszerűsítésére és a szakszer­vezetek által választott küldöttek bécsi utazásának, anyagi támogatá­sára. Londonban, Oxfordban, Leeds- ben, Birminghamben és más váro­sokban nagy érdeklődés mellett mu­tatták be a „Találkozunk Moszkvá­ban” című, VIT-ről készített filmet. Londonban találkozót rendeztek az angol kulturális küldöttség összeté­telének megvitatására. A találkozó résztvevői közül Joyce Rahbons zon­gorista, Jeff Ellison jazzművész, Ka- vy Keír, Brian Kirby, Pete Gresham és Max Castelli harmónikások el­határozták, hogy modern tánczene­kart szerepeltetnek Bécsben, amely részt vesz az angol és a nemzetközi hangversenyen. A holland fesztivál bizottság leve­let írt a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottságá­nak, amelyben annak a kívánságá­nak ad kifejezést, hogy a bécsi VIT alkalmából a holland fiatalok ta­lálkozni kívánnak a magyar ifjúság küldötteivel. „Reméljük. — olvassuk a levélben —, hogy hamarosan hal­lunk önökről. Jókívánságainkat küldjük és sok szerencsét kívánunk a fesztivál előkészületeihez.’* Osztrák barátaink széleskörű te­vékenységbe fogtak a VII. VIT tisz­teletére. Kilenc fesztivál bizottságot alakítottak Ausztria legnagyobb köz­pontjaiban: sok VIT-plakátot cs tá­jékoztatót adtak ki, Az osztrák esz- perantisták a VIT ideje alatt szer­vezik meg az ifjú eszperantisták ta­lálkozóját. A már megalakított elő­készítő csoport felhívást Intézett az egész világ eszperantistáihoz. A PÁRIZSI HAZAK 86 SZÁZALÉKA 1915. ELŐTT ÉPÜLT Párizs főpolgármestere statisztikát készíttetett Párizs »-elöregedett-« la­kóházairól. Eszerint Nagy-Párizs há zainak 86 százaléka 1915. előtt épült és csak három százaléka 1940. év után. A mintegy 2 606 000 lakás 56 százaléka egy-kétszobás, hét százalé­ka pedig több mint öt szobából áll. aratott és öregbítette az SZMT kul- túrotthonban folyó munka jó hírne­vét. A LENIN KOHÁSZATI MÜVEK vegyeskarának és a miskolci Liszt Ferenc filharmonikus zenekarnak művészi előadásában hallottuk Cser Gusztáv Borsodi kantátáját és a Le­nin dalt, Forral István vezényletével, valamint Lendvai Dal a Tanácsköz­társaságról című művét, Szűcs Ló- ránd vezényletével. Mindhárom szám méltán aratott vastaosban megnyil­vánuló sikert. Az Ózdi Kohászati Üzemek tánccsoportja, saját népi zenekarának kíséretével, két tánc­számmal, a Moldvai táncokkal és a Sámsoni legényessel szerepelt. — A Borsodi verbunkos és csárdás (Ba­logh Sándor gyűjtése és koreográfiá­ja) és a Székely pontozó • (Kerekes Antal gyűjtése) magas művészi fokú bemutatásával szeretjeit az SZMT kultúrotthonának tánccsonortia. sa­lát népi zenekarénak kíséretével. A két szám közti szünetben az SZMT kultúregyüttes szólóénekese, Nagy Margit, magvar népdalok remek elő­adásával szórakoztatta a megjelente­ket és nyerte meg a közönség tetszé­sét. Ez volt a műsor legsikeresebb száma. Nem maradt el sokkal mö­götte az SZMT kultúrotthon Engi István vezényelte kamarakórusa, amely Mendelssohn Búcsú az erdő­től, Giardini Éljenek a víg nők és Gerton Piaci pletyka című kórusmű­veinek művészi előadásával járult hozzá nagymértékben az est sikeré­hez. AZ ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK énekkara, Vámos József vezényleté­vel, négy dallal szerepelt. Nagyon szén előadásban hallottuk Dunajev- szkij Szabad szél dalát. Bárdos Régi táncdalát, Koposzov Fecske című dalát, valamint a Fel vörösök, pro­letárok kezdetű énekművet. Az aba- újszántói földművesszövetkezet ének­kara négy dal iól sikerült előadásá­val szerepelt, Bakonyi Béla vezény­letével. Két népdalénekest hallot­tunk még a műsorban, Baska Mag­dolna abaújszántói és Csörgő Erzsé­bet mezőkövesdi énekeseket, akik kedvesen előadott számaikkal érde­kes színfoltjai voltak a műsornak. A MŰSOR VÉGEZTÉVEL N. A. SZPIROV, a trákiai népművelési és kulturális egyesületek szövetségének elnöke köszöntötte meg a küldöttség nevében a kedves fogadtatást és a műsor-ny új tóttá művészi élvezetet. T'érte a kultúrmunkásokat, hogy a lövőben is legyenek szorgalmas áno- lói a szocialista kultúrának, ápolják a népek közti barátságot, legyenek harcosai a proletárinternacionaliz­musnak. Szavai végeztével átadta a- szereplő együtteseknek a bolgár ven­dégek ajándékát, egy óriási méretű virágkosarat, amelyben — a bolgár és magyar nemzetiszínű szalagok kö­zött — égő vörös rózsák százai, fehér gladióluszok tucatjai a zöld levelek között, a testvéri bolgár néo szívből | jövő barátságát szimbolizálták. (bm) „Úgy örülünk a magyar nép sikereinek, mint a sajátunknak“ Tudósítás a bolgár kormánydelegáció Borsod megyei látogatásának második és harmadik napjáról A Sztanko Todorov elvtárs veze­tésével megyénkben tartózkodó bol­gár parlamenti küldöttség vasárnap délelőtt a városi tanács végrehajtó bizottságának üléstermébe látoga­tott el, ahol a megyei és városi ta­nács munkaértekezletszerű megbe­szélést rendezett. A küldöttséggel együtt résztvett az ülésen Vass Ist­vánná elvtárs, az országgyűlés alel- nöke, Krasztyu Sztojcsev elvtárs, a Bolgár Népköztársaság magyarorszá­gi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, HarmÁti Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának titkára, Borsod megyei képviselő, valamint Kukucska János elvtárs, az MSZMP Borsod megyei bizottságá­nak titkára, megyénk képviselője. A baráti hangulatban lefolyt meg­beszélésen Tóth István, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnö­ke és Fekete László, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke be­szélt a megye, illetőleg a város fejlő­déséről, jelenlegi helyzetéről. A kedves vendégek előtt érdekes és sokatmondó statisztikával is illuszt­rálták a gyorsiramú fejlődést. Érde­kes például megjegyezni: Miskolcon, az ország második városában a mun­kások létszáma elérte a 85 ezret, « így Miskolc kimondottan munktísváros lett! A két tanácselnök ismertetőjét Kukucska János elvtárs egészítette ki a megye politikai életének vázolá­sával, amelynek pozitív jellegéről a munkasikerek tanúskodnak. A me­gye vállalatainál és üzemeiben 320 munkacsapat verseng — a kongresz- szusi verseny keretében — a szoci­alista brigád cím elnyeréséért. A tájékoztatókra Ruszi Dragiev, a Földműves Népi Szövetség Sztara Zagora megyei titkára válaszolt, s egyben ajándékkal kedveskedett a ség nevében Sztanko Todorov elv­társ, a parlamenti delegáció vezetője mondott köszönetét a baráti fogad­tatásért, azért a szeretetért, amit mindenütt tapasztalnak. Ezután a bolgár nép életéből adott néhány mozaikszerű ismertetőt. — A múlt év nyarán zajlott le —• mondotta többek között — a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa, amely összegezte a megtett út ered­ményeit. A kongresszus megállapí­totta, hogy vendéglátóknak. Az egész küldött­Rulgáriában visszavonhatatlanul és véglegesen győzött a szocializmus ! SCAPIN FURFANGJAI Mohére víg játéka a Kilián gimnázium növendékeinek előadásában Az eredmények összegezése után a kongresszus a további feladatokat is megjelölte a bolgár nép számára. Elfogadta a kongresszus a harmadik ötéves tervet, s egyben felhívta a dolgozókat a terv teljesítésére. A fel­hívás után gyorsiramú fejlődés kö­szöntött be, amely máris újabb ered­ményekkel jelentkezik. Ezért a múlt év őszén Bulgáriában az lett a jel­szó: idő előtt befejezni a harmadik ötéves tervet! Todorov elv társ ezt követően a ter­melőszövetkezetek helyzetéről be­szélt. Elmondotta, hogy a kisebb ter­melőszövetkezetek nagy szövetkeze­tekbe egyesültek: 3500 termelőszö­vetkezet 1000 termelőszövetkezetbe tömörült! A szövetkezetek átlagos földterülete mintegy 4500 hektár! Befejezésül a következőket mon­dotta: — Amikor a mi sikereinkről be­szélek, örömmel állapítom meg, hogy a testvéri Magyarország is a gyorsabb fejlődés útján halad. Álta­lában ez a gyorsult tempó jellemző má a szocialista országokra. És ez a tény az egész szocialista tábor szá­mára előnyös, hiszen nem csak egy- egy baráti ország, de az egész szo­cialista tábor erősödik a gyorsabb fejlődés által. A bolgár parlamenti küldöttség tagjai vasárnap délután a festői szép­ségű Miskolc-Tapolcát látogatták meg, este pedig Diósgyőrben a népi- együttesek tiszteletükre rendezett előadását nézték meg. Hétfőn reggel a delegáció első út­ja a Borsodi Hőerőműbe vezetett. A küldöttséget az erőmű vezetői fogad­ták, rövid ismertetőt adtak az ipar életében jelentős szerepet betölt# vállalatról, majd ajándékkal kedves­kedtek a vendégeknek. • A delegáció nevében Ekaterina Av- romova, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés alelnöke, a Bolgár Kultúrkapcsolatok Bizottságának el­nöke válaszolt a jelenvoltaknak. Rö­vid beszédét így fejezte be: — Kedves elvtársak, kedves bará­taink! ügy örülünk az Önök sikerei­nek, mintha mindazt mi magunk ér­tük volna el. És — ahogy erről ittlé­tünk alkalmával meg is győződtünk — önök is örülnek a sikereink­nek. így is van ez rendjén. A mi esetünkben természetes dolog ez. Hi­szen egy családhoz tartozunk, a szocialista tábor hatalmas családjához A MISKOLC-DIŐSGYÖRI Kili­án György általános gimnázium nö­vendékei, a tanév zártával, kedves meglepetéssel léptek a nagyközön­ség elé. Bizonyságát adták, hogy irodalom-tanulmányaik során nem­csak úgy ismerkedtek a nagy klasz- szikus mesterekkel, ahogy a rossz diákok a kötelező, de nein kedvelt tananyaggal kénytelen-kelletlen szoktak, hanem meg is szerették azokat. Ezt bizonyítja, hogy Moli- ére mintegy 300 éves vígjátékának nemcsak címét és tartalmát tanul­ták meg, vagy hozzá azokat az is­mereteket, amelyek középiskolai tanulmányaikhoz szükségesek, ha­nem lelkesen be is tanulták a dara­bot és jólsikerült előadásban mu­tatták azt be a nyilvánosság előtt. A gimnazisták nem színészek, még csak nem is rutinos színjátszók. Ezért keltett nagy meglepetést és okozott kellemes csalódást az elő­adás, amelynek művészi színvonala messze meghaladta a megszokott középiskolai szintet, sőt gyakorlott, jó színjátszók között is figyelmet keltett volna. Sok tanulás, fárado­zás, próba, lelkes munka árán jut­hattak el a sima, gördülékeny elő­adásig, amelynek minden egyes mozzanatán érződött: a szereplők nemcsak betanulták a szöveget, nemcsak eljátsszák a szükségese­ket, hanem értik is a vígjáték mondanivalóját, átélik a cselek­ményt. Nem ünneprontásként, hanem éppen a színjátszók további fejlő­dése érdekében és a látott színházi- produkció jó minősége miatt sze­retnénk az alábbiakban néhány ■észrevétellel az előadás jó minősé­gét továbbjavítani, a bizonyára várható további előadások még na­gyobb sikeréhez hozzájárulni. NAGYON HELYESNEK ÉS ÜGYESNEK találjuk a comedia del arte szerű előjáték beiktatását, amelyben megindokolják a darab műsorra tűzését és egyben vitába szállnak azokkal a helytelen néze­tekkel, amelyek a sportkorszakban Moliéret és a többi klasszikusokat lomtárba való ócskaságnak tekin­tik. Helyes volt ezt úgy megrendez­ni, hogy az előjáték szereplői a széksorokban ülve mondták el bor­sos véleményüket, vagy éppen „is­meretterjesztő kiselőadásaikat”, — de javasolnánk: vegyék a jövőben az előjátékot rövidebbre és ne akarják előre megmagyarázni a közönségnek, hogy amit majd ké­sőbb a színpadon lát, azt hogyan kell értelmezni. Ezt bízzuk a kö­zönségre. Ugyancsak mellőzni kel­lene az előjátékban az „apikám',- at és hasonló kifejezéseket, mert ha a játék egy klasszikus mű elő­adásának jogosultságáról folyik, akkor még a comedia del arteban is visszás a jampec-zsargon. A má­sik javaslatunk: nem szükséges a második felvonásban, hogy három szereplő is a nézőtéren keresztül menjen fel a színpadra, illetve tá­vozzon onnan. Ezt semmi nem in­dokolja a formabontásra való tö­rekvésen kívül, ami ez esetben szükségteleh és stílustörő. Talán mindössze ezt a két kifo­gást kell elmondanunk és most szóljunk pár szót az előadás pozi­tívumairól. Azt már elmondottuk, hogy az előadás színvonala meg­lepően jó, művészi volt. A rende­zőt is — a már említett két, köny- nyen javítható hiba ellenére ^ csak igen magasfokú dicséret illet­heti. A meghívó szerényen elhall­gatja a nevét, mi megmondjuk: Bánk László tanár. A rendezésben segítője volt Tóth Attila, aki a cím­szereplőt is alakította, igen ügye­sen. Szinte