Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

Tasárnap, 1959 május 17. ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 NAGY MISKOLCI ÚTIKALAUZ IV. niiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiimiiiiiitiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiintiiiiiHtiiiitiMiitiii A „legolcsóbb atombomba“ sorsa avagy ismeretien X. Vili. századi kézirat a miskolci levéltárban: a „Tudóskönyv“ z angol ipari forradalom követ­keztében meginduló kapitali- zálódás, mint a gazdasági, társadalmi alapban végbement változás, termé­szetszerűleg éreztette hatását az et­től függő felépítményben is. Hacsak a szellemtörténeti vonatkozásokat te­kintjük, akkor azt kell tapasztal­nunk, hogy az emberi gondolkozás középpontjában a középkori istenfo­galom, a reneszánsz és humanizmus ember-fogalma helyébe egy új foga­lom lépett, s ez az ész volt. A szel­lemtörténetnek ezt az igen fontos korszakát felvilágosodásnak nevez­zük. Ennek a lázas kornak és egy soka,t tanuló, sokat látott tudósnak, poli­hisztornak a műve az a kéziratos gyűjtemény, amellyel most foglal­koznunk kell. A kézirat eredetének és születési idejének a megállapítása a legnehe­zebb probléma. A levéltár hatalmas mutatói semmit sem tudnak e gyűj­teményről. A kutató itt tehát csakis a kézirat anyagára támaszkodhat. A legkülönbözőbb tematikát felölelő szövegek datálásai mintegy négy év­tizedet zárnak magukba. (1740—17SO.) A kéziratnak, amely egybekötve 783 oldalt tesz ki, eredetét tehát erre az időre kell tennünk. E negyven esz­tendőn át folyamatosan tölthette be lapjait a kézirat szerzője. Az eddigi kutatás azt bizonyította, hogy e gyűjtemény egy bizonyos M. Pápai Mihály nevű tarcali polihisztor tol­lából származhat — legalább is na­gyobb részben. Lapjai mintegy 14 fé­le írást ölelnek fel. Leggyakoribb írás az, amit M. Pápai Mihálynak tulajdoníthatunk. A szerző egy encyklopédikus mű­vet akart létrehozni, amely által ko­rának szinte minden tudományágá­ban való jártasságát akarja bizonyí­tani. A szövegek nyelve többnyire latin, néhány helyütt azonban ma­gyar, német és francia nyelvű íráso­kat ts találhatunk. Szórványosan gö­rög, héber szavak is előfordulnak. A szövegek jelentékeny részét kép­viselik a svájci Bern városának egyetemén akkor előadó Rudolph Brunner előadásai. De nemcsak az egyetem professzora, illetve profesz- szorainak az előadásai találhatók itt, hanem a szerző retorikai, poétikai és geográfiai tanulmányainak a kivona­ta is, amelyet valószínűleg a tanulás megkönnyítésére készíthetett, ilyen például a Geographia Hungáriáé. (Magyarország földrajza.) M. Pápai Mihály érdeklődési köré­nek széles skálájára Valinak azok az egészen bizonyosan nem önállóan írt, hanem kiirt művek, amelyék a. mé- hekről és a mézről szólnak. (Tracta- tus de apibus 245—60.) Mintegy 170 lapnyit ölel fel ez a témakör, ame­lyet a szerző Explicatio Arcani Ar- canorum-nak (a titkok titkának ki­fejtése) címez. Ezek a jelentős lap­mennyiséget felölelő szövegek a ké­mia tárgykörébe nyúlnak. l\fem megvetendök azok a lapok, 1 ’ amelyek a korabeli drágakő- köszörülés technikájára hívják fel az olvasó figyelmét. A drágakő-köszö­rülés eszközeiről szinte mérnöki pon­tosságú rajzokat készít. A rajzok kö­zött találhatunk egy korabeli kere­kes rokkát, vagy guzsalyt. Ezek azok a szövegrészek, amelye­ket M. Pápai Mihály lejegyzett rész­ben berni egyetemi professzorok elő­adásai alapján, részben pedig saját tapasztalatai alapján. „Akadémiai bujdosása” során Európa fontosabb helyein megfordulván, lejegyezte mindazokat az érdekességeket, ame­lyek — úgy gondolta — érdeklődésre tarthatnak számot. így kerülnek be a Tudóskönyvbe például a berlini királyi palotán található feliratok, vagy egy belgiumi újságból latinból magyarra fordított felirat, amelyet egy porosz katona írt volna, és a vesztett csata 'miatt való dühében Nepomuci szt. János szobrának a ha­sára (akihez ugyanis a csata sikeres kimeneteléért imádkozhattak) kitű­zött. A szöveg — valószínűleg Pápai Mihály fordításában — így olvas­ható: Nem mellőzhetők a korabeli hatal­masságok levelezései is. Tudománytörténeti, gyógyszertör­téneti, néprajzi, történettudományi vonatkozásain kívül nem szabad azonban elfeledkeznünk a nyelvé­szeti vonatkozásokról sem. Nem a Homéros, Ovidius és Vérgilius-élel- rajzokra gondolok, amelyeket egye­temi előadások alapján állított ösz- sze, hanem arra a nagy műgonddal és megérdemelt írói öntudattal írt francia nyelvtanra, amelyhez hason­lót ebből a korból minden bizonnyal nem találhatunk. A befejezetlen művet Elöljáró Be- széd-del kezdi, s ez arról győzi meg az olvasót, hogy tudatos és önálló munkával megírt írói alkotásról, van szq. jl/J Pápai Mihály írásán kívül még tizenhárom különböző írást ta­lálhatunk. Az egyik írás, amelynek az íróját nem ismerjük egyelőre, és amelyet IV-el jelöltünk, főleg epi- táphiumokat, azaz sírfeliratokat kö­zöl. Néhol a IV-es írás a már Pápai Mihály által megkezdett szöveget folytatja. Ugyanezen írás tulajdono­sa közöl egy magyar verset: Leányo­kat oktató erköltsi Regulák címen, így buzdítja a vers ismeretlen szer­zője a lányokat: ..Otthon jól kel szót fogadni. Nem kell ám viszsza pattogni. Haragjában nem kell sírni. Szégyen mindjárt pityeregni. ^Száján mindig lakat légyen. Roszsz szót nyelvére ne végyén Ember szóllást félre tégyen. Mindeneket megbetsüljön.” A magyar szövegek talán irodalmi szempontból sem jelentéktelenek. Az egyik legjelentősebbel a Miskoltzi őörögök Pasquillusa Abádi által Mondj igazat, bé-törik a fejed című verses gúnyirattal Bodgál Ferenc foglalkozik. Ez a terjedelmes gúny­vers a Miskolc városában megtelepe­dett és a lakosságot gazdasági és po­litikai elnyomás alatt tartó görögö­ket állítja pellengérre. A pasquillus így fejeződik be: „Tündéres a nevek, magok ordongosok Vad bika kolykei,. Brontesek szorosok; Deliberálok már, s rájok így kopdosok: Fattyuk a Görögök, itt nem örökösök. Ez a szinte ötletszerűen felsora­koztatott tartalomjegyzék joggal ar­ra enged, következtetni, hogy a ku­tató előtt a lehetőségek igen széles skálája áll. Nemcsak az író szemé­lye s különféle írások gazdái, hanem a szövegekben előforduló nevek és az egyes tudománytörténeti vonatko­zások még mindig felderítésre vár­nak. Néprajzi, történeti, irodalmi és minden valószínűség szerint nyelvé­szeti szempontból is, sőt talán ebből a szempontból a leginkább, egy igen értékes kéziratos emlékkel állunk szemben. Az élete utolsó éveit Tarcalon töl­tő M. Pápai Mihály személye és a szövegben előforduló miskolci, sáros­pataki vonatkozások csak közelebb hozzák hozzánk, miskolciakhoz e kéziratos kötetet. M. Pápai Mihály nem jelentékte­len személy, s ezt ha más nem, ak­kor legalább az- bizonyítja, hogy kap­csolatban állt Rádai Gedeonnal, aki az akkori irodalmi életnek egyik szaktekintélye volt. Rádai kapcsola-. tot tartván kora magyar íróival, ke­zében tudja tartani a magyar iro­dalom irányítását. Ebből a célból a levelezése kiterjedt. M. Pápai Mihály Rádaival való kapcsolatának bizo­nyításául álljon itt néhány szó, amit maga az író közöl: „Ex libro Gallico transeriptum, et a Spli. Dno. Gede­oné Rádai mihi M. P. transmissum Tarízalim,. 1750. 24. Mártii. Egy bi­zonyos gall könyvből írtam át és nagyméltóságú Rádai Gedeon Ur ad­ta át nekem, Pápai Mihálynak. Tár­cái, 1750. márc. 24. A gyűjtemény tehát egy a felvilá­gosodás hatása alatt élő magyar po- iihistornak a müve, aki vándor évei Szent Nepomuc hol valál? S eddig miért halgatál? Látod híres vezérek és azoknak vitézek Maillebois S Broghio Lett; mint nyúl olly szaladó, ide hagy­ván bennünket, meggyalázott szüzeket, S nyomorult szegénykét, S szüzesség vesztetteket. Most, hogy huszár érkezik, J Huszár! Huszár! kérdezik. Ezután több i tsudát tégy. És olly szunnyadó ne-Ségy, Hogy az Angyali lelkek. Innen el ne-vi- gyének, és a boldog Seregek,. Máshová ne-tégyenek; De minthogy kőjankó vagy, Gondod is erre nem nagy: mivel nem erezheted s Prágát meg nem ment­heted” M. Pápai Mihály kéziratos gyűjte­ménye történeti szempontból is rend­kívül fontos. Latin és magyar nyel­vű közlemény jelenik meg az 1764- es országgyűlésről. Olvashatjuk az 1748. május 4-én kötött aacheni béke pontjait. Egy befejezetlen tanulmány História Hungarae (Magyarország története) címet visel. Maria Terézi­ára vonatkozó különféle un. »jóslatok« egészítik ki azt a történelmi magot.1 j során magával viszi ezt a kötetet is, vagy talán annak csak egyelőre ösz- szetett, de össze nem kötött lapjait, s amit útközben lát, hall, azt bejegy­zi a füzetébe. Ide kerülnek az egyete­men hallott előadások jegyzetei, amelyeket általában az előadó kéz­iratáról másolt át Pápai Mihály. Ezt a könyvet valószínűleg öreg koráig féltő gonddal őr%i, s élete utolsó évei­ben is ebbe jegyzi be azokat, amiket fontosnak tart. gy> tudós élete követhető e köte­ten végig, s ha lehetséges, fény derül a magyar tudományos élet egy alig jelentéktelen alakjára. Ad­dig azonban a munka nagyja még a kutatókra vár. KILIAN ISTVÁN tanár a genfi „téma" múltja és jelene Hétfőn összeült Genfben a külügy­miniszteri értekezlet, amelyet vi­lágszerte nagy várakozás • előzött meg. Munkáját is nem kevésbé nagy érdeklődéssel kísérik a békeszeretö népek milliói. Az értekezlet köz­ponti kérdése: Nyugat-Berlin jövője és a Németországgal kötendő béke- szerződés, továbbá az ezzel kapcso­latos kormányfői értekezlet előké­szítése. Az alábbiakban megkíséreljük a berlini kérdés lényegének törte­den pontjától- több mint 200 kilomé­terre keletre, tehát az övezet kel­lős közepén van Berlin. Ennek elle­nére az „Európai Tanácsadó Bizott­ság” ülésein egyik fél sem javasolta, hogy kössenek megegyezést a nyu­gati megszállási övezetekből a Ber­linbe vezető utak használatáról. Miért kell ezt külön megemlíte­nünk? Azért, mert ez a körülmény arra vall, hogy a bizottság működése idején a szövetségesek még ideigle­nesnek tekintették Németország meg­Az amerikai imperialisták rakéta tüzérséggel szerelik fel a nyu­gatnémet hadsereget. neti felvázolását az egész németor­szági problémával való szoros össze­függésben. Ennek és a jelenlegi helyzet néhány főbb sajátosságának a megismerése választ ad arra: miért olyan halaszthatatlan fontos Európa és a világ békéje szempontjából a berlini kérdés rendezése és a német békeszerződés megkötése. Nem érdektelen már elöljáróban megjegyeznünk, hogy Nagy-Berlin egész területét mérhetetlen anyagi és emberáldozatok árán a Vörös , Hadsereg szabadította fel. A szovjet nép fiai küzdöttek- és véreztek a mai Nyugat-Berlin minden egyes utcá­jáért és épületéért folyó harcokban. A szovjet katonák, életüket nem ki-, mélve, ezekben a csatákban kény­szerítették földre a fasiszta fene- vadat. . Az ő múlhatatlan érdemük, hogy Berlin egész területe megsza­badult a hitleri hordák maradvá­nyaitól. Berlin nyugati részének mai bitor­lói csak hónapokkal később, békés körülmények közepette vonultak be a városba, a korábban megkötött egyezmények- értelmében. / Vessünk egy pillantást most ezek­re az egyezményekre. A Hitleri-fasizmus ellen harcoló szövetséges hatalmak: a Szovjetunió, az Egyesült Államok „és Anglia kül­ügyminiszterei 1943 októberében ér­tekezletet tartottak Moszkvában. A három nagyhatalom ekkor elvi meg­egyezést kötött arról, hogy a hábo­rúban aratott győzelem után Német­ország egész területét közösen szán­ják meg a szövetséges csapatok. Az elvi megegyezés részleteinek és a megszállás után a német kérdésben folytatandó közös politika irányel­szállási rendszerét. Ekkor még egyik fél sem állhatott elő olyan intézke­dések javaslatával, amelyek a berli­ni vagy németországi megszállási ványait, úgyszintén a feudális' csö- kevényeket és fel kell számolni a háborús monopóliumok, nagytőkés- hadiérdekeltségek • gazdasági ural­mát. E feladatok elvégzése után pe­dig meg kell kötni Németországgal a békeszerződést, amely a megszál­lási rendszer megszüntetését jelenti és biztosítja a békeszerető Német­ország demokratikus fejlődését. Lássuk ezután: mit és hogyan va­lósítottak meg a szerződő feleli az eddig említett egyezmények szabta feladatokból. Berlin egész területét — mint mondottuk — a szovjet csa­patok szabadították fel és tartották megszállás alatt hónapokig, amíg a nyugati szövetségesek be nem vo­nultak a nyugati városrészbe. 1945 májusában a polgári és munkáspár­tok részvételével így egységes városi magisztrátus- (elöljáróság) alakult Berlinben. Az amerikai, angol és francia csapatok csak az év vége felé vonultak be a város nyugati részébe, ahonnan a szovjet egysége­ket ekkor természetesen visszavon­ták. Mindez a már említett ..Euró­pai Tanácsadó Bizottság” korábbi megáilapndása értelmében történt, azzal a céllal, hogy Berlinből irá­nyítva egész Németország közigaz­gatását, végrehajtsák a potsdami szerződés rendelkezéséit. Valóban azzal a céllal? A beval­lott cél mindenesetre az volt, de hogy a be nem vallott, az eltitkolt szándék is az lett volna, — ezt már a további fejlemények erősen két­ségessé teszik az egyes szövetsége­sek esetében. A közös megállapodá­sok mindenesetre leszögezték, hogy Németország' valamennyi megszál­lási övezetét egy közös központból: Berlinből irányítják majd' egysége­sen. Ezt szükségessé tette a potsda­mi szerződésnek az a rendelkezése, amely előírja, hogy a megszállás ideje alatt gazdasági egységként kell ------------------------kezelni Német or­szágot. Berlin nyu­gati részről . való megszállását tehát ez a feladat tette indokoltá annak idején. Ennek ér­telmébe« N émet- ország és Berlin egész területén egységes- pénz­rendszert kellett érvényben • 'tartani. Az égységes érvé­nyű pénz ugyanis a gazdasági, egység egyik alapfeltéte­le.. , A másik alap­feltétel az ország területi egysége, vagy az ilyen szüle sógmegoldás ■ ese­tén a megszállt or­szágrészek egyen­rangúsága. A nyu­gati hatalmiak ezt a feltételt számol­ták fel először. 1947. január 1-én egyesítették az an­gol ■ és amerikai megszállási övezetet (zónát) és ez­által létrehozták az úgynevezett „Bizóniát” (magyarul: „a két övezet országát”). Nem sokkal később ehhez csatolták a francia övezetét is. így létrejött a „Trizónia” („a három övezet országa”). Ez történt 1947 elején Németor­szágnak a nyugatiak által megszállt A Berlin-Tempelhof Richíhoffer Str. 2. sz. házban székel a CDU keleti irodája. A szervezet célja a NDK-ból származó kémanyag összegyűjtése. helyzet tartósítását, állandósítását célozták. Az ilyen javaslatok ugyan­is felfedték volna a javaslattevő fél békeellenes terveit, szándékait. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell az 1945-ben megkötött, és az azóta is sokat emlegetett, de — mint az aláb­biakban kiderül — sokszor sárba- -tiport potsdami szerződésről, álne­veinek a kidolgozására létrehozták a úgynevezett „Európai Tanácsadó Bizottságot”, amely 1944 januárjától 1945 augusztusáig működött. A bi­zottság tagjai megállapodtak abban, hogy Berlint közösen szálljak meg a .győztes szövetségesek. Megállapí­tották továbbá Németország szovjet megszállási övezetének a határait. Ezeknek a határoknak azonban min­tyet a hitleri Németország .ellen har­coló felek — a Szovjetunió, Anglia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok — írtak alá, 1945-ben. Ez a szerződés világosan és egyértelműen kimondja, hogy a német békeszerző­dés megkötéséig a legyőzött Német­országot gazdasági egységként kell kezelni, és egész területén gyökeres­től ki kell irtani a fasizmus marad­területén. • A „Trizónia” megterem­tése tulajdonképpen az első lépést jelentette azon az úton, amely a kü­lön nyugat-német állam létrehozá­sához vehetett. Az amerikaiak, an­golok és franciák céltudatosan •, tet­ték meg a további lépéseket is ezen az úton. Előre és jól megfontolt 'szándékkal végezték a mai Nyugat- Németország megszervezését. Berlinben ezalatt a nyílt színen nem játszódott le hasonló folyamat. A kulisszák mögött „suba alatt” azonba” *tt is történtek sötét mani­puláció?.. Az 1945. májusában meg­választott, egységes városi magisztrá­tus munkája már sokkal nehezebbé, bonyolultabbá vált amikor — az év végén — az angol-amerikai és fran­cia csapatok bevonultak a város nyu­gati területére. A nehézségeket az okozta, hogy Berlinben megalakult és a magisztrátusban is képviselt pol­gári pártok vezetői már a kezdettől fogva összejátszottak az amerikaiak­kal, és ezt tették később a szociál­demokraták is. Ilymódon megbom­lott az egyetértés a magisztrátuson belül a polgári és szociáldemokrata képviselők, valamint a Szocialista '. gységpárt képviselői között. Más­részt viszont a polgári és szociál­demokrata együttműködők arra tö­rekedtek, hogy kihasználják a lakos­ság érthető elégedetlenségét, amelyet a háborús vereség. kemény következ­ményei okoztak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom