Észak-Magyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-22 / 118. szám
Péntek, 1959. május 22. ESZAKMAGYARORSZÄG I * Áz NDK nemzetközi egyCrf+mököxIáse az atomenergia békés felhasználása terén A jénai egye Lem ..........c izotóplaboratór iumában szérumot vizsgálnak a sugárzásmérőn. Gondolatok a nevelési hónapról 2 utóbbi években a nevelés kérdései egyre inkább foglalkoztatják társadalmunkat. Tucatszámra rendezik a különböző nevelési tárgyú előadásokat, ankétokat, s egyes kiadványok, újságcikkek, rádióadások is n nagyközönség ilyen irányú érdeklődését vannak hívatva szolgálni. Vannak „divatos témák”, s az ilyen előadásokat. sokszor meg is kell ismételni. Mindez igen örvendetes dolog, de vannak még köznevelésünknek olyan árnyoldalai is, melyekről most, a nevelési hónap alkalmából feltétlenül beszélnünk kell. Akadnak olyan községek, ahol a tanköteleseknek több mint 10 századezésre kerülő nyílt tanítási órák, tanítási napok, értekezletek, ankétok és más alkalmak lehetőséget adnak az iskolai oktató-nevelőmunka folyamatába való bepillantásra, a pedagógusok és szülők közötti őszinte véleménycserére. Mi, pedagógusok, bízunk abban, hogy a nevelési hónap hatására egyre több jószándékú> becsületes ember sajátjának fogja érezni a nevelés magasztos ügyét, és segít bennünket feladataink sikeres megoldásában. SIMON ISTVÁN tanulmányi felügyelő, a TIT megyei szervezetének tagja. HATÁRSZELEM Ugyancsak meglepődtek, amikor beléptek a portájuk küszöbén. Nem várták a fogadtatást. Még azt is elfelejtették hirtelen, hogy honnan jöttek, mivel töltötték idejüket az elmúlt napokban. Vagy talán a fáradságtól nem tudtak szóhoz jutni ? Hiismeret, és azonnal érthető, milyen „meleg” érzések indították útnak a négy öreget. Előre megfontolva, néhány Csehszlovákiában keresett cikket becsomagolva, Perkupáig vonaton, onnan gyaloa, útlevél nélkül, illegális úton B. Kovács József is előszedi a csempészett értékeket. hető a dolog — mert bárki is állítaná az ellenkezőjét, nem mondana igazat — Perkupától Derenken keresztül a Boldva partján fel, egész Losoncig, megerőltető a gyalogút. No és vissza, le, egészen Mucsonyig! Ráadásul csomagokkal megrakodva, amelyeknek súlyát még egy fiatal is megérezné. Hát még az ilyen öregek! De ne vágjunk elébe. Sorjában is elég érdekes a dolog. Emőd-István tanyán él B. Kovács József, G. Rémiás Istvánná, Kovács Mátyásné és Stefán József, akik valamennyien közelebb vannak a hatvanhoz, mint az ötvenhez. A faluban középparasztnak számítanak, G. Rémiásnénák 24 holdja van, s a többinek se sokkal kevesebb — megélhetnének belőle becsületes ’ munkával. De ők nem ezt választják. Emőd-István tanya többi lakójával együtt valamikor Derenken éltek, míg őfőméltósága, Horthy kormányzó jóvoltából ki nem telepítették őket. Hiába élnek azonban olyan messze az egykori szülőhelytől, ma is inkább érzik azt magukénak, mint jelenlegi lakóhelyüket. Ügy ismerik a hegyes vidéket, mint hajdan, mikor gyermekkorukban barangolták a meredek bérceket, messzi tölgyeseket, fenyveseket. Sötét éjjel is el tudnak igazodni a járatlan hegyi ösvényeken, a vadak csapásain, a holdvilágította utakon. Ez alapjában véve ártatlan, romantikusnak tűnő dolog. De eltűnik az ártatlanság és a romantika, amikor lépéseiket szülőfalujuk felé irányítják, titokzatos lopakodással gyalogolnak, elrejtve magukat a világ szeme elől. Derenk határközség. A hegyen túl már Csehszlovákia. Nem kell más hozzá, csak az előbb említett terepszöktek át Losoncra, ki tudja, hányadszor, az ismerősökhöz. Losoncon már várta őkel Bubenkó Lászlóné, aki szintén Emőd-lstván- tanyabeli, hivatalos határátlépővel tartózkodott rokonainál. A hozott cikkeket azonnal értékesítették, és ismét megrakodtak. Most már Buben- kóné vám alá tartozó, összevásárolt készleteit is magukhoz véve, indultak vák határőrség azormaX továbbította a magyar határőrség egységeihezt akik készenlétben várták a csempészeket. Ismerve a Derenket körülvevő er» dős hegyeket, a négy csempésznek könnyű dolga volt. Kikerülték az őröket, kijátszották éberségüket és nyaktörő hegyi utakon igyekeztek az éjszakák leple alatt Mucsonyba, ahol ideiglenesen lerakták nehéz terhüket. Mucsonyból, mint akik jól végezték dolgukat, vonaton indultak haza. ... Nehéz dolguk volt a nyomozóknak. A négy csempész — Stefán József, aki már egy ízben 14 hónapot kavott gazdasági bűnözésért és a többiek — mindent tagadtak. De hiába, alibit hatodikától tizenharmadikéig nem tudtak igazolni. Pedig amíg a kihallgatás tartott, a jólértesült rokonság elszállította Mucsonyból, Kressák Ferencék lakásáról a csempészett árut Sajószentpéterre és Emőd-István majorba, ahol káposztás- és boroshordókba rejtették éli vagy elásták. Mintegy 15 000 forint értéket csempésztek át a határon. Szerencsére a „hazug embert könnyebb utólérnU mint a sánta kutyát”, ahogy a népi bölcsesség is tartja. Mit sem ért hát a négy ember tagadása, a környezetükben lakók, a kívülállók, akik tudtak valamit szándékaikról, és üzleteléseikről, nem hallgatták el a nyomozó szervek előtt. A lakosság bízott a határőrség nyomozást vezető egységében, és megadott minden felvilágosítást. Bizalommal fordultak azokhoz, akik felkutatták a környezetükben garázdálkodó, erkölcsileg gyanús elemeket. Tovább menve, mintegy végkonk- luzióként leszűrve — vajon megáll- nak-e ezek az emberek a gazdasági bűnözésnél, ha véletlenül nem jönnek rá tettükre? Mi a biztosítéka anG. Rémiáshé az utolsó pillanatig tagad. Aztán ruhaneműt. maga mutatja, hova rejtette s haza, hogy itthon a rendes ár többszörösén adjanak túl a csempészett holmin. Nem számítottak arra, hogy üzleteléseik és hivatlan jelenlétük felkelti a szlovák község lakosságának érdeklődését. A lakosság jelentését a szlonak, hogy holnap 40 méter angolszövetért nem árulnák-e el a nép államát, mindannyiunkat? A csempészeket elfogták. Csupán a tiltott határátlépésért hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kaphatnak ... léka nem jár iskolába, s vannak olyan általó,nosiskolai osztályok, ahol a bukottak és osztályozatlanok a tanulói létszám felét teszik ki. Ezek a jelenségek arra engednek következtetni, hogy a szülők egy jelentős része nem ismerte még fel a nevelés fontosságát. Nem törődik saját gyermekének jövőjével, nem törődik azzal, hogy gyermeke meg tudja-e állni majd helyét abban a társadalomban, mely minden dolgozótól egyre nagyobb intelligenciát, szaktudást követel. Nem használja ki azt a lehetőséget, melyet népi államunk biztosított az általános iskolai oktatás bevezetésével, sőt a tankötelezettséget felesleges nyűgnek, tehernek tartja. Ilyen gondolkozással még gyakran lehet találkozni. Különösen falun fordul elő, hogy a gyermeket elhalmozzák mezei- és házimunkákkal, s alig várják, hogy 14. életévét betöltve, kikerüljön az iskolából. Ehhez kapcsolódik a továbbtanulás kérdése is. Ha a gyermek megfelelő eredménnyel végzi el a VIII. osztályt, előtte áll a középiskolába, ipari tanulóintézetbe való felvétel lehetősége. Sok arra alkalmas, jó képességű munkás- és parasztszármazású tanuló továbbtanulását akadályozta meg a szülők maradi gondolkodása, anyagiassága. Sok szülő úgy gondolkozik, hogy gyermeke az általános iskola elvégzése után is kereshet any- nyit, mintha közép- vagy főiskolát végezne, tehát miért taníttassa tovább? Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei kimondják: „Az ifjúság szocialista szellemű nevelésében a pedagógusokon, a Kommunista Ifjúsági Szövetségen és az Úttörők Szövetségén kívül igen nagy feladatok hárulnak a szülőkre és az egész társadalomra. A pedagógusok ezt a munkát maguk, a szülők nélkül, vagy éppen azok ellenére nem tudják sikeresen megoldani.” Megyénkben a május — nevelési hónap. A i<• k”Mink^an m.ooren- Nézzék csak!... lyal mutatja két kisfia játékait. Azok, mintha szégyenkeznének, félénken húzódnak meg a szoba félhomályában, a fal tövében. — A legtöbbjét ők maguk csinálták!... — Kis szekrénykék, asztalok árulkodnak a gyerekkezek ügyességéről. Nicsak! Ott az az asztal. A szög félrecsúszott, amikor a lábát a laphoz erősítették. Játékok, melyek könnyeket fakasztanak ... Csodálkozol ezen? No persze! Hisz annyi mosolyogta tó gyermekcsíny jút eszedbe, felejthetetlenül bájos pillanatok elevenednek fel. Ezek másfajta játékok. Akik csinálták, akik játszanak velük, 13 és 11 évesek. . A háznak, ahova bekopogtunk, nagy zöld udvara van. A két fiú ott ül középen, a fű zöldjének gyűrűjében, zavartan markolásznak a homokban. Ha ismeretlen látogató nyit kaput, csak néha-néha pillantanak fel riadtan, aztán tovább nézik a földet. Lacikának hónapok, hetek, Andrásnak évek óta ez az udvar, a ház a világa. Kivéve azt a pár napot, amikor Debrecenben, meg Pesten voltak kórházban. Béna a lábuk. Gyermekparalizis! Kezdetben bejártak hozzájuk a pajtások. Aztán egyre ritkábban jöttek. A két fiú nem találta a helyét a futkározó, vidám barátok között. Azóta csak a cimborák hangját hallják, amikor jönnek az iskolából, kergetőznek a ház előtt, az utcán. De az már túl van az ő világukon. A kerítésen kívül valószínűtlenné lesz számukra minden. Rejtelmes, mint a kalandregények leírásai, nagy és titokzatos, mint a mesék hősei. A nagy pást a futballozó fiúkkal, a patak, a mező oly messzire került tőlük. Még az utca is. Meg az iskola. Pedig annakidején nagyon szívesen jártak. András nagyon szereti a könyveket, sokat clvas. A hat gyermek közül négy makkegészséges. Ketten jártak ilyen szerencsétlenül. Nehéz az anyának, apának. Az orvosokhoz való utazás sok pénzt elvitt. A család is nagy. A legkisebb fiú most jár óvodába. Az orvosok segíteni akartak. Mostanáig eredménytelenül... A gyermekek nem ülhetnek örökké a házban, az udvaron. Emelgetni nehéz őket. már nagyok. Tolókocsi kellett a két fiúnak. Az legalább 4 ezer forint!... Harmati Sándor elvtárs’ ornarmaii oanaor szággyülési képviselője fogadóórát tartott Mezőcsáton. Elmondták neki az esetet. Megígérte, hogy segíteni fog. A két gyermek apja, Sz. Nagy Imre, munkásőr, a kommunista mozgalom régi harcosa. A háborúban partizánként harcolt a németek ellen ... Az esetnek híre ment a Munkásőrség Országos ^Egy kis napsugáré Parancsnokságához is. Gyors segítségre van szükség. A két gyermek sorsát elmondták a csepeli kerékpárüzem munkásőreinek. Tudták, mi a teendő. Társadalmi munkában vállalták a két tolókocsi elkészítését. E hét keddjén küldték el ajándékukat. Sipos Sándorné elvtárs, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának munkatársa hozta. Nehéz ilyen ajándékot átadni, mert bárcsak ne lett volna rá szükség, bárcsak mielőbb ne lenne rá szükség! Erre gondoltak a csepeli munkásőrök is, amikor készítették a két tolókocsit. De ha már szükség van rá!... Szívüket, lelkűket adták ebbe a munkába. Könnyebb lesz a két gyermeknek. Iskolába is járhatnak majd. Az átadásnál ott voltak mind a mezőcsáti munkásőrök. Rövid kis ünnepséget rögtönöztek. Ott volt Csulák János őrnagy elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka, Szaniszló Gyula elvtárs, a mezőcsáti járási pártbizottság másodtitkára és a szülők. Nem örömünnep volt. Rövid beszédek, fojtott hangulat. Az anya, az apa sírt és a bátorságukról, elszántságukról híres munkásőröknek is könnyes volt a szemük. Lacika 11 éves, András 13... Talán még segít a tudomány ... Rövid ünnepség volt, a szomorúságot egy jóleső é?7As Csepeli munká""-*1’ \r*~•• két mezőcsáti gyermek számára. Ez önmagában nem valami világrengető esemény. Nemes emberi gesztus, úgy is mondhatnánk, kötelesség. A kis eset azonban utal valami nagyobbra is* ami megint nagyon szép, megint nagyon nemes. Ez pedig a munkásszolidaritás, a munkás-* őrök összetartása. Legyenek a munkásőrök az ország bármely részében: testvéreknek'tudják egymást és segítenek bajbajutott társukon. A kis ünnepség után görbe utcában kanyar-* gott az autó. A két fiú már várta az ajándékot. Milyen vidámak lettek, mikor meglátták, hogy nevettek! Mintha egy vidám napsugár szaladt volna le hozzájuk a felhők mögül, hogy mosolygóra csiklandozza szomorú arcocskájukat. Hogy eltűntek a könnyek, milyen felszabadult* jó érzés sugárzott az arcokról! Mindenki a két fiút nézte és boldog volt, ahogy ők: Lacika, meg András. A derű szinte betört az azelőtt egyhangú udvarra. A rét zöldje, a fák lombja mintha együtt örült volna az emberekkel. Először az udvaron próbálták ki a két kocsit. A gyerekek gyorsan megismerkedtek az ajándékkal. Az a gondosság, ahogy a csepeliek készítették, nagyon meghatotta a mezőcsátiakat. A két gyermek mégcsak a szép lámpának örült, a csillogásnak, de amikor az idegenek megkérdezték tőlük, honnan, kiktől kapták az ajándékot, a nagyobbik fiú, András már magabiztosan válaszolta: a csepeli munkásőr bácsik küldték. No. de ki az utcára.. A*r ta. Mert hát milyenek egyes falusiak! Nem jól gondolta. Mindjárt odajöttek a régi cimborák, pajtások, együtt örültek a két fiúval, tolták őket, segítettek nekik. Csillogott a szemük: Lacika és András talán nemsokára járhatnak velük iskolába ... A csepeli munkásőrök megadták az első segítséget. Ezt újabbaknak kell követni. Segítsen a megye, a község is, hogy a két gyermek iskolába járjon, szakmát tanuljon, hogy a társadalom hasznos tagjai lehessenek és ne érezzék maid martukat fölösleges embereknek, ha 'Tagy Zoltán reaktor kezdte meg itt működését. Nyolc hónappal később egy 25 megawattos ciklotront helyeztek üzembe. Ezt a két nagy, korszerű berendezést a Szovjetunió szállította és szovjet szakemberek segítségével állították össze. Mind nagyobb jelentőségre tesz szert a rádióaktív izotópok felhasználása a gyógyászatban, a biológiai és mezőgazdasági kutatásban, valamint az iparban. Az NDK-ban ma már több mint 120 intézmény dolgozik a Szovjetunióból származó rádióaktív anyagokkal. A jelenlegi fő energiaforrás, a szén készletei, mint ismeretes, nem kime- ríthetetlenek, s ezért azt a nem nagyon távoli jövőben kiszorítja majd az atomenergia. Az atomerőből nyert villamosenergián kívül, ami a legközelebbi évtizedekben rendkívül nagy jelentőségűvé fog válni, az NDK- ban állandóan növekvő szerepe van a rádióaktív izotópok alkalmazásának az emberi élet különböző területein. Mivel a szocializmus felépítése megköveteli a technika és a tudomány magas színvonalát, a szocialista országokban nagy figyelmet fordítanak az atomenergia békés felhasználására. A Német Demokratikus Köztársaság a közös érdekek révén szoros kapcsolatban van a szocialista tábor országaival és támaszkodha- tik mindenekelőtt a Szovjetunió nagylelkű támogatására. Mint ismeretes, Németországban a második világháború következtében több mint tízéves elmaradás volt az atomkutatásban., Az NDK tudósai és ^ műszaki szakemberei szovjet segítséggel lépésről lépésre felszámolták azt az elmaradottságot. Az atomenergia területén folyó munkálatok tervezésének, összehangolásának és ellenőrzésének szerve az NDK minisztertanácsának 1955. november 10-i rendeletével életrehí- vott „Magkutatási és Magtechnikai Hivatal.” Vezetése alatt hozták létre Rossendorfban, Drezda mellett a Központi Magfizikai intézetet, az atomkutatás központját. 1957. decemberében egy 2000 kW hőteljesítményű kísérleti