állandóan a színen van és nagyszerűen ábrázolja a min­den lében kanál szolgát, akinek furfangjai sok bonyodalmat okoz­nak, de meg is oldanak. Alakítása messze kiemelkedik az — egyébként nagyon tehetséges — együtteséből; pusztán helyenként pergőbbé, ola­szosabbá kellene tenni beszédét. Nincs módunk minden egyes sze­replőt külön méltatnunk, pusztán felsorolásukra szorítkozhatunk: na­gyon jó volt Baroch József és Emő­ke László, jó alakítást nyújtott Káposztás István és Csoport Csa­ba; valamivel halványabb volt Szabó János és Zágonyí Ágnes és igen bájos volt Sztaniszláv Valé­ria. Kisebb szerepekben Bukovits Klárát és Szécsy Istvánt láttuk. Dicséret illeti az előjáték szerep­lőit. — Ágotha Margit modern, jel­zett díszlete nagyon jó, hatásos és illúziótkeltő volt, kiszabadította a játékot a szűk szobazártságból. A LEGNAGYOBB POZITÍVUM pedig maga az a tény, hogy a gim­názium diákjai szabadidejüket ilyen hasznosan használják fel, hogy Moliére bemutatására vállal­koznak és vállalkozásukat ilyen si­kerrel hajtják végre, örülünk en­nek az előadásnak és örülnénk, ha a Kilián gimnáziumról ilyen vo­natkozásban is többször hallhat­nánk. Ezt a darabot pedig szívesen látnánk más alkalommal is, — a város belterületén is. (bénedek) A Borsodi Hőerőmű megtekintése után a Borsodi Vegyikombinátba lá­togatott el a delegáció. Bejárták a kombinát egy részét, elbeszélgettek a dolgozókkal. Kifelé jövet a mun­kások tömege várta a kapu előtt a bolgár elvtársakat. A delegáció min- denik tagjának virágcsokorral ked­veskedtek, majd Sütő László igazga­tó köszönte meg a látogatást. Vi- szontbeszéde végén Sztoicsko Dimi- ter elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja a következő, nagy tapssal kísért záró- szavakat mondotta: — Elvtársak, büszkék lehetnek új szocialista városukra, Kazincbarci­kára. Jóérzéssel láttuk eredményed két, s megnyugvással könyveltük el, hogy országaink gyorsan haladnak a fejlődés útján. Nagyon szívesen jár­tunk önök között, s hogy ne feledje­nek el bennünket, szerény ajándékot hagyunk itt emlékeztetőül. Albumot a nagy Dimitrov életéről, aki nem­csak a bolgár munkásmozgalomnak, de az egész nemzetközi munkásmoz­galomnak kiemelkedő alakja volt életében és példaképe ma is; azután megajándékozzuk önöket néhány gramofonlemezzel, amelyekről, ha oly­kor meghallgatják a bolgár népdalo­kat, emlékezzenek ránk jószívvel. És végül egy kis játékot hagyunk itt a vállalat napköziotthonának gyer­mekei részére. S egyben engedjék meg, hogy megragadjam az alkal­mat: minél több kis magyar gyerme­ke legyen napköziotthonuknak, hogy a fejlődő új város lélekszámban is gyarapodjék, s mire legközelebb el­jövünk, már ne 21 ezer, hanem száz­ezer lakosa legyen Kazincbarciká­nak! A baráti állam delegációja a szí­vélyes találkozó után megtekintette a szocialista várost, majd visszauta­zott székhelyére, Miskolcra. • * Tegnap délután került sor a bol­gár parlamenti küldöttség ittlétének egyik legjelentősebb eseményére, a DIMÁVAG-ban tartott nagygyűlés­re. Érdekes volt ez a találkozó, mert bár a delegáció tagjai a gyár mun­kásait mindezideig nem ismerték* munkájukat annál inkább! Ugyanis a DIMÁVAG többször szállított már gépet Bulgáriába. A gyár kultúrterme zsúfolásig megtelt. A jelenlévő munkások ha­talmas tapssal köszöntötték a virág­gal díszített elnökségi asztal mellett helyetfoglaló bolgár parlamenti kül­döttséget, valamint magyar kísérői­ket. A diszelnökségi asztalnál ezúttal helyet foglalt a hosszas betegségéből felépült Prieszol József elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A gyár kollektívája nevében Huzsvári Kál­mán elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára mondott beszédet. A bolgáF delegáció nevében Georgi Manev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja beszélt, zárszót pedig Sztanko Todorov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára mondott. (A nagygyűlés részletesebb ismertetése­re lapunk hojnapi száma fényképe« tudósítást közöl.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom